Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

NÉPÚJSÁG 1985. augusztus 6., kedd A közelmúltban néhány lelkes szervező és közreműködő se­gítségével, egy kicsit megkésve, de nagyon sikeres, jó hangu­latú, vidám gyermeknapot rendeztek Dénesmajorban. Az Er­kel Művelődési Központ, a Mogyoróssy Könyvtár gyulai fi­ókja tavaly is szervezett gyermeknapot. Ezúttal sem hiány­zott a járdarajzverseny — képünkön —, zsákbafutás, lepény helyett kiflievés, focizás, kerékpáros ügyességi verseny és még számtalan, gyermekek számára kedves, játékos vetélke­dő. A kis településen a lélekszámhoz viszonyítva sokan, mint­egy negyvenen vettek részt az egész napon át tartó rendezvé­nyen • Fotó: Béla Ottó Társadalmi munkában épül a kerékpárút Hogyan lehet csökkenteni a veszteséget? Élelmiszerek a kánikulában Felhívás a IV. Agrárifjúsági Napokra 1985-ben is komoly feladat hárul az ország és a megye mezőgazdaságára, élelmiszeriparára. Az ágazat megőrizte magas részarányát a népgazdaság és az export igényének kielégítésében. Mind a mezőgazdaságban, mind az élelmi­szeriparban javult a termelés és az ágazatban dolgozók szakmai összetétele. Megyénket ma is az ország éléskamrájaként tartja szá­mon a közvélemény. A növekvő tennivalók, megoldandó feladatok a figyelem középpontjába állítják és ezzel együtt nagy felelősséget hárítanak az ott dolgozókra, köztük a fia­talokra is, akik jelentős politikai és szakmai erőt képvisel­nek megyénkben. A KISZ Békés Megyei Bizottsága ez évben negyedik al­kalommal rendezi meg az agrárifjúsági napokat, a mező- gazdaságban, az élelmiszeriparban, a fogyasztási szövetke­zetekben dolgozó fiatalok és szakmunkástanulók sereg­szemléjét. A rendezvénysorozat célja: — megismertetni az MSZMP agrárpolitikájának időszerű kérdéseit — mozgósítani a fiatalokat az MSZMP XIII. kongresszu­sán, a KISZ KB 1984. március 10-i küldöttértekezletén ho­zott határozatok, a VI. ötéves tervből adódó célkitűzések, valamint a megye előtt álló mezőgazdasági és élelmiszer­ipari feladatok sikeres megvalósítására — lehetőséget adni a fiatalok szakmai érdeklődésének és továbbképzésének fokozására — ápolni és feleleveníteni a megye agrárhagyományait. A rendezvény kapcsolódik a Magyar Népköztársaság al­kotmánya életbe lépésének 36. évfordulójához, az új kenyér ünnepéhez. A IV. agrárifjúsági napokat 1985. augusztus 19. és szeptember 7. között rendezik meg a megye külön­böző településein, a mezőgazdasági és élelmiszeripari üze­mekben. Az eredményes előkészítés és lebonyolítás érdeké­ben szervező bizottság alakult, mely azzal a felhívással fordul valamennyi — az ágazatban dolgozó — fiatalhoz, hogy napi feladataik lelkiismeretes végzésével, áldozatkész munkájukkal vegyenek részt a termelési célkitűzések meg­valósításában, s készüljenek a IV. agrárifjúsági napok ren­dezvényeire. Bakos Sándor, a KISZ megyei bizottságának titkára, a szervező bizottság elnöke Hadtudományi nyári egyetem Szolnokon Tavaly Békéscsaba kiemel­kedő eredményt ért el a vá­rosépítési társadalmi munká­ban. Az országos versenyben második lett. A társadalmi munka értéke 178 millió fo­rint- volt. A közelmúltban megalakult Békéscsabai Vá­rosvédő és Városszépítő Egyesület is sokat tehet a megyeszékhely szépítéséért. Erről beszélgettünk Blahut Lajossal, a Békéscsabai Vá­rosi Tanács elnökhelyettesé­vel. Elmondta, hogy a Se­bes György KISZ-iskola mellett épülő kerékpárút a középtávú társadalmi város­építő akció része. A több mint 3 kilométer hosszúságú út megépítését a Körös-csa­torna partján az teszi indo­kolttá, hogy a Lencsési-lakó- telep összeköttetésbe kerül­jön a közeli üdülőterülettel, a pósteleki parkerdővel. A kerékpárút építőtábor szervezésével, megyei támo­gatással létesül. A költsége körülbelül 3 millió forint, ebből a városi tanács másfél millió forintot szánt anyag- vásárlásra. A kertészeti vál­lalat gépeket biztosít és a szakmai irányítást végzi. Az építés egy részével elkészül­Megkezdődött a naprafor­gónektár gyűjtése. A méhé­szek kaptáraikat szerte az országban a napraforgótáb­lák közelébe költöztették, le­hetőség szerint árnyas, fás helyekre, hogy a kánikulá­ban a tűző naptól megóvják a méhcsaládokat, illetve a lépet. Gazdag az idén a mé­hek „legelője”, hiszen a me­zőgazdasági üzemek több mint háromszázezer hektá­ron termesztenek naprafor­tek a tábor lakói. A munka befejezése a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola tanulóira vár. Az útépítést pesti kö-, zépiskolások kezdték, ők voltak két hétig a KISZ-is- kola lakói. Utána laoszi diá­kok folytatták a munkát. Őket kerestük fel. Fongsou- vanh Thanousone, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem diákja szívesen beszélt a munkájukról. — Reggeli után kigyaio- golunk a munkahelyre, 8 óra előtt kezdünk dolgozni. Elő­ször betont és- téglát hor­dunk az út két oldalára sze­gélynek. Ezután a munka nehezebb része következik, a salakozás. Közben beszélge­tünk, énekelünk magyar vagy francia nyelven. Órán­ként 10 perc szünetet tar­tunk és délután két órakor befejezzük az útépítést. A kertészeti vállalat dol­gozóit is a munkáról kérdez­tük. — Az útszegélynek egy ré­sze már elkészült. A salak­hordás fáradságos munka, de segítenek egymásnak a fiúk. Elismerésre méltó munkát végeztek a laoszi diákok. Zsákai Anikó gót, méghozzá döntő többsé­gében olyan hibrideket, amelyek nemcsak bővebb termést adnak, hanem nek­tárképződésük is kiváló. A napraforgóméz az ösz- szes termésnek megközelítő­en egynegyede, s ebben az évben hozzávetőlegesen há­romezer tonnára számítanak belőle a szakemberek. Nagy része a hazai ellátást szol­gálja. Évről évre gyarapszik, s több százezer tonnában mér­hető az a forgalomba kerülő élelmiszermennyiség, amely a szállítás, a tárolás és az árusítás során hűtést igé­nyel. A rendelkezések a gyorsan romló húsok-hen- tesáruk, tej és tejtermékek szállítását, tárolását 0—5 Celsius-fok között, a cuk­rászsüteményeket plusz 5 és plusz 10 Celsius-fok között, a gyorsfagyasztott terméke­ket pedig mínusz 18 fokon írják elő. A hűtésigényes élelmiszereket 46 ezer bolt­ban és vendéglátóhelyen áru­sítják, s összesen 170 e€ev hűtőberendezés áll rendel­kezésükre. A látszólag kedvező ellá­tottság mellett a kereskede­lem hűtőhálózata mégsem tartott lépés a hűtést igény­lő élelmiszerek mennyiségé­nek és választékának növe­kedésével. A hűtőgépek egy- harmada ugyanis — s ezeket főként a vidéki kis üzletek­ben és a főváros peremkerü­leti boltjaiban alkalmazzák — egyszerű, kis kapacitású hűtőszekrény, s nem alkal­mas a forgalomba hozott áruk teljes egészének táro­lására. További gond, hogy a gépek jórésze elavult, s annak ellenére, hogy éven­te tízezerrel gyarapszik a kereskedelmi -hálózat hűtő­gépparkja, minden ötödik berendezést nullára leírtak, s csak azért nem selejtezik, mert pótlásukra nincsen le­hetőség. A géppark elöregedése kü­lönösen a nyári kánikulai időszakban okoz sok nehéz­séget, mert a fokozott igénybevétel miatt különö­sen a régi gépek gyakrab­ban hibásodnak meg. Ezt né­miképp ellensúlyozza, hogy Itt a szezonvégi? Legalábbis a kereskede­lem szempontjából vége a nyárnak, bár kissé odébb van még a „hűvös szelek” időszaka. Igaz, némi hideg végigszaladt eddig is az em­ber hátán, ha egy-egy üz­letbe betévedve a nyári ru­házati cikkek árcéduláira merészelt pillantani. No, de majd a kiárusításnál! — só­hajtottunk jó néhányan, s amelyet sok-sok héten át halasztgattunk, íme elérke­zett a nagy vásárlás pilla­nata. * Ezen a hétfőn korábban nyit a békéscsabai Univer- záj Áruház, számítva a hely­béli és a vidéki vásárlók ro­hamára. A tömegtől már a reggeli órákban alig lehet megmozdulni az amúgy tá­gas előcsarnokban. Senki nem arra rnegy, amerre sze­retne, hisz kénytelen követ­ni a sokaság kiszámíthatat­lan hömpölygését. Néhányan balra sodródnak, s ha már itt vannak, megpróbálnak a pult közelébe jutni. Sikerül is a szerencsésebbeknek, s ha foggal-körömmel — s jó erős könyökkel — tartani tudják a helyüket, válogat­hatnak a 30 százalékkal ol­csóbb férfiingekből. Több a nővásárló, mint a férfi; úgy látszik a partnerek, férjek többsége megbízik ízlésük­ben. De próbáljon csak ne bízni: akkor legközelebb nem kap semmit! * Az emeleti láskafronton nagy a tolongás. A szűk he­lyen egymást tapossák asz- s/.onyok, lárfyok. — Ide nézz! — markolja meg a divatos fonott szaty­rot az egyik fiatal hölgy. — Ezt nem hagyom ki! Marcsi a múlt héten vette meg 560-ért; megpukkad, ha az elmúlt esztendők során javult a szervizkapacitás, s átlagosan 48 órán belül a helyszínre érkeznek a javí7 tást végző szakemberek, ha elromlik egy hűtőberende­zés. E munkát gyorsítja az is, hogy az alkatrészellátás már lényegesen kevésbé aka­dozik, mint az elmúlt évek­ben. Bár a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok a hű­tőhálózat fejlesztésére im­már több éve 20 százalékos központi támogatást, illetve — ha igénylik — 50 százalé­kos visszatérítendő kölcsönt kapnak, a fejlődés meglehe­tősen lassú. Hasonlóak a problémák a szállítóknál is, hiszen a tejipar és a húsipar is csak néhány száz hűtőko­csival rendelkezik, s a fej­lesztésre ezeknél a vállala­toknál is kevés a lehetőség. Átmeneti megoldásként ezért a kánikulai időszak­ban a forgalom alakulásá­nak megfelelően naponta több alkalommal szállítják az üzletekbe a romlandó élelmiszereket. Jól beváltak a tartós, illetve a féltartós tejek is, valamint azok a húskészítmények, amelyek hűtés nélkül szintén hosz- szabb ideig eltarthatok. E termékek ára azonban köz­tudottan nem olcsó, s a gyártók nem is tudnak kellő mennyiséget előállítani. A meglevő hiányosságok,'' nehézségek ellenére mégis lehetne csökkenteni az élel­miszerek megromlásából adódó veszteségeket, ha a termelők, a szállítók és a kereskedelem több gondos­sággal, jobb szervezéssel használná ki a meglévő le­hetőségeket, karbantartaná a, gépeket. megmutatom, hogy én 200- zal olcsóbban jutottam hoz­zá! * A gyermekkészruhák kö­zül kevés a leértékelt. Ha már eljöttek, többen letud­ják az amúgy is esedékes köpenyvásárlást. Anyuka ny­lonköpenyt választ tízegyné­hány éves kislányának. Nem számít, hogy itt-ott lóg, az a fontos, hogy sokáig tart­son. A lányka felpróbálja, fitymálva nézi. — És neked ez tetszik? Mert nekem nem kell! — té­pi le magáról, s faképnél hagyja a döbbent mamát. * Sokan szeretnének a ci­pőkhöz jutni, ám aki oda­ér, hamar visszafordul: igen szerény a választék. Csizmá­ból viszont van bőven! Az alkalmat mégis kevesen használják ki. Nehéz elhin­ni ebben a tikkasztó nap­sütésben, hogy tél is lesz egyszer. Hadtudományi nyári egye­tem kezdődött hétfőn Szol­nokon a KISZ megyei bi­zottságának politikai képzési központjában. A TIT a Hon­védelmi Minisztérium, vala­mint Szolnok megyei intéz­mények és üzemek támoga­Erre gondoltál? — húz ki a feleség egy ruhát a sor­ból az Ifjúsági Áruházban. — Nézd csak meg, drá­gám! Próbáld fel nyugod­tan — biztatja az ifjú férj. — De ha nem tetszik, vá­laszthatsz másikat is. * — Muszáj neked folyton mindent összevásárolni? — pöröj amott egy középkorú férfi a feleségével, aki szok­nyát próbál a tükör előtt. — Különben is, olyan kövér vagy benne! Hát igen, változnak az idők... * A pénztárnál két jólöltö­zött, kifestett hölgy nevet­gél. — Mij vettek kislányok? — mosolyog rájuk egy őszes úr, valószínűleg a kol­légájuk. — Én egy nadrágot — mu­tatja zsákmányát a szőke. — Én még semmit — így a má­tásával első alkalommal hív­ta életre a fórumot. A kez­deményezés célja, hogy tu­dományos igényű tovább­képzési lehetőséget nyújtsa­nak pedagógusoknak, MHSZ-aktivistáknak. sik, majd hozzáteszi: — De átjövök egy óra múlva, meg délután is. Majd csak elte­lik így a munkaidő. * A gyermekruházati bolt előtt két idősebb hölgy cse­réli ki tapasztalatait és a vásárolt holmit. — Ezt vettem az unokám­nak — mustrál egyikük egy kis nadrágot. — Igaz, nincs leértékelve, meg van is ru­hája bőven, de hát majd csak jó lesz valamire. — Én napszemüveget vet­tem az uramnak. Bár nem jár a strandra, de azért nem árt, ha van. — Ügy beleéltem magam a vásárlásba. Nem akartam üres kézzel hazamenni — vallja be őszintén az előző. — Nem nagy szám ez a nyári vásár — legyint a má­sik —, de hát egyszer van egy évben. Ha nem jövök el, úgy érzem, kimaradtam valamiből. — gubucz — Fotó: Plavecz Pál i a fák Békéscsabán, a Csaba étterem előtti fiatal fákat öntözi ; egy idősebb férfi. Valaki gúlyos mosollyal odaszól neki: — Csak szorgalmasan, Macó! Ö pedig — név szerint Kesjár Mátyás — újra és újra • a postánál levő szökőkúthoz megy, a műanyag vedrét • megtölti vízzel, majd indul vissza a fákhoz. Közben — látom — bosszankodik magában. — Mi a baj? — kérdezem tőle. — Látja, senki sem törődik ezekkel a kis fákkal. Min­denki tudja, hogy ilyen szárazságban öntözni kellene, de • az emberek csak elmennek mellettük. Gondolják, nem az • ő dolguk. — Igazuk van — mondom. — A fák sorsát nem lehet a járókelőkre bízni. Biztosan ismeri a közmondást: Sok bá­ba közt elvész a gyermek. Vagyis elvesznek a fák. De hát akkor kire tartozik a fák gondozása? A város peremén lakók ápolják, óvják a portájuk előtti fákat. Itt, • a város közepén, a tanács épülete előtt nincs gazdájuk. Közelebb jön. A túloldalon levő papírbolt felé mutat: — Látja, van ott egy kiszáradt kis fa. Három éve pusz- ! tűit el. Azóta naponta mennek el mellette olyanok, akik természet- és környezetvédelemmel is foglalkoznak. És • mintha vakok lennének ... —or I.--------------------------------------------------------------------í M éhek a napraforgótáblákon

Next

/
Oldalképek
Tartalom