Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

NÉPÚJSÁG 1985. március 27., szerda Folytatja munkáját a XIII. pártkongresszus Grigorij Romanov: Felbecsülhetetlen nagy vívmány a szocialista közösség léte Carlos Brito: A békeharc a világ minden népének közös ügye Grigorij Romanov, a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője tolmá­csolta az SZKP Központi Bizottságának. a szovjet kommunisták tizenkilenc- milliós seregének, és az egész szovjet népnek a for­ró, szívélyes üdvözletét a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusá­nak, a magyar kommunis­táknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta: — Nagy hatást gyakorolt ránk Kádár János elvtárs színes és tartalmas beszéde. Az ő személyében a testvéri Magyarország kipróbált ve­zetőjét, az. elkötelezett in­ternacionalistát, a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom nagy tekinté­lyű személyiségét tiszteljük. A magyar nép szoros egy­ségben, immár négy évtize­de építi az - új világot a Szovjetunió, és a többi test­véri ország népeivel. Mind­az, amit ezen évek alatt elért. tanúsítja választott utunk helyességét, a szocia­lista rend vitathatatlan elő­nyeit és lehetőségeit. Az elmúlt, időszakban va­lamennyien jobban felismer­tük, mennyire » fontos, hogy megbízható és velünk azo­nosan gondolkodó barátaink legyenek, milyen felbecsül­hetetlen nagy vívmány a szocialista közösség léte. Ebben a közösségben az egy­ség alapja a marxista—le­ninista szemlélet azonossá­ga, és az, hogy közösek alap­vető érdekeink, azonos az osztályszolidaritás elvei irán­ti hűség, megvalósul az ér­dekek kölcsönös, gondos számbavétele, és érvényesül a kölcsönös segítőkészség. Munkájukban Önök, ked­ves Elvtársak, az eddigiek­hez hasonlóan a jövőben is építhetnek a megbonthatat­lan szovjet—magyar barát­ságra, a legszorosabb együtt­működésre a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Nagy Október hazájával. A történelmi gyakorlat gazdagította elképzelésein­ket az új társadalom építé­sének formáiról és módsze­reiről. A közösen szerzett tapasztalatokból levonható egyik legfőbb elvi következ­tetés azonban az, hogy a testvéri országok fejlődése egy sor általános törvény- szerűség alapján megy'vég­be. A szocialista államok nemzeti érdekeit nem lehet megbízhatóan érvényesíte­ni másként, csak úgy, ha erősítjük egész közösségün­ket, követjük Leninnek, a forradalmárok több nemze­dékének útmutatását, erő­teljesen támaszkodunk a proletár és a szocialista in­ternacionalizmus hagyomá­nyaira. A szovjet kommunisták alapállását mindig is ez jellemezte. Ezen alapelv iránti hűséget erősítette meg az SZKP KB ez év márciusi rendkívüli ülése, amely ki­mondta, hogy az SZKP és a szovjet állam elsőrendű kö­telessége a testvéri barátság megőrzése és erősítése a nagy szocialista közösség or­szágaival, s az, hogy meg­tegyünk minden tőlünk tel­hetőt a közösség nemzetközi szerepének és befolyásának növeléséért. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára is a Varsói Szerződés tagországai párt­ós állami küldöttségeinek vezetőivel nemrégiben Moszkvában lezajlott talál­kozón. Pártunk nagyra értékeli az MSZMP, a népi Magyar- ország vezető és irányító erejének következetesen in­ternacionalista vonalát. Az önök kongresszusán sok dicsérő szó hangzott el a szovjet—magyar kapcso­latokról, népeink barátságá­ról. Teljes mértékben egyet­értünk az elmondottakkal. A sokéves gyakorlat, maga az élet teszi lehetővé. hogy megelégedéssel állapítsuk meg: ezek a kapcsolatok nemcsak felfelé ívelnek, és szakadatlanul fejlődnek, ha­nem egyre jobban érezhető eredményeket is hoznak az élet valamennyi területén: a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultúrá­ban. E folyamat lényege az SZKP és az MSZMP szoros együttműködése, a mélysé­ges bizalom és egyetértés, amely pártjaink központi bi­zottságainak és vezetőinek állandó kapcsolatát jellemzi — mondotta az SZKP kül­dötte, méltatva a Szovjetunió és Magyarország együttmű­ködésének különböző terüle­teit, majd így folytatta: — Az élet azonban nem állhat meg egy helyben. Üjabb lehetőségeket kell fel­tárnunk a gazdasági, a tu­dományos és műszaki együtt­működés további elmélyíté­sére, korszerűsítésére és ha­tékonyságának növelésére. Erre építünk a jelen idő­szakban is, amikor véglege­sen egyeztetjük az új öt­éves időszakra szóló nép- gazdasági terveinket. Mi természetesen azon va­gyunk, hogy a szocialista gazdasági integráció erősíté­sével egyidejűleg kölcsönösen előnyös alapon fejlesszük üzleti kapcsolatainkat a ka­pitalista országokkal is. E kapcsolatok építése során azonban nem engedjük meg, hogy az imperialista erők a politikai nyomás eszközeként használják a gazdasági té­nyezőket, és beavatkozzanak a szuverén szocialista álla­mok belügyeibe. E problémákról szólva ter­mészetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenlegi nemzetközi helyzetet, amely­nek kiéleződése egyenes kö­vetkezménye annak, hogy aktivizálódtak az imperia­lizmus — mindenekelőtt az amerikai imperializmus — agresszív körei. E körök ké­szek bármely eszköz felhasz­nálására, hogy aláássák szo­cialista közösségünk egysé­gét, megállítsák a társadal­mi fejlődés és a népek nem­zeti és társadalmi felszaba­dulása történelmileg vissza­fordíthatatlan folyamatát. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy ve­lünk az erő pozíciójából, a fenyegetés módszerével tár­gyaljanak, kudarcra van ítél­ve. A szocialista államok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy válaszolni tudjanak a kihí­vásra és biztosítsák országa­ik és népeik biztonságát. Megbízható pajzsuk a Varsói Szerződés, amelynek 30. év­fordulójáról hamarosan meg­emlékezünk. Közösségünk szorgalmazza a nemzetközi feszültség enyhülését, és a jövőben is folytatja politiká­ját, amelynek célja az egy­ség és összeforrottság to­vábbi biztosítása, a külpoli­tikai lépések egyeztetése. Ma a nemzetközi közvéle­mény figyelmének közép­pontjában a nukleáris és űr­fegyverzet témakörében kö­zelmúltban megkezdett új szovjet—amerikai tárgyalá­sok állnak. A Szovjetunió konstruktív és reális tervek­kel érkezett Genfbe, azzal a szándékkal, hogy a tárgyalá­sok tárgyára és céljaira vo­natkozóan elért korábbi meg­állapodásoknak megfelelően cselekedjék. Ilyen hozzáállást várunk az amerikai fél ré­széről is. Belpolitikai kérdésekről szólva Grigorij Romanov el­mondta, hogy a Szovjetunió­ban a népgazdaság számos ágazatában, így az iparban is észrevehetően meggyorsult a termelés növekedésének üteme. Javultak a minőségi mutatók. Biztató eredmények mutatkoznak az agrár-ipari komplexum fejlődésében. Si­keresen megvalósulnak a szocialista program céljai. Napjainkban pártunk a XXVII. kongresszusra készül. Ezen a kongresszuson terve­zik a párt programjának új fogalmazásban történő meg­vitatását és elfogadását. Az SZKP szervezeti szabályza­tán elvégezzük a szükségessé vált módosításokat. A kong­resszus a soron következő öt évre és 2000-ig szólóan jóvá­hagyja az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének alapvető irányait — mondot­ta az SZKP küldötte, majd befejezésül hangsúlyozta: a szovjet kommunisták mélyen meg vannak győződve arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság a jövőben is méltóképpen járul hozzá a szocialista világrendszer megszilárdításához, a szocia­lista közösség erejének . és összeforrottságának növelé­séhez. mert ez a társadalmi haladás, a tartós és igazsá­gos béke legfőbb biztosítéka a földön. Carlos Brito, a Portugál Kommunista Párj PB és az Állandó Politikai Titkárság tagja, a portugál küldöttség vezetője pártja Központi Bi­zottsága és az ország kom­munistái nevében tolmácsol­ta forró és testvéri üdvözle­tüket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusának, és sok sikert kí­vánt munkájához. — Szeretnénk kifejezni pártunk nagyrabecsülését és háláját azért a szolidaritá­sért, amelyet a magyar kom­munisták, a magyar nép mindig is tanúsított népünk harca iránt; s kifejezni a portugál kommunisták cse­lekvő, töretlen szolidaritását a Magyar Szocialista Mun­káspárttal és a magyar nép­pel, a szocialista társada­lom felépítéséért folytatott tevékenységükben. Kifejezzük Elvtársak, önöknek és a magyar nép­nek harcuk, munkájuk és elért eredményeik iránti nagyrabecsülésünket. Portugáliában a kormány — amely egy magát szocia­listának nevező és egy szo­ciáldemokrata pártból áll — folytatja és erősíti azt az Teszfaje Dinka: Teszfaje Dinka, az Etióp Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának póttagja, pénzügyminiszter, az EDP küldöttségének vezetője tol­mácsolta pártja Központi Bi­zottságának, Etiópia dolgozó népének szívből jövő, test­véri üdvözletét. — Az MSZMP XIII. kong­resszusának fontosságát erő­síti, hogy a tanácskozást a fasizmus felett aratott győ­zelem 40. évfordulójának előestéjén tartják meg — hangsúlyozta. — Hisszük, hogy a kongresszus — túl azon, amit a magyar nép­nek nyújt és jelent — nem­zetközi szempontból is je­lentős: hozzájárul az embe­riség szabadságáért, és hala­immár kilencéves politikát, melynek célja az áprilisi forradalom nagy vívmányai­nak a megsemmisítésé. A portugáliai ellenforra­dalmi folyamat még hang­súlyozottabbá tette orszá­gunknak az imperializmus­tól való függőségét, gazda­sági,' politikai, diplomáciai és katonai alárendeltségét. Osztjuk azokat az aggo­dalmakat, amelyek a Köz­ponti Bizottság kongresszusi téziseiben és Kádár János elvtárs beszédében hangot dásáért, a világbékéért és az enyhülésért folyó küzdelem sikeréhez. Teszfaje Dinka ezután be­számolt arról a küzdelemről, amelyet az új típusú leni­nista párt, az 1984. szeptem­berében megalakított Etióp Dolgozók Pártja létrehozásá­ért folytattak, hangsúlyozva, hogy az etióp forradalom a nép széles rétegei hatalmas győzelmeket arattak. — Az etióp forradalmárok az egész dolgozó néppel együtt nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy végre­hajtsák a párt alakuló kong­resszusának határozatait, és a történelmi alapokmányok­ban lefektetett elveket. El­sőrendű feladat, hogy létre­kaptak a jelenlegi nemzet­közi helyzetben rejlő veszé­lyekkel, a békét fenyegető reális veszélyekkel kapcso­latban. A fegyverkezési verseny, az új amerikai ra­kéták telepítése Európában, a világűr militarizálására vonatkozó tervek felidézik egy nukleáris világégés ve­szélyét. A Magyarországot is ma­gában foglaló szocialista kö­zösség léte a béke és az em­beriség haladásának a leg­szilárdabb biztosítéka. Ám a békeharc minden dolgozó­nak, Európa és a világ min­den népének közös ügye, olyan halaszthatatlan köz­ponti feladat, amely magá­ban foglalja a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a le­szerelésért — elsősorban a nukleáris leszerelésért —, valamint a világűr militari- zálásának a megakadályo­zásáért folyó harcot. Carlos Brito befejezésül sok sikert kívánt a XIII. kongresszusnak, valamint a magyar kommunistáknak és a magyar népnek a szocia­lista társadalom felépítésé­ért kifejtett békés, alkotó munkához. hozzuk az Etióp Népi De­mokratikus Köztársaságot és végrehajtsuk a 10 éves gaz­dasági és társadalomfejlesz­tési tervet, amelynek célja, hogy lerakjuk a szocialista gazdaság felépítésének anya­gi és technikai alapjait. Az etiópjai forradalom a har­cos marxista—leninista párt megalakításával újabb meg­határozó győzelmet aratott és meghiúsította az imperia­listák álmát, hogy etióp föl­dön visszaállítsák a régi ren­det. Az etióp tömegek, ame­lyek soha nem engedtek az imperialista agressziónak, készek arra, hogy visszaver­jék az imperializmus újabb mesterkedéseit és a párt ve­zetésével tartós megoldást találjanak az aszály okozta problémák megoldására. Bi­zonyosak vagyunk abban, hogy harcunk — a testvéri szocialista országok és a vi­lág más haladó erőinek oda­adó támogatásával — győze­lemre vezet. — A világ kritikus tör­ténelmi helyzetben van, ezért a világbéke fenntartása ösz- szehangolt erőfeszítéseket igényel valamennyi haladó és békeszerető embertől. E küzdelemben meghatározó a demokratikus és a békesze­rető erők, a kommunista és munkáspártok szerepe. Biz­tosak vagyunk abban, hogy az MSZMP XIII. kongresszu­sa jelentősen hozzájárul e harchoz — hangsúlyozta vé­gezetül Teszfaje Dinka. Tolmácsokkal szünidőben A kongresszuson 15 idegen nyelvre — angolra, franciára, oroszra, németre, spa­nyolra, portugálra, olaszra, bolgárra, cseb­re, lengyelre, románra, szerb-horvátra, ko­reaira, khmerre és vietnamira — fordítják le a beszédeket. Emellett természetesen át­teszik magyarra a külföldi hozzászólások szövegét. A pihenő fordítók gyűrűjében ültünk le beszélgetni a mesterség szépségeiről és for­télyairól Dombrovszkyné dr. Kozma Kitty francia és Austin Patrícia angol nyelvű tol­mácsokkal. Dombrovszkyné több mint két évtizede fordít fontosabbnál fontosabb ta­nácskozásokon, kolléganője pedig közel 20 éve mozog otthonosan a tolmácsfülkékben és immár ötödik alkalommal dolgozik párt- kongresszuson. Elmondásuk szerint egy-egy idegen nyel­vet hárman fordítanak és 15—30 percen­ként váltják egymást a galéria fölötti hangszigetelt tolmácsfülkében, ahonnan üvegfalon keresztül látnak rá a teremre. Megpróbáljuk számba venni a munkáju­kat nehezítő körülményeket. Mondják, leg­főbb „ellenségük” a hadarás, és bármily hihetetlen, a mechanikus felolvasás. Az utóbbinál ugyanis a szöveg nem tagolt és nem hangsúlyozott, nem lehet következ­tetni a szavakból a mondatok végére. Ál­lítják, kevés olyan kimért ütemű, logikus felépítésű, világos beszéd van, mint Kádár Jánosé. Most a vitaindítója is ilyen volt, szívesen fordították, természetesen az el­hangzással párhuzamosan, szinkronban. — Mitől 1ügg a fordítás színvonala? — A tolmács idegállapotától — vallják egybehangzóan —, no, meg a témától is, a benne szereplő szakkifejezésektől. Na­gyon megkönnyíti a munkát, ha előre meg­kapjuk a szöveget, még ha csak egyszeri átolvasásra futja is. A tolmácsok vélt segítőire, a figyelmez­tető lámpára terelődik a szó. Kevéssé köz­tudott, hogy a szónoki emelvényen két ki­világítható figyelmeztetés van. Az egyiken, melyet az elnöki asztaltól vezérelnek, IDŐ LEJÁRT, a másikon pedig, melynek nyo­mógombja a tolmácsfülkékben van, LAS­SABBAN felirat áll. A kongresszusok tör­ténetéről szóló feljegyzések említést tesz­nek arról, hogy a KISZ IX. kongresszusán Fock Jenőnek, a kormány akkori elnöké­nek gyűlt meg a baja a lámpákkal. Ami­kor hozzászólása közben már vagy ne­gyedszer ivott egy kortyot a szónoki emel­vényre készített vízből, megállt és elné­zést kért. Mondta, nem szomjas, csak foly­ton ég a tolmácsok lámpája, hogy gyorsan beszél, szünetet kell hát valahogy tartania. — Kevesen olyan fegyelmezettek, mint Fock elvtárs — veszi át a szót Austin Pat­rícia. — A legtöbben félreértik a kivilágí­tott szöveget, megijednek, azt gondolják, hogy lejárt az idejük. Néhányon még rá is kapcsolnak, hogy minél hamarabb be­fejezzék. Nekünk is be kellett fejezni, a pihenő lejárt, elnézést kérnek, rajtuk a sor, men­niük kell. , ™ Harcunk a világ haladó erőinek támogatásával győzelemre vezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom