Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
1985. szeptember 2,, hétfő LOPSZÉL Gólyák 'Tájékoztató a szakszervezeti választásokról Hát, elindultak délnek legkedvesebb madaraink, a gólyák. Ott lenn, délen, persze erre azt mondják: tévedünk, a gólya az ő madaruk, amire mi úgy kontrázunk, hogy már miért lenne az övék, mikor nálunk költ. S aki nálunk költ — gondoljunk csak a turistákra — az nekünk mindig is kedvesebb, mint aki csak itt él és dolgozik. Igaz, a vándormadarak nálunk mindig is a figyelem középpontjában álltak. Volt időszak, amikor erőnek erejével (no meg törzs- gárdajutalommal) akartuk rávenni őket, hogy eredeti fészküket soha ne hagyják el. Csak arról hallgattunk sűrűn, hogy jelentős fizetésemeléshez a jól dolgozó is csak úgy juthatott, hogy odébbállt. Ha meg olyan madár volt, hogy maradt, kelepelhetett az igazságtalanságról, amíg meg nem unták. Legfeljebb ő is repült. Ma azért már más a helyzet. Amióta Kabos László bebizonyította, hogy a veréb is madár, központilag is erőltetik a vándorlást. Az a cél, hogy mindenki kerüljön oda. ahol a legtöbb hasznot fogja hajtani. Most már csak az a kérdés: tisztában vannak-e az emberek saját képességeikkel? Megérzik-e úgy a változtatás szükségességét, mint a gólyák. A gólyák persze könnyen vannak. Látják, hogy a gyerekek összesereglettek az iskolaudvarokon, ami annyit jelent: irány a melegebb éghajlat. No, de mi legyen azzal a gazdasági vezetővel, aki még a félreérthetetlen jelekből sem képes kiolvasni. hogy mozdulni kell? Aki csak költ, költ, de minél többet költ, annál üresebb lesz a fészek, amit a gondjaira bíztak. Azt mondják, majd az újonnan alakult vállalati tanácsok szavazással hozzák tudtára, hogy ideje melegebb éghajlatra költöznie. Idáig rendben is van. De mi van akkor, ha a vállalati tanácsot nem az izgatja, hogy tud-e még a delikvens kellőképpen szárnyalni, hanem az befolyásolja a tisztes testületet : mekkora csőre van az illetőnek, s jómadár hírében áll, avagy sem? Ügy hiszem, ezekkel a gondokkal az a nemzedék már könnyebben birkózik majd meg, amelyből az idén kerülnek ki az első gólyabálazók. Őket már elvétve sem fogják rávenni arra, hogy olyanokra voksoljanak, akik világéletükben szárnyszegettek voltak, s ékeskedni is legfeljebb idegen toliakkal tudtak. Akinek nem tollruhája, természetesen ne vegye magára. Bennünket meg végképp nem érhet szó etekintetben. Amivel mi dicsekedhettünk volna, azért mi mindig is megküzdöttünk a megyében,'és különben sem vagyunk egy di- csekvős népség. Pedig lenne mivel büszkélkednünk, még itt a megyeszékhelyen is, ahol megnyílt Kö- zép-Európa egyik legnagyobb vidéki könyvtára. Készül a legdrágább autóbusz-pályaudvar és aluljáró rendszer. A leghosz- szabb séltálóutca is a miénk, meg a legtöbb kikö- vezetlen utca. Csakhát ez már mind lerágott csont. Akinek nem tetszik, elköltözhet. Mint a gólyák. A magyar szakszervezetek alapszabályának rendelkezései és a SZOT határozatának megfelelően 1985. szeptember elején megkezdődnek a szakszervezeti választások. Ezek szerint — október 15-ig a szak- szervezeti bizalmiak, főbizalmiak, a vezető bizalmiak és helyetteseik — november 15-ig az alapszervezeti szakszervezeti vezető testületek és a megyei, budapesti, tröszti, nagyvállalati és intézményi közép- szervek — december 31-ig a szak- szervezetek megyei, budapesti tanácsai (szmt-k, szbt) — 1986. február 1-ig az iparági-ágazati szakszervezetek központi vezetőségeinek választására kerül sor. A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa 1986. február 14—15—16-án lesz, ahol megválasztják a Szak- szervezetek Országos Tanácsát, a SZOT vezető szerveit és tisztségviselőit. A választások jelentős eseményei a szakszervezeti mozgalomnak, az egész társadalomnak. A magyar szakszervezetek ez alkalommal adnak számot arról, hogyan valósították meg öt évvel ezelőtt vállalt feladataikat, miként éltek a tagság bizalmával, s kijelölik tennivalóikat a következő fél évtizedre. A számvetéssel és a feladatmeghatározással együtt a szakszervezetek megválasztják vezető testü- leteiket és tisztségviselőiket. A több mint négymillió szervezett dolgozó közel 600 ezer tisztségviselőjének megválasztására kerül sor. A szakszervezetek a választási munkát a mozgalom napi feladataival együtt végzik. Arra törekednek, hogy a mozgalom minden szintjén és területén továbbfejlődjék a szakszervezeti munka színvonala, az érdekvédelem és érdekképviselet. A választás ilyen módon valóságos nagy társadalmi párbeszéd, amelynek keretében a szakszervezeti tagok százezrei folytatnak alkotó, nyílt eszmecserét az élet- és munkakörülmények javításáról, közös dolgaikról, gondjaikról, elképzeléseikről. A választásokra széles körű vita alapján kialakított, lényegesen továbbfejlesztett választási rendszer szabályai szerint kerül sor. A bevezetett új elvek erősítik a választások demokratikus vonásait, növelik a tagság közvetlen részvételét, meghatározó szerepét a munkahelyi szakszervezeti tisztségviselők kiválasztásában. Szélesítik azoknak a vezetőknek a körét, akiket a tagság titkosan választ. A szakszervezeti tisztségekre bárki választható, aki érvényes szakszervezeti tagsággal rendelkezik. A bizalmiak, a főbizalmiak és vezető főbizalmiak jelölését az erre a szerepkörre választott szakszervezeti tag, a többi tisztségviselő jelölését pedig a választott jelölőbizottság végzi. A jelölőmunka iránti követelmény, hogy a választók többségének a véleménye tükröződjék a jelölésben. Olyan tisztségviselők jelölésére kerüljön sor, akik élvezik a tagság bizalmát, és politikai, szakmai felkészültségük, rátermettségük a biztosítéka annak, hogy képesek szolgálni a dolgozó emberek érdekeit. Az alapszervezetekben a jelöltek előzetes — a tagsággal folytatott beszélgetés alapján kialakult — névsorát a választás előtt legalább 10 nappal nyilvánosságra kell hozni. A választói értekezlet résztvevői nyílt szavazással döntenek arról, hogy a jelöltek felkerüljenek a szavazólapra. Ehhez a szavazatoknak több mint fele szükséges. A bizalmiak és helyetteseik választása a csoport tagjainak döntése alapján nyílt vagy titkos — többes jelölés esetén titkos — szavazással történik. Az ösz- szes többi tisztségviselőt — kivéve a vezető testületek mellett működő különböző munkabizottságok és rétegbizottságok tagjait — titkos szavazással választják. Megválasztottnak tekintendő az a jelölt, aki a legtöbb szavazattal rendelkezik, feltéve, hogy az érvényes szavazatoknak több mint a felét megkapta, és a szavazásra jogosultak kétharmada szavazott. Ünnepeltek a bányászok Szombaton folytatódtak a bányásznap! ünnepségek, az ország jelentős bányavidékein köszöntötték a szén-, olaj-, ásvány- és bauxitbányászokat, méltatták helytállásukat, amire az ország továbbra is számít, hogy legyen elegendő energia, értékes ásványi kincs a népgazdaság továbbfejlődéséhez. Ä bányászok munkájának megbecsülését fejezi ki az az 1,3 milliárd forintos hűségjutalom, és a kitüntetések is, amelyeket a bányásznapi ünnepségeken adtak át a bányaüzemek és bányászati intézmények dolgozóinak. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat ünnepségén Hajdúszoboszlón Tóth Imre, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság titkára kiemelte, hogy a Hajdúság évtizedek óta összeforrott a szénhidrogénbányászattal. A felszabadulás után itt vált ismertté az első jelentősebb készlettel rendelkező kőolaj- és földgázmezö, amely napjainkig mintegy 23 milliárd köbméter földgázt adott a népgazdaságnak. Emellett itt tárolják a Szovjetunióból érkező földgáz egy részét, s az idén befejeződő bővítéssel ez a tároló alkalmas lesz a téli csúcsigények 25 százalékának fedezésére. Dorogon nagygyűlést tartottak. Tatabányán a bányaüzemeknél rendezett ünnepségeken részt vettek a veteránok is. A Zemplén hegység területén: Pálháza és Mád környékén 13 földalatti és külszíni fejtésen, továbbá öt előkészítő és feldolgozó üzemben több mint 1000 bányász dolgozik. Az érc- és ásványbányák hegyaljai üzemei az utóbbi években több új termékkel, főként az építkezésekhez használható, kiváló hőszigetelő anyaggal gazdagították termékskálájukat. Salgótarjánban a földalatti bányamúzeum mellett hat bemutatóhelyiségből álló bányászati kiállítótermet adtak át, amelynek kialakításában jelentős részt vállaltak a nógrádi szocialista brigádok. A nógrádi bányászok központi rendezvényét Bátonyte- renyén tartották, a meghívottak között ott voltak a nógrádi szénbányákkal együttműködő szovjet, NDK-beli, csehszlovák és lengyel bányászküldöttségek tagjai is. A Veszprémi Szénbányák Vállalat valamennyi üzemében ugyancsak szombaton tartották a nagygyűléseket, és ezt követően együtt szórakoztak a bányászok ezrei. Az ajkai medence bányászai a várossal szomszédos parkerdőben, a hazai bauxittermelés kétharmadát adó Bakonyi Bauxitbánya Vállalat dolgozói a tapolcai Feszenkó parkban ünnepelték a 35. bányásznapot. A mecseki medence húszezernél több aknamélyítő, érc- és szénbányászát köszöntötték szombaton. tárgyalóteremből ■ Megfogta az isten lábát Ez volt aztán a bolt! Nagy Sándor mezőhegyesi lakos igazán nem panaszkodhatott a sorsára. Jóllehet, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban mint segédmunkás havonta csak 4 ezer 500 forintot keresett. Az ám, de ami ezen felül jött! Joggal mondhatták róla ismerősei, hogy megfogta az isten lábát. Hogyan? Ennek bizony megvan a maga különös története. Mezőhegyesen a 47- es majorban van egy kocsma, amit szemérmesen 160. számú italboltnak hívnak. Nyilván azért, mert a kocsmáknak rossz hírük volt. Szó, ami szó, ez az italbolt igen jól jövedelmezett, mint ahogy ez már lenni szokott. Nagy feleségének sikerült a Mezőkovácsháza és Vidéke Áfésszel megállapodást kötni. Ennek alapján 1982. november 1-én szerződéses üzemeltetésre átvette a helyiséget. Nyilván úgy lett volna ildomos, hogy a férj vegye át az üzletet, annál is inkább, mivel nagy családról kellett gondoskodnia. A gyerekek körültekintő ellátásához mégiscsak az asz- szony ért jobban. Igen ám, csakhogy Nagy már többször állt bíróság előtt. Legutóbb a Salgótarjáni Városi Bíróság tartás elmulasztásának vétsége miatt két évre próbára bocsátotta. Ilyen előélettel mégsem főnökös- ködhet valaki egy italboltban. Ennek ellenére már az első naptól kezdve fokozatosan bekapcsolódott az üzlet ügyeinek intézésébe. Sőt, időszakonként egyedül végezte a munkát. Az asz- szony annak rendje-módja szerint bejelentette az Áfésznek, hogy néha a férje helyettesíti, mivel neki más elfoglaltsága akadt. Az Áfész ügyintézői tudomásul vették a bejelentést, egy szóval sem kifogásolták Nagy Sándor ténykedését. Nagy Sándor pedig ténykedett! Az asszonyt sem kellett félteni. Ahogy a bat- tonyai bíróság a tárgyaláson megállapította, szándékegységben cselekedtek. Az üzlet bevételét tartalmazó kazettát naponta lakásukra vitték. No, nem valami magasztos gondolattól vezérelve, hanem egyszerűen azért, hogy a pénzt saját céljaikra fordítsák. Az italbolt átvétele után néhány hét múlva már olyan jól álltak, hogy másokon is megesett a szívük. Egy orosházi ismerősüknek 5 ezer forintot kölcsönöztek. Decemberben az asszony szült. Megnőttek a kiadások is. Ismét belenyúltak a bűvös kazettába. Kelengyére és egyéb dolgokra 1500 forintot, kórházi látogatások alkalmával pedig 2700 forintot használtak fel. Közben nem feledkeztek Épül, szépül a színház A Békés Megyei Jókai Színház rekonstrukciójának előkészítése 1983-ra nyúlik vissza. Mint Kelle András főmérnök tájékoztatta lapunkat, a felújítás első üteme még ez évben befejeződik. Az új festőtár — mint alsó képünkön is látható — már elkészült. Ugyancsak kész a két varróműhely, s az új, gázfűtésű kazánház. Felújították az összes szociális helyiséget, s folyamatban van (felső kép) az épület belső homlokzatának felújítása, melyet hamarosan befejeznek a munka .kivitelezői, az Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Az i eleki költségvetési üzem a tetőszerkezet felújítását végzi. A cserepeket — mint megtudtuk — műemlék-palára cseiélik. A munkálatok lebonyolítását a Békés Megyei Beruházási Vállalat végzi. A felújítás második ütemében az utcai homlokzat szépül meg. s újjászületik majd az egykori Vigadó-terem is. Végül tervezik egy olyan belső udvarrész kialakítását, mely a színház épületét ösz- szeköti majd a Csaba éttermével. N. A. Fotó: Fazekas László meg a háztáji gazdaságuk gyarapításáról sem. Az üzlet bevételéből 7 ezer forintért sertést vásároltak. Orosházi ismerősük ismét szorult helyzetbe került. Megint kölcsönért jelentkezett. És Nagyék ismét jószívűeknek bizonyultak. Természetesen ezúttal sem a sajátjukból, hanem az italbolt bevételéből 20 ezer forintot kölcsönöztek. Akinek jól megy a sora, az nem jár gyalog, sem kerékpáron, úgy illő. hogy legyen egy gépkocsija. Egy pitvarosi lakostól 23 ezer forintért vásároltak egy használt autót, még 1982. december 31-én, nehogy kocsi nélkül érje őket az új év. A kocsiba azonban rádió kellett. Meg is vásárolták. Javítani is kellett. Egy kisiparos kipofozta. Az igények egyik napról a másikra nőttek. Nem akadt egyetlenegy pont sem, amely megállításra késztette volna őket. Valóságos vásárlási láz lett úrrá rajtuk. Búvárszivattyút, villanymotort, televíziót, mosógépet, magnót, játékautót, hangszórót, cipőt, ruhaneműt vásároltak. Hosz- szú a lista. A házat is felújították. Az italbolt bevétele kiapadhatatlannal* bizonyult. Mindössze 9 hónap alatt több mint 170 ezer forintot tulajdonítottak el. Az Áfész 1983. július 21-én megszüntette a szerződést. Így hát kicsúszott kezükből az isten lába, és egyenesen a vádlottak padjára poty- tyantak. A Battonyai Bíróság folytatólagosan, társtettesként jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás miatt Nagy Sándort két év és 5 hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadság- vesztést börtönben kell letöltenie. Felesége ellen a büntetőeljárást a bíróság még április 30-án közkegyelem folytán megszüntette. Az ítélet jogerős. Az Áfész kára nem térült meg. Tanulságul szolgálhat, hogy a szerződéseket sokkal körültekintőbben kell megkötni. Sőt, célszerű rendszeresen ellenőrizni a kiadásokat és a bevételeket. Ellenkező esetben számolni lehet az ehhez hasonló következményekkel. Nem véletlenül maradt fenn az a régi mondás: „Alkalom szüli a tolvajt.” (serédi)
