Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-09 / 289. szám
NÉPÚJSÁG 1984. december 9., vasárnap Érdekeltség a környezetvédelemben Alig múlik el nap, hogy valamilyen formában ne kerüljön szóba a környezetvédelem. Ennek ellenére is jelentős ellentmondás van elsősorban abban, hogy a megismételhetetlen műalkotás^ a természetes környezet organikus egysége és az emberiség csoportérdekei között óriási szakadék és ellentét tátong. Talán ebből ered az is, hogy nem beszélhetünk általános értelemben társadalmi, gazdasági egységes szemléletről. Addig, amíg az egyén, a család, a települési környezet, a község, a város, és egyáltalán a lakóterület saját bőrén nem tanulja meg értékelni természeti erőforrásaink súlyát, akkor hogyan várhatjuk el tőle azt. hogy társadalmi intézményeinkben tudja, hogy mikor és mit kell cselekednie, tekintve, hogy ugyanarról az emberről van szó mindkét esetben. Továbbá ellentmondás van abban is, hogy például a társadalmi, gazdasági, technológiai berendezések azon a térségen, ahol a beruházások tulajdonosai nem ugyanazok, mint akik a térség gazdái, vagyis a pénz nem mindig ott van, ahol kellene a megoldáshoz. Ennek következtében valójában a térség gazdája nem birtokosa tulajdonának, előre nem látható jövedelmek felett rendelkezik csak, eredeti forrásairól nincs is valójában tudomása, ily módon előrelátható költségvetési tervet környezetvédelmi feladatok megvalósítására racionális alapon nem is készíthet. Ugyancsak ellentmondásra irányítja a figyelmet az is, hogy míg a gazda nem rendelkezik környezetének fejlesztési eszközeivel, addig az egyén nem érzi igazán közös tulajdonának azt. Ugyanakkor mindez az ellentmondás, ami a gazdasági oldalra is irányította a figyelmet, a szabályozás oldaláról nem teszi érdekeltté a gazdálkodó szerveket. Valójában az egész népgazdasági mechanizmusunkban a gazdasági szervezés, a termelés, a termékszerkezet alakítása, a termelés volumene, jövedelmei, a jövedelmekből származó növekmények elosztása és felhasználása nagyon szoros és konzekvens mechanizmus alapján történik. A másik oldalnak, a társadalmi oldalnak a finanszírozására, illetve az életkörülmények fejlesztésére nincs kellő mechanizmusunk. Részben ezt igazolja az is, hogy amikor a ’70-es években nagymértékben előtérbe kerültek a természeti erőforrások kutatásával kapcsolatos technológiák, ugyanakkor ezek a kutatások visszaszorultak az alapkutatási területekre, tág terel engedve a műszaki fejlesztéseknek, ami által — részben — a technológiai berendezések olyan környezetben kerültek megvalósításra, mely környezetben a hatásaikról nem győződhettünk meg. Aminek következtében nem egy ilyen berendezés úgy működik, hogy valójában alig viszi előre a környezetvédelem ügyét. Ilyen például a szemét kérdése, de ide sorolandó az ipari hulladék is, annak toxikus részével egyetemben, vagy a talajviszonyok alkalmazkodása egyes szennyezőkhöz. Mindezeket csak azért_em- lítettem meg példaként, hogy úgymond ráirányítsam, illetve felelevenítsem a figyelmet arra, hogy környezet- kultúránkat mind jobban nemzeti kultúránk részeként kell, hogy tekintsük, nem lehet ágazati és termelési hatékonyságok által behatárolt lokális, vagy éppen csak közeli érdekeket kifejező tennivaló környezetvédelmünk. A környezetvédelem társadalmi indikátorait legalább olyan mértékben kellene megfogalmazni esetenként, mint ahogy tesszük azt népgazdasági vonatkozásban a termelő ágazatokban. Sokkal egyértelműbbé kellene tenni, hogy milyen feladatai vannak az egyesi termelő területeknek, üzemeknek stb. Az új kor követelményeihez kell igazítani és kormányozni a tervezést is ebben a témában. Jelenleg olyan útelágazáshoz érkeztünk, ahol merőben új szemléletet adhatunk környezetkultúránk fejlesztésének. És itt szándékosan nem környezet- védelmet mondtam, hisz ez a tevékenység csak egy részterülete az egésznek. Itt a tér folyamatában egy komplex környezeti kultúra kialakításáról, megelőzéséről, védéséről, fejlesztéséről van szó, amelynek eszköze a gazdaság, a gazdálkodás is. De csak eszköze! Ez az új szemlélet továbbá azt is kell jelentse, hogy a szakágazatok, termelőtevékenységet végző szervek között olyan érdekeltséget kell kialakítani, mely már továbbá nem teszi őt abban érdekeltté, hogy ne racionálisan termeljen. Tehát olyan helyzet elé kell állítani, hogy fogalmazzák meg saját érdekeiket is, majd ezeket egyeztetve vonuljanak vissza, bizonyos érdekellentéteket sértő kérdésekben, amelyek szempontjából a másik előnybe kerül. Hosszú távon kell meghatározni azt, hogy mi az, ami 20—30 év múlva hasznosabb tevékenység lesz, mint esetleg egy most komoly erőfeszítéseket és környezeti károsodást okozó tevékenység. Most ez a kérdés is aktuális lehet, amikor a következő ötéves tervünket készítjük elő. Tehát a tervezésben legyen olyan társadalmi szemlélet, amely a gyakorlatban az egységes környezetkultúránkat érintő stratégia alapján valósul meg. A környezetvédelmi feladataink tervezésénél ne az időnkénti beavatkozás jelenjen meg, hanem hosszú távon előre jelezze azokat a gondokat, amelyeken változtatni kell, és szükséges. Ezt kell szolgálni egy egységes környezetvédelmi, környezetkultúránkat érintő politikának, tervezési rendszernek. Szegfű István tárgyalóteremből Élt 7 hónapot A környékbeliek felháborodva legyintettek, amikor csak szóba került a fiatal- asszony, pontosabban a két kicsi gyereke, akikről — enyhén szólva — nem gondoskodott valami példásan az anyjuk. A szomszédok többször szóltak is neki, hogy orvoshoz kellene vinni azt a csöppséget, mert nagyon csúnyán köhög. Szóvá tették neki azt is, hogy nem lenne szabad egy pár hónapos gyereket hosszú időre magára hagyni, no meg nem ártana rendesebben gondoskodni a gyerekről. A fiatal- asszony, Ribárszki Jánosné a figyelmeztetésekre durvasággal felet, s maradt minden a régiben. A tótkomlósi Ribárszki házaspárnak 1982 augusztusában született az elsőrmajd egy év múlva, szintén augusztusban a második kisfia. A fiatalabb, aki az István nevet kapta, kis súllyal született, így az orosházi gyermekkörzeti orvos gondozásba vette, a szociális körülmények, valamint koraszülött volta miatt veszélyeztetett csecsemőként tartotta nyilván. A gyermeket látogatta az orvos, a védőnő, akik elmagyarázták a fiatalasszonynak, hogyan ápolja-etesse a kicsit. A jótanácsokat Ribárszkiné csak ideig-óráig fogadta meg, aztán egyre jobban elhanyagolta a kicsit: hígított tej helyett színtejet adót neki, rikán tette tisztába, nem fürdette rendszeresen. Ráadásul a túlfűtött szoba helyett — mondván, hogy a kicsi nem bírja a meleget — a fűtetlen folyosón tartotta a csecsemőt, hiába mondta a védőnő, hogy megfázik a baba. így nem csoda, hogy a kisfiú nem fejlődött rendesen — 1984. január derekán a súlya 5 ezer 100 gramm volt, míg halálakor, 7 hónapos korában 4 ezer 710 gramm! Igen, a baba 7 hónapos korában, 1984. március 8-án meghalt. Mi is történt ezen a napon? A fiatalasz- szony a férjével és a nagyobbik kisfiúval reggel 9 órakor Orosházára utazott, a kisebbik gyereket pedig egyedül, bezárva hagyta ta- társánci tanyájukon. A városból délután 4 óra körül került haza az asszony, de még akkor sem látta el a csecsemőt. Este negyed 8 körül észrevette, hogy a gyerek nem lélegzik, a bőre nagyon fehér, kivitte a folyosóra, s az időközben hazaérkező férjet a mentőkért küldte, akik már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Az igazságügyi orvosszakértői vélerríény szerint a halál oka: hörgő- és hör- gőcskegyulladás, valamint gócos tüdőgyulladás következményeként keringési, légzési elégtelenség. A 7 hónapos csecsemő, ha időben orvoshoz viszik és szakszerű orvosi kezelésben részesül, gyógyítható, s igen valószínű, hogy ma is élne. De nem él, mert az anyja, bár észrevette, hogy köhög a kicsi, nem vitte orvoshoz, holott erre módja és lehetősége volt. Gondatlansága a kisfiú halálát okozta. A fiatalasszony a tárgyaláson többek között azzal védekezett, hogy az orvosi utasításokat betartotta, a gyereket megfelelően ellátta. Annyiban érezte magát bűnösnek, hogy nem vitte orvoshoz, pedig észrevette, hogy köhög, és hogy magára hagyta. Az orosházi Városi Bíróság Ribárszki Jánosné védekezését nem fogadta el, a tanúk, a tények a bűnösségét bizonyították. A bíróság gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében találta bűnösnek Ribárszki Jánosné, született Orlovics Katalin 23 éves, Tótkomlós, Földvári út 37. szám alatti lakost, és 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melyet fogházban kell végrehajtani. Az ítélet jogerős. Mindehhez kommentár helyett hadd idézzünk a bírósági ítéletből: „A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság a vádlott rendkívül nagyfokú gondatlanságát, azt, hogy a csecsemőt a gondozás, táplálás elhanyagolásával rendkívüli szenvedésnek tette ki. Átlagos emberi felfogás és gondolkodás szerint is a csecsemő védtelensége és tehetetlensége folytán fokozott gondoskodásra szorul ... A vádlott anya létére a legelemibb kötelességét sem teljesítette, gyermekét nem gondozta, nem ápolta megfelelően, s bár körülményei adottak voltak, a beteg gyermeket orvoshoz nem vitte, s emiatt kellett 7 hónapos gyermekének olyan betegségben meghalni, amely ma már gyógyítható." T. I. Beszámolótaggyűlésekről jelentjük Csorvási Lenin Tsz — Az MSZMP politikájának helyi megvalósítását szolgálja a csorvási Lenin Tsz 3-as számú pártalap- szervezete. Szilárd a pártegység, teljesítik célkitűzéseiket. Rendszeresen tartott taggyűléseiken aktuális témákat tárgyaltak, és a tagságot. mindenről reálisan tájékoztatták — így szólt a minősítés egy része, amelyet Püéki László, a termelőszövetkezet pártbizottságának titkára ismertetett a kedd esti beszámoló taggyűlésen. Beszélt a javítanivalókról is, például arról, hogy az önállóságot a munkamódszerek segítségével tovább kell fejleszteni. A párttaggá nevelés során több, a munkaterületen dolgozó fiatalt lehetne politikai munkássá formálni. A 3-as alapszervezet párttitkára, Herczeg József ágazatvezető ismertette a vezetőség kritikai hangvételű, a valóságot feltáró beszámolóját. A bel- és külpolitikai feladatok részletezésének középpontjában a XIII. kongresszusra való készülődés állt. A párttagokkal folytatott beszélgetések igazolták, hogy a kommunisták többsége érti és vállalja kötelezettségeit, reálisan értékeli az alapszervezet tevékenységét, eredményeit és hibáit. Beszámoltak a gazdaságban végzett munkáról s az ellentmondásokról, amelyek nehezítették az elmúlt négy esztendőt. Az eredmények mellett sem produkálták a korábbi évek sikereit. Az okok között szerepelnek az általános gazdaság negatív hatásai, az ingadozó piaci felvásárlási viszonyok, az aszályos időjárás. Nőtt a munka hatékonysága, de nem olyan mértékben, hogy a fékező erőket ellensúlyozhatta volna. A tsz-vezetés a megváltozott körülményekhez igyekezett alkalmazkodni, új módszereket, termelésszerkezet-változtatásokat ' bevezetni. A szervezési és a szakmai igényesség, a termelési fegyelem, a következetesség területén azonban van még javítanivaló. Foglalkozott a beszámoló a gazdasági eredményekkel, a tagság élet- és munkakörülményeivel. Az alapszervezet a pártcsoportok munkáját elemezve az önállóság fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta. Püski László ismertette a politikai élet mozgósítására ösztönző alapszervetzeti átszervezéseket, amelyek szerint a jelenlegi öt alapszervezet helyett négy fogja ösz- sze a termelőszövetkezet kommunistáit. Hozzászólásában Kocsis György elnök- helyettes az építési ágazat munkafegyelmével és a szaklétszám növelési gondjával foglalkozott. Dajka Sándor az állattenyésztés ötéves munkáját, gondjait elemezte. B. Zs. Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ A tótkomlósi fogyasztási szövetkezetben 64 kommunista dolgozik. A XII. kongresszus óta eltelt időszak munkájáról Hegedűs Istvánná, a pártalapszervezet titkára számolt be. A nemzetközi helyzet ismertetése után részletesen elemezte a szövetkezet gazdálkodását, a pártmunkát. Elmondotta többek között, hogy az egyéni elbeszélgetések alkalmával mindenki őszintén, kritikusan alkotott véleményt a hiányosságokról, a vezetés gyengeségeiről. A VI. ötéves terv árbevételét nem teljesítik ugyan, de a differenciált áruellátást sikerült megvalósítaniuk. Tavaly a felvásárlás veszteséges volt. Itt szerkezeti változásokra is sor került. Több gyógynövényt vásároltak fel, viszont a gyors piaci változásokhoz nem mindig tudnak rugalmasan alkalmazkodni. Most már nem a mindenáron való forgalom növelésére törekszenek, hanem a biztonságos termeltetés a cél. Az elmúlt négy évben beruházásokra is futotta. Űj cukrászüzemet adtak át, az idén szeptemberben megkezdték a Komló étterem felújítását, és korszerűsítik a Bástya Áruház fűtését. A pártéletről szólva hangsúlyozta: évpnte áttekintették az alapszervezet munkáját, figyelemmel kísérték a határozatok megvalósítását. A párttagok nagyobb műveltsége párosult a gazdasági építő munkában szerzett tapasztalatokkal. Így jól érvényesült a pártéletben a tervszerűség, a következetesség, a kollektív és az egyéni felelősség. A pártépitésben segítséget kaptak a KISZ- alapszervezettől. A 14 újonnan felvett párttag közül tizenegynek az ifjúsági szervezet volt az ajánlója. A fiatalok bebizonyították, hogy méltóak a párttagságra, a patronálok bizalmára, kivívták munkatársaik tiszteletét-. A továbbiakban kifejtette, hogy a pártcsoportvezetők nagy felelősséggel látják el feladatukat. A párttagok közül 37-nek van pártmegbízatása, amelyeknek becsülettel eleget is tesznek. Kendőzetlenül beszélt a fegyelmezet- lenkedőkről. Felhívta a figyelmet a kommunisták példamutató, önzetlen magatartására. Mindez nagyon fontos a kereskedelemben, hiszen a lakossággal naponta kapcsolatban vannak. Ezért kell az agitációs és a propagandamunkát fejleszteni. Évente a párttagok 87 százaléka vesz részt valamilyen politikai oktatásban. A vitában tizenöten mondták el véleményüket a beszámolóról, a feladatokról. Szóltak a nők társadalmi munkájáról, a szocialista brigádmozgalomban betöltött szerepükről, a fiatalok párttaggá neveléséről, a mostoha művelődési lehetőségekről. Több pártcsoportvezető arról” beszélt: jó gyakorlatnak tartják, hogy a pártvezetőségi ülésekre meghívják a pártcsoportvezetőket is. Természetesen terítékre került a bérezés, a kereskedők túlterhelése. Szabó Sándor, az MSZMP KB munkatársa aktuális külpolitikai kérdésekről beszélt, majd az új gazdasági szabályozók és formák jövő évi bevezetéséről, várható hatásáról tájékoztat-' ta a szövetkezet kommunistáit. S. S. ENCI-elökészítö A 2-es számú pártalap- szervezet vezetőségének beszámolója kritikus, a gondokat is kendőzetlenül feltáró hangnemével tűnt ki, pedig a Gyomaendrődi Cipőipari Szövetkezet fennállásának talán legeredményesebb évzárása előtt áll. Talán furcsán hangzik, hogy a gazdálkodás sikerei közepette hibákról, ellentmondásokról esik szó. Az ENCI-ben azonban a szövetkezet tagjai, úgy tűnik, ehhez, a mondhatni egészséges elégedetlenséghez szoktak hozzá. Már az elbeszélgetéseken és a beszámoló taggyűlésen is többen bírálták az anyaggazdálkodást, az anyagellátást. A napokban például a cipőalja összeszerelő üzem leállt, s lehet, két hét is eltelik, mire újra munkát kapnak az itt dolgozók, s azután jöhet a hajrá. Az észrevételekre az alapszervezet tagjaként Nyári Mihály, a szövetkezet elnöke adja meg a választ: „Sajnos, a külföldi cég késve szállította az anyagot, és ilyen többször is előfordul.” Az anyagellátás zavarai ellenére a fejlődés 1980 óta töretlen, minden évben újabb és újabb rekordokat állítanak fel. A négy évvel ezelőtti 30 millióról az idén már várhatóan 40 millió forint fölé emelkedik a szövetkezet nyeresége, s a hitelek nagy részét is visszafizették. Az eredményesség rangját növeli, hogy időközben á dolgozók száma kétszázzal csökkent, és sokat javult a minőség. Az I. osztályú termékek aránya az idén meghaladja a 95 százalékot. A termelés növelése érdekében — a keresletet nem tudják kielégíteni —, és gazdaságos- sági meggondolásokból szakcsoportokat szerveztek, kooperációs szerződéseket kötöttek. A gazdálkodás fejlődése mögött természetesen ott van a pártvezetőség, a párt- szervezetek politikai munkája. Az anyaghiány, a több napos leállások nem egyszer szültek már rossz hangulatot. Keresni kell tehát valamilyen megoldást, még akkor is, ha az ellátás nehézségei külső okokra vezethetők vissza. Magyarázatra vár az is, hogy mi húzódik a következő vélemény hátterében: „A vezetőség sok esetben nem megoldani, csak magyarázni igyekszik a felvetett problémát”. Hogy pontosan miről van szó, az már nem derült ki. A mondat a vezetőség beszámolójában olvasható, és az az elbeszélgetések során hangzott el először, ám akkor sem derült ki pontosan, mire is gondol a megállapítás megfogalmazója. A pártvezetőségnek mindenesetre jobban kell figyelnie az ilyen, és ehhez hasonló véleményekre, nehogy csorbát szenvedjen a szövetkezeti demokrácia. Meghallgatásra érdemes L izicai László javaslata: minden modell darabbérét függesszék ki a munkatermekben. Így sok felesleges vitának elejét lehetne venni. A pártszervezet azonban nemcsak a gazdasággal törődik, hanem más kérdésekkel is. Jenei István például azt fejtegette, hogyan lehetne előrelépni a KISZ munkájában, szervezettségében. S amiről megint csak több szó esett, és Róza Vendel párttitkár külön is beszélt róla, a pártfegyelem, a taggyűléseken való részvétel, az aktivitás. Ezek javításával még előbbre lehetne lépni, és talán a pártszervezet vezetőségének nyílt, hibákat is bátran feltáró beszámolója is jó példaként szolgálhat. K. J.
