Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

1985. május 7., kedd o Beruházásainkat is késleltette a rossz idő Pénz, pénz, pénz! Tévedés ne essék, nem arról a há­rom dologról van szó, amely Montecuccoli szerint a há­borúhoz kell. Ez alkalommal a megye idei beruházásainak első negyedévét vesszük gór­cső alá az Állami Fejleszté­si Bank szegedi területi igaz­gatóságának felmérését ala­pul véve. Ez a felmérés is megállapítja, hogy a fej­lesztések ütemét nemcsak pénzhiány mérsékelheti, ha­nem — miként az megyénk­ben mindennél jobban iga­zolódott — esetenként az időjárás kedvezőtlen volta is. o A Békés megyében folyó állami beruházások közül el­ső helyre kívánkozik a cél- csoportos beruházásként megvalósuló gázvezetékháló- zat-fejlesztés, amelyben to­vábbra -is jelentős a lakos­sági önerő szerepe. A kő­olaj- és földgáztermelés ki- terjesztése a térségben, a már korábbi időszakra is je- lemző fokozott ütem szerint halad előre. Ugyancsak célcsoportos ál­lami beruházások segítik a vízkárelhárítást, amelynek menetét az előbbiektől elté­rően már befolyásolta a be­vezetőben említett módon az időjárás. Az NK—14 öntö­zőfürt hatásterületének víz­rendezése az idei első ne­gyedévben a kedvezőtlen időjárás miatt maradt el a tervezettől, annak ellenére, hogy a kivitelező kapacitást biztosították, akárcsak a Ket­tős-Körös bal parti töltés- erősítéséhez. Megfelelően ha­lad a Fekete-Körös jobb parti töltéserősítésének első üteme és Nagykamarás tér­ségének vízrendezése, a Kö­rös-völgyi vízhaszhosítási fő­művek felújításának elő­irányzott munkáit viszont megint csak az időjárás hát­ráltatta. Kedvezőbb a kép a villa- mosenergia-elosztó hálózat bővítésében: a Békés Me­gyei Építőipari Vállalat idő­ben megkezdhette a békési új nagy teljesítményű transzformátorállomás kiala­kítását. A közforgalmú vas- úthálózat fejlesztésének ke­retében megvalósuló Gyula —Sarkad állomás és csatla­kozó nyílt vonal építése vi­szont már megint a szokat­lanul hideg időjárás miatt késik. Az országos távbeszé­lő-hálózat fejlesztésének programjában megvalósuló Békés megyei fejlesztések szintén elmaradnak az ütem­tervtől, ebben azonban nem az időjárás a ludas. Műsza­ki problémák miatt húzódik el a tervezett bővítés. Az országos út-hídépítés és -korszerűsítés beruházá­sai közül a békési Kettős- Körös-híd kivitelezéséről kell szólni, ez a tervezettnek megfelelően alakul, csak emlékeztetőül: a kivitelezés befejezésének kitűzött ha­tárideje 1986. november 30. Q A beruházások egy másik nagy köre vállalati keretek közt valósul meg, saját erő­forrásból és különböző hite­lekből. A Sarkadi Cukorgyárban az ütemezéstől némileg el­maradva, de rendben halad a VI. ötéves tervi rekonst­rukció, amelynek során kor­szerű gépeket, berendezése­ket — hűtőkavarókat, cukor- csomagolókat — állítanak termelésbe, illetve felújítják a gyár energiarendszerét. Szinten tartó beruházással készül az új idényre a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyára. Ebben a körben a legje­lentősebb beruházást az Orosházi Üveggyár hajtja végre, az első negyedévben megkötött szállítási szerző­dés értelmében rövidesen megérkezik az az NSZK üveggyártó automata gép­sor, amellyel az élelmiszer­csomagoló üveggyártást nö­velik az orosházi üzemben. Még két fontos program­ról kell említést tenni, az egyik a terménytároló tér jelentős bővülését eredmé­nyezi megyénkben, a másik a termelő üzemek energia­felhasználását ésszerűsíti. o A tárolótér építésének programjában a Békés Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat Dévavá- nyán, Battonyán, Békéscsa­bán egy-egy 6 ezer tonna termény befogadására alkal­mas csarnoktárolót létesít, Sarkadon egy 4 ezer tonnás, Szarvason egy 6 ezer tonnás fémsilót épít. A csarnoktá­rolók és fémsilók kivitele­zését az első negyedév fo­lyamán a rendkívül hideg időjárás a már jelzett mó­don lassította. Az energiafelhasználást ésszerűsítő