Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-03 / 154. szám
lEHiWkfiM 1985. július 3., szerda Hazánk egyik legidősebb kötőipari vállalata, a Váci Kötöttárugyár Adidas- és Puma-melegítőket konfekcionál. A tőkés export növelése érdekében a gyár tovább korszerűsíti gépállományát. Képünkön: a kötőgépek (MTI-fotó: Balaton József — KS) Szeghalom és Vidéke Áfész Kiút a hullámvölgyből Hozzáértő szakemberek mondják: Szeghalmon és környékén olyanok a talaj- viszonyok, melyek csak néhol alkalmasak kertészkedésre. Ezért lett hagyománnyá ebben a körzetben a sertés-, a szarvasmarha- és a juhtenyésztés. Miközben az utóbbi években igen sok kisgazdaságban lett kedvelt- té a nyúl. a galamb, a baromfi nevelése. a méhészkedés. a gyógynövényler- mesztés. A kisállattenyésztés fellendítéséért egyébként figyelemre méltó erőfeszítést tesz a Szeghalom és Vidéke Afész. Különösen tíz szakcsoportját segíti a szövetkezet, melyek 1984-ben 5 millió 300 ezer forint értékű terméket adtak továbbértékesítésre a szövetkezetnek. * * * A múlt évben azonban nem alakult kedvezően az. Áfész termeltetése és felvásárlása. Éppen ezért az igazgatóság és a szakvezetés kritikusan, sőt, önkritikusan tette mérlegre a helyzetet, és több konkrét intézkedést hoztak, hogy az ágazat stagnálása megszűnjék. A termeltetés és felvásárlás irányítását megfelelő képzettséggel rendelkező munkatársra bízták. Három településen felvásárlók cseréjére került sor. és a helyi ügyvezetőket anyagilag is érdekeltté tették a nagyobb eredmények elérésében. Ilyen előzmények után határozott úgy az igazgatóság, hogy 1985-ben a felvásárlási ágazat árbevétele érje el a 20 millió forintot. Ez 25 százalékkal több, mint a múlt évi teljesítés volt. Csak ilyén áron képzelhető el a tervezett 050 ezer forint nyereség is. A szövetkezet vezetői bíznak abban, hogy e célkitűzés valóra válik, és kijutnak a hullámvölgyből. Hogy ez így is legyen, már a múlt év végén megkezdték az idei esztendő „alapozását”. . Több állami gazdasággal, termelőszövetkezettel, vállalattal kötött az Áfész termékértékesítési szerződést. A húsipari vállalatnak 1200 hízott sertést vásárolnak fel, 4 millió 800 ezer forint értékben. Továbbá a lakosságtól — de főként szakcsoporti tagoktól — 1 millió 200 ezer darab tojást vár a szövetkezet. Ennek értéke csaknem kétmillió forintra tehető. A Hungaronektárral kötött megállapodás alapján 310 mázsa mézet vásárolnak fel, 1 millió 200 ezer forint értékben. A Bácska Mező- gazdasági Termelőszövetkezettel 234 mázsa vágónyúl felvásárlásában állapodott meg az Afész. ami 1 millió forint értéknek felel meg. De ji húsliba, a vágógalamb, a burgonya felvásárlására kötött megállapodások is ígéretesnek tűnnek. És bár Szeghalom és környéke kevésbé alkalmas zöldség-gyümölcs termelésére, mégis ezekből 0 millió forintos árbevételt terveztek. * * * Még korai lenne jóslásokba bocsátkozni, de az év első négy hónapjának felvásárlási eredményei egyfajta bizakodásra adnak alapot. Ugyanis ez id őalatt négy és fél millió forintra tehető árbevételt ért el a Szeghalom és Vidéke Áfész felvásárlási ágazta. Ez a teljesítés 42 százalékkal nagyobb, mint 1984. hasonló időszakában volt. Napos- és vágóbaromfiból például 30, tojásból 15. nyúlból 35, sertésből 69 százalékkal vásárolt fel többet a szövetkezel, mint a múlt év azonos időszakában. Igaz, hogy a kisállattenyésztés fellendítéséhez — különösen a vágógalamb, vágónyúl tartásához — a feldolgozó vállalatokkal együttműködve jelentős anyagi támogatást adott az Áfész. Díjtalanul helyezett ki tenyészállatot a szövetkezet, melynek eredménye néhány hónapon belül a felvásárlás emelkedésében kell hogy jelentkezzen. A hízott sertés felvásárlásában történt előrelépés nem véletlen. A lucernaföld és a kedvezményes táp biztosítása ösztönzően hatott. Közben megkezdte az Áfész a KA-HYB tenyészkoca-ki helyezési akciót is. Április végéig száz kihelyezési szerződést kötött a szövetkezet. * * * Még messze van az év vége, és nem lehet tudni, hogy miként alakul a Szeghalom és Vidéke Áfész felvásárlási ágazatának idei teljesítése. Az viszont máris bebizonyosodott: eredményre csak akkor számíthatnak, ha megteremtették annak feltételeit. Igaz, ez fokozottabb odafigyelést, nagyobb anyagi befektetést — következésképp, nem kevés rizikót — feltételezett már eddig is. De csak így juthat ki az ágazat a hullámvölgyből. Az idei esztendő első négy hónapjának eredményei is erre engednek következtetni. Balkus Imre log a jó hírnévhez Bútoripari kisszövetkezet — Szarvas Amilyen könnyen és hamar kialakulnak előítéleteink, éppen olyan nehéz és hosszan tartó megmásítani, lerombolni azokat. Ha egy termelő üzemről néhány év sikertelensége után és nyomán az a kép alakul ki a közvéleményben, hogy nem gazdálkodik eléggé eredményesen, bizony esztendőkbe telik még a megerősödést követően is, míg a tényt mindenki tudomásul veszi. Végigjárta ezt az utat többek között a Szarvasi Bútoripari Kisszövetkezet is, mi-, ként arról a városi párt vb áprilisi ülésén a szövetkezet vezetése beszámolt. Rosszból is megárt a sok Tudtuk erről a szövetkezetről, hogy hosszú ideig komoly gondokkal küzdött még azután is, amikor a sorozatos profiltisztítást követően csaknem másfél évtizeddel ezelőtt végleg a bútorgyártásra tért át. Hallottunk a nehezen megvalósuló nagy- beruházásról, amelytől a termelés gyors fellendülését várták, s az sem titok, hogy a remélt 1981-es rajttal szemben még a mai nap sem mondhatják el, hogy végre — ha több éves késéssel is, de — minden az eredeti terv szerint alakul a fejlesztésben. Ehhez társult egy másik kedvezőtlen folyamat: az adott időszakban — főleg az alacsony bérszínvonal és az üzem ingatag gazdasági helyzete miatt — annyian hagyták el a szövetkezetét. mint amennyi dolgozót felvenni készültek a kétszeresére bővített kapacitás működtetéséhez. Arról nem is beszélve, hogy a tőkés exportot éppen akkor erőltették a legjobban,'amikor az alapanyagok árának változása azt egyre gazdaságtala- nabbá tette az adott termelési szerkezetben. Az új vezetés, amely a kritikus időben a bútoripari szövetkezet élére állt, bizony éjt nappallá téve kereshette a kivezető utat a nem mindennapian bonyolult és szorongatott helyzetből. flz eredmény lassan születik Az ok- és célszerű termékváltást, a kooperációs kapcsolatok javítását, erősítését, a takarékosabb energiagazdálkodást előíró és ösztökélő intézkedési terv végrehajtásához tehát valóban minden erő- és lelkierőtartalékot meg kellett mozgatniuk. Méghozzá olyan kedvezőtlen feltételek köze-, pette, mint aminőt az is jelentett, hogy közvetlen kör^_ nyezetükben valamennyi gazdálkodó jóval többet tudott fizetni a dolgozóknak, mint a bútoripari szövetkezet. A biztató változások első jeleit az üzem alaposabb ismerői már 1984-ben felfedezték. A szövetkezet a piacon teljesen új termékekkel jelentkezett. A bevezetett új technológia hozzájárult a kézi munkaigény jelentős csökkenéséhez, a tervszerűség növelése a munkafegyelem erősödéséhez vezetett. Ám miközben a „mélyben" ezek a nagy körültekintést és nem kevés szervező munkát követelő változások lejátszódtak, a felszínen továbbra is a régi gondok látszódtak uralkodni. Nem sikerült a a tőkés export sem úgy. ahogy tervezték, az évközi alapanyag- és segédanyag-, ár-emelések veszteségessé tették a termékeket, az ármódosítást a vevők nem fogadták el. Szerencsére a belföldi értékesítés jövedelmezősége megmentette a szarvasi bútorkészítők üzemét a veszteségtől. A jövőt egyedül erre építeni — és ezt a szövetkezetben jól látták — nem lehet. Űjabb jelentős lépésekre határozták el magukat, átalakították az anyagi érdekeltség belső rendszerét anyag- és energiatakarékosságra, a teljesítmény növelésére serkentő ösztönzést vezettek be, a határidős munkák teljesítésének garantálására bútoralkatrészgyártó- és szerelő szakcsoportot hoztak létre. Mindez azonban a legalapvetőbb gondokat még nem oldotta meg, a bútorszövetkezet az év végéig cipelhette még magával mindazt, ami megakadályozta, hogy a város három másik ipari szövetkezetével — jó példaként — egy lapon emlegethessék. Az igazi fordulatot az a szervezeti átalakulás hozta meg, amelyet a szövetkezet közgyűlése tavaly decemberben határozott el. s amelynek értelmében — immár sokkal kedvezőbb közgazda- sági feltételekkel — most január 1-től kisszövetkezetté alakulva termelnek tovább a szarvasi bútorgyártók. Hosszú távon — hosszú távra Ettől kezdve tulajdonképpen más teendőjük nem is volt, mint a korábban elindított, eredményesnek bizonyult folyamatok erősítése, így a munka és technológiai fegyelem további szigorítása, jó üzletek kötése, a ' szállítási határidők betartása, a bér- színvonal fokozatos emelése. Mindehhez természetesen az alapokat a közgazdasági, és piaci feltételekhez való rugalmasabb alkalmazkodás teremtette meg, amibe a Szarvasi Bútoripari Kisszövetkezet egyre jobban beletanul. Ez az az út, amely elvezet oda, hogy nevét itthon a jók között emlegessék, s a határainkon túl is megismerjék. A jó hírnévhez egyébként minden termelőnek joga van — és jó munkával, hosszú távra ez a jó hírnév, meg is szerezhető. Kővári E. Péter Félév a szénbányászatban Az eredeti tervektől eltérően júliusban és a következő hónapokban is szerveznek széntermelő műszakokat a hétvégi napokon a szénbányákban. A többletmunkát. az újabb rendkívüli műszakokat az tette szükségessé, hogy az első félévet kedvezőtlenül zárták a mélyművelésű bányák. Különféle geológiai és termelési problémák. továbbá létszámhiány miatt az előirányzotthoz képest 430 000 tonnával kevesebb szenet termeltek. A mélyművelésű szénbányák első félévi adóssága hét napi termelésnek felel meg. Az elmaradás fokozatos csökkentésére a kedvezőbb körülmények között dolgozó bányászok pótvállalásokat tettek. Elsősorban a lakosságnak szánt . szén termelését szorgalmazzák a következő hónapokban. Az első félévben ugyanis a szerződésben vállaltnál százezer tonnával kevesebbet szállítottak a belkereskedelemnek. Emiatt az elmúlt hónapokban helyenként már ismét akadozott a lakosság ellátása. Brikettből viszont elegendő van a Tüzép-telepeken. ebből az év első felében 50 000 tonnával többet készítettek a tervezettnél, s a második félévben is hasonló arányú túlteljesítést akarnak elérni. Fűrászmunka Akár jelképe is lehetne a gyomaendrődi Lenin utcának ez a motoros fűrész. Ott áll évek óta rendületlenül, csak akkor tűnik ei órákra, ha a gazdája elporzik vele. .. Pedig inkább múzeumba valónak tartom, olyan „aggastyánnak" tűnik, ha lehet aggastyánnak nevezni egy zetorból átalakított fűrészgépet .. . Deák Sándor mosolyog a megállapításomon. — Már akkor gépmatuzsálem volt, amikor 1969- ben kiszuperált állapotban megvettem. Mondom a pontos nevét is. K—25-ös Ze- tor. Cseh gyártmány. Megvettem. Átalakítottam. Azóta járom vele a környéket. — Hogy lesz valakiből e nem túl gyakori szakma művelője? — Géplakatosként dolgoztam, aztán kiváltottam az ipart. Hát ilyen egyszerű! — Ilyen egyszerű? — Persze, nem ennyire, ahogy könnyelműen kijelentettem. Miután szakmám a géplakatosság. így valamelyest értek a gépekhez. De alapfeltétel még a fegyelmezettség is. A munkára való koncentrálás. A közelmúltban két asztalos ismerősömnek is levágta a fűrész az ujját. Láthatóan veszedelmes munka. Nekem, hogy lekopogjam, még nem volt, remélhetőleg már nem is lesz balesetem. — Fűrészmunka! Csínját - bínját kiismerte az évtizedek folyamán. Mennyi az a famennyiség, amit évente megmunkál ? — Nem unalmas ám a fűrészelés. Zömében épület- anyag-vágást végzek, tetőanyagot, kerítésoszlopot készítek. Ez évente 20 épület anyagmunkáját jelenti. Nem kevés. Emellett ezer mázsa tűzifát vágok fel. Hozzáteszem, nem csak Gyomán, hanem Mezőberényben. Hu- nyán, Körösladányban is dolgozom. Vannak, nem is kevesen, akik évtizedek óta hozzám jönnek. 1980 óta nyugdíjasként dolgozom. Szeretem, amit csinálok. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, becsülettel meg lehet élnKeb- böl a munkából. Kép, szöveg: Béla Vali A battonyai Petőfi Termelőszövetkezet háromszázas szarvasmarha-állománya évente egymillió 350 ezer liter tejet ad. A túlnyomórészt kötött tartású állatok megfelelő takarmányozásának fontos szerepe van ebben az eredményben. Képünkön a zöldtakarmány készítéséhez silózzák a lucernát Fotó: Fazekas László Cserép — három műszakban A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai cserépgyárának dolgozói pótolták a téli időjárás okozta termeléskiesést. Az első félévben a tervnek megfelelően 20 millió cserepet állítottak elő. Rendszeresen három műszakban és sokszor á munkaszüneti napokon is dolgoztak. A minőség javult, ami főként a termelésben dolgozók szakmai hozzáértésének, több újítás alkalmazásának és az ösztönző bérezésnek tulajdonítható. Cserépből az igény továbbra is igen nagy, ezért a munkatempó a második félévben sem csökkenhet. A munkások a lehetőséghez mérten túl akarják teljesíteni a 40 milliós éves tervet.
