Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-07 / 105. szám
1985. május 7., kedd A magyar fahajóépítés egyik utolsó remeke a „Pöttyös” bárka a paksi Dunán, egy mohácsi hajóács munkája. A hajó a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet mindennap nyitva tartó halboltja. Az élőhalárusítás legtermészetesebb módjával egyszerre 70—80 mázsa halat tudnak őrizni az átlyuggatott hajótestben. A bárka nemcsak szépségével vonzza a látogatókat — a helybeliek és az átutazó autósok kedvelt, nagy forgalmú halpiaca. (MTI-fotó: Benkö Imre — KS) Napfürdözök — natúrban tony on, évi 10 000 forintért. Az egyesület országos központja 50 000 forintot adott a naturista strand céljára. A baranyai csoport meg társadalmi munkával — és amikor már szépen süt a nap — természetesen mezítelenül rendezi a terepet, ülteti az élősövényt a leskelődők ellen. Irodájuk is nyílott Pécsett, a 39-es dandár út 9/C- ben. A naturistának tisztelt meztelenek száma Baranyában meghaladja a kétszázat, és többé egyikük sem költ fürdőruhára. Orvos, bányász, pedagógus, kereskedő, szerelő, szóval mindenféle ember akad soraikban. A vegyes társaság legfeljebb abban egyöntetű, hogy a hölgyek közül általában csak a jó alakúak lépnek be közéjük, mert ezúttal nem a ruha teszi az embert. Horthy Miklós őfőméltósága persze riadót fúvatna felháborodásában, ha látná, hogy mi van az egykor az ő nevét viselő zátonyon. Mert ezeken a jó meleg hétvégeken ősemberi megjelenésű urak és szép derekú, mezítelen asszonyok huzigálják a szép törzsű nyárfarönköket. A testük minden pontjára napfényt váró pécsieknek, mohácsiaknak pedig nem kell többé jugoszláviai vagy várnai útra pénzt kiadni, a mohácsi holtág mentén zárt naturista fürdőhelyük lesz. A dolog persze új: a jogalkotás, a pedagógia gondjait is fölveti majd. Mert mondják Mohácson, hogy náluk kétszeresére nőtt a távcső ára, kéz alatt. Földessy Dénes A kanócfejű kiskölyök múlt szombaton berontott a mohácsi halászcsárdába: „Józsi bácsi! A Terka ráment a Horthyra és levetkőzött. De tiszta meztelenre!” Józsi bácsi három szó idejére megpihent a nagyfröccsel: „Most már szabad neki!” Néhányan azért vihogtak egy kicsit a Ter- ka nevű hölgyön, akiről nem tudni, kije a Józsi bácsinak. De ezekre a kajánsá- gokra egyre kevesebben figyelnek a Du- na-parti városban. Mert hivatalos engedéllyel megnyílik a natúristák strandja. Az első ilyen strand az országban. Mégpedig a várossal szemközti szakaszon, egy holtág mentén, az egykori Hor- thy-zátonyon. Ez lesz tehát az ország legújabb, s egyben legöregebb szenzációja. Mert mióta a Duna vize folyni kezdett és hajókat hord a hátán, a jó szemű matrózlegények alkalmanként mezítelen lányokra füttyentenek az uszályokról, be a parti bokrok tövébe. Isten napja évezredek óta jó, ha elér bőrünk minden pontjára. Csak a meztelenséget mostanában nudizmusnak nevezik, legújabban pedig Magyarhonban az abszolút szalonképes naturista szót agyalták ki rá, ne sértse már annyira a finnyásabbakat. Pecsétes papíron áll tehát: a Magyar Naturisták Egyesületének Baranya megyei csoportja húsz évre bérbe vett a bajai központú Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságtól 2, a mohácsi Dunavölgye Tsz-től 6 hektár területet az egykori Horthy-záKísérleti postahivatal Üj postahivatalait úgy igyekszik kialakítani, berendezni a Magyar Posta, hogy azok minél célszerűbbek legyenek, javuljon a szolgáltatások színvonala, s mérséklődjenek az építési, üzemeltetési költségek. Az utóbbi időben felépített falusi posták már mind típustervek alapján készültek, belső kialakításuk s a berendezés jól alkalmazkodik a speciális postai igényekhez, kényelmesebbé, könnyebbé teszi a munkát, gyorsítja az ügyfelek kiszolgálását. Eddig már 110 speciális kispostát építettek fel a falvakban, kedvező tapasztalatokkal, s most a nagyobb településeken létesítendő postahivatalok tipizálására kerül sor. Ennek első lépéseként felépült a veresegyházi kísérleti postahivatal; a nyár végétől már az új postán fogadják az ügyfeleket. Az épület tervezésében és kivitelezésében messzemenően törekedtek a gazdaságos megoldásokra: például az energiaköltségek csökkentése érdekében napelemes berendezés szolgáltatja a meleg vizet. A Postai Tervező Intézet a bútorok tervezésében egyaránt figyelembe vette a kényelmi szempontokat és a célszerűséget: arra törekedett, hogy minden postai munkafolyamatra más-más, a legalkalmasabb bútortípust alakítsa ki, amelynek alkalmazásával elkerülhetők lesznek a felesleges mozdulatok, tehát kevésbé lesz fárasztó a munka, ugyanakkor gyorsabb lesz a kiszolgálás. A kísérleti postahivatalban önkiszolgáló részleg is lesz, ahol az ügyfelek automatákból vásárolhatják meg a különböző értékcikkeket, feladhatják leveleiket, s telefonálhatnak. A tervek szerint augusztus 20-án adják át a veresegyházi postahivatalt, a kísérleti időszak az év végéig tart. Ezt követően értékelik a tapasztalatokat, majd egységesítik, tipizálják a különböző építészeti megoldásokat, a bútorokat. A jövőben az épülő nagyobb postahivatalokat már e bevált módszerek szerint tervezik, építik. Úttörők, munkásőrök Nem idegen a munkásőrség Békés megyei parancsnokságától, hogy jeles ünnepekkor megszervezi az úttörők között a különböző versenyeket. Most, hazánk fel- szabadulásának 40. évfordulóján, is ez történt. A tényleges felnőtt munkásőrök között az úttörők is részt kértek a vetélkedőn való részvéBrusznyiczki Zsolt télből. Ma már több mint 10 éve, hogy Tóth Pál ezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka felhívására létrehozta az úttörő munkásőr szakalegységeket. A megyében ez az újkeletű ifjú testület ma már 25 alegységet foglal magába. A fiatalok ismerkednek a munkásőrség életével, hivatásával, ők maguk is igyekeznek azokat elsajátítani. Azóta versenyeznek a megyei parancsnok által alapított vándorserleg elnyeréséért, amelyet a szarvasi úttörő munkásőr alegységnek is sikerült már nem egy ízben elnyerni. Ezt a mostani jubileumi verseny is igazolta, hogy a vetélkedő során a résztvevők gazdagabbak lettek a politikai és szakmai ismeret tekintetében. Még további lehetőség kínálkozik a fiatalokkal való találkozásra, a fiatalok nevelésére. Ezen a nem mindennapi eseményen is helytállt a Szarvasi 2. számú Általános Iskola két raja. A vetélkedő szenzációja volt két úttörő, akik mindössze 12 évesen a felnőtteknek is feladták a leckét példamutatásból, lelkesedésből és szorgalomból egyaránt. Nem maradtak el a gyerekek szakmai és politikai sikerei sem. Az érdeklődésemet különösen felkeltette Varga Andrea és Brusznyiczki Zsolt 6. A osztályos tanuló. A kislány és a fiú fegyveranyag- ismerete nagy feltűnést keltett. Politikai ismereteik is elismerést váltottak ki, és érdemeltek dicséretet. A vetélkedőn a pontszámaik csaknem elérték a felnőttek pontszámait. Ezek az ilyen összevont vetélkedők segítik elő az ifjúság nevelését a honvédelemre. Varga Andrea Kiemelten kell foglalkozni az úttörők munkásőr szakalegységében betöltött szerepükről. Varga Andrea szülei már több éve tagjai a Klucsjár Mihály Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett munkásőr egységnek. Mindketten tagjai a törzsnek. Ami a gyerekeket illeti és a legfontosabb, Andrea a géppisztolyt 25 másodperc alatt szedte szét, az összerakása pedig 36 másodpercig tartott. Zsolt sem maradt el, mindössze egy-egy másodperc volt az eltérés a két gyerek közt. Mind a ketten kitűnő tanulók. A kislány az iskolában sportol, kézilabdázik, bélyeget gyűjt, szeret olvasni. A fiú szereti a számítás- technikát, a matematikát. Az úttörő munkásőr szakalegy- ségbeli tevékenységük alatt a munkásőrök sokat foglalkoznak a gyerekekkel. Azért is nagy a kötődésük a testülethez. Ezek a gyerekek adják a műsort a munkásőrség ünnepi eseményein. Sok ilyen lelkes úttörőt találunk a szakalegységekben. A cserélődés is egészséges folyamat. Az innen kikerültek váltásként az Ifjú Gárda munkásőr szakalegységébe kérik a felvételüket. Ez tapasztalható az ifjúság körében, a megyében mindenütt, a munkásőrség iránti szere- tetben és megbecsülésben. Back Gyula Meleg otthon, békés évek Az elmúlt hét végén Gyulaváriban, hivatalosan is átadták a 6-os. számú öregek napközi otthonát. Az ünnepségen megjelenteket dr. Per- jési Klára városi főorvos köszöntötte és ismertette azt az erőfeszítést, amit a város vezetése tesz, hogy nyugodt, boldog éveket teremtsen az egyre nagyobb számban élő idős embereknek. Ennek egyik kézzelfogható jele e^, a volt szolgáltatóházból kialakított öregek napközi otthona, amelyben 35, többségében egyedül élő idős ember talál nyugalmas otthonra. És hogy mennyire elégedettek a gondozottak? Erre igazán jó példa Bálint János esete. Egyedül él már régóta. Örökölt az öccsével egy házat. Kifizette a részét, mert ketten nem lakhatnak együtt egy épületben. Nem marad utána senki, aki örökölje, így aztán, mert jó dolga van itt az otthonban, úgy határozott, a tanácsra íratja a házát, hogy amíg él, viseljék itt gondját. Az átadási ünnepségen Kiss Andrásné vezető vette át a működési engedélyt és a gondozottak nevében Kovács József né mondott meg- hatottan köszönetét a város vezetőinek azért, hogy ké- _ nyelmes, szépen berendezett, biztonságos, meleg otthont kaptak ajándékba. Béla Ottó Nyírbátori tetőfedő mesteremberek dolgoznak a gyulai belvárosi katolikus templomtorony felújításán, festésén. A légtornászokat megszégyenítő mesterek munkájának sok nézője akad Fotó: Béla Ottó A szemerkélő eső nehezen tört magának utat a sűrű ködfelhőn keresztül. Az autóban kellemes volt a meleg és a rádióból magyar nóta szólt. Az ablaktörlő gumija monoton hangon törölte a csatakos üveget. A szemből jövő gépkocsik sisteregve suhantak el és vesztek bele a sötétségbe. Fényszórónk fénye megtört a gomolygó eső szaggatta ködfalon és sápadtan hullott a feketén csillogó aszfaltra. Fejem hátra hajtottam és magamban együtt dúdoltam a nóta szövegét a láthatatlan énekessel. Mint már annyiszor, gondolatban az elrepült évtizedeket magam mögött hagytam és egykori pajtásaimmal kószáltam zegzugos falusi utcákon. A nóták régi-régi szerenádok emlékeit ébresztgették. Megemeltem a fejem. Tompa fények villantak el, mint egy nagy planetáriumban az imitált bolygók. Vég nélkül tolakodtak és mereven ragaszkodtak pályájukhoz a párhuzamosan repülő sárga fénygolyók. Az egyik hirtelen megbolondult. Letért pályájáról és felénk repült. Tükörképe tompán verődött vissza a vizes úttestről. A csattanás olyan volt, mint a távoli égzengés. Üres csend riasztott fel. Le akartam csatolni magamról a biztonsági övét. Nem értem el a rögzítő kapcsot. Nem tudtam levegőt venni. Mellkasomban, ott az eleven húsban borotvaéles kések forogtak, mint a húsdaráló. Pillanatra megpihentem. Szólni akartam, de nem hallottam a hangom, pedig .a szám, a nyelvem formálta a betűket. A biztonsági öv polipként szorított az üléshez. Ismét próbálkoztam kikapcsolni az övét. A kések dolgoztak a mellemben, de sikerült. A kikapcsolt övét a helyére akartam akasztani. Nem tudtam. Kívülről valaki két kézzel rángatta az ajtót. Sikerrel. Én kiléptem. Láttam, hogy tömeg vesz körül. Valaki a tömegből a nevemen szólított. Két oldalról karoltak belém. Előttem alattomos árok sötétlett. Vigyázzatok! — szóltam és elvesztettem az eszméletem. Életemben először szűnt meg így a kapcsolat köztem és a külvilág között. Nem fájt. Ilyen lehet a halál is. Amikor kinyitottam a szemem, még az árokparton feküdtem. Körülöttem emberek nyüzsögtek. Orvos hajolt felettem, vérnyomásom mérte. Hordágyra tettek. Nem megyek sehova, szóltam. Mondják meg, mi van a pilótámmal? Két kicsi gyereke van. Már a kórházban van, felelték. Megúszta. Nem volt igaz. öt a roncsok közül jóval később szabadították ki. Ott keresett — darabokra törve — az autó roncsaiban. És őt nem is vezették félre, amikor azt mondták neki, hogy elvittek a mentők. Intenzív, egyes ágy. Hallottam az orvos erélyes rendelkezését. Kérdezett, kérdeztek és én válaszoltam. Ügy hiszem összefüggően, odaillően. Pedig akkor már összefolyt bennem az idő. Összetört csontjaim kegyet- lenkedtek a húsomban. Megértettem, hogy az emberek itt, a halál mezsgyéjén fekszenek. Akik tulajdonképpen nem is betegek, hanem ösz- szetört emberek. Az egyik a magasból zuhant le, mások az emberi gondatlanság, a gonoszság vagy a féktelen indulat áldozatai. Felfogtam, hogy az erekbe vezetett nyloncsövek az életet jelentik. Az időt nem az óra, hanem a csepegő vér méri és fáradhatatlan küzdelem folyik az Emberért. Az Emberért, aki itt átalakul. Nem riasztja a riasztó látvány és természetévé válik mások segítése, kinek-kinek az ereje szerint. A kórteremben csend volt. Jó lett volna aludni, de agyvelőmben kegyetlen kovácsok verték üllőjüket. Izzó vasszikrák csillagszóró gyanánt pattogtak remegő szemgolyóimon. A párnám olyan forró volt, mint az olvasztó- kemence. Jégtömbök közé vágytam. Helyette kínzóim dolgoztak hatalmas fújtató- ikkal. Injekció után nyöszörögtem. Aztán elhalkult bennem a zaj, messze jártam. Suhogott a kasza. A nap egyre feljebb emelkedett és az aranyló búza véresre karmolta karjaim. A kalász pora bebújt átizzadt ingem alá. Sétára indultam a falumban, előttem kis tér, közepén kikopott a fű. Mi koptattuk ki. A hajdani akáccsemeték hiánytalanul veszik közre a teret. Hatalmas fákká terebélyesedtek. Vigyáznak Zuz- ka mama kis házikójára. Milyen sokáig élnek a fák. Végtelen erdőben jártam Moszkva alatt Vagyim barátommal. Búcsúztunk. Ültünk egy kidőlt farönkön és hallgattunk, ahogy elsuhannak az együtt töltött évek az eget takaró sűrű lombok felett. Így éltem újra a kórházi ágyon eddigi életemet. Vizsgáztam egyetemistaként és ugyanott vizsgáztattam kócos hallgatókat. Egyik pillanatban gyerek voltam, aztán meglett korú. Megfordultam mindenütt, ahol jártam eddigi életemben, örültem az örömöknek és újra bánatos voltam az elszenvedettek miatt. Korán elhalt barátaim látogattak meg a kórházi éjszakák csendjében. Közrefogtak és ágyam szélére ültek, sajnáltak, szemrehányást tettek, hogy egyre ritkábban idézem emléküket. Jó volt velük újra együtt lenni. A nyitott ablakon keresztül az egyik éjszaka a zöldülő fű illatát csempészte be a böjti szél. Virágoztak a fák. Szirmaik beborították az ágyamat, az egész kórtermet, mintha virágkamevál lett volna. Csodálkoztam, hogy ezt mások nem veszik észre. Összetört csontjaim forradásnak indultak. A tóparton hanyatt fekve órákig bámultam az ég kékjének változását, a könnyű paplanfelhők versenyfutását. Bordáim mindennap több levegőt engedtek szívni a tó illatából. Aztán nyár lett, gyönyörű, mindent éltető nyár. Arvay Árpád Túlélés
