Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
NÉPÚJSÁG 1985. március 4„ hétfő a pártértekezlet vitája A szóbeli kiegészítő elhangzása után dr. Lovász Matild megnyitotta a vitát, s elsőként KASUBA ISTVÁNNAK, az Orosházi Üveggyár művezetőjének adta meg a szót. Orosháza küldötte először a megye legtöbb dolgozót foglalkoztató ipari üzemének eredményeit ismertette, kiemelve, hogy az indulás évében mezőgazdasági munkásokból regrutá- lódott termelő kollektíva szakmai tudása együtt fejlődött a gyárban alkalmazott technika színvonalával. Ma 1100 szakmunkás és 125 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik az üveggyárban. Többségük fiatal, s az üzem az utóbbi öt esztendőben 160 üveggyárinak nyújtott segítséget lakásvásárláshoz, otthonteremtéshez. Ennek ellenére a fiatal műszakiak közül ma még csak minden harmadik dicsekedhet saját lakással, ési az anyagi megbecsülésükkel sem lehetnek igazán elégedettek. Az üveggyárban húsz pártalapszer- vezet vitatta meg a kongresszusi irányelveket, s ennek során az előbbiek mellett azt kifogásolták a legtöbben, hogy a szervezeti ésszerűsítések és a munka- fegyelem szigorítására hozott intézkedések nem váltak általános érvényűvé a népgazdaság egészében. Százhúszezer állampolgár, a megyeszékhely és a város- környék lakóinak nevében szólt a békéscsabai pártbizottság első titkára, DR. ÁBRA- HÁM BÉLA arról, hogy a kiemelt településnek és környékének termelő üzemei az ötödik ötéves tervidőszakban jelentős fejlődést értek el, ami alapvetően jó közhangulatot is teremtett. Ugyanakkor a nehezedő életkörülmények, si a beruházásokat jellemző lassú ütem, tovább fokozták a már korábban is meglevő feszültségeket. A termelőberendezések nagymérvű fizikai és erkölcsi elavulása, az anyag- és alkatrészellátás közismert visszásságai ma már jelentősen hátráltatják az előbbrelépést. Békéscsaba a fejlődésben nem tudott lépést tartani az ország többi, hasonló szerepkörű városával, így még ma sem képes megtartani a jól képzett szakembereket. A pályakezdők, a fiatal házasok többsége lakásgondokkal, az idősek nem kis része megélhetési nehézségekkel küzd. Növekszik a lakosság eladósodása. Az itt élők tettrekész- ségét, alkotóvágyát egyébként a gondok sokasodása sem törte meg, amit híven tükröz, hogy míg 1980-ban 80 millió, 1984-ben 178 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a város és környéke közösségi feladatainak teljesítéséhez. KOVÁCS JÁNOS, a csorvási Lenin Tsz, valamint a Békés megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöke azokat az erőfeszítéseket méltatta, amelyeket a megye mező- gazdasága a hatodik ötéves terv céljainak elérésére tett a rendkívüli természeti csapások közepette. Rámutatott arra, hogy az előrehaladás a továbbiakban attól függ: sákerül-e a termelőszövetkezeti tagságot az eddigieknél is jobban mozgósítani a feladatok végrehajtására. A szövetkezeti demokrácia fejlesztése, az ön- kormányzat, és az önkormányzati fórumok szerepének teljesebbé tétele lehet csak garancia erre. Ma a termelőszövetkezeti önkormányzat testületéiben háromezren, a különböző egyéb bizottságokban több mint másfél - ezren dolgoznak, és háromezer a szövetkezeti küldöttek száma is. Olyan erő ez, amellyel élni kell. Ehhez azonban tartalmasabbá és hatékonyabbá kell tenni e fórumok működését, és szigorúbban kell érvényt szerezni a demokrácia és a fegyelem egységének. GYULAVÁRI PÁL, a Békési megyei Tanács elnöke kor- referátumában megyénk elmúlt ötévi fejlődéséről adott számot a pártért ekezletnek. Elmondta, hogy a közigazgatás nagyobb zökkenőktől mentes átszervezésével, korszerűsítésével egyidőbéfc, a szűkülő anyagi lehetőségek mellett isi a tanácsok összességében teljesíteni tudták fejlesztési előirányzataikat. Ennek jelentősége akkor igazán nagy, ha tudjuk, hogy az ár- és belvizek, az aszályos évek, a földrengést és az egyéb természeti kártételek együtt 7 milliárd forintos fejlesztési lehetőségtől fosztották meg a megyét. A lakossági alapellátásban a megye — önmagához mérve — igen figyelemre méltó fejlődést ért el: felépült 16 ezer lakás, és teljesült a nagycsaládosokat segítő program időarányos része, csaknem teljessé vált az óvodai ellátottság, a tervidőszak végére az eiőirányzottnál több új iskolai tantermet adunk át, a bölcsődei és szociális helyek száma is a tervezettet meghaladóan nőtt. Javult az egészségügyi alapellátás, nagy léptékben haladt előre az út- és vasúthálózat korszerűsítése, az ivóvíz-, a szennyvízcsatorna- és a gázvezeték-hálózat kiépítése. Elégedettek mégsem lehetünk, mert az ország más, hasonló adottságú tájegységeivel való összevetés azt tükrözi, hogy a viszonylag gyors előrehaladásunk ellenére alig van olyan terület, ahol csökkenteni tudtuk elmaradásunkat az országos átlaghoz viszonyítva: így az egészségügyi alapellátásban, az utak kiépítettségében, a távbeszélő-hálózat fejlettségében még csak meg sem közelítjük az országos átlagot. Még egy jellemző adat: 1982-ben országosan minden negyedik lakás állami erőforrásból épült, ugyanakkor Békés csak minden huszadik lakáshoz kapott állami pénzt. Megyénk tehát a fokozott erőfeszítések ellenére sem tudta történelmileg kialakult hátrányait csökkenteni, s ma már világos, hogy önerőből erre nem isi lesz képes. A nem szűnő elvándorlás éppen a munkaképes korúak számát apasztja, előbb-utóbb kérdésessé téve az eddig elért gazdasági teljesítőképesség megtartását isi. A kedvezőtlen folyamatok megállításához, a megye fölemeléséhez azokat a feltételeket kell megteremteni, amelyek alapul szolgálnak a gyorsabb fejlődéshez elengedhetetlen szellemi potenciál létrejöttéhez. Súlyponti feladat tehát a lakásépítési program folytatása, a lakossági infrastruktúra átlagosnál nagyobb fejlesztése, az egészségügyi és szociális ellátás színvonalának emelése, felsőfokú tanintézet alapítása, útjaink kiépítése. A következő felszólaló, FRANKÓNÉ PA- LOV ERIKA, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat szarvasi dolgozója Szarvas város ifjúságának gondjairól, a városi lakásprogramról, valamint a kereskedelemben dolgozók problémáiról tájékoztatta a megyei pártértekezlet résztvevőit. Elmondta, hogy a szarvasi fiatalok nehézségei az otthonteremtésben nem különböznek a megye más településein élő fiatalokétól. Igaz, a tanács külön lakáshoz jutási programmal, kedvezményes telkekkel és anyagi támogatással is segíti az önálló életet kezdő fiatal házasokat, gyermekes családokat. A növekvő lakásárak azonban szükségessé teszik, hogy a fiatalok kiegészítő jövedelemforrásokat keressenek, másodállásokat vállaljanak, s mindez elvonja őket a közélettől. A kereskedelemben dolgozó pályakezdők az átlagosnál azért vannak rosszabb helyzetben, mert a szakmában hosszú évek óta nem rendezték a viszonylag alacsony béreket. ZÁM ANDRÁS, a Gyulai Húskombinát vezér- igazgatója hozzászólásában elismerően nyilatkozott a megye állattartó nagy- és kisüzemeiről, amelyeknek több esztendős színvonalas tevékenysége megteremtette a húsfeldolgozás alapanyag-ellátásának biztonságát, s ezáltal a húsprogramból a megyére háruló feladatok teljesítésének alapvető feltételét. Ennek köszönhető, hogy a kombinát termékeinek fele exportáru, a külföldi piacokon elérhető árak viszont arra figyelmeztetnek, hogy tenyésztőknek és feldolgozóknak egyaránt keresniük kell az önköltség csökkentésének további útjait, módjait. Érvényes ez a belföldi ellátás színvonalának emelésében is, akár a tömegigényeket kielégítő olcsó áruk termelésének növeléséről, akár a választék bővítéséről, avagy az exporttermékek hazai forgalmazásának megoldásáról legyen is szó. E feladatok megoldásához a húskombinátban a munkahelyi szociális ellátás jelentős fejlődése teremt napjainkban kedvező légkört — hangsúlyozta a vezérigazgató. A fejlődés újabb szakaszához értek az ipari hagyományok nélküli Sárrét fiatal üzemei, gyárai — állapította meg TÓTH MIHÁLY, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi gyárának műszerésze. Ott, ahol nemrég még a gépek mellé állított szakképzetlen, mezőgazdaságból jött dolgozó tömegek munkássá válásának nehézségeivel küzdöttek, ma a vállalati központtól kevésbé függő termelés felételeit alakítják. A szeghalmi ruhagyár, akárcsak a másik, nevessé lett sárréti ipari üzem, a Csepel Autó, külföldön is verseny- képes termékekkel büszkélkedhet immár. A termelési feladatok, az elért, viszonylag magas színvonal, és az önállósodás, egyként megfelelően képzett, és megfelelő létszámú szakgárdát követel ezekben az üzemekben, amelyek a következő tervidőszakban már nem nélkülözhetik a helyben megoldott szakmunkásképzést sem. Gyenes András beszéde TISZTELT PARTÉRTEKEZLET! KEDVES ELVTÁRSAK! Mindenekelőtt megtisztelő feladatomnak teszek eleget, amikor átadom önöknek a Politikai Bizottság üdvözletét és Kádár János elvtárs személyes jókívánságait. Ahogyan az írásos beszámolóból is kiderült, az elmúlt hetek — mint mindenütt — Békés megyében is a kongresszus előkészítése jegyében teltek. Az országban 25 000 alapszervezet kommunistái vitatták meg a kongresszusi irányelveket és lezajlottak a különböző szintű pártértekezletek. Ezeket jó munkalégkör, reális és kritikus értékelés, élénk eszmecsere jellemezte. A résztvevők kifejezték tenniaka- rásukat, ugyanakkor aggodalmaiknak is hangot adtak. így például szóba kerültek az életszínvonal, a munkafegyelem kérdései, vezetési, szervezési hiányosságok. Az aggályok, kétségek alapvetően jó szándékúak, szocialista vívmányaink féltéséből fakadóak voltak. Többen beszéltek ezeken a fórumokon a pártélet kérdéseiről, hangsúlyozva, hogy eszmeileg, politikailag pártunk egységes. Egy-egy részkérdésben vannak viták, ez azonban természetes. Olyan időket élünk, olyan körülmények között dolgozunk, amikor kifejezetten szükség van arra, hogy vitatkozzunk, és keressük a lehetséges legjobb megoldást. Ami a megyei pártbizottság munkáját illeti, úgy ítéljük meg, hogy érdemi irányítója a megye társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életének. A XII. kongresszus határozatait, az azt követő döntéseket jó politikai érzékkel a megye sajátos helyzetének figyelembevételével hajtották végre. A megye helyzetét nehezítette, hogy az általános gondokon túl az utóbbi években földrengés, árvíz, hófúvás, aszály okozta nehézségekkel is meg kellett küzdeni. Ilyen körülmények között még inkább elismerésre méltók az eredmények, amelyek a megye egész lakosságát dicsérik. Ezt követően ideológiai kérdésekről szólt és megállapította, hogy az emberek műveltsége, tudásszintje és tájékozottsága összehasonlíthatatlanul jobb, mint valaha. Sok mindent tudnak a világról, helyünkről a világban és néha mégis úgy tűnik, hogy nehezen igazodnak el, amikor itt-ott felbukkannak a szocializmus eszméitől idegen jelenségek, nézetek. Választ kell adnunk ezekre á kérdésekre, ami az agi- tációs, propagandamunka egyik fő feladata. Belpolitikai életünkről szólva elmondta, hogy rend, stabilitás van az országban. A nehezebb, bonyolultabb viszonyok ellenére is jelentős eredményeket értünk el az elmúlt időszakban. Ezekre joggal lehetünk büszkék, s ne is engedjük, hogy lebecsüljék azokat. Látnunk kell azonban gyengeségeinket is, a különböző határozatok végrehajtásának hiányosságait, az elnéző magatartást, a rugalmatlanságot. Azt is tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben eluralkodott a túlzott anyagiasság, elszaporodtak a különböző ügyeskedések, növekedtek a munka nélkül szerzett jövedelmek. Hangsúlyozta: a munka nélkül szerzett, jogtalan jövedelmek ellen kell fellépni és nem az ellen, hogy ha valaki többletmunkával jut nagyobb anyagi javakhoz. E téma kapcsán kitért a kisvállalkozásokra, amelyek megítélése körül sok a vita. Hangsúlyozta, csak helyben lehet eldönteni, hogy egy gmk jó-e vagy nem. Helytelen az a megítélés, hogy nincs szükség a kisvállalkozásokra, de helytelen az is, ha bennük látjuk kibontakozásiünk és boldogulásunk útját. Ahol szükség van rájuk, ott meg kell tartani, ahol visszaélésekre ad lehetőséget, ott meg kell szüntetni. Hazánk nemzetközi megítéléséről szólva elmondta, hogy a Magyar Népköztársaságnak tekintélye van a világban. Ezt pártunk politikája, elért eredményeink alapján vívtuk ki. Hangsúlyozta, hogy meghatározó számunkra a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunk. Együttműködésünk, barátságunk népünk őszinte érzéséből fakad és elsőrendű nemzeti érdekünk. Mint a Varsói Szerződés, a KGST tagországa hűek vagyunk szövetségeseinkhez és korrekt partnerei mindazoknak, akik velünk is hasonlóra törekednek. — A magyar kommunisták eszméiből fakadó meggyőződéssel, a győzelem hitével vállalták eddig is a harcot, az útkeresés nehézségeit. Kemény, küzdelmekkel teli 40 esztendő van mögöttünk. Elért eredményeink nem kicsik, s megerősítenek bennünket abban, hogy helyes úton járunk és ezt kell tennünk a jövőben is — mondotta befejezésül Gyenes András. TÓTH PÁL, a munkásőrség megyei parancsnoka, beszédében a munkásőrség csaknem három évtizedes történetéről szólt először. Az ellenforradalom utáni nehéz napokban alakult meg a munkásság fegyveres csapata. A karhatalom mellett létrejött fegyveres testület tagjai kemény, forradalmi fegyelemben azóta is hűen szolgálják pártunk politikáját, egész dolgozó népünket. Nemcsak gyakorlatokon bizonyítják felkészültségüket, hanem a rendkívüli helyzetekben is. Az árvizek idején példát adtak hősies helytállásukkal. Az állomány tagjai a fiataloknak is példát mutatnak, így biztosított a megfelelő utánpótlás. Nem csak egyenruhában jeleskednek a munkásőrség tagjai. Helytállnak a közéletben is, sokan töltenek be közülük komoly, felelősségteljes beosztást. FODORNÉ BIRGÉS KATALIN, az SZMT vezető titkára méltatta a pártértekezlet és a közeljövőben sorra kerülő párt- kongresszus nagy politikai jelentőségét, majd azokról a gondokról szólt, melyek napjainkban a szak- szervezeti munkát nehezítik. Az utóbbi évek néhány kényszerű gazdasági intézkedése számos kérdést vetett fej a szakszervezeti munkával kapcsolatban. Jó néhányan megkérdezték: miért nem lép fel a szakszervezet az áremelések ellen? Voltak, akik nem fogadták el azt az érvelést, hogy szavakkal nem lehet befolyásolni a gazdasági folyamatokat, és csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. A szakszervezeteknek az tehát a feladata, hogy segítse a gazdasági építőmunkát, és ezzel javítsa az egész dolgozó nép helyzetét. — őszintén meg kell mondanunk — folytatta —, hogy voltak, akik nem fogadták el ezeket az érveket, és kiléptek a szakszervezetből. Számuk azonban elenyésző, amit az is jelez, hogy szervezettségünk a megyében 96 százalékos. A * szakszervezetek előtt álló feladatokról szólva elmondta, hogy egyre többet kell foglalkozniuk az érdek- egyeztetéssel. Támogatják az alacsony hatékonysággá] foglalkoztatott munkaerő átcsoportosítását, de védik is a munkahely-változtatásra kényszerülő dolgozók érdekeit. Végezetül arró] beszélt- hogy a dolgozók lelkesítő, mozgósító cél kitűzését várják a XIII. pártkongresszustól. Tudják, hogy az életet csak jobb munkával lehet szebbé varázsolni, és hajlandók ezért keményen dolgozni. KOVÁCS JÓZSEF, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója a jövedelmező gazdálkodás fontosságáról beszélt. Mező- gazdaságunk eredményeiről sokszor esik szó elismerően, 'de a ha-' tékonyság tekintetében bizony nem állunk az élvonalban. Emiatt az utóbbi években kicsit leértékelődött a főtevékenység, sok mezőgazdasági nagyüzem a melléküzem- ágakban keresi a boldogulást. A ma mezőgazdaságában meghatározó a technika, és a hazai mezőgépipar nem tudja azt nyújtani, amit a magyar mezőgazdaság elvár tőle. A termelési rendszerekről szólva elmondta, hogy szerepük megváltozott. Régen a fejlődést képviselték, ma már gyakran visszahúzó erőként jelentkeznek. Sajnos, sok termelőszövetkezet, állami gazdaság még mindig rákényszerül az együttműködésre- mert saját erejéből nem képes megfizetni a modern gépeket. Végül a kutatásról szólva megjegyezte: nem igazán veszi figyelembe a mezőgazdaság igényeit, ennek következménye, hogy a jó vetőmagok nagy részét még mindig importból kell beszerezni. SEPRENYI LÁSZLÓ, a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet gépcsoportvezetője, a gyenge adottságú területeken gazdálkodó mezőgazda- sági üzemek gondjait sorolta. A termést itt más tényezők is veszélyeztetik, az árvíz és a belvíz. Érthető, hogy ilyen körülmények között nem vonzza a fiatalokat ez a vidék. A melioráció sokat segít, de egyre többe kerül. A csökkenő állami támogatás mellett épp a rossz földeken gazdálkodók nem tudják megfizetni. Ugyanez a helyzet a gépekkel is. A rossz földeken nagyobb az elhasználódás, a sarkadi Lenin Tsz-ben a géppark 50 százaléka nullára íródott. Az egyedi rendezések mellett (Folytatás a 6. oldalon)
