Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-02 / 258. szám

1984, november 2., péntek Egészségügyi hét Szeghalmon Gondolatok a gyermekek egészségneveléséről — Két esztendeje is múlt, hogy új környezetbe került nálunk a cigánylakosság többsége — mondja Giricz Lajos, a szeghalmi városi vö­röskeresztes vezetőség titká­ra. — Üj házakban laknak, ehhez kellene a szokásaikat is igazítani. A Vöröskereszt feladatának tekinti, hogy a beilleszkedésüket segítse. Ezért született meg az egész­ségügyi hét gondolata,^ s ezt valóra is váltottuk, össze­fogtunk a városi cigányügyi koordinációs bizottsággal, s október 19-től 26-ig szervez­tük az egészségügyi napok programjait. Óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenkire gondoltunk; egészségügyi, egészségnevelési témájú or­vosi előadások, vetélkedők zajlottak ezen a héten isko­lákban. üzemekben, óvodák­ban. Már a megnyitó elő­adásra több mint 70-en el­jöttek a meghívottak közül. Nagy az izgalom a Kinizsi úti óvodában. A tágas, vilá­gos csoportszobában egy­mással szemben ülnek a csa­patok, az újtelepi és a ven­déglátó óvoda nagycsoporto­sai. Tarsoly Balázsné és Hor­váth Lászlóné vezető óvó­nők aprólékosan kidolgozott forgatókönyv alapján, a gye­rekeket és egymást segítve irányítják a játékos egész­ségügyi vetélkedőt. A gyere­kek láthatóan élvezik az ese­ményeket, a tej ivó versenyt, a terítési vetélkedőt, a fog­mosással kapcsolatos kérdé­seket és a többit. Okosan vá­laszolnak, ügyesen tényked­nek, ki gyorsan, ki lassab­ban, vérmérséklete szerint, de a tudnivalók ismeretében. — Nem készültünk mi kü­lön erre a vetélkedőre a gye­rekekkel, ők csak reggel hal­lottak róla először — mond­ja későbbi beszélgetésünkkor Anikó óvó néni, Tarsolyné. — Csupán a gyerekek hét­köznapi természetes, egész­ségügyi ismereteit, az óvodás korban elvárhatókat tettük próbára. Nap mint nap tud­niuk kell, hogyan mossanak fogat, mikor mossanak ke­zet, hogyan étkezzenek. A választás azért esett a ve­télkedőben erre a két óvo­dára, mert Szeghalmon ide jár a legtöbb cigánygyerek. Az óvodai vetélkedő dön­tetlen lett, és ez így jó. Az élmény, a játék, az ismere­tek felelevenítése, a megér­demelt jutalom feletti öröm volt az igazán fontos. Be­szélgettünk az óvónőkkel, s városi felügyelőjükkel az óvoda és az egészségügy, az egészségnevelés fontosságá­ról, kapcsolatáról. Nem ép­pen szívderítő következteté­sekre jutottunk, amelyek sajnos Szeghalmon kívül is érvényesek bármely népré­tegről is van szó. Az óvo­dákban szép, tiszta környe­zetben élik napjaikat a gye­rekek. A tisztasági, étkezési szokásokat, a terítés, az öl­tözködés gondosságának igé­nyét hazaviszik, ezzel olykor még hatnak az otthoni vi­szonyokra is. De később ab­ban az iskolában, ahol nincs kézmosó csap, vagy tiszta vi­zű lavór az evés előtti mo­sakodáshoz, - sötét, olajos padlójú terem, a zsúfolt nap­köziben nem éppen porcelán tányérból, kés nélkül esznek, hogyan őrzik, őrizhetik meg az egészségügyi jó szokáso­kat? Hová lesznek 4—8 év után az óvodában tanultak? Jó, mondhatnánk az objek­tív körülmények meghatá­rozzák a lehetőségeket, de ez így sem mindig és minden­hol lehet igaz. Láttunk már igényes tanító nénit, aki öreg, kopott, olajos padlójú osztályteremben is példás rendet tartott, tartatott diák­jaival, ügyeltek a tisztaság­ra, a higiéniára. Ez persze a felvetődő gondolatoknak csak egyik sora. A másik az, hogy milyen sok kihasználatlan lehetőség rejlik az óvoda és az egészségügyiek kapcsola­tában. Jó hasznát vették a szeghalmiak is a KÖJÁL egészségnevelési osztálya filmjeinek, az iskolai védő­nő tanácsainak. Jobban szá­mítanának viszont az orvo­sok, a fogorvosok segítségé­re. Milyen jó lenne, ha leg­alább kétszer egy évben gyermekorvos láthatná eze­ket az óvodásokat is, az óvo­dafogászat lehetőségeiről nem is beszélve. Persze, gondol­hatnák mások, ez talán még­iscsak túlzás, amikor kisebb helységekben iskolaorvos, is­kolafogászat sincsen. Ügy hiszem, a kiindulás, az ösz- szehasonlítási alap a jobb, a fejlettebb, a városihoz köze­lebbi kell hogy legyen ... Elkanyarodtunk kissé a ci­gánylakosságnak szervezett egészségügyi napoktól. Nem lehet azonban az emberek egészségügyi kulturáltságát az alapoktól, a gyermekkor­tól, az egésztől, s egymástól elvonatkoztatva értékelni. A szeghalmiak jó törekvése, a sikeres egészségügyi hét csak csepp lehet a tengerben. Az is igaz, hogy egészségneve­lésünk ilyen cseppekből áll. Ebben a rohanó, időhiánysos oktatási, nevelési program­ban, zsúfolt óvodákban, is­kolákban sem szabad meg­feledkeznünk az igényesség­ről. Csak így és csak akkor teremtenek maguknak em­berszabású, higiénikus kör­nyezetet gyermekeink, a jö­vő emberei. Bedé Zsóka Megszépült a napközi Ez év februárja óta működik Gyomaendrődön a III. öregek napközi otthona, ahol negyve­nen töltik napjaikat. Az öreg­szőlői megüresedett Szent Imre iskolában kapott helyet az in­tézmény. A nagyközségi tanács költségvetési keretéből a kor­szerű felszerelésekre, berendezé­sekre futotta, az épület megko­pott külsejének rendbehozatalá­ra azonban nem. A gyomaend- rődi 611. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet diákjai vállal­ták, hogy „új ruhába” öltözte­tik az öregek napközijét. Három héttel ezelőtt megkezdődtek a munkák, s október 28-ra bepu­colták az épületet. Az elvégzett társadalmi munka értéke meg­haladja a 60 ezer forintot, s ami a vállalás lényegét érinti: a szakmunkásképző iskola véd­nökséget vállal az öregek nap­közi otthonának rendbentartá- tásáért. Munkában a fiatalok Kép, szöveg: Sztanyik Károly Lakásgondok Békéscsabán Alig 20—25 résztvevő jelent meg azon a fórumon, amelyet a Hazafias Népfront vá­rosi gazdaságpolitikai munkabizottsága szervezett nemrég a megyeszékhelyen. így aztán a csekély létszám miatt a korábbi elgondolással szemben a vasutas művelő­dési ház nagyterme helyett az emeleten levő kisebb helyiségben került sor a la­kásépítés és lakáshoz jutás kérdését, vala­mint a fiatalok lakáshelyzetét ismertető­elemző összejövetelre. Ennek láttán némi malíciával úgy is fogalmazhatnánk: bizo­nyára sokkal több embert érdekelt volna az esemény, ha — mondjuk valami csoda folytán — azon nyomban olcsó telkeket, il­letve lakásokat kezdtek volna osztogatni. Bármennyire sajnálatos, de nem ez történt, hanem az, hogy a megyei ifjúsági titkár, a városi tanács és a KISZ-bizottság, továb­bá az OTP és a MÉSZÖV képviselői beve­zetésül röviden tájékoztattak a jelenlegi lakáshelyzetről, majd utaltak a jövőben várható fejleményekre. Végül válaszoltak a feltett kérdésekre. „Programos” családok Ez alapján megtudtuk, hogy a két éve meghatáro­zott központi irányelvek ér­telmében a fiatal házaspárok, valamint a két_ vagy több gyermekes családok lakáshoz juttatása céljából 3 évre szó­ló programot dolgoztak ki. A lakáskérelmek 1983. évi meg­újítása után kiderült, hogy a lakás nélküli igénylők szá­ma meghaladja a kétezret Békéscsabán. Az előbb em­lített tervezet 815 családot érint, és ezek közül mintegy 130 tanácsi bérlakásra váró egyén igényét ki tudják elé­gíteni. Viszont a 690—700 OTP-társasházi lakásigénylő 80 százalékának kérelmét le­het csak teljesíteni. Ez még nem jelenti azt, hogy vala­mennyien meg is tudják venni az ilyen lakást. Köz­ponti támogatásból Békés­csaba 10 millió forintot kap, s ebből az összegből 4,5 mil­liót az idén, 5,5 milliót pe­dig jövőre fognak felhasz­nálni, de csak azután, ha az illetékes szervek majd eldöntik, milyen formában támogassák ezzel az úgyne­vezett „programos” családo­kat. Nem váltott ki örömet a hallgatóság körében az az információ, amely az állami lakások építésének szünetel­tetésével volt összefüggés­ben. Viszont 1986-ban a Pen- za-lakótelepen, esetleg a Jó­kai utcában, illetve a Mun­kácsy utca és" a Tanácsköz­társaság útja sarkán hozzá­kezdenek az ilyen otthonok létesítéséhez. Elhangzott az is, hogy a Szőlő utcai házhe­lyek közül már csak néhá­nyat nem vettek meg. A kis- társasházi építés céljára szol­gáló 240 telek közül száznak az értékesítését az OTP el­kezdte. A környező községe­ket tekintve Gerlán még vannak, Mezőmegyeren vi­szont már elkeltek a telkek. Jó hírnek ígérkezett az a bejelentés is, amely szerint a fényesi tanyasoron a belte­rületté nyilvánítás után föld­csere lesz, és csaknem 80, kb. 60 négyzetméter alapterületű családi ház építésére nyílik lehetőségük az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező személyeknek. Előnyös a szövetkezeti forma Míg 1981 82-ben például egy munkásfiatal átlagosan 50—60 ezer forint „beugró­val” jutott lakáshoz, 1983- ban az induló összeg a ko­rábbinak csaknem háromszo­rosára emelkedett. Az OTP a fiatalok lakáshelyzetét ezért is igyekszik kiemelten kezelni, s arra törekszik, hogy a hitelmaximumot megadja nekik. Esetleg mó­dot talál arra is, hogy a köl­csön törlesztését egy időre felfüggeszti. Békéscsabán az évente létesített 200—400 la­kás kétharmadát a 30 éven aluli fiatalok kapják. Gar­zon nincs, mivel igen maga­sak a fajlagos kiadások. Szó­ba jöhet viszont az egyszo­bás lakások építése a Mun­kácsy utca és a Tanácsköz­társaság útja sarkán, s 1985 közepétől pedig a 38 négy­zetméter alapterületű ottho­nok létesítése a Millennium utcánál. A lakásépítő szövetkezetek­nek — amint hallottuk —el­sősorban az a célja, hogy a közösségi összefogásból szár­mazó előnyöket kihasználva, minél olcsóbban épüljenek fel a lakások. Ez oly formá­ban valósul meg, hogy a szövetkezet tagjai saját ma­guk végzik el teljesen vagy részlegesen a munkát. Ezen­kívül igénybe vehetik a munkáltató támogatását, s mivel sor-, lánc-, illetve át­riumházakról van szó, a köz­művek építési költségei is jóval alacsonyabbak, mint a családi házaké. Nagy előny az is, hogy kevesebb, kivite­lezéssel kapcsolatos hiba for­dul elő ezekben a lakások­ban. Békéscsabán különben 500 ilyen otthon készül el, amelyek közül 140-nek az építése már megkezdődött. Például a Hargita soron 70 KISZ-lakás kap helyet, ám az igénylők száma a jelent­kezéskor meghaladta a 200- at. B sor végén E tájékoztatók után az írásban és szóban feltett kérdések ismertetése és a vá­laszadás következett. Volt, aki a már elkészült lakások rossz minőségét kifogásolta. Egy másik érdeklődő az egyedül élő fiatal diplomá­sok kilátástalannak tűnő la­káshelyzetére panaszkodott. Az első témára vonatkozóan elhangzott, valóban célszerű lenne, ha a csúnya, ízléste­len tapéták, csempék, söté­títő függönyök felragasztása, illetve felszerelése előtt bő választék állna a leendő tu­lajdonosok rendelkezésére. Az utóbbi kérdező viszont azt a választ kapta: valóban, a lakásigénylők között az egyedülállók vannak a sor végén. A további reagálások is rávilágítottak a fiatalokat leginkább foglalkoztató prob­lémákra. Eszerint: közép­blokkos lakások azért nem épülnek, mert nincs, aki gyártsa. (Kohósalakot fognak felhasználni erre az építke­zési formára.) A két éve épült panelos házak hőszige­telése már sokkal jobb, mint a korábbiaké. A Kenderföl­deket nem célszerű építésre felparcellázni, mivel ez me­zőgazdasági terület, s külön­ben is, ez az eljárás igen bonyolult lenne és sok pénz­be kerülne. Üres lakások nincsenek Békéscsabán, Gyomán vi­szont mintegy 50 még nem talált vevőre. Ahhoz, hogy valaki beépítsen egy tetőte­ret, 150—180 ezer forintra van szüksége. Ez is indokol­ja, hogy emelni kellene az erre adható hitelek összegét. Valamennyi kérdésre adott választ nem ismertethetünk, de úgy gondoljuk, ez is bő­ven elegendő ahhoz, hogy bi­zonyosak legyünk afelől: a megyeszékhely lakáshelyzete jelenleg olyan, amilyen. Nem lehet egyértelműen azt állí­tani, hogy a központi, me­gyei és városi szervek nem keresik folyton-folyvást an­nak lehetőségét, miként le­hetne enyhíteni a gondokon, s mihamarabb megfelelő otthonokhoz juttatni a rá­szorulókat. Egy dolog biztos: a lakásárak a növekvő kivi­telezési költségek miatt je­lentős mértékben emelked­tek, de sajnos nem tart ez­zel lépést a fizetőképes ke­reslet. Ahhoz, hogy valaki akár egy kétszobás lakáshoz jusson, a korábbinál is jóval nagyobb erőfeszítésre lesz szüksége az elkövetkezendő években. Bukovinszky István Munkásőr orvosok értekezlete Mezőhegyesen Október 30-án. kedden dél­előtt a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát tanács­termében a munkásőrség egészségügyi feladatairól, és azok végrehajtásáról tartot­tak értekezletet. A tanács­kozáson részt vett dr. Hra- bovszki Mihály ezredes, a munkásőrség országos pa­rancsnokságának egészség- ügyi osztályvezetője, dr. Hor­váth Éva, a Békés megyei Tanács egészségügyi osztály- vezetője, Pataki József, az MSZMP Békés megyei bi­zottságának munkatársa, va­lamint a társ fegyveres tes­tületek és a Békés megyei egészségügyi intézmények vezetői, a munkásőr egység- parancsnokok és vezető or­vosok. Először Pusztai Kálmán őrnagy, megyei parancsnok­helyettes köszöntötte a meg­jelenteket, majd a munkás­őrség tevékenységét értékelő politikai bizottsági határoza­tokról, az azokban megfo­galmazott feladatokról adott ismertetőt Tóth Pál ezrede.s, megyei parancsnok. Ezt kö­vetően dr. Guti Pál, a mező­kovácsházi egység vezető or­vosa adott tájékoztatót a végzett munkáról és dr. Sonkoly Kálmán, a megyei parancsnokság egészségügyi alosztályvezetője értékelte az 1984. évi munkát, és szólt az 1985. év feladatairól. A tájékoztatót hozzászólá­sok követték. Felszólalt dr. Hrabovszki Mihály, aki ér­tékelte a Békés megyei munkásőrség egészségügyi tevékenységét. Délután a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát életével és mun­kájával ismerkedtek a részt­vevők. Volt önkéntesek találkozója Gyulaváriban A volt önkéntesek egy csoportja, akik együtt teljesítettek szolgálatot a felszabadulást kő vetően, a vasszentmihályi határőrsön Régi időkre visszanyúló már az a hagyomány, hogy Gyulaváriban öt—tíz éven­ként baráti találkozóra gyűl­nek össze azok, akik 40 év­vel ezelőtt az elsők között jelentkeztek önkéntesen az új demokratikus magyar hadseregbe. Azok is eljön­nek, akik ebből a kisközség­ből indultak el a munkás­hatalom alapkövének lera­kására az ország különböző területeire, és dolgoztak, il­letve dolgoznak még ma is különböző területeken veze­tő beosztásban. Most az elmúlt napokban tartották találkozójukat a 40. évforduló jegyében. A gyu­lavári vendéglőben Kovács Lajos, a párt Gyula városi bizottságának titkára üdvö­zölte a résztvevőket, akik az iparból, a mezőgazdaságból, a hadseregből, a párt-, az állami és társadalmi szervek vezetőiként dolgoznak. Szép percei voltak a találkozónak, amikor a hazatérteket az út­törők köszöntötték, és azok is, amikor Rácz Gábor, a pártbizottság munkatársa fel­olvasta azt a levelet, ame­lyet Szabó László írt a Szov­jetunióba Misának, a község első szovjet parancsnokának. Ezt követően Kovács József, a városi pártbizottság tagja mondott ünnepi köszöntőt, amelyben megemlékezett az elmúlt 4 évtized jelentősebb eseményeiről, kortársként az első önkéntesek harcairól, a község mártírjairól és a mun­kásmozgalomban tevékeny szerepet játszó gyulaváriak­ról. Az elhangzottakkal kap­csolatban, sokan mondták el személyes élményüket, sor­sukat és javaslatként az is elhangzott, hogy ezeket a visszaemlékezéseket, vala­mint a község történetét ér­demes lenne feldolgozni, ta­nulságul és mementóként az utódoknak. Szeretnének egy „Október 6-a” klubot alakí­tani, és a találkozásokat sű­rűbbé tenni, még ha kisebb csoportokban is. Kép, szöveg: Béla Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom