Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-17 / 193. szám

1985. augusztus 17., szombat Választások előtt Orosházán A szakszervezeti munka felelősségéről Beszélgetőtársaim Ezerkétszáz ember sorsa, érdekvédelme, munkakö­rülményeinek alakulása iga­zán nem irigylésre méltó fe­lelősséget ró vezetőikre, akár politikai, állami, vagy szak- szervezeti tisztségviselőikre gondolunk, A gazdaság ne­hézségeinek halmozódásával egyre nagyobb a követel­mény a szakszervezetek ér­dekvédelmi tevékenysége iránt. A bonyolult körülmé­nyekről. a szakszervezeti munka nehézségeiről be­szélgettünk Orosházán, a vá­rosi tanács egyesített gyógyí­tó-megelőző intézete szak- szervezeti bizottságának tag­jaival. Körünkben volt Ra­lik Istvánné szb-titkár. Fa­ragó Gáborné gazdasági fe­lelős. Blastyák Andrásné és Móricz Éva bizalmiak, vala­mint Pólyák Jänoßne, az in­tézet párlvezetőségének tár­sadalmi és tömegszervezete­ket patronáló tagja. — 1983-ban kooptáltak szb-titkárnak — nyilatkozik Rálikné. — Főállásban a 2- es belosztályon dolgozom. A járások megszűnésétől, 1984 elejétől hozzánk csatolták a járás hét községében dolgo­zó egészségügyieket is. A tá­volság, a szétszórtság miatt nehéz velük a kapcsolatot tartani, ehhez már olyan tit­kár szükséges, aki főállásban foglalkozik a szakszervezeti munkával. Ez fontos tanul­ság a megválasztásra kerü­lők számára. A választások­ra már tavasz óta készülünk. Átnéztük a káderutánpótlás helyzetét, felmértük, hogy milyen szervezeti változásokra van szükség. A bizalmi sze­mélyét, munkájának jelentő­ségét egyre inkább minden­ki elismeri. Nagy körülte­kintéssel közvélemény-ku­tatást folytattunk: a csoport­tagok elégedettek, a bizalmi­val. vágy mást szeretnének inkább, és kit javasolnak? — Nálunk 24 ember dol­gozik — mondja Blastyákné. a 3. számú bölcsőde bizal­mija. — A kapcsolatunk ba­ráti, beszélni is nyíltan mer mindenki. Nem mondom, kezdetben bátortalanabbak voltunk. Okkal, ok nélkül tartottunk a kritikus szótól. Túl vagyunk ezen. Bizalmit választani is egymás előtt, nyíltan fogunk. Nagyon hasznos volt a tavalyi, me­gyei bizottság által szerve­zett bizalmiképző tanfo­lyam, sokat tanultunk ott. — Általában véve, jelen­tősen változott az őszinteség, az aktivitás a szakszerveze­ti taggyűléseken — állítja Faragóné. — Emlékszem, ko­rábban meghallgattuk az előadót, bólogattunk a javas­latokra. ha kellett, szavaz.- tunk. A mostani értekezlete­ken egyre több a hozzá­szóló. Az emberek megkere­sik véleményükkel, pana­szukkal a bizalmit. Az idén szeptember 27-ig intézzük a bizalmiválasztást. október 8-án rendezzük a választási gyűlést, a küldöttek, az szb- tagok delegálását, majd ok­tóber 15-én lesz az űj bizal­miak testületi .ülése. ahol megválasztjuk a munkacso­portokat. — Átéltük a legnehezebb korszakot, a szakszervezeti jogok és kötelességek válto­zásait — folytatja Rálikné. — Állítom, a bizalmiak több­sége belejött a rendszerbe, nagy részük feltehetően ma­rad is a tisztségében. Az oda-vissza tájékoztatás pon­tosításáért bevezettük, hogy az szb javaslatait, a szak- szervezeti értekezletek dön­téseit írásban közreadjuk a bizalmiaknak. Ök sem té­vedhetetlenek. sok a mun­kájuk. így pedig bizonyosan nem felejtik el a fontos dol­gokat. Az egyik legmaradandóbb élmény, amiről sokat be­szélgetünk, a vezetők véle­ményezésének módja volt. Kemény diónak látszott. Vé­gül mágis eljutottunk odáig, hogy a kritikus hangvétellel megfogalmazott véleményt elfogadta az is, akiről szólt, s azok is, akiknek szólt. Per­sze, az önkritika gyakorlása vezetőre és beosztottra egy­aránt vonatkozik. — Talán az is szerencsénk, hogy sok a fiatal főorvosunk — állítja Faragóné. — Nincs áttörhetetlen, éles határ az orvos és az ápolónő érték­rendje között. Egyenrangú munkatársnak tekintenek bennünket. Móricz Éva a kórház ideg­osztályán dolgozik: — Hosz- szú időn át KISZ-vezető vol­tam. majd 15 évig szakszer­vezeti bizalmi. Szeretem a Kinőtték már az ebédlőt A körtermek 3-4 ágyasak Fotó: Gál Edit közösségi munkát, de úgy ér­zem, a fiatalabbaknak is jobban kellene kapcsolódni­uk. Jó gárda a miénk, ér­demes értük, velük dolgozni. — Az lenne az ideális, ha minden jó aktíva a helyén maradna — vitatkozik Rá­likné. —- Mégis igazat kell adnom Évának, hogy teret, lehetőséget kíván biztosítani másnak is. Az újonnan meg­választottak képzéséről, meg­felelő felkészítéséről termé­szetesen újra kell gondos­kodni. — Rálikné egyik napról a másikra vette át az szb-tit- kári tisztet — magyarázza Polyákné. — Az elődje el­költözött. Becsületére válik, ahogyan két év alatt kiter­jesztette kapcsolatait, meg­szervezte a bizalmihálózatot. Érzékelik a dolgozók is. hogy panaszuk nyomán in­tézkedik az szb. A pártve­zetőség általános véleménye, hogy a szakszervezeti műn. ka lényegesen javult. Az ér­tekezletekre igyekvőket egy­re kevesebb megjegyzés kí­séri. Persze, nehéz pótolni a néhány órára elmaradót, különösen a három műsza­kosoknál. Éva dolgára vissza­térve: együtt dolgozunk, be­szélgettünk a lemondásáról, és én megértem. Tud, és fog is segíteni az új embernek, ismeri a szakszervezeti mun­ka minden csínját-bínját. Mesélik nagy gondjukat: a fiatal nővérek az iskolából kikerülve, kevéssé ismerik a gyakorlatot, pedig teljes em­berként számítanak rájuk. Talán az oktatási forma hiá­nyossága, hogy az érettségi­zett nővér például nem tud vért venni, injekciót adni. kevés a gyakorlati ismerete. A 17 éves, szakiskolát vég­zetteket csak két műszakra lehet beosztani, az érettsé­gizettek pedig hetenként kétszer Gyulára járnak ki­egészítő szakképzésre. Mire végeznek. sokan családi Nővérpihenő a rendelőintézetben okok miatt nem vállalják a három műszakot, netán el­hagyják a pályát. A beteg embernek pedig életmentő szükséglete az orvosi tudás mellé a nővéri ápoló kéz és ismeret. Országos gond ez, nemcsak orosházi, s valami­képpen sürgős megoldásra vár. — Az utóbbi időben a bér­ben. a jutalomban is bátrab­ban differenciálunk — mondja Polyákné. — Min­denképpen szeretnénk meg­becsülni, megtartani a jól dolgozókat. — Egyéb gondjaink össze­függnek az intézet problé­máival. — Rálikné hangja most indulatos. — A kórház épülete 18 éves, de a gyulai, több mint 100 éves megyei kórház talán nem olyan rossz állapotú, mint a miénk. Felelőtlenség így építeni egy egészségügyi intézményt, ahol emberek sorsa, egészsé­ge dől el. Képzelje; a télen az ablakból hó hullott a be­tegekre. A hibákat hatalmas erőfeszítéssel, sok pénzzel lehet csak helyrehozni, pél­dául mostanában cserélik és szigetelik az ablakokat. Már a különféle fórumokon meg­vitattuk a VII. ötéves tervet. A rekonstrukciókra, felújí­tásokra, javításokra több mint 130 millió forint kelle­ne. Elavulófélben van a műszerparkunk, s még bő­ven sorolhatnám, mire len­ne szükségünk. A megyei szakszervezeti vezetés hangsúlyozott fi­gyelme fordul az egészség- ügyi dolgozók egészségvé­delmére. munkakörülmé­nyeire, szociális helyzetére. „Mi úgy élünk, gondolko­zunk, hogy nem lehetünk be­tegek” — nevetnek mindnyá­jan. A szociális helyiségeket bi­zony kinőtték. A kórház át­adása, 1968 óta, a létszám szinte duplájára nőtt. az öl­töző mérete maradt. Két­száz nővérnek egy keskeny sufnija van a földszinten. Az új rendelőintézetben jobb a helyzet, itt szintenként van öltöző. Az ígéretek szerint egy nagy rekonstrukció zu­hanyozós nővéröltözőt aján­dékoz majd a dolgozóknak. Biztosított az üzemorvosi el­látásuk, szakrendelésük. El­ismerésre méltó eredmény, hogy az 1984-ben átadott rendelőintézet területén min­denhol tilos, csak a pihenő­szobákban engedélyezett a dohányzás. A bölcsődeiek nagy bánatáról is szólnunk kell. Évek óta napi 8 óra 44 perc a munkaidejük. Ez a nyújtott műszak nagyon megerőltető a sok apróság mellett. Véleményük szerint az eddigi becsülettel nyolc órában is megfelelően tud­nák teljesíteni feladatukat. Ez a felvetés, és sok hozzá hasonló áramlik az szb elé. Az újonnan választott veze­tőség sem fogy ki majd a munkából, az már bizonyos. Bede Zsóka Politikai intézményeink 0 Az országgyűlés Alkotmányunk értelmében „a Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az or­szággyűlés". Az országgyű­lés — más közkeletű kifeje­zéssel: a parlament — azért a legfelsőbb államhatalmi testület, mert kivétel nél­kül minden állami szerv közvetlenül vagy közvetve alá van rendelve; az általa hozott törvények mindenki­re kötelezőek. A legfelsőbb népképviseleti jelleg pedig azt fejezi ki, hogy az or­szággyűlés megbízatását (mandátumát) a képviselők megválasztásán keresztül az összes szavazásra jogosult állampolgártól kapja. Ennek révén képes kifejezni az ál­talános társadalmi-állami akaratot, az egész nép ér­dekeit. Az országgyűlésnek az ál­lamszervezetben elfoglalt helyéből következik, hogy az ország életében a legfonto­sabb, a meghatározó jelentő­ségű döntéseket hozza: a) megalkotja a Magyar Népköztársaság alkotmányát; b) törvényeket hoz; c) meghatározza a népgaz­dasági tervet; d) megállapítja az állami költségvetést és jóváhagyja végrehajtását; e) megvitatja és jóváhagy­ja a kormány programját: f) a Magyar Népköztársa­ság nevében nemzetközi szerződéseket erősít meg; g) dönt á hadiállapot ki­nyilvánításáról és a békekö­tés kérdéséről; h) megválasztja a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csát. Minisztertanácsát; a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt; i) minisztériumokat léte­sít ; j) ellenőrzi az alkotmány megtartását; megsemmisíti az állami szerveknek az al­kotmányba ütköző, vagy a társadalom érdekeit sértő rendelkezését. Az országgyűlés jogköreit testületi szervként gyakorol­ja. Tagjait ötévenként újra­választják. összesen 387. egyenlő jogokkal és kötele­zettségekkel rendelkező kép­viselő van. Közülük 352 or­szággyűlési képviselőt egyé­ni választókerületben, míg 35 képviselőt országos listán vá­lasztanak. A szavazás után tartott el­ső, vagyis az alakuló ülésen — miután a mandátumvizs­gáló bizottság jelentése alapján megtörtént a képvi­selői megbízólevelek felül­vizsgálata és hitelesítése — az országgyűlés megválaszt­ja tisztségviselőit: az elnö­köt, alelnököket és jegyző­ket. Az országgyűlés elnöke és az őt helyettesítő alelnö- kök őrködnek a parlament méltóságán és tekintélyén, szervezik a testület munká­ját. vezetik tanácskozásait; hivatalos és ünnepélyes al­kalmakkor képviselik az or­szággyűlést. A jegyzők fel­adata az országgyűlési iratok felolvasása, a szavazatok megszámolása és az ülések összefoglaló jegyzőkönyvé­nek szerkesztése. Az országgyűlési munka nem csak a valamennyi kép­viselő részvételével tartott teljes üléseken (plénumon) folyik, hanem az ülésszakok között a bizottságokban is. Az országgyűlés megbízatá­sának időtartamára képvise­lőkből álló tizenegy állandó bizottságot választ, vala­mint létrehozza a mentelmi és összeférhetetlenségi bi­zottságot. A bizottságokat el­nök és titkár irányítja. Állandó bizottság műkö­dik például az építési és közlekedési; a honvédelmi, az ipari; a jogi, az igazga­tási és igazságügyi; a keres­kedelmi; a kulturális; a kül­ügyi, a mezőgazdasági, a szociális és egészségügyi; a terv- és költségvetési, vala­mint a területfejlesztési és környezetvédelmi ágazatok­ban. Meghatározott időtar­tamra valamely kérdés meg­vizsgálására tagjai közül, és kiváló szakértők bevonásá­val külön bizottságot is ki­küldőét az országgyűlés. Az állandó bizottságoknak javaslattevő, véleményező és ellenőrző feladatai van­nak. Előzetesen megvitat­ják a parlament elé kerülő kormány- és miniszteri be­számolókat, törvényterveze­teket. Gyakran a helyszínen győződnek meg az ország- gyűlés által hozott dönté­sek végrehajtásának hely­zetéről, a törvények hatá- lyosulásáról. Alkotmányos előírás, hogy a bizottságok munkájához szükséges ada­tokat minden állami szerv és állampolgár köteles ren­delkezésre bocsátani, és ké­résre köteles a bizottságok előtt vallomást tenni. Az országgyűlés választja meg az alkotmányjogi ta­nácsot. Tagjainak többsége képviselő, velük azonos jo­gai vannak az országgyűlé­si képviselői mandátummal nem rendelkező többi tag­nak is, akik a jogtudomány legnevesebb hazai művelői közé tartoznak. Az alkot­mányjogi tanács ellenőrzi a jogszabályok alkotmányos­ságát. nevezetesen, hogy a jogi normák összhangban legyenek a felsőbb szintről kiadott rendelkezésekkel, végső sorban az alkotmány­nyal. Az. országgyűlés jellegze­tes szervei a képviselők megyei és fővárosi csoport­jai. Azokból a képviselők­ből alakulnak meg, akiket az adott megyében, illetve fővárosban létrehozott vá­lasztókerületben választot­tak meg. A képviselőcso­portok vezetőt jelölnek ki tagjaik közül. Üléseiken megtárgyalják a következő országgyűlési ülésszak fel­adatait, a megyének, a fő­városnak az ülésszak napi­rendjéhez. kapcsolódó prob­lémáit. Az országgyűlés évente ál­talában négy alkalommal, tavasszal, nyáron, ősszel és télen tartott ülései, amelye­ket a hagyományoknak meg­felelően a fővárosban, az Országházban tartanak^ nyil­vánosak, de rendkívüli eset­ben elrendelhető zárt ülés is. Az üléseken a képvise­lők teljes, vagyis tanácsko­zási és szavazási joggal vesznek részt, míg a Mi­nisztertanács nem képviselő tagjai, a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tanácskozási joggal. A tárgyalandó napirende­ket az országgyűlés maga állapítja meg. A vita lezá­rása után a plénum nyíltan, kézfelemeléssel szavaz az előterjesztett javaslat felett. A határozathozatalhoz — az alkotmánytörvény elfogadá­sa vagy módosítása kivételé­vel — egyszerű jzótöbbség is elegendő. Az ülésről két­féle: szó szerinti és össze­foglaló jegyzőkönyv készül. Dr. Bálint Tibor Következik: A Népköztár­saság Elnöki Tanácsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom