Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

1985. máricus 28., csütörtök Nyílt, ííszinte eszmecsere a kongresszuson NÉPÚJSÁG Pozsgay Imre beszéde (Folytatás az 1. oldalról) A mai tagság tudati fejlő­désének tehát az egységes szövetkezeti tulajdon lehet az alapja. Arra kell töre­kednünk, hogy fejlesszük az anyagi érdekeltség rendsze­rét, az egyéb anyagi kötődé­seket. Ez fontos! A kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség össz­hangjának megteremtése el­vekben tiszta, de a gyakor­latban sokszor kerül ellent­mondásba, sokszor nehéz tisztán érvényesíteni, sok­szor van az embernek lelki­ismereti urdalása. Figyelem­be kel] vennünk, hogy a mai gazdasági élet a vezetőktől gyors döntéseket kíván, sok­szor nincs is idő a tanács­kozásra. A vezetődnek az üzemen belül olyan előírá­sokat is érvényesíteni kell, amivel a tag szemében lát­szólag az érdekei ellen cse­lekszik. Számtalan olyan kérdés van, amit ma még nem lehet, nem is ajánlatos demokratikus úton eldönte­ni. (Például: bérfejlesztés.) A vezető feladata, hogy megszervezze és végrehaj­tassa a munkát, és ez nem mindig mehet közmegegye­zéssel. Politikánk ebbéli fel­adatát abban látom, hogy az üzemi demokrácia fejleszté­sének elsődlegessége mel­lett adjon nyilvánosan na­gyobb bátorítást, támogatást, biztosítson hátteret az egy­személyi felelős vezetőnek, annak, aki becsületesen vég­zi munkáját. Kedves Elvtársak'. Engedjék meg, hogy a szövetkezeti demokrácia anyagi oldaláról is szóljak. Előrebocsátom, minden tö­rekvésünk az, hogy teljesít­sük a VI. ötéves tervet, és ha a ’85-ös év jó lesz, telje­síteni is fogjuk. Eredmé­nyesen haladtunk előre a gabonaprogramban, az 1981 —84. évek átlagában 1,4 mil­lió tonna gabonát termel­tünk, 14 százalékkal többet, mint a megelőző öt év át­lagában. A húsprogramban is jó eredményt értünk el, 1980-ban 166 ezer tonna húst, 1984-ben 239 ezer ton­na húst termeltünk. Soha ilyen magas nem volt a me­gyében a sertésállomány, mint most. Arra is törekedtünk, hogy a termelés hatékony és nye­reséges legyen. Az árbevé­telünk nagyobb ütemben növekedett, mint az ehhez számított költségeink, de a termelőszövetkezeteink nye­resége az 1982. évinek még­is csak 68 százaléka. Nem tudom, mennyire vagyunk ludasak ebben. De azt tu­dom, hogy a nyereségelvo­nás elsősorban az árak és a költségvetési elvonás növe­kedése miatt nagyon meg­nőtt. Ezen belül is szóvá te­szem, hogy az ország ter­mőterületének 7 százalékán gazdálkodunk, és az összes földadó egynegyed részét, az átlagnak 3 és félszeresét fizetjük. Súlyosbította hely­zetünket az elmúlt két évi aszály. A növénytermesztés kiesése emiatt eléri a 2 és fél milliárd forintot. Sajnos termelőszövetkezeteinknek e két évben 560 .millió forint pénzügyi hiánya keletkezett, így a jelenlegi helyzet szö­vetkezeteinknél az, hogy az adósság felhalmozódott, ' a korábbi pénztartalékok ki­merültek, és felgyülemlett nagyon a beruházási és fel­újítási igény. Ezek együtte­sen úgy jelentkeznek, hogy a mezőgazdaság jelenlegi nyereségtermelő - képessége nem biztosított. Érthető, ha azt mondom, egyetértünk azzal, és sürgetjük, hogy a beruházásra fordított össze­gek aránya és a mezőgaz­daság fejlesztése a jövőben is kiemelt feladat legyen. Mindezek is hozzátartoz­nak a szövetkezeti demok­rácia eredményes fejleszté­séhez — mondotta befeje­zésül. Kovács Jánost követően szólalt fel Tóth Imre vezér­őrnagy, a BM határőrség pa­rancsnoka, Bálint László, a Szegedi Húsipari Vállalat vezérigazgatója, és Takács Hilda, a zalaegerszegi városi pedagógus KISZ-bizottság titkára, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitká­ra következett szólásra. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, a Bács- Kiskun megyei küldöttcso­port tagja felszólalásában kiemelte: A Hazafias Népfront olyan kiterjedt, az egész népet magában foglaló politikai mozgalom, amely közéleti keretet ad a párttagok és pártonkívüliek, hívők és nem hívők együttműködé­sének. A közmegegyezés szel­lemében a népfrontban egye­sültek az ország társadalmi, politikai szervezetei, ame­lyek a közösségi érdek je­gyében képviselik a külön­böző osztályokat, rétegeket, előmozdítva ezzel a szövet­ségi politika érvényesítését, a szocialista nemzeti egység megerősítését. A párt ennek, az egész népet átfogó mozgalomnak fő ereje, irányítója, és min­den fontos vállalkozás ré­szese. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az 1957-es országos pártérte­kezlet alapján kezdeményez­te a népfront újjászervezé­sét, abból a mindmáig ér­vényes elvből indult ki, hogy a szocializmus a marxista—leninista párt irányításával az egész nép számára, az egész nép rész­vételével épül. Ez az elhatá­rozás is része volt a vállalt és mindmáig követett, to­vábbra is követendő lenini irányvonalnak, s bizonysá­gul ehhez hadd idézzem itt Lenin egyik, 1921-ben el­mondott gondolatát, amely így hangzik: „A munkások, a parasztok, az értelmiségi­ek tömegében szép szám­mal akadnak tehetséges, be­csületes pártonkívüliek, aki­ket a gazdasági építés fon­tosabb posztjaira kell állí­tani, oly módon, hogy a szükséges ellenőrzést és irá­nyítást a kommunisták vé­gezzék. Másrészt viszont szükség van arra is, hogy a párton kívüli munkások és parasztok csoportjait, akik­nek becsületessége kiállta a próbát, be kell vonni a mun­kás-paraszt felügyeletbe, és minden hivatali állástól füg­getlenül, formaságok' nélkül be kell vonni őket a munka ellenőrzésébe és megítélésé­be”. A legújabb kori magyar történelem a kommunisták és a pártonkívüliek együtt­működésének sajátos, tartal­mas formáját találta meg a népfrontban. A társadalmi viták szá­mának gyarapodása, a párt- és állami szervek döntés­előkészítő munkájának to­vábbi demokratizálása jóté­kony hatással van a nép­frontra is. Mozgalmunk szempontjá­ból különleges jelentősége van az egyházakkal kiala­kult együttműködésnek. Po­litikailag jó feltételt bizto­sított ehhez az állam és az egyházak viszonyának konstruktív alapokra helye­zése, hosszú távra mutató elrendezése. Jó együttmű­ködés alakult ki a Hazafias Népfrontban a nemzetiségi szövetségekkel. Egyetértek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a Központi Bi­zottság beszámolója tartal­maz mind a hazánkban élő nemzetiségek, mind a hatá­rainkon túl élő magyarságot illetően. Továbblépésünk nélkülözhetetlen nemzetközi feltétele, hogy a szocialista országok közösségében itt, Közép-Kelet-Európában együtt boldoguljanak a né­pek, megszabadulva előíté­letektől, rossz közérzettől, és későn jött, de annál kihívóbb nacionalizmusoktól, elfeled­ve a rossz szomszédság át­kát, megtanulva becsülni egymást, és becsülni a csa­ládi körbe tartozó kisebbsé­gek, nemzetiségek létjogát, közösségteremtő szándékát. Civilizált állam rangját a XX. században csak az az ország igényelheti, amelyik megtanulta és alkalmazza a lenini elvet, hogy a többségi nemzetnek kell előzékenysé­get tanúsítania a kisebbségi nemzettel szemben: amely megtanulta, hogy a kisebb­ségek nem gátjai, hanem elő­mozdítói lehetnek a többségi nemzet államalkotói, társa­dalomfejlesztési szerepének. Amit mi, magyarok erről mondunk, annak megvan a hitele a népek szemében, mert mindenki tudja, hogy országunkat micsoda nemzeti tragédiák, sorscsapások érték a XX. században — Az utóbbi negyedszázad sikeres politikájának egyik legfontosabb tanulsága, hogy a párt a társadalomban ke­letkező feszültségeket képes volt idejében feloldani. E konfliktusfeloldó képesség összefüggött a hatalomgya­korlás módjában bekövetke­zett változással, azzal, hogy a párt érdekegyeztető, kon­fliktusfeloldó politikájában támaszkodott társadalmi, gaz­dasági és politikai intézmé­nyeink érdekkifejező, érdek- képviseleti tevékenységére. Pártunk e konfliktusfelol­dó, nézetegyeztető politikája határozta meg a népfront­munka tartalmát, isj amely éppen ezáltal alapvetően el­tért attól a leegyszerűsített szereptől, amelyet társadal­mi szervezeteink a szocialis­ta építés kezdeti időszakában töltöttek be. A felszólaló szólt a Nép­frontnak a fogyasztói érdek- védelem területén végzett munkájáról, majd a válasz­tási törvényről, s a válasz­tások előkészítésével kapcso­latos feladatokról. Az új választási törvény legalapvetőbb új rendelkezé­se — mondotta — az ország- gyűlési képviselők és tanács­tagok többes jelölésének ál­talánossá tétele. Ez már ön­magában is nagy mértékben növeli a választások politi­kai jelentőségét, fokozhatja a választópolgárok aktivitá­sát. Az új törvény nagy elő­relépés a szocialista demok­rácia fejlesztésében. A gazdaságirányítás to­vábbfejlesztése — s ez is kapcsolódik választási mun­kánkhoz — magában foglal­ja a tervezési, a szabályo­zási és az intézményi rend­szer korszerűsítését. Ebből következően magával vonja a tanácsok gazdálkodási rendszerének és településfej­lesztési politikájának az át­alakítását is. Ezek a válto­zások a helyi önállóság fo­kozására, az önkormányzati szervek tényleges döntési le­hetőségeit biztosító anyagi­pénzügyi feltételek kimunká­lására is irányulnak. Kongresszusunk dokumen­tumai, határozatai megnyit­hatják a társadalmi egység továbbfejlesztéséhez vezető utat a gazdaságban és a szé­les értelemben vett telepü­lésfejlesztésben mint község- és közösségfejlesztésben. Olyan országban, mint ná­lunk, ahol következetesen érvényesül a párt vezető sze­repe, ahol jól kiépített, meg­bízhatóan működő állam- igazgatás van, és ahol a tör­vényhozás és az igazságszol­gáltatás garantálni tudja az ország rendjét és az állam­polgárok jogait egyaránt, ahol a társadalmi-politikai szervezetek segítik a pártpo­litikát az érdekek képvisele­tével, az érdekkonfliktusok feloldásával, az érdekek egyeztetésével, ott biztos ala­pokon fejlődik az önkor­mányzat. Ha az emberekben sikerül felébreszteni a fele­lősségtudatot azok iránt az értékek iránt, amelyeket az új társadalom már létreho­zott, ha sikerül ezeknek az értékeknek a megvédésében valóságos és személyes tö­rekvéseikkel egybevágó fel­adatot adni számukra, ha sikerül a nemzeti múlt érté­keit a nemzeti jelen és jövő sorskérdéseibe ágyazni, ak­kor sikerül egy egész orszá­got a nehézségek idején is előrevinni. Pozsgay Imre után Wlas- sitsch Gyula, a Graboplast állami díjas kutató-fejlesztő mérnöke, majd dr. Antalóczy Albert, a Komárom megyei pártbizottság első titkára és Szűcs István, a komlói Car­bon Könnyűipari Vállalat igazgatója szólalt fel, őket követte Hámori Csabának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának, illetve Ka- volyi László ipari miniszter­nek a felszólalása. Nyíltszíni taps — és egy kolléga véleménye Akik az ülésteremben még nem tudták, tegnap megtanulhatták, hoj van Csorvás. Jó hírverést csinált a településnek, no, meg a szakmának, a mezőgazdaságnak — saját szakterületének — Kovács János. Reálisan, nyíltan és jó hangsúllyal beszélt a szövetkezeti demokráciáról, a mezőgaz­daság sikereiről és gondjairól. A mikrofo­nok és a szónoki emelvény okozta feszült­ség pillanatok alatt feloldódott benne, és könnyebb lett, el-elszakadt a papírtól, olyan dolgokat mondott, amit egy hozzá­szólásra készülés izgalmai közepette talán papírra sem vetne. Példái találóak, az életből hozottak voltak, ahogy mondani szokás, „ültek”. A teremben pisszenéstelen volt a csend. Magával sodorta — egy picit, 15 percre el­hozta Békésbe — a küldötteket és a meg­hívottakat. Ablakot nyitott szűkebb ha­zánkra. Hozzászólásáért megkapta azt, amit nagyon kevesen itt a kongresszuson, a nyílt tapsot már beszéde közben. Amikor arról szólt, meggyőződése, hogy Csorváson és másutt is a magyar parasztságnak van tulajdonosi tudata, érzi felelősségét, vállal­ja a hétvégi és az ünnepek alatti munkát — megállapítását viharos tapssal jutalmaz­ták. A tapsot természetesen Kovács János kapta, de mindenki — akinek volt valaha kapcsolata a mezőgazdasággal — tudta, hogy az valójában a magyar parasztnak szólt. Annak a parasztnak, aki évszázado­kon át aljanépnek számított, és akinek igazi rangja saját hazájában csak négy év­tizede van! És ez nekünk, Békés megyei­eknek, akiknél különösen nagy becsülete van a parasztságnak és a mezőgazdaság­nak, nagyon jólesett. Kovács Ferenc, a nagykamarási Ságvá- ri Tsz elnöke a széksorokból hallgatta vé­gig kollégája, Kovács János hozzászólá­sát. A beszéd fogadtatásáról kérdeztük. — Nagy tetszést aratott! Engem elsősor­ban azért ragadott meg, mert élő dolgok­kal, a termelőszövetkezetek néhány valós problémájával foglalkozott. Ilyen például a szövetkezeti demokrácia helyzete. Nagyon igaza volt abban, hogy ezen valamit javí­tani kell. Gondot okoznak a gyors, haté­kony döntések kerékkötői, például a túl­szabályozott és az élet által túlhaladott intézményrendszer és működési mechaniz­mus. Feszültségekhez vezet többek között a dolgozók érdemi bekapcsolása a dönté­sekbe, mert gyakran kell a kényszerpályá­kon haladnunk, nincs igazi alternatíva, ezért részvételük a fórumokon formálissá válik. Ez belső emberi konfliktusokhoz ve­zet. Tetszett az is, amit csorvási kollégám a termelésről mondott. Tényleg sokszor már- már elviselhetetlen az elvonások mértéke. A helyzetet súlyosbítja, hogy emiatt nem marad elegendő tartalék. A bővített újra­termelés, sőt gyakran már az egyszerű új­ratermelés is veszélybe kerül. Fontosnak tartom megemlíteni még, hogy nekem nagyon tetszett a hozzászólás hangvétele is. Sokan dicsérték ezt a szü­netekben délelőtt és délután is. Meggyőző­désem, hogy ilyen nyíltsággal kell és szük­séges beszélni gondjainkról. Csak ez visz előre bennünket. Nagyon kellett nekünk, mezőgazdaságban dolgozóknak ez a fel­szólalás. Lehet, hogy elfogult vagyok egy kicsit, de kinek fájjon a mezőgazdaság ba­ja, ha nem nekem, nekünk, akik itt dol­gozunk, ebből élünk. A. Z. Hámori Csaba felszólalása A KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, Buda­pest küldötte hozzászólásá­ban hangsúlyozta: — Pártunk mindig meg­különböztetett figyelmet for­dított az ifjúságra. Ez a program, amelyet a határo­zattervezet ajánl, egy időben képes megerősíteni a párt politikájának bevált, a gya­korlat által igazolt, fő irá­nyát, alapvető vonásait, és választ adni korunk új kérdéseire. Ez az ifjúság ér­deke is, ezért támogatjuk a programot. — Hazánkban a fiatalok túlnyomó többsége számára adottak az eredményes ta­nulás, a munka, a művelő­dés, a kiegyensúlyozott élet feltételei. A legtöbb magyar fiatal becsülettel teljesíti kö­telességeit. Ám nincs még egy társadalmi réteg, amely­nek helyzete, feladatai, gondjai annyira sokrétűek leryiének, mint az ifjúságé. Másfél millió diák, több mint egymillió munkás, ne­gyedmillió mezőgazdasági dolgozó, csaknem ugyan­annyi értelmiségi, katonák, családfenntartók, hajadonok és elváltak, s több mint százezer veszélyeztetett: mind-mind magyar fiatal, akiknek jövője, sorsa közös felelősségünk. A fiatalok egy része a felnőtt társadalomra mutat, mindig, s mindenben segít­séget vár. Ez éppoly káros szélsőség, mint mindenben magukra hagyni az épp csak indulókat. A munkába álló fiatalok nem adományt, hanem lehe­tőséget kérnek. A gondok nem az indulás pillanatában fogannak. Természetes, hogy a betanulás időbe telik. Ám. ha egy fiatal négy-öt év el­teltével még mindig képes­ségétől és képzettségétől messze elmaradó feladato­kat kap, ha bére nem ke­rül arányba az elvégzettek­kel, elkedvetlenedik, visz- szahúzódik, vagy mással próbálkozik. A pályakezdők alacsony jövedelme tehát tünet, ami mögött nem tár­sadalompolitikai megfonto­lások húzódnak, hanem elég­telen munkaszervezés, s a változtatásra bátortalan munkahelyi vezetés. A fiatalok zöme tehát nem egyszerűen több pénzt, hanem igényesebb feladato­kat akar, s olyan elbírálást, amely a valós eredményeket forintban is jól mérhetővé teszi. Az otthonteremtés esélye az utóbbi években — főként a városokban — alig javult. Bár az új lakások zömébe fiatalok költöztek, a gyer­mekes fiatal családok har­madának még nincs önálló lakása. Ma az otthonhoz jutás esélye elsősorban a szülők anyagi viszonyaitól függ. Ám sokan vannak, akik erre egyáltalán nem számíthatnak. A határozattervezet is kö­vetelményként fogalmazza meg egy arányosabb támo­gatási és hitelezési rendszer kialakítását. Ügy véljük, kulcskérdés az építési árak növekedésének megfékezése. Így lehet csak esély arra, hogy a fiatat családok reá­lis erőfeszítéssel belátható időn belüj lakáshoz jussa­nak. A továbbiakban hangsú­lyozta: munkával, elkötele­zettséggel segítjük a béke­szerető erők közös fellépé­sét a pusztulás veszélyével szemben. E gondolatok je­gyében ünnepeljük hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulóját, s készülünk a XII. Világifjúsági és Diáktalál­kozóra. A moszkvai VIT nagy alkalom, hogy tovább erősítsük ifjúságunk inter­nacionalizmusát, szóljunk építőmunkánk eredményei­ről, elmélyítsük barátsá­gunkat mindazokkal, akik a békét, a szabadságot, a tár­sadalmi haladást hirdetik. A kör követelményét ön­magunknak így fogalmazzuk meg: a KISZ-nek is többet kell tennie azért, hogy a fia­talok szűkebb, tágabb kör­nyezetüknek közvetlen for­málóivá válhassanak. Ki- nek-kinek magának kell megvívnia egyéni küzdelme­it. A fiataloknak minden helyzetben érezniük kell: a KISZ mögöttük áll, védi igazukat. E munkában is nélkülözhetetlen a pártszer­vezetek irányítása, támoga­tása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom