Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

1985, július ■>■■ szerda Iskolaigazgató és népfrontelnök — egy személyben Szilágyi_Károly körösnagyharsányi iskolaigazgató, néptront- elnök kitüntetést vett át tavaly az orosházi határörkerület képviselőjétől a felszabadulási ünnepségen Nem kis idő az a 33 esz­tendő, amelyet Szilágyi Ká­roly, a körösnagyharsányi általános iskola igazgatója a helyi intézmény nevelő-ok­tató munkájában eltöltött. Bár nem itt született, de ez a 900 lakosú község épp úgy a szívéhez nőtt, mint szülőfaluja, Sarkadkeresztúr, ahol — a nyíregyházi képző elvégzése után — 4 éven ke­resztül tanított. Később be­iratkozott a szegedi főiskolá­ra és ott a mezőgazdasági is­meretek és gyakorlatok sza­kon megszerezte a tanári ok­levelet. A hatvanas években az Oktatásügy Kiváló Dolgo­zója lett. Felesége alsó tago­zatos nevelő. A szülők hiva­tását a kisebbik fiú válasz­totta, aki jelenleg szakközép- iskolában tanít Berettyóújfa­luban. A nagyobbik viszont gépészmérnöknek tanult Mis­kolcon. Kihaltnak tűnik az iskola emeletes épülete, ami termé­szetes, hiszen már megkez­dődött a vakáció. Az igazga- * tói szobában Szilágyi Ká­rolyt íróásztalánál találom. Éppen egy jelentésen dolgo­zik. — Nem szokatlan ez a nagy csend? — Nem, sőt nagyon is jól jött. ugyanis a nevelők egy része idegileg előbb-utóbb elfárad a tanév végére. Sze­rénytelenség nélkül állítom, mindig serény ember vol­tam, még ma is dolgozom, pedig túl vagyok a nyugdíj- korhatáron . .. Fiatal korom­ban bekapcsolódtam a kö­zösségi életbe. Eleinte a diák-önképzőkörben vettem részt, majd a MADISZ-ban tevékenykedtem. Például ak­koriban többedmagammal műkedvelő előadásokra ké­szítettem fel a fiatalokat, különböző irodalmi, kulturá­lis programokat szerveztem. Körösnagy harsányba lib­ben neveztek ki igazgatónak, s úttörőcsapat-vezető lettem. Az első választástól kezdve vagyok tanácstag, tanácsel­nök-helyettes és vb-tag. A pártba 1954-ben léptem be. Az ötvenes évek végén pe­dig megválasztottak a helyi népfrontbizottság elnökének. — Milyen feladatok megol­dása szerepelt napirenden? — Akkoriban a maihoz ha­sonló célok elérésén munkál­kodtunk. Az igazsághoz vi­szont az is hozzátartozik, hogy itt faluhelyen az or­szággyűlési, tanácstagi vá­lasztások előkészítésén és az ezzel összefüggő feladatok ellátásán kívül túl sok ten­nivalója nemigen volt a népfrontnak. Ahogy mondani szokás, eléggé félreeső helyen, Bé­kés megye északkeleti csücs­kében fekszik Körösnagy- harsány, ám az elszigetelt­ség korántsem jellemző ránk. Részt veszünk a kü­lönböző szintű megyei, váro­si tanácskozásokon. Jól si­kerültek a korábban rende­zett magyar—szovjet, vala­mint magyar—lengyel baráti találkozók. Vagy: az úttörő hátáról- gárda vetélkedőkön több tanulónk is sikeresen szerepelt, s ennek alapján jutalomüdülésen vehetett részt Zánkán. illetve Csille­bércen. Ha már a határőrséget említettem, hadd mondjam el, hogy 1984. október 6-án, a község felszabadulásának 40. évfordulóján Kiváló Ha­tárőrközség lett Körösnagy- harsány. Ebből az alkalom­ból ünnepséget rendeztünk, amelyen az orosházi határ­őrkerület képviselői kitünte­téseket, jutalmakat adtak át azoknak az aktivistáknak, akik kiemelkedő eredményt értek el e fegyveres testület tevékenységének segítésében. — Hogyan látja — mint népfrontelnök — a település jelenlegi helyzetét és mi­lyenek a fejlődés kilátásai? — A HNF a tanáccsal kö­zösen most a vízhálózat bő­vítéséhez kért segítséget. Egy éve még csak a gerincveze­ték volt meg, de később a mellékutcákban is lehetőség nyílt a bekötésre. A költsé­gek fedezésére nem hoztunk létre vízműtársulást, hanem a háztulajdonosok a vésztői OTP-től vettek fel kölcsönö­ket. Egyébként a próbanyo­mást ellenőrzik és a tisztítás munkálatait végzik a szak­emberek jelenleg. Nemrég újítottuk fel a fő­utat, és jó néhány szakaszt folyami kaviccsal terítettünk le. Így még rossz időjárás esetén is lehet rajtuk közle­kedni. Noha a legtöbb utca mindkét oldalán megvan a járda, de sok helyen korsze­rűsíteni kellene. Ami az uta­zást illeti, Vésztőre a vo­nat ingajáratban közlekedik. Reggelente autóbusz indul Gyulára, illetve Debrecenbe, délben pedig Szeghalomra le­het utazni... A két vegyesbolt alapvető élelmiszerekből jól kielégí­ti a vásárlók igényeit. Sőt, aki tartós fogyasztási cikket akar vásárolni, például boj­lert, tv-készüléket, kályhát, stb., megrendelés alapján napokon belül megveheti. A művelődési ház épülete sem régi. Egyik nevelőnk a köz­ségi könyvtárat, másik az in­tézmény munkáját vezeti és szervezi. Az is jó, hogy 1984 óta filmvetítés is van heti egy alkalommal. Az egészségügyi — s ezen belül — a gyógyszerellátás a biharugrai körzeti, valamint a szeghalmi szakorvosok se­gítségével megoldott feladat­nak számít. A hetedik ötéves tervidőszakban egy orvosi rendelőt és egy orvosi lakást szeretnénk építeni. Szólnom kell még iskolánkról is, amely az óvodával és a mű­velődési házzal együtt közös igazgatás alá tartozik. Ösz- szesen 89 diákunk van és a tantestület létszáma: 15. Szolgálati lakásainkat fel kell újítani. A napközis konyhánk nemcsak nekünk, hanem az óvodának és az öi-egek napközi otthonának is főz ebédet. Az 1965-ben átadott oktatási intézmé­nyünkhöz a tantermeken kí­vül tornaszoba, két műhely, egy előadóterem és ebédlő tartozik. A kilátásokra vonatkozóan pedig azt tudom mondani, hogy ezek biztatóak, már ami a népességmegtartó erő növelését illeti. A fiatalok — a korábbi gyakorlattól el­térően — kezdenek vissza­jönni, mert itt akarnak lete­lepedni. Bukovinszky István Vasasszakmunkás-avatA Kedden a vasasszakszervezet Költői Anna utcai székházában vasas szakmunkásokat avattak. Az ország 73 vasipari szakmun­kásképző intézetében több mint hatvanezren tanulnak, elsősor­ban kohászati, gépipari és vil- lamosenergia-ipari szakmákat. Június utolsó napjaiban 14 ez­rén fejezték be tanulmányaikat, tettek sikeres vizsgát, hogy ön­álló munkáséletet kezdjenek. A keddi ünnepségen 340 ki­magasló szakmai és mozgalmi munkát végző tanuló vett részt. és a meghívottak között volt több szakszervezeti főbizalmi és iskolaigazgató is. Jelen voltak az érintett minisztériumok, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal, a SZOT és a KISZ ve­zetői is. Az ünnepség résztve­vőit Herczeg Károly, a vasas­szakszervezet főtitkára köszön­tötte. az idősebb kollégák ne­vében Gajdos Ferenc, a Danu- via marósa üdvözölte az új ifjú szakmunkásokat, akik — régi hagyományként — emléklapot és szerszámkészletet kaptak út­ra valóul. A tálán visszatérő nyár újra a szabadba csalogatja a pihenni vágyó embereket. így a gyomaendrődi Liget fürdő is megte- ük egy-egy napsütéses délutánon, olykor kétezer-kétezer- ötszáz vendéggel, akik közül bizonyára sokan a gyógyhatású víz kedvéért váltanak belépőjegyet Fotó: Fazekas László Ellesett pillanatok Vakajtó? A város legifjabb lakótelepe. S a legelhanyagoltabb is. Igaz, nagy része még építési területnek minősül, de a már átadott házak környékét tavaly október óta illett volna rend­be tenni. Egy hónapja sincs, hogy a lakók többszöri kérése után elkezdték feltölteni a házak előtti óriási grundot, az­tán néhány kocsi föld lerakása és elegyengetése után abba­maradt az egész. Azóta jó derékig felverte a gaz ezt a fel­töltést is és most még vadabb a környék, mint azelőtt volt. Mégsem ez a legbosszantóbb körülmény, amely állandó be­szédtémája az itteni lakóknak. Egy-egy napos délutánon 25—30 kisgyermek lepi el a ház előtti térséget. Akiknek van kisbiciklijük, a betonkockákon taposnak vele, mások labdáznak, rollereznek, s van, aki hin­tázik, mert a szülők felszereltek a porolóra egy „szükség­hintát”. Legtöbb gyereknek lent van valamelyik szülője is, dehogy mernék egyedül hagyni ezen a veszélyes helyen a csimotákat. Ugyanis gépkocsik járkálnak, sőt száguldoznak időnként a ház előtt, s hiába kérték a lakók, hogy tegyenek ki forgalomszabályozó táblát — ez idáig csupasz a betonla­pokkal kirakott út. — Mikor a Penza-lakótelepre költöztünk, már a lakását­adáskor rendezett volt a környék — mondja egy szülő. — Kár, hogy „kinőttük” azt a lakást és ide kellett nagyobbá költöznünk. — Legalább valami pad volna, hogy leülhessünk... — Jókat kívánsz. Hozd le a széket, ha ülni akarsz ... — A harmadikról? — Áh! Csak úgy mondom. De úgy látszik, ezt várják tő­lünk, ha huzamosabb ideig vigyázni akarunk a gyerekekre... Innen miért spórolták el a padokat? — Takarékosság van mindenütt. Csak nem mindenben okos. Mi öten vagyunk, de soha sincs úgy, hogy mind az öten egyszerre étkezhessünk, mert nem férünk el a konyhai „etetőasztalnál”. Megspórolták a helyünket... — Meg a fát az asztaltól. — Zolika! Zolika! Menj beljebb, nem látod, hogy jön egy autó!? Megspórolták az ajtót is a szinteken: aki akarta, ma­gának kellett beépítenie a bejárati folyosóra . .. — örülj, hogy nem vakajtót csináltak. — Az meg miféle újítás? — Az is a takarékosságot szolgálná, mert egy csomó fa­anyagot lehetne megspórolni vele. A fából készült ajtókkal és más nyílászárókkal amúgy is sok a baj: résein befúj a szél, beesik az eső. A vakajtó beépítésénél ez nem fordulhatna elő, és rengeteg hőenergiát lehetne megtakarítani. Alkalmazása esetén, természetesen, az ablakon kellene be­mászni a lakásokba .:. Gyula rendezési tervének második társadalmi vitája Gyula belvárosának rész­letes rendezési tervprogram­ja tavaly készült el társa­dalmi vita után. A végleges rendezési tervet — amelyet az építési hatóság használ majd fel —, ez idő tájt ké­szíti a megyei tervfező vál­lalat. A tervkészítés első fá­zisában a különböző létesít­mények helyét jelölték ki. Most a részletes megoldások körvonalazódnak. A belváros részletes rendezési tervét végleges elfogadása előtt új­ra társadalmi vitára bocsájt- ják. Az érdeklődőket július 4-én, holnap délután 6 órára várják a tervkészítők az Er­kel Ferenc Művelődési Köz­pont 1. emeleti nagyelőadó­jába. Nemes Roland, a rendezési terv felelős tervezője a má­sodik társadalmi vitáról mondja: — Az első társadalmi vi­tán a lakosság aktivitása fe­lülmúlta az előzetes elkép­zeléseinket. Egyértelműen si­keres, eredményes volt. Jó néhány olyan ötletet, elvá­rást megfogalmaztak a gyu­laiak, amelyeket beépítettünk a megvitatásra kerülő rész­letes rendezési tervbe. Sze­retnénk, ha most is sokan jönnének el, minél többen elmondanák véleményüket. A végleges terv így tükrözni fogja a helybeliek igényeit, hiszen a belváros jövőbeni ar­culata a gyulaiakért, a gyu­laiaknak készül. I., S. Gratulálunk, tanár úr! A gyulai megyei kórház második emeleti folyosóján mindig a laboratórium előtt állnak a legtöbben. — Különösen ilyenkor, keddi napon — mondja mo­solyogva a vezető főorvos, dr. Pintér Miklós professzor. — A gyulaiak már tudják, hogy ezen a napon nem ér­demes jönni. Aztán máris csörög a te­lefon a parányi főorvosi szobában. — Szervusz Kálmán, pa­rancsolj, igen? Persze sem­mi akadálya, küldjél érte át valakit. Tudunk adni. — A békéscsabai kolléga telefonált. így szoktuk min­dig, segítünk egymáson. aho[ csak tudunk. Nagyon jó a kapcsolatunk. — Mindig a mikrobiológia ér­dekelte? — Igen, a kezdettől ezzel foglalkozom. 1949-ben ke­rültem a Skegedi Mikrobio­lógiai Intézetbe, az országos hírű Ivanovics professzor mellé, akkor a kutatási te­rület a gyermekbénulással kapcsolatos volt. Gyulára 1956-ban jöttem, laboratóriumvezető főorvos­nak. azóta itt dolgozom. Hogy nem bántam-e meg a cserét? Nem. Nagyon jó kol­légákkal dolgozom együtt, kiélhetem a szenvedélyemet is. mert természetesen a tu­dományos munkával itt sem hagytam fel. Éppen a múlt­korában számoltam össze, több mint ötven tudományos közleményem jelent meg. túlnyomó részt angol nyel­ven. A technikai felszerelt­ségünk aránylag jónak mondható, de a legkülönbö­zőbb helyeken sem győzöm eléggé hangsúlyozni a diag­nosztikának a fontosságát. Nehogy félreértés essék, nem a szakmai elfogultság mondatja velem, de a tava­lyi évben közel egymillió vizsgálatot végeztünk a la­boratóriumban! A legválto­zatosabbakat. majdnem száz­félét. Ügy érzem, leginkább és leghamarabb nálunk va­lósult meg az integráció. Párhuzamosan folyik nálunk a fekvő- és járóbeteg-vizsgá­lat. De szakmailag sem hát­rányos a helyzetem. 1970- ben védtem meg a kandidá­tusi disszertációmat. és 1983-ban neveztek ki címze­tes egyetemi tanárnak. — És a közéleti— Derűsen nevet. — 1971-ben választottak meg tanácstagnak a 2. szá­mú belvárosi körzetben, 14 évig láttam el ezt a tisztsé­get. ugyanakkor lettem me­gyei tanácstag is. 1973-ban pedig a megyei egészségügyi bizottság elnökeként is te­vékenykedtem. Ebben a mi­nőségemben is a lehetősé­gekhez képest azon igyek­szem, hogy a megyében levő kórházak betegellátási szín­vonala javuljon, mert vál­tozatlanul fontosnak tartom, hogy a műszerezettséget — amennyire csak lehet — kor­szerűsítsük. mert bizony ezen a téren az országos átlagot tekintve lemaradtunk. Üjra szól a telefon. Lenne még miről beszélgetni, arról, hogy nagyon érdekli a vá­ros kulturális élete, imádja a zenét, a képzőművészetet, de talán a zenét mindenek- felett. Nincs idő. búcsúzni kell. visszaül a mikroszkóp­hoz. Hétfőn harmínchetedma- gával Budapesten, a Sem- melweis-ünnepség alkalmá­ból „Kiváló Orvos" címmel tüntették ki dr. Pintér Mik­lós főorvost. Gratulálunk, tanár úr! Béla Ottó (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom