Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
1985. október 19„ szombat o Hegyesi János: Az életem történelem* (részlet) . . . 1934—35-ben írogatni kezdtem közérdekű cikkeket, verseket. írásaim hamarosan meg is jelentek különböző lapokban. Ez bizonyos kedvet és bátorságot adott a közjóért vívott harchoz, és az 1935-ös képviselő- választáson nyílt szavazáson — már mint rendíthetetlen ellenzéki ember vetettem bele magam a politikai küzdelembe. Nagy feltűnést keltett ez akkor, tekintve, hogy közalkalmazott voltam. A hivatali főnököm meg voll botránkozva, de én megértettem vele, hogy ha a munkámat kötelességtudóan, becsülettel ellátom, a politikai jogom gyakorlásához semmi közük. Az az én szuverén jogom, és úgy élek vele. ahogy nekem tetszik. Nem is lett belőle semmi hátrányom, sőt, azt tapasztaltam, hogy azután még jobban becsültek, és minden fontosabb munkát rám bíztak. Közben rendületlenül figyeltem .a politika, sőt, most már az élő irodalom jelenségeit is. Már jelent meg írásom pesti lapokban, a Szeghalomvidéki Hírlapnak pedig állandó munkatársa voltam. Majd megismerkedtem Szabó Pállal, Sinka Istvánnal. Ök már akkor hívtak maguk közé. amikor a * Hegyesi János 1899. október 18-án született Füzes- gyarmaton. Önéletírásának egy részletével köszöntjük 8fi. születésnapján. ..Kelet Népe” című lapot megindították Biharban. Sajnos, közalkalmazott lévén nem mehettem mindig oda, ahová kellett volna, vagy szerettem volna. Ellenben amikor Szabó Pál a Budapesten megjelenő Szabad Szót átvette, és főszerkesztője lett, attól kezdve annak is külső munkatársa lettem, és sokat írtam oda is. Szabó Pál halála előtti utolsó visszaemlékezésében nagyon szépen igazolt engem, mert többek között azt mondta, hogy nagyon szerette a Hegyesi Já- nos-cikkeket, és amíg tehette, mindig közölte, pedig az én cikkeimért többször volt baja a sajtóosztállyal. No, ha nekj ott volt, nekem meg itthon, a csendőrökkel. Nem baj, kibírtuk azt is a többivel együtt. 1942-ben a Szeghalmi Péter András Gimnázium igazgatója, Nagy Miklós és tanártársai, akik már előzőleg több ízben is meghívtak, hogy verseimből adjak elő a rendezvényeiken, arra biztattak, hogy adjam oda az eddig megírt verseket, és segítenek, hogy könyv alakban megjelenjen. Előzőleg Sinkának is ők adták ki első kötetét. így történt, hogy Zord időben címen megjelent első verseskötetem. Közben az ismeretségem főleg a Szabad Szó révén egyre bővült. Szabó Pál időnként megbeszélésre meghívta a külső munkatársakat, az írogató parasztokat is a szerkesztőségbe. így, ilyen megbeszéléseken ismerkedtem meg Erdei Ferenccel, Darvas Józseffel, Féja Gézával is, akinek a műveit már előzőleg ismertem. A második világháború legkritikusabb éveiben elég vakmerőén forradalmi hangú verseket és cikkeket írtam. A Szabad Szóval állandóan tartottam a kapcsolatot, és Tildy Zoltánnal is, mint országgyűlési képviselőnkkel. Nyilván őáltal kaptam 1944 március elején meghívást egy zártkörű titkos értekezletre. Ott láttam először és sajnos utoljára Bajcsy-Zsilinszky Endrét. A tervezett ellenállási mozgalom fegyveres megindításáról volt ott szó, és azzal oszlottunk szét, hogy egy hét múlva újra találkozunk. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert a németek március 19- én megszállták Pestet, majd az egész országot is. A Szabad Szót betiltották, és megkezdődött a nyilasok őrült és esztelen kegyetlenkedése. 1944 nyarán még egy csendőrnyomozó százados hallgatott ki. Főleg a miatt a cikk miatt jött le Pestről, amelyik a Szabad Szóban jelent meg, és a moszkvai rádió pedig magyar nyelvű adásában szó szerint közölt. No, meg arról faggatott, hogy kik a baloldali érzelmű emberek a munkáskörben. Ad dig-addig beszélgettünk, hogy végül én győztem meg őt, hogy jó lesz, ha minél Bódi Tóth Elemér: A Paradicsom kapi jja Az egész Cicernakaberdi le ráadásul és hegyen pedig reám szakad. égbekiált tizenkét egymásra hajló oszlop A levágottak emlékére a kétségbeesés rendelt hely ez terhe alatt. szemben az Edénkért kapujával, ahová a Fénylő falkáit elereszti dörgő Maszisz és Szisz az éj, s amíg állíttattak. Jereván szivére száll a pára. csillagot dob hogy őrizzék azt, a két keryb. Kiss György: Úton előbb leszáll a süllyedő hajóról. Barátságosan, azzal búcsúzott tőlem: hogy sajnálja, hogy előbb nem találkozott velem. Ezután már újságot sem kaptam Pestről, csak időnként a Békepárt röpira- tait. De egészen biztosan vártam a keletről eljövendő felszabadulásunkat. Ezt különben már 1943-ban megírtam „Üj napot várok" című versemben. Hát ez is eljött október elején. Az orosz katonákkal való első találkozásomnak is sok érdekes részlete van, de ezeket már egy külön írásomban feldolgoztam, megörökítettem — már amennyire maradandó lehet egy egyszerű parasztíró írása. A felszabadulás után en- gemet már az tartott izgalomban, hogy honnan indul meg valami, ami a megbukott úri rendszer helyébe egy népi alapokra épített, demokratikus politikával megkezdi a romok felett az új országépítést. No, ennek is eljött az ideje. Decemberben kaptam egy üzenetet, hogy menjek Debrecenbe. Jelentettem az ideiglenes községi vezetőségnek, de ők nem kaptak semmiféle hírt vagy utasítást. Azt mondták, ha én kaptam ilyen üzenetet, az nyilván nekem szól, tehát menjek el. Debrecenben az Aranybikában először Erdei Ferenccel találkoztam, aki nagy örömmel fogadott. Sejtettem, hogy ö üzent nekem. Már akkor a kormány tagjai ki voltak jelölve, csak az kellett hozzá, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés összeüljön és elfogadja a kormányt. Az ülést megelőző este az Aranybikában kaptunk vacsorád, és vacsora után azt a gondolatot vetette fel valaki, hogy a Nemzeti Parasztpárt részéről másnap a kormány bemutatkozása után egy parasztembernek kellene beszédet mondani. Több felszólalás és találgatás után Erdei Ferenc azt mondta, hogy ő pedig legalkalmasabbnak engemet talál erre. Engemet ott senki Hegyesi János Füzesgyarmaton él. Parasztember, aki egész életén át megőrizte kapcsolatát a paraszti munkával. A parasztemberek lelkes szószólója volt a politikában is, ahová osztálysor- sosai miatt érzett, vállalt felelősségtudat és tehetsége emelte. Azok közül való, akiknek tollán a szó eszköz és fegyver volt a két világháború között a magyar társadalom elnyomott és ebben a helyzetében lenézett, megvetett százezrei, a magyar szegényparasztság mellett. Hegyesi János nem járt magasabb iskolákba. Tanítója az élet volt. az életgondoktól terhes és mégis szép, embert formáló és tartást adó paraszti élet, nevelője önnön társadalmi igazságvágya. Sinká István, Szabó Pál. Veres Péter biztatására, emberi, írói példamutatására vett tollat a kezébe. A kortárs írók: Erdei Ferenc, Féja Géza, Darvas József. Kovács Imre. S^abó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Szabó Pál műveinek olvasása és a füzesgyarmati földmunkásegyletben gyakorta általa történő felolvasása vezette mind tisztul - tabb társadalmi-politikai lényeglátásra. Öt is, mint abban az időben másokat a parasztemberek közül, a társadalmi, politikai, szociális viszonyokkal szembeni elégedetlensége késztette írásra. Emberségének és írásainak ereje éppen ezért a kimondásban, a társadalmi igazságtalanságok leleplezésében van. Abban, hogy az egyre élesedő politikai harcokban és a második világháború kataklizmáiban és utána is tántoríthatatlanul volt parasztság- és néppárti, olyan, aki a népben a nemzet létnem ismert, természetesen kétkedve fogadták a javaslatát. De én magam is tiltakoztam ellene, mondván, hogy én még sohasem beszéltem ilyen sorsdöntő helyen és ilyen tömeg előtt. Ám Erdei a magával ragadó élénk beszédével a többieket azzal győzte meg, hogy ő hallott párszor engem Pesten felszólalni, és bízik benne, hogy nem vallanak velem szégyent. Nekem pedig azt mondta, hogy ne törődjek se tömeggel, se senkivel, csak mondjam szabadon, ami a lelkemből kikívánkozik ! Hát így esett meg velem, hogy váratlanul és készület- lenül beszédet mondhattam az ideiglenes nemzetgyűlésben. Megvallom, az első pár mondatom alatt éreztem egy kis szorongást, de amikor az első nagy taps és éljenzés elhangzott, mintha feloldódott volna bennem valami, úgy belemelegedtem, hogy folyékonyan beszéltem, mintha le lett volna írva. Pedig papír nélkül, szabadon beszéltem, s talán ez volt a jó. Ez tetszett az embereknek. S ez ig Erdei Ferenc akarata volt. Azt mondta: csak a gondolataimat rendezzem, de ne írjak le semmit, mert akkor esetleg belezavarodom. Hát így történt, hogy én mindent papír nélkül, szabadon beszéltem ott eh Erdei Ferenc ezután bevont a politikai munkába. Ott kellett maradnom Debrecenben. Először a Debrecen környéki községekben gyűléseken felvilágosító, a készülő földreformot ismertető beszédeket kellett tartanom. Közben Erdei dolgozott a földreformtörvényjavaslaton. Esténként erről is sokat beszélgettünk, vitatkoztunk. Majd amikor azt a kommunista párt és végül a kormány is elfogadta, és mint törvényerejű rendelet megjelent, engem a Békés megyei Földbirtokrendező Tanácshoz neveztek ki. így kerültem Gyulára, és addig ott működtem, amíg a kormány és a mi pártunk is fel nem költözött Budapestre . . . alapját látta. Számára egyetlen társadalmi berendezkedés volt elfogadható: az. amelynek alapja a munka, formája a demokrácia. Erre vigyázott eSész életében, ameddig lehetett a politikában, amikor a szükség úgy kívánta, visszavonultan; a falujában vállalva a, soha meg nem tagadott paraszti munkát, életsorsosainak létformáját. Keresztury Dezső szép szavaival szólva Hegyesi Jánost: „Hűség, tisztességtudás, a közösség szolgálatának vállalása jellemzi. Nem tudta megrontani a politika sem. A fölemelkedés lehetősége sem tette karrieristává, a hatalom nem aljasította el. A legnehezebb csábítások, fenyegetések ih'jén is tisztességes, mag.rioz és sorstársaihoz hű ember maradt, Volt rá ereje, hogy amikor úgy látta helyesnek, visszatérjen a tiszta szegénység, a mindennapi kétkezi munka világába. Nem lett sem osz- tályának. sem önmagának árulója.” Immáron negyedik, „Az Utak őre" című könyve még mindig tartalmaz olyan verseket, amelyek kötetben ezúttal jelennek meg először. Képet kapunk eddig csak lapokban közölt publicisztikájáról. A kortárs írókról írt visszaemlékezéseiből író- és fegyvertársaihoz való viszonya rajzolódik ki-, az életrajzi részletből pedig megismerhetjük magát a szerzőt, Hegyesj Jánost, aki mint írja: „Füzesgyarmaton születtem 1899. október 18- án. Szegényparaszt szülőktől. Szüleimnek akkor még házuk sem volt. s én a nagyapai ház belső kis szobájában láttam meg a napvilágot ..." Csobai László Arcok közelről Kiss György A fővárosban születtél, mégis gyulainak vallód magad. miért? — Éppen csak megszülettem Budapesten, az életkezdet élményei egész.az érettségiig Gyulán értek. Ide mindig hazajövök; szeretem a fűzfás vízpartot, a város megannyi hangulatos utcáját. Itt kapott meg az alföldi festészet atmoszférája: a sík rengeteg feszültséget hordozó ereje, a meleg levegő vibráló dinamizmúsa. A ter- mészetközeliség számomra nemcsak tájélményt jelent, hanem kiindulópontot egy kevés beszédű, tőmondatos megfogalmazáshoz. Az én szemléletemhez, művészi habitusomhoz a motívumok absztrakt megközelítése áll legközelebb. Eddigi életműved szerteágazó műfajokat ölel fel. Találunk a festmények mellett érmeket, plasztikákat, de készítettél grafikákat, üvegablakot, gobelintervet. . . — Véleményem szerint egyik műfaj feltételezi a másikat. Minden munkámban a tisztaságot, a rendet, a játékot keresem. A Képzőművészeti Főiskola előtt kőfaragóként dolgoztam a budai vár újraépítésén. Ekkor a kő természetes szerkezete, méltó- ságos szépsége vonzott, mint anyag és munkaeszköz. Izgatott a kőből készült bármilyen megjelenítés. Később festeni kezdtem és párhuzamosan próbáltam ki magam több műfajban. Érmekkel kezdtem foglalkozni: a bronz fegyelmez a mondanivaló tömör megfogalmazására, az érem mérete sűrítést kíván. Ha Európa térképén megjelölnénk azokat a helyeket, ahol bemutatásra kerültek műveid. Penzától Londonig terjedne a sor. Néhány helyet említs, ahol gyűjteményt gyarapít alkotásod! — Megtalálhatók alkotásaim a bulgáriai Gabrovótól az olaszországi Ravennán át a Magyar Nemzeti Galériáig. A kötések IV., valamint A nagy kapu című érmémet a British Múzeum vásárolta meg. Számtalan intézményt és múzeumot sorolhatnék fel, de nag’yon fontos most számomra a megyében megvalósult első köztéri munkám. Hogyan kezdtél a Körös- nagyharsányban ma felavatásra kerülő Bocskai-szobor megformálásához? — Elsősorban azért örültem a megbízásnak, mert bizonyítási lehetőséget kaptam — az elvont alkotások után — egy ilyen jellegű feladat megoldására. Fél évig olvastam a történelmet, próbáltam a kor hangulatába belehelyezni magam. Megfogott Bocskai István szimpatikus és tragikus sorsa. A mintázáskor már levettem a műterem faláról a róla készült egykori metszetet, mert kialakult bennem egy alacsony, erős fizikumú, markáns vo- nású, humánus tekintetű ember alakja. Bízom abban, hogy a valamikori hajdútelepülés lakói olyan szeretettel fogadják nemzeti történelmünk eme kiemelkedő alakjáról készült szobromat, mint amilyen odaadással azt én készítettem. Cs. Tóth János Az utak őre Hegyesi János új könyvéről
