Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-09 / 289. szám
o 1984. december 9.. vasárnap n BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Gyulán N egyven év minden küzdelmét: sikert és kudarcot, az állandóan változó, anyagiakban és szellemiekben gazdagodó életet még csak jelzésszerűen sem lehet ezen az oldalon felvázolni. Csak mozaikkockák férhetnek el, ami mégis az egészet igyekszik jelezni. A köztük levő hézagokat magunknak kell kitölteni élményeink, ismereteink, apáink elbeszélése alapján. A kép akkor sem lesz részletekbe menően teljes, csak a változás fő tendenciái: történelmünk .során soha nem volt számunkra ennyire gazdagon termő négy évtizeA A magunk munkája alapozta ezt, miként elkövetett tévedéseinket is. Mert volt mindkettőből, de az előbbiből mégiscsak több. A város egyik krónikása így ír a kezdetekről: „A felszabadult városok között Gyula város felszabadulásának története egészen egyedülálló. Nem volt még egy vidéki magyar város a felszabadított területen, amelynek lakossága országunk felszabadítása érdekében ... olyan komoly erőkifejtést végzett, olyan jelentős anyagi áldozatot hozott volna, mint Gyula városa... Október közepétől december közepéig a gyulai kórházhálózat állandóan fejlődik, és december végére a gyulai szovjet hadikórházban ápolt sebesültek száma eléri a 12 ezret. Ugyanakkor a város belterületi lakosainak száma 16 ezer körül jár... A szovjet hadikórházak élelemmel, világítással, fűtőanyaggal és egyéb szolgáltatásokkal, kisegítő ápolószemélyzettel és egyéb dolgozókkal való ellátása óriási erőfeszítést igényelt... Egyéb hadscregellátási feladatokat is végezni kellett. Gyula volt a környék vágómarha-, szénabegyűjtési központja. A gyulai üzemek is a hadseregellátás érdekében dolgoztak — 1945. május 9-én 9 órakor kapta a polgármesteri hivatal a megyei parancsnokság közlését a német fegyverletételről. Tíz órakor szólaltak meg a város harangjai, és boldog zengésükkel egy órán át hirdették a békét... A város lakossága este nyolc órakor a Kastélykertben tartott nagygyűlésen ünnepelte a háború befejezését... A barokk kastély előtti hatalmas zöld pázsiton fáklyák és lampionok fényében höm- pölygött, ünnepelt a több ezres tömeg. Egy megváltozott, felszabadult város köszöntötte a régen várt békét, a szebb és boldogabb életet.” Ám az élet nem lett szebb és boldogabb egyik napról a másikra. Inkább a remény fűtötte az embereket Előbb a háborús sebeket kellett begyógyítani, majd dönteni, hogy merre és hogyan. Ez a döntés nem volt egyszerű sem a nagypolitikában, sem a várospolitikában. Ez utóbbi fölött felhők is gyülekeztek. Gyula több száz éven át megyeszékhely volt. Ezt a lehetőségét is nagyon rosszul használta fel. Mogyoróssy János, a város egyik legrégibb krónikása egy jövőt is eldöntő kérdés kapcsán így jellemzi azokat, akikre a város sorsa volt bízva: „... az erélytelen, és a közjóiét előmozdítását felfogni,- de még megálmodni is képtelen elöljáróság volt az oka a vasútvonal elvesztésének ...” Egyre gyengülő piaca, stagnáló, kezdetleges ipara az élet nyugalmát biztosította a tisztviselő polgárok számára. Sem munkások, sem kubikosok — mert alig voltak — nem kavartak vihart. A Horthy-éra 25 évében a város a települések gazdasági rangsorában egyre mélyebre süllyedt. A felszabadulás elsöpörte ugyan, és a múlt szemétdombjára dobta a kifelé nyugodtnak tűnő uram- bátyám világot, a belülről klikkharcokkal terhes tehetetlenséget, de a városfejlesztés új perspektíváját az új vezetésnek kellett megtalálnia. Néhány évig ugyan még megtartotta, vagy inkább rajtafelejtették a megyeszékhely-funkciót. A lényegi döntések azonban már nem a vármegyeházán születtek. Később átkerült a megye- székhely a szomszédos, dinamikusabban fejlődő Békéscsabára. S ha volt is ellene acsarkodás — mint ahogy volt —, a lelke mélyén minden józanul ítélni képes ember tudta: a változásnak be kellett következnie. A gazdasági, társadalompolitikai változások ezt indokolták: rögzítették az adott helyzetet. A DEFAG fafeldolgozó-üzeme A város politikai, gazdasági életének menete a felszabadulás után alapvetően azonos sínen haladt a megye többi településével. Korábban soha nem látott és tapasztalt közéleti aktivitás bontakozott ki. A kommunisták — elsősorban ők — ott voltak mindenütt: vezették, szervezték az új életet. Mindenre volt gondjuk, mindenre volt idejük, mindenről volt elképzelésük, mindenhol fegyelmezetten dolgoztak. Ez a politikai ellenfelek tiszteletét is kiváltotta. Dr. Blanár László — a szegények orvosa, ahogyan korábban hívták — köztiszteletben álló kommunista vezető volt. Ma is csak főhajtásos tisztelettel emlékeznek rá, mint ahogyan Szikes Antalra, Pallos Fe- rencre, és még nagyon sok másra, akik még ismerhették őket. Ilyen vezetőkkel s a közügyekért éjt nappallá tevő aktivistákkal — akiknek nevei sajnos, az idő rostáján végleg kihulltak — egyetlen más párt sem rendelkezett, bár köztük is sokan voltak a közösségért önként munkálkodók. Beszélgetvén, az emléke- zők szeme előtt elevenednek meg — mintha csak film peregne — a parázs vitájú, éjszakákba nyúló taggyűlések, a város sorsát, jövőjét latolfejlesztés hogyanját. Ám az ország erőltetett iparosítása — amit a hidegháborús nemzetközi körülmény magyaráz — koncentrál csaknem minden anyagi forrást. A helyi önállóságot csorbítja, hogy a város a járási tanács irányítása alá került, amit inkább falusi szemlélet ural. Keserű tréfának szánva mondták — erre az időre emlékezve —. hogy változatos tanácsülési napirendek voltak akkor. Egyik alkalommal szerepelt a begyűjtés és az adófizetés, másik alkalommal az adófizetés és a begyűjtés. De mégis hiba lenne letagadni ezt az időszakot, bár sok veszélyt hordott magában a város fejlődésére. Ekkor alakul a tanácsi vállalatok egy része: a cementipari, a vegyesipari, a textil- hulladék-feldolgozó vállalat. Dolgozni már mindenki tud, aki csak akar. Igaz, sokan hátat fordítanak a mezőgazdaságnak. s mennek el az ország más részébe, iparban dolgozni. Megindul a megye népességfogyása. A várost, általában a városokat nem annyira, mint inkább a falvakat érinti. Az elmenők és a beköltözők Gyulán nagyjából kiegyenlítik egymást. 1941-ben a város lakossága 24 901 fő volt. 1971-ben is csak 26 916 fő. Bő húsz év alatt alig kétezer fő a növekedés. Emögött a foglalkoztatás gondjai húzódnak. A relégyárban zömmel nők dolgoznak gató, formáló Nemzeti Bizottság, városi képviselőtestület pergő véleménycseréi. Az MNDSZ-akciók, az UN- RA-csomagok osztása, bitófa a piactéren, amelyre ugyan soha senki sem került, ilyen szándék nem is volt, de használt a feketézők ellen. A fővárosi gyerekek . üdültetésére, az élelmiszer-szállítmányok szervezésére az északi ipartelepek munkáscsaládjai, "vagy a budapestiek részére. A Paradicsom-major pajtájában a népi kollégisták adta táncaira, énekszámaira. A többpártrendszerű választásokban a szavazatszedő bizottságokban töltött egész napos, késhegyig menő vtiákra. A stráfko- csis utazásokra a szomszédos községekbe a falujárómozgalom keretében, a választási agitációs utakra. S ki tudná mindet felsorolni, még ha az emlékezők százait is hallgatná az ember. Majd beköszöntött a hároméves terv. Az ország két év s öt hónap alatt teljesítette, pedig nem kevesebbet tűzött ki célul, min az ország újjáépítése, de úgy. hogy közben újat is épített. Gyulán ez lehetővé tette, hogy négymillió forintot fordíthatott utakra, hidakra, intézmények fejlesztésére, óvodák létesítésére, és még sok miden másra. Ez alatt fejlődött a város ipara is. Ekkor alakult a KÖRÖNT, létrejött a román tanítási nyelvű gimnázium, befejeződött az üzemek államosítása. Létezett már az első mezőgazdasági termelőszövetkezet, ’ a Népköztársaság TSZCS. Megtörtént — nem kis vihart kavarva — az iskolák államosítása. Szóval, az első hároméves terv győzelme nemcsak gazdasági győzelem volt, hanem az immár létrejött proletárhatalom politikai győzelme. Az ötvenes évek sora a tanácsok megalakulásával indul. A megyeszékhely elkerülése is ekkor következik be. S ez újra felveti a városAz ötvenes évek közepére a városban 6 kisipari termelőszövetkezet, 12 tanácsi vállalat alakul. Mindezt a magánkisipar gyors visszaszorulása kísérte. A mező- gazdaság segítésére gépállomás létesül. A mezőgazdasági földterület 32 százalékán szocialista gazdálkodás folyik. Az évtized közepén egy számvetés jogos büszkeséggel említi, hogy az 1938/39- es tanévben Gyulán a gimnázium négy osztályában összesen 3 munkás- és 14 parasztszülő gyermeke tanult, és most — mondja a számvetés — az említett 3 munkásgyerekkel szemben 121, a 14 parasztfiúval szemben 128 tanul a gimnáziumban. Ez mint cseppben a tenger tükrözi a gyökeres kulturális változásokat és eredményeket. Hasonlóan szólhatnánk az öntevékeny csoportokról, előadásokról, könyvtári látogatottságról is. Az 1954-es tanácsi választások idején megváltozott a város helye: kikerül! a járás irányítása alól, szabaddá vált a helyi város- politikai kezdeményezés. Ez újra feldobta a problémát: a város keresse meg a helyét a fejlődés intenzívebb áramában, találja meg a városfejlesztés módját. Újra előtérbe kerülj a már fel- szabadulás után megpróbált, de eredménytelen fürdőépítés koncepciója. Ám az ellenforradalom ezt is, mint több más tervet, háttérbe szorította egy időre. A szabadjára szilajodott indulatok romboltak inkább, mintsem teremtettek, szerencsére nem sokáig. A város a fürdő, illetve a gyógyfürdő építésében látta akkor a stagnálásból kivezető utat. Ezt tekintette ..döntő láncszemnek”, amelynek megragadásával az élet sok területén előreléphet. Közgondolattá és -akarattá vált ez. Népfrontpolitika lett. Uj házak épültek A párttitkártól az apátplébánosig, a főorvostól az utcaseprőig, a gyári munkástól a kisiparosig mindenkit magával ragadott. Volt ebben — mondja az egyik visszaemlékező — egy adag csak azért is, hogy boldogul a város megyeszékhely nélkül is. A volt akkori múzeumigazgató emlékiratában úgy fogalmaz, hogy egyfajta cinkos összeesküvés volt ez a városban. Az elkövetkező évtizedek igazolták őket. Nem is a fürdőgondolat valóra váltása volt ebben a legnagyobb tett, hanem az együtt alkotás öröme. Ezt a város ekkor ízlelte meg először. Ügy látszik, ízlett, mert azóta sok minden ezen az alapon vált valóra. A döntő láncszem ez a közösségi együtt akarás lett. Semmi köze nem volt az előbbihez, mégis könnyebben ment a mezőgazdaság átszervezése. Gyula lett az első tsz-város a megyében. S amikor Marosán György nagygyűlést tartott, a lelke mélyén mindenki elismerést — talán még anyagiakat is — várt, de 6 ehelyett az összegyűlt parasztok, immár tsz-tagok szemébe vágta, hogy kutya kötelességük volt — saját jövőjük érdekében — a szövetkezeteket megcsinálni. Erre, másodpercnyi döbbent némaság után, fergeteges taps csapott fel. Tallózhatnánk még hosz- szan negyven év emléktöredékei között, melynek mindegyike nélkülözhetetlen téglája ma már a város múltjának. De ugorjunk a mába. A mának mindig — holnap és holnapután 'is — alapkérdése lesz: hogyan tovább az addig megtett út bázisán. Mert alap Gyulán is van, amire építeni szilárdan lehet. Amikor megkérdeztem a városi párttitkárt, Kovács ~í,ajost: mi az, amiben leginkább kifejeződik az elmúlt negyven é\? változása Gyulán, akkor nem a kulturális rendezvények gazdagságát, az idegenforgalom növekedését, vagy a különböző létesítményeket említette — tehette volna ezt is, és akkor sem téved —, hanem azt mondta: a munkások jelenléte és a foglalkoztatottak közötti meghatározó arány fejezi ki leginkább 40 év változását. Igaza van: nem a tisztviselők száma, nem a mezőgazdálkodás egyeduralma, hanem az ipar adja már Gyula jellegét: Minden más e köré csoportosul. Hogyan tovább? Ezt Marsi Gyula, az első titkár fogalmazta meg. Elővette most elkészült tanulmányát, abból idézett. Ennek írjuk ide néhány részletét: „Gyula funkcionális struktúráját kialakultnak, a mai szinten töb- bé-kevésbé harmonikusnak tekintjük. Gyula mostani funkcióegyütteséből semmit visszafejleszteni nem szabad ... A funkcióegyüttes legmarkánsabb komponenseire kell építeni... Javítani kell a város térbeli kapcsolatrendszerét ... Folytatni kell a város rekonstrukcióját, hogy minél többet megőrizzen sajátos épületegyütteseiből, s odaillőkkel pótolni a szanáltakat... A jellegadó üdülés-idegenforgal- mi-kulturális funkcióegyüttesnél a váz adott, a hírnév megalapozott. A feladat a jelentkező feszültségek feloldása. Ügy tűnik, a Gyula városban folytatott várospolitika eredményei, törekvései szélesebb körben megfogalmazott. igényekkel, érdekekkel is egybeesnek. Ez fokozza realitásukat, a nyolcvanas évek és a későbbiek erőfeszítéseinek értelmét. íme egy város, amely megtalálta helyét. Enyedi G. Sándor Az üdülőszövetkezet épülő házai Fotó: Veress Erzal V
