Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
1985. március 26., kedd Faragó, munka közben ... Erzsi néni — de lehetne Juli vagy Mari néni is — sietve megköti fejkendőjét. A jószágot, az embert már' ellátta, indulhat. Ilyenkor hétfőnként mindig megy, ugyanis egyedül van egész nap, még jó, hogy a kutyájához szólhat, ha kedve van egy kis beszélgetéshez... A szakkörben meg a kézimun- kázás mellett jut idő egy kis tereferére is. Dehogy gondolt ő erre korábban! Soha nem járt el otthonról és most vén fejjel bolonduljon meg? Aztán a szomszédasszony egyre csak nógatta, hát ráállt. Mióta az ember is megbékélt, már nem bánja. Előbb csak a kézimunka, most meg a társaság kedvéért is szívesen megy. Ha esik, ha fúj, hétfőnként a kultúrban a helye ... A tárgyformáló népművészet ápolói jól sáfárkodnak a kinccsel, a hagyományokkal. Nem csupán ,,A korábban elszigetelt, egymástól függetlenül létrejött kiadványok helyett komplexebb, témájában sokrétűbb, a nevelő-oktató munka egységére is utaló kiadványokra van szükség. Szerzőinknek az adott tudományág jeles művelőit, a gyakorlati pedagógiai tevékenységben nagy tapasztalattal, értékes mondanivalóval rendelkező pedagógusokat szeretnénk mindnyájunk hasznára megnyerni.” Az idézett gondolatokat a Békés melyei Pedagógiai Intézet tavaly indult, Nevelés című kiadványának előszavában olvashattuk, a sorozat egyik szerkesztője, Apró Tibor tollából. Az új alapokon nyugvó kiadványozási rendszerről pedig az intézet igzagatóját. dr. Hajnal Lajost kérdezzük. — A pedagógiai intézetben egyesült korábbi Pályaválasztási Intézetnek és a Pedagógus Továbbképzési Intézetnek a kiadványai külön szálon futottak. Az új megteremtésénél mégis voltak hagyományok, amelyekre alapozni lehetett: A gyorsuló időben, Pályaválasztási útmutató, és még sorolhatnám .. . — Mikor megalakult az intézetünk — mondja dr. Hajnal Lajos —. újra kellett gondolnunk profilunkat, s ezzel együtt természetesen az új koncepciónknak megfelelő kiadványozást is. Megvizsgáltuk a korábbi kiadványok tartalmát, hasznát, és megállapítottuk, hogy közülük jó néhány egyáltalán nem szólt senkihez. Az első lépés az volt. hogy csökkentettük a kiadványok számát. Ennek természetesen anyagi okai is voltak. — Milyen alapelveket fogalmaztak meg? — Terveinkben négy szintnépművészeink sora, eredményei, hanem az elmúlt éy- tizedben gombamódra elszaporodott felnőtt- és gyermek- szakkörök, csoportok is bizonyítják, van mit megőrizni, ápolni, továbbadni. Különösen a díszítőművészet és a fafaragás iránt érdeklődők találnak környezetünkben társakat, akikkel nem csupán tapasztalatokat cserélhetnek, de igazi, ösz- szetartozó közösséget formálhatnak. Más művészeti ágak képviselői —, bőrdíszművesek, fazekasok — magukra utalva dolgoznak, (kis számuknál s szétszórtságuknál fogva) ám nekik is lehetőségük van a bemutatkozásra az évek során kialakult nép- művészeti pályázatok rendszerében. Igaz a nevezés azzal a kockázattal jár, hogy az elismert szakemberekből álló bíráló bizottság tagjai esetleg nem tartják bemutatásra méltónak az adott re osztottuk be az új kiadványokat. A négyes • csoportba olyan speciális, kimondottan gyakorlati felhasználást szolgáló munkák tartoznak, amelyek a mindennapi tevékenységet közvetlenül segítik. Ilyenek a módszertani levelek, vagy — mutat néhány, az asztalra készített füzetecskére —. mint a gimnáziumok számára, I—IV-ig szóló Matematika témazáró feladatlapok, vagy a Programozás a PTK—1050 típusú számológéppel című kitűnő munka. Tehát ezek a kiadványaink az irányított önképzést szolgálják. A harmadik szinten olyan munkák szerepelnek, amelyek ugyancsak a gyakorlat(Archív fotó) munkákat. Ám a sértődöttségnek helye nincs, még ha olykor valóban túl szubjektívnek is tűnik a döntés (hiszen nincs egységesen kialakított elbírálási rendszer). Régi igazság, hogy minden bírálatból tanulni lehet, s ahány ember véleményét meghallgatjuk, annyi tapasztalatot vonhatunk le belőle. A másik nagy kérdés a tárgyformáló népművészetben az elkészült alkotások „értékesítése’', ha egyáltalán megválnak tőlük. A Népművészeti Egyesület nemrégen nyitott egy boltot —. tervezik, hogy a jövőben minden megyében lesz hasonló —. ahol csak igazi, abból a bizonyos „tiszta forrásból" merítő tárgyakat, használati eszközöket árusítanak. Csak úgy, miként a népművészeti vásárokon — lehetne. . . Csupán ilyen portékáknak szabadna az érdeklődők kezébe kerülni, még azon az ban jelentkező aktuális problémákra próbálnak feleletet adni. A gyorsaságot azzal próbáljuk biztosítani, hogy ofszet sokszorosító gépünkön magunk állítjuk elő házon belül. E kiadványaink közül már megjelent a Nevelés két füzete, a Pedagógiai vezető, és a Tantárgypedagógia az általános iskolák számára. A középiskolai rész is hamarosan megjelenik ez utóbbiból. A második szinten — mi úgy nevezzük — kézikönyvek helyezkednek el, amelyek egy-egy részterület, problémakör gyakorlati, elméleti körbenjárására, egységes egészként történő feldolgozására vállalkoznak. 1983- ban jelent meg az Igazgatási szervezők című -kiadvány, és nemsokára kiadjuk dr. Kozé- ki Béla Személyiségfejlesztés az iskolában című osztály- főnöki kézikönyvét. Ezt követi majd az osztályfőnökök gyakorlati tapasztalatait közreadó kézikönyv. E könyveknél igyekszünk az egymáshoz áron is, hogy kevesebb lesz a vásáros. Lehet, hogy a szigorúbb válogatással az árukínálat az iparművészet felé hajlana, ám így csak ízléses munka kerül a vásárlók kezébe! Az elmúlt években — s az igazsághoz ez is hozzátartozik — némi visszaesés tapasztalható a díszítőművészeti szakkörök számában. Részben, mert a fenntartó művelődési házak nem tudják fedezni olykor még a szakkörvezető tiszteletdíját sem, részben mert a megnehezült körülmények, a magasabb utazási költségek mellett, csak a leglelkesebb, a legelkötelezettebb szakkörvezetők vállalják a további munkát. Szerencsére több üzem. vállalat felismerte, mekkora előnye van — nem csupán dolgozóik személyiségének gazdagításában, de mások, a külső szemlélők ízlésfejlesztésében is — az effajta alkotó közösségeknek. Több helyen felvállalták azok finanszírozását, szakemberekről a megyei művelődési központ gondoskodik csakúgy, miként üzemekben, oktatási intézményekben — kérésre — a kiállítások szervezéséről is. A tárgyi népművészetről szólva nem feledkezhetünk meg a szőtteskultúráról, mely néhány éve még úgy tűnt, teljesen elhalóban van. Nos, az utóbbi időben bebizonyosodott, van még itt is átmenthető az utókor számára, s akadnak lelkes asszonyok — egyre többen —, akik felvállalják ezt a szép feladatot. Végül, úgy hiszem nem felejthetünk el köszönetét mondani azoknak, akik népi hagyományaink továbbéléséért fáradoznak az utókor gazdagodására, s persze a maguk örömére. Mert csakis úgy képesek eredményt elérni, ha maguk is örömüket lelik benne. Nagy Ágnes kapcsolódó témákat több oldalról is megvilágítva, a gyakorlat, és a tudomány legfrissebb eredményeinek a felhasználásával, az információk egy csatornába terelésével újat nyújtani. — És mi helyezkedik el a csúcson? — A periodika, amely A gyorsuló időben jogutódjának tekinthető. A Pedagógiai műhely munkacímet viselő kiadványunk sajátja az, hogy ez lesz a leginkább tudományos jellegű. Szeretnénk vele és általa az igényes szakmai elit kialakulását. megerősödését elősegíteni. Intézetünk a megyei tudományos-koordinációs