Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
NÉPÚJSÁG 1985. március 27., szerda Folytatja munkáját a XIII. pártkongresszus Havasi Ferenc: Megteremtettük az ország pénzügyi egyensúlyát A délelőtti vitában szót kapott Hermán István, a Szocialista Munka Hőse, főfúrómester, Bács-Kiskun megye küldötte; Lukács János, a Baranya megyei párt- bizottság első titkára; Dole- zsál Károly esztergályos, a Dunai Vasmű küldötte. A szünetet követően az első felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára volt. Elöljáróban a XII, kongresszus óta bekövetkezett fejlődést elemezte. — A népgazdaság — mondotta — a legutóbbi években — a kedvezőtlen külgazdasági körülmények ellenére — a XII. kongresz- szus határozatának megfelelően fejlődött. Megteremtettük az ország pénzügyi egyensúlyát, megőriztük fizetőképességünket, az élet- színvonal megvédését — másik fő célunkat — azonban, sajnos, maradéktalanul nem sikerült elérni. ■ A fő probléma az, hogy a növekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkezeti változásokkal. A hatékonyság növelésében sem tudtunk a kívánt mértékben előrelépni. A termelékenység növekedett ugyan, de a munka szervezettsége nem javult a szükséges mértékben, s veszteségforrásaink felszámolásában sem tudtunk érdemi áttörést elérni. A legutóbbi öt év teljesítményei és eredményei nemzetközi viszonylatban is elismerést váltottak ki. Azt, hogy az ismert, kedvezőtlen körülmények között is talpon maradhattunk, több tényező együttes hatása tette lehetővé. Ezek sorában elsőként népünk erőfeszítéseit, ha kellett, áldozatvállalását, kiegyensúlyozott belpolitikai légkörünket, a politikát támogató közmegegyezést kell említeni. Nehézségeink áthidalásában jelentős szerepet játszott politikai intézményrendszerünk minden elemének céltudatos és következetes munkája is. Eredményeink fontos tényezője, hogy ebben az időszakban is .támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott együttműködésre. A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élén- kebb, egyensúlyi helyzetünket szilárditó, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő, és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e követelmények jegyében formálódik. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már kismértékben meghaladja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet. Ez lehetőséget ad az életszínvonal-politika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag 'kapjanak megfelelő elismerést, A fő munkaidőn túl végzett tevékenységekre, kisvállalkozásokra azonban továbbra is szükség van. A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei közül a következőket tartjuk lényegesnek: — A gyermekes családok anyagi helyezetére kedvezően hat, hogy a gyermekgondozási díjat fokozatosan kiterjesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves koráig; megőrizzük a családi pótlék vásárló- értékét, a. három- és több- gyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A családalapító fiatalok az első lakás megszerzéséhez és Duschek Lajosné felszólalása Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Budapest küldötte a párt másfél évtizedes nőpolitikái határozatáról szólva megállapította: a döntés helyességét a gyakorlat bebizonyította. Ennek nyomán addig nem tapasztalt fejlődés következett be minden téren, de különösen a gyermekintézmények építésében. — Óvodai ellátottságunk például a világon az elsők között van. Fejlesztése a jövőben is feladatunk, hiszen hazánkban az aktív keresők 45,5 százaléka nő, s a munkaképes korú nőknek 82 százaléka dolgozik. A nők munkavállalása nemcsak népgazdasági szükségesség, hanem az emberi jogok fontos tartozéka, melyet alkotmányunk is rögzít — hangsúlyozta a felszólaló. — Az utóbbi időben azonban konzervatív elgondolások erősödtek fel, amelyek a népesedés kedvezőtlen alakulásának okát, a családban előforduló konfliktusokat a nők munkavállalásában látják. Kár lenne megfosztani a társadalmat a tehetséges nők alkotókedvétől. Nem nélkülözhetjük sehol egyetlen ember nemzetgazdagító munkáját sem. Felszólalásában kifejtette, hogy a nők ma már mindinkább hivatástudattal, emberi képességeik kiteljesedéséért akarnak élni és haladni a fejlődéssel. Ez nem mond ellent annak, hogy minden egészséges szellemű nő jó anya akar lenni. A köztudatban még mindig eléggé él az a szemlélet, hogy a gyermeknevelés az anya dolga — folytatta —, ám a feladatok két szülőre, az anyára és az apára méretezettek. Bizonyos vagyok abban, hogy szocialista államunk gondoskodása és a család demokratikus átalakulása végső soron feloldja majd az anyaság és a munkavállalás közötti konfliktusokat. Végezetül kérte, hogy a megválasztandó új Központi Bizottság tűzze majd napirendre az 1970-es nőpolitikái határozat végrehajtásának értékelését, tekintse át a nők politikai, gazdasági és kulfenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér ehhez nem elég — több kedvezményt, támogatást kapnak. A nyugdíjasok helyzete életkoruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmasságuk, nyugdíjuk, és kiegészítő jövedelmük nagysága, valamint családi és vagyoni helyzetük szerint rendkívül differenciált. Az idősebb, aktív tevékenységre már nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesülők szociális helyzete azonban nehéz. A nyugdíjasok közül több mint félmillióan egyedülállóak. Segíteni mindenekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhatnak családjukra. A legsúlyosabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül. A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. Arra törekszünk, hogy az árszínvonal-emelkedéseket érzékelhetően, mintegy öt százalékra mérsékeljük, ezért megfelelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szükségesnek. Az áremelkedés mérséklése fokozatosan érhető el. A következő években sem zárhatjuk ki, hogy fogyasztóiár-emelések- re — ezen belül központi áremelésekre — kerüljön sor. Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott. — Arra törekszünk — mondotta —, hogy a vállalatok és szövetkezetek legyenek a gazdaság főszereplői, és minden lényeges jogi, közgazdasági és politikai feltétel segítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái és a munkáskollektívák érdekeltségének erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok sorába, amelyeket már megtettünk, vagy a jövőben tervezünk tenni. Havasi Ferenc után Tisza László, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács elnöke kapott szót, majd Duschek Lajosné szólalt fel. turális helyzetét, különös tekintettel a családpolitikai tennivalókra. Duschek Lajosné után Klein István a tamási ÁFÉSZ igazgatási elnöke 'következett, majd a Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke tette meg jelentését. Kádár János találkozója veteránokkal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a -tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoportjával. A szívélyes légkörű, bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcosai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a veterán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pártot, a népet a mai eredmények eléréséhez, s a kongresszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori harcosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára. Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetét mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a jelenlevők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresszus felelősségteljes munkáját látva meg-, elégedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiatalabb nemzedék is — az idősebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. Sebes Sándor, a Békés megyei küldöttcsoport tagja Szeghalmon született, a Sebes fivérek utolsó, élő tagja. Dolgozott az illegális kommunista mozgalomban, állt Horthy bírái előtt és megjárta a spanyol polgárháborút. Büszkén vallja, hogy a békési föld tette kommunistává. Apja tanár volt, Habsburg-ellenes, 48-párti, szobájuk falán — soha nem felejti el, végigkíséri életében — Kossuth, Petőfi és Rákóczi képe volt egymás mellett. Vallja, ez az otthoni légkör tanította meg politizálni. Nyugalmazott miniszterhelyettes. — Hagyománya van már annak — mondja Sebes Sándor —, hogy Kádár elvtárs a pártkongresszuson találkozik a veteránokkal. Mi, az idős, az illegalitást is megjárt kommunisták, akik meghívást kaptunk, megtiszteltetésnek tartjuk ezt az invitálást. Ügy érzem, a kommunista mozgalom folytonossága kapott ebben jelképet. Kellemes légkörű volt a találkozó, Kádár elvtárs jó hangulatban beszélgetett velünk, idézte fel az őt többek között kommunistává nevelő munkásokat és pártba lépésének történetét. — A találkozón részt vevők nevében ön köszönte meg Kádár Jánosnak a meghívást! — Igen, a veteránok engem bíztak meg. Ennek valószínű oka az, hogy tudott dolog, Gyuri és Imre öcsém együtt dolgozott Kádár elvtárssal az illegalitásban. Sőt, egyszer, 1934-ben egy lebukásnál Gyuri öcsémet nem tudták elkapni, így engem gyűjtöttek be a hekusok és állítottak Kádár elvtárssal együtt a bíróság elé. Aztán a felszabadulás után találkoztunk ismét, akkor már a pártközpontban. Sebes Sándor arcán látni, már bánja, hogy ilyen személyes dolgokkal előhozakodott. — Hagyjuk az egészet — mondja —, nem ez a fontos, Kádár elvtárs találkozása a, veteránokkal tényleg jó légkörű volt. Kezel György: Társadalmunk sorsa az emberi minőségen múlik — Az elmúlt években a szocialista építés fő területein — marxista—leninista pártként — új formákat, új szocialista megoldásokat kezdeményeztünk. Űj és legtöbbször jó megoldásokat találtunk. De tévedtünk is. Mindez együtt bizonytalanságot, idegenkedést is keltett, s ez próbára tette a párttagokat és pártonkívülie- ket. Megélénkültek az ideológiai, a kulturális viták, amelyek elsősorban történelmi utunk, alapértékeink, gazdasági és politikai fejlődésünk kérdéseivel foglalkoztak, és — sajnos — lényegesen kevesebb szó esett magáról a ' kultúráról. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasztaltuk, hogy némelyek parttalan liberalizmust, mások túlságosan merev magatartást vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vagdal- kozó „rendcsinálást” vagy korlátlan engedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási időszakban sem engedett egyik oldalnak sem. TovábbK mandátumvizsgáló bizottság jelentése Ballai László, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke a következő jelentést tette a kongresszusnak: Pártunk XIII. kongresszusán összesen 1 016 elvtárs tagja a küldöttcsoportoknak. Közülük 1010 elvtárs van jelen, a 6 hiányzó igazoltan van távol. A kongresszus határozatképes. Bizottságunk megállapította, hogy kongresszusunkon a párt társadalmi összetételének megfelelő arányban vannak jelen munkások, mezőgazdasági dolgozók, a szellemi élet, az értelmiségiek, az alkalmazottak, a fegyveres erők és testületek, a nyugdíjasok és a tanulóifjúság képviselői. Az adatok ismertetése után külön köszöntötte a kongresz- szus legidősebb küldöttét, a 91 éves Hunya István elvtársat, aki magyar internacionalistaként vett részt a szovjethatalom védelmében, aki egyik alapító tagja volt Endrődön a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és számos aratósztrájk és kubikosmozgalom szervezője volt a Viharsarokban. En7 gedjék meg, hogy üdvözöljem a meghívottak közül Szobek András elvtársat, pártunk legrégebbi tagját, akit a közelmúltban köszöntöttünk párttagsága 75. évfordulója alkalmából. ra is kitartunk amellett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a következetes elvi magatartás és vita. Ennek feltétele elméletünk igazsága, s ez megvan. Ennek a kétfrontos politikának szellemében hoztunk fontos, hosszú távra szóló határozatokat a közművelődésről, a művészet-, és tudománypolitikáról, a közoktatásról, felsőoktatásról, s ebben a szellemben kell tevékenykednünk továbbra is — hangoztatta Aczél György, majd rámutatott: — Történelmi „fél-múltunknak” volt olyan időszaka, amikor lejáratták, frázissá koptatták azt az alapelvünket, hogy „a szocializmusban a legfőbb érték az ember”. Legyűrve a torzításokat, valljuk, hogy társadalmunk sorsa az emberi minőségen múlik, s a szocializmus végső célja maga az ember. Az oktatásról szólva kiemelte: iskoláinknak na7 gyobb figyelmet kell fordítaniuk a szocialista szellemű közösségi nevelésre, a világ- szemlélet megalapozására. De a szocializmus értékeit nem lehet pusztán tananyagként tanítani. Az oktatásinevelési intézményekben olyan légkörre van szükség, amely bizalmat ébreszt a nevelőintézmény és a társadalom iránt egyaránt, ahol a tananyag és a nevelés összhangban van az isk'olán kívüli világgal. Iskolarendszerünkben tovább kel] javítani, bővíteni, fejleszteni a hazánkban élő nemzetiségek anyanyelvi oktatásának feltételeit. A lenini tanítást követjük: a többség soha nem lehet elég figyelmes a kisebbséggel, szemben. — A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának szerves része a kulturális politika,, amely a párt szövetségi politikáját is szolgálja. Ezt a művelődéspolitikát . immár három évtizede fogalmaztuk meg, s azóta folytatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban Aczél György. Hazánk történelmében először valósult meg olyan egységes kulturális értékrend, amelyben találkozott a művészeti élet és á kulturális politika, a mérvadó kritika és az értő közönség Ítélete. Egyetlen jelentős művész sem kényszerült a szocialista hatalmat ellenezve alkot-» ni, s minden jelentős mű eljutott a közönséghez.- A magyar történelemben — ahol a művészek ellenzékisége évszázados tradíció volt — példa nélküli, hogy a művészetek, az irodalom és a politikai hatalom ilyen jó, vitázó egyetértésben, szövetségben dolgozott, alkotott. Üj nemzedékek nőttek és nőnek fel, új törekvések jelentkeznek, új eszmei problémák támadtak és támadnak, új vitákat kell lefolytatnunk. Felelősségteljes kötelességünk most és a jövőben is megújítani ezt a szövetséget a generációk között és a generációkon belül egyaránt. Hazánkban mintegy 600 000 értelmiségi dolgozik, s közülük minden harmadik tagja a pártnak. A tudás hatalom. De hatalom a művészet is, mert szerepe semmi mással nem pótolható, s ez a szerep egyre növekvő, ahogy egyre nő befogadó (Folytatás a 4. oldalon)
