Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

o 1985. január 3., csütörtök ) Eskü Istennel 401 es Isten nélkül éve... j 1945 legelső napján az orosházi járásban 63 866 em­ber élt (1940. január 1-én 71178 lakost számlált a já­rás). Orosházán 22 080 (öt évvel azelőtt 26 794), Békés- sámsonban 4200 (4386), Csor- váson 7120 (7155), Gádoroson 4337 (4818), Gerendáson 2234 (2100), Nagyszénáson 6103 (7212), Pusztaföldváron 3291 (3396), Szentetornyán 4068 (4333), Tótkomlóson pedig 10 433 (10 984) ember nézett az új esztendő elébe. De nemcsak a népesség csökkent az előző időszakhoz képest, hanem lemaradás mutatkozott a gazdasági élet legtöbb területén is. Az őszi gabonának — 1943-hoz ké­pest — csak a kisebbik fele került a földbe az év végé­ig: Békéscsaba határában a fele, Orosházán a 45—47, Szarvason a 25, Gyomán a 10, Mezőberényben a 25, Csorváson a 70—80, Körös- ladányban a 10 százaléka. A helyi elöljáróságok az iparügyi miniszter rendele­tére egyebeken kívül azt vizsgálták: „Milyen berende­zése, felszerelése, hajtóereje és gépei voltak a gyáraknak és üzemeknek? Milyen álla­potban vannak ezek? Hogyan volnának pótolhatók az eset­leges hiányok? — Van-e és milyen nyersanyag és fél­készgyártmány az üzemben? Romlástól meg vannak-e óva ezek az anyagok, nemleges esetben hogyan volnának megóvhatok és a termelés céljára biztosíthatók? (Pl. téglagyárakban a még ki nem égetett tégla máglyákba rakása, befedése.) — Van-e üzemanyag, milyenek ezek (szén, olaj stb.)? Milyen mennyiségben és hol tud er­re vonatkozóan beszerzési forrásokat és lehetőségeket?" A népjóléti miniszter ren­deleté a tárcájához tartozó területeken a meglevő kész­leteket akarta összegyűjteni: „A törvényhatóság területén levő elhagyott gyógyszertá­rak meglevő anyagkészletei felleltározandók. — A lakos­ság által széthurcolt gyógy­szerek, mérges anyagok ösz- szeszedendők. — Az orvo­soknál az utóbbi időben tá­rolt nagyobb mennyiségű gyógyszerkészletek beszolgál- tatandók.” A közellátási miniszter a jövő kedvéért népszerűtlen intézkedés kiadására kény­szerült: „Az újonnan felállí­tott honvédség és a polgári lakosság élelmezésének biz­tosítása, valamint az elpusz­tult állomány pótlása érde­kében a következőket rende­lem el: száz kg élősúlyt el nem érő zsírsertést, nyolcvan kg élősúlyt el nem érő hús­sertést, valamint malacot akár közfogyasztás, akár ma­gánfogyasztás céljára levág­ni tilos. Kivétel: kényszervá­gás, vagy ha a sertés hizla­lásra nem alkalmas.” A gondokat súlyosbította, a közhangulatot rontotta egy január elsejétől főképpen Bé­késcsabán terjesztett hamis — Dálnoki Miklós Béla mi­niszterelnök nevében írt — röplap: „Meggyőződésem és hitem — idézi dr. Tibori Já­nos a nagyon hatásosan fo­galmazott álprogramot A felszabadult Békéscsaba más­fél évtizedes története c. könyvében —, hogy a jövő­ben istenfélő, a magántulaj­don őrületében tobzódó, na­cionalista népeknek nincs többé létjogosultságuk a vi­lágon, amelyet Sztálin mar­sall és a Kommunista Párt fog kialakítani... Elhatároz­tam, hogy programot adok, és 12 pontban foglalom ösz- sze mindazt, amit a laban­coktól és németektől felmen­tett Magyarországon tenni akarok: ... 4. A nyugdíj a mai nappal megszűnik, mert aki nem dolgozik, ne is egyék... 6. Az egyházak igazgatásának ellenőrzését a görögkeleti egyházi főható­ságoknak rendelem alá, és egyben az összeesküvések szövésére különösen alkal­ma. fülgyónást ideiglenesen megtiltom... 12. A Szovjet­unió szokásaihoz és szerve­zetéhez híven a hadkötele­zettséget 15—40 éves korig a nőkre is kiterjesztem, és ezek kiképzésére az orosz női hadsereg kiképzőtáborait ve­szem igénybe. — Ezen ideig­lenes programot katonás el­szántsággal fogom végrehaj­tani, és a közeljövőben ki­bővítem minden, a kommu­nista világforradalom igénye­it kielégítő rendelkezéssel. A Szovjetunióba beolvadt Ma­gyarországot a vörös forra­dalom mintaállamává te­szem." Persze a röplap nem jutott el mindenki kezébe, s akik olvasták, azokra sem hatott egyformán. A békéscsabai pártszervezet január 5-én ezt jelentette a Központi Bizott­ságnak arról a gyűlésről, amelyen az ideiglenes nem­zetgyűlésen történtekről tá­jékoztatták a résztvevőket: „A nagygyűlés közönsége a beszámoló gyűlés szónokait élénk tetszésnyilvánítás kö­zepette hallgatta meg, de voltak momentumok a füg­getlen kisgazdapárti szónok beszéde alatt, amikor több­ször felhangzott a nemtetszés moraja. Ez természetesen jobban a személynek szólt. De élénk tetszéssel és lelke­sedéssel hallgatta a kommu­nista szónokokat, s különö­sen lelkesen tüntetett az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a magyar hadsereg felállítása mellett. A 90°/0-ban munkás hallgató közönség' lelkesen magáévá tette a Nemzeti Függetlenségi Front és az Ideiglenes Nemzetgyűlés cél­kitűzéseit, és a magyar és a Vörös Hadsereg melletti lel­kes tüntetéssel oszlott szét.” Az alig felhős lelkesedés és a tények sokaságától meg­kérdőjelezett hitetlenség kö­zepette, lényegileg minden­fajta közigazgatási gyakorlat nélkül dolgoztak a népi ön- kormányzat különféle szer­vei. Decemberben Gyulán, Békéscsabán, Orosházán és Dévaványán alakult meg a nemzeti bizottság. Januárban tizenhat másik településen születtek társaik. Fontossá­gukról jó képet ad Erdei Ferenc belügyminiszternek a debreceni Néplap hasábjain az egész felszabadított or­szágrészbe eljutó eszmefutta­tása: „Nincsen kitaposott út­ja az önkormányzati rend­szernek — el kell tehát in­dulnunk a népi önkormány­zat új és járatlan útján, hogy az új ország és az új, de­mokratikus közigazgatás ki­épülhessen ... Az új, demok­ratikus kormánynak nem le­het más útja az államszerve­zet és a közigazgatás helyre- állítása és kiépítése felé, minthogy alapul veszi ezeket a népi, önkormányzati szer­veket, egységesíti, összekap­csolja őket, és általános ren­delkezésekkel . szabályozza működésüket.” Az új közigazgatás lénye­gileg egyforma lehetőségeket adott az embereknek. S hogy ezt mennyire komo­lyan gondolta a kormány, jól mutatja egy kétváltoza­tú esküformula: „Én, ........ e sküszöm, hogy mint az iga­zoló bizottság tagja, a tag­ságból folyó feladatomat el­fogulatlanul és csakis a ma­gyar nép érdekeinek szem előtt tartásával fogom ellát­ni. Isten engem úgy megél­jen.” A másik változatból hiányzott az utolsó mondat. S a két eskü értéke szemer­nyit sem különbözött egy­mástól. Daniss Győző Ifjúsági parlamentek Beszélgetés Paluska Pél megyei ifjúsági titkárral Éppen 10 éve, 1974-ben került sor hazánkban első íz­ben ifjúsági parlamentekre, amelyeket most, 1984. már­cius 1. és december 31. között immár ötödik alkalom­mal rendeztek meg a munkahelyeken. A név: ^.ifjúsági parlament”, azonos, a keret szintén, a tartalom azonban részleteiben változó, hiszen évről évre változtak a körül­mények. Milyen, a parlamenteket is meghatározó, sajá­tos viszonyok között került sor az idei fórumokra, s mi­ként vették figyelembe azokat a parlamenteken? Első­ként erről kérdeztük Paluska Pált, a megyei tanács if­júsági titkárát. — Mindenekelőtt az MSZMP KB 1984. október 9-i üléséről és annak előké­szítéséről kell szólni, ezen az ülésen foglalkozott ugyanis pártunk Központi Bizottsága ifjúságpolitikai kérdésekkel, áttekintve és értékelve azt az 1970-es évek elejétől. Ez a legfontosabb dokumentum, amit a parlamentek megren­dezésénél figyelembe kellett venni. A következő fontos tényező a napjainkra kiala­kult gazdasági-társadalmi helyzet, és azok a változá­sok, melyek 1981 óta bekö­vetkeztek, egyebek között az ötnapos munkarend, a gaz­dasági munkaközösségek, a közigazgatás átszervezése, és így tovább. Meghatározó to­vábbá a vállalatok gazdasá­gi helyzete is, és az a tény, hogy erre az időszakra te­hető, amikor — a korábbi évekhez képest — romlott az ifjúság általános helyzete. Bár itt hadd tegyem rögtön hozzá, hogy ugyanakkor egyes területeken javulást is tapasztalhattunk; a korábbi intézkedési tervek eredmé­nyeképpen sok helyen job­bak most a körülmények. Főként abban történt előre­lépés, ami nem igényel nagy beruházást, s jobb a helyzet a fiatalok számára a veze- tővé-válás tekintetében is. Nálunk mindenekelőtt a me­zőgazdaságban tapasztalható ez. A legutóbbi, 1981-es if­júsági parlamenteken tehát azért nem hiába születtek az ifjúsági törvény végrehajtá­sát szolgáló intézkedési ter­vek. — E bevezető után kerül­jünk közelebb beszélgetésünk témájához. Milyennek ítéli meg az idei ifjúsági parla­mentek előkészítését? — A korábbi, jól bevált módszereken, alapelven és gyakorlaton nem változtat­tunk. A helyi gazdasági ve­zetők, a helyi tanácsok szer­vezésében felkészítésen vet­tek részt, és megkapták a szükséges dokumentumokat, továbbá a megyei tanács el­nökének 'körlevelét. Üj mo­mentuma volt a parlamen­tek előkészítésének, hogy a helyi tanácsok irányításával jó együttműködés alakult ki az előkészítésben a szakszer­vezet és a KISZ között, kü­lönösen jó példát adtak erre a megyeszékhelyen. A meg­felelő előkészítés révén idő­ben el tudták készíteni a gazdasági vezetők a doku­mentumokat, volt idő arra is, hogy azokat áttekintsék a párt-, KISZ-, szakszervezeti szervek. A beszámolót majd­nem mindenütt az első szá­mú gazdasági vezetők ter­jesztették a fórum elé. Bár március 1. és december 31. között lehetett a parlamen­teket megtartani, azokat zömmel az őszi—téli idő­szakra tervezték. Ez gondot is okozott, jó néhány eset­ben volt szükség időpont­módosításra. Ami a megje­lenést illeti, a jó előkészítés ellenére is 60 százalék kö­rüli volt a dolgozói terüle­ten, a diákság körében pe­dig 80 százalék feletti. Ezen belül a kép persze igen vál­tozó, előfordult határozat- képtelen parlament is, ott tehát meg kellett ismételni, és volt igen jó megjelenési arány is. Számításaink .sze­rint mintegy 83 ezer 30 év alatti fiatal él a megyében, és ennek összességében 65- 66 százaléka vett részt ifjú­sági parlamenten. Itt hadd tegyem hozzá egyébként, hogy az idén csak munka­helyi szinten, és nem felme­nő rendszerben került sor e fórumokra. — Tapasztalatai szerint mi az oka annak, hogy az el­várhatónál kisebb volt a megjelenési arány az ifjúsá­gi parlamenteken? — A körülményekben kell keresni az okokat. Ilyen meghatározó körülmény, hogy az ifjúság általános helyzete -romlott, hogy so­kan vállalnak, mert vállalni kénytelenek, túlmunkát, gmk-znak. A közéleti fóru­mokra tehát kevesebb idő jut, de meggyőződésem sze­rint ez nem egyenlő azzal, hogy az ifjúság érdektelen a közügyek iránt. Igenis ér­deklődő, csakhogy pusztán a hivatalos fórumokat tekint­jük manapság közéletnek, holott az is közéletiség, ha valaki mondjuk az utcán mondja el a véleményét a tanácstagnak, vagy az üze­mi étkezdében a KISZ-tit­után kárnak, gazdasági vezető­nek. Még mindig az okok­nál maradva, egy admi­nisztrációs intézkedés is köz­rejátszott abban, hogy csök­kent a létszám, az tudniil­lik, hogy szavazati joggal a 30 év alattiak kaphattak meghívást a parlamentekre. Befolyásolta a megjelenést, elsősorban azoknak a fiata­loknak a körében, akik már többször vettek részt ilyen fórumon, az is, hogy hor­doznak ezek a fórumok olyan akut problémát, ame­lyek nem oldódtak meg az elmúlt években. Ilyen pél­dául egyes helyeken a mun­kaszervezés, vagy az újítások ügye, a lakáskérdés, az ösz­töndíj, a pályakezdés, beil­leszkedés. Másrészt — s ez tulajdonképpen jó dolog — hatékonyabban élnek olyan demokratikus fórumok, ame­lyek menet közben megol­dást hoznak egyes problé­mákra, ezért nem él úgy a fiatalokban az ifjúsági par­lament, mint egyedüli fó­rum saját gondjaik megoldá­sára, véleményük kinyilvá­nítására. Viszont: csak az if­júsági parlament jogosult számon kérni a gazdasági vezetőktől az ifjúsági tör­vény végrehajtását. — Beszéljünk ezek után magukról a parlamentekről, a tartalmi munkáról! — Kezdem a beszámoló­val, ami a legfontosabb do­kumentum volt. Tapasztala­taim szerint ezek tényszerű­en szóltak az intézkedési tervek végrehajtásáról, a ko­rábbi parlamenteken elhang­zott javaslatok sorsáról. Ki­tértek a beszámolók a VI. ötéves tervidőszak feladatai­nak teljesítésére, a gazdál­kodó egység helyzetére, a munkaszervezésre, munka­helyi gondokra, szociális helyzetre, iskoláztatásra, sza­badidős programlehetősé­gekre, tehát mindarra, ami az ifjúságot érinti, foglalkoz­tatja. A másik fontos doku­mentum az ifjúsági törvény végrehajtására vonatkozó in­tézkedési terv. E tervek szín­vonalasabbak, átgondoltab- bak, konkrétabbak, a fele­lősöket és több helyen a ha­táridőt is pontosan megjelö­lik. Ismét előfordult az, hogy a KISZ-t, vagy a szakszer­vezeti vezetést jelölték meg felelősként, és folyamatos határidőket szabtak. Kevés helyen tapasztalható sajnos olyan újszerű kezdeménye­zés, amely a helyi sajátos­ságokra építve született vol­na a fiatalok érdekében. S végül a harmadik dokumen­tum, az ifjúságpolitikai célú pénzek felhasználástervezete. Itt éltek a lehetőséggel, hogy vagy a konkrét összeget, vagy az arányokat határoz­hatták meg. Az összeg egyébként az előző évekhez hasonló. Több helyen volt gond, hogy ebből a pénzből a telephelyek nem a nagy­ságrendjükkel arányosan ré­szesülnek. A hozzászólások­ról, azon parlamentek alap­ján, amelyeken részt vet­tem, vagy információt kap­tam, azt mondhatom, hogy tartalmukat és számukat te­kintve is nagyon változóak. Előfordult, hogy egyetlen fia­tal kért szót, és volt olyan munkahely is, ahol huszon- ketten szólaltak fel. A leg­gyakrabban a munkahelyi légkörrel, a közéleti aktivi­tással, a beilleszkedés, pá­lyakezdés gondjaival, a la­káshelyzettel, újítással, mun­kaversennyel, Alkotó Ifjúság pályázattal, a továbbtanu­lással, átképzéssel, tanulmá­nyi szerződésekkel foglalkoz­tak. Ügy tapasztaltam, hogy kitekintettek azért a lakó­hely felé is. A tanulók gyak­ran hozták szóba a diákét­keztetést, a gyakorlati fog­lalkozást, iskolarádiót, isko­laújságot. Érdemes arról is szólni, hogy miről nem be­széltek: nem esett szó, leg­alábbis nem jellemzően, az üzemi négyszögek működé­séről, ami korábban nagy téma volt, továbbá a tanu­lásról, és sajnos, nemigen be­széltek a fiatalok az önma­gukért érzett felelősségükről. — Végül hadd kérdezzem meg, mennyire voltak nyíl­tak, őszinték ezek a fóru­mok? — Felelősséggel merem ál­lítani, hogy a felszólalók bát­ran, határozottan beszéltek, nem éreztem azt, hogy „tisz­teletkört futnak”. Nem ön­maga reprodukálása ez a parlamenti rendszer, mindig hoz új generációt és új ele­meket, amikért érdemes megszervezni. Más kérdés, nem biztos, hogy érdemes kötelezően kétévenként meg­tartani. Végül hadd szóljak még • egy tapasztalatról: a fiatalok a már meglevő vagy felkínált lehetőségeikkel nem élnek úgy, ahogyan lehetne, kellene. Nagyobb felelősség­re, aktívabb hozzáállásra, új szemléletre lenne szükség sa­ját dolgaik szervezésében és irányításában. Gondolok itt például az ifjúsági klubokra, vagy a vezetővé válás, új is­meretek alkalmazása témá­jára. Visszatérve a parla­mentekre, meggyőződésem, hogy e fórumrendszer nem maradt szűkén az ifjúság ügye, figyelemmel kísérték munkáját, jelen voltak a parlamenteken a párt-, álla­mi, tömegszervezetek képvi­selői — mondta befejezésül a megyei ifjúsági titkár. T. I. Fotó: Fazekas László Busz helyett szervezés Gondok vannak vidéki városaink tömegközlekedésével. Adódhatnak ezek a városok eltérő sajátságaiból, a város szerkezetéből, annak hagyományaiból, a korábbi évek kellő­képpen át nem gondolt közlekedéspolitikai döntéseiből. Egy gond azonban vissza-visszaköszön a városok tömegközlekedé­sében: nincs elég autóbusz az egyre növekvő igények kielégí­tésére. A buszok fölött eljárt az idő, a buszmennyiség fele nullára leírt jármű. Ez a fogalom ugyanannyit és nem többet jelent, mint azt, hogy az értékcsökkenési leírás elérte a busz teljes értékét, de az is igaz, ezek a gépek már annyit futottak, hogy beértek a tisztes öregkorba. Műszakilag ugyan megfelelőek, legalábbis nem balesetveszélyesek — akkor nem is vehetné­nek részt a forgalomban —, de állapotuk ilyen színvonalon tartása is egyre többe kerül. Kevésbé megbízhatóak is az ilyen buszok, miattuk sok a járatkimaradás. Jobban szennye­zik a levegőt, fogyasztják az üzemanyagot, mint új társaik. Az elaggott buszok pótlására általában nincsenek meg a kellő anyagi eszközeik sem a városoknak, sem a vállalatok­nak. Hogyan lehetne mégis a növekvő igények elébe menni? Csak a szervezés javítása jöhet számba. Ügy kell hasznosíta­ni a meglevő buszállományt, meg azokat az újakat, amelyek mégis gyarapítják — ha nem is nagy számban — az autó­buszparkot, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. E szervezés Két irányú lehet. Ha vállalatnál jobban tisztába jönnek az igényekkel, fel tudják mérni, mikor és hol kell sűrűbbé tenni a járatokat, azonos mennyiségű busszal több utas is szállítható. Pécsett például lassan kialakul a számító­géppel irányított hálózat, amelyben a beérkező adatok alap­ján a számítógép „mondja” majd meg, mikor, hol kell az erősítés, a tartalékok bevetése, az átcsoportosítás. Szegeden már évek óta, Debrecenben ez év közepétől kezdve trolibusz is javítja a városi közlekedést, lehetőségeket. Utóbbi város­ban, noha ez nem egyszerűen csak szervezési feladat — igen sokba kerülő beruházással jár —, a tócóskerti lakótelep köz­lekedésében attól várható gyökeres változás, hogy a lakótele­pet és a belvárost elválasztó vasútvonalat kitelepítik a város­ból. A szervezés másik iránya nem a közlekedési vállalatoktól függ. A sokat emlegetett lépcsőzetes munkakezdésről van szó, amelyet évekkel ezelőtt bevezettek vidéki nagyvárosainkban. Sajnos, sok helyen lassan, észrevétlenül visszaálltak a régi kezdési időpontokra, így szűkült az az időszak, amelyben a városi közlekedés a csúcsterhelést kapja. Az ötnapos munka­héttel megnövekedett napi munkaidő is szűkítette azt az idő­határt, amelyben a műszakkezdésnek és -végzésnek el kell férnie. Mindez azonban nem mentheti fel ennek a közleke­dési gondokat enyhítő munkaidő-szabályozási rendszernek az alkalmazása alól a vállalatokat. A rugalmas munkaidő beve­zetésében bátortalanok a vállalatok. Tény: az emberek közérzetét alapvetően befolyásolja, hogy naponta mennyi időt töltenek el közlekedéssel, s milyen szín­vonalon tehetik ezt. Ezért minden rendelkezésre álló eszköz­zel — ha anyagiak híján vagyunk, a munka- és üzemszerve­zés eszközeivel is — arra kell törekednünk, hogy javítsuk a városi tömegközlekedés színvonalát. Gőz József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom