Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
1985, március 20., szerda Nem lehet elfelejteni azt a napot Sok ember él még a háromezerből, akik ott voltak a**: tlMH é «lm. tOflilir Átadták a francia é tiltakozó jegyzékeket Hé* halottid és iixen- négy sebesültté van ax endrődi válaszát ütközetnek H*ty**to*i «* borzaimat t>é*~ NÉPSZAVA “J*,s: Eldördültek a csendorpuskák c * a valósítási Harcban-hathalott Het-w* «azt:!# *z*t t&ttepm mi»*,"* ' : :ä Hot ögy«rt?őtt aMoxof között égy ím tOöy is föv S8>fr>*ftdjf vá'atrt>3 haldoklik _________ « * Meid»? CseiMnertkr Mkh mét MMta * »I j F8g99f$6ü Fehérváry Ferenc fotómontázsa anyámról egyetlen kép maradt Tímár Miklés emlékezik a sortűzre Endrőd határában, a Kondoros felé tartó országút mellett takaros új ház Tímár Miklós hajléka, de portáján ott van egy régi épület is. — Itt születtem, itt nőttem fei és anyám is innen indult azon a végzetes napon a községháza elé — mondja Timár Miklós. — Szegények voltunk, jóformán nincstelenek. Nagyanyám nyolc hold földjét műveltük, annak is a fele paskomi szikes, amely nem termett holdanként 4-5 mázsa búzánál többet. Egyedüli gyerek voltam, kijártam a négy elemit, aztán dolgozni kellett. — Hogyan emlékszik édesanyjára? — Jó asszony volt. Kemény sorsot élt, nem nagyon jutott ideje, hogy bábusgas- son. Aprójószággal foglalkozott, libát tömött, piacozott. — Miért ment a tragikus végű gyűlésre? — Ott volt akkor Endrő- dön mindenki, aki csak mozdulni tudott. Ember ember hátán, tele a piactér, még az árokhajlatban is szorongtak. Mindenki remélte, hogy a kisgazdapárti képviselő jobb életet ígér. Cudar világ járt akkor a szegényemberre. Magam is ott voltam a tömegben, néhány méterre a Dinya Franciska szónoki emelvénytől. Mindent láttam, hallottam. Először azt mondták, menjünk haza, mert az Andaházynem érkezett meg. öt vártuk. Aztán mégis megérkezett, de nem hagyták beszélni. Azt mondta, várjunk, majd telefonál Pestre. A tömeg nem mozdult. Visszajött, azt mondta, lesz engedély. Közben új csendőrök jöttek lóháton. Az egyik csendőr valami papírt adott egy másiknak, az elolvasta, aztán a kardjával intett és a többiek lőni kezdtek. Volt, aki a levegőbe lőtt, más meg a tömegbe. Lett nagy riadalom, futott ki merre látott. Én is rohantam haza. Tizenöt éves voltam akkor, magamfajta fiúkkal mentem a piactérre. — Édesanyjával mi történt? — Otthon voltam már, amikor mesélték, hogy sok a halott, de nem tudtam, hogy az anyám. is megsebesült. Néhány óra múlva hintón hozták haza. A combját érte a golyó, sok vért vesztett. Itthon is csak vérzett, pedig kijött a doktor, bekötözte, de nem látta, hogy a másik lába is megsérült. Éjszaka vitte el a mentő. Gyulára került, kórházba, ahol június közepén halt meg. Elfertőződött a seb. Gyulán is temették, s amikor a háború után haza akartam hozatni, már nem találták a sírját. Egy évvel a sortűz után a bíróság kártérítést ítélt nekem, amelyből, amikor nagykorú lettem, három hold földet tudtam venni. Egyetlen fénykép maradt anyámról, meg a föld, amit a vére árán kaptam. Ennyit tudok mondani. Fia elcsukló szavai, egy töredezett kép, s a márványtáblára vésett név, amely a csendőrsortűz áldozatai közt tiszteleg Dinya Franciska emlékének. És az utókor megrendült főhajtása, Andódy Tibor 1935. március 20-a Endrőd történetében gyászkeretes nap. Ezen a napon, késő délután az Andaházy-Kasnya Béla választási beszédére összegyűlt tömegbe a csendőrök többször belelőttek. A korabeli újságok első oldalaikon számoltak be az eseményről. Néhány címet idézünk. Népszava, március 21.: Eldördültek a csendőrpuskák a választási harcban — hat halott. Esti Kurír, március 22.: Hét halottja és tizenkét sebesültje van az endrödi választási ütközetnek. Független kisgazda (politikai hetilap), március 24.: Csendőrsortűz oszlatta szét Endrődön a Független Kisgazdapárt jelöltjének beszédére békésen összegyűlt tömeget. Ez utóbbi cikk így kezdődik: „Mélységesen megdöbbentő és elszomorító események játszódtak le szerdán délután a gyomai választókerülethez tartozó Endrőd községben. A csendőrök sortüzet adtak le az Andaházy-Kasnya Béla független kisgazdapárti jelölt programbeszédének meghallgatására összegyűlt tömegre. A sortűz 6 emberéletet követelt áldozatul és hétnyolc sebesült is van a községben.” A korabeli tudósításokban, de a ma használatos forrásmunkákban is a halottak és a sebesültek számát tekintve egymásnak ellentmondó adatokat találunk. A lényeg azonban változatlan marad, háromszor töltöttek a csendőrök, háromszor húzták el a ravaszt. .. Hogy miért kerülhetett erre sor, közelebb kerülünk ehhez a kérdéshez, ha figyelembe vesz- szük Gömbös Gyula akkori miniszterelnök 1935. február 24-én adott rádióinterjújának egyik részletét: „Én nemhogy nem radikális, de semmiféle földreformot nem akarok, és minden ilyen irányú megmozdulással a legélesebben szembeszállók.” Szinte kísérteties, hogy e nyilatkozat után egy hónap sem telt el, s az endrődi piactéren halottak és sebesültek maradtak a földön ... A Gömbös-kormány 1935- ben már nyíltan a fasizáló- dás útjára lépett, s a szem- beszegülőkkel, bármilyen módon is, igyekezett leszámolni. Ennek a politikának egyik következménye az endrődi sortűz. S hogy itt dördült el utoljára csendőrsortűz Magyarországon, nem véletlen. Endrőd már a századfordulón is az agrárszocialista mozgalomnak egyik legjelentősebb központja volt. Később, a huszas évek elején, már kommunista sejt is alakult a községben, Hunya István szervezte meg. S a falu mindig ellenzékben volt. Ez érthető, hiszen a 15 ezer léleknek több mint kétharmada agrárproletár, 1-2 holdas szegényparaszt. A megélhetés rendkívül nehéz volt a gazdasági válság (1929— 32), s az azt követő időkben is, csak nagy ritkán adódtak munkalehetőségek. Ezért is várták 1935. március 20-án az endrődiek reményekkel a Független Kisgazdapárt — az ellenzék jelöltjét, öt kívánták támogatni. Azon a szép, kora tavaszi délutánon több mint háromezren gyülekeztek az endrődi piactéren, a községháza udvarán, várva a képviselőjelöltre. Sokan vannak még olyanok, akik ott voltak, s emlékeikben felbukkan az a délután. Papp István 29 éves volt akkor. Édesapjával együtt indult a gyűlésre. Először a községháza udvarára mentek be, ahol már többen gyülekeztek ... „Abban az időben volt is munka, meg nem is, a téli időszakban szinte' semmi. Tavasszal azután mindig kimentünk a piacra, s vártuk, hogy jöjjenek a munkaadók. Nem mindig volt szerencsénk. S ha fel is vettek Tímár Imréné bennünket néhány hónapra, a bérünk nem volt sok. De még annak is csak örülhettünk. 1935 tavaszán azért is vártuk Andaházyt, mert azt reméltük tőle, hogyha megválasztjuk, akkor több munkalehetőséget kapunk, emelkednek a munkabérek, egyszóval: jobban élhetünk. Kellemes meleg volt aznap, március 20-án. A községháza udvaráról a négy endrődi csendőr feltűzött szuronyokkal tuszkolta ki a népet a piactérre, de ott is már nagyon sokan voltak, mi sem tágítottunk. Vártuk a képviselőjelöltet. Közben a csendőrök — rendőrökkel együtt — fölálltak a községháza előtt. Jött erősítés Gyoméról és Szarvasról is. Végül megérkezett a szónok, nem sok késéssel, de nem engedték megtartani a beszédet, arra hivatkozva, hogy csak a korábbi időpontra volt engedélyezve a gyűlés. Erővel azt akarták, hogy a- kormánypárti jelölt tartsa meg beszédét. Mi viszont Andaházyt akartuk, benne bíztunk, s nagy érdeklődéssel vártuk. Amikor közölték vele, hogy nem tarthatja meg beszédét, felhívta a Belügyminisztériumot is, de elutasították. Azután arra emlékszem csak, hogy két lovas csendőr jött Gyoma felől, beszéltek valamit az itt sorfalat állókkal, s újból visszalovagoltak mintegy 100—150 méterre, s egyikőjük a kardjával valamilyen jelt adott. Akkor dördültek el a puskák. Mi az első sorban álltunk, láttam, nem mindegyik csendőr lőtt a tömegbe, volt olyan is, aki fölénk célzott. Recsegtek is a fák, igaz, azokon meg nagyon sok gyerek lógott. De szerencsére nem találták el őket. Láttam tőlem nem messze elesni egy embert, megfogtam apám kezét, húztam, szaladtunk. Az eset után hallottunk arról, hogy vizsgálják az ügyet, ki, miért lövetett, de nem hozták tudomásunkra az eljárások eredményét. Annyit tudtunk csak meg, hogy az egyik csendőrt leszerelték, s másokat pedig elhelyeztek Endrédről.” , Papp István, ahogy az ötven évvel ezelőtti eseményeket idézi fel, könnyekkel küszködik, újból átéli a borzalmat. Ezt a napot sohasem felejtheti... Tímár Imréné sorsa sem különbözött a többi endrődi szegényparasztétól azokban az években. A férjét sokszor hívták be katonának, s ha otthon volt is, munkához ritkán jutott. A fiatalasz- szonynak nagyobb szerencséje volt, nyáron általában sikerült elhelyezkednie. Ilyenkor vitte magával a kisfiát is, nem volt kire hagyni. 1935 március 20-án egyedül ment a gyűlésre, a férje kubikosmunkán volt oda. „Andaházynak nagy híre volt a faluban. Már nagyon sokan voltak a piactéren, mire odaértem. A nap szépen sütött, kellemes idő volt. Az első sorban álltam a községháza közelében, s éppen mellettem állt meg An- daházy kocsija. A tömeg éljenezte a képviselőjelöltet. Jól emlékszem arra, ahogy kilépett a kocsijából, valaki rögtön felszólította: hagyja el a község területét. Erre ő csak annyit válaszolt: majd ha másik cipőt húzok, s bement a községházára. De hiába beszélt bárkivel is, mégse engedték, hogy megtartsa a beszédét. Azután a Dombszög felől két lovascsendőr jött, s beszélt a többiekkel, akik már régóta ott álltak a községháza előtt. S nemsokára eldördültek az első lövések. Az hittem, hogy csak riasztólövések, mondtam is a körülöttem állóknak, ne féljenek. De azután megláttam Gyuriczánét a földön, akkor nagyon megijedtem, futni kezdtem. Még a piactéren, egy kerítés mellett láttam Farkasinszky Lajos bácsit összegörnyedve. Vérzett, de már halott volt. Sohasem felejtem el azt a napot. Utána gyászba borult a község, egymás után temették a csendőrpuskák áldozatait. A felháborodás nagy volt, követelték, hogy büntessék meg azt az embert, aki a parancsot adta. Hogy végül is ki volt az, azt a mai napig sem tudom.” Sohasem derült fény rá, ki adta ki a tűzparancsot. De az esetet nem lehetett meg nem történtté tenni; a csendőrök a védtelen és békés tömegbe lőttek. Az országos felháborodás nem kedvezett a Gömbös-kormánynak, igyekeztek minél hamarabb eltussolni az esetet. Mégis csak egy év múltán került — legalábbis hivatalosan — pont a halottak hozzátartozói és a sebesültek által indított per végére. Sok ember él még abból a háromezerből, akik Endrőd piacára mentek azon az ötven évvel ezelőtti napon, hogy meghallgassák az ellenzéki képviselőjelölt beszédét. Helyette a csendőrpuskák szólaltak meg, s halottak, sebesültek maradtak a téren. Akik ott voltak, nem tudják kitörölni emlékezetükből a történteket. De a tíz éve felállított emlékmű — melyet Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotott — másokat is emlékeztet 1935 március 20-ra, az értelmetlen sortűzre, az áldozatokra. Pénzes Ferenc I; $ 3í/L m ■ m ~ 7»- sm n | S3 1 hz "> / SS 1S3S-Í355 fiKf Ä MÉPÉRT HftL MÍG. ÖRÖKKÉ ÉL! Al 1955 MARC 20 l CSENDORSORTÍh VÉRTANÚI PBÍBOVSIHI ISTVÁN FfiRKÄ SlUSZNi LAJOS CYÜPiCA SÁLINTNÉ POLANYl JÓZSEFNE GELIAI ISTVÁN BÖGRE SÁNDOR DINT A FRANCISKA EMLÉKEZÜNK NEM FELEJTÜNK1 I ■ i S r I í ■■ T 7 SS Ü ez \ '<Z v Emléktábla az egykori községháza talán Fotó: Gál Edit
