Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

1985. július 24., szerda Bemutatkoznak megyénk VIT-küldöttei A július 27—augusztus 3. között Moszkvában sorra kerülő XII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozón megyén­ket 16 tagú politikai delegáció kép­viseli. Rövid önéletírásaikban magu­kat mutatják be. A cigányság életkörülményeiről tárgyaltak Új lakások — új gondokkal Bár a telepek felszámolása jól halad, új gondok jelentkez­nek a megye cigánylakosságártak lakáskörülményeiben — ál­lapította meg a Békés Megyei Tanács V. B. Cigányügyi Ko­ordinációs Bizottsága, amely tegnap délelőtt dr. Becsei József elnökletével tartotta ülését Békéscsabán. Medovarszki János, az építési és vízügyi osztály vezetője beszámolt arról, hogy összesen 162 a nem megfelelő lakóépületek száma (ebből 114 a telepi lakás), melyekben 170 család 681 tagja él. Sokan nem rendelkeznek állandó munkaviszonnyal, s nem folytat­nak takarékos életmódot; főként ez akadályozza lakáshoz ju­tásukat. A már megvásárolt épületek egy részét sem tartják megfelelően karban, ezért gyorsan tönkremennek. Üjabb gond a fiatalok otthonteremtése; előfordul, hogy egy kétszo­bás lakásban több család 15—20 tagja is él egymás mellett. Akik már megfelelő lakáskörülmények közé jutottak, sem mindig törlesztik tartozásaikat A pontatlanul, vagy egyálta­lán nem fizető 104 adós hátraléka mintegy félmillió forint, s még több az elmaradás a belvizes kölcsönök visszafizetésé­nél. Ozurek Gabriella 1967-ben szü­lettem Békés­csabán. Az általános is­kolai tanul­mányaimat a 11. számú Bé­késcsabai Ál­talános Isko­lában fejez­tem be, majd a Kemény Gábor Szakközépiskolába iratkoztam be. Idén érettsé­giztem, a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskolára je­lentkeztem. Néhány nappal ezelőtt kaptam meg a papírt, hogy felvettek. Teljesen vá­ratlanul ért, amikor az isko­la igazgatója elmondta, hogy mehetek a VIT-re. Igaz, a középiskolában aktív KISZ- munkát végeztem, de nem gondoltam volna, hogy en­gem ér az a megtiszteltetés, hogy a VIT-en képviselhetem az iskolánkat. — Hogy mit várok a VIT- től, azt pontosan nem is tud­nám elmondani. Nézegettem a VIT programjait és öröm­mel láttam, hogy naponta több olyan rendezvény lesz, amire-feltétlenül el szeretnék menni. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy jusson idő a világ különböző részé­ről érkezett fiataloknak a közvetlen beszélgetésre, is­merkedésre. Nagyon sok mindent szeretnék elmesélni Magyarországról. Békés me­gyéről és szülővárosomról. Elsősorban a velem egyko- rűak helyzete érdekel. Érde­kes lesz megtudni, hogyan gondolkozik például a to­vábbtanulásról egy afrikai, egy dél-amerikai, vagy pél­dául egy nyugat-európai di­ák, milyenek a munkalehető­ségeik. Dr. Török Zoltán Békéscsabán, a közgazdasá­gi szakközép- iskolába jár­tam, s talán furcsa, hogy innen jogra jelentkeztem. Első nekiru­gaszkodásra felvettek s 1981-ben vé­geztem a szegedi József Atti­la Tudományegyetem jogi karán. Ettől kezdve a Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgató­ságon dolgozom. 1985. elejétől a belső ellen­őrzés vezetője vagyok. Ezen kívül is sok mindennel fog­lalkozom; három éve alakult nálunk egy ifjúsági klub, azt azóta vezetem, s a KÖVIZIG KISZ-bizottságának a titkára vagyok. De van még ezeken kívül is több társadalmi megbízásom. Mindezeket örömmel vállalom, mert lá­tom, hogy a vezetők támo­gatják a fiatalokat, számí­tanak ránk, s jó érezni, bíz­nak bennünk. A VIT-Vágta vetélkedőre az ifjúsági klub tíz tagja ne­vezett be. Régóta ismerek mindenkit, tudom, külön-kü- lön is sok mindenhez értenek, ezért is voltam a második forduló után annyira biztos a sikerben, hogy két és fél éves fiamnak már akkor megígértem; hozok neki Moszkvából egy óriási mac­kót. A számításom be is vált, s örülök, hogy teljesíthetem ígéretemet. Dr. Galambos Imre Harminc év­vel ezelőtt születtem Endrődön, születésna­pomat Moszk­vában fogom megünnepel­ni. Gyomán érettségiztem, majd a zsám- béki főisko­lán folytattam tanulmányai­mat. Mint agrár üzemgaz­dász, 1976-ban kezdtem el dolgozni a gyomaendrődi Körösi Állami Gazdaságban, majd a Lenin Tsz-be kerül­tem üzemgazdasági csoport- vezetőnek. 1980-tól főköny­velő, illetve elnökhelyettes vagyok. Közben elvégeztem a közgazdasági, egyetem kiegé­szítő szakát, 1984-ben dokto­ráltam. Három gyerekem van, egy fiam, két kislányom. A KISZ-nek 1970-óta va­gyok tagja, és azóta igyek­szem kivenni a részemet a közösségi munkából. A ter­melőszövetkezetben a KISZ- munkánk az elmúlt öt év­ben fokozatosan javult, egy­re jobban összekovácsolódott a társaság, nőtt a szervezett­ségünk. Munkánkat a KISZ KB Vörös Vándorzászlójával ismerték el. Moszkvába en­gem delegáltak, hogy képvi­seljem KlSZ-alapszervezete- met, munkahelyemet és ter­mészetesen hazámat. Remélem, a VIT eléri cél­ját és egy lépéssel közelebb kerülnek egymáshoz a világ fiataljai. Ebből szeretném ki­venni a részemet. Különö­sen érdekelnek a szakmám­mal, érdeklődésemmel össze­függő programok, a közgaz­dasági, politikai fórumok, rendezvények. Ungár Tamás 32 éves va­gyok és új­ságíró. Az utóbbi — ír­hatom bátran, mert voltam már minden, csak kabáton gomb nem — úgy van jól, ahogy van, az előbbin azonban szívesen változtat­nék. Főleg egy ifjúsági ta­lálkozón. Ám ha a családom­ra, két ördögi kölykömre, gondolok, már kevésbé sze­retném visszapörgetni az időt. Szombathelyről kerültem Békéscsabára. Ez tíz év alatt történt, hol itt tanultam, hol ott dolgoztam. Valaha né­hány költő eltúlzott magán­ügyének tartottam az Al- föld-szeretetet. Ma már so­sem sóvárgok a hegyek után. Az utat a VIT-Vágtával csíptem meg. Ma sem értem, miképp lehet, hogy nem mi nyertük meg a vetélkedőt. Hiszen egy_ halom dologban mi voltunk a legjobbak. Csakhát nem arra a halomra volt szükség. Talán majd Moszkvában... Bár vázlatosan ismertették már velünk a VIT program­jait, most még nem tudom mit választok a hallatlan bőségből. Azt hiszem, ha­gyom, hogy sodorjon magával a bábeli zűrzavar. Talán ez lesz a legjobb az olvasók­nak is. A gólyák is nyújtott műszakban... A búzatáblákon arató kombájnok nyomában gyűj­tögetnek eleséget az ormán­sági gólyák. A Dráva vízfo­lyásokban gazdag völgyében különösen nagy számban fészkelnek ezek a szép, ked­ves madarak, amelyek most nemcsak magukat táplálják, hanem a már felcseperedett, de repülni még nem tudó fiókáikat is. Főképpen mezei pockokra vadásznak az ara­tott földeken. A falánk rág­csálók mindeddig biztonság­ban érezhették magukat a gabonavetés takarásában, a kombájnok jóvoltából azon­ban most láthatóvá váltak, s a hosszú lábú, hosszú cső- rű madarak egykettőre nya­kon is csípik őket. Ezért az­tán némelyik gép körül egész gólyaudvar alakul ki. Nem ritkán tíz-húsz madár is összeverődik és békésen lépegetnek a dübörgő masi­na nyomában. Megfigyelték, hogy a gólyák teljes mér­tékben alkalmazkodnak az aratóbrigád munkarendjéhez — ők is nyújtott műszak­ban „dolgoznak” a földeken. Egy-egy madár — becslés szerint — másfél-két kiló pockot is begyűjt naponta, takarító munkájukkal tehát jó szolgálatot tesznek a me­zőgazdaságnak. A gólyák olyan bátorsággal és termé­szetességgel forgolódnak a kombájnok körül, mintha maguk is a brigádhoz tar­toznának. Másnap kissé kábultan éb­redek. Pedig ma nagy fel­adat vár a csoportra, a hi­vatalos programban ugyanis városnézés szerepel. A hall­ban veszek néhány tablettát, hamisítatlan orosz teával frissítem magam. Ragyogó az idő, azt hiszem, otthon is megirigyelhetnék. Az autó­buszból nagyszerű a kilátás. Liza elemében van. Most jö­vök rá, hogy eddig szinte sempiit sem tudtam erről a városról. Míg az idegenvezető be­szél, Puskin sorai jutnak az eszembe. Szeretlek, Péter alkotása, Szigorú-szép látképedet! Ó, Néva felséges folyása! Partodon gránitkövezet. Igen! A 282 éves város a Néva folyó deltájában fek­szik. Területét 65 Néva-ág, más folyó és csatorna szeli keresztül-kasul. Ezek 42 ki­sebb és nagyobb szigetet al­kotnak. A folyókat és a csa­tornákat 370 híd íveli át. A várost Nagy Péter cár ala­pította 1703iban. Ott, ahol a birodalom először jutott ki a tengerhez, melyen át Euró­Az életmód változás egyik alapfeltétele a lakás. Na­gyon fontos emellett az egészségügyi-szociális, és a népesedési helyzet is. A ci­gánylakosság táplálkozási, ruházkodási szokásai az utóbbi években sokat változ­tak, ám még mindig élnek olyan negatív jelenségek, mint a döghúsevés, a hiá­nyos, elhanyagolt, piszkos ruházat. A személyi és la- káshigiéne településenként, sőt családonként igen eltérő képet mutat. Mint dr. Hor­váth Éva, megyei főorvos beszámolójában hangsúlyoz-t ta, rendkívül fontos a felvi­pa fejlettebb országaival közvetlen kapcsolatba léphe­tett. A süppedékes talajon a házakat cölöpökre lehetett csak alapozni. E mocsaras, erdős földön mégis létrejött a talán legszebb orosz város, pompás barokk és empire palotáival. A legmegkapóbb a három főút legyezőszerű képe, amelynek sugarai az Admiralitás palotájánál fut­nak össze, a tengerre törek­vés Nagy Péter-i gondolatát jelképezve. Tervezését és építését ma­ga a cár irányította, hallat­lan energiával. Ebben a munkában a kor legkiválóbb orosz és külföldi építészei vettek részt. I. Péter 1712- ben fővárossá tette Péter- várt. A XVIII. század máso­dik felében és a XIX. szá­zadban folytatódott a város gyors ütemű fejlődése. Ipari és kulturális központtá vált. Felépült a hajóépítő, a fegy­verkészítő üzem, a vasöntö­de, a papír- és a textilgyár. Itt alakult meg 1725-ben az Orosz Tudományos Akadé­mia, majd megnyílt a tudo­mányegyetem, számos kato­nai és polgári főiskola, szín­lágosító munka, az, hogy az egészségügyi dolgozók, a családgondozók rendszere­sen látogassák a családokat, tanácsokat adjanak az egész­séges életmód kialakításá­hoz, a családtervezéshez. A bizottság tárgyalta még két település, Kunágota és Kevermes cigánylakóinak élet- és munkakörülményei­ben bekövetkezett változáso­kat. Varga Imre Lászlóné, Kunágota tanácselnöke arról beszélt, hogy a telep teljes felszámolása óta szembetű­nően változott a cigányság életmódja: lakásaikba új bú­torokat, rádiót, tévét, ház­ház és múzeum. Az ország szellemi életének középpont­jában készítették elő felke­lésüket a nemesi forradal­márok: a dekabristák, innen irányították a múlt század hetvenes éveiben a Narbd- nyik-mozgalmat. Olyan mű­vészeket adott a világnak Pétervár, mint Gogol, Pus­kin, Lermontov, Turgenyev, Dosztojevszkij, Gorkij, Glin­ka, Muszorgszkij, Borogyin, Brjullov és Repin. Lenin 1895 őszén létrehozta a Bol­sevik Párt elődjét, innen irányította az 1905-ös polgá­ri demokratikus forradalmat. Majd az első világháború után, 1918-ban a város ne­vét Petrográdra változtatták. Az autóbusz méltóságtel­tartási gépeket vásároltak, s otthonaik 90 százalékában példás rend uralkodik. Mind­össze két család nem tartotta karban házát. A felnőttek csaknem mindegyike dolgo­zik, a gyerekek óvodába, is­kolába járnak. Gond, hogy többen szociális gondozásra szorulnak. A kevermesi tanácselnök, Domsik Jánosné arról szólt, hogy a községben élő 52 ci­gánycsalád egyre jobb lakás- és életkörülményeket teremt magának. Ebben jelentős szerepet játszik, hogy — egy kivétellel — valamennyi fel-» nőtt férfi dolgozik, a nők kö­zül is mind többen vállal­nak munkát. Sajnos, kevés gyermek jár óvodába, ezért sok az iskolaéretlen, később pedig az iskolából kimarado- zó tanuló. Előfordul, hogy később ezek a fiatalok ban­dákba verődnek, agresszí­van viselkednek. A cigányügyi koordinációs bizottság tagjai — miután megvitatták e jelentős napi­rendi pontokat — javaslato­kat tettek a megye cigány-, lakossága lakáskörülményei­nek, egészségügyi és szociá­lis ellátásának javítására, majd megbeszélték a tenni­valókat. jesen begördül a Palota tér­re, amely történelmileg, épí­tészetileg és elhelyezkedését tekintve is Leningrád szíve. Történelmi pillanatokra em­lékezünk. Itt kezdődött a Vé­res Vasárnap: itt lövetett az önkényuralom a templomi zászlók alatt békésen vonuló munkások közé 1905 telén. A nagy októberi szocialista forradalom napjaiban a Téli Palotában tartóztatták le Kerenszkij reakciós Ideigle­nes Kormányát, és itt zaj­lott le a forradalmárok utol­só döntő rohama. A palotát egyébként az itáliai szárma­zású Rastrelli tervei alapján tíz évig építették, és 1764- ben készült el. Av három emelet magas, kolosszális ba­G. K. Ellesett pillanatok Kísértés Egész nap töprengett, hogyan szerezze meg a hiányzó összeget a nagylemezre. Anyjától nem mert kérni, a hét elején megkapta a szokásos költőpénzt, s azonfelül is már Kétszer kunyerált, először mozira, aztán diszkóra. Utoljára csúnyán ráförmedt az anyja: — Miért nem osztod be magadnak! Én a te korodban li­bákat őriztem, hogy segítsem a családot. Neked mindened megvan, de mindig többet akarsz... — Jaj, anyu! Abban az időben nem is volt magnó... Különben vegyél libákat, majd őrzöm őket az erkélyen... Akárhogy is, de kell neki az a hiányzó 15 forint, mert elkapkodják István királyt. Nem olyan rengeteg pénz az! De hát olyan ez, hogy ha csupán 10 fillér hiányzik a fagy­lalt árából valakinek, akkor csak a szája szélét nyalhatja. Barátnőjéhez hiába fordul, neki is hiányzik mindig né­hány forint a promt vásárlásokhoz. Amit meg javasol, arra nem viszi rá a lelkiismeret. Arra biztatja Böbe, hogy ve­gyen ki anyja pénztárcájából, ő is így szokta, ha nagyon kell valamire. Egyszer megpróbálta. Belemarkolt a sok ap­róba, míg anyja mosott. A WC-ben megszámolta, 12 forint volt. Égette a kezét. Pedig anyu nem vette volna észre, biztosan nem. Azt gondolta volna, hogy elszámolta valahol magát, de rá nem gyanakodott volna, annyira bízott benne. Böbe csak tegye ezt, egyszer majd ráfizet... Kár, hogy még nem töltötte be a 14. életévét és nem me­het dolgozni a szünidőben. Akkor biztosan lenne több pén­ze. Mert mi az a húsz forint hetenként?! A Böbe ötvenet kap, mégis kevés neki... Megállt a csarnok fehér keretes, alacsony cukrászkira­kata előtt. A vasárnapi ebédhez itt szokta megvásárolni a süteményt, mert a néni mindig jól megméri. Harminc de­ka csillagosat, meg harminc diós kiflit kért. Mindkettőből hét forint tíz deka. Utána még két olyan háromforintos paprikát kell vennie a savanyúsághoz, paradicsom van ott­hon. ötvenessel fizetett. A néni lassan számolta kezébe a visszajárót. — öt, az negyvenhét, meg egy, kettő, három... tessék, lelkem ... Meg sem számolta, odébbállt, háromforintos paprikát ke­resni. Éppen kifutja, még marad is két forint — gondolta, mikor fizetni akart. Akkor látta, hogy a néni 20 forintost adott vissza öt he­lyett. Nagyot dobbant a szíve. Megvan a tizenöt forint! Meg lesz a nagylemez! Zavarában kiejtette kezéből a hú­szast, alig tudták megtalálni a sok paprika között. A kofa visszaadta belőle a 14 forintot... Aztán pillantása a süte­ményesnénire esett. Rövidlátó szemével éppen visszaadott valakinek. Lassan odament hozzá. — Néni — mondta halkan —, az előbb véletlenül húsz forintot adott vissza öt helyett. Itt van a különbség, tessék, visszahoztam. — Köszönöm, lelkem, rosszut látok már. Rendes kislány vogv ’' ‘ Varga Dezső Leningrádi útijegyzetek II forradalmak városa Az Izsák székesegyház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom