Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-16 / 192. szám
1985. augusztus 16., péntek Kéményseprő-kiállítás készül Szabályszerű a pénzalapok növelése Nem is olyan régen, úgy három évtizeddel ezelőtt még, ha kéményseprőt látott az ember — és elég gyakran lehetett velük találkozni —, az az érzés fogta el, hogy egy nagyon ősi mesterség folytatói, s talán semmi sem változott rajtuk hosszú évszázadok óta. S ha a jó pár száz évvel ezelőtti elődjük felbukkanna, mehetne velük a kéményeket seperni minden nehézség és magyarázat nélkül. Mára azonbán az újfajta tüzelések — az olaj- és a gázfűtés — következtében nagyot változott ez a szakma, bár a hagyományos kéményseprés is létezik, a munkák zömét a tüzeléstechnika teszi ki, s a vállalat neve is ez utóbbit tünteti fel. A múlt, a jelen és egy kicsit a jövő is együtt él így. s együtt lesz látható azon az állandó kiállításon — érthetően különös tekintettel a múltra —, melynek előkészületei folynak a vállalat békési, új épületében. A szervezést, az anyaggyűjtést és rendezést hárman tartják kézben: Szilágyi Etelka személyzeti előadó, Lurkó László művezető és Kiss László, a békési levéltár nyugdíjasa. Már az eddig összegyűlt kiállítási anyag is igen érdekes. Egy részét öreg kéményseprők küldték, az egyiket például a Reich család. Ez egy 1899-es, magyar és német szöveggel nyomtatott naptár, amelyen Scaroni Frigyes kéményseprő mester és segédei kívántak boldog új évet a kevermesieknek, meg a környék lakosainak. Ugray Ferenc Dévaványáról egy 1894-ben keltezett számlával gyarapította a kiállítási tárgyakat. Egykrajcáros bélyeg van rajta, s 12 forint 50 krajcárról .Szól, mely összeg a Garai Gazdaság egy negyedévi kéményseprési díja, az aláíró pedig Szerető Lajos füzesgyarmati kéményseprő mester. A könyvek közt találjuk'» Kéményseprők gyakorlati útmutatóját 1911 -bői, a Kéményseprő szaktanfolyam és mestervizsga kézikönyvét 1927-ből és a Kéményseprő kódexet "á harmincas évekből. S ugyancsak ebből az időszakból egy pár lapszá-i mot a szakmai újság, a Kéményseprők Értesítőjéből. Országos egyesület is létezett, ennek tagsága vitatta meg az 1985-ös kéményseprési törvény tervezetét, amelyet mindenki megkapott, s vagy írásban nyilvánított véleményt, vagy az országos értekezleten. Levéltári és múzeumi anyagok is helyet kapnak — fénykép vagy fénymásolat formájában — a kiállításon. Például az a szabályrendelet, amelyet az 1884-es kéményseprési törvény nyo-. mán még abban az évben, a szeptember 15-i közgyűlésen hozott Békés vármegye törvényhatósága. Majd később az ezzel kapcsolatos változások is. Az 1887-es megyei építési szabályzat is nagyon idevaló, hiszen számos pontja vonatkozik a kémény- seprésre. Fogalmazása dicséretesen rövid, pontos, félreérthetetlen. A 28. paragrafus jól mutatja azt: „A ké-, mények kivétel nélkül tűzbiztos anyagból építendők, s kívül bevakolandók.” A régi újságok is sok, a szakmára jellemző érdekességgel szolgálnak, így a Békési Lapok 1909. augusztus elsejei száma, amelyben tudósítás jelent meg két tűzesetről. Az egyik még reggel korán történt, egy boglya gyulladt ki, a másik kilenc órakor kezdődött, egy istálló és a ház kapott lángra, s a nádfedelü házról -a szél továbbvitte a szikrát, és hamarosan hét ház borult tűzbe. A helyi tűzoltók azonnal ott voltak, de ugyanak-. kor telefonon segítséget kértek Csabáról, Mezőberény- ből és Köröstarcsáról.. A csabaiak gyorsaságáról így ír az újság: „A segítségül hívott csabai tűzoltóság, melynek vezetője Filippinyi alparancsnok volt, vágtatva hajtott át, úgy, hogy a 12 km-nyi utat csaknem fél óra alatt tette meg." Ugyanez a szám közli a Nyílt-térben Batizi Sándor köszönetét, címzettje Szlovencsák Sándor kéményseprő üzletvezető, aki a nagy tűz során az ő házát „élete kockáztatásával és fáradtságos nagy munka árán egymaga védte meg és semmi jutalmat elfogadni nem volt hajlandó." A kiállítás a fentiek és hozzájuk hasonló dokumen-. tumok mellett, melyeket a kéményseprő-öltözetek és -szerszámok egészítenek ki, a vállalati időszakot is tükrözni fogja, vagyis az 1949- től máig tartó állapotot. Vass Márta Természetvédelmi tv-sorozat Még megmenthető címmel tizenegy részes környezet-és természetvédelmi sorozat vetítését kezdi meg a televízió szeptember 14-én, szombaton. A gyermekek és felnőttek érdeklődésére egyaránt számot tartó alkotás epizódjai igyekeznek beavatni a nézőket a földi élet kialakulásának rejtelmeibe, bemutatják az emberi beavatkozástól még érintetlen bioszférát. öt filmrészlet foglalkozik a különböző környezetszennyezésekkel, illet- va ártalmakkal. A további epizódok megismertetnek védett növényeinkkel és állatainkkal, s elkalauzolnak a magyarországi természetvédelmi területekre is. A sorozat zárófilmje arról tájékoztatja a nézőket: mit tehetnek a gyerekek már ma is a környezetért. Az Iskolatelevízió műhelyeiben készült filmsorozat forgatókönyvének írója és rendezője Füzesi Éva. Beszélgetés a szeghalmi NEB elnökével Ez év tavaszán csaknem húsz népi ellenőr — zömükben pénzügyi szakember, illetve könyvelő — azt vizsgálta meg Szeghalmon, és még néhány településen, milyen a szociális, kulturális és jóléti alapok képzése, valamint hogyan használták fel ezt 1983-ban és 1984-ben. E sáját tervezésű témáról Szabó Györgyné szeghalmi NEB- elnöktől kértünk felvilágosítást. — Milyen célt tűztek maguk elé, még mielőtt munkához láttak? — A 3—4 tagú csoportjaink Gál Béláné vezetésével hat gazdasági egységben az iránt tájékozódtak, vajon az érvényes jogszabályok keretei között képezik-e és hasz- nálják-e fel a szociális, kulturális és jóléti alapot a dolgozók érdekében. Egyébként valamennyi érintett helyen jegyzőkönyv készült, és tapasztalatainkról, megállapításainkról összefoglaló jelentést írtunk. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi telepén kissé nehezebb volt a dolgunk, mivel a vizsgálathoz szükséges adatokat Budapestről telexen kellett elkérnünk. — Mit sikerült regisztrálniuk a népi ellenőröknek tevékenységük során? — Többek között megtudták, valamennyi munkahelyen meghatározták az egy dolgozóra jutó bázis évi alap ■összegét, és eszerint állapították meg 1983-ra és 1984- re elszámolható értéket, amely egyébként igen különböző nagyságú volt a vizsgált egységeknél. Ez azonnal észrevehető, ha egy pillantást vetünk az egyik kimutatásra. Tavaly az Okányi Haladány Tsz-ben csak 363. a Csepel Autó 4. sz. szeghalmi gyáregységében viszont 840 forint volt a szociális, kulturális és jóléti alap ösz- szege fejenként. A többieknél e két érték között mozgott az ilyen célokra fordítható pénz. Ez az úgynevezett fejkvóta a Szeghalmi Fehér Lajos Tsz-ben is elég alacsony, ahol 1984-ben a 100 forintos emelés lehetőségével nem éltek. Ugyanis csaknem 59 ezer forintot képezhettek volna szociális és kulturális alap címén az elért eredményük terhére. Apróbb hiányosságnak számít az is, hogy a szakmunkástanulók étkezési költségeit nem tervezték meg a gazdasági egységek. Igaz, az okányi tsz-ben nem is volt szakmunkástanuló. De sorolhatnám tovább a hasonló észrevételeket, illetve fogyatékosságokat, amelyeknek kiküszöbölésére nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Határozati javaslatunkban egyebek között megfogalmaztuk, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét az érintett munkahelyek, miként tudnának hozzájárulni — saját dolgozóik gyermeklétszámát figyelembe véve — településük gyermekintézményeinek költségeihez. — Mi a helyzet az alapok felhasználása tekintetében? — Általánosnak mondható a pénzbeli juttatás. Ám akad példa arra is, hogy a dolgozók eszmei áron jutnak hozzá vállalatuk bizonyos termékeihez. A szociáliskulturális bizottságok, illetve a szakszervezeti bizalmiak javaslata alapján megállapítják a segélyeket. Ezeket azonban nemcsak a nyugdíjasok és a támogatásra szoruló idősek kaphatják meg. hanem esetenként a gyesen levő kismamák, valamint a nagycsaládosok is. Az ilyen támogatás összege 500 és 1200 forint között van. Szeghalmon a Csepel Autót és az állami gazdaságot kivéve, az ifjúsági célokra szánt alapot nem különítették el a vizsgált munkahelyeken. Az okányi tsz 1984-ben 30 ezer forintot fizetett ki ezen a címen. míg például a füzesgyarmati költségvetési üzem csak igen kis mértékben segíthette a KlSZ-alapszerve- zetet. Egyes sportköröknek elég szép summát utaltak át tevékenységük előmozdítása végett a gazdálkodó egységek. Ami az üdültetést, és az ehhez szükséges hozzájárulást illeti, ezen a területen is különböző formákat lehet tapasztalni. Van, ahol a jogosultságról maga a tsz vezetősége, s van, ahol az üdülési bizottság dönt. Eltérőek a kirándulások, társadalmi ünnepek támogatására fordított összegek is. — Hogyan lehetne összefoglalni a vizsgálati eredményeket? — A lényeg az, hogy valamennyi vizsgált egység a szociális, kulturális alapok képzéséről, valamint fel- használásáról elkészítette a tervet, és ezt be is építette az éves gazdasági pénzügyi tervbe. Ugyanakkor mindenütt figyelembe vették a különböző bizottságok, testületek véleményét, továbbá javaslatait, s nem utolsósorban a dolgozók igényeit, érdekeit. A jóléti alappal kapcsolatos eszközök beszerzésekor érvényesülnek a szabályok, és a társadalmi tulajdon védelmére szintén nagy súlyt fektetnek az illetékesek. A főként figyelmetlenségből adódó, apróbb hiányosságok ellenére is jó volt tapasztalni, hogy a gazdálkodó szervek mind a tervezésben, mind pedig az alapok felhasználásában a szabályszerűségre törekedtek. Különben úgy zárult a vizsgálat, hogy a NEB által megfogalmazott határozatokról visszajelzést kapunk jövőre, arra vonatkozóan, miként hajtották végre feladataikat ezek a gazdasági egységek. — Mit vizsgálnak még a népi ellenőrök ebben az évben? — Az országos és megyei szempontok alapján több téma szerepel a napirenden. Valószínű nyolc ipari és mezőgazdasági üzemet keresünk fel abból a célból, hogy tapasztalatokat szerezzünk a társadalmi tulajdon védelméről. Augusztusban az egészségügy helyzetét elemezzük Szeghalmon, és a környező településeken, de a zöldség-gyümölcs ellátást, valamint a leltározással ösz- szefüggő anyagi-erkölcsi felelősség kérdését is megvizsgáljuk ebben az esztendőben. Bukovinszky István Kevesebb a biztosítási panasz Évente mintegy hetvenezren fordulnak tanácsért, segítségért, sérelmeik orvoslásáért az Állami Biztosító immár csaknem egy évtizede működő központi ügyfélszolgálatához. Nyaranta különösen megnövekszik a forgalom, sokan keresik fel a biztosító szakembereit az utazással kapcsolatos biztosítások megkötése vagy a kártérítések ügyében. Ilyenkor 60—70, de gyakran száz ügyfél is megfordul naponta az irodában. Az ügyfélszolgálat szakemberei orvosolják a panaszokat is, amelyekből tavaly 3674 érkezett, ez 8,4 százalékkal kevesebb, mint a megelőző esztendőben. A panaszügyek számának csökkenése annak köszönhető, hogy a biztosítások ma már jobban megfelelnek a lakosság igényeinek, s kevesebb a panasz a kárrendezésre, hiszen a technikai feltételek mind Budapesten, mind vidéken sok helyütt javultak, gyorsabb, egyszerűbb lett az ügyintézés. Budapesten elsősorban az új, korszerű gépjárműkár-rendezési központ belépésével enyhültek a súrlódások az autós ügyfelek és a biztosító között, bár a panaszok zöme még így is a gépjárműkárrendezésre vonatkozik. A panaszok legnagyobb része a tapasztalatok szerint abból adódik, hogy az ügyfelek nem ismerik eléggé a biztosítási szerződésekben foglalt feltételeket. Ennek többek között az is oka. hogy a szerződés megkötésekor a biztosító szakemberei általában csak az előnyökre hívják fel a figyelmet, s nem szólnak a biztosítás esetleges árnyoldalairól. így végső soron a panaszoknak évente mindössze harminc százaléka bizonyul jogosnak. Az ügyfélszolgálat munkatársai az esetek döntő többségében a törvényes harmincnapos határidőn belül orvosolják a panaszokat, s noha az ügyfelek nem mindig kapnak kedvező választ, az utóbbi időben egyre kevesebb panaszügy végződik bírósági tárgyalással. Az Állami Biztosító a panaszok, reklamációk számának további csökkentése érdekében fokozza a tájékoztatást, hogy mindenki tisztában legyen azzal, milyen feltételekkel köti meg biztosítását. Ezenkívül folyamatosan figyelemmel kísérik a biztosítási konstrukciókat, s ha szükséges, az igényeknek megfelelően változtatnak a feltételeken. Teljesítene ötéves tervét a dorogi brikettgyár Négy” és fél hónappal a határidő előtt teljesítették hatodik ötéves tervüket a Dorogi Szénbányák Brikettgyárának dolgozói. Az öt év alatt eredetileg 2 millió 280 ezer tonna brikett előállítását tervezték, de az időközben alaposan megnőtt igényekhez igazodva 2,5 millió tonnára módosították a tervet. Most ennek a megI emelt gyártási feladatnak is eleget tett az üzem kollektívája. Az elismerésre méltó teljesítményt megfeszített munkával, jelentős többletvállalás teljesítésével érte el a dorogi gyár kollektívája. Az idén minden szabad szombaton, sőt vasárnap is dolgoztak, hogy a szokottnál nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a lakosság ellátásához. Így lényegében egész évben folyamatos volt a termelés a dorogi gyárban. A karbantartó csoportok gondos munkáját dicséri, hogy sokat javult az értékes gyártósorok kihasználása, csökkent a gépek állásideje. Üzembe helyeztek egy 1000 köbméter forró bitumen elhelyezésére alkalmas tárolót, és lefejtőállomást is, s ezzel megszüntették a legnehezebb fizikai munkát. A gyár dolgozói ,most vállalták, hogy — folytatva a felszabadulási, kongresszusi munkaversenyt — az év végéig még 180 000 tonna jó minőségű, 5200 kalóriás brikettet állítanak elő.