szakbizottság tagja. E bizottságban megfogalmazták, hogy a pedagógia és a pedagógia köré csoportosítható társadalomtudományok gondozása is feladatunk, természetesen a gyakorlattól nem elszakadva. Ez a kiadvány már ezt a célt szolgálná. És jelentőségét, színvonalát tekintve szeretnénk országossá tenni. Ezt általános érvényű tartalmával igyekszünk majd megalapozni. Évente kétszer jelenne meg, s a színvonalat egy kilenctagú bizottság garantálná, amelynek munkájában néhány, velünk kapcsolatban álló tudományos, illetve felsőoktatási intézet képviselői is részt vesznek. — A rovatok mindig beszédesek. Sorolna néhányat? — Szociológiai megközelítésű írásokat tartalmaz majd az Iskola és társadalom rovat. Neveléslélektani rovatunk a Személyiségfejlesztés címet kapta. Lesz még: Kutatás, módszertan, innováció; Kilátó — amely más tudományos művek és műhelyek bemutatására vállalkozik —, és Kaleidoszkóp című rovatunk. A nyomdai átfutásra is, és vállalt célunkra gondolva, ebben a periodikában csak időálló cikkek jelenhetnek meg. S arra is gondosan vigyázunk, hogy ezek a kiadványok valóban Békés megyeiek legyenek. B. Sajti Emese Fotó: Veress Erzsi A gyakorlat és az elmélet egységét szolgálják II Békés megyei Pedagógiai Intézet kiadványai KÉPERNYŐ Film és emlékezet A nagy számadások idejét éljük ezekben a napokban. Most, hogy hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára készülődünk, s hogy megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa, egymást érték a televízió műsorában’is a megemlékező, eredményeinket visszapergető, történelmi sorsfordulóinkat megidéző műsorok. Hogy csak az elmúlt heti műsorokra hivatkozzunk: szerdán ért véget „A velünk élő történelem" című dokumentumfilm-sorozat, mely az MSZMP 1980-as kongresszusáig kísérte végig az eseményeket. Ugyancsak 40 év filmgyártásának történetéről szólt a budapesti tavaszi fesztivál keretében szombaton, a késő esti órákban vetített „Film és emlékezet” című műsor. A cim már sok mindent elárul, hiszen az elmúlt négy évtized legjobb, legemlékezetesebb filmalkotásaiból láthattunk válogatást, Szabó György lebilincselő összekötő szövegével fűszerezve. Mert ahogy a rádióújságban írta: „...Az embernek óhatatlanul belejátszik ebbe a saját élete. Egy antológiát nehéz személytelenül szerkeszteni, nem is lehet. Ennek értelmében szeretném jelezni, hogy annak a nemzedéknek a tagjaként válogattam, melyet eszmélésének idején a Valahol Európában vezetett be a filmművészetbe." „A film és emlékezet" — Bulla Károly szerkesztésében — a felszabadulás óta eltelt időszak (a filmművészet és az újságíró-szövetség ítészei által legjobbnak ítélt) alkotásaiból adott ízelítőt. Több mint félezer filmből válogatták ki a legjobb negyvenet, s abból sem idézhették fej mindet, már csak a szűkre szabott műsoridő miatt sem .. . Szerencsére, mint a műsorvezető elmondta, hamarosan a moziban láthatjuk viszont ezeket az alkotásokat, melyek műsorra- tűzését, a szombat esti „étvágygerjesztő” miatt is örömmel várjuk. Metszetek S ha már úgy indítottuk jegyzetünket, hogy az elmúlt hetek tévés programjában sok múltat idéző műsor szerepelt, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Baló György, Kígyós Sándor. Márk Iván, Medveczky László, Román Péter és Sárdi Anna által készített háromrészes sorozatot, a „Metszetek"-et. Az. alcím magáért beszél: „Magyarország 1980—84." Nehéz feladatra vállalkoztak a műsor készítői, hiszen a két kongresszus között eltelt időszak társadalomrajzát csupán felvázolni is szinte lehetetlen háromszor egyórás műsoridőben. A háromrészes élő beszélgetéssorozat nem törekedett, s nem is törekedhetett teljes leltárra, már csak a felvetett témák nagysága miatt sem. Az első rész gazdasági, gazdaságpolitikai áttekintést adott, a második műsor témája a társadalmi változások, a társadalompolitika volt, a harmadik — csütörtöki — műsor az oktatás, a tudomány és a kultúra területeit vizsgálta. Nem, teljességet mi, nézők ’ sem várhattunk, am az igenis zavart, hogy az utóbbi adás három témaköre arányaiban tolódott el. A tudomány területén túl sokat időztek a beszélgetés résztvevői, így az oktatásra, s még inkább a kultúrára már csupán néhány perc maradt. Kár. . . Mindenesetre további gondolkodásra érdemes témák merültek fel, s ha már nem hallgathattuk tovább a beszélgetést a képernyőn keresztül, talán otthon, családi körben, s másnap, a munkatársak között akadt, akivel megoszthattuk a továbbfűzött gondolatokat . . . Szegedi beszélgetések Stúdióbeszélgetésről szóltunk az imént, s az elmúlt .heti műsorban válogatva egy másik vitaműsorról is érdemes szólni, a szerda esti „Szegedi beszélgetések"-ről. Bács-Kis- kun, Békés és Csongrád megye demográfiai helyzete rosz- szabb az országosnál. A beszélgetés résztvevői — dr. Csatári Bálint tudományoscsoport-vezető, dr. Dövényi Zoltán földrajzkutató, dr. Kováts Zoltán történeti demográfus és Szabó G. László, a Csongrád megyei Tanács elnökhelyettese — a kiváltó okokról, a várható jövőről, s a szükséges tennivalókról cserélték ki gondolataikat. A megoldás a tudatos, összehangolt gazdaságpolitikai intézkedésekben rejlik, mint azt az egyik stúdióvendég megfogalmazta; kapjon több elismerést, nagyobb megbecsülést az, aki a termelőerők leglényegeseb- bikét, az embert felneveli . . . Ám egy aggodalmam mégis van e műsorral, s általában azzal kapcsolatban, hogy mi- kent kezeljük e témát? Valahogy mindig megfeledkezünk arról, hogy a gyermeknevelés nem csupán gonddal, anyagi és egyéb áldozattal, de örömmel is jár: az anyaság örömével. S legyen bármilyen aggasztó a demográfiai helyzet, mégsem lenne jó, ha gyermekeink csak az ilyen-olyan ked-, vezménvek okán látnák meg a napvilágot. N. Á. Kamarazenei találkozó és szonátaverseny Gyulán Gyula város Tanácsa. a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézete, a Művelődési Minisztérium és a Weiner Leó-emlékbizottság támogatásával, Weiner Leó születésének 100. évfordulója tiszteletére március 29. és 31. között, kamarazenei találkozót és hegedű-zongora szonátaversenyt rendez Gyulán, az Erkel Ferenc Zeneiskolában. A rendezvény védnöke Ujfalussy József akadémikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora. A szonátaversenyt — melyen a Zeneiskolai Tanárképző Intézet hallgatói indulhatnak — március 29-én, délután 14.30 órai kezdettel nyitják meg. Az elődöntőt, majd a legjobbak döntőjét zsűri kíséri figyelemmel. Az elnök Banda Ede gordonka- művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarazene-tanszékének vezetője lesz. A zsűri tagjai: Devich Sándor, a zeneművészeti főiskola egyetemi docense, Szenthelyi Miklós, a főiskola egyetemi adjunktusa. Marton György, az Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója. Wenin- ger Richárd, a Zeneiskolai Tanárképző Intézet főiskolai tanára, valamint Bánré- vy Antal és Gyermán István, a Zeneiskolai Tanárképző Intézet docensei. A döntő és az eredményhirdetés március 30-án, szombaton. 18.30 órakor lesz. A kamarazenei találkozón ugyancsak a Zeneiskolai Tanárképző Intézet hallgatói szerepelnek, különféle együttesekkel. A bíráló bizottság elnöke Soproni József zeneszerző, a zeneművészeti főiskola rektorhelyettese. Jutalomban a legjobban szereplő együttesek részesülnek. A záróhangverseny vasárnap délután 5 órakor kezdődik, ezen a szonátaverseny és a kamarazenei találkozó legjobbjai lépnek fel.
