Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
1985. február 13., szerda Egy 1945. február 15-én keltezett békési jelentés szerint a reakció még mindig bízott a németek győzelmében: „»Csak taktikai visszavonulásról van szó«, »Budán még lőnek-», »Dunaföld- várt visszafoglalták«. Ha egy szovjet repülőgép elhúz a község felett, a jól értesült ember gúnyos mosolyával közlik, hogy »ez német gép, s rövidesen bombáznak és jönnek vissza, mert a német technika, a német tudás, a német újfegyver« stb.” Ugyanezen a napon a Budapesten megjelenő Szabadság egy Gábor József kereskedelmi miniszterrel folytatott beszélgetést közölt: „A helyreállított vasútvonalakat ma még természetesen nagy mértékben a harcoló orosz seregek utánpótlási forgalma veszi igénybe, a személyforgalom ennek ellenére már számos vonalon megindult. Így van már személyforgalom Szolnok és Debrecen, Szolnok— Szajol—Békéscsaba—Hódmezővásárhely—Szeged vonalon. A napokban megnyitják a forgalomnak a Debrecen—Püspökladány—Dévaványa—Szeghalom—Békéscsaba vonalat is ... Már megindult egy munkásvonatforgalom Budapest és Vác között, a személyforgalomnak Budapest—Szolnok közötti megindításával pedig a főváros kap összeköttetést Debrecennel, Nyíregyházával, Csappal, Mátészalkával, délre Békéscsabával.’’ A főváros polgármestere nagy elismeréssel szólt azokról az élelmiszer-küldeményekről, amelyeket az Alföldről indítottak el a rászorulók megsegítésére: „Békés vármegyéből az alispán kíséretében 16 vagonból álló élelmiszervonat, majd később Makóról, Hódmezővásárhelyről és Orosházáról egy 22 vagonos szerelvény érkezett. Ezeknek kirakása és elosztása meg is történt, azonban a szerelvények nem kaptak lokomotívot ahhoz, hogy visszamehessenek és így a jelentős számú kísérő- személyzet is Pesten rekedt. Nem is szólva arról, hogy az itt elfecsérelt idő alatt már újabb szállítmányok is érkezhettek volna a főváros lakossága számára ... Az eddig kapott élelmiszerekből a kórházakat és egyes üzemek munkásait, meg a dolgozó tisztviselőket tudtuk némiképp ellátni, a lakosságnak azonban már nem jutott... Az Alföldön pedig, egyedül Békés vármegyében mintegy 200 vagon élelmiszer van, amely folyamatosan leszállítható volna Pestre és így az éhínségnek elejét vehetnénk.” Voltak a segítésnek megyehatáron, sőt községhatáron belüli példái is. A gyomai nemzeti bizottság február 11-i ülésének jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: „A magyar nép most készül megvívni új nagy szabadság- harcát. A Nemzeti Bizottság Gyoma község lakossága képviseletében és nevében elhatározta, hogy gondoskodni fog azoknak az embereknek a családjáról, akik a szabadságharcra most önként jelentkeztek. A gondoskodás egyrészt távollétük idejére, másrészt arra az esetre szól, ha a harcból vissza nem térnének. A gondoskodás módozatairól a legközelebbi Nemzeti Bizottság-ülésen részleteiben is kidolgozott tervet nyújtunk be. Azt azonban már jelen határozatunkban kimondjuk, hogy addig, amíg Gyomán valakinek lesz mit ennie, addig az önként jelentkezettek hozzátartozóinak is lesz ennivalójuk, ruhájuk, megélhetésük. Az ezen határozat végrehajtásáról gondoskodó intézkedések Gyoma község területén törvényerejével bírnak mindaddig, amíg ezt a kérdést az állam törvényesen és általánosan rendezni fogja.” Az Alföld időszerű tanácscsal sietett olvasóinak kedvére tenni: „A répa bokros fejét le kell vágni, a megmaradó részeket meghámozzuk, felszeleteljük, ha van húsdaráló, ezen átnyomjuk és vízzel felfőzzük. Az így készült főzetből a kiszedett répadarabokat kipréseljük, és az így előálló szirupot tovább sűrítjük. Az így előállított szirup sötétbarna színű, édes, malátaízű, főzésre és sütésre felhasználható, hideg állapotban is élvezhető.” Egy főispáni rendeletet végrehajtandó a battonyai elöljáróság pártközi bizottságot hívott össze a gazdátlan birtokok hasznosításáról; a főispáni rendelet szerint: „A bérbeadás lehetőleg kataszt- rális holdanként, mintegy 2 q búza értékéért történjen. A bérbevevők között legelső helyen az illető birtok cselédségét és szegődményes iparosait kell figyelembe venni, ugyanilyen elbírálás alá esnek azok a mezőgazdasági munkások, akik állandóan napszámosok. Aztán jönnek a helybeli nincstelenek, családjaik száma szerint — ezeket követi az elbírálás folyamán az 1-5 holdig terjedő törpe birtokosok kategóriája. Nagy súlyt helyezek arra, hogy a főszolgabírók ügyeljenek a méltányosságra és igazságosságra, és az erőszakos harácsolást és a pártok túlkapásait itt is megakadályozzák... Ez a bérbeadás még nem földosztás és nem a földreform végrehajtása, tisztán csak a következő■ gazdasági évre szóló hasznosítása a gazdátlan birtokoknak. A földosztást azonban ebben az évben végrehajtjuk." Csanádapácán a nemzeti bizottság február 12-én egyebek között a községi képviselő testület összetételéről határozott: „A Nemzeti Bizottság az elnök határozatát magáévá teszi és elfogadja. Elnök felszólítjai, a titkárt, hogy a Csanádapácán működő politikai pártok és társadalmi egyesületeket szólítsa fel írásban arra, hogy a Magyar Kommunista Párt 7 tagot, a Független Kisgazda Párt 7 tagot, a Szociáldemokrata Párt 7 tagot, a Szabad Szakszervezetek 7 tagot, az egyházak 2 tagot, a tantestület 1 tagot, a Keresztény Polgári Olvasókör 3 tagot, az ipartársulat 3 tagot, a Gazdálkodók Olvasóköre 3 tagot 3 napon belül delegáljon be a képviselőtestületbe. A Nemzeti Bizottság február 16-án tartandó ülésén a benevezett tagokat megbírálja, hogy alkalmasak-e arra, hogy a községi képviselőtestületbe bejöjjenek.” Két nappal később Mező- berényben ezt dobolták: „Ma délután 4 órakor mozielőadás lesz. Bemutatásra kerül: A makrancos hölgy című magyar film. Főszereplő Kará- di és Jávor. — Szappanfőző szóda kapható Vitéz Lán- czi üzletében. — A mező herényi népnevelési bizottság a politikai pártokkal egyetértésben közművelődési és politikai előadásokat rendez. Az első előadáson Bánhegyi Mihály polgári iskolai igazgató tart előadást a csillagászatról." Tanulás, munka és közélet — Jó értékelést kaptunk — mondotta Nyíri Sándor, a békési Rózsa Ferenc mun- kásőregység parancsnoka a januári évzáró-évnyitó gyűlésen. — Itt látható- bekeretezve az az oklevél is, amelyet az 1984-ben végzett kimagasló munka elismeréséül nyújtott át Tóth Pál ezredes, megyei parancsnok, személyi állományunk részére. — Volt-e valamilyen változás az elmúlt esztendőben? — Igen, nevezetesen a korszerű közigazgatási rendszerhez igazodva mi is megoldottuk az átszervezés kérdését. Örömmel jelenthetem ki, hogy ennek során a me- zőberényiek kellőképpen beilleszkedtek a békési egységbe, s az elért eredményeik alapján ők kapták meg „A zászlóalj kiváló szakasza” kitüntetést, valamint a vándorzászlót és oklevelet. _ — Kiket patronálnak a békésiek? — Itt a városban a gimnázium Ifjú Gárda-, Kamuion pedig az általános iskola úttörő munkásőrcsapa- tát patronáljuk a felkészülésben. Amikor szükséges, társadalmi munkákban is szívesen közreműködünk. Például néhány évvel ezelőtt a gázbekötés idején jelentős mennyiségű földmunkát végeztünk el. Ezenkívül figyelemmel kísérjük az elhunyt munkásőrök családtagjainak életét, és ha úgy látjuk, akkor a lehetőségeinkhez mérten segítünk nekik. Ezután az alapító tagokra terelődött a szó. Közülük többen a felszabadulás közelgő 40. évfordulója alkalmából meghirdetett országos pályázaton vesznek részt. így jutottunk el dr. Búzás Gábor tartalékos munkásőrhöz, aki első parancsnoka volt a békési egységnek. Visszaemlékezéseit hallgatva azonnal kiderült, hogy egy igen tartalmas, változatos és kemény küzdelmekkel teli életút áll mögötte. Alig hittem a szememnek, amikor iskolai bizonyítványait átlapozva láttam, hogy valamennyi osztályzata kitűnő, illetve jeles. — Milyenek voltak az ott- ; honi körülmények? — Erre mindjárt tud következtetni abból — feleli —, ha csak annyit mondok, Pályázati felhívás A Szegedi Akadémiai Bizottság környezettudományi és területfejlesztési szakbizottsága az 1985. évre az alábbi témákban irt ki pályázatot: Egy alföldi agrár-ipari termelési vertikum fejlődésének alakulása és mai helyzete. Egy város környéki település társadalomföldrajzi elemzése. A közlekedési kapcsolatok gazdasági teret befolyásoló hatásainak elemzése. A csongrád-serházzugi HoltDr. Búzás Gábor, a békési munkásőregység alapító parancsnoka Fotó: Márton László hogy a háború előtt apám gépkezelőként, anyám meg cselédként dolgozott az uradalomban, no és hatan voltunk testvérek otthon. — Mikor végezte el az egyetemet? — Engedje meg, mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, egy régebbi időpontból kiindulva soroljam fel a tényeket. Mivel jó tanuló voltam az elemiben, tanítóim azt szerették volna, hogy folytassam tanulmányaimat a gimnáziumban, itt Békésen. Ehhez azonban erkölcsi bizonyítvány kellett. Az akkori szolgabíró el is készítette, de sajnos, azt is beírta, hogy apám vöröskatona volt 1919-ben. S hogy a mondatot pirossal húzták alá, ez a gimnáziumi felvételimet tárgytalanná tette. Így aztán a gazdasági iskolában végeztem el két évet. A felszabadulás után pártiskolára, majd több éves bentlakásos tanácsakadé.- miára iratkoztam be ... Végül 1964 decemberében befejeztem tanulmányaimat a JATE Tudományegyetem jogi karán, Szegeden. — Milyen munkaköröket és társadalmi tisztségeket töltött be? — Eleinte három megyében részt vettem a termelőszövetkezet megalakításában, majd az ötvénes években pedig mezőgazdasági szakiskolákat szerveztem. Egyébként a Békés történetéről szóló monográfiához Tisza-ág minőségének kémiai és hidrobiológiái felmérése a holtág komplex hasznosítása érdekében. A Maros folyó vízminőségének alakulása, trendje a matematikai statisztika értékelési módszere alapján. Termálcsurgalékviz kormányzásának megalapozása vízkémiai vizsgálatokkal a Kurca vízgyűjtőjén, a csurgalékvlz károkozásmentes elhelyezése érdekében. Állatkőzösség ökológiai vizsgálata egy dél-alföldi természetvédelmi területen. Növényzet és állatvilág kapcsolata a dél-alföldi természet- védelmi területeken. megírtam a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos fejezetet. 1954- ben tanácselnök lettem és ebben a funkcióban 1968-ig tevékenykedtem. Eközben volt olyan esztendő, amikor 16 társadalmi megbízatásnak is eleget tettem. Az az igazság, hogy mindent elvállaltam, amit fontosnak véltem. így történt ez 1956 őszén is, amikor a megyei pártbizottságtól azt az utasítást kaptam, hogy a karhatalmat szervezzem meg. Ügy tudták rólam, hogy még 1945 márciusában kineveztek az MKP-rendezőgárda parancsnokának a Békési járásban. E szervezet egykori tagjait beosztották arra a feladatra, hogy védelmezzék a tanácsháza és a pártbizottság épületét, ám ehhez fegyvereket nem adtak. Közben 1956. október 27-én megkezdődött a munkásőrség szervezése, és én mivel társadalmi parancsnok lettem, visszamentem tanácselnöknek, és leszereltem. De 1966-ban ismét beléptem a munkásőrségbe. — Miért helyezték tartalékos állományba? — Ennek is meg van a magyarázata. Ugyanis 1974 őszén, amikor már párttitkárként és jogtanácsosként dolgoztam az Egyetértés Téeszben, hirtelen szívinfarktust kaptam. Ezért is lettem rokkantnyugdíjas. Tisztában voltam azzal, hogy túlfeszítettem magamat. Például előfordult, hogy hosszú időn keresztül nem vettem ki évi rendes szabadságomat sem. Az ötgyermekes családapát — bármily közhelyszerűen hangzik — a sok-sok megpróbáltatás mégsem viselte meg annyira, hogy a közélettől teljesen visszavonuljon. Bárhova meghívják, szívesen eleget tesz a kérésnek, hogy elmondja élményeit, élettapasztalatait a fiatalok körében, önéletrajza több mint 750 oldalt tesz ki gépelve, s szeretné megírni Békés város mezőgazdaságának 50 éves történetét is (1930—1980-ig). A feljegyzéseit tartalmazó könyvbe eddig már 3 ezer oldalt írt. Számos magas kitüntetése közül — amint mondotta — a Magyar Szabadság Érdemrend „a legkedvesebb" részére ... Bukovinszky István A megyeszékhely területén 1984. évben bekövetkezett balesetek körülményeinek vizsgálata. Az ólomtartalmú benzin hatása ü környezetre. A megyeszékhely középiske’át diákbaleseteinek megoszlása osztályok, a baleset okai és az év hónapjai szerint. A pályamunkák beküldésének határideje 1985. szeptember 30. Az érdeklődők részletes felvilágosítást az MTA Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjánál (Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 22.) kaphatnak. Tsz-nyugdíjasok Hz előrehaladás mértéke Békés megye metógazdasá- gi üzemeiben 1984-ben 27 ezer nyugdíjast, járadékost tartottak nyilván. Túlnyomó többségük termelőszövetkezeti tag, és nemcsak érzelmileg, hanem tulajdonosként is kötődik korábbi munkahelyéhez. Az előbbi szám többet mond, ha azt is tudjuk, hogy a megye 81 termelőszövetkezetében tavaly 38 ezer dolgozó tagot, alkalmazottat számláltak. A nyugdíjasi tagok többsége még személyesen élte át a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Hosszú és reménytelen küzdelmet vívtak a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak megteremtéséért, személyesi élményeik, tulajdonosi érzetük ma is ezer szállal köti őket a közöshöz. Már csak azért is fontos, milyen a viszony a nyugdíjas és a szövetkezet között. A tsz-nyugdíjasok közül igen sokan nehéz anyagi körülmények között élnek. A tsz-nyugdíjak átlaga — országos szám — a legutóbbi intézkedések előtt 2600 forint volt. Ez jóval, csaknem ezer forinttal alacsonyabb az ipari nyugdíjak átlagánál. Ezért a központi támogatások mellett ma is igen sok nyugdíjas kap közvetlen segítséget termelőszövetkezetétől. Két évvel ezelőtt a megye szövetkezeteiben több, mint 1600 nyugdíjas részesült havi 100—200 forint rendszeres, járadékszerű támogatásban, és csaknem nyolcezren kaptak 500—1000 forintig terjedő egyszeri segélyt. így a segélyekre fizetett összeg meghaladta az 5 millió forintot. Az aszályos időjárás, a pénzügyi nehézségek következtében azonban már 1983-ban és tavaly is kevesebb pénz jutott támogatásra. A segélyezésre egyre inkább a differenciálás lett a jellemző. Ma már támogatásra csak a valóban nehéz körülmények között élők számíthatnak. A szövetkezetek túlnyomó többsége szolgáltatásokkal is segíti nyugdíjasait, járadékosait. A közös gazdaságok egy részében az idős emberek kedvezményesen juthatnak szállítóeszközökhöz, takarmányhoz és a tsz üzemi konyháján ebédhez. Míg a,hatvanas évek elején a nyugdíjasok háztáji földterületének díjtalan bemű- velése volt a jellemző, addig mára az a gyakorlat alakult ki, hogy csak a rossz körülmények között élők kapnak kedvezményt. A tsz- ek így is jelentős, millió forintokkal mérhető áldozatokat hoznak. Különleges figyelem kíséri a mintegy kilencezer egyediül élő nyugdíjast járadékos helyzetét. A legjobban rászorulók szociális otthonokban élnek, több százan veszik igénybe az öregek napközi otthonát, sok idős embert patronálnak a szocialista brigádok, KISZ- szervezetek, de úgy tűnik, még ez is kevés. A szövetkezetek néhány községben a tanácsokkal közösen, vizsgázott házi gondozónők alkalmazásával kísérleteznek. A feszültségek enyhítésére 1984-ben a megyei tsz- szövetség költségvetésében 400 ezer forint segélyezési közös alapot különített el. Az alapot eseti segélyezésre fordították, s a megye tsz- nyugdfjasai közül tavaly a legjobban rászorulók 1000— 5000 forint egyszeri segélyt vehettek át. Ezenkívül ugyancsak megyei keretből 35-en kaptak 100—200 forint rendszeres nyugdíjkiegészítést. Az anyagi támogatás mellett a nyugdíjasok körében igen nagy az igény az egykori munkahellyel az élő kapcsolat fenntartására. Szinte mindenütt rendszeressé váltak a nyugdíjastalálkozók. A tsz-szövetség ajánlásainak megfelelően a gazdaságok több mint felében működik nyugdíjas- klub, illetve -bizottság. A klubok, bizottságok egyforma szerepet töltenek be, összefogják a nyugdíjasokat, segítenek gondjaik megoldásában, kapcsolatot teremtenek a tsz vezetésével. Rendeltetésüknek megfelélő működésük elsősorban a közös gazdaság vezetőinek szándékán, támogatásán múlik. Többé-kevésbé általánossá vált az a gyakorlat, hogy a nyugdíjasklub foglalkozásain, illetve annak vezetőségi ülésein részt vesznek az üzemek vezetői. A kapcsolat sokszínűségére jellemző a vésztői példa, ahol a nyugdíjas bizottság elnöke a szövetkezet központjában rendszeresen fogadónapot tart, s a nyugdíjasokkal kapcsolatos elnöki hatáskörök többségével is felruházták. A megbecsülés jele, hogy a tsz-ekben 480 nyugdíjast választottak meg küldöttnek, hogy a tsz vezetőségének 44 idős tagja van, és ez tovább erősíti a közös és a nyugdíjasok kapcsolatait. Ugyanakkor ezzel ellentétesen ható folyamatként tartják számon, hogy az utóbbi években a mezőgazdaság korszerűsítésével párhuzamosan, egyre kevesebb nyugdíjas foglalkoztatására nyílik lehetőség. Felmérések szerint a nyugdíjasok, járadékosok 25—30 százaléka az átlagosnál nehezebb körülmények között él. Helyzetük javítása további erőfeszítéseket igényel, s az előrelépés mértéke nem választható el a népgazdaság, az üzemek teherbíró képességétől. A kapcsolatok ápolása azonban már nem az anyagi lehetőségek, hanem elsősorban szándék, akarat függvénye. K. J. Hogyan főzzünk cukorszirupot?
