Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-03 / 1. szám
Új szakasz és folyamatosság irta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője CQ33B23--------------------------1985. Január 3., csütörtök Érthetően nagy érdeklődés kíséri a gazdaságirányítási rendszer január 1-i módosítását, hiszen most nem egyszerűen a szokásos kiigazításokról van szó, hanem a VII. ötéves terv és a gazdaságirányítás egészének továbbfejlesztési folyamatába illeszkedő, annak szerves részét képező lényeges átrendezésre kerül *sor. Amikor a Központi Bizottság 1984. április 17-i ülésén állást foglalt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kérdéseiben, lényegében a XII. kongresszus határozatának tett eleget, amely kimondja: „... fejlesztjük bevált gazdaságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságvezetés intézményeit és a gazdálkodó egységek szervezetét.” A Központi Bizottság állásfoglalásával utat mutatott: mit kell tennünk erőforrásaink hatékonyabb kihasználásáért, új, alkotó energiák felszabadításáért, gazdaságpolitikai céljaink eléréséért.- A gazdaságirányítás továbbfejlesztése ugyanis nem öncél, hanem eszköz céljaink jobb megvalósításához, a szocialista építés feladatainak megoldásához. Hangsúlyváltás Az, hogy népgazdaságunk — ha nem is zökkenők, átmeneti megtorpanások nélkül —, végül is helytállt az utóbbi esztendők világgazdasági viharai közepette, hogy ellensúlyozni tudta a bennünket ért veszteségeket, és helyreállította egyensúlyát, mindez elválaszthatatlan gazdaságpolitikánktól, gazdaságirányítási rendünktől. Az elmúlt évek erőfeszítései, törekvései — mint azt a Központi Bizottság legutóbbi, december 4-i ülésén is megállapították — fokozatosan éreztetik hatásukat, és hozzájárultak a valamelyest kedvezőbb helyzet kialakulásához. így az elmúlt években folyamatosan csökkent a fajlagos energia- és anyagfelhasználás, a termelés importigényessége, és megkezdődött a gazdaság kedvező szervezeti átalakulása. Ugyanakkor megállapítást nyert az is, hogy a változó feltételekkel való lépéstartás még nem kielégítő, a mainál lényegesen rugalmasabb, hatékonyabb, a minőségi elemeket előtérbe helyező gazdálkodásra van szükség annak érdekében, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége megfelelően növekedjék. Az 1985. évi terv irányelvei az eddig követett gazdaságpolitikai irányvonal következetes továbbfolytatását tükrözik, azonban a gazdaságpolitikai gyakorlatban néhány ponton jelentős hangsúlyváltás következik be. Ezt eddig elért eredményeink lehetővé, társadalmi-gazdasági célkitűzéseink pedig szükségessé teszik. A legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzés továbbra is külső egyensúlyi helyzetünk javítása. Lényeges változás azonban, hogy ez ma már nem a fizetőképesség napi fenntartását, hanem külföldi adósságállományunk csökkentését, illetve kedvezőbb szerkezetének kialakítását jelenti. A külgazdasági egyensúly javítását eddig elsősorban a belső felhasználás visszafogásával tudtuk megvalósítani, ami több kedvezőtlen tendencia kialakulását eredményezte, így több éven keresztül csökkentek a beruházások és a reálbér. Lényeges változás, hogy az 1985. évi terv ezeknek a kedvezőtlen tendenciáknak a megállítását tűzi célul, a beruházások és a reálbér csökkenésének megállításával, az import kismértékű növelésével számol. Ennek azonban az a feltétele — s ez szintén az eddigi gazdaságpolitikai gyakorlat lényeges hangsúlyváltása —, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége fokozódjék, és ezáltal a változatlanul magas külföldi kötelezettségek teljesítése mellett a belföldön elosztható jövedelem is növekedjen. A belföldön felhasználható jövedelem növelésének két fontos forrása a gazdaság korábbinál mérsékelten élénkebb növekedése, és a gazdálkodás hatékony- sági, minőségi elemeinek fokozott előtérbe kerülése, melyekre a jövő évi terv célkitűzéseinek maradéktalan megvalósulása épül. Ezt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével is elő kell segíteni. Terv és szabályozott piac Á változtatások — melyek már jogszabályokban is megjelentek — arra irányulnak, hogy fokozzák a 'központi gazdaságirányító szervek munkájának hatásosságát, csökkentsék az egyedi utasításokkal való irányítás szükségességének gyakoriságát, növeljék a vállalati gazdálkodás önállóságát, és teremtsenek nagyobb lehetőséget a dolgozói kollektívák vállalatvezetésben való részvételére. A cél az, hogy fejlődjön a népgazdasági terv és a szabályozott piac kapcsolata, a döntésekkel, az azért vállalt felelősséggel jobban összhangban álló munkamegosztás jöjjön létre a gazdaságirányítási és a gazdálkodói szféra között. Mindennek a korábbinál érezhetőbben kell ösztönöznie, illetve kényszerítenie a gazdálkodókat a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a tartalékok mozgósítására, a hatékony gazdálkodásra. A jövő évi intézkedésekből újdonságuknál és horderejűknél fogva is kiemelkedik az új vállalatvezetési formák bevezetése. A közeljövőben arról kell dönteni, hogy a vállalatok milyen szervezetben, milyen vállalatvezetési forma alkalmazásával működjenek, és mikor történjen az átalakulás. Mindhárom kérdésben előzetesen ez év végéig az alapító szervek és az ágazati miniszterek foglalnak állást. A vállalati kollektíva ehhez jövő év márciusáig észrevételt tehet, javasolhatja az előzetes állásfoglalások módosítását. Az átalakulás előkészítésére vállalati bizottság alakul, az áttérés egységes szemléletű, szervezett lebonyolítását útmutatók is segítik. Az új vállalatvezetési és vállalatirányítási formákra való áttérés várhatóan 1986 végéig megtörténik; 1985-ben az érintett vállalatok mintegy egyharmada alakulna át. Az új vállalatvezetési formák eredményes működéséhez megfelelő feltételek kellenek. Ezek egyike a piaci szervezet átalakítása, a gazdaságunkra jellemző túlzott mértékű centralizáció mérséklése. Ezért az új vezetési formák bevezetését össze kell kapcsolni a versenyviszonyok javítását célzó szervezeti intézkedésekkel. El kell kerülni, hogy a nagy önállósággal felruházott vállalatok indokolatlan monopóliummal, erőfölénnyel rendelkezzenek, de ezt nem lehet csak néhány adminisztratív intézkedéssel elérni. A szervezeti változtatásokat ezért más, a piacépítést szolgáló intézkedések is kísérik. A vállalati jövedelemszabályozásban jövőre nemcsak egyes mértékek változnak, hanem maga a rendszer is. Az a cél, hogy a szabályozó- rendszer a gazdálkodókat az eddigieknél jobban ösztönözze, illetve kényszerítse az ésszerű, piacorientált, vállalkozói magatartásra. Erősödnie kell a nyereségérdekeltségnek, az adózás utáni jövedelmek szabadabb fel- használásában a vállalati lehetőségeknek bővülniük kell. Az is fontos törekvés, hogy a szabályozás kiszámíthatóbb és következetesebb legyen. A jövő évi változások meghatározóan fontos eleme az árszabályozás módosítása. Mindinkább el kell érni, hogy a nyereség tényleges, a piacon is elismert teljesítményeket tükrözzön, amihez minél szélesebb körben versenyárrendszer működésére van szükség. Ennek azonban feltétele a szabályozott piaci viszonyok fokozatos kibontakozásával erősödő gazdasági Verseny, hiszen csak ez gátolhatja meg az indokolatlan költségek továbbhárítását az árban. A közgazdasági szabályozórendszer tehát a mainál jóval egységesebb, normatívabb lesz. A mainál világosabban fog elkülönülni az a vállalati kör, amely feladatainál és gazdálkodási körülményeinél fogva képes a nyereségérdekeltség alapján működni. űz időtényező szerepe A világgazdasági változások és az ezekhez való igazodás jelentős átrendeződést feltételez a gazdasági élet, a gazdálkodás minden területén. Ennek egy része, jellegénél fogva, nem tud végbemenni helyi konfliktusok, a jelentős társadalmi-gazdasági mobilitási kibontakoztatása és vállalása nélkül. Mindezért érdemes áldozatot hozni, következetesen vállalni a nagyobb teljesítménykövetelményeket, a szükséges nagyobb munkaerőmozgást, a teljesítménytől függő nagyobb differenciálódást. Különösen a veszteséges és alaphiányos vagy alacsony hatékonyságú vállalatok problémájának megoldásában kell előbbre lépni, hiszen a cselekvés halogatása már a szerkezetváltás alapvető akadályát jelenti. Tény: a feszítettebb követelményekhez átgondolt programmal és egyértelmű elhatározással a vállalatok nagyobb része, folyamatosan, alkalmazkodni túl — kisebb részük erre nem képes. Egyes vállalatok ismétlődő problémái arra utalnak, hogy objektív és szubjektív okok miatt nem találjál? a kibontakozás útját. Ahol a problémák átmenetiek, ési a világ- gazdasági dekonjunktúrából, strukturális válságból eredőnek ítélhetők, ott az államnak segítséget kell nyújtania ezek áthidalására. Erre egyébként az állami költségvetésben megfelelő források állnak rendelkezésre. Ott azonban, ahol a nehézségek tartósak — és főként hibás vállalati döntések következménye — a terhek állami átvállalása nem indokolható. Ezeknél a vállalatoknál szigorúan meg kell követelni a kibontakozás garanciáját nyújtó gazdálkodási programot, és csak annak felelős megítélésével adhat az állam segítséget. A támogatás tartóst fenntartására nincsen mód, mert az a gazdaságtalan működést konzerválná, és más hasznos célok elől vonja el a forrásokat. Természetesen a támogatásokat egyszerre megszüntetni nem lehet, a leépítésit a strukturális változások folyamatában, és azok elősegítésére kell megvalósítani. Ezt szorgalmazzák a gyorsan változó világgazdasági feltételek is. Rendkívüli mértékben megnőtt az időtényező, a gyorsaság szerepe. A hetvenes évekbeli tapasztalatainkból arra következtethetünk, hogy a szükséges reagálás elmaradása, a késlekedés — különösen tovább romló feltételek idején — nagy, csak rendkívüli erőfeszítésekkel felszámolható veszteségeket okoz. A gyorsaságnak elengedhetetlen feltétele a következetesség. A következetesség és gyorsi reagálás segít abban, hogy a vállalatoknál növekedjék a bizalom a központi irányítással és intézkedésekkel szemben, mert így jobban érzékelik a külső és belső viszonyok közötti kapcsolatot. Így lesznek a központi intézkedések kiszámíthatóbbak — a világ- gazdasági változásokból és központi tervekből jobban le- vezethetőbb a szükséges gazdálkodási magatartás. Orosházi állami Gazdaság 0 kísérlet sikerült Mondhatnánk azt is, hogy jó lóra tettek az Orosházi Állami Gazdaságban, amikor jelentkeztek a Pénzügyminisztérium által meghirdetett pályázatra és önálló kísérletre vállalkoztak a keresetszabályozásban. Mégsem fejezhetjük így ki magunkat, mert ebből a megfogalmazásból úgy tűnne, hogy a szerencse vezérelte az orosháziakat arra az új útra, amelyre 1985. január elsejétől most már a vállalatoknak igen nagy serege lép — nem kísérletként, hanem a gazdaságirányítás továbbfejlesztésébe illeszkedőn. Az Orosházi Állami Gazdaságban a napjainkra nagyüzemi keresetszabályozás néven ismertté vált új forma kísérleti bevezetése előtt hosszú hetekig a számok emberéé, a számító- és számológépeké volt a szó, s csak amikor sokoldalúan meggyőződtek a rendszer előnyeiről, akkor mondták ki a döntő szót. „Számháború” után Az igazsághoz tartozik, hogy a „számháborút” olyan szakember irányította, mint a gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese, Csík Istvánná, aki korábban a Pénzügyminisztérium Békés megyei revizora volt, s nagyon jól tudta, miben kell megragadni e kísérlet lényegét, előnyeit. — Ez a forma nem bázis- szemléletű, nem a keresetek növekményét adóztatja, hanem a kereset egészét tekinti adóalapnak minden évben. Kedvezőbb feltételeket teremt a gazdálkodás hatékonyságának fokozásához, miután így már nincs szükség olyan létszámra, amelyet csak a bérszínvonal tartása „igazol” — érvel Csik Istvánná, és újabb érvekkel egészíti ki az előbbieket: — Nem hiszem, hogy titok lenne, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek tényleges hasznosságuk mellett a teljesítményhez igazított, megfelelően nagy keresetek alakulásában is szerepet játszottak. A megelőző típusú bérszabályozás a teljesítményhez kötött bérezést, bérfejlesztést csak igen szűk határok között, és mondhatni, kerülő utakon tette lehetővé. Most viszont megtehetjük azt — akár az adóterhek növekedésének veszélye nélkül is —, hogy valóban megfizetjük azt, aki dolgozik, és a munkájának eredménye is van, attól pedig, aki csak a létszámot növeli, megválhatunk. Ezt természetesen csak elmondani ilyen könnyű, a kísérleti keresetszabályozás sem hozott volna eredményt azonban, ha a gazdaságban nem oldanak meg két nagyon fontos dolgot, mindamellett, hogy a feltételeknek a teljes rendszerét is ki kellett építeni az új forma sikeres működtetéséhez. Nem kellettek gntk-k Az egyik ilyen fontos dolog a megfelelően világos, mindenki által érthető anyagi ösztönzési rendszer kialakítása. Olyan rendszerről van szó, amelyben egyértelmű, hogy az keres többet, aki többet teljesít, s az is, hogy ha öten hat ember munkáját teljesítik, akkor a fölöslegessé vált hatodik ember bérének nagyobb részét „föloszthatják” egymás között. — A gazdaság legfőbb törekvése a .minél nagyobb nyereség, az érdekeltség középpontjában tehát a nyereségnövelés kell, hogy álljon. A sertéstelepen például, ha önköltségcsökkentéssel érhető el a nyereség fokozása, akkor az önköltségcsökkentést kell premizálnunk, a tervezett költségek túllépését pedig szankcionálnunk — magyarázza az igazgatóhelyettes. S hogy ez a magyarázat mennyire közérthető, arra álljon itt néhány bizonyító adat. A sertéstelepen a technológiai fegyelem „öntevékeny” szigorításával a tervhez képest ezer tonna abrakmegtakarítást értek el, az ágazati eredményt 5 millió forinttal javították. És ha megnézzük, hogy ehhez a teljesítményhez milyen keresetek társultak, azt látjuk, hogy a sertésgondozók körében a hatezer forint átlagkereset mellett a skála négyezertől a 12 ezerig tart, a teljesítmények függvényében. — Nálunk nem kellett külön gmk-kat létrehozni ahhoz, hogy a dolgozóink kereshessenek, ha átlagon felül képesek teljesíteni — summázza Csik Istvánná. Naprakész adatszolgáltatással Megfelelő anyagi ösztönzési rendszer — ez tehát az egyik igen fontos dolog az új keresetszabályozás előnyeinek kiaknázásához, tartalékfeltárást serkentő -voltának kamatoztatásához. De mi a másik? Erre már a gazdaság kis számítógépes központjában kapunk választ. Itt Nagy András, a gazdaság szolgáltatási ágazatvezetője és Magyar Anna, a számítás- technikai részleg vezetője — az igazgatóhelyettes asszony által irányított kísérlet legfőbb segítői — lelkesülten beszélnek az eredményekről és tervekről, illetve arról a bizonyos második „fontos dologról”. — Kidolgoztunk egy olyan számítógépes programot, amelynek segítségével naprakészen figyelemmel követhetjük a keresetek, illetve ezáltal a nagyüzemi keresetadó alakulását. Hónapról hónapra igen nagy pontossággal előrejelezzük az év végére várható állapotot is, meg azt is, milyen mozgási lehetőségeink vannak még a bérezésben. Kiderül az is, hogy ez a gárda a sertések gazdaságos takarmányozására kialakított programjával ugyancsak hozzájárult a sertéstelepiek eredményeihez. Az pedig már ismert megyeszerte, hogy az orosházi gazdaság számítógépeseinek különböző programjait egyre több üzem hasznosítja a gyakorlatban sikerrel. — Sok mindenről kellene itt még szólni — mondja végül dr. Násztor Sándor igazgató —, hiszen alapfeltétel volt többek között az önelszámoló egységek kialakítása is, biztos, hogy akad a rendszeren még finomítani való is, és így tovább. Egy dolog viszont döntő: az 1983-as aszály után, meg az idei nem kisebb szárazságot követően, amin összességében 70 millió forintunk úszott el, valamit tennünk kellett, ha talpon akartunk maradni. Mi arra vállalkoztunk, hogy •mozgósítunk minden belső erőt ennek az új keresetszabályozásnak a segítségével. Reméljük, hogy a választásunkat nem csak ez az egy esztendő fogja igazolni! Kőváry E. Péter fl búza jó éve volt a tavalyi Sikeres volt a búzatermelő mezőgazdasági nagyüzemek elmúlt évi munkája. A növénytermesztésnek ez az ágazata eredményesen dolgozott, a termelők túl is teljesítették az előirányzatot. A tények azt mutatják, hogy a magyar búzatermelés továbbra is a világ élvonalában van. Az 1984. évi eredményeket értékelve a MÉM-ben elmondották: 596 gazdaságban termesztették ezt a kalászosi gabonát, s az üzemek nagyobbik része kitűnő hozamokat ért el. Közülük 372 — hektáronként 6 tonnánál nagyobb termést takarított be, és kisebbik részük — 224 üzem — maradt el ettől a teljesítménytől. 302 gazdaság 6, illetve 7 tonna közötti hozamot mutatott ki, 7 és 8 tonna között 64 gazdaság teljesített, és egészen kiemelkedő, 8 tonna feletti termést takarított bé 6 nagyüzem. A gazdaságok mindent egybevetve 23 minősített fajta közül választhatták ki a számukra legmegfelelőbbeket. Az adatok szerint vaiameny- nyi búzaféle igen jó hozamokkal hálálja meg a termelők fáradozását. Ezt jelzi, hogy a kisparcellás kísérletekben közülük nem is egy hektáronként 10 tonnát adott. Ez; egyúttal azt is jelzi, hogy a genetikai adottságok kihasználása a termelés további tartalékait tárhatja fel.