fejlesztések egy részét Mezőkovácsháza és Végegyháza térségében ol­dották, illetve oldják meg, gázra álltak át a mezőko­vácsházi Üj Alkotmány Tsz- ben, a végegyházi Szabadság Tsz-ben. Határidőt módosí­tottak a Kemikál újkígyósi szigetelőgyárában, az újkí­gyósi Aranykalász Termelő- szövetkezetben a gázszere­lők, meg a pusztaföldvári Lenin Tsz-ben. Szarvas és Gyomaendrőd földgázzal va­ló ellátása két ütemben va­lósul meg, Szarvason az idén, Gyomaendrőd ön jövőre ér­kezik a fogyasztókhoz a gáz, a beruházás az első negyed­évben a terv szerinti ütem­ben valósult meg. K. E. P. Tiszta vizet a szarvasi holtágba! mindenki a víz minőségéért és tegyük hozzá a tájkép vé­delméért. Egyetlen lavór mo­sószeres víz, vagy egy lapát hulladék még nem borítja fel a holtág labilis egyensú­lyát, de ha már százak, vagy ezrek teszik azt, hogy övék az egyetlen lavór, vagy la­pát, akkor hiábavalóvá válik a társadalmi összefogás. Nem népszerű leírni, de megtesz- szük: legyen határozottabb és következetesebb a ható­sági ellenőrzés és eljárás! Ami Párizsnak a Szajna, Budapestnek a Duna, az némi túlzással Szarvasnak a Holt-Körös. Ahogy a világvárosok híres folyóik nélkül szürke kis fővárosok len­nének, úgy hangulatos vize nélkül Szarvas is csupán egy jellegtelen alföldi város vol­na. Ez a 29 kilométer hosszú, 200 hektár vízfelületű, népszerű nevén szarvasi holt­ág 1888-ban alakult ki a Hármas-Körösön végrehajtott szabályozás után. Az 1942-ben átadott békésszentandrási duzzasztóművel megoldódott a holtág vízellátása és víz­szintszabályozása. Innen számítható ha­zánk ötödik legnagyobb természetes víz­felületének több irányú hasznosítása. Le­hetővé vált a környék mezőgazdaságának széles körű és tervezhető vízgazdálkodása. A holtág közel 950 négyzetkilométernyi terület természetes vízgyűjtője, biztosítja a környék belvízmentesítését. Vizét öntö­zésre is használják, emellett fontos kuta­tási terület, elsősorban a haltenyésztésben. A holtág — mely kétségte­lenül hazánk egyik legszebb természeti tüneménye — az utóbbi évtizedekben táj- és városesztétikai elemmé, a szarvasiak és környékbeliek legfőbb szabadidős központ­jává vált. Sőt a helybeliek egyre inkább az utóbbi funk­ciót helyezik előtérbe. Vilá­gosan látják, hogy a telepü­lés — minden történelmi kincse, néprajzi és művészeti értéke mellett is — csak a holtággal együtt lehet ked­velt úticél. Jó érzékkel kem­pinget építettek partjára, ter­málfürdőt, sportpályákat, horgászparadicsomot, gazdag vízi életet álmodtak a tér­ségbe. De minden álmuk alapja a víz, a tiszta víz. ft helyzet kritikus Csakhogy a holtág vize in­gadozó minőségű és jelenlegi — még elfogadható — tiszta­sága is nehezen tartható fenn. Sokan úgy vélik, a télvégi nagy halpusztulás volt az első (vagy utolsó?) komoly figyelmeztetés: a helyzet kritikus! Sovány vi­gasz, hogy a vizsgálatok az­óta kiderítették, a vizeinken sajnos nem ritka természeti katasztrófa döntő oka a rendkívül hideg időjárás .a hosszú időre beállt jég) és az alacsony vízállás miatti oxigénhiány volt. A különbö­ző szennyezőforrások a hely­zetet csak súlyosbították, a halpusztulás valószínűleg nélkülük is bekövetkezett volna. Az elfogadható szak­mai indoklás sajnos a tényen mit sem változtat: a holtág vízminősége sürgős védelem­re szorul. Szarvas lakossá­gát az állóvíz sorsa felka­varta. Egymásra mutogatnak a vélt, vagy valódi felelősök. Közben lassan elsikkad a lé­nyeg, a szennyező források számbavétele és tervszerű ki­iktatása. A holtág helyzetének meg­ítélésnél több körülményt kell figyelembe venni. Min­denekelőtt azt, hogy a sza­bad vízfelület minőségének romlása nem egyedi eset. Közismert, hogy jó évtizede a Balaton és a Velencei tó, — hogy csak a legnagyobba­kat említsük — aggasztó sorsa fölötti sajnálkozástól volt hangos a szakmai és az irodalmi közvélemény. Min­den károsító tényezőt szám­ba vettek és megállapították, hogy a vízgazdálkodásban el­követett hibák mellett a leg­súlyosabb veszélyforrások a civilizációs eredetűek. Tömö­ren fogalmazva: vizeink vi­selik a települések fejlődésé­nek és a termelés növekedé­sének vízgazdálkodással ösz- szefüggő konzekvenciáit. Szarvason sincs másként! Látszategyensúly Már a holtágba érkező vi­zet sem lenne tanácsos üveg­pohárba merni, mert a Hár­mas-Körös mint tápvíz eny­hén szennyezett. A folyó a Körösök és a Berettyó, vala­mint a Hortobágy-Berettyó vízgyűjtőinek csurgalékvizeit és közvetve Békéscsaba, Me­zőtúr, Szeghalom és Debre­cen városok szennyvizeit vi­szi. Ezek pillanatnyi állapo­tától függően a vízminőség ingadozó, de a legkritikusabb időszakokban is alkalmas az idegenforgalomra és üdülés­re szervezett holtág táplálá­sára. Csakhogy további úgy­nevezett nem pontszerű szennyező források rontják a víz minőségét. Az előbbiek közé tartoznak többek között a belvízcsatornák, amelyek a mezőgazdasági területekről tápanyagokban gazdag csur- galékvizeket hoznak; az ál­lattartó telepekről — köztük a kacsatelepekről — szerves anyagokat, a művelt földte­rületekről pedig szervetlen szennyeződéseket. A holtág­ba torkollnak a városi csa­padékvíz-csatornák, amelyek illegálisan bekötött derítet- len szennyvizeket és egyes üzemek tisztítatlan vizeit is szállítják. Kedvezőtlenül hat a vízminőségre a partok túl­zott és vízrefutó beépített­sége. A holtág „leszívja” a talajban elszikkasztott szennyvizeket, a partoldal természetes vegetációjának megbontása miatt pedig csökkent a holtág öntisztuló képessége. Ezek a tényezők időszakonként és változó erősséggel hatnak. A pontszerű szennyező for­rások állandó jelleggel és kö­zel azonos szinten terhelik a holtágat. Ilyen a korszerű technológiájú, de túlterhelt városi szennyvíztelepről ér­kező biológiailag tisztított szennyvíz és a halastavi használt víz. Amellett, hogy rontják a vízminőséget, el­iszaposodást okoznak. A bé­késszentandrási tisztítótelep mechanikailag tisztított szennyvize is a holtágba ke­rül. Ugyancsak károsan hat a vízi élővilágra a holtágba vezetett használt termálvíz, amelynek magas a szerves­anyag-, ammónia-, só- és fe­noltartalma. A szennyező források számbavétele önmagában elegendő lenne a holtág sor­sa feletti vészharangok kon- gatására. A valóság — a szí­nes és gazdag vízi és fürdő­élet — ugyanakkor nyuga­lomra int. Mindkét megkö­zelítés veszélyes. A holtág­ban látszatnyugalom és lát­szategyensúly van, mert a szennyező források általában nem egyidőben és nem egy ponton hatnak. De üzenetek érkeznek hozzánk, amelyek megfontolt és határozott cse­lekvésre intenek. Személyes felelősséget A szennyező források tel­jeskörű megszüntetése gaz­daságilag megoldhatatlan. Nagyobb figyelemmel hatás­fokuk lényegesen csökkent­hető. A belvizek szerves és szervetlen anyag tartalma például körültekintőbb gaz­dálkodással, az állattartó te­lepek szennyvíz-kibocsátásá­nak módosításával a mini­málisra szorítható. Hasonló­an, javítható a part menti helyzet védősávok kialakítá­sával, a vegetáció helyreál­lításával, a part szigorú vé­delmével, az egyedi szenny­vízelhelyezések felülvizsgá­latával, a szennyvíz-szikkasz­tók felszámolásával, az ár­nyékszékek hátrább telepíté­sével és távolabbi célként, a csatornázással. A városi csa­padékelvezető csatornák szennyező ereje is csökkent­hető lenne az illegális szennyvízbekötések felderí­tésével és az üzemek hasz- náltvíz-bevezetésének szigo­rításával. Nagyobb veszélyt jelentenek a holtágra a pont­szerű szennyező források. Megnyugtató megoldást ki­iktatásuk, illetve élővízbe ve­zetésük jelentene. A Hár­mas-Körösnek a szentandrási duzzasztó alatti szakasza al­kalmas a befogadásukra. A mintegy 22 kilométeres cső­vezeték lefektetése tetemes költség, de a használók kö­zös összefogásával megvaló­sítható. A technikai megoldások mellett szemléletváltozásra is szükség van. Tudatosítani kell Szarvas lakosságával és a holtágat használókkal, hogy személyesen felelős Az idő sürget! A városi párt végrehajtó bizottsága a múlt év őszén megkezdett előkészítő munka után április végén — a Kö- VIZIG előterjesztésében — napirendre tűzte a holtág helyzetét. A vitaanyag meg­állapításai lényegében meg­felelnek az általunk leírtak­nak. A testület foglalkozott a városban kialakult hangu­lattal és megállapította, hogy a város közvéleményét hosz- szabb ideje foglalkoztatja — időnként ki-kirobbanó erő­vel — a holtág sorsa. Leg­utóbb a télvégi halpusztulás, illetve lapunk ennek nyo­mán megjelent néhány írása kavart vihart — pro és kontra. Korábban érdemi ja­vaslatok is elhangzottak a városban, változás mégsem történt. Ennek oka többek között az, hogy elmaradt a koordináció és a végrehaj­tásért felelős személyek meg­bízása. Akadt tehát követke­zetlenség jócskán. Az idő süreget! A holtág vizéről folyó vita jelzi, hogy a közvélemény felelősséget érez Szarvas nagy természeti kincsének sorsa iránt. Ennek örülni kell, mert emögött a tenniakarás húzódik meg. A feladatok kidolgozására és a munka megszervezésére a városi tanács elnökének ve­zetésével és az összes érde­kelt fél bevonásával opera­tív bizottság alakul. A vég­rehajtó bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy mozgó­sítani kell minden tennikész erőt és kérni a megyei és országos szervek támogatá­sát. El kell érni, hogy a gaz­dasági érdek és a környezet védelme a térségben hosz- szabb távon összhangba ke­rüljön egymással. A testület végezetül felkér­te szerkesztőségünket segítse a lakosság tényszerű tájékoz­tatását. Írásunkat ilyen szán­dékkal tesszük közzé. Az anyagot — jóllehet többsé­gében, tényeken alapuló meg­állapításokat tartalmaz — a város vezetőivel egyetértés­ben vitaanyagnak szánjuk. Ügy véljük, hogy minden fe­lelősségteljes észrevétel, al­kotó . javaslat segíti az ope­ratív bizottság munkáját, a holtág megmentését. A hoz­zászólásokat, szerkesztett for­mában lapunk „Szerkesszen velünk” oldalán közölni fog­juk. Várjuk leveleiket! Árpási Zoltán incs autós, aki öröm­mel kiáltana fel, ha útjavítás lassítja dol­gát. Pedig a jó utat mind­annyian szeretjük. Ám ha le­het, az utat mindig másfelé javítsák! A korlátozó táblá­kon feltüntetett sebességha­tár betartása néha már-már fizikai rosszüllétet okoz. Úgyhogy, mikor feltűnnek a sárga ruhás munkások, s csak az útjavítás tábla fi­gyelmeztet minket és sebes­ségünket nem korlátozzák, akkor, ha mód van rá, mi sem tesszük. Hogy eközben a a sárga­ruhások mit éreznek? A na­pokban faggattam őket. Nos, néhány év után, már eszük­be sem jut félni, ám azt ne­héz megszokni, hogy sokan az utolsó pillanatig nyomják a gázt, s csak méterekkel előttük fékeznek vagy a nadrágjukat súrolva szágul­danak tovább. Szóval ezt va­lahogy nem kedvelik ... •Ez a munka amúgy sem leányálom (szó szerint nem az, ezt a pályát nem fe­nyegeti az elnőiesedés veszé­lye). A leghidegebb telet ugyan kihagyják (igaz, amit ilyenkor keresnek, azt ha­mar meg tudják számolni), máskor viszont alig elkép­zelhető olyan időjárás, ami kényszerszünetet okozhatna. — Mi van, ha esik? — Mi volna? Dolgozni kell! — mondják. — S ha negyven napig esik? — Akkor is. Ha Medárdra gondol, nem szeretjük ... — Az esőkabát véd vala­mit? — Az véd — bólint egyi­kük, majd hozzáteszi: — amíg át nem ázik, de akkor ott is folyik, ahol nem ké­ne ... — Mégis, mi a legrosz- szabb — kérdezem. — A „feketézés” — mond­ja a brigádvezető. — Ami­kor terítjük az aszfaltot, fő­leg kánikulában. Süt a há­tunkra a nap, alulról meg a 140 fokos aszfalt. Ez ellen nincs védekezés. Jön a nyár, egyre gyak­rabban fogunk találkozni velük. Megérdemlik, hogy vigyázzunk rájuk! Bár tu­dom, autós ösztöneinkre job­ban hat egy rendőri egyen­ruha vagy egy, az út szélén, feltűnően tétlenül ácsorgó személyautó. — út — Unokáink is tiszta vizet akarnak majd inni! Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom