Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-30 / 125. szám

1985. május 30., csütörtök Van remény a lemaradások pótlására Vajon az ipar, a mezőgazdaság 1985-ös teljesítménye, az utóbbi két évhez hasonlóan, az idén elég lesz-e a to­vábbi gazdasági fejlődés megalapozásához, a népgazda­ság belső pénzügyi egyensúlyának javításához, az élet- színvonal megőrzéséhez, szerény mértékű növeléséhez? A kérdésre, több mint négy és fél hónap eltelte, vala­mint az ipar, a mezőgazdaság első negyedéves termelé­séről minap közzétett KSH-jelentés után sem adhatunk teljes bizonysággal választ. Június 2-től új autóbusz-menetrend Több autóbuszjárattal — javulnak az utazási feltételek Vándor Pál tájékoztatóját tartja Fotó: Kovács Erzsébet Ha Békés megye üzemei­nek termelését vesszük számba, az mindenesetre megállapítható, hogy az ipar .első negyedévi 2,3 százalé­kos növekedése elmarad az 1985-re előirányzott ütemtől. Ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szokatlanul tartós tél, januárban és feb­ruárban, több üzemben energiakorlátozást tett szük­ségessé, az első negyedév­ben a munkanapok száma kettővel volt kevesebb, s hogy az exportlehetőségek összességében sem javultak, akkor az ipar teljesítménye már elfogadhatónak tűnik. A statisztikai adatokból kiderül többek közt, hogy a nehéziparban a bányászat termelése emelkedett, a gép- és az építőanyag-iparé vi­szont elmaradt az egy évvel korábbi magas szinttől. A békéscsabai Mezőgépnél például az értékesítés oko­zott gondot, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vál­lalat termelését viszont az energiakorlátozás hátráltat­ta. Emiatt hatmillió, kismé­retű léglaegységben számol­va, téglával gyártottak keve­sebbet. A könnyűipar idei terme­lésének indulási feltételei valamivel kedvezőbbek vol­tak a tavalyinál. A szerző­déseket időben kötötték, s néhány kivételtől eltekintve az anyagellátás is megfelelő volt. A bőr-, szőrme- és a cipőipar 12,4, a textilruhá­zati ipar 8,6, a kézmű- és háziipar 15,1 százalékkal nö­velte a termelését. A feldol­gozó- és textilipar termelé­se viszont elmaradt a ko­rábbitól. Az élelmiszeripar terme­lését nagymértékben befo­lyásolta a Gyulai Húskom­binát sertésvágó vonalának mintegy háromhetes1 leállá­sa. A baromfiipar, valamint *a tartósítóipar, a konzerv- és a hűtőipar termelése 18— 21 százalékkal nőtt, a hús-, a tej- és a gabonaipar tel­jesítménye viszont a terve­zett alatt maradt. A kivite­lezőipar termelése 37 száza­lékkal csökkent. Az ÁÉV termelése 49. a Délép le­ányvállalatának árbevétele 46 millió forinttal maradt el 1984 első három hónapjának hasonló számaitól. A ter­melés ilyen nagymértékű visszaesését az építőipari munkák elaprózódása mel­lett a rendkívül tartós hideg időjárás is befolyásolta. A kivitelező szervezetek az építési tevékenységben fog­lalkoztatottak közel egyhar- madát fagyszabadságra küldték. A mezőgazdaságban a szántóföldi növénytermelés­ben és a kertészeti munkák­ban mintegy háromhetes el­maradással járt a késői ki­tavaszodás. 1985. március 31-én valamennyi megfi­gyelt állatfajból, sertésből, szarvasmarhából, juhból, ba­romfiból kevesebbet tartot­tak a megyében. A ' számok meglehetősen ellentmondásos fejlődésről tanúskodnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egy-egy területen a termelés csök­kenésének okai objektív kö­rülményekre, és nem csak a kedvezőtlen időjárásra ve­zethetők vissza. A gazdasá­gi kutató intézet 1984. no­vember közepén a vállala­tok, illetve szövetkezetek ve­zetőinek véleményét kérte gazdálkodásuk 1985. évi le­hetséges fejlődéséről, annak akadályairól, valamint a gazdasági szabályozók mó­dosításának várható hatásá­ról. E megfigyelések összesíté­se alapján kiderült, hogy a megye vállalatai a termelés növekedésének akadályai közé sorrendben a piaci ke­reslet alakulását, a munka­erőhiányt, a nem megfelelő jövedelmezőséget, az akado­zó anyag- és alkatrészellá­tást sorolták. A szakembe­rek szerint a szabályozók nem segítik kellően a nem rubelelszámolású export nö­velését sem. Az export egyébként az év első ne­gyedévében néhány vállalat növekvő külföldi eladásai ellenére elmaradt az elmúlt év hasonló időszakához ké­pest. A vállalatok vezetői sem hiszik azonban, hogy a ter­melés növelése, szerkezeté­nek mainál kedvezőbb ki­alakítása csak a külső kö­rülményekkel van összefüg­gésben. Ezt látszik igazolni egyébként az a tény. hogy a termelésben, exportban el­maradt vállalatok egy része feladattervet dolgozott ki a kiesések pótlására. Az in­tézkedésektől a belső tarta­lékok feltárását, *a termelé­kenység, a hatékonyság nö­velését, anyag- és energia­megtakarítást, valamint a munkafegyelem javulását remélik. Figyelemreméltóak többek közt az AÉV erőfeszítései. A vállalat külön tervet dolgo­zott ki a költségek csökken­tésére. a készletgazdálkodás javítására, a központi irá­nyítási és termelési szerve­zet korszerűsítésére, vala­mint a létszám csökkentésé­re, elsősorban a szellemi és a nem teljesítménybérben dolgozó fizikai munkaválla­lóknál. A felsorolt intézke­désektől az eredményesség 13 millió forintos javulása várható. Az indokolt és elengedhe­tetlen változásokhoz, a bel­ső tartalékok feltárásához kedvező feltételeket teremt a vállalatok növekvő önálló­sága, az új vállalatvezetési és keresetszabályozási for­mák bevezetése. Ez év ele­jétől önálló yállalatként gazdálkodik a Fékon Ruhá-r zati Vállalat békéscsabai és orosházi gyára, a Budapesti Harisnyagyár gyulái gyára pedig leányvállalatként te­vékenykedik. Ugyanakkor a Békéscsabai Mezőgép Válla­lat békési gyára, a Ganz Villamossági Művek gyulai relégyára, valamint a For­gácsolószerszám-ipari Válla­lat békéscsabai gyára jelez­te önállósulási szándékát. Az új vállalatirányítási, vezetési formákkal kapcso­latos döntés, hogy a tanácsi iparban köz-, illetve kül­döttgyűlés gyakorolja majd a vállalatok általános veze­tését. Az építőanyag-iparon belül az Orosházi Üveggyár, a Dél-alföldi Tégla- és Cse­répipari vállalat, a Kemikál újkígyósi szigetelőlemez­gyára vállalati tanács által vezetett szervezetben műkö­dik majd. ' A Békéscsabai Konzervgyárban megalakult a vállalati tanács, s a na­gyobb vállalatok és szövet­kezetek, állam, gazdaságok többsége is e formát válasz­totta. A hús-, a gabona-, a tej- és a hűtőipar vállalatai államigazgatási irányítás alatt maradnak. A vállalati önállóság nö­vekedése, az új vállalatve­zetési formák, a keresetsza­bályozás a jobb gazdálkodás keretét adják csak, sok mú­lik tehát, a szabályzókon és a piaci keresleten'túl, a vál­lalatvezetők rátermettségén, vállalkozói bátorságán. Ha a vállalatvezetők mozgástere és mozgásszabadsága sok korlátba is ütközik, azt azért mindenképpen biztatónak ítélhetjük, hogy az ipari termelés előbb említett nö­vekedése az eltelt hónapok­ban szinte teljes egészében, csaknem 95 százalékban a termelékenység növekedésé­ből származott. Az év hátralevő részében az eddiginél is nagyobb erő­feszítésekre lesz szükség. Ám az alig néhány napos, hetes példákból erőt merít­hetnek a gazdálkodó szer­vezetek. A mezőgazdasági üzemekben például jó szer­vezéssel, átlagorv felüli erő­feszítéssel, a minőség fenn­tartása mellett, május kö­zepéig háromhetes lemara­dást sikerült pótolni... K. J. A hét végén életbe lépő új autóbusz-menetrendről, a változásokról tartottak teg­nap, szerdán délelőtt sajtó- tájékoztatót a Körös Volán Vállalat vezetői Békéscsabán. Vándor Pál igazgató beveze­tőben vázolta a vállalat éle­tét, mindennapjait, néhány gondolatban elemezte tevé­kenységét. Többek között elmondta: a Körös Volán Vállalat az elmúlt esztendő­ben 46,5 millió utast szállí­tott autóbuszain, akikből 2,5 millió kivételével valameny-- nyi utas a menetrendszerű helyi és helyközi, illetve a távolsági járataikat vette igénybe. Az utasforgalom, ha kis mértékben is, de — mintegy 400 ezerrel — csök­kent az előző évhez képest. Tavaly a személyszállítás feladatait átlagban 274 au­tóbusszal oldották meg, az autóbuszok összességében 18 millió kilométert futottak. A csökkenés egyértelműen a helyközidíjszabás-emelkedés áthúzódó hatásának követ­kezménye. Vándor Pál kiemelte: a június 2-án életbe lépő új autóbusz-menetrend szer­kesztésének előkészületi munkálatai az elmúlt év őszén kezdődtek. A kérések többsége egyes csatlakozások pontosítására, a vonatközle­kedéshez való jobb igazo­dásra, a szabad idős, illetve hétvégi járatokra, valamint a közigazgatási rendnek megfelelő közlekedés fino­mítására vonatkoztak, öt körzetközpontban, 67 kérés hangzott el, melyből kettő igény a szolnoki, illetve a debreceni vállalatra tartozik. A Körös Volán Vállalatot érintő 65 kérdésből 57-et megoldottak, nyolcat nem tudnak teljesíteni. Az új menetrendben ki­emelt hangsúlyt kaptak az elővárosi járatok. Jó példa erre a Békés—Békéscsaba közötti 20 perces járatsűrí­tés. A távolabbi területekről való bejutás javítása érdeké­ben járatbővítésekre került sor. Ezek közül is kiemelke­dik a Vésztő—Békés vonal- szakasz, valamint a Füzes­gyarmatról, Köröstarcsáról, Dobozról, és az ezeken a vo­nalakon fekvő községekből való bejutás javítása a me­gyeszékhelyre. A járatfejlesz­tésekkel együtt a megálló­helyek számában is változá­sok történtek. Űj megállópár kiépítésére került sor Béké­sen, a Bástya mozinál, Két- sopronyban a hobbitelkek­nél, valamint Gerla-Üjtelek, és Horgai-tanya elnevezéssel, így a megyében összesen 748 megállóhelyen tud fel­es leszállni az utazóközön­ség. További jelentős változás, hogy az érintett tanácsok ké­résére a Békéscsabáról Eger­be, Miskolcra, Dévaványára és Füzesgyarmatra közlekedő távolsági járatok ismét Bé­késen át közlekednek. — Menetrendjeinket egyez­tettük a MÁV-val. A vonat­közlekedéssel párhuzamosan új járatot nem indítunk, ugyanakkor továbbra is fo­lyamatosan fenntartjuk és biz­tosítjuk .a vasúti közlekedés­ből kieső területek kiszolgá­lását a közutakon keresztül, jelentősen fejlesztjük a vo­natközlekedéshez történő vonatcsatlakozások rend­szerét. Az új menetrendi idő­szakban 20 vasútállomáson, .182 autóbuszjárat ad csat­lakozást a vonatokhoz, és 163 vonat -kap csatlakozást tá­volsági autóbuszjárataink­hoz — hangsúlyozta ki Ván­dor Pál, aki ezt követően el­mondta, hogy néhány jára­tuk elnéptelenedett, amit megszüntetnek. Ilyen meg­szűnő járat van Mezőkovács- háza és Sarkad térségében. Űj autóbuszjárat közleke­dik Békésről Bélmegyerre, Mezőberényből Békésre, Fü­zesgyarmatról Békéscsabára, Békéscsabáról Békésre, illet­ve Mezőberényig. Ami a megyeszékhely köz­lekedését illeti, arról meg­tudtuk, hogy több helyi járat útvonalát módosították. így az Áchim lakótelep jobb ki­szolgálását szeretnék elérni a 6-os járat útvonalának meg­hosszabbításával, valamint az új 16-os járat beindításá­val. Űj csatlakozásként a 17 G járatok egy része a Rózsa Ferenc térig közlekedik, a 11-es, 13-as járatokhoz törté­nő közvetlen csatlakozás ér­dekében. A 17 G járatok számát 11 járattal bővítették, ami a csúcsidei zsúfoltságot hivatott enyhíteni. Már június 1-től módosít­ják a Békéscsabáról Gyulára, a . várfürdőhöz induló autó- buszjáratok számát, mely autóbuszok valamennyi meg­állóhelyen megállnak. Űj szolgáltatásként viszont Bé­késcsaba vasútállomásról Gyula várfürdőig közleked­tetnek szombat-vasárnap gyorsjáratokat, melyek csak a Veszély csárda és a gyulai autóbusz-állomáson állnak meg. — szekeres — A gyártók szemszögéből „Félő, hogy a vállalatok túladóztatása inflációs jelle­gű termelői árszintnöveke­dést okoz”. A módosított sza­bályozók megjelenése után nem sokkal hallottam e vé­leményt a Kereskedelmi Ka­mara egyik képviselőjétől és most jó néhány hónap eltel­tével jutott eszembe újra. Mégpedig egy vállalati, pon­tosabban szövetkezeti vezető keserű és» bosszús kifakadá- sát követően. A békéscsabai Béta szö­vetkezet elnöke, Povázsai Géza hosszússágának forrása a Magyar Hírlap hasábjain megjelent cikksorozat, a „Bútorbukfenc” volt. A szer­ző ebben azt kutatja, miért csökken a bútorexport, pon­tosabban a Svédországba irá­nyuló kivitel. Az okok közül többet fel is tár (amit most természetesen nem akarok megismételni) és kellő rész­letességgel bemutat az érde­kes, elemző írás. Az elnök felháborodását az egyik nyilatkozó kijelentése váltotta ki, aki a verseny­képtelenséget azzal magya­rázta, hogy „bútorgyártóink jó része nem tud megbirkóz­ni a gyenge termelékenysé­gével, a magas önköltséggel és ezt akarja itt áthárítani”. (A versenyképtelenség ugyan­is az árra vonatkozik.) Emel­lé kívánkozik a gyártó véle­ménye, íme: — Régóta szállítunk tőkés piacokra, Svédország se új partnerünk. Gyártáskultú­ránk elismerten magas szín­vonalú, termékeink minősé­gével nincs gond. (Ezzel egyébként általában nincs, a gond ott kezdődik, hogy mit kérnének és mit kapnak mindezért.) — Az áremelési szándék nem feltétlen tőlünk, terme­lőktől indul. Mi sokszor megelégednénk azzal az ösz- szeggel — forintban! —, amit az előző esztendőben kap­tunk a termékért. De egy központi intézkedés, egy ár­folyamváltozás új feltétele­ket teremt, s ahhoz, hogy ugyanannyi forintot kapjunk, több dollár, valuta kell. így jártunk például 1982.-ben, az Arboga garnitúránkkal. Most egyébként egy szerkezetileg ezzel megegyező, Nogesund elnevezésű garnitúrát szállí­tunk a svéd piacra. Az Ar- bogától .abban különbözik, hogy feherre pigmentált — ez most a divat — és nem fenyőből, hanem bükkből készül, az ára pedig néhány száz forinttal több, megjegy­zem a bükk az olcsóbb fa ... Persze azért nem kell azt hinni, hogy ez valami cso­dásán jövedelmező üzlet: — A 4 ezer 250 forintért piacra kerülő terméknél a gyártási bér mindössze 300 forint. A csomagolás és egyéb járulékos tevékenységek to­vábbi 120 forinttal gyarapít­ják ezt az összeget, ami a bérek közterheinek, adóinak befizetésével másfélszeresére nő. A meós, a művezető, a takarítónő bére és a közter­hek valamivel több mint 270 forint növekedést jelentenek, így emelkedik mintegy há­romszorosára a kezdeti ösz- szeg. A nyereség e terméken 25 forint 10 fillér. Vagyis az ár döntő hányada az anyagköltség. Nem titok: Magyarországon a fa, a bú­toripari alapanyag ára 15— 20%-kal magasabb, mint a világpiacon. És persze ezt belekalkulálhatjuk ugyan árainkba, de megfizetni nem fogják. No de mi a helyzet a ter­melékenységgel? Mert annyi bizonyos, hogy e téren az üzemekben még bőven akad tennivaló ... —... de ez sem csupán rajtunk múlik. Az, hogy ki milyen termelékeny jobbára a műszaki színvonalán, fel­szereltségén, gépparkján, szervezettségén múlik: Az pedig elsősorban azon) mennyi pénze jut fejlesztés­re. És pénze mostanában nemigen van a gazdálkodó­nak. A vállalati jövedelmek nagymérvű centralizálása folytán, a különféle adók befizetése után nem sok pénz marad és akkor is dilemma előtt állunk: bért fejlesszünk vagy fejlesszünk? A kettő együtt ugyanis ritkán való­sítható meg kielégítően. A fejlesztési pénzek meg­térülése az amortizáció rend­je nem a legkedvezőbb. Er­kölcsileg már rég elkopott gépeket is használnak emiatt. A technika fejlesztésére most a legelőnyösebb forma a leasing. A külföldről be­hozott gépekért termékkel fizetünk. így hoztuk be pél­dául a pigmentáláshoz szük­séges, fél millió forint érté­kű felületelőkészítő gépet. A termelékenység javítása nem annyira az üzemek „akará­sán” múlik, mint a pénzügyi lehetőségeken a közgazdasági és egyéb feltételeken. Ez tehát a gyártó véle­ménye, és szemszögéből iga­za van. Ám a szabályozók, a feltételek sem véletlenül olyanok, amilyenek. Nyilván­való, hogy fontos célok ér­dekében alakították így őket. Kétségkívül nagy teher há­rul a gazdálkodókra, de a- latin mondás szerint: sub pondere ereseit pálmám, azaz: teher alatt nő a pál­ma. Persze azt csak ők, a terhet cipelők érzik igazán, hogy ez most izmosítja vagy — éppen túl nagy súlyánál fogva — már elnyomja őket... Szatmári Ilona Elzárják a Sió-zsilipeket Több mint hetvennapos vízeresztés után megkezdő­dött a Sió zsilipjeinek foko­zatos elzárása, s egy hét múlva befejeződik a Bala­tonnak eddig leghosszabb ideig tartó „csapolása”. A hosszan tartó, kemény télben a vastag jégtakaró el­olvadása, s az azt követő sok csapadék szokatlanul nagy mennyiségű vízzel „terhel­te” a tavat, s ez tette szük­ségessé, hogy már március 20-án megnyissák a Sió zsi­lipjeit. Azóta megállás nél­kül ömlött a víz a Sión a Dunába. így sikerült a hat­száz négyzetkilométer kiter­jedésű tó vízállását megfe­lelő szintre csökkenteni. Harminc centiméterrel csök­kent a vízszint, ami azt je­lenti, hogy több mint száz­nyolcvanmillió köbméter vi­zet engedtek le a Sió-csator­nán. A meleg időjárás is kedvezett az apasztásnak, mivel nagyobb a tó párolgá­sa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom