Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-28 / 303. szám
IgHslUKTilt} 1984. december 28., péntek o Kollektív bölcsesség — új vezetői stílus Beszélgetés dr. Misi Sándorral, a MÉM szövetkezeti és üzem gazdasági főosztály vezetőiével A Ganz Villamossági Művekben készülnek a Paksi Atomerőmű egyenként négyszáz kilovoltos transzformátorai (MTl-fotó: Fehér József) Brigád Rosszerdőn Ahol kétféleképpen számítják az időt Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Az emberek többsége mégis, ezzel együtt is, sorolható valamilyen típusba. Egy ilyen típus azo- ké, akik így vagy úgy, de képesek egy közösséget évtizedes megszokásukból kimozdítani. Ha a közösségnek szerencséje van, akkor ennek a típusnak egy olyan képviselője kerül soraiba, t aki jó irányba viszi, új utakra az együttélőket, együtt dolgozókat. Ilyen embernek ismertem meg Gyaraki Gábort, a békési Egyetértés Tsz tehené- i szeti telepének vezetőjét Bé- ! kés-Rosszerdőn, és ilyen közösségként mutatkozott meg | előttem az itt dolgozó félszáz ember. Nem jól volt az úgy Békés-Rosszerdőre egy, a szerkesztőségünkbe érkezett levél kapcsán látogattam el. Nem érdektelen e levél néhány passzusát idézni: „ ... A békési Egyetértés Mgtsz Békés-Rosszerdő ál- ,, lattenyésztési telepének Rajk László Szocialista Brigádja 50 taggal 1984. január 1-gyel M alakult. A hazánk felszabadulásának évfordulójára és a XIII. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyhez csatlakozva tettük meg vállalásainkat... Telepünk ez évi termelési érték- terve: 22 millió 800 ezer forint. Kilencszázezer liter tej értékesítése, növendék és hízómarha-, valamint tenyész- üsző-nevelés, 250 ezer pecse- nyecsirke-előállítás a feladatunk. Telepünk az éves tervét december 2-re teljesíti, év végére a termelési tervet várhatóan hét százalékkal teljesítjük túl. A többségében magyar tarka tehénállományunknál az egy tehénre jutó éves termelés a tervezett 4500 liter helyett eléri vagy valamelyest meghalad- f ja az 5 ezér litert. Pecsenye- csirke-előállitásban az éves tervünk, öt rotációban, 300 ezer kilogramm. Eredmény- tervünk 107 százalékos teljesítése várható, valamint 3 forint 50 fillér ágazati nyereség húskilogrammonként. A két állatfaj együttes telepi szintű nyeresége éves szinten eléri a 3 millió forintot.” A levél aláírójával, Jónás Sándor brigádvezetővel is a helyszínen találkoztam. ség, az egyetértés közöttünk. Nem sokat törődtünk egymással, ment ki-ki a maga dolga után, talán még azt is el lehet mondani, hogy mindenki a maga munkájára esküdött, a tehenész nem ismerte el a takarmányost, a takarmányos a borjászt, a borjász a csirkészt. Amikor Gyaraki Gábor lett a telep vezetője, a beszélgetések során ő hozta ki valahogy, hogy nem jól van ez így, fordítani kéne valamiképp a dolgokon. Akkor alakult az ki, hogy alakítsunk brigádot, legyen ez az első egy próbaév, azután majd elválik a többi. A kereset sem minden A brigádvezető szavait meghallgatva G. Nagy Imre tehenész a következőket mondta: — Nézze, a kereset az nem rossz, igaz kemény munka, nehéz munka a mienk, de megtaláljuk a számításunkat, mert az osztott munkaidő lehetővé teszi az otthoni jószágtartást is. De én azt mondom, hogy a kereset az csak egy dolog. Az embereknek törődniük is kell egymással. Énnekem ezért tetszett ez a brigáddolog. Az előtt a munkafegyelemmel is több baj volt, mióta a brigád megvan, jobban szegyeij ük egymás előtt a lazítást is. G. Nagy Imre majdnem húsz éve tehenész, ez talán külön súlyt is ad szavainak, de nem kevésbé figyelemre méltó, amit Szekeres István jegyzett meg a kis melegedőben kialakult beszélgetés közben, miután p is több évtizede gondozza a közös jószágait, azelőtt a lovakat, most meg a teheneket. — Én mindig a nehezét választottam, szerintem a könnyű munka könnyű pénz. Aki akar valamit az életben, az megfogja a pénzt. De az is kell az embernek, ha beteg, ránézzenek a többiek. Néha meg le kell ülni a fehér asztalhoz is együtt. Meg az is jó, hogy most már a nyugdíjasok sincsenek elfelejtve. Én szívesen adom azt a havi harminc forintot, amit megbeszéltünk, a kis közös kiadásainkra. Ezt a dolgot abbahagyni nagy kár volna. Élénken helyesel Nagy János, Melegh László, meg Nagy Sándor is, akik csak néhány éve kerültek ide. Nagy Sándor még azt is elvárja, hogy addig se feledkezzenek meg majd róla a telepiek, míg jövő februártól a katonaidejét tölti. De nem mondanak mást a csirkegondozók sem, akik heten vannak összesen. Az idősebbeket özv. Gólya Lászlóné képviseli, a fiatalokat Komáromi Teri meg Nagy Mari, ők nemrégen mind a ketten a varrógépet hagyták ott Rosszerdőért, de saját bevallásuk szerint nem bánták meg. — Szeretünk itt dolgozni, jól keresünk, a munka változatos és azt is elhatároztuk, hogy szebbé tesszük a munkahelyünket, már el is kezdtük a parkosítást. Amióta a brigád van Koltai Zsolt, a termelőszövetkezet főállattenyésztője nem csinál titkot abból, hogy nem a parkosítás az egyetlen, amelyben az egy éve újonnan alakult és máris nagyon rokonszenves brigádra számítanak. — Szövetkezetünk épített két új, korszerű állattartó telepet, erre a régire is nagyon ráférnének a karbantartási munkálatok, bár a ’80-as nagy árvizet követően sikerült szépen rendbe tenni, de így még mindig nem az igazi. A brigád ebben is nagyon sokat segíthet majd a közösnek, amellett, hogy eredményeikkel igazán nincs mit szégyenkezniük a másik két telep előtt. A „helyszínelés” tehát visz- szaigazolta a brigádvezető levelét. A reggeli műszakból az embereket hazaszállító busz nyomában magam is hazaindulhatok a rosszerdei műúton, amely a városhoz köti ezt a vidéket. Rosszerdőn — ahol ma jóval kevesebben laknak, mint az árvíz előtt — az időszámítás még mindig a gátszakadásnál kezdődik a beszélgetésekben. Az Egyetértés Tsz itteni telepén viszont már átalakulóban van ez a szófordulat. Mostanában egyre többször mondják így: mielőtt a brigád megalakult, vagy: mióta a brigád megalakult... Valamit azért ez is jelez, ezért mondja azt a brigádvezető is, hogy amikor Gyaraki Gábor lett a vezető, eleinte nem mindig értettek egyet az „újításaival”, azóta sok mindenben közeledtek az álláspontjaik, a brigád kérdésében pedig egyértelműen neki volt igaza. Kőváry E. Péter Beszélgetésünk apropója az MSZMP Központi Bizottságának április 17-i állásfoglalásából fakad, ebből idézünk most egy gondolatot: „A szocialista társadalom építésének, a gazdaságpolitikai célok elérésének nélkülözhetetlen eszköze az eredményesen működő gazdaság- irányítási rendszer. Alapvető követelmény, hogy az irányítás összhangban legyen az ország gazdasági fejlettségével, és segítse az építő munka feladatainak ellátását.” Az ülés nyomán mindegyik népgazdasági ágazat hozzáfogott a maga területén a vállalatvezetés korszerűsítésének előkészítéséhez. Három új vezetési forma lép életbe — a meglevők mellett — 1985. január 1-től: a vállalati tanács irányításával működő, a választott vezetőséggel tevékenykedő és az államigazgatási irányítású vállalat. A MÉM és az ide tartozó vállalatok úgy tervezik, hogy az eredeti elképzelésekben szereplő 1986. decemberi időpont helyett 1985 első félévében áttérnek az új formára. Erről a folyamatról beszélgettünk dr. Misi Sándorral, a MÉM szövetkezet üzemgazdasági főosztályának vezetőjével. — Elsősorban azt kellene tisztázni, hogy miért számít döntő lépésnek a vállalatvezetés korszerűsítése? — Csak az egyik döntő lépésnek. Jelenleg kilenc területen folyik ugyanis a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése. Ezek közül nyilvánvalóan az új vállalati formák bevezetése egy látványos lépés. Tulajdonképpen az állami szervek és a vállalatok közötti munka- megosztás korszerűsítését, a hatáskörök decentralizálását jelenti. A vállalatokat alapító állami szerv, a MÉM és a megyei tanács egy-két jogot fenntart: vállalatalapítás,-megszüntetés és a vállalati törvényességi felügyeletet, a többi tulajdonosi jogot leadja a vállalati kollektíváknak. Ezek érvényesüléséhez szükséges, hogy olyan vállalati, önkormányzati tervezetek jöjjenek létre, amelyek ezt a jogot gyakorolni tudják. Az önkormányzati formákat a Központi Bizottság és a kormány ide vonatkozó határozatai alapján dolgozták ki. Amikor ezek bevezetésében kormányzati döntés született, a MÉM találkozott — augusztusban, szeptemberben — az érintett vállalati vezetőkkel. A MÉM területén az utóbbi négy-öt évben végrehajtott szervezetkorszerűsítési intézkedések — megszűnt hét tröszt, egy országos nagyvállalat, több kis- kollektívává alakult — könnyebb helyzetbe hozták a mezőgazdasági tárcát, mint más népgazdasági ágazatot. Ez az egyik tényezője annak, hogy 1985. első felében végbemehetnek ezek a változások. A másik kedvező tényező, hogy az agrártermelés struktúrája, mérete, ösz- szetétele, az ágazatban dolgozók létszáma és a vezetői befogadóképesség módöt ad a gyorsabb vezetésre. — ... hiszen van is a mezőgazdasági szövetkezetek Az idén a hazai és a külföldi piacon egyaránt megnövekedett az igény a pamut- és a gyapjúfonalak, valamint az ezekből > készült szövetek iránt. A textilgyárak ennek megfelelően főként e cikkekből bővítették termelésüket, amely összességében — folyó áron szárévén gyakorlata ebben a tárca vezetőinek, bepillantásuk erre az ide tartozó vállalatoknak. — Gyakorlata is van és tapasztalata, hiszen ha a szövetkezeteket és jogi társulásokat tekintjük, az ide tartozó üzemek 85 százaléka alakulása óta önkormányzati irányítás alatt dolgozik. A mezőgazdaság állami nagyüzemei pedig ismerték az előzetes besorolást, és erre vonatkozóan dolgozták ki az elképzeléseket. Így próbálunk segíteni abban, hogy a párt-, a szakszervezeti aktivisták és a vezetők, a kollektíva váltsanak szót a majdani változásokról, ismerjék , meg ezeket. Közös eszmecsere hozta azt, hogy már az előzetes megbeszélések idején módosítottunk a minisztérium által tett javaslaton. Figyelembe véve az ágazati szakszervezetek, a megyei pártbizottság véleményét, instrukcióit. Így állt össze az a véglegesnek még nem mondható lista, amelyet a decemberi MÉM Értesítőben hirdettünk meg. Az új vállalati vezetési formák bevezetését mindenképpen úgy kell lebonyolítanunk, hogy a figyelem mihamarabb a tavaszi munkákra, a májusi feldolgozási szezonra irányuljon. — Melyik forma a legnépszerűbb? — Államigazgatási irányítás alatt a MÉM-hez tartozó vállalatok 10 százaléka marad, a vállalati tanács által irányított üzemek alkotják a döntő hányadot, a vállalatoknak mintegy 60 százalékát érinti ez a forma. Ezt az indokolja, hogy az üzemek egy része területileg szétszórt, több műszakos munkarendben dolgozik, nehéz lenne közgyűlés egybehívása, akadozna a választott vezetőség munkája. És mindössze 30—35 százalék az üzemeknek a választott vezetőségű vállalati formát fogadta el javaslatunk alapján. — Lezárult az előkészítés egy jelentős szakasza, elkészült az előzetes besorolás. Meddig van még a módosításra lehetőség, hiszen arról beszéltünk, hogy alig fél év alatt létrejönnek a vállalati tanácsok, a választott vezetőségek? — A jogszabályok szerint április 30-ig módosíthat a besoroláson a vállalati kollektíva a megalakult előkészítő bizottságokkal közösen, de az átállás megkezdésének ma sincs különösebb mítva — 9,3 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest. A textilipari vállalatok az igények növekedésére gyorsan reagálva jelentősen, csaknem 30 százalékkal növelték konvertibilis elszámolású exportjukat. A korábbinál lényegesen több gyapjú- szövetet, női ruha készítésére alkalmas kelmét szállítotakadálya. Nem kevés azoknak a vállalatoknak a száma ugyanis, melyek egyetértenek a minisztériumi javaslattal. A minisztérium a besorolási értesítéssel egyidőben kiadja a létesítési határozatot, ezzel együtt felkér egy háromtagú bizottságot az igazgató vezetésével, hogy kezdje meg a konkrét szervezeti előkészítést. Feladatuk, hogy munkálják ki az új szervezeti és működési szabályzatnak azt a részét, ami a testület megalakulásához, megalakulásáig szükséges. A vállalati tanácsnak (például) ki kell dolgoznia, mennyi legyen a vállalati tanács létszáma, mely szervezeti egységei legyenek azok, ahonnan tagot, melyek azok, ahonnan küldöttet választanak a tanácsba, s meg kell határozni azt is, milyen időközönként ülésezzen a kialakítandó testület. Ezt szervesen összekapcsoljuk a mechanizmustanfolyammal, amelyet december közepén tartottunk meg, s ahol minden gazdasági vezetővel megbeszéltük a teendőket. Az új forma szerint szakosítva összehívjuk egyébként a vállalatvezetőket követően a szakszervezet által létrehozott előkészítő bizottságokat is, s így nyújtunk módszertani alaki, formai segítséget az előkészítéshez, a lebonyolításhoz. Ezt követően kezdődik csak meg a vállalati szakszervezetek irányításával az egyes munkahelyeken az új szervezeti forma kialakítása. — A lebonyolítás során nem kell félni a formalitástól? — A minisztérium a dolgozó kollektívákra ruházza a döntés jogát, meg az ezzel együttjáró felelősséget, kockázatot is. Ezt kell világosan érteni, mert létrejön a munkamegosztás változása a minisztérium és a vállalatok között, ugyanakkor a másik területen az eddigi egyszemélyi igazgató és a dolgozó kollektíva között. Vállalati döntés hatáskörbe kerül a keresetszabályozás-, tói a közös osztatlan érdekeltségi alap elosztásáig soksok döntés, így hát a dolgozóknak bizonyára nem közömbös, hogy milyen határozatok születnek, s az sem, hogy esetleg egy-egy döntés nyilvánvalóan nem egy évre szól. — A Békés megyei vállalatokra, gazdaságokra milyen „sors” vár? — A Békés megyeiek szervezetten készülnek új formák bevezetésére, összesen tizenkét vállalatot érintenek a változások, a tizenkét üzemből kilenc a vállalati tanács és három a választott, vezetőség álta] irányított formában működne. — Bizonyára foglalkozik majd az Önök lapja is a vállalatirányítás korszerűsítésével. — Igen, és jó is lenne egy idő múlva visszatérni a tapasztalatok értékelésére. — A MÉM mindenkor készen áll — fejezte be Misi Sándor. — Köszönjük. Számadó Julianna ta'k, elsősorban a fejlett tőkés országokba. A szocialista országoknak eladott termékek mennyisége is nőtt. Ahhoz, hogy a textilipari termékek továbbra is 'kelendőek, versenyképesek legyenek, a szakemberek szerint az szükséges, hogy a piaci rugalmasság megtartása mellett a legkeresettebb áruféleségekből az eddigieknél is több 'készüljön. — Többen régóta dolgozunk már itt. Korábban nem volt meg valahogy az egyTöbb magyar textília külföldre
