Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
1985. Január 28., hétfő Mit várunk 1985-ben a mezőgazdaságtól? A változások jegyében kezdődött az idei esztendő. Ezek a változások persze a korábbi eredményekre alapozódhatnak, hiszen a kedvező irányba mutatnak. Hat esztendő után most irányozza elő először a népgazdasági terv a belföldi felhasználás szerény mértékű növelését, amiből az is következik, hogy megállhat a beruházások és a reálbérek csökkenésének folyamata. E terv teljesülésének persze feltétele a külgazdasági egyensúly további javítása, és a termelés hatékonyságának növelése. E célok nem újkeletűek, évek óta újra és újra megfogalmazzuk őket, ám ismételt hangsúlyozásuk mégis elmaradhatatlan, mert a gazdasági növekedés csak belőlük táplálkozhat. A népgazdasági terv a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékos emelkedésével számol, ami nem sokkal nagyobb, mint; 1984-ben volt. Teljesítése mégis lényegesen nagyobb feladatot jelent, hiszen például a mezőgazdaságban mérséklődik a fejlődés üteme. A mezőgazdaság bruttó nemzeti termelése 1984-ben a tervezettet egy százalékkal, az előző évit 4,4 százalékkal haladta meg. Az idei esztendőre egyszázalékos növekedést irányoz elő a terv. Az idei szerényebb, egyszázalékos növekedés is nagy feladat elé állítja a mező- gazdaságban dolgozókat. E növekedésnek ugyanis nagyrészt a növénytermelés eredményeire kell támaszkodnia, hiszen a népgazdasági terv az állattenyésztés szinten tartásával számol, s a kiegészítő tevékenység fejlődési üteme sem éri el a korábban megszokottat. Az állattenyésztés termékei ugyanis nehezen és alacsony áron értékesíthetők a világpiacon. Miután a hazai ellátás esztendők óta biztonságban van, a felesleget csak a külpiacon lehet eladni, nem célszerű a termelés bővítése. A mezőgazdaságban tehát a növénytermesztők felé fordul a figyelem, nekik 2 szá- zalékkáj kell növelniük a termelést. Nincsenek könnyű helyzetben, mert alapvető termelési szerkezetváltással nem számolhatnak, így az elmúlt évi, kedvező eredményeket kell túlszárnyalniuk. Az ágazatot régóta meghatározza a gabonatermelés, hiszen gabonaféléket . 2,9 millió hektáron, a szántó- terület 62 százalékán termelnek. A tavalyi, 15 millió tonnás gabonatermelési tervet túlteljesítették, s az idén legalább az ismétlés kellene. Az igaz, hogy a búza- és kukoricafajták termőképessége, a termelés anyagi-műszaki ellátottsága megalapozza a tervet, ám az időjárás még mindig közbeszólhat. A legutóbbi időben példa erre az 1983-as esztendő, de a szántó-vető ember mindig is tudta, hogy kiszolgáltatott az időjárásnak. Csak a növénytermelésből egyetlen gazdaság sem tud megélni, s az állattenyésztés tervezett szinten tartása is átgondolt, összetett feladatot jelent. Ez mindenekelőtt a termelési arányokra vonatkozik. Ismeretes, hogy a sertéshús ára csökkent a világpiacon, a legfrissebb tapasztalatok szerint viszont a baromfi iránt élénkül a kereslet, s az árak is emelkednek. E változások a termelési szerkezet módosítására figyelmeztetnek. A baromfi javára történő eltolódás közvetett haszonnal ís jár. A baromfi ugyanis kevesebb takarmányt fogyaszt ahhoz, hogy egy kilogrammal gyarapodjon a súlya, mint a sertés, tehát az abrakfogyasztás mérséklődése a gabonaexport növekedésével is együtt járhat. Nem könnyű persze az arányokon egyik napról a másikra változtatni. A sertés és a baromfi példája jól érzékelteti, hogy a tervek teljesülésének egyik feltétele a gyors helyzetfelismerés, az alkalmazkodás, ehhez pedig nélkülözhetetlen szükség van a naprakész információkra. Ezt várják a gazdaságok vezetői, kiváltképp most, amikor önállóságuk erősödött, döntési szabadságuk növekedett. Tájékozódásuk és tájékoztatásuk nemcsak az ő érdekük, hanem az országé is. V. Farkas József „Rézmozsarat vegyenek!” — csakhogy ez futtatott réz — De kettő-nyolcra tartotta?! •— Ügy kell adni, ahogy viszik. Pedig csak az a sok súly hozzá, ért vagy 700 forintot. — Gyakran kijár? — A, csak most, hogy fagyszabadságon vagyok. De jól elszórakozok, nem is gondoltam, hogy ekkora piac lesz. Mi sem. Pedig esik, ázik a portéka. — Nem félti a könyveket, meg a kézimunkát? — Majd megszárad —rándít a vállán a fiatalasszony. Vékony szoknyáját lebegteti a szél, bőrcsizmája nyilván átázott. Mégse fázik — állítja —, s ebben nem is merünk kételkedni, miután elmeséli,. hogy otthon csak fürdéskor fűtenek, akkor is 10 (!) fokra. Bizonygatja, nem a szénhiány miatt, hanem mert így szeretik ... Egyébként a közeli városból jár át a környékbeli piacokra, kerékpáron vagy busszal. — Gombát, zöldséget, máskor baromfit árulok, vagy ilyesmit, mikor mi van — igazgatja a csecsebecséket. Árad belőle a szó. Kiderül, hogy munkahelyét otthagyta, így érzi szabadnak magát. Járja a piacot, ha esik, ha fúj. De csak bizonyos napokon, csütörtökön például soha. Mert hogy rettentően babonás, s csütörtök a rossz napja. — Itt aztán megismerni az embereket — elmélkedik —, ki ócsárol, ki rátapos az árura, az egyik jóformán ingyen szeretné, a másik nem is alkuszik, csak veszi. Vagy viszi. Mert néha elemeinek ezt-azt. Odébb alkudni próbálok egy tolikészletre. Töltőtoll, golyóstoll, együtt ötvenért. De minek nekem töltőtoll? Továbbindulunk. „Madam!” — hallom az árus hangját. — Neked szóltak! — bök oldalba a kolléganőm. Te jó ég, nekem? Csúf, kék gumicsizmámba tűrve a kopott, fakó bársonyfarmert — valaha barna volt —, a rövid irhakabát feketére ázott, a kucsma majd’, az orromig húzva. Mindehhez világoskék egyujjas kesztyű, és a zseMost szép magas a kenyér... — E szakma választásakor régen az volt döntő, hogy a péknek mindig van kenyere — hallottam az egyik idős sütőmestertől, a hétfő hajnali műszak idején a békéscsabai sütőipari vállalat 1-es számú gyárában, az Orosházi úton. — Háromszáz éve így megy a kemencébe rakás, csak a kiszolgáló technika más — mondta Brachna György pék, miközben a hosszú nyelű lapáttal pillanatok alatt betolta a kemencébe a nyers cipót, előtte persze vízzel megkente, és a címkét is ráragasztotta. Egy sütés 65—70 cipó, ami 70—75 perc alatt sül ragyogó barnára. — Most szép magas a kenyér, csak egy kicsit kisebb a térfogata — magyarázta Er- zsiák Pál, a B üzem vezetője a kemencéből kiszedett, gömbölyű cipót megforgatva, megkopogtatva. — Ma mennyi kenyeret kell sütniük? — Békéscsabára és a város környékére három tonna 2 kilós, két és fél tonna 3 kilós, két és fél tonna kom- lós, és 4,3 tonna alföldi kenyeret szállítunk — mutatta a feljegyzett számokat Er- zsiák Pál. Női kezek formáznak egy háromkilós cipót. Nem kellene meglepődnöm, hiszen tudom, hogy a szabadkígyósi iskolából egyre több lány kerül a szakmába. Orjestyik Marika: — Elmentem pár év után a telekgerendási rongyválogatóba, de egy év múlva visz- szajöttem, mégiscsak ez a szakmám... — Annuska már be is fejezte? — fordult egy kerek arcú fiatalasszonyhoz Erzsi- ák Pál. — Este 9 órára jöttem, és most hajnali fél 4 van. Jól ment a mérés, a formázás. Amikor hazaérek, jön a férjem, ő fél 5-kor kezdi el a munkát, viszi az üzletekbe a kenyeret. A csiga eközben felvonta a csészét, és már dől is a tészta az asztalra. — Édesanyám mindig azt mondta, amikor még kemencében sütötte a kenyerünket, hogy akkor jó a tészta, mikor ilyen szép levegős — mutattam a még osztatlan kenyeret. — Olyan, mint a tüdő — szép kenyér lesz belőle — igazoltak a körülöttem dolgozó pékek. A délelőtti műszaknak már előkészítették a 18 csésze kovászt. Lassan pirkadt. A kenyérgyár A üzemrészében az ottani üzemvezetővel, Bölö- ni Tiborral néztünk szét. Közben azt számolgattuk, hogyan állt össze az éjszakai létszám, mennyien szakmunkások, s hangosan gondolkodtunk azon: miként alakul a kereset. Az üzembe érve letáboroztunk a süteményes asztalnál, és egy kérdés körül: képes-e a gyár többféle méretű kenyeret gyártani? — A háromkilós cipónak lassan leáldozott — mondta ki a nehezen megcáfolható igazságot a két szakember. — A komlóst nagyon keresik, az alföldire is van igény. — Kellene kisebb súlyú kenyér is, képesek erre ezek a gépek, berendezések? — Csak részben — egybehangzóan ez a véleményük az üzemvezetődnek — bár —, tették hozzá —, van fél kilogrammos zsemle, cipó, zsúrkenyér. Kevés, érveltem, s igazamat el is nyertem, ám kiderült, hogy a francia mintára k&szült magyar áthordós kemencék egyike rossz, a másik meg nem süt egyenletesen, szépen. A hazai intenzív dagasztót viszont dicsérik az emberek. A formázó szinte megállás nélkül ontotta közben a kilós alföldiket. — Mindig ezen a poszton dolgozik? — faggattam az asztal végén álló Mátó Ba- 5 lázst. — Én mindenes vagyok, itt most helyettesítek. Ebben az épületben kezdtem, mint tanuló, aztán meguntam, és elmentem a hűtőházba, de egy év után visszájöttem. Hiába, ezt szoktam meg, ez a szakmám, nem megy máshol a munka. — Ha most taníthatna, szeretettel adná át, amit tud? Ebből lesz majd a túrós bukta Fotó: Veress Erzsi — Attól függ, milyenek a 'tanulók. Tudja, nemcsak az kerül a szakmába, aki szereti. Pedig ezt a munkát csak érzékkel és érzéssel lehet csinálni. A kenyér élő anyag. Arrább Marik Pál és kis csapata, ahogyan ő mondta, a „babajka” tételt csinálják: a túrós buktát és a többi süteményt. Közben a szállítók is megjöttek, be hallatszott, ahogy a csillaggarázsban gerjesztették a Hoburokat és társaikat. A mínusz 14 fokra lehűlt kocsikba került a ropogósra sült, friss kenyér. Csoda, ha a fogyasztóhoz érve nem olyan, mint amilyennek lennie kellene? Reggel 8 órakor újra elindultam a kenyérgyárba, az üzemcsarnok után az igazgatói szobába. — Úgy láttam, más gyárakhoz hasonlítva, hogy az itteni technika közepes színvonalú. így van ez valóban? — Figyelembe kellett venni a helyet, ide az A üzembe ez a gép fért be. Ez eredendően süteményüzemnek épült, de a Szarvasi úti pékséget is át kell építeni — magyarázta Szabó László igazgató. — De mintha a több mint fél éves működési idő alatt a gyár nem állt volna be az egyenletes színvonalú termelésre. — Decemberi megbeszélésünkön megfogalmaztuk, hogy a magunknak adott türelmi idő lejárt. Meggyőződésem, hogy most már rövid idő alatt beállnak ezek a gépek, és az ígéretet teljesíteni fogjuk, hogy ha nem is több fajta, de többféle méretű kenyeret sütünk. A péksütemény-ellátásban már mutatkozik javulás, elértük, hogy az üzletek egy része délután is árulja ezeket — mondta végezetül az igazgató. Számadó Julianna Mielőtt kemencébe kerül, vízzel megkenik a komlós kenyeret bemből kikandikáló kiflivég. De a tollakat a ,,madam” ellenére sem veszem meg. Idővel ezért a legtöbb áru gazdára talál. Vannak gyengébb napok, amikor esetleg csak a helypénzre való jön össze — ez négyzetméterenként öt forint. De nem ritka, aki több ezer forintot is árul egy-egy jó, nyári piaci napon. Szőke, tornyoshajú, ügyetlenül festett, középkorú „hölgy” furakszik a tömegbe, csálé esernyője elől menekül, aki tud. Szatyra teli törülközővel — lehet, hogy délután már a bizományinak próbálja eladni, mint ahogyan pár ügyeskedő reggel ott megveszi, itt meg nyomban eladja, persze drágábban, az árut. — Gyakran kijár ide? Billen az ernyő: — Kicikém, peszti lány vagyok én, hozzászoktam a cavargászhoz. Különben isz, színművészetit végeztem, de úgy ám, szíveckém! Felcsapja a fejét, elvitorlázik, mintha a nagyjelenet után, a világot jelentő deszkákról távozna. Hű!... Ideje, hogy mi is induljunk, mielőtt náthát kapnánk. Előbb azért a maszek kolbászsütőnél „eldorbézol- juk” a bevételt — épp hogy elég a hetven forint —, amikor a fejemhez kapok: helypénzt meg nem fizettünk!. . . Tóth Ibolya Könyvek, mütyürök, kézimunkák Fotó: Kovács Erzsébet Zeolit-liszttül gyorsabban fejlődik a baromfi is a sertés Az Országos Érc- és Ásványbányák nyersanyagva- gyona zeolitból európai viszonylatban kiemelkedő, a kiaknázható készlet meghaladja a Százmillió tonnát. Ezért a zeolit ásványból készített őrlemények felhasználási körét — a folyamatos kutatások alapján — jelentősen bővítették az utóbbi években, kiterjesztették az állati takarmányozásra, a talajjavításra, a víztisztításra és más célokra is. Ennek megfelelően , megsokszorozták a termelést is. Tavaly már 38 ezer tonna, különböző finomságú zeolitlisztet gyártottak. Az idén a ruda- bányai új őrlőüzemükkel további hatvanezer tonnával növelik a termelést. Az állattenyésztésben különösen jelentős eredményt értek el a gazdaságok a takarmányhoz kevert zeolit- őrleménnyel, amely az anyagcsere javításával meggyorsítja a baromfi és a sertés fejlődését, növekedését. A baromfitelepeken egyúttal jój hasznosíthatták a zeolit- nak azt a hatását, mely semlegesíti az istállóban keletkező ammóniát, és szagtalanítószerként javítja a helyiség levegőjét. Ezzel lehetővé teszi, hogy egységnyi területen 15—20 százalékkal több bárónőit neveljenek. A zeolitliszttel kevert táppal újabban a nyúl- és a kacsatenyésztésben is jó eredményeket értek el. A zeolitőrlemények hazai felhasználásának bővülése mellett növekedett a külföldi országok érdeklődése is. Fény-, bő- és hangszigetelő keime Különleges igényeket kielégítő textíliák próbagyártását kezdik meg rövidesen a Goldberger Textilművekben. Most szerelik fel azt a kikészítő gépet, amelyen a tervek szerint már márciustól az igényeknek megfelelő mennyiséget készítenek legújabb termékükből, a fény-, hő- és hangszigetelő textíliából. A különleges kelmét elsősorban a házgyári lakásokba ajánlják, de természetesen más otthonokban is jó szolgálatot tehetnek. Környezeti ártalmakat csökkentő és a lakást díszítő speciális sötétítőfüggönyök.
