Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
1985. május 11., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Falusi közösségek múltjából Eredeti formában jelenük nincs, van viszont évszázados múltjuk a falusi földmunkásegyleteknek, olvasó- és gazdaköröknek, parasztegyesületeknek, agrárközösségeknek. A kutatók — történelmünk részeként — számon tartják létezésüket, mind pontosabban körülhatárolják az adott korban betöltött szerepüket, és kimutatják azokat a szálakat, amelyek e spontán létrejött közösségektől gyakran az agrármozgalmakhoz vezettek. — Valóban, spontán módon kezdtek egyre-másra alakulni a földmunkás-olvasókörök. parasztegyletek a múlt század 70-es, 80-as éveiben — mondja dr. Szakács Kálmán professzor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára —. csaknem egyidejűleg a városi munkás- egyletekkel, munkásdalkörökkel. különböző betegsegélyező egyesületekkel, érdekvédelmi szervezetekkel. Ezek az azonos érdeklődésű és érdekű csoportok, egy a korábbinál fejlettebb, előremutatóbb társadalmi formáció termékei, létük elválaszthatatlan a kapitalizáló- dástól. a polgári fejlődéstől. A 07-es kiegyezést követő időszak teremtette új helyzetből, új légkörből szinte törvényszerűen következett a felismerés, hogy a felgyorsult gazdasági versenyben kárt szenved az elszigetelt, a „magányos” földmunkás, a gazdálkodó, aki csupán a régi, jól bevált ismereteire hagyatkozik, nem próbál meg tanulni, művelődni, új módon gondolkodni. Éppen ezért a falusi olvasókörök nem csak nevükkel jelezték céljukat, a művelődést, az önművelést, a népművelést; hasznos kis könyvtárakat gyűjtöttek egybe, mindenekelőtt szakmai könyvekből, újságokat, folyóiratokat járattak. A földmunkások közül sok a betűt sem ismerte, ezért sok helyütt az „írástudó” vállalkozott arra, hogy felolvas ... Másutt előadókat hívtak meg a körbe, az egyletek bevallottan a modernebb gondolkodáshoz és gazdálkodáshoz kívánták hozzásegíteni tagjaikat. Ma úgy mondhatnánk: afféle klubokat teremtettek maguknak a falusi emberek, a szabad idejük hasznos eltöltésére. Egy-egy pohár bor mellett jókat hallgattak és jókat beszélgettek is, természetesen, dalárdát alakítottak, a fiatalabbak jeleneteket tanultak be, színdarabokat. többnyire népszínműveket adtak elő húsvétkor, karácsonykor, az aratóünnepen és máskor. — Az olvasó- és gazdakörök, földmunkásegyletek értelemszerűen érdekvédelmi közösségek is voltak, annál is inkább, mert 1906-ig törvény sem engedte falun földmunkás-szakszervezetek szervezését. Ám ettől függetlenül is, és minden tudatos szervezkedés nélkül is óhatatlan volt, hogy összejöveteleiken ne essék szó a gazdálkodási gondokról, arról. hogy kevés a munkaalkalom. hogy a földmunkásokat cselédnek tekintik, a magas ipari és az alacsony agrárárakról, beadványokról, a nagybirtok nyomasztó fölényéről, a betegsegélyez és hiányáról, társadalmi, nemzeti kérdésekről. Magyarországon a gyülekezési és egyesületi jogot először egy 1874-es belügyi rendelet szabályozta, amely kimondta, hogy az egyletek, szervezetek csak egy funkciójúak lehetnek. A földmunkás-olvasókör a művelődéssel, a gazdakör a gazdálkodás kérdéseivel foglalkozhat. Politikával, szociális kérdésekkel nem. A rendelkezés a valóságot nem tudta megváltoztatni; ha a falusi munkások, a parasztemberek úgy érezték, hogy jogaikban sérelem érte őket, az olvasókörben azt azért csak megvitatták, s nem hallgatták el vitájukat az elöljárósággal sem. Az azonban kétségtelen, hogy fennállt a törvényes lehetőség: bármikor betilthatják őket. Némely rebel- lisebb vidéken .úgy próbáltak e veszély ellen védekezni, hogy nemzeti nagyjaink nevét vették fel, s a név sok mindent eltakart. A ceglédi földmunkások köre például a Mátyás király Egylet nevet viselte, másutt Petőfi Asztaltársaságnak hívták magukat. A körök különben alapszabály szerint működtek, vezetőséget választottak maguknak, tagjaik tagdíjat fizettek. — Az első időkben bizonyos tagozódás figyelhető meg a különböző falusi rétegek között: a szegényebb parasztok inkább agráregyletbe tömörülnek, a 90-es évektől azoban — a Gaz- daszövetég égisze alatt — a gazdakör is mindinkább jellemzővé vált. Volt olyan település, ahol 3-4 egylet is működött, másutt egy. Nagyobb községekben iparoskor is alakult, majd a század végén — egy pápai en- ciklia nyomán — már az egyház sem zárkózott be a templomba. Sorra jöttek létre a katolikus — és protestáns — legény- és leányegyletek; az I. világháború után az úgynevezett polgári lövészegyletek, a különböző pártok helyi szervezetei, ifjúsági szervei. A Kisgazda- párt például a ’30-as években sok helyütt ráépült a gazdakörökre, másutt azok átalakultak helyi pártegységekké. A '20-as évektől feltűntek a szocdem falusi földmunkásszervezetek. 1939 után a Nemzeti Parasztpárt Szabad Szó Olvasóköröket, levelezőköröket hozott létre. A Horthy-rendszer afféle „államosítással” próbálkozott. Arra törekedett, hogy az államhatalom embere— a községi vezető és ilyen értelemben a néptanító is — legyen tagja a falusi közösségnek. Megszigorították e körök, az egyletek felügyeletét is, és igyekeztek a hivatalos ideológia szolgálatába állítani azokat. Míg korábban bizonyos Habsburg-el- lenesség jellemezte az összejöveteleik légkörét, most Trianon megkérdőjelezése lett a jelszó. E politikai feli hangok sem homályosítják azonban el az olvasókörök, egyletek eredeti célját. Különösen a szakmai vonal erősödik meg. Országszerte tízezrek vesznek részt a különböző arany- és ezüstkalászos gazdatanfolyamokon, szereznek korszerű ismereteket. — A Szabad Föld Téli Esi ték immáron a felszabadulás után, 1946—47-ben bizonyos fokig ezeknek a tanfolyamoknak az utódai, más, gazdagabb céllal, tartalommal. Az MKP mögé sorai koznak fel ezekben az években főképpen az egykori szegényparasztok, a nincstelenek olvasókörei, más gazdakörök a többi koalíciós párthoz csatlakoznak. A pártok — főként az MKP — is arra törekszenek, hogy tagjaik művelődjenek, új ismereteket szerezzenek, képesek legyenek eligazodni most már az ország, az egész társadalom közös dolgaiban. A Szabad Föld Téli Estéken például egyaránt téma volt a gazdálkodás és a 3 éves terv, a földosztás és Táncsics, Ady, József Attila. Űj szellem lengi be ezei két az összejöveteleket, a megváltozott élet légköre, mígnem 1949 után a politika változása miatt megszűntek e falusi kisközösségek. — Professzor úr, hogy látja: miként értékeli a mai társadalomtudomány csaknem nyolc évtizedes működésüket? — összességében pozitívan. Kulturális missziót töltöttek be, a kor szintjén, nagymértékben hozzájárultak a parasztság szakmai fejlődéséhez, eredményeket értek el az érdekvédelemben, formálták a tudatot, közösséget alakítottak. Mindezeken túlmenően kiemelném erkölcsi értékrend- őrző szerepüket. Tagjaik sorába csak a tisztességes, a munkát szerető és becsülő embereket vették fel, kizárták soraikból a dologkerülőket, a semmirekellőket, összetartás, megbízhatóság, erkölcs, etika, nemes emberi érzések jellemezték általában a közösségek íratlan alapszabályait. Deregán Gábor Dér Endre: A legerősebb ember Bábszínházi darabocskán kotlottam a nyáron, s ennek köszönhető, hogy másodszor is találkoztam e kurta életben Lacikával, a világ legerősebb emberével. Gyerekkoromban, ha nem kellet építőmunkára mennem, csak egyféle rivaldafényről volt tudomásom; arról, amelyik *a körsátor alatt gyulladozik esténkint. Csak azt lestük nyaranta falun, hogy mikor tűnik föl már végre a délutáni pilledésben a zebrakocsis cirkuszi karaván. Ennél nagyobb szenzációt nem ismert akkoriban egy tizenkét esztendős építő fiú. Minél több a kocsi, annál nagyobb az öröm. A Lacika-féle társulat emlékezetem szerint 8 kocsival rendelkezett. Nem volt tehát megvetendő trupp a kóklerhadak sorában. Ráadásul két takaros pónilovuk is volt stráfkocsi elé fogva. Istentelen kocsi volt, megsajnáltam komáimmal az eléje fogott, tátogó szájú, remegő térdű jószágokat. így aztán, mikor az éktelen hangú zenekar beharangozó-körútra indult a stráfkocsi tetején, mi, jobbszándékú suhancok is velük tartottunk, s hátulról meg-megtaszítottuk a kocsit egy-egy gödörnél. Még a mi segítségünk mellett is szakadt a tajték a póni lovacskákról, ami nem is csoda, mert este kisült, hogy „Lacika, a világ legerősebb embere” is a terhüket tetézte. Piszkossárga, nyűtt zakót és napszítta diáksapkát viselt a nagydobos stráfkocsi tetején, — ki az ördög olvasta le akkor csontos, mészároslegény-forrha ábrázatáról, hogy Lacikához, a világ legerősebb emberéhez van szerencsénk. Csak este, a rivalda derített fényt az inkognitóra. A kopott zakó és fakó tányérsapka addigra már likvidáltatott. Ezüstpikkelyes úszónadrág és selyemfényű bajnoki szalag díszelgett Lacikán. A bajnoki szalagról érmek tömkelegé kápráztatta ámuló szemünket. Száz pengőt ajánlott fel a cirkusz bemondója annak az egyénnek, aki kétvállra teremti Lacikát: Teméntelen pénz volt a szemünkben — de amikor láttuk, hogy a kocsiráfot és a szekérláncot úgy morzsolgatja szét a Lacika nagy, vörös marka, mintha piskótából lennének —, senki se mert vállalkozni Kánya Viktoron kívül. A falumenti uradalom fél karjára béna gépésze volt Kánya Viktor. Saját bevallása szerint hivatásos szabadfogású bajnok hajdanában . . . Fél karját is heves „kecs ez kecs ken”-csata ficamította használhatatlanná. Most is derekasan nyomorgatták egymást Lacikával, — s olykor bizony úgy láttuk fantáziás gyerekszemünkkel, hogy tán nem is Lacika, hanem az immár hájasodó uradalmi gépész a világ legerősebb embere... Eredmény azonban nem született.. . Hogy miért? — Azért, mert úgy beszéltük meg! — közölte velünk átkozódva Kánya Viktor másnap este, mikor a cirkusz hűlt helyén toporogtunk. Keserűn magyarázta: — Tíz pengőt adtak a nyavalyások, hogy ne szülessen eredmény az első este. S most itt van ni! Még tegnap éjjel megpucoltak a disznók. Oda a százasom, az isten tra- fálja főbe az ilyen rohadt csibészeket! Nekünk csodálatosképp nem jutott eszünkbe, hogy azért Kánya füle tövére is elférne néhány „átszálló”, amiért tíz pengő ellenében bolondként kezelte az egész nagyérdemű publikumot — mármint bennünket. Inkább a jelen nem levő, éppen ezért védekezni képtelen Lacikáról szedtük le a keresztvizet — ha ugyan egyáltalán része volt valaha is ilyesmiben a pimasz pogányának. S erős esküvel fogadtuk néhányan — 12—14 esztendős surmók, hogy ha bármikor is kezünk közé akad az árva életben Lacika, első dolgunk gyomorszájon vágni az álnok szökésért. Hát nekem — mit tesz isten — a kezem közé akadt Lacika. Nyáron, diákkorom városkájának bábszínházában — mint annak igazgatója és főszereplője (sic transit gloria mundi): vasráf helyett bábokon fitogtatja keze erejét a világ egykor legerősebb embere ... Megőszült a vén betyár, a kappanháj is eluralkodott hajdan szikárdélceg termetén. Aprócska színpadról vall ma már nekünk az emberi kínról és boldogságról Lacika . .. S bizony elég lassan, még ha „a világ legerősebb embere” volt is valaha ... Jelinek Lajos: Darázshalál Bodicsi Zsuzsa: Nagyanyám sírja A vén akácfa kiszáradt nagyanyám sírja előtt. Megroppant a sírhalom is egy árva délelőtt. Borostyán nőtt a fára benőtte zöld levél. Virágok szöktek alája mind susog, mind beszél, Nagyanyám sírja zöldell, moha és fü nő rajta. Emlékét féltve őrzi a virágok hatalma. Emlék Száz évre innen arca-sincsen gyermek kószál az emlékeimben. Dal Már csak e félnótás szerelem hajszol a kopott síneken hol a talpfák közt félelem burjánzik, s apró köveken csorbul ki hitvány életem áldassék hát e szerelem. Jelinek Lajos: Darázsszerelem
