Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

1985. január 28., hétfő ) Fogyasztói Érdekvédelem Megelőzés és felelősségre vonás Beszélgetés az SZMT titkárával Megyénk szakszerveze­ti, kereskedelmi, társa­dalmi ellenőrei az elmúlt esztendőben is figyelem­mel kísérték az áruellá­tást, a fogyasztói érdek- védelmet, a gazdálkodó szervezetek átképzését. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkársága is áttekintette a tapasztala­tokat. Ezekről kérdeztük dr. Varga Imrét, az SZMT titkárát. — Általánosságban el­mondhatom, hogy alapvető élelmiszerekből és iparcik­kekből, egy-két kivételtől el­tekintve, jó az ellátás. Évek óta visszatérő gondot okoz a Kunság Élelmiszer és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat rendszertelen és hiányos szállítása. A megrendelt áruknak csak a 60—70 szá­zalékát teljesíti, ráadásul ezek nagy része későn érke­zik a boltókba. Sokan pa­naszkodnak a PIÉRT Keres­kedelmi Vállalat munkájára is, amely az utóbbi időben javult. A kis településeken, de még a városokban is elő-, fordul, hogy nincs elegendő kenyér és tej, a szállítás idő­pontja állandóan változik. — Ügy tudom, hogy a társa­dalmi ellenőrök évente több mint ezer vizsgálatot tartanak Békés megyében. Melyek a fo­gyasztói érdekvédelem legkrjti- kusabb pontjai? — Az ellenőrzések tapasz­talatait félévenként összesít­jük. Most érkeznek fje a má­sodik félévi adatok. Az el­múlt év első hat hónapjában a 171 szakszervezeti aktivis­ta 649 kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletben vizsgálódott. Ebből a megyei és a helyi tanácsokkal közö­sen 48, a rendőrséggel 17 el­lenőrzést tartottunk. A hiá­nyosságokat 81 jegyzőkönyv­ben rögzítettük, amelynek alapján a hatóságok 16 al­kalommal szabtak ki pénz­bírságot. Fogyasztói megká­rosítás szinte mindenütt előfordul. Legnehezebben kö­vethető a tüzelő- és építő­anyagtelepek számlázása, a zöldség- és gyümölcsboltok áruinak osztályba sorolása, gyakori a tőkehúsok keveré­se. Továbbra is az a célunk, hogy a visszaéléseket meg­előzzük, felhívjuk a figyel­met egyes szabálytalansá­gokra, és csak súlyos meg­károsítás, hanyagság esetén veszünk fel jegyzőkönyvet, illetve indítunk szabálysérté­si eljárást. — A visszatartás hatékony eszköze viszont a szigorú és kö­vetkezetes felelősségre vonás, amelytől nem tekinthetnek el. £ppen a SZOT titkárságának je­lentésében olvastm, hogy a sza­bálysértések elbírálási gyakorla­ta enyhén szólva nem követke­zetes. —Valóban, megyénkben is szinte településenként válto­zik a felelősségre vonás, a bírságolás mértéke. Ez ön­magában nem baj. De gyak­ran előfordul, hogy a sza­bálysértési hatóság súlyo­sabb vagy ismételt fogyasz­tói megkárosítás miatt meg­lehetősen enyhe büntetést szab ki. A sorozatos szabály­talanságot veszélytelenebb­nek ítéli, mint az egyszeri botlást. Olyan „mentő körül­ményeket” hoznak fel pél­dául árdrágításkor, hogy a kereskedő most ment férj­hez, szabadságon volt és így tovább. A másik, amivel nem érthetünk egyet, hogy a felelősségre vonások olykor hónapokig elhúzódnak. Pe­dig a tanácsok egy minisz­teri rendelet értelmében kö­telesek a hozzájuk érkező jegyzőkönyvekben leírt sza­bálysértéseket 30 napon be­lül megtárgyalni, és az in­tézkedésről a szakszerveze­teket értesíteni. — Beszéljünk részletesebben arról, hogy milyen benyomáso­kat szereztek a társadalmi el­lenőrök az úgynevezett kiemelt vizsgálatok alkalmával? — Féléves munkatervünk­nek megfelelően a megyei tanács kereskedelmi osztá­lyával közösen megnéztük a húskészítmények értékesíté­sének a körülményeit, a köz- étkeztetést, a magánerős építkezésekhez szükséges anyagok beszerzési lehetősé­geit. A Fogyasztók Megyei Tanácsának felkérésére 38 üzletet minősítettünk, ame­lyek a Fogyasztók Kiváló Boltja cím elnyerésére pá­lyáztak. Ezenkívül segédkez­tünk a vásárlási körülmé­nyek és szokások, valamint az aprófalvak áruellátásának feltérképezésében. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy a reálbérek csökkenése miatt a kereslet is lanyhult. Az alapvető élelmiszerekkel nincs gond, a ruházati cik­kek választéka azonban sze­gényes. A szerződéses üzle­tek friss árut kínálnak ugyan, de csak rövid fo­gyaszthatósági idejű cikke­ket tartanak. Növekedett a baromfihús iránti igény, amelyet az ipar kielégít. Nincs elegendő mélyhűtő és hűtőláda, színes televízió, gépkocsialkatrész, kismotor. Ami a fogyasztói érdekvé­delmet illeti: a társadalmi ellenőrök rendszeres oktatá­sának eredményeként bát­rabban, hozzáértőbben lát­ják el feladatukat. Ezt a számok is igazolják, ugyanis 1984 első felében 241 állami, 145 szövetkezeti, 224 szerződéses és 43 ma­gánüzletben tartottak ellen­őrzést. A már említett pénz­bírságon kívül 37 esetben figyelmeztették a boltvezetőt vagy a beosztottait. Ennek ellenére gyakori a vásárlók megkárosítása. A tömegét­keztetést 55 helyen ellen­őriztük, és 20 személyt kel­lett összesen csaknem 42 ezer forint pénzbírsággal büntetni. A hiányosságok többsége súlycsonkításból, helytelen kalkulációból adó­dott. A • magánkereskedők butikjaiban a beszerzéseket szinte lehetetlen nyomon kö­vetni, az önbizonylatokat sokszor szabálytalanul állít­ják ki. Az állami és a szö­vetkezeti üzletekben még mindig sok a lajárt fogyaszt­hatósági idejű áru. Ezek a jelzések gyakran olvashatat­lanok. Ugyanakkor romlottá női fehérneműk, a haris­nyák, a mosószerek minősé­ge. — Tavaly nagy vihart kavart a zöldség-gyümölcsértéKesítésben az irreálisan magas fogyasztói ár. Milyen visszhangot váltott ki a Belkereskedelmi Minisztérium legújabb rendelete a zöldségpi­ac szabályozására? — Az igazi hatást még nem érzékeljük megyénk­ben. A rendelet valamikor augusztus végén jelent meg, visszamenőleg aligha befo­lyásolhatta az itt tapasztal­ható visszásságokat. Szerin­tem arra van szükség, hogy a fogyasztók az ellenőrző szervezetekkel együtt távo­lítsák el azokat a személye­ket, csoportokat, akik speku­lációval, ügyeskedéssel drá­gítják a szabadpiaci árakat. Nehezíti a helyzetet, hogy a nepperek, viszonteladók túl­nyomó része a termelők la­Megyei alkohológiai titkár: Sziits Istvánná kásán veszik meg az árut, amelynek az útját lehetetlen követni. Ezért átfogó intéz­kedésrendszerrel lehet ' csak rendet teremteni. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy az állami és a szövet­kezeti kereskedelemben ál­talában fonnyadt, hibás, te­hát rossz minőségű zöldséget és gyümölcsöt hoznak forga­lomba, gyakran drágábban, mint a szabad piacon. — Az SZMT' árellenőrző cső- portja 1983 júliusától működik. Milyen főbb vizsgálatokban vet­tek részt, és mik a tapasztala­tok? — A hattagú csoport mun­katerv alapján dolgozik. A szempontokat a SZOT köz- gazdasági, életszínvonal-poli­tikai osztályától kapják. Ed­dig 16 fogyasztási cikket gyártó, szolgáltató, valamint építési-fenntartási munkát folytató gazdálkodó egységet és öt gazdasági munkaközös­séget ellenőriztek. Tisztesség­telen haszonszerzést nem ta­pasztaltak. Az árképzés szak­mai színvonala azonban nem kielégítő. Jellemző, hogy az éves tervekben nem szabá­lyozzák megfelelően az árak, a költségek, a nyereség kapcsolatát. Baj van a vál­lalati árképzési formák, a gazdasági számítások pon­tos rögzítésével. Mindez ne­hezíti a folyamatos ellenőr­zést is. — Eddig csak a munkáról be­széltünk. Kíváncsi lennék arra is, hogy milyen a szakszerveze­ti ellenőrök társadalmi megbe­csülése, megítélése az alapszer­vezetekben? — örülök, hogy ez szóba került. Megyénkben mintegy 300 társadalmi ellenőr dol­gozik. Megbízatásuknak igyekeznek eleget tenni. A munkahelyi vezetők többsé­ge készségesen hozzájárul ahhoz, hogy az ellenőr ké­pezze magát, oktatásra jár­jon. Tevékenységüket vi­szont gyakrabban értékel­hetnék testületi üléseken, és egyéb szakszervezeti fóru­mokon. Az is kívánatos len­ne, ha ’egy-egy vállalati kol­lektíva sűrűbben jelezné a társadalmi ellenőrnek, hogy hol, milyen hiányosságokat, visszásságokat észlel. Sajnos, van olyan munkahely, ahol még a szakszervezeti bizott­ság némely tagja sem tud arról, hogy vállalatánál ke­reskedelmi ellenőr dolgozik. Persze vannak jó példák is. Évek óta segítik, megbecsü­lik a társadalmi ellenőrök munkáját, többek között a békéscsabai MÁV-nál, a hű­tőházban, az állami építő­ipari vállalatnál, az orosházi ruhagyárban — mondotta befejezésül dr. Varga Imre. Seres Sándor A Minisztertanács 1983- ban tanácsadó, véleményező, koordináló és ellenőrző szervként létrehozta az Al­koholizmus Elleni Állami Bi­zottságot (AEÁB). A küzde­lem a józan életvitelért ál­lami, össztársadalmi feladat, amelyre területenként prog­ramtervet kell kidolgozni. A társadalmi szokások és köz­vélemény alakításában je­lentős szerepet kell betölte­niük a társadalmi és tömeg- szervezeteknek is. Békés me­gyében is megalakult a me­gyei alkoholizmus elleni bi­zottság, amelynek elnöke dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese, társ­elnöke dr. Horváth Éva me­gyei főorvos. Január 1-től a Békés megyei Tanács V. B. tisztségviselő titkárságán függetlenített megyei alko­hológiai titkárként dolgozik dr. Szüts Istvánná, aki egy­ben a bizottság titkára is: — Az egészségügyi ellátás komplex feladata az alkoho­lizmus elleni küzdelem — mondja Szütsné. — A meg­előzés, gyógyítás és utógon­dozás, vagy rehabilitáció te­rületén már vannak kiala­kult intézményrendszereink. Jelentős lépés volt például a gyulai József Attila Tüdő­kórház területén megnyílt 75 ágyas alkoholgondozó átadá­sa. A társadalmi kapcsoló­dást a gyógyult alkoholisták utógondozásához az alkohol- mentes klubok jelentik. Ezek az öngyógyító közösségek so­kat tehetnek a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszo­rításáért. Békésen, Békéscsa­bán, Gyulán, Kondoroson és Orosházán működik ilyen klub. Állami rangra emelték ezt a programot az AEÁB meg­alakításával, a megyei bi­zottságok szervezésével. Ne­künk kell majd koordinál­nunk, irányítanunk a külön­böző szervek között. A jog­állásunkat, a lehetőségeinket majd irányelvekben határoz­zák meg pontosan. Első Szakosított kiállításokat és vásárokat rendez a pécsi vásár- csarnok. A most elkészült prog­ram szerint több országos, illet­ve nemzetközi bemutatónak is helyet ad a nagy befogadóké­pességű csarnok az év folya­mán. ÜJ típusú szolgáltatásról van szó, amely minden bizony­nyal hasznos lesz az eladók­_ía. teendőim közé tartozik a helyzetfelmérés. Hogyan is állunk Békés megyében az alkoholizmussal, a betegek számával, a megelőzés lehe­tőségeivel, az utógondozás kiterjesztésével? A preven­ció talán a leglényegesebb a sok fontos feladat közül. A fiatalok körében népszerű­sítjük az egészséges életmó­dot, megpróbálunk jó sza­badidős programokat, lehe­tőségeket biztosítani szá­mukra. Fontos a felvilágo­sító munka például a szak­munkásképzőben tanuló fia­talok körében, a nyári kö­zépiskolás táborokban, a fia­talok más közösségeiben. Nyolc évig dolgoztam a megyei tanács egészségügyi osztályán, ahol megismer­kedtem a probléma össze­tettségével. Remélem, az új munkaterületemen még in­kább sikerül együttműköd­nöm a társadalmi szervek­kel, intézményekkel, az egészségügyi szolgálattal. Együtt kell dolgoznunk az emberpusztító szenvedély megfékezésén. Nem az alko­hol, az egy-két pohár ital, hanem az alkoholizmus, a mértéktelen alkoholfogyasz­tás ellen kell összefognunk! Bede Zsóka Fotó: Gál Edit nak és a vásárlóknak egyaránt. Az ötletet az adta, hogy vasár­naponként kihasználatlan az épület, holott a város egyik leg­forgalmasabb pontján áll. A hétvégi kiállítások és vásárok pezsgést visznek a kereskedel­mi életbe, emellett hozzájárul­nak a vásárcsarnok fenntartá­si költségeinek fedezéséhez is. Vásárcsarnoki kiállítások Pécsett Minőségi körök az olajiparban „Ha nem veszi, ne babrálja!” — A, nem is jöttem ki. Mi­nek? Űj kezdeményezéssel gaz­dagították a felszabadulási és kongresszusi munkaver­senyt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat olajbányászai. Tíz szocialis­ta kollektíva, egyelőre kí­sérleti jelleggel, minőségi köröket alakított. A Japán­ból eredő minőségi körök tulajdonképpen „A dolgozz hibátlanul” munkarendszer továbbfejlesztett változatát jelentik. E mozgalom lénye­ge, hogy a dolgozók a ter­melést gátló, akadályozó té­nyezőket, hibaforrásokat nemcsak feltárják, jelzik, hanem gyorsan és rugalma­san cselekszenek is azok megszüntetése érdekében. A kollektívák összefogásával igen nagy mértékben meg­gyorsul egy-egy hiba meg­szüntetése, illetve az újítá­sok gyakorlati bevezetése. Kezdem bánni az ötletet: ilyen időben ócskapiacra menni?! Olvad, minden csu­pa sár, lóg az eső lába, rá­adásul a szél is fúj. Júj! A szerda és a szombat — ki ne tudná-------piaci nap B ékéscsabán, ahová nemcsak a környező településekről, de a nyári hónapokban más vi­dékről is sokan járnak adni- venni. Egy-egy nyári piaci napon megfordul itt 8 ezer ember is, s közülük igen so­kan felkeresik az „ócskáso- kát”, ahol olykor 3—i00-an is kínálják az árut, új és használt holmit, hazait és külföldit egyaránt. „Na, pakoljunk ki szé­pen!” — biztatom fotós kol­léganőmet. Igen ám, de ho­vá? Meglepően nagy a nyüzsgés, több sorban kínál­ják a portékát. Végre egy barátságos . nénike mellett állapodunk meg. Leterítjük a szétszedett kartondobozt, rá­kerülnek a könyvek, használt ruhák, lábbelik, és várjuk a vevőket. A néni át-átpislog, 4ztán, hogy látja, ócskasága­inkkal nem veszélyeztetjük az ő forgalmát, beszédbe elegyedik: — Sokan vannak máma! Ráhagyom: — Sokan. Hát amikor az a nagy hideg volt? — Amúgy rendszeresen árul? — Persze. Pótolom a nyug­díjat, varrom ezeket a gye­reknadrágokat: Műszőrmebundás, fehérre púderezett asszony áll meg előttünk, a könyvekét gusz- tálja. — Valami jó, régi nincs? — ejti vissza a Moldova-kö- tetet. — Azt a zöldet mutassa csak, mi az? — nyomul kö­zelebb egy sovány, fejken­dős —, ja, pulóver. A, ne­kem kicsi. „Tiszta új ez, kérem!” Visszaejti, Üjra összehaj­tom. — Ez mekkora nadrág, anyukám? Terebélyes asszonyság lengeti a farmert a fejem fö­lött. Rengeteg ócska bugy- rát-szatyrát-kosarát kollé­ganőm kezébe nyomja, és széles mozdulatokkal must- rálgatja az árut. — Mennyi? — Harminc. — Mondja meg, de őszin­tén, mekkora emberre való? Gyorsan felmérem a hely­zetet: ekkora asszonyságnak nyilván jól megtermett az élete párja is. — Ügy 105 kilósra. — A, az uram csak 95. — De kicsi, azért adjuk el. Másképp dehogy adnánk, jó erős farmeranyag ez! — Annak látszik. Na, jó lesz az uramnak disznót etet­ni. Akkor huszonöt? — Harminc! — Legyen. A sikeren felbuzdulva kí- nálgatom a könyveket is: „Tessék, tessék, benne van a totóbotrány!” A jól öltözött, aktatáskás, szemüveges férfi — eddig szótlanul böngé­szett — -felkapja a fejét, és gyorsan továbbáll. Majd’ föl­borítja a szikár micisapkást, aki viszont legyint. Végre újabb vevő! „Tudod, a Moldova ...” Súgdos a du­ci nagylány, a kötetre muto­gatva még ducibb mamájá­nak, aki rövid alku után fémhúszassal fizet. Egyre jobban esik, összepakolunk, és nekivágunk a tömegnek — a hetven forint bevételt el­végre el kell költeni. Milyen is ez a tömeg? Sok­féle ember ad-vesz, vagy egy­szerűen csak nézelődik. Sze­gényesen öltözött alig akad, jól öltözött annál inkább. A régiségek, ritkaságok, a nagyanyám-korabeli slingelt vászonholmik, kendők, csup­rok, kézimunkák divatja hoz­ta magával az ócskapiac megélénkülését. A vevők egy másik csoportját pedig a külföldi holmik — fehérne­műk, törülközők, edények, bizsuk — vonzzák. De so­kan pusztán a „zsibi-hangu- lat” kedvéért, szórakozni jár­nak ide. Egyszóval más ma már az ócskapiac, mint ré­gen. „Ha nem veszi, ne babrál­ja! — harsog a zokniárus—, tízért—húszért a gyapjúzok­nit, lehet OTP-re is, asszo­nyok!” A sor végén sötétkék hosszú kabátos férfi szemlé­lődik, mintha nem is azért topogna itt reggel, óta, hogy eladja a fia teatűzhelyét — „beszerelték náluk a kazánt” — meg a takaros kis má­zsát. Tényleg, hol a mázsa, amit reggel megcsodáltunk? — Az elkelt kétezerért! Egy gyermek életéért Bágyi Róbertért dobog a Baranya megyei ipari szövetke­zetek dolgozóinak szíve. Az ötéves kisfiú ugyanis súlyos szívbetegséggel jött a világra 1979-ben. A pécsi klinika és az Országos Kardiológiai latézet néves professzorai szerint mű­téttel van esély a kisfiú életének megmentésére. A műtétet nagyobb eséllyel azonban csak külföldön végzik. Ennek költ­sége 600 ezer forint, ami meghaladja a szülők anyagi lehe­tőségét. A Pécsi Vasipari Szövetkezet ifjúsági szocialista bri­gádja, ahol az apa is dolgozik, ezért felhívással fordult a Baranya megyei ipari szövetkezetek szocialista brigádjai­hoz, segítségüket, támogatásukat kérve. A felhíváshoz nem­csak a Baranya megyei ipari szövetkezetek csatlakoztak, ha­nem a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek több dolgozója is. A társadalmi megmozdulás Baranya megyei hírét Békés i megyébe a Szövetkezeti Hírlap — az OKISZ gondozásában megjelenő újság — hozta. A szarvasi Szirén Ipari Szövetke­zetben Hajdú Pálné, a nőbizottság elnöke és Molnár Pálné, a szövetkezeti bizottság elnöke az újságközleményről levo- natot készített, és azt eljuttatta a szövetkezetek szocialista brigádjainak. A brigádtagok egyéni vállalásban és befizetés­ben kereken húszezer forintot ajánlottak fel Bágyi Róbert szívműtétjének elvégzésére. Az összeget Szarvason befizet­ték az MNB 240-34311 számú egyszámlájára, ahol az ado­mányokat gyűjtik. D. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom