Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

1985. március 4., hétfő (Folytatás az 5. oldalról) biztosítani kell, hogy a gyenge adottságú földeken gazdálkodó üzemek is folya­matosan nyereséget érjenek el, és ezzel megteremthessék az újratermelés feltételeit. KŐRIS GYÖRGY, a gyomaend- rődi pártbi­zottság első titkára, a pártirányí­tásról mondta el gondola­tait. Az utób­bi években több átszer­vezés is érin­tette a térsé­get, és sok ez­zel járó gond­dal kellett megküzdeniük. Si­került biztosítani az átszerve­zés alatt is pártirányítás folyamatosságát. Az appará­tus többszöri átszervezése sok olyan problémát vetett fel, melyekkel régebben nem találkoztak. A pártbi­zottság jól felkészült a vál­tozásokra, ennek köszönhe­tő, hogy zökkenőmentesen sikerült az átállás. Most a leg­fontosabb a káderállomány folyamatos továbbképzése, hogy tudásuk együtt nőjön a feladatokkal. MÁRK GYÖRGY, a Magyaror­szági Romá­nok Demok­ratikus Szö­vetségének főtitkára, be­szédében elő­ször orszá­gunk nemze­tiségi politi­kájáról mon­dott elisme­rő ' szavakat. Magyaror­szágon ma senki sem érezheti hát­rányban magát csak azért, mert valamelyik nemzetiség­hez tartozik. Itt a többség garantálja a kisebbség tár­sadalmi beilleszkedését. Bé­kés megye több nemzetiség­nek is otthont ad, itt vannak e nemzetiségek kulturális és oktatási intézményei. Ezek­ben megfelelő oktató-nevelő­munka folyik, a nemzetisé­gek szabadon ápolhatják anyanyelvűket, kultúrájukat. A nemzetiségek ma már nemcsak „táncolnak és éne­kelnek”, túlnőttek a folkló­ron, szélesedett tevékenysé­gi körük. A párt- és állami testületekben megfelelő he­lyet kapnak a nem magyar anyanyelvű állampolgárok. A nemzetiségi lakosság ott­honra lelt e hazában, és ezt az otthont becsületes, oda­adó munkával kívánja építe­ni. Végezetül Márk György anyanyelvén, románul el­mondott szavakkal köszön­tötte a pártértekezlet részt­vevőit és a közelgő párt- kongresszust. DR. DA- RÓCZI ER­ZSÉBET, a Szarvasi Óvó­nőképző In­tézet igazga­tója, hozzá­szólásában el­sősorban a pedagógus- képzéssel, az erkölcsi, po­litikai neve­lés fontossá­gával fog­lalkozott. Napjainkra a pedagó­gusképzés nemzeti ügy lett, hiszen döntően at­tól függ jövőnk, milyen ne­velést kap a rna ifjúsága. Szarvason a legfiatalabbak nevelésére, oktatására ké­peznek pedagógusokat. E képzés fontos része a meg­felelő erkölcsi-politikai tu­dat kialakítása, melyet a tanórákon kívül a politikai vitakörökben is végeznek. Itt a hallgatók magas szintű is­meretek birtokában kapják meg diplomájukat. Szarva­son több, speciális képzés is folyik. Megtanítják a leendő óvónőket az egészségvédel­mi, a közlekedési, a gyer­mekvédelmi ismeretekre- egy részüket felkészítik arra is, hogy nemzetiségi óvodákban tanítsanak. T RUSZNÁK 1 PÁL. a Bé­kés megyei ÁÉV kőmű­vese, hozzá­szólásának elején a szo­cialista bri­gádmozga­lom vállalati hagyomá­nyairól be­szélt. majd szólt arról, hogy az el­múlt években nehéz helyzet­ben volt az ÁÉV, de igye­keztek mindent megtenni, hogy visszaszerezzék az épí­tőmunkások megtépázott hírnevét, és ennek a mun­kának már látszik az ered­ménye. A beruházási piac szűkülése egyre jobb minő­séget követel az építőipar­tól és az építőmunkásoktól. A jogosan kifogásolt magas lakásárakról elmondta: az építőkön a végösszeg 10—15 százaléka múlik mindössze, ezért, ha a lakásárakon már nem is tudnak érdemben változtatni, legalább jó mi­nőségben akarják átadni az otthonokat. Szót ejtett az idei kemény tél okozta kényszerpihenőről is. Las­san két hónapja, hogy csaknem hatszáz dolgozójuk fagyszabadságra kényszerült, ez a munkásoknak jelentős keresetkiesést, a vállalatnak pedig több mint hatvanmil­lió forintos termelési lema­radást okozott. SZABÓ BÉ­LA, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára felszólalása elején a kor­osztályát fog­lalkoztató kérdések­ről szólt. El­mondta: az ifjúság több­sége helytáll a munkában, a tanulásban, de sajnos tapasztalhatók nem kívánatos jelenségek is. Ezeket azonban nem lehet az ifjúság egészére általáno­sítani. Sok megoldásra váró probléma van még az ifjú­sági mozgalomban. Konkrét feladatokkal, helyi kezdemé­nyezéssel ezek megoldására lehet mozgósítani az ifjúsá­got. Beszélt a még mindig feszítő középiskolai tante­remgondokról, a tömegsport­mozgalmat gátló létesít­ményhiányról. A jövőről szólva elhang­zott: a közös célok elérésé­ért kell összefogni a fiatalo­kat, az érdekek összehango­lásával a rétegsajátosságok figyelembe vételével lehet javítani a KISZ-munkát. KOVÁCS FE­RENC, a nagykama- rási Ságvári Tsz elnöke a mezőko­vácsházi tér­ségben gaz­dálkodó me­zőgazdaság; üzemek ered­ményeiről szólva el­mondta: jól alkalmaz­kodtak a gaz­dasági változásokhoz, fejlő­désük a nehezedő körülmé­nyek között is nagyobb volt a megyei és az országos át­lagnál. A szövetkezetek ter­melési értéke átlagosan 65 százalékkal nőtt, ezzel már két éve teljesítették a VI. ötéves terv célkitűzéseit. Természetesen gondok is vannak. A sokféle gép ne­hézzé teszi az alkatrészellá­tást, és szűkös a betakarí­tást segítő gépállomány. A mezőgazdasági gázprogram­ról elmondta: sajnálatos, hogy a térség délkeleti ré­sié, Nagykamarás, Kever- mes és Kunágota kimaradt a földgázellátásból, bekap­csolásukra jelenleg nincs re­mény, pedig a földgáz elő­nyét nemcsak az üzemek, intézmények és a lakosság. hanem a népgazdaság érez- né. HANYECZ ERNŐ, a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalat orosházi üze­mének igaz­gatója, ter­mészetesen az energiael­látással, a szénhidro­gén-kuta­tással és-fel­tárással fog­lalkozott. Mint mondotta: az elmúlt két hónap időjárása mindenkit figyelmeztetett az ésszerű takarékosság fon­tosságára. Az alföldi olaj­bányászok a hidegben is megfeszített erővel dolgoz­tak, hogy a lakosság ne szenvedjen hiányt földgázban. A jobb gázellátást néha berendezéshiány is fékezi. Endrőd és Sarkadkeresztúr térségében mintegy 800 mil­lió forintos költséggel fel­tártak egy gázmezőt. de a bekapcsolás késik, mert 1983 szeptemberétől várnak egy biztonsági és szabályzó berendezésre, mely nélkül nem lehet üzembe helyezni a beruházást. DR. BÁLINT JÁNOS, a gyulai me­gyei kórház osztályve­zető főorvosa Békés megye egészség- ügyi helyze­tét elemezte. Felépült a 310 ágyas bé­késcsabai kórház, elké­szült a gyu­lai kórház 80 ágyas átmeneti épülete és a József Attila Szanatórium­ban a 35 ágyas alkohológiai részleg. Átadásra került a 26 munkahelyes orosházi rendelőintézet, folytatódik a gyulai és a békéscsabai kór­ház, valamint a József At- tila Szanatórium felújítása. Ilyen jelentős előrelépés még egy tervidőszakban sem volt, ennek ellenére a megye egészségügyi intézményeinek jelentős része korszerűtlen, elavult épületben, rossz tár­gyi feltételek között üzemel. A 10 ezer lakosra jutó kór­házi ágyak számában a me­gye a 14—16. helyen áll. Há­tul kullogunk az egészség- ügyi dolgozók bérszínvona­lában, és ami ezzel együtt jár. a létszámellátottságban is. DR. SIMON IMRE kandi­dátus, az MTA alföldi kutatócso­portjának tu­dományos osztályve­zetője. Békés megye tudo­mányos, kul­turális életé­ről szólt elő­ször. Beszá­molt az. in­tézmény­ben született tudományos eredményekről, melyek fel­tárták a megye társadalmi, gazdasági, szellemi életének kedvezőtlen helyzetét. Bé­kés megyében a beköltöző népesség műveltségi szintje alacsonyabb, mint az elköl­tözőké, a megyében évről évre 400—500-za] csökken a szellemi foglalkozásúak szá­ma. A megye 25 évnél idő­sebb népességének csupán 3.8 százaléka rendelkezik fel­sőfokú végzettséggel, míg az országos átlag 5,2 százalék. Ezt a folyamatot sürgősen meg kel] fordítani. MOLNÁR MIHÁLY, a MÁV Vésztői Körzeti Üzemfő­nökség moz­donyveze­tője, a vasút helyzetével foglalkozott. Elmondta, miként segí­tik a vasuta­sok a közle­kedéspoliti­kai célkitű­zések megvalósítását. A vésztőiek ebben a tervidő­szakban már kétszer nyer­A vita összefoglalása ték el az Élenjáró Szolgálati Hely megtisztelő címet. Beszélt a tél okozta nehéz­ségekről is. A budapesti pá­lyaudvarokon állandó jelleg­gel 25—3Q vésztői vasutas teljesít szolgálatot, valamit enyhítve ezzel a budapesti létszámhiányon. Az itthon maradók az ő munkájukat is elvégzik, nem ritka, hogy havonta 50—60 túlórát is tel­jesítenek. Végezetül a pálya­építés, korszerűsítés szüksé­gességét indokolta. DR. KECZER ANDRÁS, a Békés me­gyei Jókai Színház igaz­gatója a köz- művelődés, a kultúra, a művészet fontosságát hangsú­lyozta. Vá­zolta a Jókai Színház gondjait is. Elavult az épület, sokba kerül a felújí­tása. A színészek alapvető lakásgondjai megszűntek, de minőségi lakáshoz juttatásuk még mindig megoldatlan. El­mondta; az országban első­ként Békés megyében szüle­tett meg a gyermekszínház még 1970-ben, és hosszú időn keresztül évi négy darabot mutattak be. Anyagi okok miatt az idén csak egy gyer­mekszínházi bemutató lesz, és pénz híján veszélyben fo­rog a színházi stúdió léte is. A kulturális területen dolgo­zók is tisztában vannak az ország nehéz anyagi helyze­tével, de kérik: ha a lehető­ségek engedik, támogassák jobban a kulturális intézmé­nyeket. A vitában ötvenhármán kértek szót, de közülük idő hiányában csak huszonhár­mán léphettek a mikrofon­hoz. a többiek írásban ad­ták le hozzászólásukat. Dt. Lovász Matild, a me­gyei pártbizottság titkára, a pártértekezlet elnöke a vita berekesztése után átadta a szót Szabó Miklósnak, a megyei pártbizottság első tit­kárának. Zárszavában Szabó Mik­lós elsőként köszönetét mon­dott a hozzászólóknak, akik tartalmas észrevételekkel egészítették ki a megyei párt- bizottság beszámolóját. A hozzászólások olyan komoly szellemi tőkét adnak, mely- lyel az újjáválasztott párt- bizottságnak jól kell gazdál­kodnia, körültekintően kell hasznosítania az észrevétele­ket, javaslatokat. Külön is megköszönte Gyenes András hozzászólását, a pártbizott­ság munkájának értékelését, majd kérte a KEB elnökét, hogy adja át a pártértekez­let és Békés megye kommu­nistáinak üdvözletét a Köz­ponti Bizottságnak és sze­mély szerint Kádár János elvtársnak. A megye kom­munistái egyetértenek a Köz­ponti Bizottság kongresz- szusi irányelveivel és támo­gatják azt. A vitában elhangzott hoz­zászólásokra reagálva el­mondta: többen is feltették a kérdést, hogyan lehetne még nagyobb politikai és cselekvési aktivitást kiválta­ni a párttagokból, és me­gyénk egész lakosságából. — Egyetértek ezekkel a gondolatokkal — mondotta —, jövőnk legnagyobb tar­taléka, hogy még jobban pró­báljuk kibontakoztatni az emberekben levő tenniaka- rást, tehetséget, szorgalmat. Ehhez kell mindenütt meg­teremteni a feltételeket. A jövőben még nagyobb fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy biztató szóval, megfe­lelő ösztönzéssel serkentsük minden dolgozó tevékenysé­gét. Ismerjék el az ered­ményeket, vegyék észre a hibákat is. Az üzemi, a szö­vetkezeti és a pártdemokrá­cia fejlesztéséhez a lehető­ségek rendelkezésünkre áll­nak. Ezekkel kell a jövőben még hatékonyabban, még következetesebben élnünk. Ezután Szabó Miklós az ifjúság helyzetével, problé­máival foglalkozó hozzászó­lásokra válaszolt. Egyetértett az elhangzottakkal, az ifjú­ság lakáshoz jutásával, pá­lyakezdésével kapcsolatos gondok valósak, közösen,kell keresnünk a megoldást. Ez­után így folytatta: — Többen szóltak — a nehézségek ellenére — bi­zakodással a jövőről. Jó volt hallani, hogy a helyi erő­források mozgósításával, a tartalékok feltárásával kí­vánják előteremteni a gyor­sabb fejlődéshez szükséges anyagi alapokat. Emellett ar­ra is szükség van, hogy a szövetkezeteinknél, vállala­tainknál képződő nyereség nagyobb hányada maradjon a jövőben ott, ahol azt meg­termelték. Ha nem tudunk nagyobb összegeket fordíta­ni a műszaki fejlesztésre, kritikus helyzetbe kerülhe­tünk. Végezetül megköszönte Frank Ferenc nyugalmazott első titkárnak a legutóbbi t pártértekezlet óta végzett munkáját, azt a négy évet, amit ebből a pártbizottság élén töltött el. Ezután még egyszer megköszönte a párt­értekezlet valamennyi részt­vevőjének a lelkes, érdemi munkát. A pártértekezlet küldöttei egyhangú szavazással elfo­gadták a pártbizottság be­számolóját, a kongresszusi irányelveket, majd a párt­értekezlet zárt üléssel foly­tatta munkáját. Megválasztotta a 67 tagú pártbizottságot és a XIII. kongresszuson a megye párt­tagságát képviselő 38 tagú küldöttcsoportot. A megyei pártbizottság tagjai Alberti János, a KÖVIZIG raktári munkása, Apáti Nagy Gábor, a nagyszénási Október 6. Tsz elnökhelyettese, Araczki János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Ábrahám Béla. az MSZMP békéscsabai városi bizottságának első titkára, dr. Árpási Zoltán, a Békés megyei Népújság főszerkesztője, Baukó Mihály, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója, Bencze József, a tótkomlósi Viharsarok Tsz villanyszerelője, Borsi Gyuláné, a Békéscsabai Kötöttárugyár gépi varrója (Mezőkovácsháza), Búza István, a dombegyházi Petőfi Tsz villanyszerelője, Csaba János, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője, Csapó Mária, a békési Városi Tanács költségvetési üzemének ágazatvezetője. Csatári Béla, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, dr. Daróczi Erzsébet, a Szarvasi Óvónőképző Intézet igazgatója, Domokos János, a KSH Békés megyei Igazgatóságának igazgatója, Farkas László, a MÁV békéscsabai .állomásfőnökségének mozdony vezető j e, dr. Fekete Antal, megyei főügyész, Fekete Lászlóné, a vésztői Körösmenti Tsz könyvelője, Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Frank Ferenc. nyugalmazott megyei első titkár, Frank Sándor, az MSZMP magyarbánhegyesi községi vezetőségének titkára, Frankóné Palov Erika, az Univerzál ' Kiskereskedelmi Vállalat kereskedője (Szarvas), Fülöp Ilona, a mezőberényi PATEX szövőnője, dr. Gonda József, az MSZMP orosházi városi bizottságának első titkára, Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnöke, dr. Gyuris Jenő, a Békés megyei Tanács Kórházának főorvosa, Józsa Béláné, az Orosházi Vetőmagtermeltető Vállalat üzemvezetője. Juhász Mátyásné, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat meósa. Kardos Ernőné, a Békéscsabai Konzervgyár igazgatója, Kasuba István, az Orosházi Üveggyár művezetője, Káli József, az orosházi határőrkerület tisztje, özv. Kemény Józsefné, nyugdíjas (Gyula), Kincses András, a Sarkadi Cukorgyár szakmunkása, Köpe Lászlóné, a Körösvidéki Cipész Szövetkezet szalagvezetője (Békés), Körösfalvi Pál. a Békés megyei Tervező Vállalat igazgatója, dr. Krattinger Márton, az MNB Békés megyei igazgatója, Kurgyis Andrásné, a Kner Nyomda fényszedője, Látkóczki Klára, az ENCI cipőfelsőrész-készítője, dr. Lovász Matild, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, Lukács László, a Kőolajkutató Vállalat orosházi üzemének geológus-technikusa, dr. Marsi Gyula, az MSZMP Gyula városi bizottságának első titkára, Márk György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Mihalik György, a Békés megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Miskucza Péter, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese, dr. Müller Ferenc, a Szarvasi Haltenyésztési Kutató ífitézet igazgatója, Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, Németh Ferenc, az Alföldi Kőolajipari Gépgyár meósa, Németh László, a békési Start Szövetkezet személyzeti vezetője, Olajos Imre, a kardoskúti Rákóczi Tsz elnöke, Papp Gyula, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz agronómusa, Pozsár Györgyné, a battonyai Petőfi Tsz személyzeti előadója, Rusznák Pál, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese, Seprenyi László, a sarkadi Lenin Tsz gépcsoportvezetője, (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom