Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

1984. december IX., kedd o Bőséges kínálat az ünnepekre Lesz elegendő tőkehús, töl­telék- és szárazáru — leg­alábbis az előkészületek az élelmiszeripari üzemek ré­széről ezt tükrözik. Minden megkeresett vállalat, feldol­gozó-, húsüzem illetékes ve­zetője megfogalmazta több termék esetében, hogy az igényeknek megfelelően tud­nak eladni tőkehúst, tölte­lékárut, s lesz elegendő füs­tölt termék is. Az üzletháló­zatba megérkeztek az első szállítások — kezdődhet az év végi hajrá az evésben: „Halat, vadat, s mi jó falat, mi szem, szájnak ingere..'” Csípős, köményes kolbász A legnagyobb húsipari vállalat, a Gyulai Húskom­binát az 51. héten 28 tonna sertést és 15 tonna marha­húst szállít az üzletekbe, és ennek csaknem hétszeresét Budapestre. Mint ahogyan Kovács Éva, kereskedelmi főosztályvezető elmondotta, bőséges a kínálat virsliből, hot-dog kolbászból. Csemege debreceniből, sütni való kol­bászból 15—20 tonnányit tudnak a kereskedelemnek átadni Békés megyében. Űj termékek is megjelen­nek. Többek között a Caba- los névre hallgató tatárkol­bász. Csípős és köményes változata jut el a fogyasz­tókhoz. A vállalat export­piacain értékesített áru csak 1 éve szerepel a vállalat kí­nálati listáján, hazai ára azonban eddig nem volt, s nem forgalmazhatta a hús­kombinát. Még egy újdon­ságról, a farmerkolbász áru­sításáról kaptunk hírt, s ígé­retet arra, hogy lesz elegen­dő kolbászféle, sőt a kocso- nya'kedvelőknek a készítésé­hez alapanyag csomagban összeállítva. Újévi malac A békéscsabai ZÖLDÉRT juhbeles virsliből és kolbász­félékből, füstölt húsokból 15 —20 százalékkal nagyobb mennyiséget állított elő, ér­tékesített, mint az elmúlt esztendőben. Különlegesség­nek számíthat, hogy újévi ma­lacot is adnak el. Jelenleg folyik a felmérés, hogy a ke­reskedelem mennyit tud el­adni. A Szarvasi Állami Tan­gazdaság, a Mezőhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát hús­üzemei is alaposan 'kiveszik részüket térségük ellátásá­ból. Ilyenkor a virsli, a füs­tölt húsok, de a tőkehús fo­gyasztása is megnő. A me­zőhegyesi üzem az olcsóbb kolbászfélékből, - kocsonya­húsból nem is képes eleget termelni, lesz viszont bősé­gesen kenőmájas, rizses hur­ka, és virsliből, füstölt áruk­ból sem lesz hiány. A szarvasi üzem füstölt tarját, sonkát, kolozsvári, császár-, angol-, kenyérsza­lonnát, gyulai páros főzőkol­bászt nagy mennyiségben ér­tékesít. Kevés, mindössze 1,5 tonna bőrös virsli termelésé­re nyílik csak módjuk. A töl­telékáruk sorában nagyobb tétel gépsonka, rakott nyelv, csabai felvágott szerepel. Pulykájává A baromfihúspiacon élén­külő a kereskedelem, nő a lakosság fogyasztása. Már gyűlnek a megrendelések a két baromfifeldolgozó válla­lat kereskedelmi osztályán. Az orosháziak az évközi ter­mékskálából 'kínálnak fo­gyasztásra a lakosságnak. Mintegy 200 tonna az áru­készlet, amiből válogathat­nak a vevők. A békéscsabai vállalat a két ünnep között nem dolgozik. Ez nem jelent­heti azonban azt, hogy ter­mékeikből sem lesz a bol­tokban. A mélyhűtött áru­kon túl a hernádi Március 15. Tsz szállítja az előhűtött csirkét, pulykát egészben, valamint pulykaaprólékot és -combot a zalaegerszegi társ- vállalat -ad a Békés megyei fogyasztóknak. A gyári termelés leáll, de a kereskedelmi élet tovább folyik. Ügyeletet tartanak, hogy a hűtött termékekből a pótrendeléseket teljesíthes­sék. A teljességre való törek­vés nélkül igyekeztünk a kí­nálatról képet adni. Hama­rosan az üzletekben is tanúi lehetünk, sőt mi több, ízlelői a sokféle finomságnak. —Számadó— Kiskapuk nélkül Hatósági jogkört kap az EMI? Isten áldása esővíz for­májában a mennyezetről ér­kezett. Hideg zuhanyként zú­dult a lakók nyakába. A szó szoros értelmében. Ala­posan meglepődtek beköl­tözés után, amikor kiderült, hogy a több százezer forin­tért vásárolt lakásaik tető- szigetelése úgy készült el. hogy a vékony neoacidréteg alatt ácskapocs-, kavics- és söprűgyűjteményt felejtettek a munkások. Ilyen és ehhez hasonló hanyagságokra az sem lehet mentség, hogy netán szakemberhiánnyal küzd az építőipari vállalat. Bármekkora is a hiány hazánkban, jogosan várunk tisztességes munkát az épí­tőktől. Nem fogadható el az „eszi, nem eszi, nem kap mást" elv. Különösen ak­kor nem. ha még fizetünk is, olykor keservesen össze- kuporgatott forintokkal. Hí­rek szerint egyetlenegy építőipari vállalatot sem ért még anyagi hátrány azért, mert nem végezte el a dol­gát becsülettel. Jóllehet, elő­írások, szabályok adtak vol­na erre lehetőséget. Mégis a „boldog" lakástulajdonosok­nak kellett lenyelni a bé­kát. Persze, hogy háborog- tak a több százezer forint­tal megterhelt emberek. Hanem, a legújabb fejle­ményekből ítélve, végre megtalálták a helyes meg­oldást. Elindult egy sokat ígérő folyamat a miniszté­riumból. Amint Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter bejelen­tette. hatósági jogkörrel akarják felruházni a Minő­ségellenőrző Intézetét. Ami annyit jelentene. hogy az intézet a jó minőség meg­tartása érdekében leállítaná az építőanyag-gyártást, épít­kezést. tervezést. Sőt, forga- lombahozatali tilalmat is elrendelhetne, amennyiben a termék nem felei meg a követelményeknek. Ebből következik, hogy minden egyes gyártmányt születése pillanatában megvizsgálna az intézet, és a laboratóriu­mi eredmények alapján dön­tene: indítható-e a sorozat- gyártás? De számolni keli azzal is, hogy a kész termék vagy pedig az átadott épület nem felel meg u követelmények­nek, Mi történjék ekkor? Ha ténylegesen lépni kíván a szakma, csak egy megol­dás lehetséges: felelősségre kell vonni a hiba elkövető­jét. Mai gyakorlatunkra a „mosom kezeimet", az egy­másra mutogatás a jellemző. Következményei ismertek. Ennek utána tehát a hanyag munka végzőjének meg kell jelennie a nyilvánosság előtt, nem vonulhat homály­ba, akár a gazdasági cso­portosulás vezetőjéről, akár munkásáról van szó. Adott esetben az EMI kezdemé­nyezhet gazdasági bírságot, fegyelmi avagy büntető el­járást. De ki viselje a gyártás, az építés, a tervezés leállítása során a költségeket, a -ha­nyag munkavégzésből kelet­kezett kárt? Mi legyen a mérce az építőanyag, az épí­tőipar minősítése alkalmá­val? Rendelkezik-e a mérle­geléshez, a vizsgálatokhoz szükséges szellemi és tech­nikai teltételekkel az ÉMI? És egyáltalán, tévedhetet­len intézet lesz-e az ÉMI. avagy a minősítések ellen szót emelhetnek a gazdálko­dószervezetek ? Vegyük sorra a válaszo- .kat, ismerjedjünk meg az előzetes koncepcióval. Nos, a mércét továbbra is a mű­szaki leírások, a szabványok adják. A vizsgálatok díjté­telei kialakultak, a költsé­geket maguk a vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok, gazdasági csoportosulások fizetnék. Sőt, a hanyag mun­ka anyagi következményeit is. De természetesen bármi­kor kifogásolhatnák az ÉMI álláspontiát. Viták ese­tén az ÉVM döntene. Amennyiben az ÉMI pon­tatlanul minősített volna, vagy alaptalanul állított volna le építkezést, terve­zést, a felmerülő költsége­ket saját zsebéből kell fi­zetnie majd. Ez így tisztes­séges. Nyilvánvaló: lesz olyan gazdálkodó szervezet, ame­lyik fizetésképtelen. Erre is gondoltak a változást előké­szítők: tárgyalások folynak az Állami Biztosítóval, hogy bevezetne egy úgynevezett felelősségbiztosítást. Ennek az a lényege, hogy bárme­lyik cég megállapodási köt­hetne a biztosítóval, kezdeti időszakában kizárólag a jTiűszaki tervezésre, a ké­sőbbiekben esetleg a kivite­lezésre is, a biztosítási díj fejében az ÁB átvállalná a fizetést, ha az illető gazdál­kodó szervezetnek nincs anyagi fedezete. Elképzelé­sek szerint a biztosító kü­lön szakértői vélemény alapján kötne megállapodá­sokat a vállalatokkal, szö­vetkezetekkel, kisiparosok­kal, gazdasági csoportosulá­sokkal. Ezt az új konstruk­ciót valószínűleg már 1985- ben bevezeti az Állami Biz­tosító. Az Építésügyi Minőségel­lenőrző Intézet pillanatnyi­lag ' megközelítőleg ötszáz embert foglalkoztat. Negy­ven százalékuk mérnöki diplomává] rendelkezik. Je­lenlegi műszerparkja köze­pesnek mondható, általában hagyományos berendezések­kel végeznek méréseket, ezekkel a kívánj pontossá­got ej tudják érni. Amennyiben az előzőek­ben vázolt elképzeléseket el­fogadják, és döntés születik a kivitelezésre, igen nagy szerep hárul az ÉMI-re. Valószínűleg szükség volna további magasan kvalifikált dolgozókra, néhány újabb műszerre és berendezésre. Mert aligha vitatható, hogy az egész terv csak akkor lesz sikeres, ha kiskapuk nélkül valósul meg. Vagyis: ha az építőanyag- és az épí­tőipar teljes területére ki­terjesztik és következetesen bevezetik az új módszert. A változásra felkészült az ÉMI. Ahhoz, hogy cseleked­hessen, új jogszabályokra van szükség, avagy a megle­vők módosítására, és nem utolsósorban minisztertaná­csi határozatra, a hatósági jogkör megadására. Az elő­készítésben részt vevők úgy vélik, csodákat ettől az in­tézkedéstől sem szabad majd várni, de azt bizonyosra ve­szik. hogy a legkirívóbb hi­bák megszüntethetők általa. Végezetül: csak tervről írhattunk. ám bizonyosra vehető, a minőségi munka elérése érdekében elkerül­hetetlen a bevezetése. Horváth Teréz A November 7. ifjúsági szocialista brigád délelőtt dolgozó tagjai újításukat tanulmányozzák Felszabadulási munkayerseny Omit vállaltak, teljesítették Gyakori téma napjainkban az építkezők körében az épí­tőanyag-ellátás. A tégla- és cserépipar december elejére teljesítette országosan éves tervét. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat 4. számú gyárának dolgozói jó munkájukkal igyekeztek enyhíteni a gondokon. Né­hány hete még a gyár udva­rán alig fértek az ott tárolt, zsugorfóliába csomagolt tég- lakötegektől. Napjainkra már csaknem kiürült a te­lep. Az új csabai téglagyá­rat 1981 novemberében ad­ták át. Megvalósításában északi szomszédaink, cseh­szlovák szakemberek is részt vettek, akik az NSZK-beli licenc alapján készült gyár­tósort építették be. A gyá­riak csaknem ötven újításá­nak köszönhetően — a kez­deti gondokat megszüntetve — mára megfelelően termel a gép. Egymillióval több tégla Kint csípős hideg van, a fák ágaira zúzmara rakó- | dott. Kísérőnkkel. Punyi Má- ! tyás üzemvezetővel a mun- : kacsarnok felé igyekszünk. A I kerítésen kívül hatalmas ! agyagdomb magasodik. In- j nen szállítják az alapanyagot , a gyártósorra. Az üzemveze- j tő menet közben meg jegy-, zi: — Negyvenen dolgoznak I ebben a munkacsarnokban. ! A kilenctagú November 7. : ifjúsági brigád két éve. 1982- ! ben alakult. Átlagéletkoruk | nem éri el a harminc évet. j Munkájukért egy alkalom­mal már elnyerték a bronz i fokozatot. Régi „téglások”, a ; hagyományos gyárból kerül- I tek ide. Időközben megérkezünk. I A teremben kellemes meleg ; fogad. A kilenctagú brigád tagjai két műszakban dol- ; godnak. Most. délelőtt öten ! vannak bent.­— Mikar határozták el, ! hogy csatlakoznak a hazánk felszabadulásának 40. év­fordulójára indított munka- \ versenyhez? — A vállalat vezetése ter- : melési tanácskozásra hívott | bennünket — kezdi Gajdács György lakatos. — Ott dön- j töttük el. hogy terven felül - plusz egymillió téglát állí- I tunk elő. — A berendezés éves ka­pacitása negyvenmillió tégla — teszi hozzá Búzás Csaba, | aki szintén lakatos. — Mi : ezt akartuk megfejelni to­vábbi egymillióval. — Amit vállaltunk, be­csülettel teljesítettük — folytatja Bagyinka András. — December elején már 44 milliónál tartottunk. Ügy vélem, hogy az idén várha­tóan elérjük a 46 millió da­rabot december közepéig, akkor ugyanis leáll a gépsor. Egy jó kéthetes felújítás kö­vetkezik. Bizony rá is fér a javítás a berendezésre. Ja­nuár elején aztán teljes erő­vel indul az újabb szezon. További leiajánlás — Ügy tudom, hogy au­gusztusban, a párt XIII. kongresszusára újabb fel­ajánlást tettek. — Igen. további egyszáza­lékos termelésnövekedést vállaltunk — mondja a bri­gád jelenlevő egyetlen nő­tagja. Györfi Gyuláné, aki pultkezelő. Örömmel mond­hatjuk, most már ennek az elvárásnak is eleget tettünk. — Bizony, sokszor dolgoz­tunk a hétvégeken is — ve­szi át a szót Zsiga János. — Legalább húsz szombatot és vasárnapot töltöttünk bent. azért, hogy sikerüljön tel­jesíteni a felajánlást. — Mit szólt mindehhez a család? — Hát. nem tapsoltak örömükben, az biztos. de amikor meglátták a boríté­kot, megenyhült az arcuk — mondja Bagyinka András, s a brigád többi tagja is bólo­gat mindehhez. — Hogyan tudták elérni, hogy teljesüljön a tervük, hiszen a berendezéssel több gondjuk is volt? — Valóban voltak gondja­ink. A brigádunk tagjai azonban leleményes embe­rek. Az indulás óta, ha jól emlékszem. 49 újítást nyúj­tottunk be. Különösen az importkiváltó eljárásainkért kaptunk elismerést a válla­lattól — jegyzi meg Búzás Csaba. — Eddig csak a munkáról beszéltünk. Milyen közösségi rendezvényeken vesznek részt? — Rendszeresen indulunk a vállalat KISZ- és szakszer­vezeti vetélkedőin. Az utób­bi időben többek között köz­művelődési, KRESZ- és a szakszervezeti munkavédelmi versenyen szerepeltünk. Egy alkalommal a győzelmet is kivívtuk, jutalomutat nyer­tünk mindezért — válaszol­ja Györfiné. Tervek, elképzelések .— Milyen tervekkel, el­képzelésekkel vágnak 1985- nek? — Jövőre több kísérletbe kezdünk. Már az 1986-tól várhatóan életbe lépő, új hő­technikai szabvány szerinti téglagyártásra készülünk. Emellett igyekszünk telje­síteni a mennyiségi tervet is. Bizony, a minőségen van még mit javítani. Ezért ez adja a legfőbb feladatot a jö­vő évben. Ügy érzem, az energiafelhasználás csök­kentésében is van tartalé­kunk — mondja Gajdács György. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat 4. szá­mú téglagyára az ország legkorszerűbb üzemei közé tartozik. Az itt dolgozók helytállásukkal igyekeztek hozzájárulni az ország la­kásépítési programjának megvalósulásához. A No­vember 7. ifjúsági szocialista brigád tagjai vállalásukkal nagyban segítették a jó vál­lalati eredmény elérését. Va­lamennyien jól tudják azok­ban, hogy a következő évek­ben a megnövekedett köve­telményeknek kell megfelel­niük. Ismerve eddigi tevé­kenységüket, lendületüket, mindennek bizonyára meg­felelnek majd. Verasztó Lajos Zsugorfóliába csomagolják az előállított Uniform téglát Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom