Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
NÉPÚJSÁG 1985. augusztus 10., szombat Tudatlan szerelmesek Tétova gondolatok a szexualitásról Léggömbgyár Nagylaposon — Ugyan ki gondol ilyen forróságban a szexre — tépelodtem, miközben robogott velünk a mikrobusz a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát bánkúti kerületének középiskolás építőtáborába. Harcedzett társam, a gyakorlott egészségnevelő előadó, dr. Kiss Endre, a megyei tanács egészségügyi osztályvezető- helyettese ironikus mosollyal nyugtatott: „Ez a téma mindig érdekli a fiatalokat, akár bevallják, akár tagadják.” Igaz. magam is emlékszem, hallottam általános iskolások, középiskolás korúak körében, milyen visszatetszést keltett egy-egy rosszul sikerült, gátlásoktól, álszeméremtől terhes, ámde kötelező felvilágosító jellegű előadás, vagy osztályfőnöki óra. És hogy „belelkesedtek” ugyanezek a diákok, 'ha a megyénkbeli egy-kettőhárom (félve írom le a szakmai körökben kevéssé elfogadott szót, bár amit fed. nélkülözhetetlen jelentőségű) szexológus őszintén, egyszerűen beszélt a mindenki számára elkövetkezőkről, a buktatókról, a különféle korokban átélhető szépségekről, a szerelem boldogságáról. Szerencsére egyre többször juthatnak a fiatalok a felvilágosító szóhoz, amelyből sohasem elég. Erre kényszerít a' számtalan meggondolatlan leányanya sorsa, ezt sürgeti a tudatlanság, a terjedő szabados szexualitás. * * * A békéscsabai 611. számú szakmunkásképző tanárai és 70 diákja címerezték két héten át a kukoricát Bánkú- ton. A harmadik hetet már csak a különösen lelkesek kezdték. A kemény munkában negyvenöt fiú és huszonöt lány dolgozott itt becsülettel. mostanra harmincán maradtak. 15, 18 évesek. — Vajon nem okozott-e gondot a fiúk, lányok együttese a táboroztatásban? — faggatom ‘ Hancsák József tanárt. — Négyen voltunk tanárok, most pedig ketten — feleli. — Alaposan dolgoznak, elfáradnak ezek a gyerekek. Jó, programokon vehettek részt délutánonként: filmvetítés, pol-beat, humor, egészségügyi előadás között válogathattak- Születtek persze szerelmek is. A véleményem és aggódásom nemcsak a tábor tapasztalatai alapján fogalmazódtak még bennem. A diákszerelem komoly és szép érzés, de _két ember Qiagánügye. ami nem tartozik másra. Gyakran erről feledkeznek meg a fiatalok. Mások előtt, társaik vagy a nagy nyilvánosság jelenlétében mutatják ki gyengéd érzelmeiket. Gyakran látunk utcán, buszmegállókban csókolódzó párt. A felnőttek, az idősebbek vagy közömbösen elsietnek mellettük, esetleg botránko- zó pillantással, vagy megjegyzéssel nyugtázzák a látottakat. A kisebbek bámulnak, csodálkoznak, netán követendő példának, „menő dolognak” tartják az ilyen magatartást. Nem vagyok álszent, de erre az „egészségügyi felvilágosításra”, gátlástalanságra igazán nincs szükség. Kapcsolatuk éppen a legbensőbb titkát, intimitását veszíti el. * * * — Hamarosan megtudják, miért költötték fel legszebb álmukból a délutáni pihenőn — kezdte könnyedén a nehéz téma tálalását előadónk. — A felnőttséget nem párosítják a szakmunkásbizonyítványhoz, az érettségihez- A testi fejlettség szexuális igényei pedig esetleg már előbb dörömbölhetnek a tizenéves fiúk vagy lányok ösztöneiben.1 Helyeslő pillantások, félmosolyok, halk kuncogások, elkomolyodott arcok jelzik — figyelnek a diákok. A humanizált nemi ösztön, nemi élet című kétrészes film okosan, tárgyilagosan tárja a tudnivalókat fiúk és lányok elé. Később dr. Kiss Endre kommentálja a látottakat, szomorú és derűs példákkal, gondolátokká) szemlélteti a Szexuális élet, a fiatalkori szerelem buktatóit és örömeit. Szó van arról is, forduljanak a fiatalok gond esetén a szülőhöz, meg- érőt tanárhoz, a család- és nővédelmi tanácsadóhoz, orvoshoz, semmiképpen ne az alkoholban, a drogban keressenek megoldást-! — Kérdésre szívesen. válaszolok, bármi legyen is az! — mondja. A csend töretlen és mély. * * * Két srác és egy szép szőke leányzó vállalkozott — őszintén szólva nem túl nagy lelkesedéssel — a kicsit egyoldalú beszélgetésre. A fiúk- lányok közötti fejlettségi, gondolkodásbeli időeltolódás rajtuk is szembetűnő. A lány kész nő már, 16 évesen, a fiúk még nagy gyerekek- Szakmát tanulnak mindhárman, ezen a nyáron nem sokat pihentek. Szakmai gyakorlat után jöttek a táborba, elégedettek a keresetükkel. — Számomra nem sok újat mondanak ezek a |plvilágosító előadások — legyint a lány, kicsit megjátszott fölényességgel. — Azért meghallgatom őket. — Már otthon is beszélgettünk erről — válaszol kérdésemre határozatlanul a fiú, akinek sok testvére van. — Jártam már lányokkal én is. A másik fiú tétován álldogál előadás után. Kérdezne is, nem is. megfogalmazni, kimondani nehéz a gondolatait. „Talán kinevetik a többiek, talán az orvos is megmosolyogja” — gondolja. A hallgatást választja inkább. Beszélni kel) erről, sokszor, sok helyen, fáradhatatlanul. Van, akihez a könyv jut el, van, akihez az újság, rádió, a televízió adása, vagy éppen a felvilágosító előadás. Vakvágányra futó emberi életeket, rossz házasságokat, lelki nyomorúságot előzhetünk meg az okos szó- vai- Bede Zsóka A mezőgazdasági üzemek alaptevékenységükön — növénytermesztés, állattenyésztés — kívül melléktevékenységgel is igyekeznek biztosítani nyereségüket. Ma már szinte valamennyi gazdaságban van melléküzemág, amely nemcsak a tsz jövedelmén, hanem a lakossági ellátáson is javít. Legyen az akár léggömb), vagy focibelső, vagy akár fürdősapka- gyártás. * * * A gyomaendrődi Béke Tsz-ben — mint sok más gazdaságban is —, a növény- termesztés a meghatározó ágazat. Az év végi eredményt nagyban befolyásolja az időjárás, a nem megfelelő adottságú, belvizes területek minősége. Emiatt a tsz már többször is veszteséggel és alaphiánnyal zárta az esztendőket. Éppen ezért, — mint ahogyan Hunya Elek, a termelőszövetkezet elnöke elmondta — 1980-ban az újonan választott vezetés új utakat keresett. Megyei és megyén kívüli ipari szövetkezeteknél tájékozódtak, érdeklődtek, mígnem a szerencse melléjük szegődött. Egy maszek kisiparos, akinek gumiipari üzeme rosszul jövedelmezett, termelőszövetkezetet keresett, ahol abbahagyott munkáját melléküzemágban, nagyüzemi szinten lehet folytatni. A Béke Tsz vezetői kaptak az alkalmon. 1981. elején a tanácstól vásároltak Tormákon a leendő léggömb Nagylaposon egy elhagyott iskolaépületet, s azt rendbe hozva, átalakítva, 1981 végén 25 dolgozóval megindult a termelés á gumiüzemben. A technológiai berendezések jó része saját gyártmányú, szinte csak az egészségvédelmi eszközöket vásárolták. Az alapanyagból — a Latex műgumiból —, amelyet a Vegyiektől vásárolnak, nincs hi- 1 ány. Az emberek hamar betanulták a munkafolyamatot, s így 8 óra alatt már 10—12 ezer darab léggömböt csomagoltak dobozokba. A Tri- állal — 81-ben — kötött 4 millió darabos szerződést azonban a játékforgalmazó cég 82 végén, felhalmozódott készleteire hivatkozva, visz- szamondta. Új partnereket kerestek és találtak a termelőszövetkezet vezetői. A kezdeti sikerek után az itt keletkezett tisztes nyereséget az alaptevékenység gépesítésére, az állattenyésztés épületeinek korszerűsítésére fordították. Futotta azonban még a gumiüzem fejlesztésére, a termékskála bővítésére is. Tavaly kezdték el a Magyarországon hiánycikknek számító úszósapkák gyártását. Megrendelésre heteken belül szállítanak, butikosoknak és nagykereskedelmi cégeknek is. Nagyon keresett a futball- belső. A makói ipari szövetkezet, amely bőrkülsőket gyárt, már fnost rendelne 400 ezer darab gumi belsőt. Ezt a terméket azonban még a technológiai kísérletezések miatt nem tudja előállítani megfelelő minőségben a tsz melléküzemága. A futball- belsőt ugyánis akkor veszik csak át a megrendelők, há az felfújva és a szeleptányérjára állítva nem dől el. Ez a bizonyíték arra, hogy a gumibelső falai mindenütt egyenletesen vastagok, illetve vékonyak. A közeljövőben folytatódik az üzem fejlesztése. A tsz, a tanáccsal közösen kutat szeretne fúrni Nagylaposon. Az üzem az úgynevezett vizes technológiára térne át, ami többek között azt jelentené, hogy a vulkanizálás után a gumiterméket forró vízben főznék ki. Ekkor már más — például gyógyászati — termékeket is tudnának gyártani. Ez a kút biztonságosabbá tenné Nagylapos vízellátását is. A gyomaendrődi Béke Termelőszövetkezetnek egyébként még két melléküzem- ága van: az édesség- és ostyaüzem váltakozó, a pa- pírdobozüzem jó nyereséget ad a gazdaságnak. H. E. Fotó: Alt Imre A munkafolyamat utolsó fázisában ellenőrzik a léggömbök minőségét V. Sztyenykin: A Huan-misszió VI. A titkos kapcsolat Knyazev és a rendőrség között két évig állt fenn. Senki sem számolta össze, hány orosz ember lett a besúgás áldozata. A japán csapatok harmincegyben behatoltak Mandzsúriába, és a megszállt területeken hozzáfogtak hatalmi rendszerük kiépítéséhez. Mindenütt létrejöttek a japán intézmények, noha az újonnan alakult Mandzsukuo-bábállam élére Pu Jit, a kínai Csáng dinasztia sarját nevezték ki. Lu Si-csi a hírek szerint délre menekült, és úgy tűnt, Knyazev besúgói és provo- kátori karrierje véget > ért. Hetek, hónapok teltek el. Knyazevet senki sem nyugtalanította, s így ő is megkönnyebbülve fellélegezhetett. Egyébként a Kelet-kínai Vasútnál dolgozó szovjet állampolgárok helyzete hónapról hónapra mind bonyolultabb lett. A japán katonai személyek kihívóan beleavatkoztak azokba az ügyekbe, amelyek a szovjet adminisztráció hatáskörébe tartoztak, és arcátlan provokációkat rendeztek. A japánok támogatását élvező Mand- zsukuo-állam saját követelésében már odáig is elmerészkedett, hogy az orosz emberek minden reggel háromszor hajoljanak meg a később császárrá kikáltott Pu Ji régenskormányzó arcképe előtt. A szovjet kormány erélyesen tiltakozott a japánoknak, és az őket kiszolgáló kínai hivatalnokoknak a mások belügyeibe való beavatkozása ellen. Ezekre a jegyzékekre azonban, válasz nem érkezett. Az oroszok között makacsul kezdtek terjedni a Kelet-kínai Vasút eladásáról szóló hírek. E mendemondáknak Knyazev hitt is meg nem is. A következő alternatíva előtt állt: vagy hazatér, vagy örökre hontalanná és emigránssá válva, még saját társadalmi rétegétől is elszakad. <3, aki csaknem 20 évet élt idegenben, szörnyen fájlalná, ha elveszítené hazáját. Egy váratlan esemény azonban megnyitotta előtte a nehéz és kínos helyzetből kivezető utat. Knyazevet — ez alkalommal a japánok — újra letartóztatták. Több mint két hónapig ült börtönben. — Kivel volt együtt a cellában? — kérdezte a nyomozótiszt. % — Jól emlékszem, Bahtyi- jarovval, a szállítási és közlekedési mérnökkel. Ha nem tévedek, Leonyid Pavlovics volt a kereszt- és az atyai neve. — Ö most hol van? — Nem tudom. Bahtyija- rov valamivel korábban tért haza, mint én. Azt mondják, valahol Oroszország középső részében él. .. Knyazevet egyszer a Szun- gari folyó partjára, a Kínai utca sarkán álló kétemeletes villába vitték. Ott rendezkedett be a Japán Katonai Misszió, a militarista Japán felderítő és kémelhárító szervezete. Egy idős, intelligens ezredes beszélgetett vele. Az a civil ruhás fiatalémber tolmácsolt, aki feltehetően nemrég végzett el valamilyen speciális tanfolyamot. Az ezredes a munkájáról, a családi helyzetéről, és a Kelet-kínai Vasútnál szolgálatot teljesítő dolgozók hangulatáról kérdezgette Knyazevet. — Nagyon nyugtalan a légkör, ezredes úr — válaszolt Knyazev az utolsó kérdésre. — Jóllehet saját szándékukról az emberek hallgatnak, meg titkolóznak ... — És ön elhiszi a híreket? — A Kelet-kínai Vasútvonal eladását nem tartom kizártnak. — Ó, ön okos ember, Knyazev úr. Nagyon helyesen ítéli meg a helyzetet. Őszinte leszek: a japán birodalmi kormány megszerezte az orosz kormány jóváhagyását. Hamarosan hivatalosan is közzéteszik, hogy a Kelet-kínai Vasút átkerül japán tulajdonba. — De hát mi lesz a vasútnál dolgozó oroszokkal? — tört fel akaratlanul Knya- zevből a kérdés. — Ők hazautaznak Oroszországba — felelte nyugodtan az ezredes, úgy, mintha már régen eldöntött kérdés lenne. Knyazev arcán az izgatottság és a bosszúság jelei mutatkoztak. Az ezredes figyelmét ez nem kerülte el. — ön nyugtalan, Knyazev úr? Nem kíván visszatérni hazájába? És ha mi kérnénk meg' arra, hogy utazzon el Oroszországba? — Önök? — Igen. Természetesen konkrét megbízatással. Az ezredes ajánlata megijesztette Knyazevet. Korábban, amikor hazatérésén töprengett, még ingadozott. Félt attól, hogy képtelen lesz új s számára érthetetlen körülmények között élni. Ám ez a szorongás most ál- latti félelemmé fokozódott benne. Knyazev rádöbbent arra, hogy a szégyenletes ténykedése miatt otthon börtönbe kerül, s előbb-utóbb bűnhődnie kell. Homlokán és az orra hegyén csillogtak a verejtékcseppek. Szerafim Mihajlovics zsebkendőt vett elő, és arcát törölgetni kezdte. Ezt azért csinálta lassan és alaposan, hogy húzza az időt, és megtalálja a megfelelő választ. Knyazev szé- gyellte nyíltan megmondani, hogy a kémkedés gondolatától egyenesen irtózik. Örömmel kész volt hazautazni, csak hogy kihúzza magát a jaoánok megbízása alól. — Elbizonytalanodott? Vagy talán nem érti á. javaslatomat? — Mindent értek, és ezért jöttem zavarba. Tartok attól, hogy nem nekem való az ilyen feladat. Esetleg valaki mást? Sokan hazamennek ... — mormogta félénken Knyazev. •— A japánok azt mondják: ezer veréb csiripelésénél is jobb egyetlen daru kiáltása, ön a darumadár, Knyazev úr, azok pedig a verebek — hízelgett az ezredes. — Ön jól képzett mérnök, s magas posztot is képes betölteni, meg hozzá tud jutni azokhoz az információkhoz, amelyek nekünk kellenek ... Knyazev továbbra is ellenkezett. S amikor valamennyi érve elfogyott, arra hivatkozott, hogy karaktere sem teszi lehetővé az ilyen megbízatások teljesítését. Knyazev utolsó szavai felingerelték az ezredest, akinek arcáról most eltűnt a mosoly és a derű jele. A kihúzott asztalfiókból elővett egy szürke iratköteget. — Ez az ön dossziéja, amelyet Li Si-csi alezredes vezetett. Valamennyi, ön által küldött feljelentést ebben gyűjtött össze. Majd mi megtaláljuk annak a módját, hogyan juttassuk el a szovjet konzulnak ezt az aktát. Nos, hogyan értékeli az ilyen kilátásokat? — kérdezte leplezetlen gúnnyal az ezredes. Az efféle perspektíva nem okózott örömet Knyazevnek. Már-már úgy érezte, hogy kicsúszik lába alól a talaj. — És ön elfogadta az ezredes ajánlatát? — kérdezte a nyomozótiszt, miután Knyazev befejezte mondanivalóját. — igen. Egyrészt féltem, hogy az ezredes beváltja fenyegetését, és dossziémat átadja a Szovjetunió főkonzuljának. Másrészt nem akar-- tam idegenben maradni, és nem akartam elveszíteni a hazámat sem örökre. Ez még borzasztóbb ... Hamarosan kiengedtek a börtönből, és a többiekkel együtt visszatértem Oroszországba... Kirill Matvejevics csodálatra méltó pontosságával mindenben kitűnt. Jól olvasható, kalligrafikus írással csaknem szó szerint feljegyezte Knyazev válaszait. Amikor befejezte, óvatosan fölitatta a tintát, és csak ezután tette félre a papírlapot. — Nos, hát, Knyazev, töb- bé-kevésbé eddig őszinte volt — szólt a nyomozótisizt. — Remélem, ugyanilyen lesz a folytatás is. — Igyekszem. — Nagyszerű. Részletesen, egymás után mesélje el kérem, milyen feladatot kapott a Japán Katonai Misz- sziótól, ési mit csinált, hogy a megbízatásnak eleget te- gen? Knyazev megrezzent, mint a lovak bőre, amikor ostorcsapás éri, majd összekuporodott. Nyaka eltűnt, és úgy nézett ki, mint az, akinek fejét közvetlenül öles vállára tűzik. Azután magához tért, és hozzáfogott kémtevékenységének ismertetéséhez: tanulmányoznia kellett azoknak a rakományoknak a jellegét és mennyiségét, amelyeket a Kelet-szibériai Vasúton szállítottak; jelentést készített az utak, a mozdony- és vagonpark állapotáról; valamint felkutatta a hadianyagot előállító gyárakat és üzemeket... A kérdés második részét érintve Knyazev ismét azt állította, hogy kémkedéssel gyakorlatilag ő nem foglalkozott, és a japánokhoz fűződő kapcsolatát sem erősítette meg. — így van ez? — így, nyomozó polgártárs. Bízzon őszinteségemben! Fordította: Bukovinszky István (Folytatjuk)
