Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

1985. január 7,, hétfő n népfrontbizottságok a gyáregységek és telephelyek önállósulásáért Solaris a konyhában A Solaris tablója. Balról: Bereczki Sándor, Lengyel Lajos, Lengyel Judit, id. Major Gyula klubvezető, Thuryné Szabó Ágnes, Thury Gábor, Máthé Ferenc és Varga Péter. A cso­portképről a felvétel készítője, ifj. Major Gyula hiányzik A Békés megyei Tanács ipari és munkaügyi osztályá­nak két főelőadója, Zahorán Jenőné és Gál Sándorné ter­jesztette elő azt az anyagot, amely a megye iparában dol­gozók helyzetét taglalta, kü­lönös tekintettel a munkale­hetőségekre, a szociális kö­rülményekre és az infra­struktúra kiépítettségére. A HNF megyei elnökségének gazdaságpolitikai munkabi­zottsága ezt a napirendet egyébként a legutóbbi ta­nácskozásán vitatta meg. amiről a későbbiekben nem kis elismeréssel nyilatkozott dr. Molnár Margit, a megyei tanács osztályvezetője, mél­tatva a témaválasztás idősze­rűségét és fontosságát. Hátrányos helyzetben A rendelkezésre álló ada­tok szerint Békésben az ak­tív keresők 30 százalékát, mintegy 54 ezer embert az ipar foglalkoztatja. Ezen az ágazaton belül is tapasztal­ható 1—1.5 százalékos lét­számcsökkenés; főként ott. ahol több műszakban, nehéz körülmények között szigorú normák szerint dolgoznak. Pozitívabb a kép, ha szem­ügyre vesszük az iparban foglalkoztatott szakmunkásak arányát, amely ma már meg­haladja a 32 százalékot, s a középiskolát végzetteké pe­dig eléri a 16 százalékot. A /elsőfokú képesítésű szakem­berek tekintetében megyénk jócskán alatta van az orszá­gos átlagnak. Elsősorban mű­szaki, közgazdasági és keres­kedelmi pályákon jelentősebb a hiány. Ugyancsak elmarad az országos átlagtól (12 szá­zalékkal) a szocialista ipar­bari dolgozók havi átlagke­resete. ami azzal magyaráz­ható — és ez a kérdésekre adott válaszokból is kitűnt —, hogy sok az úgynevezett más megyei székhelyű válla­lat. Városainkban, falvaink- ban levő érintett gyáregysé­gek, .telephelyek hátrányo­sabb helyzetűek azoknál, amelyek a bérrel szabadab­ban gazdálkodhatnak. Éppen ezért a népfrontnak is, mint jelentős tömegbefolyással bí­ró mozgalomnak azt kellene inkább szorgalmaznia, hogy indokolt esetben a termelő- egységek önállósuljanak. Nem megfelelő a nehéz kö­rülmények között dolgozók, illetve a magasabb szakkép- zettségűek anyagi megbecsü­lése. A bérek és keresetek teljesítmény szerinti diffe­renciálása szintén szükséges. Á tájékoztatóban szó volt megyénk iparhiányos részei­ről is. Ilyen például az észak­keleti, valamint a dél-keleti határkörzet, továbbá a Szarvas és Mezőberény kö­zötti terület. Békést kivéve az öt város, a nagyközségek kö­zül Battonya, Gyomaendrőd. Mezőberény, Mezőhegyes és Mezőkovácsháza jelent ipari vonzóerőt. A városokban la­kó ipari dolgozók 6 százalé­ka, a községekben lakók 35 százáléka ingázik. Számará­nyuk csökkenésére nemigen lehet számítani a jövőben, mivel csak igen korlátozott mértékben kerülhet sor ipar- telepítésre. Közismert: akik naponta több órát kénytelenek uta­zással eltölteni, idő, energia, esetleg pénz dolgában jut­hatnak hátrányosabb hely­zetbe. Alig tudja ellátni po­litikai, társadalmi megbíza­tásait az ingázó a saját lakó- és munkahelyén. Gondjai le­hetnek a bevásárlással és a gyermekintézmények nyitua- tartási rendjével is. D kölcsönösség alapján A megyei tanács képvise­lői többek között azt indít­ványozták : ha a vállalatok, üzemek jelentős számú dol­gozót foglalkoztatnak egy- egy településről, akkor ala­kítsanak 'ki jó kapcsolatokat a helyi tanáccsal, s anyagi­lag is igyekezzenek támogat­ni őket. Kedvezőek a ta­pasztalatok abban a vonat­kozásban, hogy a vasúti és az autóbusz-menetrendek ál­talában megfelelően igazod­nak az üzemek műszakjai­hoz. Ami pedig a munkás- szállók kihasználtságát ille­ti, ezek lakóinak száma je­lentősen csökkent az utóbbi évtizedekben, ugyanis javul­tak az utazás feltételei. Az elavult épületek fenntartása helyett ma már inkább a szolgálati lakáshálózat fej­lesztése, az albérleti díjak­hoz való hozzájárulás az irányadó a vállalatok eseté­ben. Különben a Kőolajku­tató Vállalat és az üveggyár orosházi munkásszállóinak a kihasználtsági foka a legma­gasabb a megyében. Az ipari dolgozók helyze­tét ismertető beszámoló to­vábbi része a szociális jel­legű kérdésekkel foglalko­zott. Az ilyen természetű ki­adásokban a munkavédelmi előirányzat a legnagyobb. Ez egyúttal azt is igazolja, hogy a munkakörülmények kedve­zőbbé tételére és biztonságo­sabb munkára törekszenek a vállalatok. Jóllehet, az el­múlt időszakban csaknem 20 százalékos javulást lehetett megfigyelni a súlyosabb bal­eseteket feltüntető statiszti­kában, ám a fenti intézke­dések, fejlesztések ellenére a balesetek száma mégsem csökkent. Takarékoskodás a munkaerővel Pozitívan értékelhető, hogy azok a gyárak, vállalatok, amelyek sok dolgozót foglal­koztatnak, igyekeztek felépí­teni az üzemi szociális léte­sítményeket, vagy a megle­vőket bővíteni, korszerűsí­teni. Ezek a munkáltatók (például PATEX, BEKÖT) már vannak olyan helyzet­ben, hogy fenn tudják tar­tani a gyermekintézménye­ket. Kisebb . üzemek más megoldást keresnek. Ily mó­don anyagilag támogatják a helyi tanácsot, amely viszon­zásul helyet biztosít az üze­mi dolgozók gyerekeinek az óvodában és a bölcsődében. Jók a tapasztalatok az üzemorvosi hálózat bővítésé­vel, továbbá az iparban fog­lalkoztatottak lakásépítési és -vásárlási támogatásával kapcsolatban. Ezek az utób­bi keretösszegek jelentősen, míg a kulturális kiadások szerényebben növekedtek, örvendetes az is, hogy az üzemi étkeztetést valameny- nyi ipari vállalat megoldot­ta. ' A tájékoztató összefoglaló részében a következő felada­tokra hívták fel a főelőadók a figyelmet: mivel az ipari ágazatban tovább csökken a munkaerő, a vele való ész­szerű, takarékos gazdálko­dásra kell törekedni a jövő­ben. A nem kifizetődő ter­melés megszüntetése után felszabaduló munkaerőt és eszközöket gazdaságosabb te­rületekre célszerű átcsopor­tosítani. Ezenkívül szükség van a műszaki értelmiség és a szakmunkások élet- és munkakörülményeivel való tervszerű foglalkozásra, az üzem-, valamint a munka- szervezési eljárások gyorsí­tására és így tovább. Egyébként a HNF megyei gazdaságpolitikai munkabi­zottsága tájékozódhatott ar­ról is, miért olyan alacsony a munkahelyi értelmiség’ará- nya megyénkben. A válasz igen egyszerű: csak kevesen kapnak végzettségüknek megfelelő munkát, ezért a diploma megszerzése után az ország más részeiben helyez­kednek el. Olyan gond nincs, hogy például valaki átcso­portosítás miatt maradt munka nélkül. Szinte min­den részvevő egyetértett a következő javaslattal: a vál­lalatok, az üzemek kellőkép­pen fizessék meg azokat, akik jól dolgoznak. Így a munkáltatók ki tudják szűr­ni a létszámfelesleget. Ugyanis, mint jeleztük, az iparban foglalkoztatottak száma évről évre csökken, de a termelési érték ennek ellenére 100 százalék fölött van. Kép, szöveg: Bukovinszky István Ha valakinek eszébe jut­na hétfőnkénti foglalkozá­saik egyikét meglátogatni, igencsak elcsodálkozna. Ar­ra a kérdésre, hogy melyik teremben találja meg a bé­késcsabai Solaris amatőr- film-klubot, az ifjúsági és úttörőház portáján azt a vá­laszt kapja: a második eme­leten, a konyhában. Lehetne most azon vicce­lődni, hogy miért is került (szorult?) ide a ház legré­gebbi, alapítónak számító csoportja. A lényeg mégis az: több mint tíz éve él és dolgozik a kör. Első vezető- ja a gimnázium filmesztéti­ka szakos tanára, Péter László volt, akit idősebb Nagy Gyula követett. Tíz éve vezeti az amatőrfilmes klubot. A zömében huszon­éves tagokat összefogó kis csapat hat évvel ezelőtt vet­te fel a Solaris nevet. Tavaly novemberben sze­rény meghívó invitálta a csabaiakat a klub nyilvá­nos vetítésére a TIT értel­miségi klubjába. Azon az estén hét alkotásukat mu­tatták be a viszonylag szép számú közönségnek. A hét­ből több olyan is volt, amelynek láttán elgondol­kozhatott az ember: minek is ez az „amatőr” jelző? Ha csak annyit jelent, hogy tag­jai kedvtelésből, napi mun­kájuk mellett űzik ezt a fog­lalatosságot, akkor igen. Ha a nem éppen kedvező körül­ményekre utal, akkor feltét­lenül. Ha azonban a minő­ségről van szó, nem telje­sen. Sokak számára a „nem professzionistát” jelöli ez a megkülönböztetés. A Solaris esetében mégis valami más­ról van szó. Az amatőrnek — talán ebben a műfajban a legjellemzőbb módon — a profi nem ellentéte. Becslé­sek szerint négy számjegy­gyei is mérhető azok száma, akik látták már kisfilmjei- ket. Ott van például A raá- gori domb története című közös alkotás, amely az idei nyíregyházi országos feszti­vál oklevelét, a szegedi al­földi tizennegyedik szemle különdíját érdemelte ki. A TIT-beli vetítéskor az egyik. A Központi Statisztikai Hi­vatal az idén 12 év után is­mét összeállítja az ország helységnévtárát, amely a ter­vek szerint az év közepén kerül forgalomba. Az új helységnévtár az 1985. január 1-i helyzetet rögzíti. Eszerint hazánkban 12 év alatt a városok szá­ma 83-ról 109-re növekedett, a községeké — összevonások és várossá nyilvánítás követ­keztében — 3106-ról 2955-re csökkent. A múlt évi állam- igazgatási változások miatt községi tanács is kevesebb működik mint korábban: a néző meg is jegyezte: már­már jobb, mint az eredeti... Nos, annyi bizonyos: nagy- nagy hozzáértéssel, alapos műgonddal, tehetséggel meg­alkotott dokumentumfilm. Igazi ismeretterjesztő. Az amatőr filmesekről az átlagember vajmi keveset tud. Talán annyit minden­képpen, hogy az egyik leg­költségesebb hobbi művelői. Az utóbbi időben nyers­anyaghoz — s főleg színes­hez — jutni sem egyszerű dolog. Valóban: hogyan is van ez a Solarisban? Csúcs­évük az 1983-as volt: akkor negyvenpercnyi filmet for­gattak, ami hét darabot je­lentett. Tavaly kettő, ha el­készült. Ha, mert a második forgatását meg kellett sza­kítani pénz- és nyersanyag­hiány miatt. Egy klub éven­te 40—50 ezer forintnyi tá­mogatást kap. A Solaris ki­lenc tagja közül senki nem akarta elárulni, ők mennyit. Csak annyit mondtak: „Egy lófejjel vagyunk lemaradva az országos átlagtól . . De mekkora „lóról” van szó?... Az úgynevezett szuper nyolcas technikával dolgoz­nak. Hangoskamerájuk nincs, laborálni a házban csak a fekete-fehéret tud­ják. A színes az OFOTÉRT laborjába kerül. Aki fotó­zik, családi filmeket készít, annak nem kell mondani, hogy ez nem mindig kocká­zatmentes . .. Tehát a megbecsülés. Ta­lán a legjobb jelző erre a kis csapatra a szerénység. Néha túlságosan is azok. Pedig lenne mire büszkének lenniük. Nem rendeznek úgy fesztivált, szemlét Magyar- országon, hogy ne kapjanak rá meghívót. S általában nem térnek haza üres kéz­zel. Mindig van egy olyan alkotásuk, amely díjat, ok­levelet érdemel. Pedig ez sem olcsó dolog, hiszen a fenntartó intézmény csak az útiköltséget tudja téríteni. Egy fesztivál, szemle pedig nem egy délelőttnyi idejű ... Tehát? Milyen az országos megítéltetésük? Szerényte­lenség nélkül állíthatjuk ró­luk, hogy az elsők között vannak. A nem éppen ked­vező körülmények ellenére is. fővárosi, a budapesti kerületi és a városi tanácsokon kívül 1377 nagyközségi és községi tanács látja el a közigazga­tást az országban, szemben az 1973. évi 1669-cel. A helységnévtár tartal­mazza az ország valamennyi lakott településének nevét, államigazgatási területi be­osztását, az egyes helységek területének nagyságát, lélek­számút, a beépítés jellegét. Részletes adatokat közöl ar­ról, hogy a városok, közsé­gek, központjától a legtávo­labbi lakóépület hány kilo­méterre van, s milyen mesz­De hát milyen filmeket forgat a kilenc amatőr fil­mes? Fő profiljuk az úgy­nevezett gagfilm. Kétéven­ként egy-egy animációs is készül. (Talán ismert, hogy a legaprólékosabb, legidő­rablóbb filmes műfaj az ani­mációs.) No, és persze min­dig van egy „valami más” műfajú is. A TIT-beli vetí­tés filmjei valamilyen sajá­tos arcot is rajzoltak róluk. Szeretik a dokumentumfilm műfaját. A mi békemene­tünk című ennek pazar és jellemző darabja. Az amatőr­filmezés egyik ékszere. A „szakma” szerint is. És minden évben van egy rendelés is. Számukra a leg­emlékezetesebb a megyei ci­gányügyi koordinációs bi­zottság felkérése. Az első ilyen hát esztendővel ez­előtt készült: h tizedik szü­letésnapjára készülő- akkori Tízek Ifjúsági Klubjának életét ■ örökítették meg nyolc percben. Drága hobbi, ha hasznos, szép, akkor is. Egy laikus számára is feltűnő, hogy mennyire „özönvíz előtti” berendezésekkel, kamerák­kal dolgoznak. Bár ebből azt az ítéletet is lehet alkot­ni, hogy e tény csak sikere­ik értékét növeli. Megyénk egyetlen ma is működő amatőr filmes klub­ja. Jelenlétük meghatározó Békés megye amatőrművé- szeti mozgalmában. Ha úgy tetszik, a műfaj bázisa a csabai klub. És akkor a jö­vő? A megyeszékhelyi Szabó Pál téri általános iskolával folytatnak most tárgyaláso­kat arról, hogy a régi és ar­ra érdemes filmjeiket video­szalagra rögzítik. így talán könnyebb lesz archiválásuk, bemutatásuk. Évente 10—15 vetítést tartanak most is. Üzemekben, vállalatoknál, ifjúsági klubokban, közmű­velődési intézményekben. Minden felkérésnek eleget tesznek. Hiszen az amatőr filmes sem élhet közönség nélkül. A Solaris pedig ki­érdemelte a szakértő, hálás szire találhatók a települé­sekhez tartozó úgynevezett lakott külterületek. Ezeknek a száma nem sokat változott az elmúlt évtizedben, mint­egy 12 ezerre tehető. Ugyan­akkor az is megállapítható a helységnévtárból, hogy a kül­területeken egyre kevesebben laknak, mind többen beköl­töznek a tanyákról, majorok­ból a községekbe. A helységnévtár támpontul szolgál a magyar települések neveinek helyesírásához is, mert a megyék, városok és községek elnevezését a hiva­talos írásmóddal rögzíti. A külterületeknek, például a tanyáknak hivatalos' írás­módja nincs, de ezek megne­vezésénél is célszerű a hely­ségnévtárhoz igazodni. A termelőüzemek kiemelten kezelik a munkavédelmet es novekvo létszámú közön­séget. (Nemesi) Uj helységnévtár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom