Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

NÉPÚJSÁG 1985. április 15., hétfő-ben láttuk — rákérdeztünk: Mi lesz a megyei kábeltévével? A HÉT tegnapi adása több hazai és külföldi téma mel­lett a kábeltelevíziózás hely­zetével is foglalkozott. Az országban jelenleg 12 helyen működik városi televízió, melyek összesen 350—400 ezer embernek adnak tájé­koztatást a lakóhely életé­ről. A HÉT a miskolci és a budapest-gazdagréti adások példáján keresztül mutatta be a helyi televíziózás hazai helyzetét. Miskolcon tízmilliós beren­dezéssel és főállású appará­tussal, Gazdagréten fél milli­ót érő eszközökkel (mellet­tük bérelt technikával) és társadalmi munkásokkal dol­goznak. Az előbbi helyen 3500, Budapesten pedig 1100 lakásban nézhetik a városi adást. A kábeltelevízió tech­nikai- és személyi feltételei­ben tehát nagyok a különb­ségek. Közös sajátjuk azon­ban, hogy nagy sikerük van és az adást szervezők és a nézők egyaránt nagy jövőt látnak bennük s ami a leg­fontosabb: vannak és mű­ködnek. De mi lesz Békéscsabán és a megye többi városában. A választ Sprőber Józseftől, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetőjétől és Lukácsi Sándortól, a Gelka újonnan kinevezett igazgató­jától kértük: — Mi nem városi, hanem megyei televíziót szeretnénk létrehozni! Közösen a megyei tanács tervosztályával, erről a koncepcióról készíttettünk tanulmánytervet — mondja Sprőber József. — Tudjuk, hogy egy ilyen rendszer lét­rehozása több munkát, na­gyobb szervezést és több pénzt is igényel, de bízunk benne, hogy mindez össze­jön. A közeljövőben össze­hívjuk a városok vezetőit, szakembereit és egyeztető értekezletet tartunk! Itt nyi­latkozik majd mindenki, mennyivel tud hozzájárulni a rriegyei kábeltévéhez. Mi szeretnénk ha a fejlesztés el­ső üteme a lehető leggyor­sabban megvalósulna. — A megyei kábeltévé első ütemének műszaki feltételei gyakorlatilag adottak. — mondja Lukácsi Sándor, aki részt vett a tanulmánytervek elkészítésében is. — Világos, hogy egy ilyen rendszert nagy lakótelepeken kell in­dítani, ilyenek Békéscsabán és Gyulán is vannak. Sze­rintünk ahhoz, hogy a meg­lévő kábelhálózat szükséges korszerűsítését elvégezhessük és a stúdiót felszereljük há­rom millió forint kellene. A szellemi, műszaki háttér ren­delkezésünkre áll. A kábel­tévé legfőbb elemei, sőt még a műholdvevő is Békéscsa­bán a Híradótechnikai Vál­lalatnál készül. A Gelka vál­lalja a rendszer kiépítését és üzemeltetését, a műsorról pedig nyilvánvalóan a Nép­újság munkatársai gondos­kodnak majd. Rajtunk, mű­szakiakon, semmi sem múlik, ha megkapjuk a megbízást és a szükséges pénzt még az év vége előtt 1000—3000 lakásban jelentkezhet a me­gyei kábeltévé. — Szó esett a műholdról. Mennyire megbízhatóan ve­hető nálunk a műholdas adás? — Technikai akadálya nincs, a szükséges berende­zések mintadarabjai elké­szültek, a HTV a tervek sze­rint az idén már öt beren­dezést gyárt. Hogy ebből a megyei rendszernek jut-e az — gondolom — csak azon múlik, megérkezik-e időben a megrendelés. — A kábeltévé csak a la­kótelepieké lesz? — Az első két ütemben igen, mert a kábelhálózat ki­építésének költségei családi házas környezetben nagyon nagyok. Keressük egy ol­csóbb kivitel lehetőségét, mellyel a költségek elvisel­hető szintre csökkenthetők és akkor a harmadik, illetve a további ütemekben a kert­városi lakások is bekapcsol­hatók lesznek. L. L. Hallássérültek emléktűrája Az emléktúra részvevői megkoszorúzták a békéscsabai Fel- szabadulási Emlékművet is Fotó: Fazekas László A Hallássérültek Országos Szövetsége szombaton és va­sárnap Békéscsabán rendez­te meg a nyolcadik országos felszabadulási emléktúráját. Szombáton délután a részve­vő negyvennégy fiatal a kö­zépiskolai fiú- és leánykollé­giumban szóbeli és írásbeli vetélkedőn adott számot tudásáról. Tegnap, vasár­nap délelőtt Pósteleken a Békés Megyei Természetba­rátok Köre négy és fél .kilo­méteres akadályversenyén vettek részt a hallássérült fiatalok. A két nap során született eredmények összeg­zése után vasárnap délben hirdették ki az elért helye­zéseket. Az összesített csa­patversenyt a Pécsi Hallás- sérültek Szövetségének Ifjú­sági Klubja nyerte meg, míg az egyéniben Szuper Tibor, pécsi versenyző bizonyult a legjobbnak. p. f. Hz Egészségügyi Minisztérium közleménye Hazánkban tavaly az átlagosnál több volt a szalmonellás meg­betegedés, ezért az Egészségügyi Minisztérium felhívta a Mező­gazdasági és Élelmezési Minisztérium figyelmét a különböző hús- készítmények fokozottabb ellenőrzésére. Az élelmiszeriparban szú­rópróbaszerű mintavételezést rendeltek el, amelyet a Köjálok és az állategészségügyi állomások közösen folytattak. Hajdú-Bihar megyében egy raktárból vett, januári kiszerelésű borsminta — amelyet a Szolnok megyei Tiszaroffon csomagoltak — ezen a szű­rőn akadt fenn. A minta szalmonellával fertőzött volt. Ezután a januári csomagolású bors zárolása azonnal megtörtént. A szal­monella kórokozója egyébként hőkezelésre — főzés vagy sütés közben — elpusztul. A széleskörű országos vizsgálat megkezdődött. (MTI) Találkozó a hűtőházban Őrizni, ápolni a hagyományokat A Magyar Hűtőipari Vál­lalat békéscsabai gyára 1963-ban kezdte meg külön­böző termékeinek gyártását. Akkor még nem volt meg­felelően biztosítva a hűtő­ipari szakmunkások képzése, éppen ezért a gyár vezetői úgy határoztak, hogy saját maguk gondoskodnak a szakmunkás-utánpótlásról. A budapesti Bercsényi Mik­lós Élelmiszeripari Szak­munkásképző Intézettel vet­ték fel a kapcsolatot, mi­nek eredményeként már 1963-ban kihelyezett tago­zatként megindult Békés­csabán a hűtőipari szak­munkások képzése. Érett­ségizettek jelentkezését fo­gadták csak el — az élelmi­szeriparban először —, s két év alatt szerezhették meg a szakmunkás-bizonyítványt a tanulók. 1973-ig bezárólag öt évfolyamon összesen öt- venketten szerezték meg így Békéscsabán a szakmunkás­bizonyítványt. Éppen húsz éve fejezte be tanulmányait az első tanuló- csoport, s ez az évforduló adott alkalmat arra, hogy most mindenkit, akik itt tanultak, meghívjanak egy baráti találkozóra. Kevesen hiányoztak közülük a Hűtő­ipari Vállalat békéscsabai gyára ebédlőjében, az elmúlt hét szombat délutánján ren­dezett találkozóról, ahol Baukó Mátyásné (az első évfolyam egyik volt hallga­tója) köszöntötte a megje­lenteket, majd Márton Pál, a gyár igazgatója szólt a volt diákokhoz. Először fel­olvasta azokat a táviratokat, üdvözleteket, melyeket azok küldtek, akik elfoglaltsága­ik miatt nem jöhettek el er­re az eseményre, majd név­sorolvasást tartott. Ezután a békéscsabai gyár történetéről beszélt. Büszkén említette többek között, hogy a bé­késcsabai gyár nemcsak az új technika, technológiák be­vezetésében járt elöl, hanem a szakemberek nevelésében is. 'ÍV Baukó Mátyásné az első évfolyamban végzett. Érett­ségi után, 1963 nyarán egy­két hónapot akart csak a gyárban dolgozni: — Gyógyszerész akartam lenni, s azon a nyáron csu­pán egy kis pénzt akartam keresni, azért jöttem ide. De a vezetők sokat kapacitál­tak, így lettem végül szep­tembertől hűtőipari szak­munkástanuló. Levizsgáz­tam, azóta is itt vagyok, a technikusi vizsgát is letettem közben. Jelenleg szociálpoli­tikai előadó és szb-titkár vagyok a csabai gyárban. Ez az első munkahelyem, gya­korlatilag majdnem min­den munkakörben dolgoz­tam, nem esnék kétségbe, ha a termelésbe kerülnék vissza. Talán csak lakatos nem tudnék lenni... Cecei Tiborné sem hűtő­ipari dolgozónak készült eredetileg: — Műszerész szerettem volna lenni, de amikor érett­ségiztem, utána nem volt lehetőségem rá. Ezt a szak­mát ajánlották, mondták, hátha megszeretem. így tör­tént. 1967-ben végeztem itt Csabán. Abban az évben kezdte meg működését a székesfehérvári hűtőház, öten mentünk el abból az évfolyamból oda. Azóta „vé­gigskáláztam” nagyon sok beosztást, most technológus vagyok, a kooperációs gyár­tás tartozik hozzám. A kap­csolatot tartjuk a volt osz­tálytársakkal, s egyébként is sok alkalmunk van a talál­kozásra, hiszen szakmánk összeköt bennünket. 1973-ban, az utolsó évfo­lyamon végzett Susánszki Mihály, ő azóta Is a békés­csabai gyár dolgozója: — 1971-ben hirdette az újság, hogy van ilyen lehe­tőség, lehet jelentkezni erre a képzésre. Jó híre volt a gyárnak, akkor adták át az új, ezervagonos tárolót is. Jelentkeztem. Nem bántam meg, azóta itt dolgozom, köz­ben technikusi képesítést is szereztem. Jelenlegi beosztá­som: gyártási művezető. Elégedett vagyok helyem­mel, nem vágyom el innen. Megtaláltam számításomat, mind anyagilag, mind erköl­csileg megbecsülnek. ■m Szombaton a békéscsabai hűtőház ebédlőjében késő estig tartott a találkozó. Volt idő arra, hogy a jelen levők felelevenítsék a közös élményeket, azok is beszá­moltak életútjukról, akik más tájakra kerültek. Az est végén megállapodtak ab­ban: öt év múlva újból ta­lálkoznak. P. F. A Népművészeti Egyesület 1982-ben alakult, azzal a céllal, hogy a tárgyformáló népművészeti szakkörök (hímzők, fafaragók, bőrö­sök, fazekasok stb.), s az egyénileg alkotók munkáját szakmailag támogassa, se­gítse. Az egyesület Békés, megyei területi csoportja 1982 májusában alakult meg ,akkor több mint százötve­nen vettek részt a munká­ban. Az eltelt néhány év alatt kialakult a megyei szervezet munkastílusa, módszere, különböző szek­ciókban tevékenykednek az egyes népművészeti ágakban dolgozók, rendszeresek a to­vábbképzések, kiállítások. Ettől függetlenül nem men­tesek a gondoktól sem. Mindezekről szó esett az el­múlt hét szombat délelőttjén a Megyei Művelődési Köz­pontban, ahol ez évi köz­gyűlését tartotta meg a Nép- művészeti Egyesület Békés Megyei Területi Szervezete. Az elmúlt év munkájáról István Anna titkár számolt be. A jelenleg 106 tagú te­rületi szervezet eredménye­sen dolgozott 1984-ben. A különböző népművészeti ágakban tevékenykedők kö­zül harminchármán szerez­tek működési engedélyt a Megyei Művelődési Központ­tal közösen szervezett kép­zések, tanfolyamok sikeres elvégzése során. Több to­vábbképzési, szakmai napot is szerveztek, pályázatokat hirdettek meg, kiállításokat rendeztek. Az egyesületi ta­gok közül sokan részt vet­tek a Békéscsabán két íz­ben megrendezett népmű­vészeti vásáron. Megala­kult a gyermekfoglalkozta­tók klubja, ahova több mint hetvenen — főleg pedagógu­sok — járnak, s az alkotók irányításával bővítik isme­reteiket. A megyeszerte nagy népszerűségnek örven­dő játszóházi programokon is rendszeresen lehet talál­kozni az egyesületi tagok­kal. A Körös-menti Fafara­gó Stúdió folytatta a gyu­lai vár melletti játszótér Vasárnap országos táncver­senyt rendeztek Miskolcon. A városi Művelődési Központ szer­vezésében telt ház előtt tartot­ták meg a vetélkedőt. Buda­pesti, csorvási, debreceni, mis­kolci és nyíregyházi táncklubok több mint félszáz A és E ka­építését, s Békéscsabán is létesített egyet a gyerekek­nek. A legsúlyosabb gondokat évek óta a megfelelő helyi­ségek hiánya okozza. A kü­lönböző stúdiók szűkös, mos­toha körülmények között kénytelenek dolgozni. Az anyagellátás sem könnyű, elsősorban a hímzők, szövők nem jutnak megfelelő fona­lakhoz. Az egyesület egyik — nem fő — törekvése, hogy az elkészült munkák érté­kesítését megszervezze. Eb­ben van még tennivaló. A zsűrizést, zsüriztetést is kö­rültekintőbben kell meg­szervezni. f A beszámoló, s az azt kö­vető kiegészítések után a közgyűlés új elnököt válasz­tott. A jelenlevők egyhan­gúlag Kovács Gézát, a Kö­rös-menti Fafaragó Stúdió egyik vezetőjét választották meg. Megbízatása három év­re szól. Ezután azt a hét küldöt­tet választották meg, akik a Népművészeti Egyesület or­szágos küldöttgyűlésén Bu­dapesten képviselik április 27-én megyénket. Ezután összeült az új vezetőség, s a terveket beszélték meg. A Népművészeti Egyesület Békés Megyei Területi Szer­vezete továbbra is azt tart­ja a legfontosabb feladatá­nak, hogy őrizzék a megye népművészeti hagyományait, felkutassák, feltárják a még fellelhető értékeket. Igye­keznek mindenkit, akik ér­dekeltek, megnyerni az ügynek, s több tehetséges fiatalt is szeretnének bevon­ni a munkába. A tervek között szerepel a szakmai munka erősítése is, vala­mint az, hogy a szekciók között (s néhol azokon be­lül) alkalmanként meglevő ellentéteket feloldják, s a közösségi munkát tekintse mindenki elsődlegesnek. Több kiállítást kívánnak rendezni a közeljövőben, hogy minél többen ismerjék meg szűkebb hazánkban, s azon túl is megyénk alko­tóinak tevékenységét. P. F. tegőriás versenyzője gyűjtötte a pontokat a magasabb oszályba jutásért a standard és latin­amerikai táncokból. Versenyen kívül nagy közönségsikert arat­tak bemutatótáncaikkal a nem­zetközi élmezőnyhöz tartozó leg­jobb hazai párosok is. Országos táncverseny Miskolcon vagy nyitottság jellemzi az embereket. Egyik típus nehezebben oldódik, kevés­bé mutatja ki érzéseit. Attól még a közönség nagyon jól szórakozhat, és belegondol­hat a dolgok mélységeibe, hogy azt nem mutatja ki. Az előadás szempontjá­ból természetesen szeren­csésebb, ha a közönség nyi­tott, és reagál. Ez az oda- vissza játék rengeteget ja­vít a színész intenzitásán, egyaránt feldobja a nézőket és a színészeket. Nagyszerű érzés fogékony közönségnek dolgozni, olyanoknak ,akik ennyire szeretik a színházat. A Békés megyei Jókai Szín­ház budapesti vendégsze­replés-sorozatának kereté­ben Eger után a régi nagy siker helyszínén, a Pesti Színházban mutatkozott be a Furcsa pár. A fővárosi kö­zönség — ha lehet — még az egrinél is értőbb neve­téssel, erőteljesebb tapssal kísérte végig az előadást, hálásabban volt együtt a já­tékkal. Színházi szakembe­rek és neves színművészek szintén szeretettel és elisme­réssel fogadták a produkci­ót, a Jókai Színház tagjait. A Magyar Sajíó Házában, Budapesten Békés megye és a Jókai Színház vezetői ma délelőtt tartanak sajtótájé­koztatót a színház tevékeny­ségéről, sikereiről, gondjai­ról, terveiről. N. K. II Furcsa pár Egerben és Budapesten Neil Simon sziporkázóan szellemes darabja, a Furcsa pár nagy siker Békéscsabán. Rendezője, Szikora János, a Gárdonyi Géza Színház igaz­gatója kétnapos vendégsze­replésre hívta meg a Jókai Színházat. És az előadást — a New York-i Broadway, a francia főváros, Bécs, Kana­da, Budapest, Kecskemét és Békéscsaba után — Egerben is a poénokat remekül ér­tő, érzékeny közönség fo­gadta hatalmas tapssal. — Az első előadást Eger­ben komoly próba előzte meg. Talán másképp kell játszani a békéscsabai és az egri közönség előtt? Vagy változtak a rendező elvárá­sai — kérdezem Szikora Já­nost. — A Furcsa pár Magyar- országon igen sok híres elő­adást élt meg. A Pesti Szín­házra utalok. A komoly elő­dök magas mércét jelentenek számunkra. Ügy gondolom, ha egy darab ilyen múlttal rendelkezik, újabb bemuta­tása próbatétel. Meg kell kí­sérelni átugorni a mércét. Egyébként nem is érdemes megcsinálni. A színészek ja­vára írom, hogy sikerült nagyon nívós előadást lét­rehozni. A békéscsabai kö­zönség honorálta az erőfeszí­Felix és Oscar: Tomanek Gábor és Várday Zoltán Fotó: Gál Edit tést. Ugyanezt tapasztaltam Egerben is. A két közönség reakcióját, a tapsot tekintve nem láttam különbséget. Olyan dolgokról szól a da­rab, ami minden közönséget egyformán érdekel. Különb­séget inkább abban látok, hogy a táj formálja az ott lakókat. Egyfajta zártság,

Next

/
Oldalképek
Tartalom