Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

1984. december 11., kedd IgHilUMTci A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épületében megnyitották az egész­ségügyi intézmények újítóinak és feltalálóinak negyedik országos kiállítását. A bemutatón készült felvételünk előterében az ÉLÉPSZER egészségügyi alapágya látható, melyet több­éves fejlesztő munkával, orvosok és ápolónők tapasztalatainak figyelembe vételével készí­tettek el, hogy az eddig kizárólag tőkés importból igen nagy költséggel beszerezhető, egész­ségügyi ágy hazai anyagokból legyen előállítható Fotó: Hauer Lajos Fél évig csak takarítottunk... Mozaikok egy ifjúsági parlamentről Békéscsaba, Korzó étte­rem, péntek .délután. A Bé­kés megyei Vendéglátóipari Vállalat összevont ifjúsági parlamentje. Halk zsivaj, az asztalon pogácsa, üdítő ital. A hangszóró recseg, vé­gül tisztán halljuk a Him­nusz hangjait. Száznegyven fiatal mozdulatlanul áll. Az igazgató üdvözli a fiatalo­kat, a meghívottakat, beszél a párt ifjúságpolitikájáról, az eredményekről, a gondok­ról. Szóba kerül a vállalat gazdálkodása, a várható nyereség. Az elnök biztatja a fiatalokat, mondják el ja­vaslataikat. Papírzörgés, té­tova mocorgás. Megtörik a jég. Alacsony, sötét ruhás fiatalember lép a mikrofonhoz. Orosházán, a Béke étteremben dolgozik. Néhány percig csak általá­nosságban beszél. Kifejti többek között, hogy a fiata­lok idegenkednek a közéleti szerepléstől. Pedig szeretik a szakmájukat, még a bor­ravalójukat is feláldozzák (?) azért, hogy a vendég jól érezze magát. Díszes szal­vétákat és egyebeket vesz­nek a saját pénzükön, és örülnek, ha az emberek elé­gedetten távoznak az üzlet­ből. Az persze nem derül ki: miért van erre szükség, netán annyira rosszul megy a vállalatnak, hogy nem jut ízléses terítékre. Nincs idő sokáig töpren­geni. Jön a csinos fiatal- asszony a gyulai Park étte­remből és szállodából. így kezdi: — Nehezen fogadjuk el az újat. Az új üzemelteté­si formákra való áttérés nem zökkenőmentes. Ne­künk jó tapasztalataink van­nak a jövedelemérdekeltsé­gű rendszerről. A tavalyi gazdasági . eredményeink igazolják, hogy érdemes volt áttérni. A tanulás lendülete sem tört meg. Sokan járnak munka mellett szakács-, fel­szolgálói. üzletvezetői tan­folyamra. Gondok vannak viszont a tanulóképzéssel. Kevés időt töltenek a fia­talok a konyhában, az étte­remben, az üzletben. Az is­kola gyakorlati idő alatt tartja a sport- és kulturális rendezvényeit. A felszolgá­lóknak nincs szakmai ver­senyük, ahol tehetségüket bizonyíthatnák. Az étter­münk konyhája elavult, fel­újításra szorul... Részlet az írásos beszá­molóból : „Komoly -'ered­ményként kell elkönyvelni, hogy a hálózat felújításánál 3 és fél év alatt annyit tet­tünk, mint korábban két ötéves- tervben ...” Egy bekezdéssel alább ezeket olvashatjuk: — Aggasztó és lesújtó vi­szont fejlesztéseink lehető­sége ... Nyereségesek va­gyunk, és mégis alaphiányo­sak. Kérdezhetik, hogy ez miként lehetséges? Egysze­rű. Vállalatunkat a megyei tanács 1981-ben a rosszul előkészített döntésével sok évre lehetetlenné tette, ugyanis a 20 millió forintos fedezetigazolást semmisnek tekintette. Előzőleg kötele­zettséget vállalj 24,5 millió forint és kamatainak kifize­tésére, amely a szarvasi kemping megvalósításához kellett. A létesítményt fel­építették, az első részletet a tanács ki is fizette, a többit azonban visszavonta. Ez a pénz • most nagyon hiányzik. A Korzó étterem kivételével minden nagyobb beruházást le kellett mon­daniuk. Közöttük van a gyulai 900 adagos önkiszol­gáló étterem, a piactéri étel­bár és büfé, a Csaba-szálló rekonstrukciójának egy ré­sze, és veszélyben van a békéscsabai cukrászda meg­nyitása is. Igaz, „saját pén­züket” most kölcsön kapták a tanácstól, amelyet törlesz- tenek. Az eladósodás tehát stabilizálódott. Szarvasról ketten is fel­szólalnak. Az idegenforgal- milag fontos szerepet betöl­tő kempingben dolgoznak. Érdekes, hogy nem kesereg­nek az egyesek szerint fél­resikerült beruházás, a nem mindig kecsegtető forgalom miatt. Megpróbálják men­teni a menthetőt! Szabad idejükben társadalmi mun­kában építik, csinosítják a lovastelepet. Szeretnék ké­pezni magukat, de rettene­tesen nehezen megy. Az el­múlt években hárman je­lentkeztek szállodai szakra, viszont egyikőjüket sem vették fel. Újabban már vá­laszt sem kapnak. Ugyan­akkor Szarvason nincs le­hetőségük idegen nyelveket tanulni. A művelődési ház indított ugyan ilyen tanfo­lyamot, de kevesen jelent­keztek, a terv kútba esett. A beszámoló azonban azt írja: előreléptek a nyelvta­nulásban. összesen 22-en vettek részt a tanfolyamo­kon. A bökkenő az, hogy nem elég jelentkezni, sike­resen le is kell vizsgázni. Ez már egy kicsit nehezeb­ben megy! „Kérem, a tanulók na­gyon keveset tudnak...” A munkahelyi vezető éles kritikának szánta utolsó mondatát, amely sajnos ál­talánosságban igaz. De hallgassuk csak meg Attilát, a nagy tapasztalatokra szert tett szakácstanulót: — A csoportos foglalko­zást itt a Korzóban kezd­tük. Első nap ismerkedtünk egymással, majd jött a do­log nehezebbik vége. Fél évig csak takarítottunk! őszintén megmondom: meg­utáltuk a Korzót. Megyek a szakácshoz és kérdem, hogy mit főz? A válasz elutasító. Kiokít, hogy miért kontár- kodok bele az ő munkájá­ba. Mars takarítani! Töb­bet voltunk az öltözőben, a mellékhelyiségekben, mint a konyhában. Aztán némileg változott a kép. A tanulófe­lelős osztályozott is. Csak éppen keveset értettünk a szakácsművészethez. Volt olyan tanuló, aki megmosta a levestésztát, és hideg víz­ben tette fel főni. (Derültség, taps.) A hely­re legényke így folytatja: „Végül ez év májusában új vezetők kerültek az étte­rembe, akik többet foglal­koznak a tanulókkal. Most 18-an vagyunk, és Marika néni türelemmel, megértés­sel tanít, nevel benünket.” Meg kell hagyni: nem­csak okos fiú, jó diplomata is. A hangulat kitűnő. Elő­fordul persze tiszteletkor, mellébeszélés is. Sok min­denről szó esik még. A KISZ-ről, a szocialista bri­gádmozgalomról, a fiatalok vezetővé válásáról, a lakás- vásárlási és -építési lehető­ségekről, a szerződéses üz­letek sajátosságairól, a sza­bad idő hasznos eltöltésé­ről, a rendelkezésre álló if­júsági alap felhasználásáról. A vállalat igazgatója sorban válaszol a kérdésekre, az el­hangzott panaszokra, javas­latokra. Nincs nehéz dolga, ígér, reménykedik, hogy egyenesbe jönnek, erősödik a mozgalmi élet, jobb kap­csolat alakuj ki a tanulók és a mesterek között. Az igazi választ az élet adja meg. „Csak a céltudatos, mód­szeres munka vezethet ered­ményre” — olvasom a be­számolóban. Hogy ez ponto­san mit jelent? Az érdekel­tek bizonyára tudják. Négy év múlva (vagy még hama­rabb?) minden kiderül. Utolsó napirendi pont: kitüntetések, jutalmak át­adása. A felszólalók nagy része Kiváló Dolgozó okle­véllel, könyvvel a kezében siet a helyére. Az arcokon mosoly, bizakodás. Fiatalok. Seres Sándor Színvonalas az egészségügyi ellátás Orosházán és vonzáskörzetében A lakosság nagy részét érintő téma szerepelt Orosházán a HNF helyi bizottságának legutóbbi ülésén, amelyen dr. Tóth Géza főorvos, a tanács egészségügyi osztályának vezetője a város körzetközpontjának és vonzáskörzetének betegellátásá­ról és -gondozásáról tájékoztatta a testületet. A részletes beszámoló végén található számadatokról tudomást szerezve gondolkodhat csak el igazán az ember azon, miként tudták ellátni tavaly a különböző körzeti orvosi rendelőkben, a szakorvosi rendelőintézetben, valamint az orosházi kórház­ban megjelent 788 ezer pácienst, illetve beteget az egészség- ügyi dolgozók. Nos, tény ami tény:az el­múlt 5 évben, amint hallot­tuk, a személyi és a tárgyi feltételek vonatkozásában egyaránt jelentős javulás ta­pasztalható. A város, vala­mint a vonzáskörzetéhez tar­tozó nagyközségek és közsé­gek valamennyi felnőtt. or­vosi állását betöltötték. Két települést kivéve ugyanez a helyzet a fogorvosi státuso­kat illetően. Pusztaföldvár és Kardoskút esetében szüksé­gessé vált — a tanácsok kö­zötti megállapodás alapján — az Orosházi Egyesített Gyó­gyító-Megelőző Intézethez való integrálás, mivel az ot­tani üres fogorvosi állásokat hosszabb időre, több évi kí­sérletezés ellenére sem sike­rült betölteni. Nagyszénáson előirányoz­ták, Csanádapácán viszont már hozzá is fogtak egy-egy körzeti orvosi rendelő létesí­téséhez. A többi településen általában jó tárgyi feltéte­lek között folyik a gyógyító tevékenység. Orosházán az öt gyermek­körzeti orvosi státusból né­gyet betöltötték, ugyanis az üveggyári lakótelepen ez csak ideiglenes jelleggel si­került. A nagyközségekben (Csorvás, Gádoros stb.) rész­állású orvosok látják el a teendőket, míg a nagyszéná- siak már remélhetik, hogy az elkövetkezendő időben egy főfoglalkozású gyermek- orvosi munkahelyet létesíte­nek. A községekben ezentúl is a mozgó gyermekszakor­vosi szolgálat, valamint a körzeti orvosok részére tar­tandó szakmai konzultációk segítik a megfelelő betegel­látást. Az egészségügyi hálózat- fejlesztésben figyelemre mél­tó eredménynek számít az 1984. november elsején át­adott új 26 munkahelyes szakorvosi rendelőintézet, s a már meglevők mellé fel­zárkózhatott a reumatológiai és traumatológiai szakrende­lés, továbbá a központi EK© és a gyermekurológiai szol­gálat is. Ugyanakkor bővült a család- és nővédelmi ta­nácsadás, korszerű körülmé­nyek közé került a hallás- vizsgálat, s van sportorvosi rendelés. Modern felszerelé­sekkel dolgozhatnak a fog­orvosok. Rendszeres lett va­lamennyi városi tanácstag, továbbá nagyközségi, közsé­gi tanácselnök; vállalati, üzemi és szövetkezeti veze­tők tájékoztatása is. A városi főorvos ezután a jövőre vonatkozó elképzelé­sekkel ismertette meg a HNF helyi bizottságát. Töb­bek között elmondta, az Ady Endre utcában levő ideg-, tüdő- stb. gondozót a régi szakorvosi rendelőben helye­zik el, miután a szükséges munkálatok befejeződnek. Szintén kedvezőbb körülmé­nyek közé kerül a jelenlegi központi orvosi ügyelet a Hámán Kató utcai volt sze­mészeti és onkológiai rende­lők átalakításával. Úgyszintén a jövő tenni­valói közé tartozik az úgy­nevezett komplex szűrés ki- terjesztése, amely a tüdő­gondozói feladat mellett ma­gába foglalná a keringési rendszeri betegségek megelő­zésévéi, a vérnyomásmérés­sel, a laboratóriumi (esetleg EKG)-vizsgálatokkal és az onkológiai szűréssel kapcso­latos teendőket is. A szenve­délybetegségek megelőzése érdekében szeretnék hatéko­nyabbá tenni az egészségne­velő, felvilágosító munkát. Ezenkívül szükséges a kór­ház rekonstrukciójának foly­tatása, továbbá a baleseti se­bészeti, valamint az inten­zív betegellátás személyi és tárgyi feltételeinek javítása, s nem utolsósorban az anya­gi lehetőségek figyelembe­vételével a műszerpark ja­vítása. Törekedni kell arra is, hogy indokolatlanul senki se vegye igénybe a magasabb szintű orvosi ellátást, s hogy a kórházban és a szakrende­lőben ne kerüljön sor ugyan­azokra a vizsgálatokra. Az anya- és csecsemővédelemre, a közegészségügyi, járvány­ügyi szolgálatra vonatkozóan is több megszívlelendő ja­vaslatot tartalmazott a be­számoló. A HNF-bizottság tagjai ezután kérdéseket tettek fel, amelyekre dr. Tóth Géza osztályvezető és dr. Gazdag István igazgató-főorvos vá­laszolt. Egyebek között el­mondották, hogy 8 új orvosi rendelő van a városban, és a lakosság létszáma nem in­dokolja (például a nagyatádi telepen) újabbak létrehozá­sát. Gyermekortopédiai ren­delés bevezetését szakember- és műszerhiány, valamint anyagi nehézségek akadá­lyozták. A szemészeten ko­rábban azért volt hosszú sor­ban állás, mert akkor még nem vezették be az új kar- tonozási formát. Különösen az idős embereknek jelent problémát a rendelők köz- pontosítása. Igaz, így mesz- szebbre kell járniuk keze­lésre, viszont az új helyen egy időben többféle vizsgá­latot is el tudnak végezni az orvosok. A tanácskozás végén Czé- dula Imre, a HNF városi el­nöke a testület nevében kö­szönetét mondott azokért az erőfeszítésekért, 'amelyeket hosszú időn keresztül 'kifej­tettek a helyi szervek. Ne­vezetesen: csak így érhették el, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére is jó színvonalon van Orosháza egészségügyi ellátottsága. Bukovinszky István A háziasszonyok a meg­mondhatói, hogy mennyivel könnyebb elsózni az ételt, mint helyreigazítani az elkö­vetett hibát. A só könnyen és gyorsan feloldódik a víz­ben, de szétválasztani egy­mástól, elkülöníteni már sokkal nehezebb. Ez az egy­szerű tény az emberiség egyik nagy gondjára is ma­gyarázatot ad: milliók szom­jaznak világszerte, miközben a föld felületének kéthar­madát víz borítja, tengervíz, amelynek átlagosan 3,5 szá­zalék a sótartalma. Á tengervíz sótalanításá- nak legközönségesebb mód­ja az elpárologtatás (desztil- lálás), ami hőigényes, költ­séges eljárás, és rendszerint csak akkor alkalmazzák, ha valahol ún. hulladékhő áll rendelkezésre (például erő­művek szomszédságában). Ha a sós vizet a fagypontig le­hűtik, a sómentes víz jéggé áll össze, és különválasztha­tó a nagy sótartalmú sűrű létől. Ámde ez a kifagyasz- tásos vízsótalanító eljárás is hosszadalmas és költséges. Sótalanításra gyakran alkal­mazzák még a nyomásválto- zásos módszert is: előbb megnövelik, majd lecsökken- tik a vízre nehezedő légnyo­mást, aminek hatására a só kicsapódik az oldatból. Egy sor további eljárás még csak kísérleti stádiumban van, köztük egy csekély energia- igényű, amel^ az ozmózis je­lenségének megfordításával igyekszik célt érni. Az oz­mózis a növényvilágban is elterjedt folyamat: a növé­nyek ennek segítségével sza­bályozzák sejtjeik sótartal­mát, hol kevesebb, hol több vizet áramoltatva át féligát­eresztő sejtfalaikon. A ten­gervíz sótalanítása során vi­szont a só és a víz elválasz­tása a cél, amiért is itt for­dított ozmózisról beszélünk. Az eljárás legfontosabb kel­léke a félig áteresztő hártya (membrán), amely vissza­tartja sőt, ha átszivattyúzzák rajta a sós vizet, vagyis csak tiszta vizet enged át. Hogy voltaképpen mi is történik a membránban, miként folyik le az elválasztás, azt ma még nem tudjuk pontosan, de a természetes sejtfalat utánzó félig áteresztő hártyák min­denesetre rendelkezésre áll­nak. Legjobb hatásfokkal a műanyag hártyák, poliamid- ból, illetve poliimidből álló szűrők végzik a szétválasz­tást. Egy napi 550 tonna teljesítményű szovjet víztisztító cs sóta- lanító berendezés építése a Kaspi-tenger mentén Tengervízből ivóvíz

Next

/
Oldalképek
Tartalom