Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

1985. március 27., szerda pártkongresszus Folytatja munkáját a XIII. Kádár János találkozója a szovjet küldöttséggel Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titká­ra kedden, a Budapest Kongresszusi Köz­pontban találkozott a Szovjetunió Kom­munista Pártjának küldöttségével, amely Grigorij Komanovnak, az SZKP KB Po­litikai Bizottsága tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésével részt vesz az MSZMP XIII. kongresszusán. Grigorij Romanov tolmácsolta a szovjet kommunisták, a testvéri szovjet nép üdvöz­letét, és további sikereket kívánt a XIII. kongresszus munkájához. Kádár János és Grigorij Romanov tájékoztatta egymást az MSZMP, illetve az SZKP napirenden le­vő feladatairól. Véleménycserére került sor a két ország, a két párt együttműködésének fejlesztéséről, valamint a nemzetközi élet néhány idősze­rű kérdéséről. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai és Kótai Géza, a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője, valamint Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, Alekszandr Homjakov, az SZKP Tambov megyei bizottságának el­ső titkára, Vlagyimir Bazovszkij, a Szov­jetunió magyarországi nagykövete, az SZKP KB tagjai. Szabó István felszólalása (Folytatás a 3. oldalról) közönsége is. Ezzei a hata­lommal felelősséggel kell él­ni. A szocializmusnak szö­vetségese a művészet, segí­tője feladatai megoldásá­ban, értékei elterjesztésé­ben. Bármilyen problémákat kell is megoldanunk, az utak sosem vezetnek vissza­felé, sem a Lenin által a kommunizmus gyermekbe­tegségének nevezett dogma­tikus szemlélethez, sem a nemzet sorsát a nemzetkö­ziségtől elválasztó zsákutcá­hoz sem a polgári demok­rácia számunkra történelmi­leg túlhaladott illúziójához. Van tisztázni való a de­mokrácia körül örvendete­sen bontakozó vitákban is. A demokrácia — az bele­Aczél Györgyöt Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola fő­igazgatója követte a vitában, majd Virág Józsefné, a Ka­posvári Ruhagyár varrónője, Horváth Miklós, a Vas me­gyei pártbizottság első tit­kára kapott szót. Ezután következett Oláh István ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszternek, a magyar nép­hadsereg küldöttének felszó­lalása, aki rámutatott: ma, amikor a katonai erőfeszí­tések szinte meghatározói a nemzetközi helyzetnek, a szólás. A mi társadalmunk a „közöm van hozzá” társa­dalma. Nem a felelőtlen fe­csegés, nem lefelé nivellá- lás játéktere. Az érvek dön­tenek, nem a hangerő. Az ■ igazi szocialista demokrácia a közösségi szigorúság értel­mes fegyelme. A demokrá­ciától nem lesz kényelme­sebb senki élete: hisz „ne­héz iskola” ez. De értelme­sebb, hatékonyabb, gazda­gabb lesz. A vita a pártdemokráciá­nak is nélkülözhetetlen fel­tétele. A Magyar Szocialis­ta Munkáspártban a lenini demokratikus centralizmus szabályának kell érvényesül­nie. Vitatkoznunk kell, hogy legyen mit közösen képvi­selni. Végezetül kijelentette: — honvédelmi kötelezettségei- lem helyzete a párt politi­kájának is fontos része. Honvédelmi politikánk hu­zamos idő óta kiegyensúlyo­zott, reális, megalapozott, amelyet társadalmunkban széles körben megértettek és magukévá tettek a dolgozó emberek. Ennek tudható be, hogy az állampolgárok túl­nyomó többsége eleget tesz honvédelmi kötelezettségei­nek; a párt-, állami és gaz­dálkodó szervezetek aktív, hozzáértő részesei az ország védelmi erőfeszítéseinek. Magyarországon sokak tra­díciója volt az a gondolat — egészen 40 évvel ezelőt- tig —, amit Petőfi úgy fe­jezett ki, hogy „az éle) az ő áldozatos munkájukért nem fog fizetni semmivel”. Most, ma az idősebb és kö­zépnemzedék is elmondhat­ja, hogy a legnagyobb fizet­séget kapta a sorstól: meg­érte hazánk felszabadulását, kivehette részét az új társa­dalmi rend megteremtésé­ből, és ez feljogosítja arra a reményre, hogy a nemzedé­kek nehéz munkájával lera­kott, megvédett alapokon az új nemzedékek egy még fej­lettebb, korszerűbb, demok­ratikusabb, kulturáltabb, minden embert még maga­sabbra emelő szocialista Ma­gyarországot fognak terem­teni. Ezután arról szólt, hogy békénk, biztonságunk oltal­mazása, a haza, szocialista rendünk védelme, legnemze­tibb ügyünk, széles értelem­ben az ország egészének, valamennyi állampolgárá­nak senki másra át nem ru- háhzató kötelezettsége. — Ugyanakkor honvédel­mi politikánk sarkalatos té­tele — mondotta —, hogy hazánk védelmének ügyét, feladatait a Varsói Szerző­dés szövetségi rendszerében a testvéri szocialista orszá­gok hadseregeivel szoros egységben lehet és kell meg­oldanunk. Honvédelmi poli­tikánk tehát internacionalis­ta, elkötelezett politika, amelynek kezdettől fogva szilárd tartópillére a ma­gyar—szovjet barátság és a Varsói Szerződé^ szervezeté­hez tartozás, a szövetségben vállalt kötelezettségek hi­ánytalan és jó szellemű tel­jesítése. A Varsói Szerződés egye­sített fegyveres erői, s azon belül a szovjet nép óriási áldozatvállalása a Szovjet­unió hatalmas gazdasági, tu­dományos és katonai poten­Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának elnöke, a nádud­vari Vörös Csillag Tsz el­nöke, Hajdú-Bihar megye küldötte rámutatott, hogy a magyar mezőgazdaság egyes részterületeken — így pél­dául a gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban — intenzív fejlődést ért el, és igényes .összehasonlításokat is kiáll. Sikeres a legfejlet­A művelődési miniszter előtt kapott szót Hegyi Ist­vánná, a KISZ Szolnok me­gyei bizottságának első tit­kára, Réduly László, a Ba­kony Bauxit Bánya műve­zetője, Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkára. Köpeczi Béla művelődési miniszter felszólalásában ki­emelte: a Központi Bizott­ság beszámolója, és a hatá­rozattervezet, is nagy hang­súlyt helyez az oktatásra, s joggal, hiszen a szó szoros értelmében annak megjaví­tásától függ a jövőnk. A ta­valy elfogadott féjlesztési program alapján most az a feladatunk, hogy a gyakorlat próbáján átesett oktatási dokumentumokat javítsuk, nem rohamszerűen, hanem meggonddltan, lépésről lé­pésre, s hosszabb időre sta­bilizáljuk a követelmény- rendszert. A tudományos-műszaki haladás, az ipar, a közleke­dés, a mezőgazdaság, de a mindennapi élet technikai feltételeinek változása is megkívánja, hogy a szak­mai képzést új alapokra helyezzük. A tapasztalat azt ciálja volt és marad a fő tényezője az esztelen és fék­telen imperialista fegyverke­zés ellensúlyozásának. A magyar nép a tőle elvárható reális mértékben járul hoz­zá a Varsói Szerződés egye­sített katonai erejéhez, raj­ta keresztül a mindenkori erőegyensúlyhoz. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy egész társadal­munkat foglalkoztató kérdés a felnövekvő nemzedék szo­cialista szellemű nevelése, tebb külföldi és hazai tech­nikára alapozott gabona­program, és más fontos rész­területeken is évről évre növekvő, nem ritkán minő­ségileg új követelményeknek tett eleget a mezőgazdaság. Az elmúlt öt év növekvő követelményei terhelési pró­bának is tekinthetők — hangsúlyozta a TOT elnö­ke. — Ezt a szövetkezeti pa­rasztság — értékelve a jó mutatja, hogy az általános is­kola gyengeségei kihatnak a szakmai képzésre is. Mind­ez arra figyelmeztet, hogy a szakképzés tekintetében szo­rosabb kapcsolatot kell ki­alakítanunk a gyakorlattal. Az oktatás szubjektív és objektív feltételeiről szólva a miniszter hangoztatta: leg­főbb feladatunknak tartjuk a pedagógusok képzésének mennyiségi és minőségi fej -v lesztését, a pedagóguspályára jelentkezők jobb kiválasztá­sát, a rendszeres továbbkép­zés megszervezését, az élet- és munkakörülmények to­vábbi javítását. Emellett mintegy ötezer általános és 2300 középiskolai tanteremre is szükség lesz a következő ötéves tervben. A felsőoktatás korszerűsí­tése során olyan szakembe­rek nevelését tűztük ki célul, akik részt tudnak venni a szocialista társadalom életé­ben, megfelelnek az értelmi­ség funkcióinak. Nagy je­lentőséget tulajdonítunk az alapozó képzésnek, ezzel együtt a több fokozatú okta­tásnak, az egyetemi tanul­mányok után specializáció- nak és kiegészítő tanulmá­s ebben mindenkor fontos szerep hárul a hadseregre. E feladatnak a hadsereg parancsnoki állománya, po­litikai munkatársai, a kom­munisták az elmúlt években is felelősséggel tettek ele­get. Oláh István után szólalt fel: dr. Cserháti István, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, Janzer Frigyes szobrászművész, Budapest küldötte, majd Szabó István, a TOT elnöke. politikai légkört, hasznosít­va a háztáji többletmunka lehetőségeit — kitűnően, me­zőgazdasági üzemeink, és azok vezetői azonban már változó színvonalon, nagy többségében azért megfele­lően állták ki, és viselték el. Ez is igazolja, hogy ag­rár- és szövetkezetpoliti­kánk teljesen egybevág a parasztságunk érdekeivel. Pártunk politikájában meg­felelő helyet, ésszerű távla­tokat kapott mezőgazdasá­gunk, termelőszövetkezeti mozgalmunk is. nyoknak. Az oktatást és a kutatást a jövőben még in­kább összekapcsoljuk. Művelődési politikánk az elmúlt negyedszázad alatt bebizonyította, hogy a kultu­rális szükségleteket szélesen értelmezi és ezek között he­lyet kíván biztosítani a szó­rakozásnak is. A tudomány képviselőitől, az íróktól, mű­vészektől várjuk, hogy se­gítsék a hasznos ismereteket és nagy értékek terjesztését és ugyanakkor forduljanak határozottabban a populáris, a népszerű műfajok felé: te­remtsük meg ezen a terüle­ten is a szocialista tömeg- kultúrát. A művelődési miniszter felszólalását követően a ked­di vita Huszár Andornak, a Tiszai Vegyi Kombinát ve­zérigazgatójának hozzászólá­sával zárult. Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Benke Valé­ria, Sarlós István és Majoros Károly elnökölt — véget ért. A tanácskozás szerdán reg­gel a Központi Bizottság be-> számolója, a Központi Ellen­őrző Bizottság jelentése, va­lamint a szóbeli kiegészíté­sek megvitatásával folytató­dik. Oláh István felszólalása Köpeczi Béla felszólalása Kongresszusi mozaik Kedves ismerőssel, Farkas Bertalan űrhajóssal váltottak néhány szót a tegnapi tanácskozás egyik szünetében me­gyénk küldöttei fl legidősebbek A mandátumvizsgáló bizottság elnöke a tegnap előter­jesztett jelentésében név szerint említette és köszöntötte Hunya Istvánt és Szobek Andrást. A 91 éves endrődi Hunya István, sok földmunkás-megmozdulás szervezője, a legidősebb küldött. Szobek András pedig az országban a leghosszabb ideje, 75 éve tagja a pártnak. A tanácskozóterem harmadik sorában, a veteránok „díszpáholyában” ülünk le beszélgetni Szobek Andrással, aki szűkebb hazánkból elindulva járta be az ide vezető utat. Békéscsaba felszabadulás utáni első polgármes­tere, egykori megyei főispán és nagykövet, nyugalmazott miniszter. Botját maga mellé helyezi, a celofánba cso­magolt virágcsokrot — amit a küldöttek nagy tapsa kö­zepette kapott a mandátumvizsgáló bizottságtól — a szomszéd ülésnek támasztja. Közel évszázados élete ta­pasztalatairól, az itteni benyomásokról kérdezzük. — Nekem, öregnek, aki sok kongresszuson vettem részt, nagyon tetszett a tanácskozás. Nemcsak a rende­zésben, hanem légkörében is egyre jobbak a pártkong­resszusok. Tartalmas, jó vita folyik itt. Nagyon örültem, amikor az első napon többségében fiatalokról szóltak. Nagy élvezettel hallgattam őket. Okosak, értelmesek, a felelősségérzet sugárzik belőlük. Itt-ott vannak még tisztelctkörök, de idővel majd ezek is lekopnak. — Milyennek ítélik meg a környezetében ülő veterá­nok a kongresszus hangulatát? — Nekünk, idősebb kommunistáknak nagyon tetszett, amikor az egyik hozzászóló a területi pártáiapszerveze­tek segítését sürgette. Ami pedig a kérdést általában il­leti, mi úgy látjuk, egyensúly van eredményeink és gondjaink megítélésében. Realitás és egység van a kong­resszusi teremben, és a hozzászólások tanulsága, no meg a személyes tapasztalatom szerint is ugyanez a realitás és szilárd egység jellemzi a párt egészét is. A jövő nem­zedéke boldogulásának ez a legfőbb biztosítéka. Egy hozzászólás utóélete Jutott még keddre is az ünneplésből Fodorné Birgés Katalinnak és Kardos Ernőnének. Mint arról már hírt adtunk, az SZMT vezető titkára hétfőn kapott szót, és ugyanekkor elnökölt a tanácskozáson a konzervgyár igazgatója is. Hétfőn'este a Békés megyeiek nevében Szabó Miklós megyei első titkár, a küldöttcsoport veze­tője köszönte meg munkájukat, egy-egy sgál virág kí­séretében. Kardosné igen szimpatikus és határozott kongresszusvezetése, Fodorné agitatív és érvekre alapo­zott felszólalása még tegnap is beszédtéma volt a te­remben. Több hozzászóló is kapcsolódott a megyénkről elmondottakhoz. Tisza László, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanács elnöke például többek között a következőt mondta: — Lehet, hogy nem vigasz Fodorné elvtársnőnek, de a mi megyénk lélekszáma is csökken. Miként a békési szakszervezeti vezető, úgy a sza­bolcsi elnök sem panaszkodott. Azonos volt a hangvé­telük. Megbecsüléssel szóltak a keleti országrész két megyéjének eredményeiről, lakosságának tenniakarásá- ról. De azonos szenvedélyességgel beszéltek a történel­mileg kialakult elmaradottságról is. Békés és Szabolcs nem vetélytársa egymásnak, legalábbis a megyék sor­rendjében elfoglalható hely tekintetében nem. Mondják róluk, árvizes megyék, meg azt is, az or­szágos átlag alattiak a keresetek, és több mutatóban ugyancsak a sor végén kullognak. De mondják azt is, törekvő emberek lakják, akik becsületesen dolgoznak, és nagy eredményeik vannak. Ez utóbbi volt az alap, amely hitelt adott szavaiknak. Születésnap Még a kongresszus első munkanapjának történetéhez tartozik, hogy hétfőn' este ünnepi volt a hangulat, me­gyénk küldötteinek szálláshelyén. A Békés megyei cso­port tagjai virággal köszöntötték Varga B. Zoltánnét. A Körösvidéki Cipész Szövetkezet békési telepének szalag- vezetője március 25-én ünnepelte születésnapját. — Elfeledkezzünk az évekről? — kínáltuk fel lapunk részéről a lehetőséget, hátha a sokat emlegetett női hiú­ság kapva kap rajta. — Nem, én vállalom a koromat. Egyébként sem lenne tisztességes egy ilyen szép születésnapot ezzel elrontani. Negyvenkét éves vagyok és bár a családi eseményeket mindig bensőségesen megünnepeljük, mégis ez a mostani születésnap valahogy más, mint a többi. Ez egyszerűen felejthetetlen. Aligha kapok még egyszer ilyen szép ajándékot, mint most, hogy itt lehetek a kongresszuson. — Otthon a család köszöntötte már? — Nefh, a küldött-társak voltak az elsők. Mi nem szok­tuk előre felköszöntem egymást. Ha hazamegyek, bizto­san virággal várnak. Elmosolyodik, aztán még csendesen megjegyzi: — Azért amikor hétfőn este a megyei csoport tagjai átad­ták a szegfűt, gondolatban egy kicsit hazarepültem, 21 éves katona fiamhoz, 11 éves kisfiámhoz, 9 éves kislá­nyomhoz, a férjemhez, akivel egy munkahelyen dolgo­zom és természetesen a velünk élő édesanyámhoz. Vala­hogy így kerek a 42. születésnap. Árpási Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom