Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 7., Szerda e Negyedszerre elsők a Beköt újítói Az Ipari Minisztéri­um, a Textilipari Dolgo­zók Szakszervezete és a Textilipari Tudományos Egyesület kötő- és rövid­áru-szakosztálya évről évre meghirdeti az úji- tásiverseny-pályázatot. A kötőipari szakmában az 1984. évi verseny első he­lyezettje a Békéscsabai Kötöttárugyár. Az erről szóló oklevelet a fővá­rosban, ünnepélyes kere­tek között vették át a vállalat képviselői. — Nagy öröm számunkra az elmúlt évi siker, mert ne­gyedszerre lettünk országo­san elsők — mondja Szabó Sándor fejlesztési technikus, a vállalat újítási felelőse. — Vállalatunknál 506 újítót tar­tunk számon, ebből 234 a női újító és csaknem kétszáz a fiatal. Akadnak törzsújí­tók szép szómmal, de jönnek újak is. Egyre többen kap­csolódnak be e sokoldalú hasznot hozó nemes mozga­lomba. Az újítóbrigádok szá­ma 33. Szabó Sándor ő maga is újító. Egyénileg is oldott már meg feladatokat, de társszerzőként is szívesen te­vékenykedik, több szem töb­bet lát elv alapon. Elmon­dotta, hogy 1984-ben a Bé- köt-nél az újítások gazdasági eredménye hárommillió 484 ezer forint volt. A hasznos újítások száma 84; s az újí­tók anyagi ösztönzésére 269 ezer forintot fizetett ki a vál­lalat. Az utóbbi három évet érdemes e szempontból ösz- szehasonlítani, hiszen 1983- ban 148 ezer, 1982-ben pe­dig 139-ezer forintot vehet­tek fel az újítók. Ezek a szá­mok önmagukért beszélnek. A sikerek „titkáról” így vall az újítási előadó: — A mi vállalatunknál a gazdasági és társadalmi ve­zetők, műszakiak és min­denki, aki számít, nagyon komolyan veszi az újítási mozgalmat. Az önálló ex­portjoggal rendelkező válla­lat minden év elején elké­szíti és különböző fórumo­kon ismerteti az újítási fel­adattervet. Cél: anyag-, energiatakarékosság, az im­portkiváltás, a divatorientált termékek előállítási idejének lerövidítése, az automatizá­lás, víztakarékos technoló­giák alkalmazása és még sorolhatnám. A vezetőség megmondja, hogy konkrétan miben kér segítséget és a pályázóktól folyamatosan számon kéri: hol tartanak a munkával. Megkérdezik, mi­ben kérnek segítséget és az adott körülmények között megteremtik az alkotás fel­tételeit. A beszélgetésből kiderül: minden hétfőn megbeszélést tart a vezetőség. Itt egyebek között az újítók elmondhat­ják gondjaikat, problémái­kat, s azt is, milyen intézke­dést várnak egy-egy munka meggyorsításához. De Szu- chy László igazgató és Mé­száros Sándor igazgatóhe­lyettes — amennyiben szük­séges — személyesen is meg­beszéli az újítókkal a gon­dokat, s így folyamatosan látják: hol „szorít” a cipő. Az újítási feladattervek ugyanis szorosan kapcsolód­nak a vállalat célkitűzései­hez. Fő feladatnak tartják, hogy minél jobb, konkrétabb és kivitelezhető újítások szülessenek. Ahhoz, hogy a kész termék időben piacra kerüljön, a kelmegyártás idejét rövidíteni kellett. Er­re is született hasznos újítás. Az exportkiváltó újításban például Udvardi László járt az élen. VRVvébként az 1984. évi újí­táson.. '"•'wszki András elnyerte a Kiváló Újító arany fokozatát, Udvardi László és Zsótér András pe­dig a bronz fokozatot kapta. — Az újítások elbírálását, elfogadtatását és alkalmazá­sát állandóan szorgalmazzuk — magyarázza Szabó Sándor. — De az átfutási idő termé­szetesen nem azonos. Ezért kérjük az újítók türelmét, megértését. Amíg egy újítás nem bizonyít, nem ismerjük annak gazdasági eredménye­it, hasznosságát, addig nem dönthetünk róla. Ebben a beruházásstopos világban minden forintot tízszer, száz­szor meg kell gondolni, hogy hova tesszük. Újítóink alko­tásainak kivitelezését csak részben tudjuk vállalaton be­lül megoldani — vagyis egy- egy alkatrész saját műhe­lyünkben való legyártására nincs mindig lehetőség —, erre nem vagyunk berendez­kedve. A Kisipari Termeltető Vállalat békéscsabai kiren­deltségével szoros kapcsola­tot tartunk és velük gyárt- tatjuk le azokat az alkatré­szeket vagy technológiai be­rendezéseket, amelyekre ná­lunk nincs mód. Minden arra utal, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyár­ban kollektív munka ered­ménye az újításban évről év­re elért országos siker, amelynek elsősorban a válla­lat látja hasznát. Nagyon so­kat segítenek ebben a tevé­kenységben a szocialista brigádok. A Béköt — amely nemcsak az ország minden tájára, de a világ számos or­szágába is eljuttatja termé­keit — az újítómozgalom se­gítségével sok gondot meg­old. Ary Róza Gyümölcsfeldolgozás A mezőgazdaság állami nagyüzemei a gyümölcster­mesztést egyre sikeresebben egészítik ki feldolgozással és üdítőital-gyártással. Az Ál­lami Gazdaságok Kereske­delmi Kft-jének összesítése szerint évente mintegy 430 ezer hektoliter üdítőitalt és 250 ezer hektoliter gyümölcs­lét készítenek. Az állami nagyüzemekben fokozatosan fejlődött ki á gyümölcs) ipari feldolgozása. Az elmúlt 5 évben az ÁGKER maga is mintegy 70 millió forintos értékben nyújtott támogatást e termelési ág bővítéséhez. Korábban a másként nem értékesíthető gyümölcs megmentése volt a cél, ezért építettek 20 gaz­daságban nagyobb feldolgo­zó üzemeket. Az utóbbi 4—5 évben azonban oly mérték­ben növekedtek a belföldi fogyasztói igények — ési részben az export-értékesíté­si lehetőségek is —, hogy az üzemek minden korábbinál nagyobb mennyiségben és jobb ’ minőségben dolgoztak fel erre alkalmas gyümölcsö­ket. A tartósítóipari tevé­kenység egyértelműen jöve­delmező. A gazdaságok ebből származó nyeresége megha­ladja az évi 200 millió fo­rintot. juttatták át őt a japánok a határon. Szerafim Mihajlovics megnyugodott, és a Japán Katonai Misszió vele isme­retségben álló tisztjei felől kérdezősködött. Huan meg­nevezte Tokunagu kapitányt, aki a szovjehmióbeli titkos munkára felkészítette, és még a misszióhoz tartozó két-három tiszt nevét is megemlítette. Knyazev agya lázas siet­séggel dolgozott. Mit tegyen? Beszéljen meg egy találko­zót valamelyik eldugott he­lyen, és azután zárja le az egész ügyet? Tisztában volt azzal, hogy a kémek útja előbb-utóbb börtönbe vezet. Addig jár a korsó a kút­ra ... Ám de egyáltalán, el lehet-e küldeni a pokolba ezt az embert? Végül Knyazev mégsem mert gazdáival szembesze­gülni. Megígérte Van Szun- hének, hogy megszerzi a szükséges* információkat, majd megjelölte a találko­zás helyét és időpontját. — Ma csütörtök van. Nos, akkor két hét múlva, este fél 6-kor fogom várni önt abban a fodrászüzletben, amely a Kirov utcában ta­lálható, Ott mindig sokan megfordulnak. Kimegyünk majd az előtérbe dohányoz­ni, és ott átadok önnek egy doboz Kazbek cigarettát. — Nem tudom, hol van az az utca. — Éppen a városközpont­ban, a Revoljucia térbe tor­kollik. Az utca kicsi, a fod­rászüzlet ott egy ... Ha nem titok, kinél szállt meg? — A feleségem barátnőjé­nél, a Szelegjji utcában. — Nem köpi be? — Nem, mert buta, anal­fabéta nő. — Legyen óvatos. Mert aki így cselekszik, azt az is­ten is megsegíti. — Rendben van. A megbeszélt napon a fodrászműhely — mint min­dig — ezúttal is zsúfolásig megtelt emberekkel. Ponto­san fél 6-kor Van Szun-he tétován lépett be a terem­be, pufajkáját felakasztotta egy fogasra, majd megkér­dezte: „Ki után követke­zem?” Azután megállt a fal mellett, mert már vala­mennyi szék foglalt volt. Ügy 7-8 perc múlva meg­jelent Knyazev, aki nyugta­lan pillantásokat vetett a várakozókra, majd azon nyomban kiment a folyosó­ra, és óvatosan becsukta maga mögött a tapétaajtót. Talán szórakozottságból, meg sem kérdezte, k; után következik. Nemsokára Hu­an is elhagyta a helyiséget. 1 Van Szun-hét és Knyaze- vet őrizetbe vették. A fod­rászműhelytől kétszáe mé­terre volt a milicia épülete, ahol átvizsgálták irataikat és megmotozták őket. Knyazevnéi megtalálták azt a cigarettásdobozt, amely szemlátomást gyanús fel­jegyzésekkel teleírt, gondo­san összehajtott papírlapo­kat tartalmazott. Mindkettőjüket _ átkísérték az államvédelmi ’népbizott­ság központjába. A kémjelentések elemzé­séből kiderült, hogy Knya­zev éveken át gyűjtötte a hírszerzés számára fontos adatokat, amihez nagy lehe­tőségei voltak. Információ­kat szolgáltatott a termékek jellegéről és felhasználásá­ról ; a hadi üzemek terme­lési kapacitásáról, noha — úgy tűnt — semmiféle kap­csolat se fűzte ehhez. Köz­ben az ügyész helybenhagy­ta Knyazev és Huan, azaz Van Szun-he letartóztatását, és megindult a vizsgálat. Van Szun-he azonnal beis­merő vallomást tett. Elég jól beszélt oroszul, de termé­szetéből eredően szűksza­vúan nyilatkozott. Elmond­ta, hogy harminckettőben járt először nálunk. Akkori­ban a japán hódítók sa­nyargatásai elől menekülve, számos honfitársával együtt ő is elhagyta hazáját, és úgy vergődtek el Aldan, Oljok- ma és Vityim folyók vidéké­re. Szinte legendák kering­tek e gazdag aranylelőhe­lyekről, ahol ők is szeren­csét akartak próbálni. Akkortájt a 30 esztendős Van Szun-he ügyes, érős ember volt. Fáradságot nem ismerve mosta az aranyat. A drága szemcséket aztán két egyenlőtlen részre osz­totta, s csak a kisebbiket adta át a felvevőközpont­nak, a nagyobbat viszont megtartotta magának. Van Szun-he arról ábrán­dozott, hogy visszatér Kíná­ba és kereskedelemmel fog foglalkozni. Amikor ébren volt, vagy álmodott, a fehér kövekből épült családi házá­nak cégtábláján a következő feliratot látta: „Van Szun- he. Vegyeskereskedés — ki, mit választ?” Fordította: Bukovinszky István (Folytatjuk) Gyerekkori álmok — felnőttkori gondok Álmodozások kora. Éle­tünknek talán ez az első olyan szakasza, amikor gye­rekként egy-egy dolog, jelen­ség iránt fogékonnyá válunk. Egyebek között ebben a kor­szakunkban felfedezett né­hány foglalkozás, pontosab­ban hivatás életünk során meghatározó lehet. Ki ne akart közülünk rendőr, so­főr, vasutas lenni? Mert akit egyszer a mozdony füstje megcsapott, az ott is marad — vallja Moldova György regényében. — Nem messze laktunk a vasúttól, apám mozdonyfűtő volt, s ha tehettem, amikor szolgálatban volt, kiszöktem hozzá. Gyerekként már be­jártam, megismertem a moz­donyt minden porcikájában, s micsoda öröm volt a pöfö- . gő, öreg 411-es gőzösön utaz­ni. Mozdonyvezető szerettem volna lenni, ahol apám a fűtő ... Elképzeltem, hogy majd együtt robogunk. Az­tán jött a pályaválasztás: vasutasforgalmi szakközépis­kolában érettségiztem, ezt követően vásút-üzemviteli te­rületen szereztem diplomát. Hűtlen lettem a mozdonyok­hoz, de a vasút, mint örök szerelem, most már egész életemre meghatározó, vagy­is hivatásom — emlékszik Botyánszki János, a MÁV békéscsabai körzeti üzemfő­nökség személyszállítási ve­zetője, majd megtoldja: — Moldova szavai rám nagyon is illenek ... * * * Békéscsaba, vasútállomás. A délelőtti forgalomban cso­magokkal felszerelkezve jön- nek-mennek. Egyéni és cso­portos utasok hada lepi el a várócsarnokot, a peront. Vil­lamos és dízelmozdony von­tatta személyszállító vonatok érkeznek-indulnak, tehervo­natok robognak keresztül a pályaudvaron. Vasutasok végzik a dolgukat, sze­münk előtt, vagy láthatatla­nul, a háttérben. Vajon el­gondolkodtak már azon, hogy hány és hány ember munká­ja van benne akár egy nyúl­farknyi utazásban is? Több tucatnyi. . . Ilyen háttérbri­gád a MÁV békéscsabai kör­zeti üzemfőnökség 13 tagú és dr. Csanádi György nevét vi­selő szocialista brigádja, mely az üzemfőnökség Ki­váló Brigádja címmel büsz­kélkedhet. Valamennyien a személyszállítás területén dolgoznak, pontosabban az idegenforgalmi, az állomás­irányítói és forgalomvezetői, a forgalmiszolgálat-tevői, a helyosztó alközpontban és a személyszállítási vezetésben, ahol megyénk 27 vasútállo­másának munkáját koordi­nálják. A fuvarozást szervező, a személyszállítási Ügyintéző- Speciális szakmai kifejezé­sek, feladatok sorát takarja. A brigád legidősebb tagja 1952-től, legfiatalabbja 7 éve dolgozik a MÁV-nál. — Három éve alakultunk, olyan vasutasok jöttünk eb­be a brigádba, akik koráb­ban már valamelyik kisebb szocialista közösségnek tag­jai voltunk, s az átszerve­zések során más munkate­rületre kerültünk — kezdi Szalai Béláné. Egy kis terefere indulás előtt — Valamennyiünk önálló, de egymáshoz szorosan kap­csolódó munkaterületen dőli gozunk — folytatja Bo­tyánszki János, és máris magyarázza: — Hozzánk tar­tozik a kocsik kiállítása, a szerelvények optimális össze­állítása, a csoportok elhelye­zése, a menetjegyirodával való együttműködés, a sze­relvények erősítése ... Mind­ez az utazóközönséget, azt a 20 £zer embert szolgálja, akik naponta megfordulnak a békéscsabai pályaudvaron. * * * Tízen beszélgetünk, nők, férfiak. Valamennyiüket megcsapta a mozdony füst­je. Munkaterületük alapos ismerői, úgy is fogalmazhat­nám, amit csinálnak, az a kisujjukban van. Átéléssel, szenvedéllyel beszélnek a vasútról. Felelősségteljes munkájuknak csak a szép­ségéről szólnak. Munkájuk középpontjában az utazókö­zönség áll. Joha Veronika például a menetjegyiroda forgalmáról beszél. Nyári csúcs van náluk is: június­ban 1,2 millió forintot for­galmaztak elővételben. Segí­tik a csoportokat, tippekkel segítik a megváltozott vasúti üzletpolitikát. Nem reklám­nak szánom, de elmondom, mert én sem tudtam: 10 és 19 személy utaztatása esetén 20 százalékos, 20—49 sze­mély esetén 33 százalékos, 50 fő esetében pedig 50 száza­lékos vasúti kedvezményt nyújt a vasút. A korábbi években csak 500 utas ese­Munkában a rendező Fotó: Kovács Erzsi tén volt féláru a vasúti ked­vezmény ... A kibővített szolgáltatások nyomán mind jobban segí­tik a nemzetközi utaztatást, a turizmust. Gergely István­ná a helyelosztó alközpont­ban érzékeli csak igazán a zsúfoltságot. Kolléganőmmel viccelődünk is vele: most már tudjuk, hogy kit kell majd szidni, ha netán két­szer adják el helyjegyünket az expresszen. Veszi a lapot, de nyomban vált is, s máris a vasútnak erről az üzlet­ágáról szól. A Burgaszba tartó expresszvonatot emlí­ti: itt a hálóhely 205, a fek­vő 50, az ülőhely pedig 12 forint, természetesen a me­netjegyen felül. így aztán érthető, hogy ezen a nyá­ron mind többen választot­ták a vasutat. Aztán az elképzelésekről szólnak. Nem tagadják, hogy a piacról, vagyis belőlünk, ' az utasokból élnek. Foglal­koznak a postavonatok jobb kihasználásával. — Ügy tervezzük, hogy a környékről a MÁV saját közúti járművein szállítaná be a primőrt, javasoltuk. Mert most mi van? Nyakig megrakott személyautók viszik az árut a fővárosi pia­cokra — magyarázza Nyeste Lajosné. Elképzelésük talán apróság. Szolgáltató cég lé­vén, mindez forintban alig mérhető, ötleteik megvalósí­tásával az utazás kulturált­ságát igyekeznek segíteni. * * * Az új munkaverseny-sza- bályzat a szocialista brigá­dok között folyó vetélkedőt is új alapokra helyezte. A körzeti üzemfőnökség 78 szocialista brigádja 1025 ta­got tömörít soraiba, s egy cím elérése a tényleges munkát tükrözi. A Dr. Csa­nádi György Szocialista Bri­gád munkája alapján érde­melte ki a Körzeti Uzemfő- nökség Kiváló Brigádja cí­met. Tagjai csaknem kivétel nélkül gyerekkorukban vá­lasztották hivatásukat, a vasutat. A brigád vezetőjét először anyagi okok, majd a munka szeretete tartotta a vasútnál. És a többiek? Joha Veronika: — Nagy­apám, édesapám vasutas volt, gyerekkoromban Két- egyházáról hoztam az ebédet apunak. Már akkor megsze­rettem a vasutat. Gergely Istvánná: — Egy­szerű, a férjem itt dolgo­zott, s kértem, hogy én is a vasúthoz jöhessek. Nyeste Lajosné: — Vas­utascsalád tagja vagyok, szüleim, férjem is vasutas. Fekete Sándorné: — Ne­kem csak az édesapám, bá­tyám és a nővérem volt vasutas, vasutaslakásban él­tünk, ott nevelkedtem. Kotroczó Sándorné: — Vasutas-dinasztiából szár­mazom. Andrej Mátyás: — Bejá­ró diákként szerettem meg a vasutat, érettségi után, 28 éve kerültem a MÁV-hoz. Szarvas György: — A ro­konságban volt vasutas, 1952-ben géplakatosinasként jöttem a vasúthoz, gyerek­kori álmomat valósítottam meg. Alföldi Károly állomásfő­nök : — Egyetlen vagyok, akinek semmiféle családi kapcsolata nincs a vasúttal. Én csak gyerekkori álmo­mat valósítottam meg, mint megannyi kollégám. Tegyük hozzá: szép, de nehéz hivatást választottak. Szekeres András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom