Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

1985. október 19., szombat NÉPÚJSÁG CSALAD - OTTHON Virág a falon Egy szál virág a sivár konyhafalon?... Igen, virág- formájú, pamutfonalból hor­golt kerek lapocska színesíti, vidámmá teszi környezetün­ket és szükség esetén, egy mozdulattal levehető, meg­véd főzés közben az égési sé­rülésektől. Lakáscsinosító és hasznos edényfogó, kézközei­ben ! Ha több azonos méretű lapot horgolunk, tálalásnál (különösen a reggelinél) alá­tétnek is használható. Hozzávalók: két különböző színnel dolgozunk, a felhasz­nált fonalmennyiség 4.-5 dkg, egyszálas torontál, kétszálas sárköz vagy kétszálas gyöngyfonal a legmegfelelőbb (e fonalféleségek természetes alapanyagból, jól mosható, színtartó kivitelben készül­nek), 3-as horgolótű. Munkamenet: világos színű fonalból 4 láncszemből gyű­rűt készítünk. 1. sor: 3 lánc­szemmel magasítunk. 17 egy- ráhajtásos pálca a gyűrűbe. 1 kapcsolóöltés az első pál­cára. 2. sor: 1 láncszemmel magasítunk, 17 rövidpálca, kapcsolóöltés az első szemre. 3. sor: 1 láncszem, x az első szemre 2 rövidpálca, a soron következő szemre 1 rövid­pálcát horgolunk, x-től ismé­telni. A sor végén kapcsoló­öltés az első szemre (24). 4 —-7. sor: soronként fi rövid­pálcát szaporítunk (minden sorban, az előző sof kétpál- cás szemére ismét 2 rövid­pálcát horgolunk. A 7. sor­ban 48 rövidpálca van. Szél: (sötét) rögzítjük a fonalat, 8. sor: x a soron kö­vetkező 2. szemre; 2 egyrá- hajtásos pálca. 1 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca. A so­ron következő 2. szemre: 1 rövidpálcát horgolunk, x-től ismételni. A körbe 12 pálca­csomót készítettünk, végül 1 kapcsolóöltés a kezdő szem­re. 9. sor: x 1 rövidpálca (a sor kezdőszemét 1 láncszem­mel helyettesítjük), az előző sor pálcacsoportjának köze­pére (láncszemre): 3 egyrá­hajtásos pálca, 2 láncszem, 3 egyráhajtásos pálca, x-től ismételni, a sor végén kap­csolóöltés a kezdő szemre. 10. sor: a 9. sorral, de az előző sor 3-pálcái helyett 4 egy­ráhajtásos pálcát horgo­lunk, 11. sor: az előző sor pálcaközeibe, a háromlánc- szemes ívre: 9 egyráhajtásos pálcát horgolunk, a sor vé­gén kapcsolóöltés az első szemre. 20 láncszemmel akasztófület horgolunk, 1 kapcsolóöltés az első szemre, majd az így kialakított ka­rikát szorosan rövidpálcák­kal körbehorgoljuk. Az alap­szemre visszatérve, elvágjuk, eldolgozzuk a fonalat. A bel­ső, kezdő rész színével, a pálcacsoport szélrészét, 1 rövidpálcasorral körbehor­goljuk: 4 rövidpálca; csúcs: 1 rövidpálca, 3 láncszem (pikó), 1 rövidpálca az alap- szemre; majd az ellentétes oldalszélen ismét 4 rövidpól- cát horgolunk — P. V. — Váratlan vendég — hívatlan vendég Ha valaki beveri a könyökét, azonnal megszólal vagy ő maga, vagy valaki, aki szemtanúja az „eseménynek”: „Váratlan ven­dég érkezik.” Ebben egy kicsit az is benne van, hogy szeretjük ugyan a vendéget, de a hívat­lannak, a váratlannak, csak a legritkább esetben örülünk. Aminek pedig nem örülünk mi magunk, az fordítva is igaz, ne­künk sem örülnek, ha hívatla­nul, váratlanul toppanunk be akár a legjobb barátunkhoz is. Nem arról van szó, hogy a szomszédasszony nem szaladhat át valamiért a másikhoz, de ha úgy látja, hogy az éppen el­foglalt, akkor valóban csak any- nyi időt töltsön ott, amennyi szükséges. Az igazi vendégségről van szó. Vasárnap délután. A család lepihent, egyszercsak csengetnek, és ott az ajtóban egy másik család „jópofán” mosolyogva: „No, jói megleptünk bennete­ket?!” Jól meglepték. Az első szabály: akkor men­jünk vendégségbe, ha hívnak. Ez lehet személyesen, telefonon, le­vélben. Akkor menjünk, amikor­ra megbeszéltük, és olyan össze­állításban, ahogyan megbeszél­tük. Barátunk, a gyermektelen házaspár szívesen beszélgetne velünk, mi is velük, de a meg­beszélt időpontban mondjuk nincs hova tenni a gyereket, a ránkbízott unokát, így hát visz- szük őt (őket) is magunkkal. Az ajtóban „illedelmesen” meg­szólalunk: ugye nem baj, hogy a kicsit elhoztuk. A háziak per­sze azt felelik, hogy persze, nem baj. De lőttek a nyugodt be­szélgetésnek, a gyerek unatko­zik, vele kell foglalkozni, a há­ziak pedig megfogadják, hogy ezentúl csak késő estére hív­nak meg bennünket, akkor ta­lán nem hozzuk magunkkal a kicsit. Apropó: késő este! Nem rit­ka, hogy valaki úgy állít be az előre megbeszélt vendégségbe, hogy magával hozza valamelyik barátját, rokonát. Udvariasan, az ajtóban megkérdi, hogy ugye nem probléma, azután odasúg­ja a háziasszonynak: „Váratla­nul beállítottak hozzánk, nem tudtunk velük mit csinálni.” Nos, aki váratlanul beállít, azt fogadhatjuk udvariasan, de azt is megmondhatjuk: „Ne hara­gudj, de éppen vendégségbe ké­szülünk, kár, hogy nem szóltál előre a jöveteledről, akkor más időpontot beszélhettünk volna meg”. Ebből talán a váratlan ven­dég is tanul, ..észreveszi ma­gát”, vagyis azt, hogy nem jól csinálta. Nem régimódi illemszabályok­ról van szó, de az emberi együttéléshez az is hozzátarto­zik, hogy a vendégségek ne vá­ratlan kellemetlenséget jelentse­nek, hanem várt örömet, ven­dégnek és vendéglátónak egy­aránt. Ezért ne menjünk váratlanul vendégségbe. Hely a tető alatt BORKÓCSOLÓS Kicsi a lakás, a gyereknek ____________________________ nincs hol ta­nulni, és ha m égis, mindent szétszór. Gyakran hallani ilyen és ehhez hasonló panaszt. Nemrég lakó­telepi, nem egészen ötven négyzetméteres la­kásban jártam. És rend volt! Pedig két gyer­mek is tanult, megosztva az egyetlen íróasz­talt. Külön saját birodalomnak mondhattak személyenként egy-egy láncon függő rácsos polcot. A rácsos polc igen hasonlított a gyer­mekágyak oldalrészére, de a barkácsboltban kapható falécekből minden ügyes kező apuka elkészítheti. A polcot feketére lakkozott lán­cokkal függesztették a mennyezetre. Igen mu­tatós, sőt, dekoratív szobadísz, jól elférnek rajta az összehengergetett rajzlapok, szak­könyvek. Prósz Veronika Mi a lelki egészség? II. Az élet jelentős, formálása iskoláinkban történik. Az is­kola.' mentálhigienes jelen­tősége igen nagy.' Napjaink­ban az oly gyorsan fejlődő iskolai, főiskolai és egyetemi élet az ismeretszerzés mel­lett az emberré válás szem­pontjából is igen jelentős. Itt is mindennél fontosabb az emberi kapcsolatok és a ked­vező légkör kialakítása. A jó pedagógus sokat tehet a gyermekek értelmi, de lelki fejlődéséért is. A megértő, a szeretetet sugárzó, humanis­ta tanár és tanító elősegíthe­ti a tanulók harmonikus fej­lődését. A pedagógus maga­tartása, emberi közeledése so­kat javíthat azon, amit a kedvezőtlen otthoni környe­zet esetleg elrontott. Az egészséges, lelki fejlődés, mind a családi életben, mind az iskolában egészséges példa­képet igényel. A feleltetés, kikérdezés, vizsgáztatás fé­lelmetes légkörben számon­kéréssé fajulhat. Ez lerontja a tanulmányi eredményeket, másrészt szorongás révén neurotizál, t^hát egyaránt hátráltatja a szellemi és lelki előrehaladást. Életünk jelentős része ínunkában, munkahelyünkön zajlik. Sokat foglalkozunk a munkahely közegészségügyi, fűtési, világítási kérdéseivel, de legalább annyira fontos lelki életünk hatásával is tö­rődni. A jó emberi közösség bensőséges légkör kialakulá­sához vezet, amely nemcsak kellemessé, hanem eredmé­nyesebbé is teheti a munkát. Az ilyen munkahely számos más megterheléssel is meg­védheti a dolgozók pszichés egyensúlyát. Munkatársak és kollégák, főnökök és beosztot­tak sokat tehetnek egymás EGÉSZSÉG — HIGIÉNID lelki egészségéért. A jó em­beri kapcsolat, kölcsönös megbecsülés nemcsak magát a munkát, hanem a szervezést és fejlesztést is segítheti. Ahol a szembenállás, intrika, pletyka keseríti az emberek munkaóráit, ott minden sok­kal nehezebb, és a teljesít­ményszint is csökken. Pozí­cióharc, presztízsviták, „csak én tudom” jelzések gyötrik az emberek tűrőképességét, s a feszültség forrásává válhat. Gyakran ezek a sértegetések felszínes apróságokból adód­nak, amik az indulatokat a gyűlöletig fokozhatják. Ez megtalálható női küllem, vagy belbecs, vagy generációs folyamatokban majdnem min­den munkahelyen. A vezető rátermettsége, jó személyi adottságai, felkészültsége fontos szerepet játszik a fel­adat teljesítésénél. Hátrá­nyos és megterhelő lehet, ha valakinek képességeinél ma­gasabb szintű munkát kell végeznie. Aki képes megter­helés nélkül a munkáját el­végezni, s látja értelmét, cél­ját, az sokkal szívesebben te­vékenykedik, ami látszik a munkateljesítményén is. A kedvező körülmények hozzájárulnak a lelki egész­ség ápolásához. Ennek eszkö­zeként használhatjuk fel a művészetet, zenét, irodalmat stb.. mely áthangolja a sze­mélyiséget, és szellemi fel- frissítést nyújthat. Többek között ezért is alkalmazza az orvostudomány a zenét, mint gyógyító eszközt. A megfelelő élettárs vá­lasztása döntő jelentőségű és meghatározója lehet egy új életforma indulásának, foly­tatásának. Ez az életszakasz főleg alkalmazkodási forma­ként nyilvánul meg, és függ­vénye a tartós kapcsolat fenntartásának. Előfordul, hogy nem egészen „felnőtt" emberek találkoznak egymás­sal. A fiatal korban meggon­dolatlanul kötött házassággal az éretlen személyiségükből adódóan, bár igyekeznek bi­zonyítani, hogy alkalmasak a ‘házasságra — a házasság azonban nem gyógyító intéz­mény — az együttélés nehéz­ségei, egymás nem ismerése miatt gyakran a házasságok zátonyra futnak. Az egészséges emberhez hozzátartozik a »kiegyensú­lyozott szerelmi élet. az örömteli szexualitás. Sajnos, e téren igen gyakoriak a konfliktusok, egoizmusok, a szerelmi kultúra hiánya, ami eltávolodáshoz vezethet. A nemi magatartás bonyolult és sokrétű szálakból tevődik össze, mely nem választható el a személyiségtől és külö­nösképpen az érzelmi jelen­ségektől. Kialakulásában az élettani-biológiai tényezők mellett fontos szerepet játszik a pszichés hatás is. Továbbá a testi tisztaság, környezel, drog nélküli állapot (alkohol, gyógyszer), az azonosulás, kö­zös akarat, nem utolsósorban az érzések szóbeli jelzése. A kultúrembernek szüksé­ge van a szublimálás képes­ségére, vagyis felülemelked­ni elemi, primitív ösztönö­kön, ez is. az együvé tarto­zásnak egyik láncszeme. A házasságkötésnél kimon­dott igen csak akkor válik ér­vényessé, ha közös az érzelmi és érdeklődési körük, tűrő- és lemondási készség, vala­mint a cs'aládiotthon-szerete- tük, és ahol a szenvedély nem drogokban nyilvánul meg, hanem egymás iránti örömök szerzésében. I)r. Baly Hermina. pszichiáter ARANYGALUSKA Hozzávalók: 1/2 kg liszt, 2 db tojás, 5 dkg cukor, 2 dkg élesz­tő, 5 dkg zsír, só, 1—2 dl tej. Az élesztőt langyos tejben, ke­vés cukorral feloldjuk és elke­verjük liszttel, tojással, kevés cukorral, sóval. Fakanállal jól kikeverjük. Közben hozzáadjuk a zsírt is. Letakarva kelesztjük. majd lisztezett gyúrótáblára bo­rítjuk. 1 cm vastagra nyújtjuk, és kisebb szaggatóval kiszaggat­juk. Tűzálló tálat kizsírozunk, és ebbe rakjuk a kis korongokat, közben olvasztott zsírba márt­juk. hogy ne ragadjanak össze. Minden sort meghintünk cukros. darált dióval. Kb. 1/4 részéig töltjük a formát. Újból keleszt- jük. és lassú tűzön pirosra süt­jük. Ha elkészült, kiborítjuk a formából. Porcukrozzuk. RÁCSOS TÉSZTA Hozzávalók: 60 dkg liszt, 20 dkg zsír vagy margarin. 20 dkg cukor. 10 dkg darált dió, kevés fahéj, fél citrom. i dkg élesztő, szódabikarbóna, tej, 1 db tojás, gyülmölcsíz. A zsírt a cukorral kikever­jük. hozzáadjuk a diót, kés­hegynyi szódabikarbónát, a cit­rom levét és lereszelt héját, ösz- szegyúrjuk a liszttel és a tejben megfuttatott élesztővel. A tész­tát (kb. 3/4 részét) kinyújtjuk, tepsibe terítjük, lekvárral meg­kenjük, és a többi tésztából rá­csokat teszünk rá. Tojással meg­kenjük. sütjük. LEVELES POGÁCSA Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin (vagy zsír), 1 db tojás sárgája. 1 evőkanál bor­ecet, só, szódabikarbóna. Keverőtálban á lisztet a tojás- sárgájával. ecettel, sóval, szóda­bikarbónával jól összedolgozzuk. Félórai pihentetés után kinyújt­juk. bekenjük margarinnal, és a szokásos módon hajtogatjuk. Ezt még kétszer ismételjük meg félóránként. Majd újjnyi vastagra nyújtjuk, és szaggató­val kiszaggatjuk. Még mielőtt kiszaggatjuk, késsel berácsozzuk, vagy reszelővei mintásra nyom­juk. Szaggatás után két tenye­rünkkel magasra sodorjuk, to­jással megkenjük, és forró sü­tőben sütjük. Moravcsik Miklós Három madaras könyv A kedvtelésből tartott dísz­állatok tulajdonosai, s el­sősorban kezdő tenyésztői joggal panaszolják: kevés a magyar nyelvű szakiroda- lom. Alig egy polcot tölte- nének be azok a könyvek, amelyek az elmúlt négy év­tized alatt a díszhalak, -ma­darak, terráriumi állatok gondozásáról, tartásáról, te­nyésztéséről megjelentek. Éppen ezért üdvözölhető az a három könyv, amely az utóbbi hónapokban-napok- ban jelent meg, s amelyek a három leginkább tartott díszmadárfaj (ok)ról szólnak. Sajnos, Siroki Zoltán híres és alapvető ítélhető szak­könyve szinte már beszerez- hetetlen, újabb kiadását — tudomásunk szerint — a ki­adó nem is tervezi . . . Kovács Antal és Traub Péter a szerzője A hullámos papagáj című karcsú kis kö­tetnek. Sorrendben a követ­kező, amelyik a közelmúlt­ban megjelent, Varga Béla: Szövőpintyek — díszpintyek című könyve és a harmadik, amely az elmúlt napokban került a könyvesboltok pol­caira, Naphegyi Károly— Dobos István—Zsilinszky Já­nos: A kanárimadár című munkája. Mindhárom köny­vet a Natura jelentette meg; mind szerkesztésében, mind küllemében hasonló megje­lenésű. Az első fejezet általános tudnivalókat közöl, különös tekintettel azokra a szem­pontokra, amelyek ismerete a kellő példány beszerzését, kiválasztását szolgálja. Ezt követően a gondozás, a tar­tás fogásairól írnak a szer­zők. Hogy egy díszmadár so­káig éljen, s a lehető leg­jobb kondícióban maradjon, annak alapfeltétele a kellő elhelyezés és a megfelelő ta­karmányozás. Mindhárom könyv szerzői közérthető nyelven írják le azokat a ta­karmányrecepteket, ame­lyeknek megvalósítása egy kezdő számára sem jelente­nek problémát. A kanári­könyv szerzői még műszaki leírást is nyújtanak a házi­lag elkészíthető kálitok és volierek megoldásaira. E so­rok írójának megjegyzése mindössze annyi, hogy a ká­litok elhelyezéséről írottak nem mindenben felelnek meg azoknak a feltételeknek, amelyeket a lakáskultúra ál­talános gyakorlati elvei tá­masztanak. Köztudott ugyan­is, hogy a tartott madarak úgymond szemetelnek; moz­gásukkal a kálit aljában el­helyezett anyagot, hulladé­kot kiszórhatják. Így tehát madarat könyvespolcon, ér­tékesebb dísznövények köz­vetlen közelében, fekvőhely mellett elhelyezni nem éppen jó megoldás . . . Mindhárom könyv szól a leggyakrabban előforduló be­tegségekről, kórisméjükről, gyógyításuk lehetőségeiről. Természetesen helyet kapott a színes képtáblákkal il­lusztrált fajtaismertető is (sőt: standardleírások is ol­vashatók!), valamint a gya­korlottak számára részletes és precíz tenyésztési útmu­tatót is közölnek. A kötete­ket gyakorlatilag alig-alig használható, mégis fontos irodalomjegyzék teszi teljes­sé, a szövőpintyekről szóló­ban pedig latin és magyar nyelvű tárgymutató is van. Elsősorban a díszmadarak­kal most ismerkedőknek kell hangsúlyozni: a három kötet elsősorban elméleti alapot és biztonságot nyújt. A leírt el­járások azonban soha nem jelenthetnek garanciát a si­keres tartásra, tenyésztésre. Matematikai kifejezéssel él­ve a jó (és ezek azok!) szak­könyv csak szükséges és nem elégséges feltétel ahhoz, hogy mind a tartás, mind a te­nyésztés maradéktalanul eredményes legyen. Az emlí­tett kötetek közül az utóbbi kettő az, amelyeket minden könyvesboltban még most is be lehet szerezni viszonyla­gosan olcsó áfon. (nemesi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom