Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

1984. december 88., péntek ■KNaliMM A szakszervezeti hetek után Ha kilyukad a gumicsizma Gondok a munkavédelmi ellátásban Lapunkban rendszeresen tu­dósítottunk az év őszén a Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsa ez évben is megszervezett szakszervezeti hetek rendezvénysorozatáról. Ennek összegzett tapasztala­tairól kérdezte szerkesztősé­günk Szeljak Györgyöt, az SZMT titkárát. — Milyen alapcélkitűzése volt a rendezvénysorozat­nak? — A megyében második alkalommal került megszer­vezésre a szakszervezeti he­tek rendezvénysorozata. Az volt fő törekvésünk, hogy programok segítsék a szak- szervezetek előtt álló soros feladatok megvalósítását. Egyik célnak jelöltük meg, hogy az MSZMP KB szak- szervezeti munka fejleszté­sére hozott állásfoglalását még alaposabban megvitas­suk a szákszervezeti tagság­gal. Szükséges is volt ez, mert a mozgalmi munka részkérdései, a végrehajtás­ban jelentkező gondok így felszínre kerültek. A másik fő célkitűzésünk volt a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésére hozott ál­lásfoglalás elvi, politikai ér­telmezése, megjelölve ebben a szakszervezetek feladatait. — Az alapszervezetek ho­gyan kapcsolódtak a ren­dezvénysorozathoz? — Az ágazati megyebi­zottságok és a szakszervezeti alapszervezetek szakszerve­zeti napokat, munkásgyűlé­seket, aktivistatalálkozókat tartottak, ahol az előzőekben említett két KB-állásfoglalás feldolgozása mellett igen szí­nes, sokrétű programot szer­veztek. Ezeken mintegy tíz­ezer szakszervezeti tag vett részt. Kiemelném a KPVDSZ, a HVDSZ, az ÉFÉDOSZ, a Vasutas és a Volán szak- szervezeti alapszervezeteinek egyhónapos programjait, az ÉDOSZ-megyebizottság ak­tivistatalálkozóit és a texti­les üzemek szakszervezeti napjait. A politikai progra­mok mellett több más jelle­gű rendezvényt, versenyt, sportprogramokat, vetélkedő­ket, író-olvasó találkozókat, kiállításokat és egyéb kultu­rális programokat tartottak. Több alapszervezet ebben az A megyei illetékhivatal no­vember végéig 321 adókö­zösségi adózót — kisiparost, kiskereskedőt — és 258 egyéb alkalmi adózót —ter­vezők, szabadfoglalkozásúak — vizsgált teljes körűen. Ezenkívül lefolytattak három levonásos adóvizsgálatot, 666 pénztárkönyv- és 42 leltár- ellenőrzést. A vizsgálatok meglehetősen eredményesek voltak! Azaz az adózók egy jelentős részének adómorál­ja továbbra sem pozitív irányban változott, illetve változik. * * * Az illetékhivatal szakembe­rei összesen 7 millió 670 ezer forint adóhiányt állapítottak meg. De ebben az összegben nem szerepel két folyamat­ban levő vizsgálat eredmé­nye, ami minden valószínű­ség szerint nagyobb — 3,5— 3,6 millió forintos! — adó­hiány kimutatását eredmé­nyezi majd. Decemberig ezek szerint a kimutatott adóhiány 11,5 millió forint körül alakult. Év végéig to­vábbi száz vizsgálatot tarta­nak ... Érdekes képet kapunk, ha összehasonlítjuk évtizedünk egyes éveinek kimutatott adóhiányait. Ez az összeg 1982—83. között 3—3,5 mil­lió, ’83-ban 8,9 millió volt, ’84-ben pedig 12 millió fo­rint fölött lesz. — Mivel magyarázható az adóhiányok ugrásszerű növe­kedése — kérdeztük Cserve- nák Pált, az illetékhivatal vezetőhelyettesét. — Az előző évek kedve­zőtlen tapasztalatai miatt egyre több vizsgálatot tar­időszakban indította az okta­tást. De más szakmák terü­letéről is lehet hasonló, jó példákat felsorolni. — Milyen szerepet kapott e rendezvénysorozatban a gaz­dálkodást segítő és az érdek- védelmi tevékenység? — Fontos feladatunk volt, hogy szóljunk a gazdaság- irányítás fejlesztése mellett szociálpolitikai, munkajogi, •újítási kérdésekről is. A résztvevők az előadásokon túl választ kaptak a szabá­lyozások alkalmazásáról, a mozgalom továbbfejlesztésé­nek feladatairól, várható változásokról, tendenciákról. A kétévenkénti rendszeres­séggel meghirdetett szocialis­ta brigádvezetők VII. oros­házi tájkonferenciájának kö­zel 300 résztvevője igazolta a tanácskozás létjogosultsá­gát. A művelődés és demok­rácia témakörben megtartott előadások jól segítették a de­mokrácia és művelődés szo­ros kölcsönhatásának megér­tését. Az elméleti előadások mellett a többoldalú tapasz­talatgyűjtést mozdították elő az üzemlátogatások és az azt követő eszmecserék. Ä szakszervezeteknek vi­szonylag új feladata a terü­letpolitikai munkában való aktívabb részvétel. Erről ta­nácskoztak együttesen a szak­maközi bizottságok titkárai és a helyi tanácsok vezetői. Tapasztalat, hogy igény van újabb településeken szakma­közi bizottságok megalakítá­sára. — A rendezvénysorozat egybeesett a megye felszaba­dulásának 40. évfordulójával. — Programjaink közül csak hármat emelnék ki erre válaszolva. Űj színfoltot je­lentett a szakszervezeti mun­kában „A szakszervezetek részvétele a szocialista újjá­építésben” című emlékülés és a hozzá kapcsolódó „A szakszervezeti mozgalom új­jászervezése Békés megyé­ben” című szakszervezeti történeti kiállítás, amelyet április végéig vándoroltatunk is. Ennek az időszaknak me­gyei vonatkozásai még több területen nem kerültek fel­tárásra. Ezért támogatni kí­vánjuk az ilyen jellegű tö­tottunk. Tavaly 870-et, idén, év végéig mintegy ezret. Másrészt bővült a hivatal feladatköre. 1984 januárjától mi vizsgáljuk a szerződéses üzletek és az átalányelszá­moló egységek adóügyeit is. (Tapasztalataink szerint ve­lük sincs minden rendben.) A tavalyi év már kiugró volt, úgy gondoltuk, hogy nem ismétlődik meg idén. De ’84-ben is több nagyobb adóhiányt megállapító vizs­gálatunk volt. Egymillió fo­rintot, vagy ennél több adó­hiányt 4 esetben állapítot­tunk meg! * * * Egyes adózók százezrekkel, milliókkal játszanak, ilyen nagyságrendű összegek után felejtenek el adót fizetni. Mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dol­ga! Egyszerűen nem tesznek eleget a könyvvezetési köte­lezettségüknek, nem tünte­tik fel a tényleges árbevé­teleiket, a számlaadási, -ve­zetési morálról pedig regé­nyeket lehetne írni... Az illetékhivatal az el­múlt két évben a műköve­seknél teljes körű vizsgála­tot tartott. Felkeresték a kö­zelmúltban elhunytak hozzá­tartozóit, és felkérték őket, hogy a mellékelt válaszborí­tékban írják meg, mennyit fizettek a sírkövesnek a sír­emlék elkészítéséért. A meg­kérdezettek mintegy 60 szá­zaléka tett eleget a felkérés­nek. (A 40 százaléka nem. Pedig ilyen esetben az ál­lampolgárokat adatszolgálta­tási kötelezettség terheli. Mindenesetre ezekben a szá­mokban kifejeződik az álta­rekvéseket egy szakszerve­zet-történeti kutatócsoport létrehozásával is. Ugyancsak az évforduló je­gyében szerveztük a mun- 'káskórusok hangversenyét. A munkáskórusoknak szép ha­gyományai vannak a megye szakszervezeti mozgalmában. — Milyennek ítéli meg a rendezvénysorozat fogadtatá­sát? — A megyei fogadtatást már érintettem. Azon túlme­nően, hogy kedvező fogadta­tásra talált a rendezvényso­rozat az MSZMP Békés me­gyei bizottsága és a SZOT osztályainak körében, prog­ramjainkban részt vett a Népszava szerkesztősége: va­lamennyi kiemelt rendez­vényről tudósított. A szer­kesztőség és a kiadó vezető munkatársai egyéb formá­ban is segítették programja­inkat, melyből kiemelkedő a Népszava fórum. A Békés megyei Népújság pedig vala­mennyi rendezvényről tudó­sított, s így szélesebb körben kapott nyilvánosságot a szak- szervezetekben folyó munka. Első alkalommal sikerült a tv Reflektor Magazin műso­rában tudósítani Békés me­gyei szakszervezeti hetek rendezvényeiről. — Terveznek-e a jövőben is hasonló programokat? — Az 1982. és az 1984. évi rendezvénysorozat tapaszta­latai igazolják, hogy kon­centráltan, a szakszervezeti munka ilyen jellegű szerve­zésére igény van. Értelmes, hasznosítható fórumokon szí­vesen vesznek részt a dolgo­zók. Viszont a központi prog­ramok kicsit szűkebb szer­vezése mellett — együttmű­ködve az ágazatokkal — na­gyobb erőt kell fordítani rendezvényeire. Erre jó le­hetőséget biztosítanak a mun­kahelyi szakszervezeti napok. Azt hiszem, hogy a kong­resszus után ebbe az irány­ba kell a szakszervezeti he­tekkel kapcsolatos rendezvé­nyeinket tartalmában és módszerében tovább fejlesz­teni. — Köszönjük a beszélge­tést. — egs — lános adómorál.) Az így nyert adatokat összesítették a műkövesek pénztárköny­veivel. Az esetek 90 száza­lékában nagy eltérések jöt­tek ki! A mesterek rendre elfelejtettek számlákat adni, a könyvben szereplő össze­geket nem tudták bizonylat­tal alátámasztani, sok mun­kát be sem írtak. A hivatal a lakosság adatait fogadta el az adó 'kiszámításához. * * * Végezetül dr. Vidó Ist­vánt, az illetékhivatal veze­tőjét arról kérdeztük, hogy 1985 januárjától az eddigie­ken kívül milyen feladatokat lát majd el az illetékhiva­tal. — Január elsejétől az úgy­nevezett szellemi foglalkozá­súak adóját a hivatal álla­pítja meg. Eddig ez a helyi tanács feladata volt. (Az adóbevallásokat január 15-ig kell elküldeni.) Ugyanez vo­natkozik azokra, akik egyéb jövedelemadó alá eső tevé­kenységet folytatnak. Példá­ul lakást, vagy garázst ad­nak bérbe. A másik változás az, hogy elkezdjük az ösz- szes, nem munkaviszonyból származó jövedelmek össze­vonását. Jelenleg ha valaki­nek nem munkaviszonyból származó tevékenysége után pénzt fizetnek, akkor ebből az összegből levonják az adót. De ha valaki több ilyen tevékenységet folytat, akkor nem progresszíven adózik. 1985-ben elkezdjük a nem munkaviszonyból származó jövedelem összevonását, ami utmi progresszíven 'kell adóz­ni. Remélem, a különböző ki­fizető szervek sem feledkez­nek meg arról, hogy a ’84- es jövedelmek után már így kell adózni, és időben szol­gáltatják az adatokat. Lovász Sándor Munkavédelem. E fogalom sok mindent kifejez. Talán az a legszembetűnőbb, hogy a biztonságos munka felté­teleiről, a balesetek megelő­zéséről mind több állami, minisztériumi, főhatósági jogszabály, utasítás lát nap­világot. Nem lehet ezen cso­dálkozni, hiszen a védőesz­közök, védő- és munkaruhák a termelőmunka elengedhe­tetlen kellékei. Ezekről ak­kor beszélünk, ha gond van velük. Az anyagbeszerzők, a raktárosok és a munkavéde­lemmel foglalkozók a meg­mondhatói, hogy milyen ke­serűséget okoz egy-egy hi­ánycikk, a rossz minőség és az elfuserált méret. * * * Az egyéni védőfelszerelé­sek, védő- és munkaruhák ellátását a munkavédelmi felügyelőségek rendszeresen ellenőrzik. Megyénkben leg­utóbb 1984 elején készült ilyen felmérés. A tapasztala­tokról Volentinyi Mártont, a megyei munkavédelmi fel­ügyelőség munkatársát kér­deztük. — Elöljáróban annyit: az egyéni védőeszközök gyártá­sáról, forgalmazásáról és fel- használásáról a 3/1979. sz. egészségügyi minisztériumi rendelet intézkedik. Ezek szerint ilyen eszközöket, fel­szereléseket gyártani és for­galomba hozni csak az Or­szágos Munkavédelmi Tudo­mányos Kutató Intézetének engedélyével lehet. Minden terméken rajta kell lennie a típusszámnak, a minőséget tanúsító jelnek. Ha ez hiány­zik, megtiltjuk az árusítást. A már említett ellenőrzés­kor derült ki, hogy a rédicsi Vetés Népe Termelőszövet­kezet által gyártott munka­övökön nem volt azonosító jel és típusszám. Ugyanilyen hibát követett el a Salgótar­jáni Üveggyár, amikor az azbeszt-bőr fatalpú védőci­pőt, illetve a hőszigetelő pa­pucsot enélkül hozta forga­lomba. A Romániából impor­tált gumicsizmákat a Mun­karuházati Kereskedelmi Vállalat nagyobb mennyiség megrendelésekor közvetlenül szállítja, ezért ezeken sem volt a megkülönböztető jel­zés. Ugyanakkor a minőség­gel sem lehetünk elégedet­tek. A munkavédelmi fel­ügyelő így vélekedik: — A vállalatoknál, szövet­kezeteknél tartott vizsgálat során több hiányosságot ta­pasztaltunk. A dolgozók és a szakemberek elmondották, hogy az esőkabátok és -kö­penyek könnyen átáznak. A köpenyeket a Munka- és Vé­dőruhaipari Szövetkezet ké­szíti, amelyek el vannak lát­va minőségi jellel. Több he­lyen elégedetlenek voltak a gumicsizmákkal. A Duna- földvári Gumiipari Szövetke­zet 9252 számú terméke gyor­san elkopik, kényelmetlen, nem csúszásgátló, könnyen kilyukad. Kifogásolták, hogy a budapesti székhelyű Ti- máripari Szövetkezetben gyártott bőr-, illetve bőr-vá­szon kesztyűk hamar elsza­kadnak a varrásnál. Ráadá­sul nem látták el típusszám­mal és azonosító jellel. Vagy itt van az úgynevezett TA- CSI-védőruha, amelyet a ha­lászok használnak. Ezeket a Hupó—Plasztik 1. számú he­gesztőüzeme gyártja. A ruha műanyagból készült, a víz­nek ellenáll, de az illeszté­seknél átereszti a vizet. Ezenkívül sérülékeny, a ja­vítása nehézkes. A biharug- rai halgazdaságban használ­nak még olasz gyártmányú gumioverállokat, amelyek drágák. Nincs felsőrészük, a rossz szabás miatt a halászt akadályozza a munkában. * * * De nézzük, hogyan tölti be feladatát a kereskedelem? Mint ismeretes, megyénkben is kijelölték azokat az áru­házakat, szaküzleteket, ahol védőfelszereléseket, védő- és munkaruhákat árusíthatnak. A munkavédelmi felügyelő­ség 9 üzletben tartott ellen­őrzést 1984 tavaszán. Megál­lapították: különböző bőr­árukat, védősisakokat és lég­zésvédőket lehetett kapni. A légzésvédőkhöz szükséges szűrőbetétek azonban nem voltak kaphatók mindenütt. Gond van a hideg ellen védő ruhák forgalmazásával is. A vattakabátok és -mellények védőruhák is, a kereskede­lem és ezáltal a vállalatok munkaruhaként árusítja, il­letve kezelik. Ezért nincse­nek ellátva minőségi jelzés­sel és típusszámmal. A hazai gyártmányú kétrészes mun­karuhák többsége a dolgozók szerint használhatatlan. Mo­sáskor összemegy, a varrás­nál szétszakad, nem tartja a színét. Valamivel kedvezőb­ben minősítették a kínai és a bolgár munkaruhákat. Ezek viszont műszálasak, ezért vé­dőruhaként nem szabad ki­adni. A vizsgálat óta több hónap telt el. Kíváncsiak voltunk a mostani körülményekre. A munkavédelmi felügyelő kí­séretében felkerestünk né­hány kijelölt üzletet. A be­nyomások vegyesek, nagy változásról nem tudunk be­számolni. Az orosházi Csil­lag Áruházban például az eladó nem tudta, hogy a csehszlovák gyártmányú eső­kabátot nem árulhatja védő­ruhaként. Ami még ennél is elszomorítóbb: fogalma sem volt arról, hogy mit jelent a kutatóintézeti embléma, egyáltalán van-e ennek je­lentősége. A munkavédelmi bakancsok is ott lógtak a többi lábbeli között. Felirat, tájékoztató tábla sehol. Az áruház igazgatója bevallotta: — Katalógus nincs az osz­tályokon, amelynek a segít­ségével azonosítani lehetne a minőséget, a típust. Nem tud­juk, hogy honnan lehet ilyet szerezni. Egyébként legin­kább lakossági védő- és munkaruhákkal foglalko­zunk, a közületek zöme a fő­városban vásárol. Természe­tesen néhány vállalattal, üzemmel tartjuk a kapcso­latot, ha igény van rá, meg­rendeljük az árut, de na­gyobb készletezésre nem vállalkozhatunk. — Mi' a véleménye az el­látásról? — Az idén csökkent a hi­ánycikkek száma. Több eső­kabátot, munkaruhát kap­tunk, gumicsizmák közül csak a fehér színűből nincs elegendő. Baj van viszont a gumi talpú bakancsokkal. Havonta mindössze 60 párat tudunk beszerezni, ez na­gyon kevés. * * * Az Univerzál 61. számú háztartási boltjában a rak­tár mélyén porosodnak a védőkesztyűk, a lábszárvé­dők. Semmi nem utal arra, hogy ebben az üzletben vé­dőeszközöket lehet vásárolni. A szomszédos mezőgazdasági szaküzletben a Hermes ÁFÉSZ-től kapott permetező védőöltönyön nem találtuk a kutatóintézet engedélyét, a felügyelő a terméket kivonta a forgalomból. Mezőkovács- házán, a Mozaik Áruházban tábla jelezte, hogy itt lehet kiválasztani az egyéni védő- felszereléseket. Az áruház helyettes vezetője mondta: — A kijelölés után felvet­tük a kapcsolatot a MŰ- ÁRT-tal, 60 céget megkeres­tünk és mintegy 20 cikket ajánlottunk, amíely az alap­ellátást szolgálja. Csupán két vállalat jelentkezett. Pedig 10 ezer forinton felüli vá­sárláskor díjmentesen haza­szállítjuk az árut. Azért megy a bolt. Megrendelése­ink 80 százalékát kielégítik. Sajnos, nincs elegendő szi­lánkmentes védőszemüveg, gumi- és műanyag kesztyű, olcsóbb fóliakötény. Szerző­dést kötöttünk a Pécsi Kesz­tyűgyárral, január 1-től az összes ilyen terméket for­galmazzuk. Gyulán, az ÁFÉSZ 11. szá­mú vas-műszaki boltjában a napicikkek megtalálhatók, de több kellene lánckesztyűből, lábszárvédőből. Érdekes, hogy az előbbi termékből Kovácsházán bőven akad, az utóbbit pedig az orosházi háztartási boltban nem tud­ják eladni. Ugyanakkor eb­ben az üzletben sem fordí­tottak túlságosan nagy gon­dot a propagandára. Ezért egyértelműnek látszik az a megállapítás, hogy a kiske­reskedelmi boltokban az el­adók nem rendelkeznek szakmai ismeretekkel, nincs szakirodalom, csak azokat a cikkeket rendelik meg, ame­lyeken minél hamarabb túl­adnak. Az információ hiánya mi­att ember legyen a talpán, aki kiismeri magát, hogy mit hol lehet kapni. A békéscsa­bai ÁFÉSZ 1980-ban meg­nyitott ugyan egy munkaru­házati szaküzletet, de itt vé­dőfelszereléseket nem áru­sítanak. A Munkaruházati Kereskedelmi Vállalattal kö­zösen üzemeltetett bolt 1984- ben 30 millió forint forgal­mat ért el. Az üzlet viszont elavult, kicsi, teljesítőképes­ségét aligha lehet fokozni. A közeljövőben nem számítha­tunk arra, hogy minden igényt kielégítő munkavé­delmi eszközöket árusító szaküzlet épül a megyében. Az anyagbeszerzők továbbra is járják az országot, gépko­csijaik falják a kilométere­ket, keresgélnek, kutatnak. Több-kevesebb sikerrel. Ezért az elkövetkezendő években arra lesz szükség, hogy felkészültebben, össze- hangoltabban dolgozzanak a gyártók, a forgalmazók és a felhasználók. Seres Sándor A békéscsabai munkaruházati boltban évente 30 millió forint a forgalom Milyen az adómorál?

Next

/
Oldalképek
Tartalom