Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
NÉPÚJSÁG 1985. március 4.. hétfő Körösladány — szociális otthon Rátalálhatnak a kivezető útra Vendégeket fogadtak a napokban a körösladányi szakosított szociális otthon lakói. Farsangi mulatságra és műsoros délutánra várták más szociális otthonok dolgozóit, az őket gyógyító orvosokat. — Havonta egy alkalommal mindenképpen eljutok a hozzám tartozó hét elme- szakosított szociális otthonba — mondja dr. Gál Erzsébet, a gyulai megyei ideggondozó főorvosa. — Integrációs teamben dolgozunk együtt az ideggondozó, a kórházi osztály, az alkohológiai és a szociális otthonok. 1980-ban született a rendelkezés, amely szerint az elme-szociális otthonokba beutaltakat 5 évenként újra megvizsgálja a bizottság. Célunk a lehetőség szerinti rehabilitáció, a közösségi, a társadalmi életre való felkészítés. Persze, itt mindenki arra törekszik, hogy az új szemlélet megvalósítását segítse. Ha azonban egy- egy ember kikerül az életbe, ott más hatások érhetik, és nem biztos, hogy befogadja a környezete. A gyógyító terápia része az ilyen szórakoztató rendezvény, mint a mai, ahová az otthon vezetői gyakran meghívják a hozzátartozókat is. Legalább egy hónapja készülnek már a körösladányi betegek erre a napra. Az ápolókkal együtt tanulták a műsort, titkolództak, hogy az igazgató asszony csak a bemutatón lássa munkájuk eredményét. Fantasztikus energiával szabták, varrták, ragasztották jelmezeiket, tanulták a dalokat, táncokat, verseket. Felvonultatták a népszerű televíziós sztárokat; a Forró szél című jugoszláv filmsorozat, a Hazárd megye lordjai főszereplőit, humoros jeleneteket mutattak be. Hosszú ideje lekötötte, foglalkoztatta őket a készülődés erre a nagy eseményre, és még hosszú hetekig erről beszélnek majd. Kiss Béláné, a szociális otthon vezetője örömmel meséli, hogy egyre többen kapcsolódnak ápoltjaik közül a munkaterápiához. Az újpesti bőrgyár vezetőiben, s helyi üzemének irányítóiban megértő támogatókra találtak. 1984-től tíz gondozott kijár a bőrgyárba dolgozni, 30 embernek pedig az otthonba hozzák a munkát. Minden hónapban fizetést kapnak, amellyel maguk rendelkezhetnek. Természetesen megbeszélik, ki, mire költi majd a pénzét. Olyan beteg is volt a karácsonyi jutalomosztáskor, aki kérte, gyűjtsék össze a keresetét, szeretne igazi szép öltönyt vásárolni. A ladányi ápoltak 70 százaléka valamilyen formában foglalkoztatható, s munkájának értelmét érezheti. A szeghalmi harisnyagyár is biztosít munkát, a hulladékok újrafelhasználásával, a maradék fonalak gombolyításával. A békéscsabai szőnyegszövő szövőgépet adott a gondozottaknak, s a békésszentandrási- ak is méltányos áron ajánlottak fel ilyen munkaeszközt a terápiához. — Szőrmedarabokat állítanak össze, kézimunkáznak, végzik a ház körüli munkákat — sorolja az igazgatónő. — Az egyik nagy gondunk, hogy nincs elég pénzünk egy-egy foglalkoztatási forma bevezetéséhez. Csak az első években kellene a segítség, mert azután bármelyik tevékenység fenntartja önmagát, esetleg még nyereséget is hoz. Ezt bizonyítja a kertészkedés, a sertéshizlalás is. Mostanában már kora tavasszal primőr paprikát, paradicsomot, egész évben saját hizlalású sertéshúst ehetnek a gondo- zottaink. — Az igazi tehermentesítést az jelentené a zsúfolt szociális otthonok számára — világosít fel Gál doktornő —, ha éjjel-nappali szanatóriumot nyithatnánk ezeknek a munkaképes, de felügyelet nélkül nem hagyható betegeknek. Onnan köny- nyebben visszakapcsolódhatnának a hétköznapi élethez. Nagyon sokat jelent a rehabilitációs munkában, hogy a szakosított otthonokban dolgozók szocialista brigádjai egyre többet és többet vállalnak a gondozás és ápolás területén. Együtt tevékenykednek a családdal, már amelyikkel lehet, a beteg érdekében. Nagyon nagy eredménynek tartom, hogy például az igen elesett füzesgyarmati mozgásképtelen, fekvő húsz betegünket is patronálja egy külső szocialista brigád. Az Univerzál Vállalatnál dolgozó helyi Radnóti Szocialista Brigád vállalkozott erre a nem mindennapi feladatra. Vésztőn az óvoda, Eleken pedig a termelőszövetkezet dolgozói pártfogolják a gondozottakat. Erre a segítő társadalmi bázisra nagy szükségünk van. * * * Véget ért a jó hangulatú karnevál, és a vidám műsor a szociális otthonban. Az ápoltak izgatott papírcsörgéssel készülődnek a tombolasorsoláshoz. Találgatják, vajon kié» lesz a főnyeremény, a csokoládétorta?... Bede Zsóka Újraéledt diákkör Női fotósok országos kiállítása Nem túl szerencsés általánosságban fogalmazni, mégis úgy vélem, hogy az elmúlt évtizedben a gimnáziumokban szinte teljesen elhalt az egykor nagy hagyományokra visszatekintő diákköri mozgalom. Ez magyarázható a megnövekedett követelményekkel, a zsúfoltsággal, az ötnapos munkahéttel, a tanár és diák gyarapodó terheivel. Mindezeket tudva (illetve tudomásul véve) örültem meg különösen egykori iskolám, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium legutóbbi küldeményének, amely arról tudósít, hogy újra működik az iskolában az Erkel-diákkör. Sőt, a két esztendeje életre hívott diákkör tagjainak dolgozatait tartalmazó kiadvány is megjelent. Az 56 oldalas kiadvány nehezen olvasható sorait böngészve eszembe jutott régi önképzőkörünk, amely Miskolczy László tanár úr vezetésével boldog kis szigetet jelentett a több tudásra vágyóknak. A szegényes külsejű, stencilgépen előállított Diákköri dolgozatok 1983—84 című munka e kis csapat lelkesedéséről és tehetségéről árulkodik. Jó olvasni a sokféle témát felölelő diákköri dolgozatokat. Már csak azért is, mert bizonyítják: az igazi tehetségek, a többet akarók ma is megtalálják az utat képességeik méltó próbatételéhez. Burkus Vénusz például — pszichológiai tárgyú — dolgozatában a tudományosságra törekvés mellett is meg tudott maradni a diákos humornál. Magam is meglepődtem azon, hogy e két fogalom mennyire megfér egymás mellett. Oláh Márta nehéz fába vágta a fejszéjét: Sigmund Freud és a pszichoanalízis viszonyát, kapcsolatát vizsgálta. S ha e témakörben az erdőnyi szakirodalomhoz képest nem is tudott újat mondani, vállalkozása mégis tiszteletre méltó. Nagy olvasottságot, készülést igényelt tőle a dolgozat megírása. Szamosvári Márta El Greco életét, festészetének hatását írta meg igen színvonalasan, Dányi Tibor pedig Kisfaludi Strobl Zsig- mond életét és művészetét dolgozta fel. Nem tagadom, a legnagyobb érdeklődéssel Szamosvári Márta Krúdy Simonyi Imre költészetében című dolgozatát olvastam. Talán azért, mert mindkét alkotó munkássága közel áll hozzám. Magam is — boldogult egyetemi éveim végén — Krúdy Gyuláról írtam szak- dolgozatomat, s kíváncsi voltam, e nem kis ési egyben úttörőfeladattal hogyan birkózik meg a bátor és tehetséges diák. Életkorát is figyelembe véve, elfogultság nélkül állíthatom: jól. Bár egymástól olykor kissé függetlenül ábrázolja a két alkotó egyéniségét, világlátását, s Krúdynál túlságosan tiszteli a szakírók megállapításait, mégis néhány igen figyelemre méltó azonosságot fedez fel a két író műveiben, és habitusában. (Egyébként az irodalomtörténészek számára is ízletes „csemegét” fedezett fel (?) Szamosvári Márta.) Kötődés Gyulához. A következő két dolgozat íróit is így lehetne jellemezni, s vele együtt a diákkört is. Szép és nemes feladat az alma matert magába fogadó város történelmi, irodalmi, művészeti értékeit újra és újra bemutatni, a tudottakhoz mindig hozzátéve egy kevés újat, ismeretlent. Ahogyan ezt tette egy Kerecsényi-le- vél elemzése révén Matusik Mónika, és az 1929—33-as gazdasági válság gyulai hatásával Rácz Edit. Érdemes e diákkör munkájára odafigyelni. S éppen tisztes törekvéseik elismeréseként legalább annyi támogatást adni, hogy az általuk készített dolgozatok olvashatóbb formában jelenjenek meg. Ennyivel tartozunk nekik. B. S. E. Szombaton Székesfehérváron, az építők Pintér Károly Művelődési Házában megnyílt a női fotósok IV. országos kiállítása. A tárlaton hatvannál több alkotó 133 képét és színes diáját láthatják az érdeklődők. A kiállításra egyébként csaknem száz női fotós küldte el mintegy félezer alkotását, s azokból a legjobbakat válogatta ki bemutatásra a zsűri. 16 felvételt értékes díjakkal jutalmaztak. Vasárnap befejeződött a Nagykőrösön megrendezett II. országos Arany János balladamondó verseny. ■' A szombati elődöntőn száztíz középiskolás vetélkedett a döntőbe jutásért, vasárnap délelőtt a legjobbak mérték össze tudásukat. A szakmunkástanulók közül első helyezést szerzett a debreceni Szabó László, a A női fotósok országos kiállítását 1978-ban rendezte meg először a székesfehérvári Pintér Károly Fotóklub, s azóta évenként biztosít bemutatkozási lehetőséget Székesfehérváron az alkotóknak. A négy tárlatra eddig 230-nál több női fotós csaknem kétezer munkáját küldte be zsűrizésre, s ebből csaknem félezret ki is állítottak. A női fotósok IV. országos kiállítása március 17-ig látható. második a kiskőrösi Kecskeméti Mariann, a harmadik a hódmezővásárhelyi Márkus Erika lett. A gimnáziumok és szakközépiskolások versenyzői között az első helyen a jászberényi Kovács Tímea, a másodikon a gyöngyösi Czimer Györgyi, a harmadikon pedig a salgótarjáni Pataki Katalin végzett. Befejeződött a balladamondó verseny
