Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-12 / 240. szám
1984. október 12.. péntek © Ifjúsági parlament Körösladányban A szokásos módon kezdődött a körösladányi Metaké- mia Ipari Szövetkezet ifjúsági parlamentje. Az írásos beszámolót az eltelt ciklus intézkedéseiről, feladatairól, eredményeiről már jó előre kézhez kapták a fiatalok; legyen idejük azt alaposan áttanulmányozni. A szövetkezet vezetői is gondosan felkészültek a fórumra, melyre — ez is bevált gyakorlat — meghívták a község párt-, tanácsig és KISZ- vezetőit. Az üzem ebédlőjében esz- szegyűlt fiataloknak — a Metakémia dolgozóinak a fele, 1 OH fő a harminc éven aluli — Nyerges László, a szövetkezet elnöke számolt be az elmúlt évek gazdálkodásáról, a külső és belső viszonyok változásáról, az ifjúság üzemen belüli helyzetéről, az ifjúsági törvény végrehajtásáról. Az elmúlt esztendőkben a szövetkezet igen dinamikus fejlődést ért el — 1981 óta például több mint 50 millió forinttal nőtt termelése —, mely mögött az egész kollektíva komoly, megfeszített munkája áll. Ebben az időszakban az importkorlátozás miatt gondokkal küzdött a szövetkezet, s ez a jövőben szintén feladatokat jelent, melyek megoldásában joggal számítanak a fiatalokra is. Mindez természetesen nem ismeretlen a szövetkezet ifjabb dolgozói körében, számos más alkalommal (munkahelyi tanácskozáson, gyűlésen stb.) szó esik hasonlókról. Miért van mégis szükség arra, hogy külön a fiataloknak rendezzenek fórumot, hogy külön elemezzék a dolgozó kollektíván belüli helyzetüket? E kérdés persze elkerülhetetlenül vonz egy másikat: miért kell a társadalmon belül külön foglalkozni az ifjúsággal, törvénybe foglalni jogaikat és kötelességeiket, hisz alkotmányunk megteszi ezt minden állampolgárra egységesen. Igaz, ám az ifjúságnak speciális helyzeténél fogva, speciális „bánásmódra” van szüksége. Az önálló élet megkezdése, a munkába állás, a családalapítás, e család létalapjának, lakásának megteremtése számtalan gondot vet fel. És ezek mellett ebben az időszakban, harmincon innen kell „megtanulni" a közösségi életet, illetve a közéleti szereplést, aktív, kezdeményező részesévé válni munkahelyi problémák megoldásának. Ehhez az ifjúsági parlamentnél jobb fórumot aligha találhatnának. * Ám egyelőre hiába kéri a Metakémia fiataljait az ifjúsági parlament levezető elnöke, Szekeres László, hogy mondják el véleményüket, /avagy tegyék fel kérdéseiket. Tóth Attila, a szövetkezet KISZ-titkára is előadta mondandóját az elmúlt ciklusról, amire ugyanúgy hallgatás a válasz. Az elnökségnek azonban még volt „muníciója”: Kiss Gyula, a községi tanács elnöke kért szót. Elmondta, hogy Körösladányban minden kisgyermeket fel tudnak venni a bölcsődébe és az óvodába is, hogy az orvosi ellátás színvonalán javítani kívánnak, egyrészt külön rendelési idő kiírásával kismamák részére, másrészt gyermekorvosi rendelés indításával. Az utóbbihoz csupán két dolog:, státus és orvos hiányzik. A fiatalok lakásgondjain olcsóbb telkek kiosztásával szeretnének segíteni, de kérnek minden építkezőt, még a telek megvétele előtt, tájékozódjanak az építés ott lehetséges módjairól. A „másik oldalon” ezt is csend fogadta, így a nagyközségi KISZ-titkár, Sipos Imre már egy kissé korholóan, jogos elégedetlenséggel szólt az ifjakhoz. Közömbösséget emlegetett, s azt, hogy az előző parlamenten öt hozzászólás, és csupán a szövetkezetre vonatkozóan 27, a községgel kapcsolatban pedig további 18 kérdés hangzott el. Ennyi „provokatív" megjegyzést már nem tűrhettek a fiatalok. — Érdektelenség? — kérdez vissza Hirt Mária gyártmányfejlesztő. Ügy is nevezhetjük, de ez nem itteni probléma. Mindenki a saját boldogulását keresi, elmúltak a „fényes szelek", ahhoz, hogy a megszokott színvonalon éljünk, egyre többet kell dolgozni, szabad időben is. A pénz a lényeg, s nem azért, mert nem érdekelne bennünket más, hanem azért, mert fürdőszobában szeretnénk fürdetni a gyermekeinket, a saját lakásunkban. Persze, hogy nem jut annyi idő társadalmi munkára, közösségi életre, a szórakozásra. * Részigazságot és sok túlzást egyaránt tartalmazó reagálás volt, mely meghozta a többiek szavát is. Kecskeméti Elekné, aki szintén a gyártmányfejlesztésen dolgozik, az óvoda felszereltségét kifogásolta, Károly Ildikó meós pedig a tervezett fehér színű flakonokkal kapcsolatos aggályait fejezte ki. A válaszok a kérdésekhez méltóan, őszinték voltak. — Az óvoda felszereltsége valóban lehetne jobb is, de — figyelmeztetett a tanácselnök — ezért elsősorban nekik kell tenniük; gazdálkodjanak a pénzükkel. Fontolják meg jobban, mire van igazán szükség — és fel is sorol Kiss Gyula néhány dolgot, amire szerinte nincs. Hirt Mária felszólalására Nyerges László válaszolt, kifejtve, hogy annak voltak figyelemre méltó megállapításai, de ne feledkezzenek meg arról a fiatalok, hogy szinte minden rendezvény munkaidőben van, s idejére átlagbért számolnak el. És ha már az elnöknél a szó, megválaszolta az írásban előre, név nélkül leadott 10 kérdést is. A legtöbb tanulsággal egyébként ez szolgált. Nincs rá mód, hogy valamennyi érdekes (mert valóban azok voltak) kérdést megemlítsük, ám egyet feltétlenül érdemes. Azt hogy: „Miért nincs egy olyan fórum, melyen a fiatalok fenntartás nélkül elmondhatják véleményüket?" Bevallom, az előzmények alapján megfordult a fejemben, hogy valaki talán viccből tette fel a kérdést. Ám, ha már feltette, komolyan kell vennünk két okból is. egyrészt mert fórum — és ezt mindenkinek tudnia kell — akad bőven, KISZ-tag- gyűlés, párttaggyűlés, munkahelyi tanácskozás, ifjúsági parlament stb., másrészt viszont : vajon miért vélik úgy. hogy ezeken nem beszélhetnek őszintén? Jelképesen szólva falat látnának ott. ahol nincs? A szövetkezet fiatal technológusa mesélte később, hogy bár igénylik az emberek. hogy tanácskozásaikon „magasabb rangú” vezetők részt vegyenek, ha ezek megjelennek, a kollektíva aktivitása elenyésző a megszokotthoz képest. * Nos ez az, ami mindennél fényesebben igazolja az ifjúsági parlamentek létjogosultságát. A demokráciát szokni, tanulni kell. Munkásoknak csakúgy, mint vezetőknek. Tudom, vannak még, akik a kritikát személyes sértésnek fogják fel, s akként válaszolnak rá, talán örökre elvéve egy-egy hozzászóló kedvét a közéleti szerepléstől. Ám a Metakémia parlamentjén ilyen nem fordult elő. Bízom benne, hogy az elnök nyílt, türelmes, tárgyilagos válaszai bátrabbá, kezdeményezőbbé teszik a szövetkezet ifjúságát, nemcsak írásban, szóban is. Szatmári Ilona Szövetkezeteink nem csupán gazdasági szervezetek Beszélgetés az érdekvédelemről Győrfi Károly TESZÖV-titkárral A mezőgazdaságban, a szövetkezeti ágazatban több mint ezer hasonló profilú szervezet működik. A tulajdonformához, a tevékenységhez hasonló, sőt azonos érdekek kötődnek. Az érdekképviseleti szervezetek feladata ezeknek az érdekeknek a felszínre hozása, képviselete és védelme az országos és helyi gazdaságpolitika kialakítása és végrehajtása során. A tsz-ek viszonylag nem nagy számú, esetenként monopolhelyzetű ellátó és felvásárló szervezettel állnak kapcsolatban mint vevők és eladók, épp ezért szükséges a közös, egyeztetett fellépés — beszélgetésünk kezdetén ezt a gondolatot fogalmazta meg bevezetőül Győrfi Károly, a Békés megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének titkára, amikor elsőként az érdekvédelem, az érdekképviselet feladatairól, fontosságáról kérdeztem, majd így folytatta: — Az érdekképviselet, érdekvédelem másik oldala azzal függ össze, hogy a termelőszövetkezetek nemcsak gazdasági, hanem egyúttal társadalmi szervezetek is. Társadalmunkban az osztálykülönbségek egyre inkább elhalványulnak, de a szövetkezeti parasztság ma is a társadalom egy sajátos csoportja, amelyen belül sajátos mozgalmi-politikai tevékenység létjogosult. — Miképp tudja a szövetség betölteni hivatását a társadalmi és gazdasági, illetve a kollektív és egyéni érdekvédelemben? Tud-e külön gondot fordítani olyan sajátos rétegekre, mint amilyenek az időseké, meg a fiataloké? — Megyén belül a szövetkezetek érdekképviselete szorosan kapcsolódik a párt- és állami irányítás- munkájához. A szövetség részese a megyei politika kialakításának és felelős a saját területén a politika végrehajtásáért is. Különös • hangsúlyt érdemel az a terület, amely döntő a végrehajtás szempontjából: ez a kádermunka. A vezetők szerepét, jelentőségét hangsúlyozni talán fölösleges. az is közismert, hogy a termelőszövetkezetekben demokratikusan választják, bízzák meg a vezetőket. Abban viszont, hogy kikből, milyen felkészültségű gárdából lehet választani, és hogy tényleg a legrátermettebbet választják-e meg, nagy szerepe van a párt- és állami szervek, valamint a tsz-szövetség munkájának. A kérdésre visszatérve: a szövetség erejéhez képest külön is foglalkozik a szövetkezeti tagság egyes rétegeinek helyzetével, így a nődolgozók, a fiatal szövetkezeti tagok, és nyugdíjas, járadékos tagok sajátos gondjaival, problémáival. Itt nem csupán a társadalom más területén is felismerhető sajátosságokról van szó, hanem többről és másról. Nincs lehetőség most ennek teljes kifejtésére, ezért csak egykét gondolatot emelek ki. A mezőgazdasági szövetkezetek nődolgozói az átlagosnál is hátrányosabb helyzetben vannak, a munkakörülményeket, a fizikai terhelést, a falusi családi munkamegosztást, a társadalmi mobilitást tekintve. A fiatal tagoknál nem csupán a munkahelyi beilleszkedés, az anyagi viszonyok fontosak, hanem az is. hogy a fiatal ne csak jó munkaerővé, hanem jogait, kötelességeit jól ismeri, azokkal élni tudó aktív szövetkezeti taggá is váljon. Az előzőek jelentőségét nem kisebbíti, de tény, hogy a legtöbb gondot, a legtöbo munkát, feladatot számukra az idős szövetkezeti tagok helyzete okozza. A tag és a szövetkezeti mozgalom kapcsolata a nyugdíjazáskor nem szűnik meg. Ma szöveti kezeti tagságunknak közel fele nyugdíjas, járadékos. méghozzá alacsony nyugdíjjal, járadékkal. Holott ők voltak azok, akik a mai nagyüzemeket sok küzdelem árán létrehozták. Jogosan várják el ma is a mozgalom segítségét. Sajnos, ez az élő. eleven kapcsolat nincs minden vonatkozásban elismerve. Például a szociális-kulturális alap képzésénél — úgynevezett fejkvótánál — csak a dolgozók létszámát lehet figyelembe venni, pedig az alap jelentős részéből éppen az idős tagokat segítjük. E három réteg helyzetével egyébként szövetségünknél három bizottság foglalkozik, amelyek segítik az üzemek ilyen irányú munkáját és megalapozzák a szövetségi szintű tevékenységet is. — Mi indokolta megyénkben korábban két külön tsz-szövetség működését, a későbbi összevonás nem kritikája-e a megelőző kettősségnek? — A tsz-szövetségek 1967- ben alakultak meg, egy megyében 2—5 szövetség is. A természeti, gazdaságföldrajz- zi viszonyok, az akkori köz- igazgatási határok voltak meghatározóak. A szövetségi munkában a hangsúly az ágazati, gazdaságfejlesztési tevékenységre tevődött. Tehát Békésben is indokolt volt külön létrehozni a Körösök- völgye és a déli löszhát üzemeinek külön területi szövetségét. Az elmúlt több mint másfél évtized alatt azonban nagyot változott a mezőgazdaság, és különösen nagyot változtak a szövetkezetek. Megváltozott a szövetségi munka iránti igény is. A Békés megyei két szövetség munkáját a megyén belül és a megyén kívül is magas színvonalúnak, eredményesnek ítélték meg. Különösen kezdeményezőek voltak az üzemek közötti társulások, együttműködések szervezésében. Aktívan közreműködtek a ma létező két nagy integrációs szervezet (BAGE és DÉTE) létrehozásában, a körzeti együttműködés kibontakoztatásában. Az 1981 végén kimondott szövetségi egyesülés nem az előző tevékenység kritikája tehát, hanem annak egyenes és logikus folytatása. A nyolcvanas évek elején a gazdaságfejlesztés forrásai szűkültek, nagyobb hangsúlyt kapott a szűkebb gazdasági érdekvédelem, és annak megyei szintű összehangolása. Ugyancsak megyei szintű szervezetet igényelt az eredményesebb szövetkezetpolitikai munka is. — Szóba került a DÉTE meg a BAGE, megkérdem hát, hogy megítélése szerint létük, működésük nem hozott-e fölösleges párhuzamosságokat a gazdasági érdekvédelemben? — A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés, valamint a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Gazdálkodási Társulása egyértelműen gazdasági szervezetek, míg a szövetség mozgalmi típusú szervezet. Mindkét integráció része a megyei szövetkezeti mozgalomnak, tagjai a szövetségnek is. Az alapítók ezeket a szervezeteket gazdasági érdekeik jobb megvalósítására hozták létre, ezt elősegíteni a szövetségnek is feladata. Ebből következik, hogy bizonyos fokú párhuzamosság nehezen elkerülhető, de ez ritkán minősíthető feleslegesnek. Az integrációk fő feladata az adott terület üzemeinek gazdaságfejlesztését segíteni, sőt operatívan szervezni, így előmozdítani a szakosodást, a közös fejlesztéseket, a szolgáltatások magasabb színvonalra emelését, míg a szövetség feladata inkább a feltételek megteremtésében közreműködni, segíteni azok kedvezőbb alakítását megyei szinten. Hosszan lehetne még fejtegetni a tapasztalatokat, de azt hiszem, hogy ennyiből is világos: ugyanazt a célt szolgáljuk, de más oldalról, és más szinten. — Az érdekvédelmi munka általában nem túl látványos, a végső döntésekből nem tűnik ki, hogy azokban milyen előnyöket harcoltak ki a termelőszövetkezeteknek saját érdekvédelmi szerveik, mi ad hát a tsz-szö- vetségnek olyan sikerélményt, amiről mindenki tudomást szerezhet? Tudunk-e erre konkrét példákat is? — Nagyon bonyolult kérdés, merj — ahogy az eddigiekből talán kiderült — a szövetség munkája csak a szövetkezetek aktív közreműködésével, a párt-, állami szervek segítségével, a TOT támogatásával lehet sikeres. Ügy érzem, egyetlen eredményt sincs jogunk kisajátítani. Inkább olyan példákat említenék, amelyekben az első kezdeményezés tőlünk indult, de más szervek is közreműködtek a sikerben. Ilyen »volt például a melioráció építési adójának kérdése. Amikor az építési adó szabályozását elrendelték. valahogy kimaradt a mentesítés felsorolásából, a meliorációs tevékenység, benne a csatornaépítés, a drénezés, meg a többi, és így visszamenőleg több évre néhány tízmillió forintot kellett volna csak itt Békés megyében a tsz-eknek kifizetni. A jogszabály módosításának kérése, a szükséges alapos indoklás a mi szövetségünktől indult, és sikeresnek bizonyult. Egy másik példa: a múlt évben egy takarmánykoncentrátumot gyártó és forgalmazó cégtől sikerült közös fellépéssel több mint hétmillió forint kártérítést kapni. Ennek előzménye, hogy importgondok miatt a koncentrátum összetétele megváltozott. és így egy nyomelem a tápban a szükséges minimum alá került. ami különböző fokú hiánybetegségeket váltott ki a sertéstelepeken. Vannak sikerélmények akkor is, amikor egy általunk kidolgozott belső szabályzatminta országosan elfogadottá válik, vagy amikor egy nálunk kialakított álláspontot a TOT is magáévá tesz és képviseli. Vagy: a múlt év közepétől kezdve egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy a helyzet minél pontosabb feltárásával, minden lehetséges eszköz és fórum "felhasználásával segítsünk az aszály miatt nehéz helyibe került téeszek- nek. Ez egyszerre jelent operatív segítséget üzemen belüli feladatokban, megyei szintű teendőket és országos szerveknek végzett munkát. Persze ez a munkánk sem lehetne eredményes más megyei szervek támogatása, az ^országos szervek megfelelő hozzáállása nélkül. Hiszen az adóelengedés, a veszteségre adott dotáció, a háztájit ért károk mérséklése és a többi intézkedés nem a mi döntésünk, de előkészítésükben fontos szerepe volt szövetségünknek. Ügy érzem. hogy ezt nemcsak mi látjuk így, hanem így látják és értékelik a tagüzemeink is. — Ha összegezzük az eddig eltelt időszak tapasztalatait, ml- lyen irányú fejlődés várható az elkövetkező öt évben és hosszú távon a szövetség tevékenységében? — Nehéz ma erre a kérdésre válaszolni, hiszen most van átalakulóban, korszerűsödőben népgazdaságunk egész irányítási rendszere, és ez nem maradhat hatás nélkül a szövetségi munkára sem. Jelenlegi helyzetünkből kiindulva, tapasztalataink alapján három területen kell előrelépnünk a következő időszakban. Az egyik a gazdasági érdekvédelemnek a piaci területe, az áruforgalom köre. Arra gondolok, hogy határozottabb segítséget kell adnunk az üzemeknek az egyenjogú" ság érvényesítéséhez a piaci feltételekben, azok alakításában. A másik fő.terület: a szövetkezeti demokrácia működtetésében a várhatóan növekvő önállóságból fakadó lehetőségek és követelmények lehető legteljesebb körű érvényesítése. A harmadik terület pedig a tagok élet- és munkakörülményeinek további javítása. Ezen belül is kiemelem a szövetkezetek és a településfejlesztés szoros kapcsolatát. és a szövetkezeti tagság üdültetésének szélesítését, amihez a most Gyulán épülő termelőszövetkezeti üdülő is hozzá fog járulni — fejezte be Győrfi Károly. Kőváry E. Péter miergológusok és klinikai immunológusok vándorgyűlése lllmaszüret Dombegyházán Október 18—19-én Székesfehérváron tartják a Magyar Al- lergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság 13. vándorgyü1 lését. A magyar és külföldről érkező allergológusok és klinikai immunológusok a neu- roimmunológiai kutatások legújabb eredményeiről, az immunbetegek gondozásáról tanácskoznak majd. Számos előadó beszámol a légzőszervi megbetegedések megelőzésének, diagnosztizálásának és gyógyításának tapasztalatairól. Az ülésen elhangzó magyar beszámolók is jelzik majd a magyar allergológusok és klinikai immunológusok eredményes munkásságát, amelynek nemzetközi elismeréseként 1986-ban Budapesten tartják az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémia következő kongresszusát. Megyénkben a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet mellett a dombegyházi Petőfi Tsz rendelkezik jelentős gyümölcsössel. A közös gazdaságban 60 hektár termő almaterület van. Ebből 42 hektáron téli- alma-fajták, míg 18 hektáron nyárialma-fajták találhatók. Mint Fülöp Sándor, a Petőfi Tsz elnöke elmondotta, tavaly próbálkoztak meg először a „Szedd magad!” akcióval. amelynek nagy sikere volt. Ezért döntöttek ügy. hogy az idén is folytatják ezt a hagyományt. Ebben az évben a korai fagyok, valamint az ezt követő szárazság miatt kisebb termést szüretelhettek a gyümölcsösben, mint tavaly. A „Szedd magad!” akció keretében szinte egy hét végén leszedték az almát a vállalkozó szellemű családok.
