Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

i:nauKT‘i3 1985. március 20,, szerda Mikor olvassák le a gázórákat? Páros és páratlan hónapok — Mennyibe kerül egy köbméter — Változó kalóriaérték, más árakon Ismert, hogy fölemelték a háztartásokban fogyasztott gáz árát. Arról érdeklődtünk a DÉGÁZ szegedi központ­jában, hogy mikor olvassák le a gázórákat, és mikortól számlázzák a magasabb ára­kat. Árky Tamás gazdasági igazgatóhelyettes válaszolt: — Az Országos Anyag- és Árhivatal a háztartási célú gázszolgáltatás díjának 1985. január 21-én történő emelé­séről intézkedett. Ennek vég­rehajtására a Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat a működési területét képező Szeged megyei város. Csong- rád, Bács és Békés megyé­ben levő, gázzal ellátott vá­rosokra és községekre vonat­kozóan a következők sze­rint intézkedett: a jogsza­bály úgy rendelkezik, hogy az árváltozásban szereplő köbméter gázdíjakat 1985. március 21-e utáni leolvasá­sok elszámolásánál kell al­kalmazni. Ez azt jelenti, hogy az 1985. január 21-e után ténylegesen elfogyasz­tott gázmennyiség kerül le­olvasásra, illetve kiszámlá­zásra. — A leolvasás ténylege­sen hogy történik? — Annak érdekében, hogy a lakosság széles körben tá­jékozott legyen, az alábbi felvilágosítást nyújtjuk: a DÉGÁZ működési területén minden háztartási gázfo­gyasztó gázmérőjének leol­vasása kéthavonta történik. A kéthavonkénti leolvasás­ra és díjbeszedésre való át­térés óta — közel azonos számban — a fogyasztók mintegy felét a páratlan, a másik felét a páros hóna­pokban olvassák le. Csak az ehhez szükséges létszámmal és technikával rendelkezik a vállalat. A fogyasztók gáz­mérőinek új áron történő számlázáshoz első ízben való leolvasását április hó­ban kezdik a fogyasztók egyik felénél (páros havi le­olvasás). míg a másik felét május hónapban olvassák le (páratlan havi leolvasás), így biztosítják, hogy min­den fogyasztónál március 21-e után kerüljön leolvasás­ra a január 21-ét követően elfogyasztott gázmennyiség, továbbá az, hogy minden fo­gyasztó részére kéthavi fo­Fehérben Jó ideje szorgalmazzák a főhatóságok az úgynevezett fehér termékek és az olcsó áruk kínálatát. A biztatás azonban itt- ott csorbát szenved, hiszen sok üzletben alig lehet találkozni ilyen cikkekkel. Nem kétséges, hogy itt érdekek csapnak ösz- sze. A gyártók és a forgalmazók latolgatják: érdemes-e ezzel foglalkozni? A lassúság oka összetett. Itt van például a csomagolás. A fehér termékek legfőbb ismérve, hogy az áru megjelenése egyszerű, a lehető legolcsóbb megoldású legyen, amit a drága csomagalóanyag „megspórolásával” tudnak elérni. Csakhogy nálunk baj van a csomagolással. Kissé rosszmájban azt is le­hetne mondani: árucikkeink nagy részét „fehér termékként” kellene forgalomba hozni. Ennek ellenére a magyar ipar is készít olyan fogyasztási cikkeket, amelyek szerényebb külső­vel is megfelelnek a célnak. Ugyanakkor a fehér termékek csoportjába kerülhetnek olyan áruk, amelyeket más techno­lógiával, olcsóbb alapanyagból állítanak elő. Fontos, hogy az ily módon forgalomba hozott áruk minősége ne csökkenjen. Itt van előttem a Belkereskedelmi Minisztérium és a MÉM irányelve az olcsó cikkek kínálatáról. A közlemény kimondja: „Az olcsóbb, illetve az alacsonyabb árfekvésű élelmiszerek ter­melésének és forgalmazásának fejlesztésére részletes program készült. Amennyiben egy-egy fontos olcsó áru átmenetileg ob­jektív okokból hiányzik a választékból, helyette azonos jellegű, hasonló fogyasztói árú terméket kínáljanak.” A lista szerint olcsó árunak számít többek között az előhűtött és mélyhűtött egész csirke és csirkeaprólék, a növényevő élőhal, a 76 forint­nál nem drágább húskészítmények, a sertészsír, legalább egy­féle margarin, a búzadara, az árpagyöngy, a normál kristály- cukor, az asztali só, a sajtok 47 forint kilónkénti árig. Olcsó­nak minősítették 8 forintig a kenyeret, 70 fillérig a péksüte­ményeket, 15 forintig a hús- és a halkonzerveket, a 1,5—2,8 százalék zsírtartalmú tejet, a félzsíros étkezési tehéntúrót, a paradicsomitalt, a vegyes gyümölcslekvárt, az 50 forintnál nem drágább teasüteményeket. Felkerült a listára a kávékeverék, a grúz, a kínai, az indiai tea. A felsorolás korántsem teljes. De úgy vélem, ennyit sem tudunk, mi vevők fejben tartani. Legfeljebb keresgélünk a gondolákon, olcsóbb árura vadászva. A vállalatok, a szövetkeze­tek szakembereinek, a boltvezetőknek viszont bibliaként kelle­ne forgatni ezt a listát, mert forgalmukat csak úgy növelhetik, ha olyan cikkeket tartanak, amelyet legtöbben keresnek. Az irányelv azonban nem utasítás. A főhatóságok csak arra hív­ják fel a figyelmet, hogy ezeket a termékeket lehetőleg folya­matosan gyártsák, forgalmazzák és reklámozzák. A többség eleget is tesz ennek a kívánalomnak, mert tisztában vannak azzal, hogy a minisztériumok társadalmi igényt közvetítenek, amelynek jogosságához kétség sem férhet. Ezért jó lenne, ha az üzletek polcai, nem is talpig, de legalább félig fehérbe öltöznének. (seres) gyasztás kerüljön — a fo­lyamatosság biztosítása ér­dekében — leszámlázásra. — Felmerülhet a kérdés, mi történik azokkal a fo­gyasztókkal, akiket a gázmé­rő-leolvasók az április havi leolvasást megelőző leolva­sáskor nem találtak otthon? — Ezek a fogyasztók ak­kor járnak el helyesen, ha a DÉGÁZ helyi üzemegységei­re, kirendeltségeire, felve­vőhelyeire, bemutatóter­meibe stb. 1985. március 21- ig bejelentik mérőjük állá­sát. Ez esetben minden kö­rülmények között biztosítják, hogy a ténylegesen elfo­gyasztott mennyiség a régi áron kerül leszámlázásra. A gázszolgáltató vállalatnak nem érdeke, hogy jogtalan bevételhez, vagy előnyhöz jusson. Ezért a vállalat hang­súlyosan figyelmeztette a gázmérő-leolvasó pénzbe-’ szedőit, hogy a gázmérők állásának följegyzését pon­tosan, problémamentesen végezzék. Mivel a helyes gázmérőállások leolvasása a fogyasztóknak is érdeke, a DÉGÁZ kéri a tisztelt gáz- fogyasztókat. hogy munká­jukban a mérőleolvasókat a legmesszebbmenőkig segít­sék. illetve támogassák. — Az új árakról is mond­jon valamit. — Az újonnan alkalmazás­ra kerülő köbméteregység­árat, és az ahhoz tartozó fű­tőértéket, a kalória, azaz a fűtőérték, és a hely is meg­határozza, s az alábbiakban alakul megyénkben a gáz köbméterenkénti ára. záró­jelben a fűtőérték megajoul- ban: (Békés megyében): Battonya (33,2) 2,84, Békés (39,4) 3,36, Bé­késcsaba (39,4) 3,36, Csanádapá­ca (39,4) 3,36, Csárdaszállás (39.4) 3,36, Csorvás (39,4) 3,36, Dombegyház (32,8) 2,80, Geren­dás (39,4) 3,36, Gyula (39,4) 3,36, Hunya (39,4) 3,36, Kamut (39,4) 3,36), Kardoskút (29,6) 2,53, Ka­szaper (29,6) 2,53, Kétsoprony (39.4) 3,36, Kondoros (39,4) 3,36, Magyarbánhegyes (29,6) 2,53 Medgyesbodzás (39,4) 3,36, Med- gyesegyháza (39,4) 3,36, Mező- berény (39,4) 3,36, Mezőhegyes (29.6) 2,53, Mezökovácsháza (29.8) 2,54, Murony (39,4) 3,36, Nagybánhegyes (29,6) 2,53, Oros­háza (29,6) 2,53, Pusztaföldvár (29.8) 2,54, Sarkad (39,4) 3,36, Szabadkígyós (39,0) 3,33, Telek­gerendás (39,4) 3,36, Tótkomlós (29.6) 2,53, Újkígyós (39,0) 3,33, Véggyháza (29,8) 2,54 forint. Králik Mária Talán már csak a gombok hiányoznak az új, galamb- szürke kosztümről, és a hoz­závaló hófehér blúzról, amit a pártkongresszuson visel majd Králik Mária küldött, a Dél-alföldi Tégla- és Cse­répipari Vállalat mezőberé- nyi 1-es gyáregység szárító­kezelője, Első és eddig egyet­len munkahelye a gyár. ahol 21 éve dolgozik, s ebből az utóbbi öt évben három mű­szakban. — A nagy hideg nagyon visszavetett bennünket, ezért most vasárnap is van nyers­gyártás és rakás is — sorol­ja, csepp fáradtsággal a hangjában a munkahelyi gondokat. — Hogy meg le­het-e szokni a három mű­szakot? Szerintem nem, leg­alábbis én így vagyok vele. — Mi a szárítókezelő munkája? — A nyers téglával meg­rakott kocsikat betoljuk a szárítóba, innen kerülnek azután a kemencébe. Látja, még sose számoltam ki. hogy mennyit nyom egy-egy ko­csi, pedig egyszerű: 140 tég­la van rajta, és 11 kiló egy- egy nyers tégla. Nagyon kell ügyelni, hogy az előírt hő­fokon száradjon. — Ilyen nehéz munka, há­rom műszak mellett hogyan tud vállalkozni még közéleti szereplésre is? — Beosztom az időt, meg az energiámat is. 1974 óta vagyok párttag, most válasz­tottak másodszor a nagyköz­ségi pártbizottság tagjává, a gyárban pedig az alapszer­vezeti vezetőségben vagyok benne. Emellett szakszerve­zeti főbizalminak választot­tak. Tudja, nem úgy van ez, hogy most pedig elhatáro­zom, hogy közéleti szerepet vállalok, hanem valahogy lépésről, lépésre kialakul. A munkatársaim megbíznak bennem, rám bízzák ügyes- bajos dolgaikat. Igaz, csak akkor nyitom ki a számat, ha utána járok a dolognak, több oldalról is meggyőző­dök annak az igazáról, akit, vagy amit képviselek. A közéleti szereplésről a megyei pártértekezletre tere­lődik a szó. — Örülök, hogy Mezőbe- rénv párttagságát képvisel­hettem, és most a kongresz- szuson is ott lehetek. Jól­esett hallani, hogy a közsé­gi pártértekezleten elhang­zott, több fontos észrevétel eljutott a megyei pártérte­kezletre is, márpedig ha va­lamit többször, többen mon­dunk, az eredmény sem ma­rad el. — Készül hozzászólásra? — Ezen még nem gondol­kodtam. De ha szót kapnék, először is azt mondanám el. hogy jónak tartom a párt politikáját, azzal együtt is, hogy a végrehajtással néha, néhol baj van. A téglaipar­ról a saját tapasztalataim alapján nem tudnék rosszat mondani, azt viszont elmon- dnám. hogy több olcsó építő­anyagra van szükség, és ar­ra, hogy a fiatalok könnyeb­ben, és elfogadható áron juthassanak lakáshoz. T. I. Fotó: Fazekas László Tóth Mihály Megalapítása óta, tehát 15 esztendeje dolgozik Tóth Mi­hály a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi telepén. Különös büszkeséggel emlí­ti irodagép-műszerész szak­máját, mert mint mondta, Kádár János elvtársnak is ez az eredeti szakmája. A most 37 éves —■ de en­nél jóval fiatalabbnak látszó — Tóth Mihály, az üzembe kerülésekor néhány társával rögtön hozzáfogott a KISZ- szervezet megalapításához. Csúcsvezetőségi titkárnak választották a más gondjai iránt mindig érzékeny fia­talembert. Mint mondta: — nagyon szép, tartalmas KISZ- életet éltünk. Szép emlékeim fűződnek azokhoz az idők­höz. 1972-ben megkaptam az Aranykoszorús KISZ-jel- vényt. Nagyon büszke vol­tam rá, mert a megyében akkor nem sokan kaptuk meg. — És ez egyben búcsú is volt. . . — Igen — bólint —, mert 1978-ban az üzem pártalap- szervezetének titkára lettem, s azóta is az vagyok. Majd beválasztottak az akkor még nagyközségi pártbizottságba, később a végrehajtó bizott­ságba is. Az üzemben főként asszo­nyok dolgoznak: a 420 dol­gozóból mindössze húsz a férfi. Tóth Mihály mégis na­gyon bele tudja képzelni ma­gát a lányok, asszonyok na­pi problémáiba. — Hát, igen, mert magam sem idegenkedem a házi­munkától. — Milyen fontos kérdések foglalkoztatják? — A megyei pártértekezle­ten is elmondtam, hogy az erősen iparosodó Szeghalmon nincs megoldva a szakmun­kásképzés. Még akkor is így van ez, ha üzemünkben — a Csepel példájára — mi is lét­rehoztuk a tanműhelyt a fe­hérnemű-készítő szakmun­kásképzéshez. A másik gond, ami foglalkoztat, az a fő­város és a vidék között egy­re jobban növekvő különb­ség. Az egészségügyi ellátás­ban, az infrastruktúrában és még sorolhatnám. Nincs az jól, hogy egy öltöny ruháért, vagy akár egy pár cipőért Békéscsabára kell utazni a szeghalmiaknak. És nem tartjuk helyesnek az energia fogyasztói árában meglevő tetemes különbséget sem. Erre azt mondják az asszo­nyok. akkor itt miért nem olcsóbb a hús, a gyümölcs, ahol előállítjuk? — Úgy látom, itt megbe­csülik az emberek. Szava van... — Ügy érzem, szeretnek, s én igyekszem is segíteni rajtuk. Őszinték hozzám, s én is szívesen megbeszélem velük a gondjaimat. De büszke is vagyok az itt dol­gozókra, mert 0,005 hibaez­relékkel dolgoznak. Ez nem semmi! Telepfelügyelő va­gyok, de mint műszerész, mindig az emberek között vagyok. Nagyon boldoggá tett a bizalmuk, s nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy megválasztottak kül­döttnek. Nem tagadom. ez önbizalmat adott. A na­gyobbik lányom — lágyul el a hangja —, a megyei párt­értekezlet napján szólt a fe­leségemnek, ébressze fel, ha megérkezem, mert ő biztos benne, hogy az apukája ott lesz a kongresszusi küldöttek között. Bár minden vágya ígv válna valóra. B. S. E. Fotó: Fazekas László Érdek és demokrácia A demokrácia, legáltalánosabb értelmezése szerint azt jelenti, hogy a társadalom minden tagja szabadon és egyenlő mér­tékben él a társadalom nyújtotta politikai, gazdasági, kultu­rális és egyéb lehetőségekkel. Az ilyen demokráciának azon­ban az a feltétele, hogy a társadalom tagjai között ne legye­nek kibékíthetetlen érdekellentétek — melyet megszüntetni Marx szavaival élve „csak a tulajdon és a polgári termelési viszonyokba való zsarnoki beavatkozással” lehet. A termelő­eszközök döntő többségének köztulajdonba vétele eredménye­ként történelmi távlatban az osztályok helyére olyan társulás lép, amelyben minden ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele. Ez az emberi nem szabadsága kivívásának olyan történelmi programja, amelynek még a kezdeténél tartunk. Korunkban tényként kell elfogadnunk, hogy a demokrácia egy adott osztály hatalomgyakorlásának módja, tartalmát alapvetően az határozza meg, hogy melyik osztály uralkodik. Fontos kérdés, hogy az adott hatalmi forma kinek az osztály­érdekeit szolgálja és milyen módon biztosítja a hatalmon le­vők akaratának érvényesülését; kiknek, mely osztályoknak, milyen rendszabályokkal teszi lehetővé az aktív részvételt a döntéshozatalban és a végrehajtás ellenőrzésében; hogyan, milyen eljárásokkal és szervezeti formák keretében valósul meg a demokratikus uralom. A szocialista demokráciában azonban nemcsak az a lénye­gi elem, hogy egy volt elnyomott osztály, a munkásosztály gyakorolja a hatalmat. Egyre fontosabbá válik a hatalomgya­korlás módja, hatékonysága. A szocializmust ma világszerte nemcsak az minősíti, hogy a munkásosztályé a hatalom, ha­nem az is, hogy azt milyen formában működteti, milyen le­hetőséget nyújt más osztályoknak, rétegeknek, mennyire ve­szi figyelembe eltérő szükségleteiket, vagyis milyen a de­mokratizmusa. Arra a kérdésre, hogy mi ösztönzi az embereket a cselek­vésre, könnyen válaszolhatnánk úgy is, hogy eszmék, szenve­délyek és azok megfontolásai. De mi váltja ki ezeket az esz­méket? — ,,az emberek az ámítás és önámítás áldozatai, ha erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázisok mögött nem is­merik fel egyik vagy másik osztály érdekeit” válaszol a kér­désre Marx. Az érdekben benne van, mit szükséges megtenni az embernek szükségletei kielégítése érdekében. Az egyének mindig a maguk szükségleteiből indulnak ki, de szükségük van egymásra szükségleteik kielégítése érdekében, tehát nem az állam tartja össze a társadalmat, a társadalom tagjainak szükségletei tartják össze az államot. Így válik az emberi cselekvés forrásává a természeti, gazdasági, politikai, kultu­rális szükségletek kielégítése, mely a tudatban is az érdek formáját ölti. Az érdek tehát nem erkölcsi és nem negatív kategória. Nem az a kérdés, hogy valaki érdekből cselek- szik-e, mert minden tudatos emberi cselekvés valamilyen ér­dekhez, értékhez kötött — hanem az, hogy milyen érdekből. Ahány emberi szükséglet, annyiféle az érdek. A természeti és társadalmi meghatározottságú embernek biológiai, tulajdono­si, munkamegosztási, elosztási, fogyasztási, politikai-közéleti, ideológiai, erkölcsi, vallási, tudományos, esztétikai szükség­lete, vagyis sokféle érdeke van. A szükségletek kielégítésére irányuló törekvések szétszab­dalnák a társadalmat, ha a társadalmi vezérlés, a politikai irányítás nem rendezné össze őket. Nem lehet ugyanis min­den szükségletet azonnal és minden érdeket maradéktalanul érvényesíteni. A szocialista politika feladata, hogy lehetősé­gei teremtsen a különböző szükségletek, érdekek felismerő- . sére, kifejeződésére, ugyanakkor választ is adjon, hogy mely érdekeket tartja az adott helyzetben a legfontosabbnak és érvényesíthetőnek. Nem felejthető el azonban, hogy a politi-' kai döntéssé formált társadalmi érdeket minden szociális ré­teg, közösség saját objektív helyzete alapján éli át és közelíti' meg, s csak akkor hajlandó teljes meggyőződéssel a társa-' dalmi érdekek szolgálatába állítani tevékenységét, ha közben) saját közösségi és egyéni érdekei is érvényesülnek. Mivel <)l társadalmi szükségletek nem á politikai szervezetekben, ha* nem a társadalom tagjainak tényleges működési területein, mindennapi életfolyamataiban keletkeznek, a szükségletek kielégítését sem lehet csak felülről megszervezni. Szükség van arra is, hogy az erőforrások szűkössége miatt ma nem preferálható érdekek is érvényesüljenek, s a társadalmi érde­kek érvényesítését a dolgozók, a termelő, politikai közössé­gek kezdeményező, vállalkozó magatartása élénkítse. Ezért nem valósulhat meg a „felülről vezérelt társadalom" eszméje, melyben egyszerű munkamegosztás érvényesül; a vezetők döntenek, a dolgozók végrehajtanak. A szocializmus­sal „nem fér össze sem az egy kaptafára húzás, sem a felül­ről bevezetett egyöntetűség". A szövetségi politika például alapvető érdekazonosságra épül. de jelen van az érdekkü­lönbség is, máskülönben nem volna szükség szövetségre. Csak érdekazonosságra vagy csak érdekkülönbségre nem le­hel politikát alapozni. Az érdekazonosság abszolutizálása a centralizáció korláto- zatlanságát eredményezi, s lehetetlenné teszi’a dolgozók irá­nyításba való érdemleges bevonását. A politikai szervezetek jóvátehetetlenül elszigetelődnek, a demokrácia elkerülhetet- * lenül formálissá válik, bekövetkezhet a vezetők kisiklása az állampolgárok közvetett és közvetlen ellenőrzése alól, s előbb-utóbb politikai válság alakul ki. Az érdekkülönbségek túlhangsúlyozása, a demokrácia parttalansága a társadalom- irányítást teszi lehetetlenné, s a részérdekek ellenőrizhetet­len érvényesüléséhez vezet. A demokrácia megszűnik demok­rácia lenni, teret enged az anarchiának. A szocializmus nem építhető fel vezérlés, programok nél­kül, de a dolgozó osztályok tagjainak széles körű támogatá­sa. aktív kezdeményező közreműködése nélkül sem. Csak így válik a szocialista demokrácia a dolgozó osztályok és réte­gek, az állampolgárok gazdasági-politikai, kulturális aktivitá­sának formájává, érdekérvényesítésük átélhető élményévé, a szocializmussal való azonosulásuk lehetőségévé. Dr. Szőnyi Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom