Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

NÉPÚJSÁG 1985. március 28., csütörtök Nyílt, őszinte eszmecsere a kongresszuson Kapolyi László hozzászólása Kapolyi László ipari mi­niszter bevezetőben rámu­tatott: az elmúlt negyven év során az ipar nagy fej­lődési ívet futott be, tizen­ötszörösére növelte a ter­melést, ötszörösére bővítet­te az állóeszközök állomá­nyát, kialakultak a szocia­lista tulajdonviszonyok. A fejlődés néhány máig tartó sajátosságáról szólva hang­súlyozta, hogy a gyárak gyors helyreállítása után alapvetően extenzív iparfej­lődési szakasz kezdődött, amely a nehézipar alapjait rakta le. Ehhez a folyama­tos hajtóerőt a szocialista integráció, s elsősorban a Szovjetunióval való együtt­működés keretében besze­rezhető olcsó nyersanyagfor­rások jelentették. Az így ki­alakuló ipari szerkezet azon­ban nem vitte kö.vetkezete- sen tovább a felszabadulás előtti, nemzetközi rangot is elért műszaki kultúrák to­vábbfejlesztését, a techno­lógiai láncok fejlettsége és műszaki színvonala nem volt azonos. Különösen élezte az ipar- fejlődés ellentmondásait a hetvenes évek elején bekö­vetkezett világgazdasági Úttörőköszöntü korszakváltás. Olyan hely­zetbe került az ipar, hogy nem volt tovább halasztha­tó az intenzív szakaszra való átállás. Ez a folyamat azonban nem tudott kellő gyorsasággal kibontakozni, ami a korábbi eredménye­ket is csökkentette. — Az ipar az 1978-as párt- határozat után minden ere­jét a fizetőképesség megőr­zéséhez szükséges külgazda­sági egyensúly javítására koncentrálta — emlékezte­tett Kapolyi László. — Azt valljuk — mondta a miniszter —, hogy a tech­nológia a műszaki fejlődés versenypályája, és ezen ke­resztül a gazdasági élet fő küzdőtere. Az iparpolitika szándékait az 1983-as köz­ponti bizottsági előterjesztés, illetve az erre született ha­tározat körvonalazta. Renge­teg információhoz, útmuta­táshoz jutottunk a gazda­ságpolitika közbenső állás- foglalásai alapján, és rend­kívül értékes volt az a vi­ta, amely a kongresszus elő­készítésének folyamatában, különböző szintű pártérte­kezleteken zajlott le az iparfejlesztési programok véglegesítésével kapcsolat­ban. Ezután a miniszter az ipar fejlesztésének fő feladatai­ról szólt, majd a következő­ket mondotta: — A gazdaságirányítás to­vábbfejlesztése során a vál­lalat kerül a főszerepbe. A vállalati tevékenység dina­mizálásától várjuk a jöve­delemteremtő képesség to­vábbi növekedését. Ezzel ösz- szefüggésben kell szólni az iparban dolgozók anyagi-er­kölcsi megbecsülésének, to­vábbi javításáról. Az anyagi forrásokat az alapvető célok elérése, a nagyobb dinami­ka, a jövedelem teremtő ké­pesség növekedése ■ fogja megteremteni, de az erkölcsi megbecsülés javításáért ne­künk is sokat kell tennünk. Nagyon sok kiváló szak­munkás, szakember, vezető dolgozik az iparban. Mun­kájukkal, elkötelezettségük­kel, rátermettségükkel ők alapozták meg az ágazat fej­lődését. Üj termelési és mű­szaki kultúrákat hoztak lét­re, új vállalkozásokat vezet­tek be, egyiknek-másiknak a híre nemcsak itthon, hanem külföldön is közismert — mondta befejezésül Kapolyi László. * * * A XIII. pártkongresszus tegnap délutáni vitájában az ipari minisztert követően még tízen szólaltak fel. Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának harmadik munkanapja — amelyen Fock Jenő, Duschek Lajos- né, Takács István és Berend T. Iván elnökölt — véget ért; a küldöttek befejezték a vi­tát a Központi Bizottság be­számolójáról, a Központi El­lenőrző Bizottság jelentésé­ről, valamint az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészí­tésekről. A tanácskozás csütörtökön reggel a Szerkesztő Bizott­ság jelentésének előterjesz­tésével folytatódik. nz szkp küldöttsége Székesfehérváron A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának küldöttsége, amely Grigorij Romanov- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével részt vesz az MSZMP XIII. kongresszu­sán, szerdán Székesfehérvár­ra látogatott. Elkísérte a küldöttséget vidéki útjára Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. A vendégek elsőként a Videoton Elektronikai Vál­lalatot keresték fel. Knizse Gyula, a Fejér megyei párt- bizottság titkára, Papp Ist­ván, a nagyüzem vezérigaz­gatója és Horváth Gáspár, a vállalati pártbizottság titká­ra fogadta és tájékoztatta őket a több, mint 18 ezer embert foglalkoztató gyár­óriás munkájáról, eredmé­nyeiről. Elmondták, hogy termékeik fele a Szovjet­unióban talál Vevőre. A szov­jet vállalatokkal, intézmé­nyekkel kialakított eredmé­nyes együttműködés kereté­ben a Videoton számítógép- rendszereket, nyomtatókat és lokális hálózati rendsze­reket fejlesztett ki a Szov­jetunió részére. A vendégek és vendéglátóik között ki­bontakozott élénk beszélge­tés során elhangzott, hogy e berendezéseket eredménye­sen hasznosítják a szovjet gazdaság különböző terüle­tein. Az együttműködés azonban — mint rámutattak — még eredményesebb le­hetne, ha azt egészen a mér­nöki munka szintjéig meg­szerveznék, kiterjesztenék. A rögtönzött eszmecsere után a Videoton vezetői gyárlátogatásra invitálták a szovjet vendégeket. A gyárlátogatást követően a szovjet küldöttség barát­sági ' gyűlésen vett részt a Videoton oktatási és műve­lődési központjában. A szerda délutáni ülésszakon a legfiatalabbak: a kisdobo­sok és az úttörők köszöntötték a kongresszus résztvevőit, átadva a magyar kommunisták képviselőinek csapattársaik üdvözletét is. A szünetben már az ülésterem minden székére elhelyezték á Pajtás Üjság legrissebb, kongresszust köszöntő számát, va­lamint a pajtások maguk készítette ajándékait: szőtteseket, kézimunkákat. A nemzedéki találkozó nyitányaként Pajtás feliratú sap­kát viselő rikkancsgyerekek szaladtak a terembe, osztogat­ni kezdték az újságot az úttörőélet híreivel. A küldöttek ugyanis még kedden este szálláshelyükön egy levelet kaptak, amelyen ez állt: „Szigorúan titkos, felbont­ható március 27-én délután, az úttörők jelzésére.” A levéli ben a jókívánságok mellett meghívás szerepelt: a lakóhelyük úttörőcsapata várja beszélgetésre a küldötteket. A gyerekek derűjét az ülésterembe varázsló „közjátékot” követően a pajtások egy-egy szál vörös szegfűt nyújtottak át a tanácskozás résztvevőinek. — Kongresszusi mozaik ----------------------­K ét gondolat a harmadik Kovácstól Kovács József, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója sokat jegyzetelt a kongresszus első munkanapján. Arról kérdeztük, mi került a füzetébe? — Két téma különösen megragadt bennem és egyik sem kizárólag mezőgazdasági. Sokan szóltak itt a jöve­delemkiegészítő tevékenységekről, hangsúlyozottan a vál­lalati gmk-ról. A Ganz gyár munkása többek között ar­ról beszélt, hogy amikor megalakultak náluk ezek a szer­vezetek, attól féltek, hamarosan összeroppannak, kiborul­nak a túlmunkától. Én parasztok között nőttem fel, és évszázadok keserves tapasztalatai tanúsítják, meg hát láttam is, hogy a magára utalt paraszt csak szükségből és leleményességből tud megélni. Életeleme volt és ma­radt a többletmunka. Nálunk az állami gazdaságban is több gmk van, én tehát a többletmunka mellett vagyok — persze módjával. A másik téma a fiatalok és a nyugdíjasok helyzete. Be­szélt erről Kádár elvtárs és Lázár György is. Hangsú­lyozták: meg kell oldani a fiatalok differenciált lakás- támogatását, és a nyugdíjasok differenciált segítését. Ez­zel — a differenciáltságot, hangsúlyozva — nagyon egyet­értek. Van itt ugyanis egy fura helyzet. Néha már-már. úgy néz ki, mintha a családalapító fiataloknak nem len­nének szülei, az idősebbeknek meg gyerekei. A parasz­toknál ez sohasem volt így. Náluk törvény volj a nem­zedékek együttélése és. egymáson való segítése. A kong­resszusi tanácskozást hallgatva megtanultam, hogy a pá­lyakezdőknél és a nyugdíjasoknál jobban jelen kell len­nie és hatnia a gyerek-szülő viszonynak. Ügy érzem, mindkét témára vonatkozik, hogy ne a másik kezéből nézzük ki a keservesen megkeresett ke­nyeret, hanem tegyen érte mindenki. ahogyan a szobrászművész látja A szobában, ahol Mladonyiczky Béla békéscsabai szob­rászművész, a kongresszus egyik meghívottja lakik, öt érem sorakozik egymás mellett az asztalon. Fülep Lajos és Bartók arcmását őrzi egy-egy, a további három, pedig az eszmének, a hegyi életnek és a magvetőnek állít te­nyérbe férő emlékművet. Régen, évekkel ezelőtt készült érmek ezek, most a kongresszusra készülve öntetett ki belőlük másolatot a művész. Fülep és Bartók a szellemi példaképek, a nem portrét ábrázoló kis remekművek pe­dig belső érzelmek az életre indulás, az eligazodásra se­gítő kulcsgondolatok kifejezői. Ajándéknak szánja őket Mladonyiczky Béla. A küldöttcsoport rendelkezésére bo­csátja, adják át annak, aki meglátogatja a békésieket, közéleti személyiségeknek, Békésből elszármazottaknak. — Van-e más is, szellemi mondanivaló a tarsolyában? — Ahogy készültem a kongresszusra, összeállt bennem valami beszédféle. Ha szót kapnék, a művészeti közéle­tet fertőző nyugatról érkező — gyakran ott már kidobott — divatok, akrobatamutatványok ellen emelnék 'szót. Ezek kompromittálják szellemi életünket. Reálisan, őszintén beszélt erről Kádár elvtárs. Aztán feltárnám a vidékiség, a vidéki művészek problémáját is. Beszélnék a művészeti közösségek fontosságáról, olyanokéról persze, amelyekben érvényesülnek a tagok érdekei, és amelyek­re számít a társadalom. — Mondott-e valamit a szobrászművésznek a kongresz- szus? — Sokat, különösen Aczél elvtárs beszéde. Nagyon megragadt bennem az, amikor arról szólt, hogy a képes­ség és a készség mennyire fontos az emberi kapcsolatok­ban. Ez nekem azért lényeges, mert úgy érzem, hogy éppen ezeknek a dolgoknak van döntő szerepe a zsűri­zésben. Nekünk, a fővárostól távol élő művészeknek pe­dig erre van a legnagyobb szükségünk. 0 „bajuszos főnők” Kárpáti József. A békési küldöttek úgy számolják, mint a megyei csoport 60. tagját. „Civilben” a megyei pártbizottság osztályvezetője, most a kongresszus idejé­re meghívták az előkészítő, és a tanácskozás zavarta­lanságát biztosító munkacsoportba. Harmadmagával a több mint másfélezer küldött és meghívott szünetek alat­ti ellátásáért felel. Közel 100, többségében képzett fel­szolgálót irányít, olyanokat, akiket a Pannónia Ven­déglátó Vállalat üzemegységeiből irányítottak ide a kongresszus idejére. A napi munkája tulajdonképpen az előző napon a délutáni ülésszak befejeztével kezdődik és az estébe nyúlik. A kongresszusi termet körülölelő üvegezett tera­szon — ahol a küldöttek a szüneteket töltik — reggelre mindennek a helyére kell kerülnie. A napi tanácskozásra érkezőket ásványvízzel várják. A délelőtti szünetben szendvics, üdítő ital, kávé és alma a kínálat. A délutáni szünetre üdítő italt, kávét, almát készítenek az asztalokra. Alig marad szusszanásnyi idő a teríték elkészítése és a szünet kezdete között. Kárpáti Józsefnek rendszeres kapcsolata van a béké­si csoporttal. — Természetesen nem tagadhatom meg — mondja —, hogy Békésből jöttem én is. A napi feladatok után igyekszem együtt élni a küldöttcsoporttal, és amiben lehet, segítségükre lenni. Általában csak a folyosóról, a kihelyezett képernyőn figyelem a kongresszusi teremben folyó eseményeket, de ha békési szereplő van, beülök én is. Láttam Kardos Emőné elnöklését, hallottam Fodorné és Kovács János jó visszhangot kiváltó hozzászólását. Sikeres szereplésük után jó volt Békés megyeinek lenni. Kárpáti Józsefet a hozzá beosztottak névről alig isme­Kádár János találkozója pártonkívüliekkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára a kongresszus dél­előtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek, a párton kívüli szövetségesek képviselőinek egy csoportjá­val. A meleg, szívélyes lég­körű beszélgetésen ott volt: Aczél György és Óvári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai. La­katos Ernő és Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályveze­tői, Pozsgay Imre, a Hazafi­as Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára. Kádár János a párt Köz­ponti Bizottsága nevében üd­vözölte a megjelenteket, a munkásokat és az értelmisé­gieket, az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szak­embereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. Hangsúlyozta: az MSZMP szövetségi politikája is kife­jeződik abban, hogy a párt legfelső fórumára immár ha­gyományosan meghívják a párton kívüli küzdőtársakat, a közös boldogulásban nél­külözhetetlen szövetségese­ket. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a szövetségeseknek a szocia­lizmus építésének minden­napjain nyújtott támogatá­sukért. Ez nagy és nélkülöz­hetetlen hozzájárulás terve­ink megvalósításához. A közvetlen hangú talál­kozón Keresztúry Dezső aka­démikus a fényes szelek kor­szakát felidézve, utalt arra, hogy — a magyar pártnak köszönhetően — hatalmas változás ment végbe az or­szágban, az emberek gon­dolkodásában. A párt kö­vetkezetes politikájának eredményeként a magyar nép visszanyerte önbizalmát, minden nehézség ellenére hisz jövőjében, és mérhetet­lenül büszke elért eredmé­nyeire. Az MSZMP XIII. kongresszusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együtt­működésével épülhet, szé­pülhet tovább az ország, boldogulhat a nép. rik. Tegnap — amikor a délutáni szünetben hiányoltuk — az egyik kislány csak így emlegette: — Ja, a baju­szos főnök! Gépírónk Békéscsabáról A Magyar Távirati Iroda le­írója. Az élet természetes lüktetéséhez szokott fülnek már-már elviselhetetlen a zaj. Itt teszik át papírra — szinte perceken belül — a kongresszusi teremben el­hangzottakat. Az elkészült anyagokból dolgozik a sajtó, a rádió és a televízió, a Kos­suth Könyvkiadó és termé­szetesen az MTI. A jegyző­könyvnek is ez a munka az alapja. A technika ezekhez a feladatokhoz méretezett. Négy televízió, öt számító­gép, fénymásoló berendezés, magnetofonok hada és II írógép. (Hozzá diktafonokkal) szolgálják többszörös biztonsággal — a szöveghű rögzí­tést. Az első írógép mögött ül Plavecz Pálné, az MTI Bé­kés megyei szerkesztőségének titkárnője, aki a kongresz- szus idején Budapesten teljesít szolgálatot. Több mint 10 éve, 1974 óta dolgozik a megyei tudósítók mellett. Itt délelőtt 10 órától este 8—9-ig üj a gép mögött, az egész napi zsongástól majd szétmegy a feje, mégis szívesen vállalja a kongresszust kiszolgáló munkát. Csak keve­seknek, a legjobbaknak adatik meg, hogy meghívást kapnak erre a feladatra. — A harmadik pártkongresszust csinálom Végig — mondja —, de dolgoztam már KISZ-ikongresszuson, or­szággyűlésen és más fontos tanácskozásokon is. — Mennyit lát a kongresszusból? — Természetesen keveset. A 10 percekből nem lehet megállapítani a légkört. De a gépelések közötti szüne­tekben nézem a képernyőt és néha, amikor jó a hangfel­vétel és diktafonról gépelek, akkor a hozzászólók hang­súlyából és a tapsokból sejtem, milyen a hangulat. E je­lek alapján nekem tetszik. — Kinek a beszédét gépelte? — Kádár elvtárs bevezetőjének első részét, Oláh Ist­ván honvédelmi miniszter beszédét, aztán egy nagy tet­széssel fogadott Hajdú megyei hozzászólást és — milyen a véletlen — a Fodorné áltai mondottakat. Érdekes volt, gépeltem a szöveket, és azon kaptam magam, hogy köz­ben bólogatok. Igazat mondott a megyéről. Árpási Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom