Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

o 1984. október 13., szombat Jól felkészült az őszi, téli hónapokra Szeghalmon az ÁFÉSZ és a Budapesti Harisnyagyár közös üzemeltetésű boltja. A város központjában le\ ő üzletben fiatalok és idősebbek mintegy 600 ezer forint értékű harisnyából válogathatnak Fotó: Balkus Imre hogy valami kő, vagy tanya­helyen maradt ez-az tönkre­vágja a gépet. Az ugyanis drága mulatság lenne, mert példának okáért csak egy kis hidraulikaszivattyú 15 ezer forintba kerül! — Munkahelyén, a téesz- ben korábban többen voltak fiatalok, most meg jószerével ö az egyedüli huszonéves a műhelyben. Vajon miért mentek el a többiek? — Többet kapnak — feleli gondolkodás nélkül a fiatal szakember. — Meg hát a le­mondás se könnyű. Én el se tudom képzelni, hogy nyá­ron elmenjek nyaralni, de még moziba vagy szórakozó­helyre se. Most meg itt a kukoricatörés. — Maga mégis maradt! — Igen. Van egy erős szü­lőm, aki azt mondta: seho­vá! Pedig Pestre akartam menni. — Nem bánta meg? — Az embernek idővel megjön az esze. Nézze, min­den szakmát lehet jól meg rosszul csinálni. Ott van pél­dául a kombájnom, 8 éves. Ha elhanyagolnám, már hasznavehetetlen lenne! Ha kiszáll mindentudó gé­pe fülkéjéből, gyakran segít a háztájiban édesapjának is a fiatal kombájnos. Vállára emeli a kaszát — mert ka­szálni is megtanította fiát az idősebb Erdős —, s mostaná­ban többször visszagondol egy kiállításra. Egészen pon­tosan arra a kiállításra, amit az idén nyáron az országos aratónapon látott, a gabona­betakarítás eszközeinek fej­lődéséről. Erdős Dániel — Milyen volt az idei nyár? Erdős Dániel, a gyomaend- rődi Győzelem Tsz kombáj- nosa kigombolja a zakóját, mintha még az emléktől is melege lenne. — Nem volt könnyű. Nyolc éve aratok, de ilyen nagy melegre nem emlékszem. A fülkében lehetett úgy 52— 58 fok! — Pedig a mai kombájnok vezetőfülkéje légkondicio­nált. — Az enyém még nem, ugyanis 8 éves. Egyébként akármilyen is, hajnaltól es­te 10-ig benne ülni, figyelni, nem egy üdülés. Aztán ott­hon kicsit a családdal is csak kell beszélgetni, szóval éjfél, mire lefekszik az em­ber. Nem könnyű, elhiheti. Szerencsére mellettem van a feleségem, sokat köszönhe­tek neki. Erdős Dániel csontos, ke­mény arcélű fiatalember. Egyenes derékkal ül a nem túl kényelmes fotelban. Vi­lágéletében a mezőgazdaság érdekelte úgy igazán, s bár géplakatosszakmát tanult, gyorsan átképezte magát a mezőgazdasági gépekre. Idestova 15 éve dolgozik a gyomai téeszben, télen a mű­helyben, aztán a határban. A tél múltát mindig nehe­zen várja. Persze a jobb ke­reset miatt is, de nem csak azért. — Kinn a határban, ami­kor egyedül rója a köröket, bőven lehet idő gondolkodni, spekulálni, talán unalmas is, egyhangú!? — Ne higgye! Oda kell fi­gyelni, nézni a táblát, ne­Földi Lajos Földi Lajos a mezőkovács­házi Űj Alkotmány Tsz ösz­töndíjasaként szerzett vető­magtermesztési üzemmérnö­ki diplomát. Beosztását te­kintve ágazatvezető, mégpe­dig a kalászosokért felel 1983 tele óta. Megközelítően 2 ezer hektárnyi vetésterület gondja és felelőssége nyug­szik a vállán. — Pályakezdő fiatalok gyakran panaszkodnak ar­ról, hogy nem kapnak vég­zettségüknek megfelelő, a bi­zonyításra lehetőséget kínáló igazi feladatot. Hogy van ez­zel? — Nem panaszkodhatom, testhezállónak érzem a mun­kámat, ami egész embert kí­ván. Ezen a területen, ha csak egy hétig kiesek a mun­kából, már nézhetek, annyi a változás. — A gabona, s ezen belül is a kenyérgabona termeszté­sét, érthető módon, mindig is megkülönböztetett figye­lem kísérte, megbecsülés övezte. — Igen, ezt az erkölcsi pluszt érezni lehet. Aratás­kor — amit életemben elő­ször vezettem — lépten-nyo- mon kérdezgették, jól hala­dunk-e, milyen termés ígér­kezik. Ez jólesik, feldobja az embert. — Tervei? — Természetesen maradok az Új Alkotmányban. Csak nem tudom, most a vetésnél ott lehetek-e? Ugyanis mű­tötték a lábamat. Pedig na­gyon szeretnék ott lenni, mert ugye a nyáron még másnak a vetését arattam. És tudja, ki mint vet... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi ...úgy arat Ki mint vet, úgy arat — és ki mint arat, úgy arat sikert a betakarítási versenyen, amelyet a megyei KISZ-bizottság évente meghirdet a fia­tal mezőgazdasági szak­emberek számára. A nyári betakarítási ver­seny eredményeit a kö­zelmúltban értékelték, s adták át a jutalmakat, elismeréseket a győzte­seknek. A legjobbak kö­zül most hadd mutas­sunk be egy kombájnost és egy ágazatvezetőt. Elmaradás a kommunális szolgáltatásokban Mobil-rendszerű szemétszállítás ? A Helyiipari és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szakszer­vezete Békés megyei bizott­ságának az ülései olyanok, mint a szakszervezeti gyűlé­sek általában. Mielőtt bárki gyanúba keverne, kijelen­tem: a megállapítást nem rosszindulat diktálja. Sőt! Ugyanis arról van szó, hogy az összejövetelek akkor ér­dekesek, izgalmasak, és elő­remutatók, ha van miről tár­gyalni, vitatkozni. A leg­utóbbi ülésen már az első napirendnél felkorbácsolód- tak a kedélyek. Nem csoda, hiszen a bér- és jövedelem­szabályozás nemcsak zsebbe­vágó kérdés, hanem komoly gazdasági, társadalompoli­tikai kategória, amely jö­vőnk szempontjából sem kö­zömbös. Az árhatóság nemet mond Most mégsem erről írok. Inkább azt a jelentést ve­szem górcső alá, amelyben a megyei tanács ipari, illetve építési és vízügyi osztályá­nak a vezetője tájékoztatta a testületet az ipari és a kom­munális szolgálatásokról, a fejlesztés lehetőségeiről. Az elnök hangsúlyozta: tájé­koztatóról van szó. Tehát nincs lehetőség mélyebb esz­mefuttatásra, határozatok el­fogadására. Tessék érdek­lődni! És elindult a kérdé­sek özöne. Például: hogyan alakultak a szolgáltatások árai az elmúlt években, megszűnik-e a szolgáItatás­fejlesztési alap? A közterü­letek, utak tisztítása nem megfelelő, kevés a zöldterü­let. Lesz-e több pénz ezek­nek a gondoknak a megol­dására? Javul-e az alkat­részellátás, és milyen a kis­településeken a javító­szolgáltatás? Beszélnek a környezetvédelemről, a hul­ladékszállításról, az állami lakások felújításáról, a te­metők siralmas állapotáról. A két osztályvezető igyek­szik részletesen és meggyő­zően válaszolni. Sok jóval persze, senkit sem biztatnak. Szembe kell nézni a tények­kel. A fordulat 1980-ban kö­vetkezett be, amikor a gaz­dálkodás szemléletváltozás­ra, az új követelményekhez való alkalmazkodásra sar­kallta a szolgáltató vállala­tokat. Megszűnt a kedvezmé­nyek nagy része, amely nem kevés gondot jelentett a vál­lalatoknak. A legtöbb szol­gáltatásban a mesterségesen alacsonyan tartott árakat az emberek megszokták, az ár­emelések láttán otthon mos­nak, vasalnak, megcsappant a vendégforgalom a fodrá­szoknál. A szervezeti kor­szerűsítések mindenesetre jót tettek a GELKA-utódoknak.' Ezek a tanácsi kisvállalatok a különböző gazdálkodási nehézségek ellenére rugal­masan oldották meg felada­tukat. önállóan szerzik be az alkatrészeket, híradástechni­kai cikkeket, gépjárműve­ket kölcsönöznek. Ugyan­akkor egyre több szolgáltató­üzlet dolgozik átalánydíjas, illetve szerződéses rendszer­ben. De továbbra sincs ver­seny! Több szolgáltató szervezet az árak emelésében látja az egyetlen kiutat. Az autójaví­tó kisvállalatok például azt kérték az árhatóságoktól, hogy induló áraikat 80—112 forinttal megemelhessék. Ehhez nem járultak hozzá. A Patyolat sincs rózsás helyzet­ben. Ha emeli az árakat, lanyhul a kereslet, és csök­ken a nyereség. A teljesít­mények kihasználatlansága valóban gondolkodásra kész­teti a kormányzatot, hogy a jövőben érdemes-e fenntar­tani a szolgáltatásfejlesztési alapot. Sorra kihasználatla­nok a Patyolat-szalonok. Sok a feltáratlan belső tar­talék, amely olcsóbbá tehet­né a szolgáltatók munkáját. Drágítja e tevékenységet többek között az aránytala­nul nagy adminisztráció, a bonyolult ügyvitel, a rosszul értelmezett anyagi érdekelt­ség. Évek óta szorgalmaz­zák, hogy a háztartási ké­szülékeket, a lábbeliket, a ruhaneműt a kistelepülések­ről a három cég közösen, egyetlen gépkocsival gyűjtse be, amely jelentősen csök­kentené a költségeket. Min­den igyekezet ellenére a ja­vaslat pusztába kiáltott szó maradt?! Egy helyben topogunk Megyénkben a híradástech­nikai cikkeket és a háztartá­si gépeket javító kisvállala­tok közül az első félévben a mezőkovácsházi és a szeghal­mi veszteséges volt, a béké­si viszont 190 ezer forint nyereséggel zárt. Rossz vi­szont az alkatrészellátás! Emiatt kénytelenek a meg­engedettnél nagyobb kész­leteket tartani, amely rontja a gazdálkodást. Újabban magánkereskedőktől is vesz­nek árut. Ennek az a hátul­ütője, hogy ezeket a garan­ciális javításra váró készü­lékekbe nem építhetik be, a készpénzes javításokat pedig jócskán megdrágítja. Megint csak az ügyfél jár rosszul! Az úgynevezett preferencia­szerviz nem tölti be a fel­adatát, hiszen neki kellene a kisvállalatokat ellátni al­katrésszel. A tanácstörvény kimond­ja: a kommunális ellátás megszervezése, bővítése a tanácsok feladata. Ugyanak­kor ezek a szolgáltatások a VI. ötéves tervben szerepel­tek először önállóan. A 31 Békés megyei szolgáltató- egység erőfeszítései ellenére lemaradtak a fejlesztésben. A mostani célok teljesítése is csak ennek az elmaradott­ságnak a csökkentését teszi lehetővé. Műszaki infra­Hírek Sarkadkeresztúrról Ismét gombamérgezés! Budafokról péntekre virradó éjszaka hét embert szállított a mentő gombamérgezéssel a Ko­rányi Frigyes és Sándor kór­házba. A hét Budapesten dol­gozó ózdi lakos közül az egyik gombát szedett, s azt ellenőr­zés nélkül megfőzve tálalta munkatársainak. A kórház bal­eseti belgyógyászati osztályának tájékoztatása szerint a?- eddigi vizsgálatok, s a tünetek alap­ján feltehetően susulyka gombá­tól szenvedtek mérgezést. A könnyelmű falatozók állapota nem súlyos. Az utóbbi napokban megsza­porodtak a gombamérgezéseket hírül adó információk. Az el­múlt napok csapadékos, enyhe időjárása kedvezett a gombater­mésnek, s sokan éltek is a le­hetőséggel: maguk szedte gom­bával bővítették étrendjüket. Ám több esetben elmulasztották az erdőkben, mezőkön szedett gombákat szakemberekkel el­lenőriztetni. A közegészségügyi szakértők ezért ismételten fel­hívják a gombászok figyelmét: csak ellenőrzött és megfelelően elkészített gombát fogyassza­nak! (Tudósítónktól) A sarkadkeresztúri Közsé­gi Tanács Végrehajtó Bizott­sága a közelmúltban tár­gyalta a település köztiszta­ságának helyzetét. A végre­hajtó bizottság tagjai meg­állapították, hogy a község lakói nem vigyáznak eléggé környezetükre. Sokan sze­métlerakó helynek tekintik a közterületeket és szenny­víztárolónak a csapadékvíz­elvezető árkokat. Több ház­ból a fürdőszoba szennyvi­zét az utcai árokba engedik — kiépített vezetékekkel. Sok a gond az állattartók­kal, jó pár udvarról — kü­lönösen esős időben — az utcára folyik a trágyalé. Az említett, tarthatatlan állapot megszüntetésére a végrehajtó bizottság utasí­tásban szólította fel a szak­struktúránk az országos át­laghoz képest a hátsó sorok­ban kullog. A parkok, a zöldövezetek elavultak, a lakások 60 százaléka annak idején vályogból készült. Rossz állapotban vannak a tanácsi utak, a temetők. A közterületek és az utak tisz­títása sem kielégítő. A me­gye burkolt úthálózatának 42 százalékát takarítják rend­szeresen, de ennek csupán a felét tisztítják naponta. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi öt évben semmit sem válto­zott a kép. A rendelkezésre álló pénz egyre kevesebb fel­adat megoldására elegendő. Az erre a tervidőszakra el­képzelt 533 ezer négyzetmé­ter zöldterületnek csak a fe­lét építik meg. Versenyezzen, aki bírja! A szerény fejlesztési lehe­tőségek nem hoztak látvá­nyos előrelépést a temetők ügyében sem. Megyénkben ugyanis 233 temető van. amelyből 132 működik. Az elkövetkezendő öt évben mindenképpen el kell érni, hogy ezek az előírt vala­mennyi feltételnek megfe­leljenek. Békéscsabán és Gyulán új temetőt nyitnak, ötöt pedig bővítenék a me­gyében. Ezzel párhuzamosan továbbfejlesztik a temetke­zési vállalatot. Csak összehasonlításkép­pen: a VI. ötéves tervben or­szágosan a rendszeres sze­métgyűjtésbe bevont lakások aránya 56 százalék, míg Bé­kés megyében 25 százalékos arányt határoztak meg, amelynek teljesítése nem kis feladatot ró a vállala­tokra. A szemét pedig egyre gyűlik! Évente mintegy 400 ezer köbméter szilárd hulla­dékot kell elszállítani, ártal­matlanítani. Ez csak korsze­rű szállítási és technológiai megoldásokkal érhető el. A békési Városi Tanács költ­ségvetési üzemének szakem­berei kidolgozták az úgy­nevezett MOBIL-rendszerű szemétszállítás feltételeit, amely hosszú távon megol­daná Békéscsaba, Békés és Gyula köztisztasági gondja­it. Mindenesetre az országo­san is figyelemreméltó kéz- deményezést felkarolta a környezetvédelmi tanács, és ha a helyi tanácsok is úgy akarják, nem lesz akadálya a megvalósításnak. Nincs értelme, hogy áltas­suk magunkat: a megyei ta­nácsnak nem lesz pénze utak, parkok fenntartására. A he­lyi tanácsok bevételeikből, társadalmi munkával old­hatják meg gondjaikat, és le­hetőség lesz pályázatok el­nyerésére is. Versenyezzen, aki bírja! A tehetetlen pedig óhatatlanul lemarad. De ez már egy másik ta­nácskozás témája lehetne. Seres Sándor igazgatási szerv vezetőjét, hogy a rendelkezésre álló jo­gi eszközökkel az év végéig szüntesse meg a tapasztalt hiányosságokat. Eddig egyébként 12 ingatlantulaj­donos kapott felszólítást a környezetkárosító szabályta­lanságok megszüntetésére. Az előzőknél kedvezőbb hír, hogy a községben még a rossz idő beállta előtt el­készülnek a csapadékvizet elvezető árkok felújításával. A majdnem 700 ezer forint­ba kerülő munkálatokat a Körös—Berettyói Vízgazdál­kodási Társulat végzi. Befe­jeztével megoldódik a csapa­dékvíz elvezetése és meg­szűnik a belvízveszély a Vörös Hadsereg, a Bartók Béla, a Liszt Ferenc, a Sport és a Fürst Sándor utcában. Drozdik József

Next

/
Oldalképek
Tartalom