Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-07 / 105. szám
1985, május 7., kedd Gárdonyi Géza: A bor Falusi történet nyolcvan évvel ezelőttről A kibékülés. Juli: Szabó Zsuzsa, Baracs Imre: Harkányi János Fotó: Kovács Erzsébet KÉPERNYŐ A hattyú halála Az utóbbi hónapokban mintha megcsappant volna a tévé- filmek és -játékok száma, aránya. Főképpen az újak premierjei. Hiányoznak, hiszen létezésük nélkül csak közvetítő valamivé korcsosul ez az intézményrendszer, amit mi alkotó- műhelyként ismerünk. Ezért fontos minden bemutató. Mint csütörtökön este is A hattyú halála című tévéfilm. És még valami miatt volt érdekes, jelentős. Örkény István miatt és a történet korszaka miatt. Ahogyan telnek az évek, úgy patinásodik a nevei akiről még az én diákkoromban — ami nem is volt olyan nagyon régen — szinte csak rosszat volt szabad mondani, s aki jót akart, az csak halkan tette. Mára már okát is tudjuk. És az- zal is tisztában vagyunk, hogy a stílus, a forma, a megközelítési mód önmagában még nem állásfoglalás, csak eszköz a lényeg, a mondandó (jobb) kifejtésére. S ezt akár abszurdnak, akár groteszknek is nevezhetjük. A keret mívessége csak hangsúlyozhatja a benne foglaltakat. De valahol a kor is keret. Itt és most azok a bizonyos ötvenes évek). UgyisjnJ hány alkotásnak kell még megszületnie ahhoz, hogy ezekről az évekről beszélve ne öntse el pír az arcunkat; merjünk határozottan szembe nézni egy Janicsári Júlia-féle sorssal is. De tisztul már ez a kép is. A tisztuláshoz járult hozzá Szántó Erika rendező tévéfilmje, s benne Esztergályos Cecília nagyszerű és szép, minden ízében emberi alakítása. „Temetném a munkát...” Ezt a musicalsort juttatta eszembe az a riport, amely A Hét című „hetilap” tegnapelőtti számában kapott helyet. A riporternő középiskolásokat kérdezett, mi jut eszükbe arról, hogy munkás. A válaszokban ilyen jelzők sorjáztak: koszos ruha, zajos munkahely, lógás, kis fizetés. S erről még nagyon sok minden eszébe juthat a nézőnek. Belevetülnek saját tapasztalatai, élményei, ismeretei. Amihez most újabbakat kaptunk, s amelyek legalább a realitás talaján állnak. Hogy bizony „középkori" gépeken nem lehet szakmunkás- képzési gyakorlatot végeztetni, hogy már az általános első osztályában komolyan és nemcsak „tantervileg” kellene foglalkozni a munkára neveléssel, hogy néhány családban nem igen van tisztelete a munkának, s hogy egyáltalán: nem elég egy régi értékrendet megszüntetni, de újat és teljeset is te remteni kellene már. És ami valahogy most hiányzik Annyi jót írtunk már erről a mi tévés újságunkról, hogy újat igen nehéz lenne. De nem egyszer előfordul, hogy a tökéletes is lehet hátráltató, kellemetlen következményű. A Hétben minden fontosról részleteiben értesülhetünk — vasárnaponként. A többi öt napon információéhségünk kielégítésére ott a Híradó. Ami egyre kevésbé felel meg ennek a kívánalomnak. A külpolitikai rész még úgy-ahogy. Az utóbbi időben már képes kommentárokat, amolyan „háttér-összefoglalókat” is adnak. Mint a bitsburgi ügyről tették. De ami a belpolitikai „tudósításokat” illeti! Tudom, hogy abba a rövid időbe nem fér bele a bő elemzés, de ez a szűkszavúság azért már túlzás! Ha csak a Híradóból értesülnénk! híaaánk dolgairól, nagyon szegényes képet kapnánk. Közben árad a lelkesedés, minden küzdelemben mi győzünk, csak a siker a miénk. Aztán A Hétben, meg a többi tévés belpolitikai műsorban — a Híradó előtti rádiós Esti magazinról nem is beszélve — kiderül: szó sincs erről. Hetek óta figyelem a következő napok tévéműsorát. S olvasom a környező országokét is. Ez utóbbit csak azért, hogy igazolásfélét szerezzek. Mert hiányzik valami, várok valamire. Nem, nem az önmarcangolás szüksége hajt, nem is valami más ferdület. Egyszerűen csak úgy érzem — s bizonyára a többes szám is áll: úgy érezzük —, szükséges az emlékezés. A művészet eszközeit is felhasználva. Hiszen az elmúlt negyven év alatt-annyi illő film is született! De nem, nem taljá- lom egyiknek sem a címét. (nemesi) II bor a IV. Országos Színházi Találkozón Hogy milyen volt az a „népszínműves világ”, nem is emlékezünk rá. Elég, ha annyit tud az ember, hogy megírta egyszer Tóth Ede A falu rosszát, aztán évtizedeken át azt forgatta, ismételgette mindenféle szerző, úgy elfestve tulipánjait, olyan csiricsáréra pingálva lelket és világot, hogy (ha tudat alatt is) viszolygott tőle a jó ízlés. De nemcsak tudat alatt, mert írásértők is voltak, akik már tudták: innen sehová sem vezet az út, itten már megújulni kell. A „szép hazugságok” a sírva vigadáshoz sem elegendők, pedig (talán éppen ők találták ki, a népszínműírók) ahhoz ért igazán a magyar ember. De nem Gárdonyi Géza „embörei” itt, A borban, amit 1900 nyarán (mintha jelképes lenne, hogy a XX. század első nyarán) írt meg Baracs Imréről, Juli feleségéről, Jancsi kisfiáról, meg Lepénd falu „jellögzetös em- böreiről”. Megírta, hogy „a népszínmű vaskos tulipánjainak finomított áthímzé- se” legyen egy „vígjáték-féle munkába”; megírta, hogy a „szép hazugságok” helyett odamutassa a zsöllyék, a páholyok, meg a karzatok népének a bekopogtató huszadik század magyar parasztjait, egy olyan hétköznapi történetben, amelynél egyszerűbbet, mindennaposab- bat nem is találhatott volna. S hogy ebben az egyszerű és mindennapos történetben valami új, valami, a magyar drámatörténetben korszak- váltó esemény és lehetőség is rejtőzött, az csak előadásról előadásra derült ki, amikor az először 1901 márciusában bemutatott 3 felvoná- sos „falusi történet” egyre viharosabb, egyre meglepőbb sikerre jutott, és érkezett el az akkoriban igencsak jelentős 50. előadásig. Tehát egyfelől volt a népszínmű elrajzolt, csicsás művilága, másfelől Gárdonyi Géza falusi története. Már az, hogy „falusi történet” jelez valamit az író szándékából, jelzi, hogy ez a színpadi játék semmiképpen nem a „szép hazugságok” festett világa, hanem egyértelműen a magyar falu hétköznapi világa, mintegy tükör (itt is!) az élet arca elé, hogy magára ismerjen, aki belenéz. Milyen különös is, hogy Gárdonyit éppen az a kultúrpolitikai kurzus állította félre vagy harmincharmincöt évvel ezelőtt, amelyik (ugyanakkor) képtelen volt eljutni az emberekhez, az emberi lélekhez; amelyhez pedig Gárdonyi nemcsak A borban jutott el olyan bűvöletesen és olyan igazul. Kossuth fegyvergyárosának fia még az ilyen (jóval halála utáni) kitérők ellenére is ott van a magyar Parnasszuson, hősei az Egri csillagokból. a Láthatatlan emberből, Az én falumból vezették fel oda, és vezette fel közöttük Baracs Imre is, A bor paraszthőse, akit addig, amíg Gárdonyi életre nem hívta, nem ismert a magyar színház. Megmondom őszintén: minden változások ellenére sem hittem, hogy egyszer (ifjúkorom legkedvesebb íróját) A bor békéscsabai bemutatójáról írott sorokkal én is üdvözölhetem. Hogy honnan volt bennem ez a hitetlenség? Onnan, mert megtanultam: soha nem változik meg minden egyik napról a másikra; hogy a lehetőség (ez esetben Gárdonyi Géza — írjuk csak ide! — rehabilitációja a magyar irodalomban) még nem elég: vállalkozó szellemre is szükség van, akaratra, mely bátran lép egyet; hitre, hogy a világot kiteljesíteni kell és nem beszűkíteni. A színpadon sem, mely az élet színtere ugyanúgy, reflektorokkal fényesített színtere, ahol a szó értéke megnövekszik, és hódítani indul. Felmegy a függöny. Baracs gazda háza jobbról, Eszter özvegyasszonyé balról. Természetes falusi világ. Visszamegyünk időben vagy nyolc évtizedet, az első nagy háború még messzire van, de már érződik valami a levegőben, ha jobban odafigyelünk. Mert azt mondja Mihály gazda, hogy „úrral, pappal, sunyi kutyával nem jó ingörködni”, meg Baracs is. hogy az „ispány úr”, mert nem vállalta a gabonaszállítást, „szidott, hogy aszon- gya: majd elgyönnél még, de akkor neköm nem köllesz ilyen-amolyan.” Persze, csak ennyi. De ennyi már szót kap, elhangzik! Különben „boldog békeidő”, garast ku- porgató parasztok, cifraszűrre még elég szegénység. Meg pletyka, rátartiság, büszkeség, szeretet. Szerelem, ha beszélni róla nem is beszélnek. Aztán elszabadul a pokol: Baracs (aki hét éven át megállta, hogy ne igyon) felesége unszolására iszik egy pohárral. Aztán még eggyel, még újabbal. Berúg. Juliját megveri, az asszony elhagyja, visszaköltözik anyjához, a másik faluba. A harmadik felvonásnak kell eljönnie ahhoz, hogy meghozza a kibékülést, de addig? Addig: remeklés. A szereplők mind egy-egy aprólékosan kidolgozott jellemrajz, szavaik, mozdulataik, tetteik építik tovább a „falusi történetet”, mely lé- lektisztaságú példa arra, hogy élni, emberül, csak így lehet. Hogy ilyen körülményben a tiszta ember csak így cselekedhet. Hát még a magyar paraszt, akinek tar- tásos, büszke, csak magában haragvó, érzékeny szívű hőse ez a Baracs Imre, ahogyan hősnőnek (milyen túlzónak is tűnik a szó) Juli, a felesége sem kisebb értékű. Giricz Mátyás, a vendégrendező nemcsak Gárdonyit érti, nemcsak a falusi életet érzi, hanem olyan biztosan mozog ebben a közegben, mint kevesen ma Magyarországon. Nem is lehetne elképzelhető másként, „mű- vészkedő”, vagy netán „újra olvasó” (tehát az írót a saját, fontosabbnak ítélt mondanivalójához hajlító) rendezés A bor bukását egyengette volna. Giricz a hűséget választotta, mert nem is tehetett volna mást, önmaga ellenére nem dolgozhatott. Erre mozgósította színészeit, akik fenntartás nélkül követték, vállalták a rendező álmait, céljait, elképzeléseit. A különben is rengeteg utasítást adó Gárdonyi Giricz Mátyás által vált ennek az előadásnak is első számú alkotójává, nagy szerencsénkre. És örömünkre, mert kitűnt: A bor egykori sikere nyolcvan év után is igazolt. Áhítat, természetesség, tisztaság, vidámkodás sugárzik a színpadról. És a ma is ízes, kifejező Szeged környéki dialektus, elfelejtett szavak muzsikálnak elő, hogy némelyikről eszünkbe jusson: hallottuk valamikor. És sugaraznak nagyszerű alakítások. Mint (első helyen) az évad egyik legjobb színészi teljesítménye, Harkányi János Baracs Imréje. Mindent tud Harkányi a magyar parasztról, még arról, a századfordulón'élt parasztról is, akit visszahozott ide, közénk. Mértéktartó, mert Baracs Imrét ez jellemzi. Megrendül, de büszke. Az ingét is odaadná, ha lecibálnák róla, de felteszi az árvalány- hajas kalapot, és módosán pipál, mint aki tudja: oktalan járomba nem hajolhat. És ahogy a feleségét, Julit szereti! És ahogy dicséri az elhagyott portán! Ahogy megbékül végre: Harkányi János a színészmesterség legjavából hozza össze mind. Szabó Zsuzsa játssza Julit megindító tisztasággal, belső fénnyel, tehetségesen. Hodu József (Matyi) a testvéri ösz- szetartozás erővonalait hangsúlyozza, Gyurcsek Sándor (Mihály gazda) apró félmozdulatokkal jellemez: kitűnő alakítás! Kovács Edit (Rozi) kedves, Szentirmay Éva (özvegy Szunyoghné) zsémbeskedő, de meleg szívű, Felkai Eszter (Eszter) a parasztoktól elütő, ettől lesz teljes a kapzsi özvegy szerepében, aki „baromdoktornévá” akar „emelkedni”, de azért az egyedül maradt Baracsot is számításba veszi a kellő pillanatban. Csiszár Nándor Göréje a „bíró” karikatúrája, de nem úgy, ahogy gondolnánk, akárcsak Széplaky Endre mint Durbints sógor, a szelíden káromkodó esküdt, Göre jobb keze. És Kátsa, a cigány, Jancsik Ferenc brillírozásában, meg a többiek: Dénes Piroska, Da- riday Róbert, Géczi József, A bor minden szereplője érdemes az elismerésre. Végül külön Gyarmathy Ágnes a díszletek és a jelmezek tervezője, akiről szintén kiderült: ő is otthonos ebben az elmúlt, falusi világban. Sass Ervin A Magyar Színházművészeti Szövetség május 27. és június 9. között rendezi meg a IV. Országos Színházi Találkozót Budapesten. A kulturális seregszemle célja, hogy a fővárosi és a vidéki társulatok megismerjék egymás munkáját, eredményeit, véleményt és tapasztalatot cseréljenek. Jóllehet minden évadban vendégszerepei a fővárosban néhány vidéki színház, ez a találkozó jó lehetőséget ad arra. hogy évente egy alkalommal minden vidéki társulat bemutatkozzék Budapesten. így mind a szakma, mind a közönség nyomon követheti művészi alkotómunkájukat. A 12 vidéki színház vendég- szereplése május 27-ével kezdődik. Május 29-én a Nemzeti Színházban a békéscsabai Jókai Színház nemrég színpadra állított előadását láthatja a közönség, Gárdonyi Géza A bor című népszínművét Giricz Mátyás rendezte. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Társalgó. 9.44: Muzsika gyerekeknek. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Éneklő Ifjúság. 10.51: Klasszikus kamarazene. 11.40: Sírkő pántlikával. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Hangverseny — délidőben. Kb. 13.50: Nóták. ‘Kovács Andor gitározik. 14.10: Magyarán szólva. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Dzsesszmelódiák. 15.00: Arcképek az orosz irodalomból: Dosztojevszkij. 15.17: Fúvószene. 15.29: Félóra népzene. 16.05: A Gyermekrádió kívánságműsora. 17.00: Társadalom és iskola. 17.30: Filmzene. 17.45: A Szabó család. 18.30:‘Esti Magazin. 19.15: Tudomány és gyakorlat. 19.44: Operaáriák. 20.08: Népdalest. 20.58: A normandiai partraszállásról készített dokumentumműsor. (ism.) 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Zenekari 'muzsika. 22.58: Repedés a falon. Riport. 23.08: Archívumok mélyéről. 0.10: Neményi Tamás táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Hidas Frigyes rézfúvós műveiből. 12.30: Nóták. 13.05: Popzene sztereóban. 14.00: Juhász Éva zongorázik. 14.15: Operettegyüttesek. 14.40: Zeneiskolások muzsikálnak. 15.05: Dunántúli népdalkörök énekelnek. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Kamasz-panasz. 18.30: Gramofonalbum. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Böngészde a zenei antikváriumban. 21.05: Hunyadi Sándor meséli. 21.36: Az élő népdal, (ism.) 21.46: Egy éj az Aranybogárban. Daljáték. 23.20: Korda György és Balázs Klári énekel, Zsoldos Imre trombitál. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Üj supraphon-lemezeink- ből. 9.55: Magyar művészek opera- felvételeiből. 10.50: Zenés játékokból. 11.36: A Hesperion ének- és hangszeregyüttes hangversenye. 12.45: Nemzetközi sajtószemle. 13.05: Vágókép. Rádiómonológ. 13.59: Kórusmuzsika. 14.15: Pierre Fournier gordonká- zik. 14.56: Üj lemezeinkből. 15.30: Labirintus. 15.45: Madarász Iván—Nagy László: Himnusz minden időben. 15.51: Csembalómuzsika. 16.00: Purcell: óda Szent Cecília napjára. No. 2. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Nerone. Részletek Boito operájából. 18.30: Szerb-horvát nyelvű nemzetiségi műsor. 19.05: Német nyelvű nemzetiségi műsor. 19.35: Két Mozart-divertimento. 20.00: Countryfelvételekből. 20.27: Még egyszer a jövőkutatásról. 20.57: Yehudi Menuhin hegedül és vezényel. 22.29: Rádiószínház. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. 17.15: Nők negyedórája. 17.30: Nicole Felix énekel. 17.40: Hazai holmi. 17.50: Jean Michel Jarre játszik szintetizátoron. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az I. emelet együttes új dalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. 10.05: Égi postások. Francia tévéfilmsorozat. 11.05: Képújság. 14.35: Iskolatévé. 16.40: Hírek. 16.50: Tévé BASIC-tanfolyam. 17.20: Három nap tévéműsora. 17.25: A nyelv világa. 18.10: Képújság. 18.15: Reklám. 18.20: A nagy győzelem 40. évfordulóján. 19.05: Mini Stúdió ’85. 19.10: Tv-torna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A halál archívuma. 21.05: Stúdió ’85. 22.05: Ki is dr. Kulka Frigyes? Portréfilm. 22.55: Tv-híradó 3. 23.05: Himnusz. II. MŰSOR 17.35: Képújság. 17.40: Zsebtévé. (ism.) 18.10: Sakk-matt. 18.30: Regionális adások. 19.05: A fiatal Richard Wagner. 20.00: Kulisszán innen, kulisszán túl. m/2. 20.40: Petrovics Emil: I. kantáta. 21.00: Tv-híradó 2. 21.30: Amíg nem vall. Amerikai tévéfilm. 22.15: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20: A fasizmus fetelt aratott győzelem 40. évfordulója jegyében. 20.35: Különös küldetés — tv- játék. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD I. MŰSOR 8.55: Művelődési műsorszemle. 9.00: Tv-napló. 9.10: Művelődési adás. 9.30: Marx Károly arcképe. 9.50: Kiválasztottuk nektek. 10.00: Művelődési adás. 10.30: Hírek. 10.35: Művelődési műsor. 16.30: Videooldalak. 16.40: Művelődési adás. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Zágráb az Zágráb. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Adás gyerekeknek. 18.15: A könyv ideje. 18.45: Kérték — nézzék. 19.10: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zágráb felszabadulása napjának ünnepsége. 21.05: A hóhérok is meghalnak. 22.45: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Hajók az Adrián. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.45: Lottóhúzás. 20.50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: Zágráb. 21.55: Művelődési műsor. SZÍNHÁZ 1985. május 7-én, kedden 19 órakor Orosházán: SZABAD SZÉL 1985. május 8-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: SZABAD SZÉJL József Attila-bérlet 19 órakor Makón: GELLÉRTHEGYI ALMOK MOZI Békés Bástya: 4-kor: Két bors ökröcske, 6 és 8-kor: 39 lépcsőfok. Békéscsaba Szabadság: de. 10, 6 és 8-kor: Maraton életre- halálra, 4-kor: Magyar feltalálók. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Sárga Rózsa visszatér, fél 8-kor: Arany a tó fenekén. Gyula Erkel: fél 6-kor: Az örökség bajjal jár, fél 8-kor: Éretlenek. Gyula Petőfi: 3-kor: Riki-Tiki- Tévi, 5 és 7-kor: Hair. Orosháza Partizán: csak fél 6-kor: Ben Hur I—II. Szeghalom Ady: Uramisten.
