Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-12 / 240. szám
1984. október 12., péntek JgUilW.7‘W II fiatalok és „a” gyár Családi kör klubok — a népfront szervezésében Azt, hogy egy új gyár dolgozóit mikor lehet már gyári munkásoknak nevezni, hogy egy gyár mikor válik munkahelyből „a g y á r”-rá, nehéz meghatározni. Annyi bizonyos, nem egy-két év múltán. Különösen nem egy olyan alföldi városban, mint Orosháza, ahol az első igazi ipari nagyüzemet a '60-as években felépült üveggyár jelentette. Első dolgozói, akikkel a termelés megkezdődött, ma már jórészt nyugdíjasok. Ök érzéseikben, gondolkodásukban mindvégig megmaradtak, megmaradnak földművesnek. De felnőtt már egy fiatal gárda, s vele lassan felnőtt gyárrá az üveggyár is, melynek már múltja van, hagyományai vannak, melynek már neve van. Ilyen teremtő hagyomány itt az üveggyári ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok, melynek egyhónapos rendezvénysorozata számos olyan fórumot, lehetőséget teremtett a fiatalok számára, ahol tehetségüket, képességeiket bizonyíthatják, ahol véleményüket elmondhatják. Az idén szeptemberben immár nyolcadik alkalommal került sor az ifjúmunkás napokra. A rendezvénysorozatról beszélgetünk Búza Katalinnal, a gyár KISZ-titkárával és Tóth Kálmán KlSZ-vezető- ségi taggal a KlSZ-irodá- ban. A tenyérnyi helyiség falán emléklapok, oklevelek, a polcokon, az asztalon, sőt még a földön is újságok, propagandaanyagok, könyvek. — A rendezvények zöme a hagyományokra épül. Ezek jól beváltak, miért is változtattunk volna hát rajtuk — kezdi az összegzést Búza Katalin. — Újdonság inkább a lebonyolításban volt. a szakmunkástanuló napon például számítógépes bemutatót szerveztünk. Az ötletnapot a szervezési osztály- lyal együtt rendeztük most meg. az összetett honvédelmi versenyt pedig a műszaki laktanya KISZ-eseivel összefogva. — A sokféle találkozó, verseny. kulturális program közül melyek sikerültek a legjobban? — Az ötletnap és a szakmai versenyek. Volt olyan gyáregységvezető, aki felbuzdulva az ötletnapon, elhatározta, hogy saját gyáregységükben is megszervezik. Jól sikerült a villanyszerelők versenye, igaz, magasra tettük a mércét. Egy fiatal, Haraszti Sándor elnyerte a Szakma Ifjú Mestere címet. Szakmai kérdé- sekbeh a legtöbben igen járatosnak bizonyultak, politikai témában sajnos, kevésbé. — Most már elmondhatjuk, hogy minden réteg megtalálja az ifjúsági napokon azt, ami őt érdekli — veszi át a szót Tóth Kálmán —. ami pedig a hasznát illeti, csak egy példát mondok: a villanyszerelők versenyén a gazdasági vezetők is részt vettek, és lemérték, mit tudnak a fiúk, s ennek megfelelően a szakmai továbbképKőparkot nyitott meg a Bükki Nemzeti Park igazgatósága Somoskő-Magyarbá- nyán. Az egykori bányaudvaron berendezett kőparkban megtekinthetők a Nóg- rádban előforduló kőzetfélék, a kétszázmillió éves triász mészkőtől a mindössze kétmillió éves bazalt tufáig. A bánya kőfalán nyomon követhetők a vulkanikus kitörés után Viűlő-dermedő bazalt láva változató? alakzatai, előfordulásai. A kőparkot a kőbányászat, -hasítás, -faragás, -szállítás eszközei egészítik ki, a látogatókat jól áttekinthető táblák világosítják fel a tudnivalókról. zésen mire kell majd koncentrálni. — Mi az, amit jövőre másképpen terveznek? — Az ifjúsági szocialista brigádvezetők tanácskozását. Az nem sikerült. Az ötletnapot és a villanyszerelők versenyét emelte ki a két KISZ-vezető a beszélgetés során, keressünk hát fel egy „ötletes" fiatalembert. Tóth Kálmán iparvágányokon, belső utakon vezet bennünket. Félrehúzódunk egy hatalmas, tolató kamion elől, belépünk egy nyitott vasajtón. Keskeny előtérfélébői nyílik a műhelyajtó, az üvegre ragasztva gépelt hirdetmények. Az egyik véradásra toboroz, a másik szexuálpszichológiai előadásra invitál. Amíg böngészem, előkerül, akit keresünk, s egy csendesebb zugba húzódunk beszélgetni. — Baranyi Ferenc vagyok — mutatkozik be. — Híres névrokona van. . . — A költő, olvastam pár versét — bólint rá a 24 éves magabiztos fiatalember, aki 1974 óta dolgozik a gyárban, a belső gépjárműforgalmi üzemben. De hogy ez közelebbről mit jelent? Elmagyarázza: a gyáron belüli szállítás és anyagmozgatás a munkaterületük. Az ő szakmája egyébként autószerelő, a feladata pedig a gépek javítása. Nem unatkoznak, merthogy százharmincegyné- hány targonca szaladgál és még ott vannak a markolók, ZIL-ek, oldalvillás targoncák is. — Hogyan születnek az ötletek, újítások? A Somoskő faluból már látható Magyarbánya, Magyarország első nagy bazaltbányája: 1867—68-ban nyitotta meg egy holland származású somoskői földbirtokos, Janzen Adolf. A bánya átmeneti szünetekkel csaknem száz évig működött, néha ezerötszáz munkással. Szállított követ a többi között párizsi, bécsi, s persze magyarországi építkezésekre. Somoskői faragott kockakőből készült például a budapesti Rákóczi út egykori burkolata. A felszabadulás után is nagyon sok hazai utunkat építették újjá Magyarbánya kövéből. rá bennünket. Például nem lehet alkatrészt kapni, de muszáj valamivel helyettesíteni, vagy házilag gyártani, mert valahogyan meg kell javítani. így hát kénytelen az ember filézni egy kicsit, ha haladni akar a munkájával. Aztán sokszor kiderül, hogy a kényszer szülte megoldás egyszerűbb és jobb. Az ötletnap különben jó fórum, egész évben raktározzuk az ötleteinket, aztán ott elmondjuk." Ami meg olyan, azt beadhatjuk újításnak. Most is, egy Diesel-targonca- kormány irányítókarjának függőleges csapját perselyestül csapágyasra alakítottuk át. így négyszer-ötször hosz- szabb az élettartama. — Ez saját ötlete? — Nemigen van itt egyéni ötlete az embernek, mert ami elkezd foglalkoztatni, azt rögtön megbeszéljük egymással. Ezt is például hárman hoztuk össze. — Azt mondják, nem nagyon érdemes újítani, sok a huzavona, évekbe telik, míg sínre kerül az ügy. — Hát ezt nem írom azért alá — veti ellen a fiatalember. — Legalábbis a saját tapasztalatom szerint. Aki nagyon pénzéhes, annak, azért a pár száz forintért, amit egy-egy ötletért kapunk, biztosan nem éri meg. De ha azt nézem, hogy nekem mennyivel lesz köny- nyebb a dolgom, a munkám, akkor ugye nyilván?! Talán inkább a nagyobb újítások hivatalos útja az adminisztráció, az bonyodalmas, hosz- szadalmas! Ahhoz, hogy eljussunk a siküzem villamos tmk-műhe- Ivébe. ahol Haraszti Sándor Hosszú téli álmukra készülődnek a pelék, amelyeket a népnyelv találóan hétalvónak nevez: hét-nyolc hónapig alszanak ugyanis egyfolytában ősztől tavaszig. A baranyai Tenkes-hegy présházainak padlásán kísérteties éjszakai zajok jelzik a mókusszerű kis állatok szorgoskodását. Az épületek rejtett zugaiban száraz faleveleket halmoznak fel, ez lesz a téli szállásuk, egyúttal be is spájzolnak: diót, gesztenyét, makkot, mogyorót gyűjtenek össze. S amikor feltörögetik a diót meg a mogyorót, olyan zajt keltenek az éji csöndben, mintha Haraszti Sándor dolgozik, majd’ a fél gyáron át kell menni. Ami szembetűnő: mindenütt' rend és tisztaság van, ahol csak lehet, zöld, virág, gyep. Monstrum betoncsarnokba érünk: a készárut, az üvegtáblákat itt rakják szállítójárművekre. Emeletnyi magasságban, a csarnok egyik oldalán széles függőfolyosó vezet végig, két szélén harsogóan zöld cserepes virágok. A folyosó végén újabb lépcsősor. Ka- nyargunk jobbra-balra, míg végre megleljük a barátságos tmk-műhelyt. Az ajtónál, rögtön jobbra hűtőszekrény, fölötte polcon rádió, kávéfőző. Odébb hosszú asztal, rajta vázákban három csokor rózsa. Itt dolgozik három éve Haraszti Sándor villanyszerelő, aki a szentesi szakközépiskolában érettségizett, most pedig technikusminősítő tanfolyamra jár, merthogy „haladni kell a korral”! Meg is magyarázza: — Tudja, nem mindegy, hogy az ember egész életében csak világítást szerel, vagy úgy ismerik meg, hogy bármit rá lehet bízni. Már csak a kereset miatt se mindegy. — No, és a szakmai verseny? — Hát, az föladta a leckét, de kellett is, hogy ilyen nehéz legyen, másképpen komolytalan lenne. Egyébként sok olyan kérdés volt, amit illik tudni, de nem biztos, hogy mindennap használjuk. Tudni kellett például a gyár energiaellátó rendszerét. Világos, kerek mondatokban fogalmaz, álszerénység nélkül beszél önmagáról a fiatal villanyszerelő. Keze egy percet sem nyugszik, most éppen valami csavarfélével játszik. Ujján megcsillan a gyűrű; vőlegény. Szabad idejét alaposan be kell osztania, merthogy KISZ-titkár, ráadásul szeret focizni. Most renoválják a szülői házat, abban is segít, no meg egy gazdasági munkaközösségnek is tagja. — össze lehet ezt mind egyeztetni? — Miért ne, csak egy kicsit megszállottnak kell lenni, és nem szabad elanya- giasodni. Aki csak a pénzre hajt rá, annak biztosan nem jut másra energiája, de hát úgy mi értelme! Hát nem?... Tóth Ibolya valaki járkálna a padláson. A Tenkes vidékén az utóbbi időben igencsak elszaporodtak ezek az arasznyi hosszúságú rágcsálók, az úgynevezett nagypelek, minden bizonnyal a táplálék bősége miatt. A közeli erdőkben gazdagon terem a makk és a mogyoró, a kertekben pedig dió- és -gesztenyefák kínálnak eleséget. Az ember ritkán pillantja meg a pelét, mert nappal pihen, éjszaka dolgozik. A nyári-őszi táplálékbőségnek köszönhetően jól meghíztak a pelék, a téli álom időszakában ezt a zsírtartalékot élik majd fel. Békés megyei tapasztalat — olvasom az egyik 1982. évi népfrontanyagban —, hogy az iskolák a családokkal igyekeznek kialakítani minél változatosabb és tartalmasabb formákat, ám ezek egy része ma már elavultnak számít, míg a másik rész még nem vált „divattá”. Jóllehet, a szülők akadémiájára nehezen ment a mozgósítás, de a nevelési és pszichológiai kérdések iránt mutatkozó érdeklődés nemhogy csökkent, hanem egyre nőtt a szülők körében. E momentumot is figyelembe véve. valóban helyesen járt el a HNF megyei bizottsága, amikor — a tévé családi kör klub adásaihoz kapcsolódva — hozzákezdett az ilyen közösségek szervezéséhez. Az első családi kör klub 1981- ben jött létre Békéscsabán a József Attila-lakótelepen, s vezetője Budai Gyuláné tanár lett, aki egyben a klubtitkári tanfolyamok házigazdájának szerepét is betölti. Nyílt véleménycserék A HNF megyei bizottsága és a békéscsabai Városi Tanács elnökhelyettese azzal a kéréssel fordult ez év szeptemberében valamennyi oktatási-nevelési intézményhez, és az Egyesített Bölcsődei Igazgatósághoz, hogy az októberi tanfolyamon a családi kör klubok vezetőinek részvételét tegyék lehetővé. Nos, október 1-én . a békéscsabai József Attila Általános Iskolában már meg is tartották az első foglalkozást, amelyen dr. Bőke Gyula, a Békés megyei Pedagó-. giai Intézet munkatársa a vitavezetés módszertanáról tájékoztatta a helyi és a vidéki intézményekből érkezett résztvevőket. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de egy megjegyzés mégis ide kívánkozik: az előadón és e sorok íróján kívül csupa nő ült a zsúfolásig megtelt tereimben. Bizonyára több lett volna a hely, ha az asztalokat nem négyszög alakban, hanem egymás mögé helyezik el. De amint később megtudtam, ennek a „felállásnak" az a célja, hogy a hallgatók szemtől szembe lássák egymást, s így közvetlenebb módon tudnak nyilatkozni az egyes szituációhelyzetekben. Ugyanakkor nyíltabb lesz a beszélgetés, a vélemény-, illetve az eszmecsere. Természetesen — amint hallottuk — a formai elemek szem előtt tartásánál jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a tartalmi követelmények. A cél az, hogy a jelzett tévéadásokkal, vagy a klubfoglalkozások . egyéb témáival kapcsolatban mindenki szabadon kifejthesse álláspontját, s ha kell, akár vitába is szálljon a másik által elmondottakkal. Ehhez adva van a gyermeknevelésben való érdekeltség. Lényeges szempont: az iskolai és a családi nevelés összhangjának megteremtéséhez nyújtandó segítség. A családi kör klubok további feladatai közé tartozik még a szemlélet- formálás, a különböző nézetek közelebb hozása, valamint az ismeretterjesztés. Nevelési alapszituációk A megyei pedagógiai intézet szakembere több olyan kérdést is felvetett, amelyekre igen nehéz az egyértelmű válaszadás, mivel sok tekintetben hiányoznak az igazi normák. Például, az egyik szülő/megengedi, hogy gyermeke elmenjen az esti mozielőadásra, míg a másik csak a délutánira engedi el. Vagy egy további problémás eset: éspedig az olykor megnyilvánuló következetlenség gyermekeinkkel szemben. Itt arról van szó, hogy amit az egyik nap a leghatározottabban megtiltunk, azt a másij< nap megengedjük, majd ismét tiltás következik. Csak felvillantásként utalt az előadó az úgynevezett „babusgató" és az „értéktúlzó" szülőkre, akik vagy anyagi erejükön felüli ajándékokkal, vagy az utóbbiak esetében például kínos pedantériával igyekeznek kicsikarni gyermekeiktől bizonyos eredményeket. A tájékoztató felhívta a klubvezetők figyelmét arra is, hogy az általuk tartandó foglalkozásokon nevelési alapszituációkká kell szélesíteni bizonyos helyzeteket. Általában azt szükséges megvizsgálni, hogyan viszonyulnak a szülők a saját gyermekeikhez, s milyen helyes, vagy helytelen magatartási formák mellett döntenek. El lehet-e marasztalni például azt az anyát vagy apát, aki fölöttébb türelmetlen csemetéjével szemben, sose ér rá arra, hogy többet foglalkozzon vele? Ugyancsak fontos kérdéseket vet fel a lakótelepi fiatalok problémás helyzete. Nemegyszer előfordult: miután a család a tanyáról a városba beköltözött, a gyermekek visszaszöktek, mivel nem tudták megszokni a számukra idegen környezetet. A serdülőkori krízisek vizsgálata szintén központi anyaga lehetne az októberi konzultációknak. Ide sorolható egy eléggé elhanyagolt téma: a fiatalkori szerelem. „Kényes” kérdések? Első foglalkozásról lévén szó, most még nem került sor kérdésekre és az egyes nevelési helyzetek részletes elemzésére. A tematika, amely a vitavezetők módszertanán kívül a családdal való együttműködést, a szülői-nevelői szerepeket és a pszichológiai ismereteket is magába foglalja, igen kedvező lehetőséget nyújt a behatóbb elemzésre. Ezen túlmenően, amint dr. Blahut Károlyné. a HNF megyei politikai munkatársa elmondotta, az előző évek tapasztalatai alapján bizonyosra vehető, hogy most is jó, a bölcsődék, óvodák, általános és középiskolák mindennapi tevékenységét, a szülői muríkaközösségek eredményes működését segítő csoportok jönnek majd létre. A nevelés ügyének előmozdításához maguk a népfrontbizottságok is igyekeznek hathatós támogatást adni e közösségek tagjainak és vezetőinek. Egyébként a tévé családi kör klubjának októberi programja az örökbefogadás problematikájáról szól, míg a novemberi adás az első gyermek megszületésével járó gondokat ismerteti. Az. „Anyósok lettünk" című műsort decemberben, a „Kié lesz Ferike?" című adást pedig 1985 januárjában sugározza a televízió. Noha a többi téma ma még nem ismeretes, de a felsoroltak is minden valószínűség szerint gazdag „muníciót" szolgáltatnak ahhoz, hogy a ma égető nevelési kérdéseket, kényesebb (?) témákat minél szélesebb körben, s minél körültekintőbb módon tárják fel és vitassák meg a megyénkben működő családi kör klubok résztvevői. Bukovinszky István — Sokszor a kénvszer visz Baranyi Ferenc Fulo: Veress Kt/.si Kőpark az egykori bányaudvaron Nyugovóra térnek a „hétalvók”
