Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

Cseres Tibor hetven éves Amikor a hatvanas évek­ben a szélesebb olvasóközön­ség is megismerte Cseres Ti­bor nevét és alkotásait, már kész, érett író volt. Mind­annak emberileg és esztéti­kailag birtokában volt, ami a magyar prózairodalom él­vonalába emelhette. Hosszú út vezetett odáig. Gyermekkorában szakadt el szülőhelyéről, Gyergyóból, Székelyföldről. Budapestre került, többféle iskolát pró­bált, közgazdasági diplomát is szerzett Kolozsvárott. Ver­sekkel indult irodalmi pá­lyáján, mint annyian, akik később a próza rögös útjára tértek irodalmunkban. Nemzedékének is megha­tározó élménye, sőt sorsa volt a háború. Cseres Tibor megtapasztalhatta a második világháború minden borzal­mát katonaként, civilként is. A felszabadulás után egyike volt az első lapcsinálóknak Békéscsabán.. Aztán jó né­hány esztendő telt el újság­írással, írással, de igazából a Hideg napok című regénye emelte be az irodalmi tudat­ba Cseres Tibor munkássá­gát, holott novellái, regényei, s nem utolsósorban publi­cisztikai írásai már régen sejtették, hogy nagyobb ívű munkái vannak készülőben. És jöttek is a művek, kisre­gények, a Parázna szobrok, az Én, Kossuth Lajos című legutóbbi nagyregénye iga­zolta a folytonos olvasói vá­rakozást. S az írói műhely­ben készülődnek az úiabb művek, a történelmi közel­múltba ágyazott ábrázolások. Mert ábrázoló figurákat al­kotó, helyzeteket megterem­tő író Cseres Tibor. Azért hangsúlyozzuk, mert napja­ink modern prózakísérletei mintha lemondanának az irodalom alapvető céljáról és módszeréről: az ábrázolásról. Cseres egész írói munkás­sága — mesélő kedve ellené­re is — dokumentumokon, hiteles történelmi adatokon alapszik, akár a múlt szá­zadban játszódó „történelmi” munka,' akár a közelmúlt valamelyik korszaka. A do­kumentumokkal azonban író­ként bánik,, a histórikusság csak megtermékenyítője, ser-_ kentője az írói képzeletnek,’ s egyben megteremti a hite­lességet a mű alakjai köré. Nagytudású író, minden munkájához szinte filológusi felkészüléssel fog neki. De a pontos adatok, a történelmi környezet hiteles rajza soha­sem rontja el a mű olvas­mányosságát, eztétikai érté­keit. Alakjairól szinte min­dent tud, s ez a realista prózaíró egyik legfontosabb adottsága, éltető ereje Cse­resnél is. Külön kellene méltatni írói eszközei közül a nyelvet, mondatainak megkomponá- lását, archaikus ízeit, s a székelység nyelvi lelemé­nyeit felidéző szóképeit. Bal­ladában tömör és kifejező nyelven ír Cseres Tibor, fel­felvillantva egy-egy régi ki­fejezést, s mégis a mai be­szélt nyelv közvetlenségével szólnak alakjai az olvasóhoz. Cseres Tibor közéleti em- • bér; szokták mondani, hogy ő az írók között amolyan „elnök típusú” alkat. Több­féle elnökséget viselt már az irodalmi életben, jelenleg az Irodalmi Alap vezetőségének elnöke hosszú évek óta. Ke­vesen ismerik ezt a — tes­tületet, hiszen nem a nyil­vánosság előtt folyik tevé­kenysége, — minthogy Ma­gyarországon az íróknak nincs (nem is volt) szakszer­vezete. Az Alap egyebek kö­zött egy kicsit szakszervezeti érdekvédelemmel is foglal­kozik. Családi gondok és örömök (temetés és gyer­mekszülés) éppúgy tarkítják az író, az irodalmár életét, mint a társadalom más ré­tegeiét. Cseres Tibor ismeri és számon tartja pályatársai­nak írott munkáit csakúgy, mint életük egyéb esemé­nyeit is; s így tud bölcsen döntést befolyásolni, vagy éppen elnöki szavával dön­teni ösztöndíjról, díjról, iro­dalmi támogatásról. Hetvenedik születésnapján egyik novellájának kiraga­dott mondatával köszönthet­jük: „Kívánom, hogy sora­ink egészségben találják ked­ves családjával együtt.” Funk Miklós fl hagyomány folytatódik áFÉSZ-ek KISZ-istáinak kétnapos találkozója Nemrég arról hallottunk, hogy a Békés és Vidéke ÁFÉSZ Váczi Mihály Szo­cialista Brigádja és a szö­vetkezet Kun Béla KISZ-i szervezete úgy határozott, hogy megkísérli ismét felele­veníteni, életre kelteni a ko­rábban már hagyománnyá lett találkozót. Az említett szocialista brigád és a KISZ-szervezet magára vál­lalta a rendezés, a vendég­látás teendőit is. Hittek ugyanis abban, hogy a ko­rábban már hagyománnyá lett találkozók elmaradása nemcsak nekik hiányzik, ha-> nem más KISZ-fiatalnak is. Jól gondolták. Ugyanis leve- lezgetésükre, telefonálgatá­saikra a megye 16 ÁFÉSZ KISZ-szervezete közül több mint tíz jelentette be rész­vételét a március 30. és 31- én Békésen rendezett kétna-> pos találkozóra. Szombaton délután tehát a megye kilenc ÁFÉSZ KISZ- szervezetének 10 csapata ült asztalhoz, hogy a régi ha­gyományoknak megfelelően hazánk felszabadulásával, to­vábbá szövetkezet- és ifjú­ságpolitikai, illetve kereske­delmi, vendéglátóipari té-> mákban vetélkedjenek. A több óráig tartó, nagyon ke­mény szellemi torna első he­lyezettje ez esetben a Me- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ Il-es csapata lett. Paczuk József, a Békés és Vidéke ÁFÉSZ elnöke, mint a zsűri elnöke ezután a há­zigazda szerepét vállaló szö­vetkezet, illetve szakszerve-, zeti bizottság és a Kun Bé­la KISZ-szervezet különdíját adta át a mezőkovácsházi Il-es számú, a mezőberényi és a békéscsabai ÁFÉSZ KISZ-csapatának. A MÉ­SZÖV különdíját Marényi József, a megyei szövetség ifjúsági bizottságának titká­ra a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ csapatának adta át. Tegnap, vasárnap gazdag sporteseményen és városnév zésen vettek részt az ÁFÉSZ- ek KISZ-szervezeteinek fia­taljai. — Balkus — Emléktábla­avatás A Somogy megyei jákó— nagybajomi vasútállomáson szombaton ünnepélyesen fel­avatták F. Sz. Szmislajev szovjet őrmester emléktáblá­ját, aki 1945. március 7-én a fasisztákkal vívott harc során az egyik német tank alá .vetette magát, s azt föl­robbantva hősi halált halt. Az emléktáblát megkoszo- zúzták a Somogy megyéi, Kaposvár városi, Nagybajom ,és Jákó községi párt-, álla­mi és társadalmi szevezetek, a fegyveres testületek, a MÁV, valamint az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. DUTEP-tervek A 6300 építőmunkást fog­lalkoztató, kecskeméti szék­helyű Duna—Tisza közi Épí­tőipari Vállalat hazánk mái sodik legnagyobb kivitelező cége. Az elmúlt évekhez ha­sonlóan ez évben is jelentős tervet készített a vállalat. A program szerint 1985-ben 2200 millió forint értékű ha­gyományos építőipari terme­lést, 1400 millió forintnyi ipari termelést szeretnének elérni, s ezenkívül több mint 500 millió forint értékű ex­portberuházáson dolgoznak Algériában. Dr. Fáy Ferenc, a DUTÉP vezérigazgató-helyettese tá-i jékoztatójában elmondta azt is, hogy tevékenységüknek 94 százaléka lakás- és a la­kásokhoz kapcsolódó beruhá­zás. Ez évben 2380 lakás át­adásával számolnak, melyet Bács-Kiskun és Pest megyé­ben, valamint a fővárosban építenek. A beruházások 99 százaléka maximált áras. A DUTÉP-nek, mint más építőipari szervezeteknek, a házgyári termékeikkel kap­csolatban nincsenek különö­sebb gondjaik, házgyáruk \z elkövetkezendő 1 egy-két év­ben is még maximálisan ki­használt. Az ipari termelé­sükben viszont bizonyos fo­kú átrendeződés történt ez évtől: 700 millió forint érté­kű terméket értékesítenek, más építőipari kivitelezők­nek. E termékek csoportját főleg a vasbeton elemek, fa nyílászárók, előre gyártott hőszigetelt távfűtő-vezeték­rendszerek és lakatosipari termékek adják. Ami a felújítást illeti, ar­ról a vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy e rnunkákra leányvállalatot szerveznek, s az elkövetkező évtől műkö­dési területükön az új leány- vállalat végzi majd a fel­újításokat. A tájékoztatón szó volt arról is, hogy szű­kíteni kívánják működési te­rületüket, ugyanis a nagy szállítási távolságok miatt költségeik meglehetősen ma-, gasak. — sz — Mindenki söpörjön... Környezetvédelmi szemlén a megyeszékhelyen Ahogyan a tavaszi nagy- takarítás előtt a szigorú sze­mű háziasszony padlástól a pincéig bejárja a házat, vá­roskapuktól a lakótelepekig sorra járták a városi környe­zetvédelmi szemle résztvevői az elmúlt héten, a napos­szeles csütörtökön Békés­csabát. Ott volt a szemlén a megyei és a városi tanács építési, illetve műszaki osz­tálya, a kertészeti és köz- tisztasági vállalat, a Haza­fias Népfront, a KÖJÁL képviselője, <; részt vett a szemlén Sasala János, a me­gyeszékhely tanácselnöke. A tanácsháza hátsó udva­rából indulunk a szemlére egy mikrobusszal. Az első megjegyzés, a Penza lakóte­lepi, még mindig ponyvával burkolt szobrok láttán hang­zik el: „Ideje lenne már le­szedni a ponyvát. Miért kell ezért külön szólni, akinek a dolga, nem veszi észre?!” A Szabadság téren és az Ist­ván király téren át a Bé­kési út felé tartunk. Idelát­szik a galambpiszok-csúfí- totta színház — ideje lenne végre megszabadítani a vá­rosközpontot ezektől a ga­lamboktól, A Szabadság tér tiszta, rendezett, a régi pos­ta előtt viszont építési tör­melék éktelenkedik. Valaki büntetést emleget, a többi­ek rábólintanak. Rátérünk a Békési útra, kimegyünk a konzervgyárig. „Itt talán tudták, hogy jövünk?” — jegyzi meg tréfásan a ta­nácselnök. Példásan tiszta és rendezett a gyár környé­ke, a főbejárat előtti kör alakú ágyásban már friss virágpalánták díszlenek. Visszafelé az I-es ipari fő- útra térünk. Balra jókora területet törmelékanyag bo­rít, még épületalap-darabok is látszanak. Rejtély, hon­nan, kik hordták ide. „En­nek is utánanézünk” — ke­rül újabb sor a jegyzettömb­be. Nem a legrendezettebb az üdítőital-ipari vállalat környéke, és a FORCON ke­■ »-’i Wif V-Ä' Szemét a csatornában ...és a vasút menten Fotó: Kovács Erzsébet Ez igen! rítése mentén is elhanya­golt, gazos a terület. Szé­pen rendbe hozták viszont az ÁÉV központi telepének főbejáratát, elkészült a por­ta. „Ez a városkapu nem a legszebb” — ingatja a fejét a tanácselnök a Békési úti zsilipnél. Elhanyagolt a csa­torna partja, mnident elbo­rít a szemét, a nagy halom nyesedéket nemrég dobhat­ták ide, nyilván valamelyik közeli házból. „Pedig ez jel­zett turistaút, itt halad a kék túra útvonal” — jegyzi meg Juhász Attila, a me­gyei tanács építési osztályá­nak főelőadója. A Békési útról a Berényi útra kanyarodunk, onnan pe­dig jobbra, a Lenkey utcá­ba. Az utca végén húzódik a záporoztatok közötti csa­torna, amely egy része az itt kialakított egyik nagy csapadékvíz-elvezetési rend­szernek. A töltés tövében itt is szemét, odébb még istál- lótrágya is, pedig már tele­pítettek ide egy szemétszál­lító konténert. Túl a Berényi úton a Len­key utca másik szakaszát is szemrevételezzük. „így kel­lene minden utcát rendbe hozni” — dicsérik többen is. Nemrég készült el itt a csapadékvíz-elvezető árok átereszekkel, az innen nyíló földes utcák elején széles sárrázókkal, egyszóval taka­ros, rendezett ez a szakasz. Rövid sétát teszünk a Be­rényi úti temetőben is. Négy gesztenyefa között áll Hor­váth Jánosnak, az első bé­késcsabai gimnázium igaz­gatójának síremléke. A sír elhanyagolt, akár Achim L. Andrásé. Szép gesztus lenne valamelyik középiskolától, szocialista brigádtól, ha vál­lalkozna e sírok rendben tartására. Mit lát a Budapest felől vonaton Békéscsabára érke­ző utas a város szélén? Aki errefelé járt vagy utazni szokott, tudja: hatalmas sze­métdombot, pontosan a tiltó tábla mögött, a Lenin Tsz területén. Idős néni matat a szeméthalom szélén — csak­hogy ő kivételesen nem ho­zott, hanem visz hulladékot: „Kihordják a sok gallyat, nekem meg éppen jó lesz tüzelni a sparheltba.” A következő hely, aho; megál­lunk, a Tabán temető. Az első világháború halottai­nak állít emléket a hősök szobra, amely ipari műem­lék, s amelyet hamarosan helyreállítanak. Most a Kétegyházi úton járunk. Az út mentén sze­metet sodor az erős szél, nyilván a szeméttelepre igyekvő járművek szórták — ha szabályosan rakodná­nak ez nem fordulhatna elő. Kulturált, szépen rendezett a DÉLÉP háza tája, ez kevés­bé mondható el néhány más itteni nagyüzemről. Megnéz­zük a szeméttelepet is, amit a kertészeti és köztisztasági vállalat kezel. Ide sürgősen út kellene, nagyobb esőzések után aligha tudnak közle­kedni a kukás kocsival. Jamina utcáit járjuk. Sok az ápolt, szépen rendezett porta, de látni reménytele­nül rendezetlen, elhanyagolt kis mellékutcákat is. Több helyen vezetik a gázt, a csa­padékvíz-elvezetőt. Bízzunk benne, hogy utána rendesen helyreállítják a területet. Szétnézünk a kertészeti vál­lalat épülő új telepén — az ígéretek szerint az idén ké­szen lesz —, aztán a Bartók Béla útról irány a Lencsési út. A Bartók Béla úton az új lakóépületek környékén feltűnő a sok szemetes kon­téner. Mint kiderül, a sze­méttároló helyiségek ajtaján nem fér be!... Akad látni­való a Lencsési út két ol­dalán is. Itt is akad még bőven rendezni- és takaríta­ni való, a Haán Lajos tér szélén húzódó, rendetlen összevisszaságban épült ga­rázsok helyébe érdemes len­ne egységes, takaros garázs­sort építeni. Szigorú, kritikus szemmel vizsgálódtak az illetékesek ezen a szemlén, amelynek minden helyszínét, útvona­lát hosszú lett volna itt sor­ra venni, hiszen érintette a szemle útvonala például a város környéki községeket is. Annyi bizonyos, hogy bőven van még mit sepre- getni a megyeszékhelyen, a szó szoros értelmében. Igen, a tanácsnak is, de nem csu­pán a tanácsnak, mint aho­gyan sokan vélik, megfeled­kezve saját kötelességükről. Mert ha mindenki komolyan venné a tiltó táblákat, ha mindenki venné a fáradsá­got, és elballagna a legkö­zelebbi hulladékgyűjtőig, s ha a saját háza, üzeme, vál­lalata, hivatala, üzlete előtt és körül mindenki tisztán és rendben tartaná a háza táját, szebb, ápoltabb lehet­ne a város. S mindez így kevesebb pénzbe is kerül­ne. .. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom