Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-12 / 85. szám

1985. április 12., péntek Csak ez az egyetlen szó lebeg fekete drapérián a színpad fölött: TINA. Cik­lámen, vagy inkább lilás- bordó színnel hirdeti, a 47 éves (nem titkolja korát) világsztár két esztendő múltán újra Budapest ven­dége. „Emlékszel, milyen óriási volt?” — újságolja valaki mellettem a barátjá­nak. Bennfentes lehet, mert így folytatja: „A sajtótájé­koztatóról jövök. Most pe­dig szuper lesz, új műsor, új számokkal.” Itt tartok a nem éppen sportszerű hall­gatózásban, amikor híre megy: a protokollbejáraton készségesen megnyílt ajtó után, fotózásügyben a me­nedzser rendelkezik. Min­denben ő dönt. Jön is a megadott időpontra Hegedűs László, aki — mint később névkártyáján is olvasható — a Multimedia Ltd. kelet- európái igazgatója, minden budapesti könnyűzenei kon­certek főnöke. Ha valaki hi­teles információra éhes, egyedül őt érdemes keresni. Szóval megjön és mindjárt közli is, hogy a fényképezés­nek feltételei vannak, s aki ma este itt dolgozni akar, ehhez egy szerződést is alá kell írnia. Diplomatatáská­jából sokszorosított, cigaret­tapapír vékonyságú papír­lapokat vesz elő, közben so­rolja: a leglényegesebb, hogy a fotók csak újságköz­lésre használhatók fel. . . meg, hogy csak az első két szám erejéig lehet csattog­tatni a gépet, s hogy a fotós vállalja azt is: az itt készí­tett képekből a legjobb hármat, 18x24-es méretben, fekete-fehér kivitelben min­denki köteles elküldeni. Hogy hová, az szerepel He­gedűs névjegyén is. Választ­hatok, amelyik tetszik. Az egyik cím: P. O. Box 2932 D—1000 Berlin/West 30 Germany. A másik: Re­gistered office: Central House Upper Woburn Place London WC1H OQA. A világítás gyér, de az angolul tudók sem igen fir­tatják a cigarettapapírt, alá­írják — feltehetően csak az jár az eszükben, fotózni pe­dig kell, a lap várja a képe­ket. A Prognózis együttes fo­tósa bajban van, amikor a menedzser azt tudakolja tő­le, melyik lapot képviseli, de ő is kap az áhított önta­padós sárga cédulából. He­gedűs az aláírás után min­den további nélkül nekünk is átnyújt egyet. A kronológiai jellegű foly­tatással itt fel is hagyhatunk, kevéssé lényeges arról el­mélkedni, hogy már az elő- zenekar, a bizonyára jobb formára is képes Prognózis is késik, meg persze az este sztárjai is. Van is ebben va­lami izgalmas. Nő a fe­szültség, a várakozás. Aztán B. Tóth László bejelenti Tina Turnert, erre vár úgy szemre tizenkétezer tini és nem tini. Ajánlatos lesz las­san a színpad felé sodródni. Az elválasztó korlát (kerítés) mögött marcona fiatalembe­rek állnak, szemben a kö- zözönséggel. Egyikük rendkí­vül választékos — mint aki nem is rendezőnek szegő­dött —, akad viszont zsiráf­csíkos, ceignadrágos ifjú is, őt inkább a „másik oldalon” lenne könnyebb elképzelni. Újságcikkekből is tudhatjuk: a szervezőknek nem árt mindenre felkészülni, sok rendbontás előfordult az el­múlt három év alatt. Még jó, hogy eszembe jutnak a rendbontások, mert külön­ben alig hinnék a' szemem­nek: az egyik rendező kerí­téskarónak is használható botot szorongat... Ennek fe­le sem tréfa. Megjelenik Tina Turner, kattannak a gépek. Amikor az együttes újfent üdvözli és lekonferálja az el­ső számot, s épp, hogy bele­kezdenek a másodikba, el­lentmondást nem tűrően jönnek a rendezők és a mintegy hat (?!) fotóripor­tert kiparancsolják a „ka­rámból”. ‘ Valaki közülük megjegyzi: „öregem, ezek úgy kirúgtak bennünket, mint a ...” Most kéne megkeresni He­gedűst újra. Mintha a szer­ződés (?!) másképpen szólt volna. A szóban is megerő­sített egyezség két számról íródott, előzőleg háromról is beszéltek. Most már csak azon aggódom, mit szólnak Londonban a Centrál-ház- ban, ha nem küldöm el az általam legjobbnak ítélt ké­peket, amely ”az együttes készítendő albumába kerül majd”. No, majd kiderül, ha szólnak, isten bizony vissza­válaszolok (telefonálok), le­het, hogy jobbat is tudtam volna, ha hagynak ... Leg­feljebb kimaradok az album­ból. Azért korántsem mellékes, hogy Tina Turner és együt­tese szenzációs sikerrel „csi­nálja meg” a koncertet. És abszolút rászolgál a — lé­vén húsvételő — hatalmas nyuszira! Egyszer valaki szembe di­csérte a hangját, mire azt válaszolta Tina: „ugyan, ne üdvariaskodjon, tudom, hogy rikácsolva énekelek ...” Akárhogy is van, Tina Tur­ner ezzel a hanggal lett vi­lágsztár, kapott nemrégiben Grammy-díjat, s lett leg­utolsó, Privat dancer című lemeze minden eddigi sikert elsöprő. A világítástól a hangtechnikáig minden olyan tökéletes, hogy a koncert bármelyik percéből kiérződik — itt semmi sincs a vélet­lenre bízva. Tina egymaga betölti hangfával, tempera­mentumával, táncával a ha­talmas színpadot, s ha egy picit eltűnik ruhát váltani — ott a szintén csak leg­nagyobb jelzőkkel illethető zenekar; Kenny Moore — zongora, Jack Bruno — dob, Bob Feit — basszus, Tim Cappello — orgona, Jamie West-Oram — gitár. Pár nap múltán a BS igaz­gatója az anyagiakról nyi­latkozik a Rádióban. Ezek szerint 400 ezer forint tisz­ta haszon volt a bevétel, igaz, nem kis, másfél milli­ós kockázat árán. Két éve tudniillik nem volt teljesen telt ház, igaz akkor két kon­cert szerepelt a műsorban. Az üzlet tehát jól sikerült — alighanem mindkét félnek. Tanúsíthatjuk, a közönség is jól járt. Mindent összevetve mégiscsak ez a legfontosabb. S akik továbbra is csak a hangszalagokról, lemezekről élvezhetik a különben most Budapesten is hallott Tina- slágereket, a Nutbusch City-t, vagy az I Can’t stand the rain, a What’ s love got to do with it, meg az új köntöst kapott Proud Mary-t, azoknak íme, egy kis hangulatidéző — képek­ben. Kép, szöveg: Fábián István Szabálysértési ügyek Dobozon mulasztás esetén szabálysér­tési ügy lesz a dologból? Máshol adandó esetben el­intézik a dolgot egy-egy fe­nyítéssel. — Árvízveszélyes területen élünk. Az elmúlt évtizedek­ben többször volt rá példa, hogy rendkívüli körülmé­nyek között kellett felkészül­ni a település kiürítésére. Szerencsére, a kiürítésre még nem került sor, de ér­tékmentésre már igen. Azok­nak az embereknek, akiknek ilyenkor konkrét feladataik vannak, nagyon nagy a fe­lelősségük. Tudniuk kell, hogy mi a kötelezettségük, hiszen az emberek százainak, ezreinek élete nem játék­szer. Az idei statisztikák sze­rint 1985 lényegesén keve­sebb szabálysértést hoz majd, mint az előző évek. Napjainkig mindössze 17 sza­bálysértés történt. ■— Mivel magyarázható ez? — Véleményem szerint az­zal, hogy megfelelő a bírsá­golási gyakorlatunk, és sike­rült javítani a kisebb-na- gyobb közösségek visszatartó erejét. A bírságolási gyakor­latban az az elvünk, hogy alapos, személyre szóló mér­legelés után olyan bírságolá­si összeget kell kiszabni, amelynek megfelelő a visz- szatartó ereje. Például ta­valy egy ezer forint értékű kerékpár ellopását 6 ezer fo­rinttal bírságoltuk meg. Ál­talában igyekszünk a bírsá­golási lehetőségek maximu­mához közeledni. De legalább ennyire fontos a közösségek visszatartó ereje. Tárgyalá-, saink nyilvánosak. A külön­böző fórumokon rendszere­sen beszámolunk a szabály­sértési ügyekről. A gazda­sági egységek, intézmények időről időre kérik, hogy ösz- szegezzük tapasztalatainkat. A súlyosabb esetekben pedig értesítjük az elkövetők mun­kahelyét. Lovász Sándor „Békéscsabát jobban S2 Tanítványok Fesztiválok, találkozók. A lehető legjobb alkalmak a bemutatkozásra, a tapaszta­latcserére, a tanulásba. Ám legfőbb érdemük nem ez, s nem is a világjárás: hisz hol kötődhet annyi barát­ság néhány nap alatt, ha nem e vidám, tarka forga­tagban, ahol egyazon érdek­lődési körűek találkozhat­nak, ismerkedhetnek osz- sze. Olykor hosszú évekre szólnak ezek a barátságok, melyek nem csupán az egyes embereket, di kinek-kinek a csoportját is gazdagítják, így volt ez a békéscsabai Balassi néptáncegyüttes, és a koppenhágai táncosok kö­zött is ... Lassan 15 éve, az NDK- ban ismerkedett meg Knud Polycarp a békéscsabai együttes koreográfusával, Born Miklóssal. Azóta nem­egyszer találkoztak. Leg­utóbb —’az elmúlt héten — a koppenhágai táncosok lá­togattak el Békéscsabára, hogy a magyar tánchagyo­mányokkal itt, helyben is­merkedjenek. Délelőttön­ként kemény próbákon íz­lelgették a somogyi tánc­anyagot, s ez már csak azért is dicséretes, mert a legfia­talabb táncos a 26., a leg­idősebb pedig az 50. évében döntött úgy, hogy hazánk­ba utazik (táncot tanulni!). — Nálunk nem csupán a fiatalok kedvtelése a tánc — mondta bevezetőül a 10 tagú csoport vezetője, Knud Polycarp, majd Kretzné Vi- czián Ilona tolmácsolása ré­vén azt is megtudtuk, hogy egy magániskola táncosai látogattak Békéscsabára. Tanulnak ott a könyvkö­téstől a zenéig, s a főzéstől veretjük, mint Budapestet" Dániából az aerobicig mindent. A néptáncszekciónak — mely­nek vezetője beszélgetőpart­nerünk — 260 hallgatója van, akik 12 csoportba jár­nak. Ebből négy a 60 éven felülieké. Az idősebbek nap­közben, a fiatalabbak mun­ka után, este próbálnak. — Az egész világ táncha­gyományaiból merítünk. Fő­leg európai táncokat tanu­lunk, de akad műsorunkban amerikai koreográfia is. Né­hány csoportunk a skót nép­táncra specializálódott, több nemzetközi és egy magyar csoportunk is van, ez utób­biból most négyen jöttekel. Előadásokról esik szó. Az elmúlt években harmincszor, negyvenszer léptek fel Kop­penhágában és környékén. Korábban Ausztriában, Svájcban, Belgiumban, Svéd­országban és az NSZK-ban mutatkoztak be. — Itt, Magyarországon még nem szerepeltünk, de többször jöttünk tanulni. A „balassásokat” immár ötöd­ször keressük fel. A várost is megszerettük, kedvesebb nekünk Budapestnél is. S milyen szívesen fogadtak minket! Még egy dán tán­cot is tanultak, amit körül­belül úgy tudnak, mint mi a magyart — mosolyog. A programról mesél, hogy vasárnap az együttes próbá­ját nézték meg, egy másik este az eleki pávakör tag­jaival ismerkedtek, de vol­tak vendégségben is a csa­bai táncosoknál... wwwwwvwv A dán táncosok Pécsre utaztak tovább, ahol a Ba­ranya együttes látta őket vendégül, majd egynapos budapesti tartózkodás után indultak haza, hogy otthon továbbadják a magyar nép­táncanyagot, öregbítve ezzel is jó hírünket. Nagy Ágnes Próbán ... Nem könnyű a magyar tánc Fotó: Kovács Erzsébet Dobozon az elmúlt években általában 80—100 szabály­sértési ügyben hozott határozatot a nagyközségi tanács. A tavalyi év azonban kiugró „eredményt” produkált. Pon­tosan 125 esetben kellett szabálysértési eljárást kezde­ményezni. A növekedésnek elsősorban nem az a magya­rázata, hogy lazult a doboziak állampolgári fegyelme, hanem az, hogy 1983 őszén megváltozott a szabálysérté­sek elbírálása. Addig ezer, azóta pedig 2 ezer forintos felső határtól beszélhetünk bűncselekményről. Módosult a szabálysértési bírságok összege is. Korábban 10 ezer fo­rintig, 1983-tól 20 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújt­ható a szabálysértési vétséget elkövető személy. A szabálysértésekről, jelle­gükről, gyakoriságukról Danes Lajost, a tanács igaz-r gatási előadóját kérdeztük. •— Melyek voltak tavaly a leggyakrabban előforduló szabálysértések? — Mint minden évben, úgy 1984-ben is a legtöbb sza­bálysértés a tulajdon elleni, illetve a köztisztasági sza­bálysértések kategóriájába tartozott. A tulajdon elleni szabálysértéseknél változat­lanul a bolti lopások a leg­gyakoribbak. Sajnos, az sem változott, hogy legtöbb bolti lopást fiatalkorúak követik el. De tavaly volt olyan ese­tünk is, amikor vállalati anyagból fűrészgépalkatrészt készítettek az üzemben és a kerítésen át akarták haza­vinni. A köztisztasági ügye­ink jó része az illegális sze­méttelepekhez kapcsolható. Vagy: megszüntettünk egy szeméttelepet és kitettük a táblát, hogy ezentúl ide sze­metet lerakni tilos. Volt, aki a tábla tövéhez pakolta le a háztartási hulladékot. Egyéb­ként 1984. április elsejétől megszerveztük, hogy hetente egyszer minden utcában egy szemeteskocsi összeszedi a házak elé kukákba, vagy zsá­kokba kirakott szemetet. Ha­vonta 15 forintot kell ezért családonként fizetni. Azóta lényegesen kevesebb az ilyen jellegű szabálysértési ügy. Arról van szó ugyanis, hogy nem éri meg szabálysértési bírságot megkockáztatni. — A fentieken kívül mi­lyen szabálysértési ügyek fordultak még elő? — Volt, aki elmulasztotta a lakcímváltozását bejelen­teni. A másik esetben trá­gyalevet engedtek a közcsa­tornába.. Nem tisztították el a házuk előtti járdaszakasz­ról a havat. Sajnos, évrpl év­re előfordul egy-.két család­nál, hogy a szülők annyira nem törődnek a gyerekük­kel, hogy a gyerekek isko­lakerülővé válnak, elmulaszt­ják tankötelezettségüket. Előfordult közterületen való alkoholfogyasztás, részeg randalírozás. A legnagyobb vihart egy 1983-ról áthúzódó ügy okozta. Két család bir- tokháborítási perben állt egymással. Szó szót követett, végül becsületsértésért fizet­tek szabálysértési bírságot. Számomra viszont az az ügy a legemlékezetesebb, ame­lyikben polgárvédelmi köte­lezettség megszegése miatt kellett pénzbüntetést kiszab­ni. Két helyi lakos ugyanis nem jelent meg a kötelező polgárvédelmi oktatáson. Tá­vollétüket nem tudták iga­zolni. — Miért olyan fontos Do­bozon a polgárvédelmi köte­lezettségek teljesítése, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom