Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

1985. február 13., szerda Dobozi Petőfi Tsz fl sikerélmény további erőt adhat Az elmúlt évtizedben ha a veszteséges gazdaságokról esett szó megyénkben, szin­te biztos, hogy elsők között szerepelt a felsorolásban a dobozi Petőfi Tsz. A legna­gyobb károkat a belvíz és az árvíz okozta a közös gaz­daságnak. A gyakori vezető­csere és az ezzel párosult új elképzelések, a tagság bi­zalmának csökkenése csak tovább nehezítették a hely­zetet. Az utóbbi évben aszály sújtotta megyénket, s mivel nem volt belvíz, így kevesebbszer hallottunk a doboziakról. Csendben, nyugodtan dol­goznak a Petőfi Tsz-ben. 1983-ban mintegy 14 millió forint nyereséget értek el, de a tavalyi év gazdálkodá­sa miatt sem kell szégyen­kezniük, hiszen több mint tízmillió forint jövedelmet termeltek. A 4 ezer 250 hektáros tsz-ben jelenleg 377 dolgozó tag, a község kere­sőképes korú lakosságának egyötöde talál megélhetést. Tízmilliós kiesés a növénytermesztésben Balázs Mátyást 1983 már­ciusában választották meg a szövetkezet elnökének, ko­rábban, ’80 óta főállatte­nyésztőként dolgozott Dobo­zon. Az elnök csaknem két év távlatából így látja az irányítása alatt megtett, könnyűnek egyáltalán nem nevezhető utat. — Úgy vélem, a legtöb­bet a melioráció segített. Várhatóan az idén befejez­zük ezt a csaknem 100 mil­lió forintos beruházást, s akkor elmondhatjuk: ná­lunk szinte a teljes szántó- terület, mintegy 3800 hek­tár meliorálva van. Az el­múlt két évben minket is sújtott az aszály. Ezért ta­valy megpróbálkoztunk a dréncsöveken keresztül a víz visszajuttatásával, ennek a hatása sajnos nem nagyon érződött. A kalászosok ve­tése időben megtörtént, a szárazság és a késői kelés miatt kétszáz hektár kifa­gyott. Így búzából nem si­került elérnünk a tervezett hozamot. Kukoricából is a vártnál alacsonyabb termést takarítottunk be. Hadd mondjak egy, az aszályra utaló adatot: 1983 szeptem­ber elseje és ’84 szeptember elseje között csak 380 milli­méter csapadék hullott a szokásos 610 milliméterrel szemben. Mivel a szójánál, a lóbab­nál és a cukorrépánál is ala­csony volt a hozam, a nö­vénytermesztés tízmillió fo­rintos árbevétel-kiesést szenvedett. Ismerve a nehéz­séget úgy döntöttünk, hogy korlátozzuk a tsz-ben a vá­sárlást. Míg erre a lépésre 1983-ban csak szeptembertől kényszerültünk, tavaly már májusban bevezettük. Így sikerült elérni, hogy összes­ségében mintegy hárommil­lió forintos megtakarításról beszélhetünk. Hz állattenyésztés hozta a tervet — A múlt esztendőben az állattenyésztésnek feszített tervet állítottunk össze. Mindezt jelentős többlet munkával teljesíteni tudtuk. A sertéságazat végre kimoz­dult a holtpontról. Tavaly 1,4 millióval haladta meg. árbevétele az előirányzottat. A szarvasmarha-ágazattól elvártuk, hogy ne legyen veszteséges. Most elmond­hatjuk, hogy a dotációval együtt nyereségessé vált. A kiegészítő tevékenységet vizsgálva megállapítható, hogy segített a több lábon állásban. A mintegy ötven dolgozót foglalkoztató ága­zat a megtermelt termelési érték 12 százalékát adta. A Körösvidéki Cipész Szö­vetkezettel kooperációban létrehozott cipőüzemünkben harmincötén találtak mun­kát. A Mezőberényi Vasipa­ri Szövetkezetnek lemezszek­rényeket gyártunk. Az elkép­zeléseink között szerepelt az alaptevékenységen kívüli ágazatok bővítése. Sajnos, a szűkös fejlesztési lehetősé­gek, valamint a piac hiánya mindezt nem tette lehetővé. Nálunk a beruházási össze­gek jó részét a meliorációra fordítottuk. Bizakodó hangulatban Dobozon az elmúlt két évben, mintegy 20 százalék­kal emelkedett a tagok ke­resete, s ma már eléri az 53 ezer forintot. Erre az évre a múlt évinél szeré­nyebb tervet állítottak ösz- sze. A növekvő elvonások miatt mintegy 7 és fél mil­lió forintos nyereséggel szá­molnak. Fontosnak tartják azt is, hogy tavaly kétmil­lióval tudták csökkenteni a bankkamat mértékét. Milyen most a hangulat a tagság körében? A kérdésre Ráfi István párttitkár vála­szol; aki több mint 15 éve dolgozik a Petőfi Tsz-ben: — Nehéz tíz esztendő van mögöttünk. A lehetőségek szerint mindig elvégeztük a munkát, de annak gyümöl­csét csak ritkán élvezhettük. Gyakran közbeszólt a víz. A tagság jó része kitartott azokban a szűkös években is. Az elmúlt két esztendő egyértelműen javította a hangulatot, hozzájárult a ta­gok gyarapodásához, önel­számoló egységeket alakítot­tunk ki, ezzel együtt meg­nőtt a vezetők felelőssége. Most ősszel is mindent megtettünk azért, hogy jó termést takarítsunk be. Ve­téseink elég jó állapotban vannak, reménykedünk, hogy átlagos időjárás mellett si­kerül megfelelő eredményt elérnünk. o Dobozon tehát a korábbi évekkel ellentétben nyugodt- nak látszik a helyzet. A tag­ság a vezetés irányításával szorgalmasan teszi a dolgát. Szerényen, nyugodtan mun­kálkodnak a tervek megva­lósításán. Jól tudják, ve­lük szemben is megnőnek az elvárások. De nem félnek a feladatoktól, hiszen az el­múlt két évben már bizonyí­tottak. A közös gyarapodá­sával pedig együtt jár az egyének boldogulása is. Verasztó Lajos Tehenes fiatalok faluja Érdekes kezdeményezés szüle­tett a hanyatló háztáji tehéntar­tás újbóli felvirágoztatására Ba­ranyában. A Szigetvári, Állami Gazdaság ifjú gazdákat vont be az állattartó integrációba: tehe­net ad nekik ellátja takar­mánnyal, gondoskodik állator­vosról, s átveszi tőlük a tejet és a borjút. A tehenes fiatalok faluja Hóból lett, ahol jelenleg már 250 állat található, több­nyire fiatal házaspároknál, akik főhivatásként vállalták a te­héntartást. Népességmegtartó hatása is van a kezdeményezés­nek, hiszen a lehetőség nélkül a faluból korábban munkába eljáró ifjú emberek előbb-utóbb városlakókká váltak volna. A fiatal tehenes gazdák — a tapasztalatok szerint — jól bán­nak az állatokkal. A náluk ki­fejt tej mennyisége és minősé­ge azonos a nagyüzemivel, de 10—15 százalékkal olcsóbb, mi­vel a háztájiban takarékosab­ban takarmányoznak, nagyobb mértékben felhasználják a mel­léktermékeket. Egy-egy család átlagosan i0—15 állatot gondoz, s a tiszta jövedelmük tehenen­ként és havonként mintegy ezer forint. Nem csoda tehát, hogy valósággal sorban állnak a te­henekért a környékbeli gazdák a Szigetvári Állami Gazdaság­ban. Gyenesdiáson van a sármelléki termelőszövetkezet kőbányája, amelyből évente 350 ezer tonna kőpor és kőzúzalék kerül ki. Az épületek külső vakolásánál és a talajjavításban nél­külözhetetlen termékek bányászata a kemény télben sem szünetelt (MTI-fotó: Arany Gábor) Fejlesztések ’84-ben Az új szennyvíztisztító Békéscsabán Fotó: veress Erzsi Élen az élelmiszergazdaság meg a szénhidrogénipar Aszály a beruházásokban Az Állami Fejlesztési Bank szegedi területi igazgatósá­gánál nemrég készült el a Békés megyében 1984-ben megvalósított beruházásokról az összesítés. Eszerint me­gyénkben a fejlesztések üte­me általában nem csökkent, ami köszönhető egyfelől a mezőgazdaságban folyó, az energiafelhasználást ésszerű­sítő, a tárolókapacitást és a gabonatermelést növelő programoknak, másfelől pe­dig a jelentős szénhidrogén- ipari beruházásoknak. * * * Természetesen, külön vizs­gálva az állami és a vállala­ti, szövetkezeti fejlesztések alakulását, a kép már sok­kal tarkább. A célcsoportos és egyéb állami beruházá­sokra a pénzintézetek húsz százalékkal többet folyósí­tottak tavaly, mint egy év­vel korábban. Első helyen a gázvezeték­hálózat bővítését, a kőolaj- és földgáztermelés fejleszté­sét serkentették a finanszí­rozók 1984-ben, de jutott a villamosenergia-elosztó há­lózat bővítésére, a Kettős- Körös bal parti meg a Fe­kete-Körös jobb parti töltés erősítésére, az NK—XIV. öntözőfürt hatókörébe eső területek vízrendezésére, a Dögös-Kákafoki főcsatorna, mezőgazdasági vízszolgálta­tás, a közforgalmú vasúthá­lózat, távbeszélő-hálózat fej­lesztésére meg az út- és híd­építésekre is az elmúlt esz­tendőben. Ebből a sorból érdemes ki­emelni, hogy Békéscsaba új transzformátorállomást ka­pott, Békésen meg most kez­dik majd az új állomás épí­tését, illetve, hogy a terve­zettnek megfelelő ütemben halad a békési Kettős-Kö- rös-híd kivitelezése, és be­fejeződött a gyomaendrődi Hármas-Körös-híd előkészí­tése. Tervszerűen folyik a békéscsabai biológiai szenny­víztisztító, meg a békés- szentandrási tisztító építése. * * * Az 1984-es vállalati, szö­vetkezeti beruházásokról az ÁFB területi igazgatóságá­nak adatai alapján két dol­got állapíthatunk meg. Az egyik az, hogy a fejlesztések összességében 12 százalékkal alatta maradnak az 1983-as teljesítésnek. A másik: a gazdálkodó szervek a ko­rábbinál több hitelt igényel­tek és kaptak is céljaik megvalósításához. Befejeződött a harminc­ezer tonna terményt befoga­dó orosházi tároló építése, teljesebbé tették a Sarkadi Cukorgyár VI. ötéves tervi rekonstrukcióját, kétezer tonnával növelték a Békés­csabai Hűtőház befogadóké­pességét, elindították a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyárának hatásfokjavító beruházását, meg az Orosházi Üveggyár­ban az élelmiszercsomagoló üveggyártás fejlesztését, és elkészítették a gyulai kem­ping terveit. A felsorolásból nem ma­radhat ki, hogy Dévaványán hatezer tonnás, Békéscsabán meg Battonyán 600—600 ton­nás csarnoktároló építése, Sarkadon 400, Szarvason hat­ezer tonnás fémsiló építése haladt előre ütem szerint az elmúlt évben. Mezőkovács- háza—Végegyháza körzeté­ben és Derekegyháza—Nagy­szénás térségében megterem­tették a gázhasznosítás fel­tételeit, míg Szarvas—Gyo- maendrőd decemberben kap­ta meg az engedélyokmányt ugyanerre. A pusztaföldvári Lenin, meg az újkígyósi Aranykalász Tsz egyedi be­ruházással állította át szárí­tóit gázüzemelésűre. * * * Szót érdemel végül az, hogy a megye adottságainak megfelelően a hiteligénylés­ben, a fejlesztésekben egy­aránt jelentős súllyal szere­pel az élelmiszergazdaság. A szövetkezeti mezőgazdaság meg az élelmiszeripar — a már említett intenzív gabo­nafejlesztési, az energiara­cionalizálási és a tárolótér-* bővítési programhoz kapcso­lódva — a népgazdasági „érdekeltségű” beruházások­ban 1984-ben több mint egy­harmados arányt képviselt megyénkben, annak ellené­re, hogy igényeik alapján kilenc százalékkal keveseb­bet folyósítottak az ágazat­nak a pénzintézetek a meg­előző esztendeihez viszonyít­va. Sajnos, ez a 9. százalé­kos csökkenés is az aszállyal állt összefüggésben: a ter­mészeti csapás olyan szö­vetkezetek teljesítőképessé­gét csökkentette elsősorban, amelyeknek egyik fő felada­ta az exportárualapok bőví­tése. K. E. P. Hulladékszegény technológiák Jelentős megtakarítások színesfémekből A hulladékszegény, illet­ve hulladékmentes tech­nológiák szélesebb körű al­kalmazásával, a színesfém- hulladékok sízervezettebb összegyűjtésével és komp­lex hasznosításával ebben az évben legalább 8—10 mil­lió dollárral csökkenhet a felhasználó vállalatok beho­zatala színesfémekből, min­denekelőtt rézből, és azokból az értékes, ritka fémekből, amelyeket a híradástechni­kai és a műszeripar használ fel. A vállalatok az elmúlt pár évben is jelentős erő­feszítéseket tettek a színes­fém-gazdálkodás javítására, így ebben az ötéves tervidő­szakban előreláthatóan réz­ből 1500 tonnát, ólomból 1000 tonnát, egyéb színes­fémből, mint például hor­ganyból és ónból legalább 60 tonnát takarítanak meg. A magyar gépipar és az elektronikai ipar rendkívül sokféle színesfémet használ fel, de általában mindegyik­ből kisebb mennyiséget. A Csepeli Fémmű rézalapú fél- gyártmányokból csaknem tel­jes egészében kielégíti a hazai igényeket, ötvözet, mi­nőség, alak ési méret sze­rint több tízezer fajtát állít elő és szállít felhasználóik­nak. A színesfémeket felhasz­náló vállalatok is jelentős ráfordítással igyekeznek mérsékelni anyagköltségei­ket. A Magyar Kábel Mű­vek, amely az egyik legna­gyobb rézfelhasználó, szá­mítógépet vásárolt, s a hu­zalgyártásnál, a telefonká­belek előállításánál, a szi­getelő- és köpenyanyagok gyártásánál méretpontos automata gépek munkába állításával évente má'sfél százalékkal csökkenti a gyártáskor keletkező színes- fémhulladékot. A Tungs­ram Rt. a lámpafejekhez eddig jórészt sárgarezet használt, ezentúl hazai alu­míniumból készíti azokat. Az Akkumulátor- és Szá­razelemgyár sok ólmot ta­karít meg, amióta licenc alapján újfajta akkumuláto­rokat készít. E termékek élettartamát megkétszerez­ték, s évente ezer tonna szí­nesfémmel kevesebbet hasz­nálnak fel a műanyag bur­kolatú, korszerű akkumu­látorok gyártásánál. Az idén és jövőre a hazai ipar fokozza a különféle szí­nesfémek begyűjtését és újrafeldolgozását is. Jelen­leg a MÉH-nél és a Metal- loglobusnál összegyűjtött hulladék 50—60 százalékát feldolgozzák itthon, illetve ha az nem oldható meg gaz­daságosan, például az ólom esetében, akkor bérmunká­ban, más szocialista orszá­gokban, elsősorban az NDK- ban. Jövőre a feldolgozás aránya 80—90 százalékra nő. Mindez tovább csökkenti az importot ezekből a termé­kekből. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom