Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK 1985. augusztus 3., szombat Százöt éves számadás „Czélunk a megyei közművelődés ügyének előmozdítása” A Békésvármegyei Régé­szeti és Mívelődéstörténelmi Társulat — köznevén az egy­let — hatodik évkönyve 1880-ban jelent meg, s tar­talmazza az 1879/80-ban tar­tott nyilvános előadások szö­vegét, vagyis az irodalmi dol­gozatokat, többek közt A szentandrási csata és Gyula ostroma címűt Thaly Kál­mántól, valamint Haán Lajos közlését: Gyula város taná­csának levelét az 1560. évből, a pecsét másolatával együtt. Minden dolgozat érdekes a maga nemében, de különös figyelmet érdemel a hivata­los közlemények egyike, mégpedig az elnök, Göndöcs Benedek gyulai apátplébános számvetése az egylet máso­dik hároméves ciklusának eredményeiről. A beszámoló 1880. szeptember 13-án tar­tott közgyűlésen hangzott el. s mindjárt az elején nem ke­veset állapít meg. „Nyugodt lelkiismerettel, elégült öntudattal állunk a nagy közönség ítélőszéke elé, mint akik szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy — czélunk elérésére, a me­gyei közművelődés ügyének előmozdítására, s egyletünk virágzásának fejlesztésére — megtenni törekedtünk, min­dent, ami az adott viszonyok közt lehetséges volt, s tehet­ségünktől és legjobb akara­tunktól kitelt, s működésün­ket áldás és siker koronáz­ta.” Ezután a három év nyil­vános felolvasással egybekö­tött gyűléseinek elemzésekö- vetkezik, többségük Gyulán zajlott le, de volt Szarvason és Mező-Berényben is. Ez utóbbi vándorgyűlés iránt oly nagy volt a helybeli kö­zönség érdeklődése, „hogy a felolvasás helyiségéül szol­gált tágas terem nem vala elegendő befogadni vendége­inket, úgy, hogy igen számo­sán kívül hallgatták a fel­olvasást”. A következőket. Vázlatok Mező-Berény múlt­jából (idősb. Jeszenszky Ká­roly), A mező-berényi gim- nasium története (Petz Gyu­la), s Mező-Berény községe 1831-dik évi kolerajegyző­könyvéről, melyet Bonyhay Benjámin szerkesztett. A három év alatt az egy­let összesen 14 különféle tár­gyú, érdekes, eredeti dolgo­zatot jelentetett meg, olyano­kat is, melyek nagy terjedel­mük miatt felolvasásra nem kerültek, mint A szarvasi néplázadás 1835-ben, vagy a Gacsári István füzes-gyar­mati krónikája. Fraknói Vil­mos pedig a müncheni le­véltárban végzett kutató munkája közben 59 olyan okmányra bukkant, melyek a megye, de különösen Gyu­la városa XV. és XVI. szá­zadi történetéhez adnak fel- világosító és kiegészítő ada­tokat. Az egylet két nagyszabású ásatást is rendezett, egyet Gerendáson, egyet Szarvason. Mindkettő szerencsével járt, az előbbi helyen egy Szent István-korj temetőt fe­deztek fel,,oly különleges le­letekkel, hogy azokra a nem­zeti múzeum tartott számot, s oda is kerültek, bár a me­gyei múzeumot illették volna meg. Egyébként „örömmel tapasztaljuk, hogy megyei közönségünk érdeklődése és pártolása folyvást növekszik múzeumunk iránt, gyűjtemé­nyeink a közadakozásból már is annyira szaporodtak, hogy mai múzeumi helyiségünk szűk és elégtelen azok befo­gadására, illetve szak- és czélszerű berendezésére.” A nyitás óta a vendégkönyvbe 5183 látogató írta be a nevét, köztük sok magas személyi­ség. Az elnök beszédét két idé­zettel zárja, mindkettő ak­tuális ma is. Az egyik Eötvös Józseftől származik. ‘ „Ha mindenki azon czélt, melyet maga előtt lát, azon eszmét, mely mennyei lángként előt­tünk jár, tehetsége szerint követi: így haladunk legbiz­tosabban!” A másikat Széchenyi mondta. „A közintelligentia az egyedüli valóságos erő. ennél elöbb-utóbb nagyobb hatalom nincs, s azt a lehető legmagasabbra fejteni, leg­szentebb hazafiúi kötelessé­günk, mert annál nagyobb jót nem tehetünk hazánk­nak!” A közgyűlés az egylet tisz­tikarát közfelkiáltással a kö­vetkező három évre újból megválasztotta, eszerint el­nök Göndöcs Benedek, alel- nök Haán Lajos, főtitkár Zsilinszky Mihály, s a többi vezetőségi tag is változatlan maradt. A jegyzőkönyvbe 12 határozat került, ebből egy a múzeum szigorúbb felügye­letére vonatkozik, ugyanis eltűnt 4 aranyérem, 13 könyv és a Vertics-féle megyei tér­kép! A könyvek a közgyű­lésig meglettek, a többi még nem. Felkerestetésük ügyé­ben sürgős intézkedés szük­séges. Vass Márta egyik legjelentősebb gyűjtő­je. Irodalmi munkássága mellett a gazdálkodással bi­zonyára kevesebbet törődhe­tett, és ezért át kellett adnia helyét a bencésrendnek. Ak­koriban épültek a puszta ma is látható — gondosan fel­újított — épületei. Hogy fennmaradtak, azt szerencsés fekvésének, viszonylagos el­szigeteltségének köszönheti. Szántódpuszta 1975 óta a magyar állam, tulajdona, a Somogy Megyei Tanács Ide­genforgalmi Hivatalának ke­zelésében. A műemlék jelle­gű majorsági épületegyüttes a XVIII—XIX. század em­berének életével, otthonaival, munkaeszközeivel ismerteti meg a mai látogatót. Tudo­mányosan megalapozott szak- vélemények szerint nemzet­közi viszonylatban is rend­kívül komoly értéket képvi­sel mindaz, ami ma itt lát­ható, megtalálható. Termé­szetesen nemcsak az épüle­tek érdemelnek figyelmet, de az itt élő állatsereglet is. Jelenleg 20 hátasló, 60 lóból álló pompás ménes, két csa­csi, egy ősi magyar szürke­marha és 150 magyar racka­így nevezik Békéscsabán a Gyulai út 5. sz. alatt álló műemléki épületet. A föld­szintes, klasszicista stílusú épület az 1840-es években épült, mint a szemben levő kúria is. — amely még meg­maradt a Gyulai úti egykori kúriasorból —, s nyugodtan állíthatjuk, egyetlen épület az országban, ahol Munká­csy hosszabb ideig tartózko­dott. A neves Omaszta csa­lád csak az 1850-es évek kö­zepén költözött ide, a kúriát Stéiner Jakab építtette. Gaz­dag embernek, előkelő pol­gárnak számított abban áz időben, mert amellett, hogy az Apponyi grófok jószágfel- ügyelőjeként irányította a hatalmas grófi birtokot, több száz hold földje és bérlete, saját csárdája volt Gerendá­son. Felesége, Reök Sarolta a népes Reök család legidősebb tagja volt. A gyermektelen házaspárt öt házi cseléd szol­gálta ki a jó módot bizonyító kúriában. Steiner tekintélyes ember lehetett, mert a csa­bai evangélikus egyház fel­ügyelői tisztségét másfél év­tizeden át ő töltötte be. Munkácsy — akkor még Lieb Miska — úgy került a nevezetes épületbe, hogy szü­lei halála után az ugyancsak Békéscsabán élő nagybátyja vette magához. Reök elfog­lalt ember lévén, Miska a nappalokat Steineréknél töl­tötte, ahol már régebb óta tartózkodott kis húga, Giza. Alighogy megérkeztek Csa-- bára a hosszú miskolc—csa­bai út után, közeli lakásuk­ból átmentek Giza megláto­gatására. Az eseményre < így emlékezik vissza Munká­csy: „A sorsom miatt hát meg­nyugodtam és érdeklődni kezdtem, hogy mi van Giza nővéremmel. — Majd elmegyünk és meglátogatjuk — mondta nagybátyám. Valóban rögtön felkerestük a nagynénéméknél. aki Stei­juh népesíti be az istálló­kat, állatszállásokat. Évente több mint 95 ez­ren keresik fel Szántódpusz- tát, melynek vonzerejét nö­veli az itteni Ménescsárda is, amely 1979 óta több tíz­ezernyi vendéget látott asz­talainál. Néhány különlegesség az itteni nyári programból: júl. 20—21-én rendezik meg az immár hagyományos Jakab- napi vásárt, augusztus 18— 19—20-án pedig zöldség- és gyümölcskiállításra, valamint népművészeti vásárra kerül sor, végül augusztus 20-án nemzetiségi néptáncbemuta­tóval fejeződik be a prog­ram egyik része. A felsoroltak mellett ér­demes megemlíteni az augusztus 10—11-én sorra ke­rülő népművészeti és népi iparművészeti vásárt, a jú­lius 7-i munkakutya-bemu­tatót és kutyavásárt, az augusztus 3-i agárversenyt (külföldi résztvevőkkel), az augusztus 4-i országos CAC kutyakiállítást, valamint a szeptember 1-én megismételt munkakutya-bemutatót és kutya vásárt. ner nevű úrhoz ment felesé­gül. Steiner úr jó módban volt, és mindenki gazdagnak tartotta. Első csabai kirán­dulásom éppen úgy az emlé­kezetemben maradt, mint a megérkezés. Az utcára csak csizmában lehetett kilépni, azt is jól a lábhoz kellett szíjazni. Mert ha nem, a csizma ott ragadt a sárban, és a láb lesüllyedt a pocsolyába. így van ez az egész Alföldön. Kő nincs se­merre, a tégla sok pénzbe kerül, az utak ki vannak té­ve az évszakok és az időjá­rás kényének-kedvének. Azok szabályozzák az álla­potát. Télen sártenger, nyá­ron portenger. Eredeti dolog a gyalogút: a házak előtt két sor párhuzamos . palló, egyik a jövőnek, másik a menőnek. De csak a jobb módot jelentő városnegyed­ben van így, ahol a falu arisztokráciája lakik. Másutt elegendő egy szál palló is. És a palló mellől a halál les- kelődik, különösen az or­szágút felé, ahol félméteres­méteres szélességű árok hú­zódik végig. A járkálással való torná­szás nagyon mulattatott. Legelöl mentem, nagybátyám a hátam mögött vigyázott rám, mert valóban nagy ügyesség kellett hozzá, hogy az egyenetlen és csúszós deszkákon lépkedhessünk. Minden baj nélkül megér­keztünk. A kép, amely elibém tá­rult, csak fokozta örömömet: a város legvégében nagyon csinos ház állott s széles lép­csők vezettek fel az udvar­ról a terraszra, amely a kertre nyílott. Nagynéném, Steiner bácsi és Giza már a lépcsőn vár­tak. Mindnyájan megöleltek és egész otthonosan éreztem magam. Itt már nagyon tet­szett minden, s karon fog­tam Gizát, hogy terepszem­lét tartsunk. Az udvarban szép kocsiszín volt, sok ko­Szántódpuszta egyik műemlék Az alkalmi rendezvények mellett egész évben lovas­programok várják az érdek­lődőket: lovastúrák felnőttek részére, és pónilovaglás gyer­mekeknek, rövidebb és hosz- szabb túralovaglások, vala­mint kocsikázás kettes fo­gattal. S még ezzel nincs vége: csival és az istállóban hat ló állott egymás mellett. Ko­csisok, cselédek. kertészek sürgölődtek és forgolódtak. Minden zugot bejártam, és elragadtatásom egyre növe­kedett. A ház belsejében ép­pen így volt. Nagynénémet eddig nem ismertem, de rendkívül kedves volt hoz­zám és én a gyerekek ösztö­nével közeledtem feléje, mert a gyerek rögtön megér­zi, hogy ki jóindulatú hozzá. Ügy látszott, hogy boldog életem lesz. Első éjszaka nagynénémmel aludtam, Re­ök bácsinál még nem készí­tették el az ágyamat. Mikor másnap reggel elbúcsúztam, nagyon rossz kedvem volt, mert nagybátyám házában semmi sem vonzott.” Mivel Reök bácsi „aggle­gény életet élt” — ahogy Munkácsy írja, ebédelni Stei- nerékhez jártak. „A szomszédék lányai vol­tak a pajtásaim. Apjuk ré­gi barátja volt Steinernek, és kivétel nélkül minden nap náluk ebédelt. Egészen a családhoz tartozott. A há­zuk össze volt kötve a mi­énkkel, mert a közbeeső kis kerti ajtó sohasem volt be­csukva. Jó nagy terünk volt hát a játszadozásra.” Ez a boldogság 1852 telén hirtelen félbeszakadt. De­cember elején betyárok tá­madták meg Steineréket, a kincskereső betyárok ütlege­lésébe a nagynéni néhány hét múlva belehalt. Steiner egyedül maradt. Giza elkerült a családtól, Steiner annyira félt a be­tyároktól, hogy lemondva minden csabai állásáról, el­költözött a városból. A há­zat Omaszta József jegyző vette meg, s ettől kezdve az Omaszták lakták, innen a csabai elnevezés. A közelmúltban hozta a határozatot a városi tanács, hogy az épületben Munká- csy-emlékházat rendeznek be. itt helyezik el a Munká­csy Múzeumban őrzött ké­peket és Munkácsy-relikviá- kat. Dr. Czeglédi Imre Fotó: Gál Edit épülete (MTI fotó: Benkő Imre felvétele) egész évben képzőművészeti és helytörténeti kiállítások láthatók Szántódpuszta mű­emléki épületeiben, a mag­tárban tárlat mutatja be a Dél-Dunántúl népi tárgykul­túráját. s a Balaton élővilá­ga tárul elénk a nagyméretű akváriumokban. Garat Tamás A gerendást leletből a nyakgyűrü, a kettős gyöngysor és a kisebb tárgyak Hazai tájakon Szántódpuszta látnivalói Június végén ünnepélyes tulajdonjogát II. András ki­külsőségek között avatták fel ' rály 1211-ben kelt megerő- a Szántódpusztai Idegenfor- sítő oklevele is hitelesíti, galmi és Kulturális Közpon- Ebből az oklevélből kiderül: tot. Ezzel befejeződött az Szántódpuszta már akkori­az 1975 óta tartó munka, ban is népes falu volt, lakói melynek keretében 40 hektá- zömét udvarnokok alkották, ron 30 épületet emeltek, akik a XIII. században kiala­mintegy feltámasztva a sok kuló feudális jobbágyi osz- száz év előtti híres-neves tály alapját képezték, mezőgazdasági és állatte- a későbbi okmányokban is nyésztési centrumot, amely találkozhatunk Szántódpuszta sok érdekes látnivalóval vár- nevével, egészen 1564-ig, ami­ja a közönséget. kor is a törökök porig le­Ám mielőtt erről bőveb- rombolták, épületeit feléget­ben szólnánk, pergessük fék, s a település elnéptele­vissza a történelem lapjait. nedett. Egészen 1055-ig, amikor I. A későbbiekben lassan is- András király megalapította mét benépesült ez a Balaton a tihanyi monostort, s fenn- melléki termékeny föld: tartására több birtokot adó- pompás méneseket telepítet- mányozott . az apátságnak. 'de, ®s az lakók egy közöttük Szántódpusztát — része a Balatonból merítette régi nevén Kak-Szarmát. Ez hálójába bő zsákmányát, a név először hazánk egyik Fontos évszám: 1786. Ek- legbecsesebb és legrégibb kor került ide — bérlőként fennmaradt oklevelében: a — Pálóczy Horváth Ádám, Tihanyi Alapítólevélben sze- a jeles irodalmár, a magyar repel. A tihanyi monostor népdalok és népi dallamok flz „Omaszia” kúria

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom