Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

1984. október 9., kedd o Zemencsik Jánostól, a Haj­tóművek és Festőberendezé­sek Gyára békéscsabai gyá­rának lakatos-csoportveze­tőjétől kérdezem: — Minden rendben van, vagy lehetne ésszerűbben, gazdaságosabban dolgozni? — Szerintem inkább az utóbbiról kell beszélni. Pél­dául azt, hogy nem áll ren­delkezésünkre időben az anyag, hiányzik egy és más. — Mit tesznek olyankor? — Elkezdjük a munkát, és eg idő után abbahagyjuk. Más feladatot kapunk, amit közben ugyancsak abbaha­gyunk, és visszatérünk az első folytatásához. Sok időt vesztünk, az idő pedig pénz. — Mivel tudnak a mű­helyben hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a kárt valamennyi­re ellensúlyozzák? — Sok ésszerűsítésünk van, amivel gyorsítani, köny- nyíteni tudjuk a munkán­kat. Ezek. mint mondom, ésszerűsítések, nem díjazott újítások, amelyeknek a hasz­nát egyénileg a teljesítmény­ben látjuk. Fazekas István lakatoshoz fordulok: — Min változtatna, ha módja lenne rá? —Néha hibás a műszaki rajz, ami nálunk minden kö­rülmények között kiderül. Nagyon hátráltatja a mun­kánkat. Kifogástalan rajzot kellene kapnunk. Egyébkén*, amikor először a rajzra né­zek, már akkor kezdek gon­dolkozni azon, hogy tudnám azt a szerkezetet megcsinál­ni a legésszerűbben, a leg­gyorsabban. — Mi hátráltatja még a munkáját? — Itt vannak a CO-'-he- gesztőgéphez a huzalok .. . Nem megfelelőek. A folya­matos munkát akadályozzák. Idő- és energiaveszteséget okoz. Mag Gusztáv üzemvezető Zemencsik Jánosnak a fel­adatok váratlan változtatá­sára vonatkozó véleményét _ kiegészíti azzal, hogy csak ritkán fordul elő. — Egyébként — folytat­ja — függetlenül mindentől, a jövőben egyre inkább szükség lesz a gyors átállás­ra. Bár a havi program szer­ződéseken alapul, ám soron- kívüli feladatokat is kaphat az yzem. A nagyobb haszon­nal járó megrendeléseket nem lehet elszalasztani. — Képes erre az üzem? — Nálunk a többség törzs- gárdatag, javarészt közép­korú, nagy szakmai tudással, és tapasztalattal rendelkező munkás. A fiatalok a kiala­kult viszonyokhoz igazodva dolgoznak, közülük többen a szakmunkás-szakközépis­kolában továbbtanulnak. Ez­zel a gárdával kitűnő ered­ményeket lehet elérni. — Elégedett tehát? — Azért van javítanivaló. Amint Zemencsik János em­lítette: a havi programhoz nem mindig áll időben ren­delkezésre az anyag. A má­sik dolog: késik a műszaki dokumentáció. így kevesebb idő jut az előkészítésre, ami végül is a műhelyben okoz kapkodást. — Mindig betartják a szállítási határidőt? — Utoljára 1979-ben kés­tünk, azóta egyszer sem. — Minőségi kifogás volt? — A megrendelő nem emelt kifogást, mert időben kijavítottuk a hibát. — Véleménye szerint mi­lyen gépre lenne még szük­ség? — Lemezgömbölyítőre, ami meggyorsítaná és megkönnyí­tené a munkánkat. Valentényi Attila gépész- mérnök, a műszaki osztály vezetője egyetért a csoport- vezető, a lakatos és az üzemvezető véleményével. Kétségtelen: jobb szervezés­sel, a munkafolyamatban részt vevők törekvésével, fe­gyelmezettségével és szak­mai hozzáértésével lehe* csak elérni, hogy — a jelen­legi körülmények között — megteremtődjék a gazdasági alap a termelőeszközök, be­rendezések fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez. A folyamat el is kezdő­dött. Van már egy NC, és egy CNC, mikroprocesszoros vezérlésű, nagy teljesítmé­nyű eszterga-, valamint egy élhajlító gép. Folyamatban van olyan számítógép be­szerzése, amely a műszaki rajz alapján képes optimá­lis technológiát készíteni. Bjelik Béla, a gyár igaz­gatója arról tájékoztat, hogy a gyár dolgozói az első-fél­évben 821 ezer forint értékű anyagot, 72 ezer forint érté­kű energiát takarítottak meg. Lehetne többet? Bizonyára, ha a folyamatos munkát gátló hiányosságok megszűn­nének. A jövő pedig: további korszerűsítés, számítógépek alkalmazása, automatizálás. Amennyire a lehetőségek megengedik. Napról napra ennek a célnak az eléréséért érdemes dolgozni, hogy meg­gyorsuljon a fejlődési folya­mat. Végeredményben így válik lehetővé, hogy gazda­ságos, versenyképes legyen a termelés. Pásztor Béla Mag Gusztáv üzemvezető (jobbra) Mihály János művezető­vel a festőberendezés-részegységek minőségét ellenőrzi Fotó: Fazekas László A több búzáért Ebben az évben — az aszályos időjárás ellenére — fennállásuk óta a legjobb búzatermést takarították be megyénk mezőgazdasági nagyüzemei. Az eredmény el­ismerésre méltó, ám ez az élet rendje: az úton menni kell tovább. Most ugyanis itt van a következő nagy feladat: a búza vetésének ideje. Jól ismert a szakemberek körében, hogy általában a legjobb terméseredmények az október 5. és 20. között elvetett kenyérgabonától vár­hatók. A betakarításnál már elértük, hogy 14 munkanap alatt végeznek e munkával az üzemek, jó lenne a ve­tésnél is megvalósítani ezt a követelményt. Mindehhez számos feltételre van szük­ség. Legyen elég vetőmag, megfelelően előkészített a magágy, jó műszaki állapo­tú vetőgépekre és kellő szá­mú szállítójárműre támasz­kodhassanak a vetés idején. ‘ Az idén a szeszélyes időjá- j rás miatt két-három héttel í meghosszabbodott a kultú- í rák tenyészideje. Emiatt ké- I sik a kukorica betakarítása I is, ezért kevés idő jut a bú­za vetése előtt a talajmun­kákra. Márpedig a jelenlegi ve- I tésszerkezet — az üzemek a terület 60—65 százalékán ku- ( koricát és búzát termeszte- j nek — rákényszeríti a ter- J* melőket arra, hogy évről év- : re tengeri után is vessenek ; gabonát. A jó termőképessé­gű intenzív fajták nagy ho­zamokat produkálnak. Ezek­ből mindenütt a helyi sajá­tosságoknak, viszonyoknak, a termelési tapasztalatoknak legmegfelelőbb fajták mag­ját kell a földbe juttatni. A választás felelőssége tehát az üzemi szakemberek vállán nyugszik. Mivel a búza szab­vány kidolgozásán munkál­kodnak az illetékesek, már most célszerű növelni a jobb beltartalmi értékű fajták arányát. A magágy-előkészítés nagy körültekintést, szakértelmet igényel. Az utóbbi években egyre inkább terjed a víz- és energiatakarékos, szántás nélküli talajelőkészítés. Mindez — az ismert előnyö­kön túl — jelentősen csök­kenti az üzemek gázolaj-fel­használását. Az utóbbi he­tekben lehullott csapadék megkönnyítette a talajmun- ká'k elvégzését. A tápanyag­gazdálkodásban is további előrelépésre van szükség. Az emelkedő műtrágyaárak el­lenére sem szabad visszalép­ni ezen a területen. A jövő­ben ugyanis —a kutatások szerint — a folyamatos nö­vénytáplálás kerül előtérbe, így lehet csak kielégíteni ugyanis az intenzív fajták igényét. A többszöri fejtrá­gyázás és a növényvizsgála­tokra alapozott lombtrágyá- zás\ kedvező hatását megyénk több nagyüzemének eddigi eredményei is alátámasztot­ták. Az elmúlt évek során kor­szerű, nagy teljesítményű búzavetőgépek kerültek a gazdaságok jó részébe. Ezek megfelelő körülmények kö­zött 'kifogástalanul dolgoz­nak. Sajnos alkatrészellátá­sukban még ma is kisebb- nagyobb gondokkal találko­zunk. Jó néhány gazdaság­ban — az anyagiak hiánya miatt — még régi, elavult vetőgépek is vannak. Itt csak fokozott odafigyeléssel, a dolgozók jelentős erőfeszí­tésével érhetők el magas­szintű eredmények. Nem feledkezhetünk meg a termelést irányító ember­ről sem, aki szaktudásával, tapasztalatával az elmúlt két évtizedben hatévenként nö­velte egy tonnával a búza hektáronkénti termésátlagát, így a nyolcvanas évek ele­jére fokozatosan eljutottunk a világ élvonalába. A nagy­üzemekben tevékenykedő szakembereknek hasznosíta­ni elemezni szükséges a ta­valyi és a korábbi évek he­lyi tapasztalatait. A terme­lési tényezők rendkívül sok­színűek, s csak együttes, kedvező hatásuk esetén vár­hatunk kiemelkedő termés- eredményeket. Jövőre a gabonaprogram céljainak megvalósításáért a mezőgazdaságban saját mun­katerületén mindenkinek többet kell tennie, mint az idén. Gondoljanak erre mindazok, akik ezekben a napokban — nem könnyű munkával — a jövő évi ke- nyérnekvaló magját juttat­ják a földbe. A régi ma­gyar közmondás szerint ugyanis: ki mint vet, úgy arat... „ (verasztó) Megyénk — külső szemmel Mint lapunkban hírül adtuk, szerdán, október 3-án a Fejér megyei Művelődési Központ hattagú küldöttsége érkezett háromnapos tapasztalatcserére megyénkbe. Va­lamennyien a művelődési központ mezőgazdasági szakbi­zottságának tagjai, egyben képviselői a Fejér megyei MEDOSZ-nak, MAE-nak, TESZÖV-nek, TIT-nek, ME- SZOV-nek és a mezőgazdasági üzemeknek. A küldöttség vezetőjét, Purgel Istvánt — aki egyben a mezőgazdasági szakbizottság elnöke — arról kérdeztük, milyen tapasz­talatokat szereztek Békésben, mit láttak a három nap során? — Kevés leányvállalat az iparban Az Ipari Minisztériumhoz j tartozó vállalatod, gyárak és j üzemek eddig mintegy har- mine leányvállalatot alapí- jj tottak. Legtöbbjük a gép­ii iparban, az ipari szolgáltató | ágazatokban, valamint a ko- * hászatban jött létre. A le­lj ányvállalatok sokféle fel- ; adatra vállalkoznak, néme- j lyik akkumulátorokat ké- j szít, más leányvállalatok ; karbantartással, termelőesz- ! köz-'kereskedelemmel, gép- S kölcsönzéssel foglalkoznak. A minisztériumban érté- jí kelték az iparvállalatok i ilyen irányú kezdeményezé- 1 seit és az eddig szerzett ta­il pasztalatokat. Megállapítot- g ták, hogy az ipar szervezeti jj struktúrájában egyértelmű- I en pozitív szerepet töltenék ! be a leányvállalatok. Ily mó- I dón például lényegesen egy- I szerűbbé vált sok nagyvál- j lalat leányvállalattá szerve- I ződött vidéki gyárának, gyár- [ egységének irányítása. Meg- | növekedett önállóságukkal [ élve kezdeményezőbbek, I megalapozottabban döntenek j mint jogelődeik. Különösen I a Könnyűipari Gépgyártó I Vállalat, a Medicor Művek, j a Látszerészeti Eszközök I Gyára, az Információtechni- í kai Vállalat és egyebek kö- | zött a Finomposztó Vállalat E ismerte fel .időben a leány- I vállalat-alapítás előnyeit, s I élt is ezzel. Az Ipari Minisztérium vé- s leménye szerint ma még a j kívánatosnál kevesebb le- | ányvállalat működik. Ennek g legfőbb oka elsősorban a E kockázatvállalás hiánya, j vagyis a vállalatok sokkal ! inkább félnek attól, hogy j alaphiányossá válhatnak le- j ányvállalataik, amit az anya- | vállalatnak kell rendeznie, j mint hogy a többlet anyagi | forrás megszerzésének lehe- j tőségét mérlegeljék. A vál- | lalato'k jó része továbbra I sem szívesen vállalkozik kis | sorozatú termelésre, még ha I az ilyen árucikkek értéke­li sebbek is. A minisztérium a jövőben ! több leányvállalat alapításá- l ra ösztönzi majd a felügye- ! lete alá tartozó gyárakat, jj és üzemeket. Megvizsgál- | já'k azt is, hogy hol kedve­li zőek naég a műszaki, gazda- | sági, hatékonysági és irányí- S tási szempontok leányvállalat I alapítására. Az első napon, szerdán, a megyei MEDOSZ-központban fogadtak, és tájékoztattak a mezőgazdasági dolgozók mű­velődési lehetőségeiről. Még aznap ellátogattunk Békés­csabán a MÉSZÖV szakcso­portjainak házába,' ahol a li­bamájtermelés és tojáster­melés munkáját tanulmá­nyoztuk. Elismerést érdemel az a szervezettség, ahogy a szakcsoportok tagjai dolgoz­nak, és hogy milyen nagy ér­tékkel járulnak hozzá a nép­gazdaság exportárualapjához. Ellátogattunk a telekgeren- dási MEDOSZ művelődési házba. Nagyon tetszett, hogy h legfiatalabbaktól az időse­kig, szinte a község vala­mennyi lakója megfordul a házban, részt vesznek a kü­lönböző kiscsoportok munká­jában. A szlovák klub, mint hagyományápoló, igen fontos szerepet tölt be. Azt hiszem, az intézmény vezetőjének, agilitásának köszönhető, hogy így meg tudják moz­gatni a lakosságot. — Csütörtökön Dömény Gyula igazgató vezetett kör­be a gyulai SZOT—ME­DOSZ Gyógyüdülőben. Úgy érzem, az ő személye is dön­tő abban, hogy az intéz­ményben magas szintű ren­dezvényeket bonyolítanak le, s az üdülő dolgozóinak szer­vező tevékenysége kisugár­zik az egész városra. Tetszett a gyulaiak lokálpatriotizmu­sa, hogy sokat tesznek a vá­rosért. — A nap másik részében Mezőhegyesre látogattunk. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyárának klubja — úgy látom — sajá­tos szerepet tölt be a nagy­község életében. Minden ré­teget bevonnak a rendezvé­nyekbe a klub munkatársai, nálunk Martonvásáron is van hasonló. Az különösen tetszett a mezőhegyesi klub­ban, hogy a nőknek szerve­zett programokkal egy időben a gyermekeknek is rendez­vényeket tartanak, így nincs akadálya, hogy az anyák is 'ott legyenek. Megnéztük a mezőhegyesi általános műve­lődési központot is, úgy ta­láltuk, valamivel nyitottabb, mint a mi martonvásári ha­sonló intézményünk. — Ellátogattunk a kétegy- házi mezőgazdasági szak­munkásképzőbe és trak­tormúzeumba; nagy él­ményt jelentettek a régi gé­pek, egy százévest is bemu­tattak működés közben. Ma­ga az intézet is nagyon szép, kulturált körülményeket te­remt az ot\ tanulóknak. Az intézet igazgatójának, taná­rainak munkáját dicséri mindez, és biztos lesz ered­ménye: a gyferekek maguk­kal viszik azt a szíiwonalat, amit ott megszoktak. — Pénteken a Megyei Mű­velődési Központban, Bé­késcsabán voltunk. Különö­sen hasznosnak találtuk az „Ember és környezete” cí­men futó akciót, amelynek során vetélkedőkkel vonják be a mezőgazdaságban dol­gozókat a művelődés vala­milyen formájába. Nálunk Fejér megyében csak eseten­ként, hagyományos formá­ban szervezünk ilyen jelle­gű akciókat, a békési példa alapján szeretnénk ezt a mű­velődési mozgalmat kiter­jeszteni, folyamatossá tenni. . — A gyomaendrődi Győze­lem Tsz-be látogattunk el még, elmondhatom, sok szé­pet és jót tapasztaltunk me­gyéjükben, hasznos volt a látogatás. Minden üzemben, intézményben nagy szeretet­tel fogadtak bennünket, kü­lön köszönet illeti Dombi Bélánét, a MEDOSZ me­gyei bizottságának munka­társát, aki jó kalauznak bi­zonyult látogatásunk során. M. Szabó Zsuzsa Hasznos munkát! Zemencsik János" a műszaki rajzot tanulmányozza

Next

/
Oldalképek
Tartalom