Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-07 / 184. szám
1985. augusztus 7„ szerda Távol és közel Kistelepülések ma és holnap Közterület-felügyelők az utcákon Cél: a város tisztasága, rendje Mondják és igaz: a település helyzete, helye a munka- megosztásban ne jelentsen okvetlenül előnyt vagy hátrányt az életpálya megválasztásában, a foglalkoztatásban, a társadalmi mobilitásban. Ami ma még csupán — de már ma is jogos! — követelmény. Mondják és igaz: ma hétszer, tízszer nagyobb esélye van a középiskolai székhely, település általános iskolásának a továbbtanulásra, mint az úgynevezett kistelepülésen élő, végző nyolcadikosnak! Azért van így, mert... kazalnyi az indok. Mert gyatra a közlekedés, mert kevés a kollégiumi hely, mert mostohák az oktatás személyi, tárgyi feltételei — a rengeteg vitára okot adó körzetesítés ellenére is — a kistelepülések iskoláiban... de a gyermek mit tehet arról, hogy oda született, ahová?! A társadalomnak kell tennie, hogy ez az „ahová” ne lehessen indokolatlan, igazságtalan eltérések, különbségek alapja. Igen, eltéréseknek, különbségeknek, hiszen nem az iskola, a továbbtanulás az egyetlen az esélyegyenlőtlenségek sorában. Az aprófalvas térségek legtöbbször kedvezőtlen adottságú mező- gazdasági üzemekhez kapcsolódnak. Ezek kevésbé tudják átalakítani a termelési szerkezetet, kisebb mértékben képesek támaszkodni a kiegészítő tevékenységre, mint a jó adottságú vidéken, körzetben gazdálkodó tsz-ek. Ez viszont visszahat a falvak fejlődésére. E hatás az úgynevezett termelő infrastruktúra hiányában, fejletlenségében éppúgy megmutatkozik, mint a szakember-ellátottságban. Realitások Számítások szerint az ezredfordulóig a népesség fogyása az ötszáz lélek alatti kistelepüléseken lesz a legjelentősebb. Természetesen ezek között is vannak gyarapodó, életerős falvak, igaz, olyanok szintén, ahol — ma már — megállíthatatlan folyamat a lakosság számának csökkenése. Sopánkodás helyett tartsak tiszteletben a realitásokat. A faluhálózatot mindenkor a természetes szerkezeti változások jellemezték — azaz korábban is néptelenedtek el, szűntek meg települések, mert elvesztették gazdasági, gazdálkodási szerepüket. Napjainkban azonban ezek a szerkezeti változások felgyorsultak, s azt a képzetet keltették némelyekben: meghökkentő újdonsággal van dolgunk. A ma divatos és sokat emlegetett népességmegtartó képesség azonban nem sóhajok függvénye, ahogy pusztán — nemes indítékú — határozatokkal sem lehet érvényre juttatni. Távolság és közelség mindig egy viszony kifejezése; mihez mérten, mitől van távol, mihez közel ? Eredmények Az 1971-es településhálózat-fejlesztési koncepció hozott lényeges eredményeket, de némely része vaskos tévedésnek bizonyult. Tíz településkategóriát állított fel, ugyanakkor a községeknek a kétharmada az utolsó, az „egyéb település” kategóriába került. Az élet ezernyi dolgában tapasztalhatjuk: az elnevezés gyakran minősítés. Etjben az esetben is ilyen mellékzöngét kapott az '„egyéb” kifejezés. A történelmi ‘örökség terhe mellé újabb feszültségek társultak. Ma már nyilvánvaló: az apró falvas térségek fejlesztésé-, hez elengedhetetlen az állami támogatás, hiszen csekély a saját erő, sokszor éppen a nem igazolódott fejlesztési kategóriák következtében. Az országgyűlés 1985. április 18—19-i ülésén hozott — a terület- és település- fejlesztés hosszú távú feladatairól szóló — határozata II. fejezete 3. pontja így hangzik: „Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a sajátos adottságú térségek — az aprófalvak, a tanyás, az agglomerációs, a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú, a határ menti területek, valamint az üdülőkörzetek — fejlesztésére.” Feladatok Napjainkban a települések felének, 2,5 millió lakosnak még nincsen közműves vize, vízvezetéke. E községek meghatározó része aprófalvakból áll. Távolság? Igen. Ugyanakkor az itt élők számára a környezeti ártalmak kis mértéke, teljes hiánya egészen más, egészségesebb környezetet teremt, mint amilyenben másutt élnek az emberek. Közelség a kiegyensúlyozott létfeltételekhez? Igen. S így, ezen a módon váltogathatjuk a távolt és a közeit, a szellemi, a tárgyi világ ezernyi részecskéjét sorra véve. Be kell látnunk például, a kistelepüléseken élők természetes joga, hogy megoldódjék' a napi folyamatos áruellátásuk, ám 1 az aprófalvakba gyakran tíz liter tej miatt fut ki a gépkocsi, s a mai fuvarköltségek mellett a vállalatoknál azt mondják, olykor szinte megoldhatatlan feladat előtt állnak. Továbbá: apróságnak látszik, pedig nem az, minden településnek segélykérő telefont kell kapnia, ezt most már eldöntötték. Idő és több millió forint kell hozzá. Amint ahhoz is, hogy a körzeti orvosi ellátás a következő években a kistelepüléseken és a tanyai körzetekben is javulhasson. Friss előrejelzések szerint kétezerig a községek népessége — nemcsak fogyás, hanem a település várossá nyilvánítása következtében is! — 800 ezer, egymillió fővel csökken. A „távol” és a „közel” már-már áttekinthetetlen hatásai sűrűsödnek ebben a folyamatban, s nem a folyamat útjának elrekesz- tése a cél, a feladat. Sokkal inkább azoknak az utaknak a keresése, meglelése, amelyek elkerülik az indokolatlan, az igazságtalan különbségek okozta kényszerű fogyatkozást. Mészáros Ottó — Ellesett pillanatok Operáció Már jó ideje nem hallott semmit a bal fülére és mostanában a másikba is csak foszlányokban jutottak el a szavak. Azok is jobbára a közvetlen környezetéből, akiket ő válogatott maga mellé. A dolgozók szélesebb köre fásultan vette tudomásul a vigasztalan helyzetet, nem is csináltak már különösebb gondot belőle. Megszokták, hogy süketen is lehet irányítani egy ekkora vállalatot. Sőt, nagyobbat is. Hobogász Tihamért sokáig nem zavarta saját süketsége. Igazán nem nevezhette őt senki emiatt hiúnak. E testi fogyatékosságát pótolandó próbálta élesíteni a szemét. Evégett elég sokszor nézett a pohár fenekére és ilyenkor valóban duplán látottr Ügy igyekezett kezében tartani a gyeplőt, hogy nem engedett beleszólást senkinek sem saját elképzeléseibe. Hiába forgott a föld, ő nem volt hajlandó ahhoz igazítani az óráját. — Nem lesz ez így jó, főnök! — figyelmeztették közvetlen beosztottjai. — Egyszer számon kérik tőled az elmulasztottakat. Ideje lenne megoperáltatnod a füled... Nem is annyira az üzemi demokrácia játékszabályainak betartatása, mint inkább veszteni vélt pozíciójuk homályos előrelátásának féltése unszolta javaslataikat, mert ugye közelednek az igazgatóválasztások, és mi lesz, ha a főnököt... Végül is Hobogász ráállt a sok unszolásra: műtét alá vétette magát. Egy merőben új eljárás alapján szikével apró metszést ejtettek bal füle puha csontján, műanyag csövecskével penicillint permeteztek ant- rumába és ezzel megindították gyógyulási folyamatát. Jól sikerült a műtét, ötödnapra boldogan vette észre, hogy mindkét fülére hall. Sőt. A szikés beavatkozás utóhatásaként, úgy tűnt, mintha több füle is volna az átlagosnál, mert meghallja azt is, amit ki sem mondanak, hanem csak gondolnak róla. A részlegekben járva — azelőtt nagyon ritkán fordult ez elő —, bár nem mozogtak a szájak, mégis ilyeneket hallott: „Jé! Leereszkedett hozzánk a főnök! Csak nincs valami baja?" Máshol meg: „Hallottad? Megoperáltatta a fülét?” „Na és? Azelőtt sem a füle miatt volt süket!!!’’ A választás azonban olyan gyorsan közeledett, hogy a főnök nem tudta már elfelejtetni senkivel régi süketségét. Azon vette észre magá't azon az ominózus délutánon, hogy a közbizalom megvonta tőle a nagy mahagóni asztal előtti bársonyszéket. — Látod, főnök! — sopánkodott a választás után a legközvetlenebb beosztottja. — Korábban kellett volna kezeltetned a füled... — Ti ketten csak ne beszéljetek! — mondta kissé csalódottan, mert most is duplán látott. — Ti küldtetek szike alá, pedig nem is az volt a bajom ... Az operáció azonban ennek ellenére jól sikerült, mert a beteg rész kikerült az egészséges közegből, s hogy újra odaszer- vüljön, teljesen egészségessé kell majd válnia. Varga Dezső Bárki fordulhat hozzánk panasszal, bejelentéssel, de a lakosság megértését és támogatását is kérjük — mondta Csepregi András, a közterület-felügyelet igazgatója — Jó reggelt, jó napot, vagy jó estét kívánok! — köszön majd napszaktól függően augusztus közepétől az egyenruhás, jelvényes városi közterület-felügyelő Békéscsabán, ha valakit arra szeretne figyelmeztetni, hogy ne szemeteljen, vagy télen seperje el a havat a portája elől, ne hangoskodjon, Esetleg elő is veheti füzetét, hogy helyszíni bírságot szabjon ki, netalántán súlyosabb vétség esetén szabálysértési feljelentést tegyen. A napokban új táblára figyelhettek fel a járókelők Békéscsabán a József Attila utca 5. szám alatti ház falán: Városi Tanács V. B. Közterület Felügyelet. Csepregi Andrástól, a felügyelet igazgatójától kérdeztem: — Korábban is láthattunk környezetvédelmi őröket a megyeszékhelyen. Az ő tevékenységüket fogja össze az új szerv, vagy más az alaphelyzet, feladat és követelmény? — Más. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala egy tavaszi rendeletével alkalmat adott a megyei tanácsoknak arra, hogy megyéjükön belül kijelöljék azon városok sorát, ahol a közterület-felügyeletek létrehozását szükségesnek tartják. Élve a lehetőséggel és szükségszerűséggel, elsőként a megyeszékhely hozta létre szervezetét azzal a céllal, hogy a lakosságot, az idelátogató hazai és külföldi turistákat a nagyobb rend, tisztaság és az ide vonatkozó rendeletek és tanácsi határozatok betartására bírja. A megalakult szervezet egyelőre tíz fő hivatásos állományú taggal dolgozik, számítva a társadalmi aktivistákra és a lokálpatriótákra. S miután hatóságként szerepelnek, az intézkedési jogkörük is szélesebb skálán mozog. — Ha már szóba kerültek a rendeletek; tudunk, róla, de vagy csak részben, vagy egyáltalán nem ismerjük azokat. Milyen esetben alkalmazhat a közterület-felügyelő figyelmeztetést, helyszíni bírságot, vagy feljelentést? — Valamennyi, szám szerint 14 idevonatkozó kormányrendelet 1968-as születésű, a paragrafusszám változik csak. Ezek: 1. Lakás-' bejelentési kötelezettség elmulasztása. 2. Hatósági hirdetmény megrongálása. 3. Veszélyeztetés kutyával. 4. Veszélyeztetés tárgyak elhelyezésével, kidobásával. 5. Tiltott fürdés. 6. Jégen tartózkodás szabályainak megszegése. 7. Csendháborítás. 8. Állatkínzás. 9. Űtügyi szabálysértés. 10. Köztisztasági szabálysértés. 11. Közegészségügyi szabálysértés. 12. Közterület engedély nélküli használata. 13. Hirdetőberendezések, falragaszok tiltott elhelyezése. 14. Tiltott helyen táborozás. Példaként említem meg, nem árt tudni, hogy szabálysértést követ el az a kutyatulajdonos, aki kutyáját kóborolni hagyja, nem pórázon vezeti, á város belterületén felügyelet nélkül hagyja, vadászterületen kölönc nélkül elengedi. Ugyancsak vét a rendelet elfen, aki a közforgalmú járműre szájkosár nélkül visz fel ebet, vagy a harapósabb fajtájút nem zárt helyen tartja, és a' ház vagy lakás bejáratánál nem helyez el erre figyelmeztető táblát. Űtügyi szabálysértést pedig az követ el, aki engedély nélkül utat megszüntet, elzár, az úton vagy felette létesítményt helyez el, illetve ahhoz csatlakozást épít, utat felbont, az út árkába olyan anyagot juttat, ami a lefolyást gátolja, esetleg az árkot szennyezi, de sorolhatnám tovább a sajnos ismert jelenségeket. Akit bővebben érdekelnek a részletek, nyugodtan felkeresheti irodánkat és biztosan megkapja a kellő tájékoztatást. De fordulhatnak hozzánk panaszaikkal, észrevételeikkel, tanácsaikkal, akár személyesen, akár levélben, vagy telefonon is. Embereinket több tucat jelentkezőből választottuk ki, alapfeltétel volt a legalább középfokú iskolai végzettség, a lakosokkal való intelligens kapcsolat- felvétel képessége. Örömmel mondhatom, hogy van, aki kertészmérnöki állását adta föl azért, hogy a köz érdekében tevékenykedhessen, és van olyan felügyelőnk, aki tanácstag. — Mit várnak a felügyelet létrehozásától? — Mind a városi tanács, mind jómagunk igen sokat várunk. Elsődlegesen a nevelés, a szemléletváltoztatás a feladatunk, a büntetés nem cél, hanem eszköz. Meggyőződésünk, hogy a szabály- sértők elenyésző részét teszik ki a város lakosságának, a többiek segítségével, a mi tevékenységünkkel elérhető, hogy a megyeszékhely tisztábbá, rendezettebbé zajmentesebbé váljon, lakói sajátjuknak tekinthessék Békéscsabát! Kép, szöveg: Plavecz Pál V. Szlyenykin: II Huan-misszió in. Azon az estén Knyazev kitűnő hangulatban tért haza a munkából. • Felesége még az üzemben dolgozott, és 15 éves lányuk sem érkezett meg az iskolából. Itallal megtöltött egy kis poharat, s éppen fel akarta hajtani, amikor kopogást hallott. A lakás ajtaja közös folyosóra nyílt, és csak éjszakára szokták bezárni. A küszöbön egy szikár férfi állt, pufajkát és mormota- bőrből készült kopott füles sapkát viselt. Sárgás arca a félhomályban fakónak tűnt. Huan volt. Knyazev majd’ elképedt a meglepetéstől. — Kit keres? — Knyazevet... Szerafim Mihajlovjcs Knyazevet — mondotta, s közben nyelve akadozott. — No, akkor lépjen be, én vagyok Knyazev. — Vajon hogyan termett ott hirtelen a bizalmas főnököktől jött ember? Ez a homályos rejtély felizgatta Knyazevet. Huan, azaz Van Szun-he közelebb lépett hozzá, körülnézett, és suttogva ejtette ki a betanult jelszót. Ezután a sápadt arcú, magas férfi néhány percre elhallgatott. Talán azért, hogy lecsillapodjon ; vagy azért, mert várta, hogy az ismeretlen megszólaljon, illetve valamilyen mozdulatot tegyen. Knyazev az előre megbeszélt jelszóval válaszolt. Ekkor Van Szun-he egy kést kért, levette pufajkáját, és felfejtette a gallért, majd kihúzott belőle egy vékony papírszeletet, amelyen keskeny csíkokban írt japán hieroglifák voltak. Ezek a Japán Katona; Misszió utasításait tartalmazták. Knyazev megkérte vendégét, hogy üljön le a tűzhely mellett álló égszínkék zsámolyra, ő pedig közelebb lépve az asztal fölött függő, halványan világító lámpához, olvasni kezdte az utasításokat. Magas homlokán mély ráncok jelentek meg. Mint mindig, a japán felderítők most is a hadiipari üzemekről (különös tekintettel a repülőgépgyárakra), a .csapatmozdulatokról, a haditechnikáról, valamint a kelet-szibériai vasút szállítmányairól kértek információkat. Ezt írták továbbá: „Érdekelnek .bennünket azok a tárgyalások — beleértve a szóbeszédeket is —, amelyek az oroszok Japán és Man- dzsukuo állam elleni akciókra vonatkoznak. Fordítsanak figyelmet a lakosság magatartására; és közöljék saját véleményüket arról, vajon lehetne-e felkeléseket szervezni abban az esetben, ha Oroszország háborút indítana a Japán Birodalom ellen.” „A japánokat elsősorban az érdekli, milyen visszhangot váltott ki a lakosság körében az a tény, hogy Japán Németország oldalán harcol” — gondolta Knyazev. „Most már nyilvánvaló, ők maguk is félnek egy szovjet támadástól.” — Hogyan sikerült megtalálnia engem? — kérdezte, miután letette a cédulát és Huanhoz fordult. — Irkutszkba mentem, és ott közölték ... Itt pedig ismerik önt, így nem volt nehéz ... Íme, ezeket a leveleket is átadták nekem. • Van Szun-he felpattanva helyéről, azon ügyködött, hogy előhúzza kabátja belső zsebéből a beszorult kis le- vélköteget. — Levelek? Miféle levelek? — riadt fej Knyazev. Szeme zöldes fényt lövellt. Remegő kézzel átvette a kis csomagot, letépte a madzagot, amellyel összekötözték, és forgatni kezdte a borítékokat. — Furcsa, ennyi év után is megőrződtek valahol, és önhöz kerültek véletlenül. — Knyazev itt erősen megnyomta az utolsó szót. — Eddig a csodákban nem hittem ... Van Szun-he mesélni kezdett irkutszki utazásáról, a ház asszonyával való találkozásról, aki elhitte, Hbgy ő Knyazev barátja, na, és ezért is adta oda neki a leveleket. Eközben részletesen leírta a nő külsejét. Ezután a mandzsuriai helyzetről, meg arról beszélt, hogyan
